Találkozások. Meg egy talán, egy majdnem, és egy mégsem

Ahhoz képest, hogy nemrég tényleg megfordult a fejemben, hogy abbahagyom/felfüggesztem a blogot, ez ma már a második bejegyzés. Na, ez a nem semmi. :)
Szóval a nap az előző poszton kívül sima átlag-punnyadósnak indult. Aztán kicsit felpörögtek az események... :)
Melindával ugye megbeszéltük, hogy beülünk valahová, és mesél nekem a lakáshitelekkel kapcsolatos tudnivalókról. Eredetileg a plázáról volt szó, de aztán az Árkádra módosítottunk, mert úgy volt, hogy oda Zsófi is benéz, és vele is már amúgy is nagyon régen láttuk egymást. De aztán sajna nem jött, mert megbetegedett...Az SMS-emet pedig nem kapta meg. :( Lehet, hogy új száma van? - Khm...-
Szóval tényleg okosabb lettem egy kicsit, valóban nehéz, bonyolult, és agyb*szó folyamatról van szó, de a helyzet talán nem annyira lehetetlen, mint gondoltuk.
Persze azért egyéb témákra is volt időnk, azt is számolgattuk, hogy chatről kb. 10 éve ismerjük egymást. És hogy a megdöbbenést fokozzuk, mindketten őrizzük egymás leveleit régről... :) Szóval nem Melinda az oka annak, hogy szkeptikus vagyok a netes ismerkedést illetőleg.
Ja, és ültem automata váltós autóban. :)
De kicsit az időben visszakanyarodva: az Árkádba menet összefutottam Gábor nevű ETO-szurkolótársammal. Róla azt "kell" tudni, hogy, amikor Szombathelyről hazatérve elkezdtem rendszeresen meccsre járni, az első mérkőzésen valahogy mellém keveredett, és arról beszélgettünk, hogy majd feljön hozzánk Lord albumokért. Persze azóta is jön, bár ennek is már öt éve lassan... Azt pedig mondanom sem kell, hogy az mp3-lejátszón éppen a tavalyi Lord válogatásalbumot, a Szóljon a Lord-ot hallgattam, amikor öszefutottunk. Ezen kívül ma tettem rá Quimbyt, egy Tóth Gabi-számot, Blümchent - :) -, East Clubberst, és Basshunter-újdonságokat is. Nagyon sokoldalú vagyok zeneileg... :)
Na, aztán a bevásárlóközpont bejáratánál gyakorlatilag ajtót nyitottam a barátnőivel épp kifelé igyekvő "nemgyőri" Adrinak, majd egy gimis ismerős leányzóba "botlottam bele", aki, mint később kiderült, az anyukájával volt, de előtte simán sziát köszöntem neki, nagyon fiatalos... :) És nemsokára nagymama lesz! :)
És akkor még egyet ugrok az időben. :) Melinda átvitt a Plázába, ahol elvileg Katával vásároltunk volna, de ez most elmaradt...
Ha már ott voltam, ettem egy rántott sajtot hasábburgonyával vacsora gyanánt. Szerintem Eszti, egy volt teleshopos kollegina volt a pult mögött, de régen láttam, keveset láttam, szóval ez nem biztos. Ő a talán.... :D Az a mosoly basszus... vááá... :$ :) A ma látott második legszebb. Holtversenyben. :P
És egy vicc a végére. Fura, mert tetszik, tudok rajta nevetni, egyáltalán nem bántó, hogy valaki nekem ilyen viccet mesél, de azért van egy olyan olvasata is, hogy ez a vicc nagyon is komoly. Na szóval:

- Mi a jobb egy paralimpiai aranyéremnél?
- Járni tudni.

Ez a lényeg... Bár én már mindkettőt buktam... :S :)
És egyébként gyűjtöm a fogyatékossággal kapcsolatos vicceket, legyen szó paralimpiáról, sztepversenyről, vagy éppen second hand-shopról... :) Ha ismersz hasonlót, oszd meg velem! :)
Na ígérem mára tényleg befejeztem, még egyszer Boldog Nyulat kedves mindnyájatoknak!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
PS1: jaj, mennyi női név van ebben a bejegyzésben... :$ Én tudtam követni... :)
PS2: Lordot hallgatok. Zseniálisan szép, gyönyörű, nyugtató-elgondolkodtató muzsika. Ajánlom mindenkinek!