Az egész sztori ott kezdődött, hogy még kedden felhívott egy újságíró. Bemutatkozásakor elmondta, hogy a MEOSZ lapjában, a Humanitásban lesz májusban egy melléklet, ami a fogyatékosok munkavállalásával foglalkozik, és engem is szeretnének bemutatni, mint 32 év alatti, diplomás, dolgozó fiatalembert.
Nagy meglepődéssel bár, de igent mondtam a felkérésre, és másnap bonyolítottuk le a nagyjából 12 perces telefoninterjút. :) Igazából nem volt semmi extra, mesélnem kellett eddigi munkahelyeimről, jó és rossz tapasztalataimról, stb. Sima ügy volt, de pár dolog azért meglepett. Az uriember meglepődött azon, hogy nem vagyok kerekesszékes, sőt, segédeszközt sem használok. Azon már viszont szabályosan ledöbbent, hogy azért nem járok mozgássérült társaimmal a rendszeres találkozókra, mert ugyanabban az időpontban kollégáimmal szoktam focizni. És mondott is rá valami érdekeset: "Gondolom, sok gólt szokott kapni, mert a kapuban gyorsnak kell lenni!" Jah, hát éljen a pozitív gondolkodás! Mert mi van, ha nem kapok sok gólt, mert gyors vagyok? Vagy lassú vagyok, sok gólt kapok, de nem érdekel, mert szeretem? Persze, ezt nem fejtettem így ki! :)
Na, meg hogy "Tervezek-e házasodni?" Khm... Hát persze, bár ehhez két ember kell ugyebár...
A májusi számban interjú, kíváncsian várom, mit hoznak ki belőle. Ha érdekes lesz, bemásolom/szkenneltetem, ezt még nem tudom.
A nap végén pedig regisztráltam a Facebook-ra. Egyelőre az ismerkedési fázisban tartunk, nem jó, nem rossz, érdekes! Egy-két dolognál ámultam, mint egy kisgyerek. Szinte! :) Iwiw-en pedig megjelent a lent említett klub ellentéte is, az "Akit baromira nem érdekel, kik nézik meg a profiloldalát". Be is léptem, mint a szél. Nehogy má' ne... :)
Tegnap pedig Öttevényen voltunk. Őőő végülis semmi meglepő nincs ebben, Balázs barátunknak csináltattunk virágcsokrot. De még milyet! Remélem, nem olvassa, hanem szerenádozik... :)
Utána pedig beültünk egy Mazsola nevű kiskocsmába. Ott a csajok üdítőztek, mi pedig Barbi barátjával megittunk két sört. Dumáltunk, hülyültünk, ahogy ilyenkor lenni szokott.
Vicces volt... Volt egy sztori, nem tudom, így írásban vissza tudom-e adni. Szóval Barbi öttevényi, és -az "alapértelmezett:)- Dórinak volt osztálytársa középsuliban. És még annak idején Katának meg akartam mutatni a tablójukat, de gyakorlatilag elrángatott tőle azzal, hogy az nem is az övék, mert ő krúdys volt. Nos, én ezt elmeséltem Barbinak, mire Kata megjegyezte, hogy "de már persze tudom, hogy a Barossba jártatok!" :)
Mert persze, hogy egy harmadik suli a megfejtés! :) Jaj, de valamit viszont elfelejtettem elmesélni neki. A kávés sztori... :) Na, mindegy, ezt majd valamikor pótolni kell... :)
Egyébként abszolút szimpatikus hely ez az Öttevény, csak odafelé sokan voltak a buszon... Tök fura, én is falusi gyerek volnék, de már teljesen elszoktam attól, hogy mindenki mindenkinek köszön. :) Azért én is visszaköszöntem ám, nem voltam bunkó... :)
Barbi meghívott minket a hétvégi falunapra, lehet, hogy megyünk, lehet, hogy nem, ez még sok mindentől függ...
Hazaérve pedig megnéztem a Barca-Intert. Sajna kiesett a Barcelona a BL-ből, miután a milánói 3-1-es vereség után otthon csak 1-0-ra nyert. Ideges voltam, mert csak nüanszokon múlott... Így nem lesz meg a Bajnokok Ligája történetének első címvédése... Ez szomorú, de előre kell nézni, és legalább a spanyol bajnokságot megnyerni. És pont. :)
Holnap szabin leszek, ballagás, ebéd Balázséknál, este pedig először Smuki, aztán valahol, valami. :)
Huh... És így a végéhez közeledve szeretnék gratulálni ballagó ismerőseimnek, Balázson kívül a -tényleg!:)- krúdys hölgykoszorúnak, és persze Juditnak.
Plusz még egy frissjogsis leányzónak is! ;)
Mindenkinek jó bulizást kívánok, jó pihenést, a jövő héten induló érettségikhez pedig az érintetteknek egy jó nagy kalappal! :)
Ja, és ne felejtsétek, vasárnap Anyák napja!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése