Ha péntek, akkor ugyebár céges foci. Ami ezúttal sajnos kimaradt, egy újabb balf*szos majdnem megsérülésem miatt... Annyi történt, hogy 5-kor jelzett az ébresztő, én meg nyújtózkodni kezdtem, miközben begörcsölt a vádlim... Pár percig még fájt, aztán elmúlt, de focizni nem mentem, cuccot sem vittem. Fő az óvatosság. :)Meló után este Katával elnéztünk az ETO Parkba. Basszus, szellemkastély... Alig van pár üzlet megnyitva, vásárló is alig van, elég furcsa így ez az egész. De az egyik üzletben találkoztunk egy egykori általános iskolai osztálytársammal, Csabival, akivel aztán elég sokat dumáltunk. Nemrég írtam, hogy nem valószínű, hogy elmennék mostanában egy osztálytalálkozóra. Ehhez képest felvetettük, hogy legalább pár srácot össe kéne trombitálni egy kis sörözésre. Egyfajta főpróbaként. :) Ja, ami még tetszett: Szasa Stevanovic ETO-kapus kávézója. Kíülről nagyon jónak tűnik. Majd feltérképezzük. :)
Az ETO Parkból hazatérve hokimeccset néztem. Válogatottunk a házigazda szlovénekkel játszott sorsdöntő ki-ki meccset a feljutásért. Kikaptunk 4-1-re, de a fiúknak nincs miért szégyenkezniük, ismét nagyot játszottak. És amihez focidrukkerként nem vagyok hozzászokva: a játékosokat bántotta a vereség, és az a tény, hogy lelkes közönségüket nem sikerült kiszolgálniuk. Szegény Hetényi Zoli kapus is a könnyeivel küzködve nyilatkozott a Sport TV-nek... Szóval jó volt ez, jövőre meg kell próbálni újra feljutni... Így egyébként tényleg furcsa a "Hét képe", mert már okafogyott, de azért kinthagyom. Sőt a fotót ide is bemásolom. Tetszik ez a mez. :)
Tegnap délelőtt plázáztam. Vettem pár üres CD-t, fülhallgatót, és cipőt. És véletlenül megint ilyen hülye "nemtelitalpút" választottam véletlenül. Kíváncsi leszek, meddig fogja bírni a kiképzést. És papucsot is vettem. Elvileg uniszex, a nyugta szerint női. És 40-es. Az én lábam pedig 41-es. Zseniális. :)
Juuuj, és bementem nézelődni a Football World-be is. Tele van szlovák mezekkel, és sálakkal... Rendben van, sokan járnak át "SK"-ból vásárolni, meg a VB-re is kijotottak, de engem akkor is zavar... :/
Délután pedig ETO-meccsen voltam. Előtte pedig a Sörkertben. Hosszú idő után végre Zsófi és Melinda is odajöttek, tudtunk egy jót dumálni. A meccsen 2-1-re nyertünk a Nyíregyháza ellen. Továbbra is elég siralmas a látvány, de most legalább támad(gat)tunk, relatíve offenzívan léptünk fel. Jah, hát egy kiesőjelölt csapat ellen azt hiszem ezt nevezhetjük minimális elvárásnak is. :) De a vége az megint elég necces volt...
Különben tényleg nem tudom, hogy van-e még egy olyan csapat a világon, mely a harmadik helyen áll hazája bajnokságában, és szurkolói mégis folyamatosan tűntetnek ellene. Mondjuk azt sem tudom, hogy lehet-e még egy csapat ilyen fos antifocival dobogós. :)
Kézilabdában pedig életemben először szeretném azt, hogy kikapjon az ETO. Ha jól tudom, két nyert meccsig tart a döntő. Győrben kezdünk, és ha utána nyerünk Debrecenben, nem lesz hazai bajnokavató. Ami pedig elég hangulatos tud lenni. No, de azért mégiscsak nyerjünk inkább két meccsen, a csajok meg menjenek minél előbb nyaralni. :)
Ez a Balotelli-gyerek nagyon nem semmi... Az Inter ghánai származású olasz játékosa a keddi Barca-elleni BL-meccsen durcáskodott, lélektelenül játszott, emellett bemutatott a közönségnek, földhöz vágta a mezét... Ezért még Győrből is elündöznék, nemhogy egy ilyen szintű csapattól. A szurkolók már nyílt levélben közölték is vele: számukra megszűnt létezni.
A meccs után a Hollóban sörözgettünk. Vagyis előtte, mert jó idő van, már kint is voltak asztalok. :) Olyan 1 táján értem haza, megfáradtan, kimerülten. :) A többiek közül páran még mentek a Toronyba, én azt ikább kihagytam...
Ma sehol nem voltam, még újságért sem mentem le. Minden oké, csak fáradt vagyok. :) Viszont megnéztem egy tök jó filmet. Vakrandi a címe, és egy vak srác életéről szól. Arról hogy hogyan birkózik meg az állapotából eredő nehézségekkel, hogyan csajozik, hogyan reagálnak a nők fogyatékosságára... És van orvosi szál is a történetben: egy műtéttel megpróbálják visszaadni a látását.
Ahogy a fiú mondja a film végén: életében kétszer vakult meg. De a csaj az övé. És ez a lényeg. :)
Én persze mozgássérült vagyok, nem pedig vak, de a filmben elég sok ponton magamra ismerhettem picit. Ha tudjátok, nézzétek meg ezt a mozit, szerintem érdemes.
Mára már semmit nem tervezek, megnézem a Barca-Veszprémet, követem a választási híreket, netezek, és ennyi. Elfáradtam. :)
Majdnem elfejtettem: az előző bejegyzésben említettem az ovis témát. Beszélgettem egy ismerős óvónénivel, és a hír igaz: nem lesznek kisfiúk és kislányok, csak gyerekek. Ha Pisitike szoknyában akar lenni, akkor abban kell lennie. Ja, és a szabad akarat is beépül az óvodai nevelésbe: ha a gyermek nem akar enni nem nem eszik, nem akar játszani nem játszik, és ha nem akar elmenni a többiekkel sétálni, akkor nem megy. Ennyi. Csak ámulok és bámulok... :O
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése