Péntek este, még a bejegyzés megírása után sajnos ismét kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy kis országomat lassan tényleg hívhatnák Abszurdisztánnak. Történt ugyanis, hogy egyéb teendőim miatt nem tudtam megnézni az NB1 kelet-magyarországi rangadóját, a Nyíregyháza-Debrecen derbit, és a neten akartam megnézni a végeredményt. Így tudtam meg, hogy a meccs - a világítás meghibásodása miatt - elmaradt. Hoppon maradtak hát játékosok, tévések, a helyszíni nézők, köztük többszáz vendégszurkoló a civisvárosból... Bele sem merek gondolni, hogy reagálnék, ha én járnék így. Főleg, ha pont Nyíregyházára utaznék el hiába... :)
Ha nem is a Nyírség fővárosába, de szombaton tettünk egy túrát- Budapestre. András barátomma és feleségével kísértük el két kisfiúkat egy gyermeklabdarúgó tornára, ami mit ne mondjak, hatalmas élmény volt. :) Én csak a nagyobbik kissrác, a majdnem 9 éves Barni meccseit láttam, öt meccs, öt győzelem, köztük a Ferencváros skalpja. Hát ja, a Fradi-verés az U9-ben Fradi-verés. :) Ja, és Barni az egyik meccsen két akkora gólt rúgott szöglet után, kapásból, hogy csak úgy lestem... Meg úgy általánosságban jó volt nézni ezeket a kisfiúkat játszani, sokkal őszintébb, látványosabb, küzdelmesebb volt a játékuk, és néha tényleg olyan dolgokat műveltek, hogy az állam leesett... :)
Sok rosszat hallottam már az ilyen gyerekfoci-tornák kapcsán a szülőkről. Hogy veszekednek egymással, a gyerekekkel, a bírókkal... Én semmi hasonlót nem tapasztaltam, a hangulatra semmi panasz nem lehetett. Sőt, nagyon is tetszett. Ahogy az anyukák etették a gyerekeket, az apukák szakmáztak, hangulatos volt, na... :) Még én is volt, hogy melegítőt hajtogattam, cipőfűzőt figyeltem. Hm... Egyszer ezt tényleg tök jó lenne apakánt is átélni...
Barniék eredményhirdetése után aztán Andrással elindultunk Kispestre, ugyanis ott játszott az ETO. Vicces volt, azt tudtuk, hogy Pesten milyen útvonalon kell menni, de hogy addig hogy jutunk el... Már kikerestem a telefonomból a Csepelen néminemű helyismerettel - nálam mindenesetre többel :) - rendelkező Dórit, hogy valahogy segítsen minket a navigációban. Aztán megoldottuk a dolgot, jól rögtönöztünk.
A meccs 0-0 lett, szóra sem érdemes, az eredmény egyben szimbólum: nagy NULLA volt az egész. Annyit érdemes megemlíteni, hogy ingyen, vendégszektorba szóló tiszteletjegyekkel néztük meg a meccset, amiket két vadidegen sráctól kaptunk a pénztárnál... :)
Jajjj... És volt egy srác a meccsen, mellettünk ült nem túl szép, de annál rondább barátnőjével. A '70-es éveket idéző fej, bajusz, Ray Ban napszemcsi, emellett horvát ("Hrvatska") baseballsatyi, és zöld-fehér Olimpija Ljubljana (!) sál. Morbid volt, na... :) A Himnuszt, valamint minden szurkolói nótát egy sor spättel énekelt, afrikai játékosainkat minősíthetetlen hangnemben szidta. Slusszpoén: a srác ott lakik a közelben, Vasas-drukker, és annyira utálja a Honvédot, hogy minden meccsen ott szurkol a Bozsikban, a vendégszektorban... Kemény, na! :)
A lefújás után még a rendőrök nem akartak minket visszaengedni a kocsihoz, nem mehettünk vissza Csepel felé sem, - mert arra győrieknek tilos menni- szóval komoly volt... Barniékat aztán szerencsére "edző bá' " elhozta az egyik autópálya-pihenőhelyig, ott történt meg a családegyesítés...
Győrbe érve még neteztem, pakolásztam, majd kimentem a vidékibe, a fél 9-es buszt pont lekésve... 22.45-ig olvasgattam, zenét hallgattam, nagyon feelinges volt... Gáborka balf*szságai, 1. fejezet...
Majdnem éjfélre értem haza, dumáltunk tesómmal, sógornőmmel, aztán olyan 1 körül lefeküdtünk aludni, mert reggel kelni kellett a Forma-1-re. Mondjuk, annyira nem hozott lázba. Azért Kubica ismét ott volt, a kis Senna pedig célba ért... :)
Délután pedig pedig tesómék mentek sógornőm szüleihez, én pedig bebuszoztam Győrbe, Nemzeti Sportért. Persze egy újságost sem találtam nyitva... Gáborka balf*szságai, 2. fejezet... :/ :) Legalább kávéztam egyet a Hollóban... :) Aztán az első lehetséges busszal mentem vissza Écsre, Anyuval megnéztük a Másnaposok című vígjátékot. Fergeteges... :D
Tegnap pedig újabb relax-nap, este pedig sörözés volt a már említett szokásos helyen. Locsolás pedig csak virtuálisan. Mármint SMS-ben. Így alakult...
Ezúttal viszonylag szolidak voltunk, este 10-re már itthon voltam. Neteztem, MSN, és benyakaltam egy flakon ásványvizet a másnapmentes mai nap érdekében. És sikerrel jártam... :P
Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap, de jó is volt, és nem is unatkoztam. Csak amikor kellett... :)
Most kedd. A héten nem kellett utálnom a hétfőt. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Ha nem is a Nyírség fővárosába, de szombaton tettünk egy túrát- Budapestre. András barátomma és feleségével kísértük el két kisfiúkat egy gyermeklabdarúgó tornára, ami mit ne mondjak, hatalmas élmény volt. :) Én csak a nagyobbik kissrác, a majdnem 9 éves Barni meccseit láttam, öt meccs, öt győzelem, köztük a Ferencváros skalpja. Hát ja, a Fradi-verés az U9-ben Fradi-verés. :) Ja, és Barni az egyik meccsen két akkora gólt rúgott szöglet után, kapásból, hogy csak úgy lestem... Meg úgy általánosságban jó volt nézni ezeket a kisfiúkat játszani, sokkal őszintébb, látványosabb, küzdelmesebb volt a játékuk, és néha tényleg olyan dolgokat műveltek, hogy az állam leesett... :)
Sok rosszat hallottam már az ilyen gyerekfoci-tornák kapcsán a szülőkről. Hogy veszekednek egymással, a gyerekekkel, a bírókkal... Én semmi hasonlót nem tapasztaltam, a hangulatra semmi panasz nem lehetett. Sőt, nagyon is tetszett. Ahogy az anyukák etették a gyerekeket, az apukák szakmáztak, hangulatos volt, na... :) Még én is volt, hogy melegítőt hajtogattam, cipőfűzőt figyeltem. Hm... Egyszer ezt tényleg tök jó lenne apakánt is átélni...
Barniék eredményhirdetése után aztán Andrással elindultunk Kispestre, ugyanis ott játszott az ETO. Vicces volt, azt tudtuk, hogy Pesten milyen útvonalon kell menni, de hogy addig hogy jutunk el... Már kikerestem a telefonomból a Csepelen néminemű helyismerettel - nálam mindenesetre többel :) - rendelkező Dórit, hogy valahogy segítsen minket a navigációban. Aztán megoldottuk a dolgot, jól rögtönöztünk.
A meccs 0-0 lett, szóra sem érdemes, az eredmény egyben szimbólum: nagy NULLA volt az egész. Annyit érdemes megemlíteni, hogy ingyen, vendégszektorba szóló tiszteletjegyekkel néztük meg a meccset, amiket két vadidegen sráctól kaptunk a pénztárnál... :)
Jajjj... És volt egy srác a meccsen, mellettünk ült nem túl szép, de annál rondább barátnőjével. A '70-es éveket idéző fej, bajusz, Ray Ban napszemcsi, emellett horvát ("Hrvatska") baseballsatyi, és zöld-fehér Olimpija Ljubljana (!) sál. Morbid volt, na... :) A Himnuszt, valamint minden szurkolói nótát egy sor spättel énekelt, afrikai játékosainkat minősíthetetlen hangnemben szidta. Slusszpoén: a srác ott lakik a közelben, Vasas-drukker, és annyira utálja a Honvédot, hogy minden meccsen ott szurkol a Bozsikban, a vendégszektorban... Kemény, na! :)
A lefújás után még a rendőrök nem akartak minket visszaengedni a kocsihoz, nem mehettünk vissza Csepel felé sem, - mert arra győrieknek tilos menni- szóval komoly volt... Barniékat aztán szerencsére "edző bá' " elhozta az egyik autópálya-pihenőhelyig, ott történt meg a családegyesítés...
Győrbe érve még neteztem, pakolásztam, majd kimentem a vidékibe, a fél 9-es buszt pont lekésve... 22.45-ig olvasgattam, zenét hallgattam, nagyon feelinges volt... Gáborka balf*szságai, 1. fejezet...
Majdnem éjfélre értem haza, dumáltunk tesómmal, sógornőmmel, aztán olyan 1 körül lefeküdtünk aludni, mert reggel kelni kellett a Forma-1-re. Mondjuk, annyira nem hozott lázba. Azért Kubica ismét ott volt, a kis Senna pedig célba ért... :)
Délután pedig pedig tesómék mentek sógornőm szüleihez, én pedig bebuszoztam Győrbe, Nemzeti Sportért. Persze egy újságost sem találtam nyitva... Gáborka balf*szságai, 2. fejezet... :/ :) Legalább kávéztam egyet a Hollóban... :) Aztán az első lehetséges busszal mentem vissza Écsre, Anyuval megnéztük a Másnaposok című vígjátékot. Fergeteges... :D
Tegnap pedig újabb relax-nap, este pedig sörözés volt a már említett szokásos helyen. Locsolás pedig csak virtuálisan. Mármint SMS-ben. Így alakult...
Ezúttal viszonylag szolidak voltunk, este 10-re már itthon voltam. Neteztem, MSN, és benyakaltam egy flakon ásványvizet a másnapmentes mai nap érdekében. És sikerrel jártam... :P
Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap, de jó is volt, és nem is unatkoztam. Csak amikor kellett... :)
Most kedd. A héten nem kellett utálnom a hétfőt. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése