Az érem másik oldala

Hm... A tegnapi bejegyzés tényleg egy kissé pesszimista hangvételűre sikeredett, most korrigálok. Ekkora hangulatváltozás láttán azt hinné az ember, hogy depressziós vagyok, vagy pedig klimaxos. Remélem, egyik eset sem áll fenn.. :) Szóval: az érem másik oldala, vagy ha úgy jobban tetszik: tegnap sírt a bohóc- Pierrot után szabadon.
Szóval az utóbbi napokban több okból kifolyólag is le voltam törve, mint a bili füle. Vasárnap este MSN-en két lány próbált belém lelket önteni, tegnap egyikük helyét Gergő barátom vette át, ma pedig a munkahelyemen... De ezt inkább hagyjuk, erről nem nyilatkozom! :)
Gergővel épp a tegnapi bejegyzés depis hangneme miatt kattintott rám. Írta, mindettől függetlenül azért elég eseménydúsan telnek a napjaim. Én erre valami olyasmit válaszoltam, hogy "igen, igen, de jó lenne, ha egy csaj is lenne mellettem ezeken az eseménydús napokon". A képen pedig ugye van három is! Oké-oké, csak egy stuttgarti, meccs utáni pózolós fotó, de akkor is: kiröhögtem magamat! Le a depivel, éljen az önirónia! És persze az optimizmus! :)
A képen a másik ETO-mezben Melinda látható. Chatről ismerem immáron tíz éve, de a közös ETO-meccsek alkalmából találkozunk a legtöbbet. Ez az út egyébként többek között arról is nevezetes, hogy akkor aludtam életemben először egy ágyban egy lánnyal. Semmi rosszra nem kell gondolni, tényleg csak aludtunk a kényelmes franciaágyon. Bár ez így ebben a formában még túlzás is: hajnali 3-ig söröztünk, és ha jól emlékszem, fél 7 körül keltünk is a svédasztalos reggelihez, majd indultunk haza.
És hogy ki volt az első lány, aki nálam aludt? Mármint még Écsen nálam? Huh, azt el sem hinnétek! :) De a sztori elég gáz. Mármint nem én voltam gáz, főleg nem a lány, hanem a szituáció. Majd egyszer talán elmesélem... :)
Szóval basszus tényleg optimistának kell lenni, és nyitott(abb)nak. Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, ezekkel a hisztijeimmel, mint például a tegnapi, nem megyek semmire...
Eldöntöttem magamban, hogy jó pár dolgot változatok, másképp fogok csinálni. Ezekről nem írok, mert még az is lehet, hogy számotokra nevetségesnek tűnne...
Képzeljétek, volt idő, amikor lefekvéskor ágyamban az alvópózt felvéve egy lány nevét mormogtam... :) Mondjuk úgy: az álmodozások ideje lejárt...
Most hallgattam egy Inna-számot, abban van, hogy "Don't forget, the sky is the limit". Ez azt hiszem, mottónak sem utolsó! :)
És lányok, na meg persze Gergő: köszönöm...
Másik Gergőnek csak annyit üzennék: igen, valóban elestem autódból kiszállva, de nincs ezzel semmi gond: másképp nem szólt volna hozzám az a lány... Khm... persze direkt ilyesmit semmiképpen nem csinálnék... :)
Tegnap a német elmaradt, a a tanítványnak ugyanis valamilyen ETO-meccsre kellett mennie, így plusz szabadnapot nyert az iskolája. Basszus, hogy a mi időnkben miért nem voltak ilyen akciók? :) Ma mindenesetre pótolunk!
Az este nagy része aztán diplomám keresésével telt. Fájdalom: fogalmam sincs, hogy hol van... Pedig egyebek mellett ezt is be kell adnom a lakáshitel-kérelemhez...
Ja: nem vagyok MC DC-fan! Mindösszesen némi nemű közös sorsunk miatt foglalkozom néha vele. Ez tudom, részben hülyeség: a szemüvegesek, a bal kezesek, vagy épp nem tudom kik sem alkotnak egy "kasztot". De esetünkben azért picit más a helyzet.
Boldog Névnapot a Tündiknek! :)
Figyelem! A következő szösszenet ma jutott eszembe, valós személyhez az égvilágon semmi köze:
"Tünde! Legyek a Csongorod? Mer' én leszek ám, ha gondolod!" :) muhaha! :)
- Huh! Tényleg nem miatta írtam... :$ :) -
Na ennyi mára.
Tényleg: ha citromot kapsz az élettől... Öntsél hozzá Martinit, csinálj belőle limonádét, vagy tolj le egy jó kis tequilát! :)
"Az élet: élet! Éljed!"
Ugye, hogy ugye?
Jók legyetek! :)
Ui.: és a 30 évesekre vonatkozó kitételre is vannak kivételek: többek között bátyám is harminc felett találta meg az igazit! És jövő januárban akkora bulit csapunk, hogy a fal adja a másikat! :P

Elmerengtem

Hol is kezdjem?
A péntek este édes semmittevéssel telt, aztán szombat délelőtt a vidéki felé vettem az irányt. Egyrészt olcsóbb a kávé, mint a Hollóban, másrészt pedig jó idő volt, lehetett nézelődni. :) Jobb híján...
Hazamentem Écsre, folytatódott a pihengetés. Anyuval beszélgettem, olvasgattam, ja, és Forma-1 időmérőt néztem.
Ismét Story, és ismét Veres Robi. A "születése óta járáshibával küzdő srác"-ból bicebóca rapper lett... Aki megcsalja kétségkívül helyes barátnőjét. Vagy csak szeretné, ki tudja... Mindenesetre egy átvert leányzó Robira panaszkodik, hogy átverte, kihasználta, sőt webcam-en még a melleit is meg akarta nézni... Jujjj, gyárekek, hogy mik vannak... :O
A totális agypihentetés után jött egy jóval szomorúbb dolog: a temetés. Régen látott pesti rokonok, eléggé felületes családi kapcsolatok, és valóban szép búcsúztatás. És nagyon rossz volt, mert teljesen eszembe jutott a Nagymamám... Ami nem gond, persze, meg amúgy is rengeteget gondolok rá, de eszembe jutottak az utolsó hónapok, a szenvedése... És júniusban lesz halálának 10. évfordulója...
A szertartás után Écsen maradtam. A magyar-német meccset kezdtem el nézni, de nem kötött le, el is aludtam rajta, így aztán elvonultam lefeküdni. Nem tudom, mi van az écsi levegőben, de akkorákat tudok ott aludni, hogy az hihetetlen... Ismét megvolt a 12 óra, aztán délelőtt még egy, ebéd után szintén. Ennek meg is lett a böjtje... De erről majd később...
Vasárnap délután Forma-1-et néztem, a Török Nagydíjat. Hamilton nyert, Schumi majdnem dobogón végzett, szóval nem voltam túl lelkes... Kíváncsi lesznek, mire jutnak a szakik a Webber-Vettel-affér elemzésében. Button meg ahogy nézett a futam után... :O "Jaj, bocs, Lewis, hogy meg mertelek előzni..." Szánalmas volt.
Ja, és a Gyirmót újra vezet az NBII-ben! :)
A futam után szakadó esőben bejöttünk Anyuval Győrbe. Ő hazajött, én pedig a Hollóba mentem, ahol Baluval és Katával dumáltunk egy kicsit. Este 10-re itthon is voltam, még egy kicsit MSN-eztem is.
Abszolút jól voltam, amikor lefeküdtem. Reggel viszont... Fél 4-kor ébredtem arra, hogy majd szétrobban a fejem. Még gyógyszerért sem bírtam felkelni, csak szuggeráltam az órát, hogy legyen már 5, és keljek fel. Akkor aztán vettem be egy Algoflexet, és már minden oké is volt. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem túlaludtam magam a hétvégén...
A meló aztán viszonylag gyorsan eltelt, nem nagyon volt időm unatkozni... Fél órával előbb beértem, de nem maradtam annyival tovább, inkább hazasiettem. Egyrészt hazaértem a jelzett vihar előtt, másrészt mindjárt németezek a szomszéd sráccal...
Écsen ami rossz volt még, hogy volt időm gondolkodni. És sokkal vidámabb nem lettem a gondolataimtól.
Furcsa módon Anyu is mondta, hogy januári 30. születésnapomnak meg kell majd adni a módját. Háát.... Szerintem ez lesz a tévézős, pizzarendelős szülinap... Nem érzem, hogy lenne bárminek is örülnöm, és hogy ez addigra megváltozna. Nekem pedig van egy olyan sanda gyanúm, ha az ember a harmadik X-et egyedül lépi át, akkor ez már így is marad...
Fura, mert az egyik pillanatban arra gondolok, hogy utolsó szalmaszálként hirdetést kellene feladni (Kisalföld SMS-rovat, MEOSZ-honlap, vagy egy társkereső honlap., vagy nem tudom...), máskor meg úgy érzem, hogy ezt az egészet úgy zusammen fel kéne adni... Jaj, mármint nem úgy az egészet, hogy izé - tudjátok, amire hajlamom van, mert a génjeimben jelen van... -, hanem belenyugodni, hogy nekem ezt dobta a gép. A nagy számok törvényei alapján...
Csak hát így olyan üres az egész...
Tudom-tudom, zsák a foltját, meg mindenkire vár valaki, meg stb. stb., én meg egy siránkozó kis gyökér vagyok... De most ez a helyzet.
Most mindjárt lenézek a sráchoz németezni. Aztán fürdés-kaja-BK-Showder Klub.
Holnap még nem tudom mi, szerdán pedig még egy temetés...
Most számolgattam, két év alatt az ötödik... :(
Esküvőn voltam 29 év alatt háromon...
Szóval ez most ilyen depi-poszt lett...

Csak mert nagyon tetszik

"Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek”, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.
Labdázni hívtalak a kertbe,
Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél.
Rajzoltam neked egy képet,
Azt hittem, elteszed, de nem tetted.
Kunyhót építettem az erdőben,
Azt hittem, kirándulsz velem, de nem kirándultál.
Szereztem jó csalit,
Azt hittem, horgászol velem, de nem horgásztál.
Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled,
Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott.
Szóba hoztam a meccset, reméltem, hogy ott találkozunk,
Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt.
Kértelek, hogy kössük össze az életünket,
Azt hittem, te is akarod, de nem akartad.
A hazám háborúba hívott, azt mondtad,
térjek vissza épen, egészségesen.
De nem tértem.”
(Stan Gebhardt)

Péntek, az én napom (is lehetne)

Vééégre péntek! :) Szeressük! :) Egészen ki lehet bírni ezeket a négy napos heteket! Mondjuk mostantól a hétköznap délutánok icipicit kötöttebbek lesznek, ugyanis lesz két németes tanítvány. Dehát jelen helyzetben minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni!
Az MSN viszont nem működik... :S
Na, akkor hát kezdjük...
Szlovákia: a magyar Országgyűlés elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ami lehetővé teszi a határon túl élő magyarok számára, hogy az anyaország állampolgárai legyenek. Vicces, hogy pont Vona Gábor, a Jobbik elnöke nem szavazott, mert "elnézte a szavazás időpontját". Az már kevésbé vicces, hogy a szlovákok nem késtek a válasszal: elfogadtak egy olyan törvényt, mely szerint aki saját akaratából kéri egy másik ország állampolgárságát, a szlovákot automatikusan elveszíti... EU 2010... :/
Mondjuk egy szlovákiai magyar barátom már többször elmondta, hogy minden egyes itthoni "hőzöngést" kamatostul kapnak vissza... És lőn...
Sport. Holnap magyar-német válogatott meccs lesz Pesten. A Sport1-en már ajánlják is a közvetítést, ki van írva a képernyőre, hogy HUN-GER. Ami ugye németül azt jelenti, hogy éhség. Ez majdnem olyan, mint amikor a Haladás-Kaposvári Rákóczi meccsen az volt kiírva az eredmény elé, hogy HAL-RÁK. Mondom: ki a tököm a játékvezető: a vizipók? :D
Az ETO készül az Európa Ligára. Nyilvánosságra hozták a lehetséges ellenfelek listáját. Grúziában ugye már otthon éreznénk magunkat, emellett van például azerbajdzsáni és izraeli csapat is. Mondjuk, ha szerencsék lesz, mehetünk Lengyelországba, Horvátországba, esetleg Nyitrára. Bár ez utóbbi a fentiek ismeretében necces lenne... Új igazolásokról is jönnek infók: a kapuba a paksi Csernyánszky, és egy szlovák fiú, mezőnybe a vidis Sifter, a kecskeméti Montvai, a pápai Abwo, na meg persze a Fradiból állítólag hazatérő Ferenczi nevét emlegetik. Persze, ezek még csak pletykák. És olvasóim jó nagy hányadát nem érdeklik! :) De én leírom! Mert önző vagyok! :P Ja, és állítólag új mezünk lesz! De ezt nem írom le, mert bennfentestől hallottam, és nem akarok pofont kapni tőle! :)
Jaj, két tévhitet el kell oszlatnom magammal kapcsolatban!
Nem vagyok alkoholista! Laci barátom MSN-en rögtönzött egy blogkritikát. Ebben leírta, hogy "és napjaidat keretbe foglalják a sörözések". :) Több munkatársam pedig egyfolytában azzal olt, hogy alkoholproblémáim vannak... :/ Őőőő tény, mostanában elég gyakran ülünk be cimborákkal sörözgetni ide-oda. De ez azért nagyon bízom benne, hogy az alkoholizmustól még messze van. Ha el akarnám viccelni, azt mondanám, hogy "antialkoholista vagyok. Az alkoholistákat gyűlölöm. De a szesszel semmi bajom." Viszont ezt nem akarom elviccelni. Sajnos nagyon is tudom, hogy mi az az alkoholizmus. Látom, túl gyakran is... Erről viszont többet nem akarok írni. Bocsi. És ott nem arról szól a történet, hogy a haverokkal x óra alatt megiszik y üveg sört. De ez tényleg nem ide tartozik. MSN-en próbáltam már mesélni róla valakinek. Aztán delete és egy hosszú e-mail lett a vége. Személyesen pedig a történet poénos szálát próbálom megragadni. De ez mindent egybevetve nem vicc. Kurvára nem...
Ja, és Casanova sem vagyok. Nagy örömömre mostanában több, nálunk dolgozó lányt ismertem meg, eddig nem nagyon jártam ki hozzájuk beszélgetni. Most ezen kicsit változtattam. De ez nagyon nem jelenti azt, hogy "Casanova" lennék, vagy mit tudom én... És egyébként ennek a négy-öt lánynak egytől-egyik barátja, esetleg férje van, tehát. Tehát ennyi. De tényleg rendesek, kedvesek, aranyosak. És örülök, hogy új emberkéket ismerek meg. De ennél többről tényleg nincs szó...
Kata mesélte, hogy a múltkor szóba kerültem egy beszélgetésben. Azt mondta valakinek, hogy egy mozgássérült lányt próbáljak meg megismerni, rossz már, hogy így egyedül vagyok. A lány, akivel beszélgetett, erre állítólag azt mondta, hogy ez hülyeség, mert vagyok annyira kedves és jó fej srác, hogy ép lány mellett is megtalálom a boldogságot, csak keressek szorgalmasan.
Tök jó, és köszönöm mindenkinek, hogy így a szíveteken viselitek a sorsomat. De tényleg... :)
És a saját előítéleteimet is felül kell bírálnom. Az történt ugyanis, hogy Gerej kolléga kirakott a Pláza-Mekinél lévő buszmegállónál. A járdára fellépve akkorát zakóztam, hogy csak na... És egy "divatlapból" kilépett csilli-villi topcsaj rögtön felállt, odasietett, és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Ilyen esetben a jóllét nagyon relatív tud ám lenni... :)
És a "nem vidám" rész következik...
Holnap temetésre megyek, ezt már írtam. Holnap reggel megyek haza, délután mise, majd Teri néni temetése... :(
Szerdán pedig egy munkatársam édesanyjának lesz a temetése. Oda is elmegyek. A srác anyukája ugyanabban a betegségben halt meg, amiben nagymamám tíz évvel ezelőtt. Tudom, mit csinált(ak) végig, tudom, min ment(ek) keresztül... Sajnálom őt.... Kutya kötelességemnek érzem hogy ezen a magam szerény kis módján támogassam őt gyászában...
És ha még ez nem lenne elég: egyik főiskolai csoporttársnőmről most tudtam meg, hogy sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nála... 27 évesen az ember lánya járjon bulizni, szüljön gyereket, utazgasson... De ne egy ilyen szörnyű betegség ellen küzdjön gyógytornán, uszodában... Miért ilyen kegyetlen az élet?????
Lehet idegeskedni azon, hogy mondjuk lekésted a buszt. Vagy azon, hogy megáztál. Vagy azon, hogy megbotlottál a járdán, elestél, és kiröhögtek.
Lehet idegeskedni rajta.
De felesleges.
Túl kevés az idő rá...

Bikicsunáj, Bronzérem, Sünök - és gyász

Tudtam, hogy nem lesz egy átlagos meccs. Szokásos meccs előtti sörözésünkre tartva már utcánk végén rendőrökbe botlottam. Elég ijesztő volt a szitu, de azért megkérdeztem tőlük, hogy nyitva van-e a Sörkert. Ennek oka egyszerűen annyi volt, hogy nem akartam feleslegesen sétálni, és a kiemelt kockázatú meccsek előtt bizony a rendőrség néha bezáratja a stadion környéki kocsmákat. És hát egy ETO-Vidi mindig ebbe a kategóriába tartozik, főleg ebben a kiélezett helyzetben. Most azt mondta a rendőr, hogy "tessék menni fogyasztani", így jó állampolgár módjára folytattam utamat a Sörkert felé. Ott aztán újabb rendőrökbe botlottam, kb. nyolcan vigyáztak egy békésen iszogató fehérvári családra.

A szokásosnál előbb értünk a stadionba. Nagyon jó volt a hangulat, nagyjából 8 ezren gyűltünk össze. A 83. percig 0-0 volt az állás, és mivel a Debrecen vesztésre állt, és ki is kapott, úgy dönt, az arany- és a bronzéremről is kétmeccses rájátszás fog dönteni.
Akkor azonban Lazar Stanisic lövése után Szabó Tomi, a szpíker a következőt kiáltotta a mikrofonba: "Hölgyeim, és Uraim! Vezet a Győri ETO FC csapat, BIKICSUNÁJ!!!" Nem normális! :) Az első félidő után gólokkal is vezethetett volna a Vidi, de sikerült hozni a meccset. Teljesült a nagy álom: a Debrecennek kikapartuk a gesztenyét, mi pedig csont nélkül befutottunk a harmadik helyen.
Hatalmas ünneplés kezdődött, bizarr látvány volt, hogy a bronzérmes játékosok úsztak a boldogságban, az ezüstérmes fehérváriakat pedig a sírás kerülgette.
Rengetegen kritizáltuk a csapatot, az edzőt, a sok légióst, de az idő őket igazolta: a legkevesebb vereséggel (3), a legkevesebb gólt kapva (18), a végén már reményt keltő játékkal zártunk a harmadik helyen. Jó volt látni, ahogy a kb. tucatnyi országból érkező játékos együtt ünnepelt. Európa, vigyázz, jövünk! :D
A meccsről hazatérve nem várt közjáték zavarta meg utunkat. Lakásunktól kb. két sarokkal rohamrendőrök állták utunkat, akik lezárták az utcát, mert összecsapásra lehetett számítani a fehérváriakkal. Morbid volt. Már majdnem otthon voltam, végülis rám/ránk vigyáztak, mégis a halál f*szára kívántam őket. Azért viccesen néztünk ki, ahogy sógornőm, két barátnője, én, egy mankós srác, bátyám, és másik sógora "néztünk farkasszemet" a rendőrökkel. Pf... Potenciális huligán lettem. Amúgy nem is én lennék, ha... Ha a kép jobb oldalán látható járdaszegélyre leülve telefonálás közben nem sodort volna el egy rendőrroham... Pff... :) Aztán persze épségben hazaértünk, de ezt a fél órát szívesen kihagytam volna az életemből. Amúgy az egész este felejthetetlen volt!
Vidám esténket aztán egy szörnyű hír árnyékolta be: 78 éves korában meghalt egyik legközelebbi rokonunk, Teri néni... Vele kapcsolatban a legtöbb élményem kiskoromból származik. Akkoriban még összejártunk, tartottunk közös családi ünnepeket, szüretek, disznóölések... Évtizedekig jártak Nagymamámmal piacozni, kiskoromban néha én is elkísértem őket. Aztán amikor Mami súlyos beteg lett, Teri néni ápolta, főzött neki, amíg szüleim dolgoztak. Aztán nagymamánk tíz évvel ezelőtti halála után nem sokkal Teri néni is megbetegedett. Pávakörbe-piacra-misére járt, nem ilyen öregkort érdemelt... Szombat este pedig meghalt... Teri néni, nyugodjon békében... :( Ha jól tudom, szombaton mise, és temetés... :(
Hétfőn pedig nagybátyám és nagynéném jöttek látogatóba Zalából. Reggel jöttek, délután mentek is vissza, de jót beszélgettünk... Nekem viszont tegnap délután három órát aludnom kellett...
Este aztán Katával és Baluval egy öttevényi ismerősünket látogattuk meg munkahelyén, a nemrégiben nyílt Jereván Kávézóban. Beszélgettünk, kávézgattunk, szúnyogokat csapkodtunk- részemről ezúttal teljesen alkoholmentesen.
Ma pedig már meló volt, ami gyorsabban telt, mintha hétfő lett volna...
Nagyon szép idő van. Működik a digitális tévé, és bronzérmes az ETO. Jelenleg nagyjából ennyi pozitívumról tudok beszámolni...
Puszik, pacsik!

"Szia, Husom!"

A blogolás alapvetően jó dolog. Én szeretem. De néha ráfér az emberre egy kis "alkotói szünet". Csütörtök-pénteken talán már lett volna időm írni, de nem akartam. Hagytam, hogy "ülepedjenek" gondolataim. Valami sokkal visszafogottabban jelenik meg, mint eredetileg gondoltam, más pedig egyáltalán nem. GosziBlog Light. :)
Legelőször is:
"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem (...)"
Részlet egy Quimby-számból, és egyben a hét fő-fő tanulsága. Fura, ezt a dalt legelőször bátyámék lakodalmában hallottam, pedig annyira azért nem illett oda. Elengedésben az utóbbi években egészem profi lettem. Nincs mit tenni, ez az egyetlen értelmes megoldás. Az más kérdés, hogy elengedés és elengedés között is lehet különbség.
Akkor hát nézzük! Szerda: Dreher, Debrecen-ETO. 0-0 a vége, meggyőződésem, hogy közelebb álltunk a győzelemhez. Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Röhög. :D A meccs után az egyik srác megígérte, hogy hazavisz, ehhez képest a Matáv-klubban kötöttünk ki. Még egy utolsó sörre, cimbi pedig rákattant a játékgépre. Én pedig a krupiélányra. De mivel erősen "mission impossible" volt a helyzet, inkább hazajöttem.
Csütörtök: bementem Anyumhoz kórházba. Keine Panik: az a munkahelye. :) És az ottani újságosnál épp Móni volt szolgálatban. És a címben szereplő mondattal köszöntött. Hm... Már szerintem többször meséltem róla. 2005 szilveszterén ismertem meg. Afféle "kabalám" lett. :) Mármint a szilveszterezésből hazatérve meglátogattam őt akkori új munkahelyén a plázában. És aznap hívtak fel engem a teleshopból, és lett munkám fél év álláskeresés után. Akkori barátja később elmesélte nekem, hogy olvasta iwiwes levelezéseinket - hm...:/-, és szerinte szerelmes voltam Móniba. Erről szó sem volt. De mindenképpen új érzéseket hozott az életembe. Volt, hogy MSN-eztünk, közölte, hogy átjönne egy üveg borral. És átjött, és megittuk, és jó volt. Vagy amikor egy pizzériában dolgozott, a zenegépben matattam, de nem találtam, amit kerestem. Odajött, és kapásból kiválasztotta a keresett zenémet. Azt, amire akkor szilveszterkor akkorát buliztunk egy bakonybéli kocsmában jägerezve. "Sárgán virágzik a tök..." :D De komolyan: odafigyel rám, emlékszik dolgokra velem kapcsolatban, és ezt sajnos nagyon ritkán tapasztalom. Pár szót váltottunk, és megvettem a II. világháborús sorozat legújabb kötetét. "Köszi, kisszívem!" :) Ja, és sokszor megkapom, hogy mindig "fiatal csitrikkel" "kezdek". Hm... Tényleg vannak az ismerőseim között nálam jóval fiatalabb lányok. De semmiképpen nem csitrik. És nem kezdek velük. Még ha ez nem mindig feltétlenül rajtam múlik... :D Na de a lényeg: Móni nálam két évvel idősebb. :)
És Anyu irodájában felejtettem a telefonomat, a plázából mentem vissza érte. Anyu akkor már buszon, iroda zárva. Huh, de meg voltam ijedve. Egyáltalán nem vagyok fontos ember, hogy ne lennék meg telefon nélkül, de akkor tényleg nagyon kellett. Meg Anyu is biztos frászt kapott volna, ha nem ér el. Éljen a takarítónéni, aki beengedett az irodába. Meg az a valaki, aki nyitva hagyta a folyosó amúgy beléptetős bejáratát. :)
Ezután még hiteltémában találkoztunk Nikivel. A megtakarítással kapcsolatos szerződéshez töltöttük ki az egészségügyi lapot. Jaj, gyerekek, az nagy LOL volt. :)
- Egészséges vagyok-e? -Mi számít betegségnek?
- Volt-e műtétem, táppénz-ellátásom, tartós orvosi kezelésem, autóbalesetem? Igen.
- Volt-e a családban daganatos beteg, szívbeteg, öngyilkos? Mindhárom.
Igen válasz esetén természetesen kéretik részletesen kifejteni. Sírva röhögtem kínomban... :)
Pénteken semmi extra, "csak" Katával Alpesiztünk meló után, aztán befutottak tesómék, dumáltunk vagy hajnali egyig.
Ja, és majdnem agyoncsapott a buszmegállóban egy teherautóról leeső matrackupac. "Bocs..."- mondta a kiszálló sofőr. "Semmi gond, megesik néha, hogy az emberre a buszmegállóban ráesik valami!"-válaszoltam. Abba már nem mentem bele, mekkora szerencse, hogy a cucc, nem a közeli körforgalomban szabadult el...
Tegnap pedig Écsre mentem ebédelni. Délután meg Győrújbarátra Balázs kézimeccsére. Nyertek az egyetemisták ellen, így az ifi NB2-ben ezüstérmesek lettek.
Eztán hazajöttünk busszal. Meki-Dreher-Smuki volt a sorrend. A BL-t az Inter nyerte, teljesen sima volt. Mourinhót utálom, de egy zseni. És megy a Realba... :/
Abszolút jó kis este volt, semmi rövidital, szolidan iszogattunk, komolyakat és kevésbé komolyakat beszélgettünk, jól éreztem magam.
Ma a szokásos benzinkutas köröm volt, délután majd ETO-Vidi. Tíz busszal jönnek a fehérvári drukkerek, finoman szólva sincs jóban a két tábor. Ha nyernek, és a Debrecen veszít Kecskeméten, bajnokok. Nekünk viszont a harmadik helyünkhöz elengedhetetlen a győzelem. Kemény lesz...
Holnap aztán újra Écs, nagybátyámék jönnek látogatóba. El sem hiszem. :) Estefelé visszatérek, és kezdődik egy újabb hét.
Puszik, pacsik, jók legyetek...

Hétközi forduló

Először is egy picit vissza szombatig: jó volt, tényleg nagyon jó volt, jó lett volna tovább is lenni, de biztosabbnak láttam, ha hazajövök. :) A Matáv-klub pedig annyira nem az esetem, így remélem, legközelebb hosszabb buli lesz, táncitánci, meg miegymás... :) Akkor majd már biztosan nem ETO-meccsről beesve, és talán nem szakadó esőben.
Amúgy tök durva, hogy én mérgelődtem azon, hogy szarrá áztam a szombati éjszakában, míg másoknak egy egész élet munkáját vitte el az ár... :( Szörnyű ezeket a képeket látni a tévében, tényleg le a kalappal a gátakon dolgozó emberek előtt! És örülök, hogy vége a fos időnek, nagyon elegem volt már belőle.
Vasárnap. Na ja, édes semmittevés. A blogolás után Forma-1-et néztem. Webber simán nyert, de ez a futam Alonso felkapaszkodásáról, Barrichello kormánydobálásáról, és persze Schumi előzéséről, kizárásáról marad emlékezetes. Nem szoktam, de most sajnálom őt. Addig oké, hogy van egy szabály, miszerint ha az utolsó körben megy ki a pályáról a biztonsági autó, akkor már tilos előzni, azt viszont sárga zászlókkal illenék jelezni, a versenybírák viszont zöldet lengettek. Magyarán megszívatták Schumit... :/
Este meg körkapcsolásban néztem a Barca és a Real meccsét, szerencsére a katalánok teljesen izgalommentesen biztosították be bajnoki aranyukat. És - szerintem - életemben először ettem gofri! :) Eleddig kimaradt! :)
Hétfőn Hollóztunk, Kata szülinapját újra megültük. Jóó volt! :) Előtte megkaptam a szombati buli képeit. Huh, hát rólam nincs normális kép, a potenciális hét képe viszont tényleg jól sikerült. De nem teszem ki, csak ha az érintett magára ismer, és jelez, hogy okés... :)
Tegnap elég hamar fél 9 tájban lefeküdtem. Fáradt voltam, és még gondolkodtam is, hogy net vagy alvás, aztán elszállt a net. Így megoldódott a probléma. (Most én eztv csak álmodtam, vagy tényleg jól rémlik, hogy a magyar helyesírás szerint nincs nagybetűs hosszú í? Ez most eszembe jutott! Ja, és még tudok írásban összevonni-kivonni-osztani-szorozni! Nem kicsit meglepődtem magamon!)
Ma pedig hétközi forduló, este 8-tól Dreher, kocsmában nézzük az ETO-Debrecent! Utolsó előtti forduló, megengedő vagyok, kikaphatunk! :) De vasárnap a Vidi ellen nyerni kell! :)
Lesz majd valamikor egy horoszkóp témájú írásom. Ma még csak annyit, hogy hétfőn két ismerős csajszinak volt a szülinapja. Két év különbséggel egy napon születtek, egyforma a csillagjegyük, mégis annyira különbözőek.... :) Az mindenesetre közös, hogy mindkettőjüket nagyon szeretem! :)
Elkezdtek "cseszegetni" a cégnél. Mostanában elég gyakran - de nem sokat - beszélgetek az egyik csajszival, és már mindenki azzal szekál, hogy ő a szerelmem, meg hasonlók... Nem tudom, miért kell így kombinálni... Vagy csak szekálódni... :/ Az mindenesetre tényleg tök jó poén lenne, hogy elmondhatnám, hogy a barátnőm mozdonyokat szerel... :D
De amúgy etéren megint pesszimista periódus van. "Félek, a magány győz le engem!"- ahogy a Lord is énekli... Nem hiszem, hogy a harmadik ikszbe lépve fog megfordulni az a bizonyos hadiszerencse... Meg aztán hitellel a nyakamban nem főleg nem leszek egy jó parti... :(
Holnap hitelmegbeszélgetés, pénteken befutnak tesómék, szombat BL-döntő valahol, vasárnap ETO-Vidi, hétfőn unokatesómék jönnek Zalából Écsre. Ismét viszonylag mobil lesz a kis hülyegyerek... :)
Na, de keine Panik. Erősnek és optimistának kell lenni. És erőt sugározni. Sokat! Mer' az jó!
Valami még volt, de elfelejtettem. Talán jobb is.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 17

Már említettem, hogy tartok itt a gépnél egy füzetet, amibe egyebek mellett címszavakban jegyzetelni szoktam, hogy kb. miről szeretnék írni itt a blogon. Ha pedig melóban, vagy mondjuk a buszon jut eszembe valami, akkor azt egy cetlire vésem fel. Nos, egy papír már péntek délutánra megtelt, és akkor a tegnapi nap nem volt sehol... :) Szóval elég hosszú leszek most.
Elöljáróban: pénteken kaptam egy hölgyismerősömtől üzenetet iwiwen. A Veres Robis bejegyzésre reagált, és hát a lelkemig hatolt. Nagyon a hatása alá kerültem az üzenetének. "Olyan pasi vagy, aki megél, átél, túlél. És ez jó." Ez vagyok én. Köszönöm. Csak azt nem értem, hogy én mindig igyekszem magamat adni, és ugyanazzal a stílusommal valaki szinte már méltatlanul pozitív véleménnyel van rólam, megint más szerint pedig én vagyok a világ legmocsokabb-legszemetebb embere... Nem értem...
No, akkor sport: erősít a Győr NB1-es női kosárlabdacsapata. Másodedzőnek idehozták a bajnok Pécs trénerét, a játékosok között pedig új arc lesz többek között a kétszeres NBA-győztes Hakeem Olajuwon lánya. Ez tök jó. Csak engem nem érdekel. Ez a női kosárlabdacsapat valahogy idegen nekem. A futsalosok pedig a bajnoki döntőbe jutottak. A focibérletemmel arra a meccsre is ingyen mehetnék, de valahogy nem vonz. Lehet, hogy hülyén hangzik, de azt a bajnoki címet "nem érezném magaménak". Pf... Na, ez is kit érdekel rajtam kívül? Csak le kellett írnom... :)
Levéltitok: már írtam róla, hogy szent dolognak tartom. Gyűlölöm, ha elolvassák leveleimet, mailjeimet, matatnak a telefonomban. Ez most azért jutott eszembe, mert a héten úgy adódott, hogy Kata megadta iwiw-oldala jelszavát, hogy a bulijára kiküldött meghívók visszajelzéseit szemmel tartsam. Nos, figyeltem is, de volt, hogy véletlenül megnyitottam egy "egyéb" levelet is. De villámgyorsan kiléptem, nehogy véletlenül is beleolvassak. Szóval működik a dolog. Oda-vissza. És ez így természetes.
Barátok közt: szerepelt benne egy mentős ismerősöm. Mentették a Klaudiát. :) LOL! :) Na, meg a 10 millió forintos kérdés... Kinga majdnem feláldozta magát. Gézáért. Huh, szeretem ezt a sorozatot. Mindig történik valami... :)
Pénteken meló után elmentünk Baluval az Árkádba, hogy szülinapi ajándékot vegyünk a Katának. Kapott tőlem egy rózsaszín Nike-baseball-sapkát. Mindig szekál, ha puszilkodás közben lefejelem. :) Így már neki is van egy "kurva sapkája". Ahogy szoktam mondani. :) Bebarangoltuk az egész Hervist, de sehol nem láttam. Majd ráleltem: kifelé menet, a kirakatban... Jellemző. :P
Este pedig felhívott a Humanitás főszerkesztője. Éppen javítgatta a velem készült interjút. Jó is, hogy hívott, mert így kiderülhetett, hogy nem Sándornak hívnak... Sanyiiii.... :D És kellett magamról képet küldenem. Lehetőleg focisat, mert az olyan vicces. Muhaha! :D :/
Huh... Nem nagyon szoktam odaadni senkinek a gépemet, hogy csináljon rólam képet. Így engem szinte csak valamilyen buliban, vagy sporteseményen fényképeznek. Ezért nem nagyon találtam magamról olyan képet amin nem mezben vagyok, és nincs nálam se sör, se cigi. :D Ja, és egy nem szakállas kép lett, négy meg szakállas. De visszaírt a csaj, hogy a velencei tetszik neki. Szóval szerintem azt teszi be. :)
Pénteken aztán az utolsó busszal mentem ki Écsre. Szombaton délután már jöttem is vissza. Hitelügyintézés volt. És hát úgy néz ki, belevágok. Részletek majd máskor.
Aztán bevásároltunk, majd a fos idő miatt ismét nálunk volt a meccs előtti sörözés. Anyu szerint már ezért megéri megtartani a kérót. :D 2-0-ra megvertük az MTK-t. A végére kezdünk nagyon belelendülni, fél éve veretlenek vagyunk. :) Szerdán megyünk Debrecenbe, hétvégén meg fogadjuk a Vidit. A két bajnokaspiráns van hátra. Huh, mi lesz még itt?
A meccs után hazajöttem, a 10 perces séta alatt kb. 825 liter víz ment az új cipőmbe... :/ Hazajöttem, átöltöztem, és indultam is a Smukiba, Kata bulijába. Jól indult, mert az orrom előtt ment el a busz, még futottam is utána. Így is késésben voltam, nem akartam újabb fél órát bukni, így taxival mentem a kocsmába.
Megejtettem a köszöntést, meg ittam welcome drinket az ünnepelttel. Jägert. Meg bulangát. :P Balázzsal pedig ballagási csokrának tartozékait fogyasztottuk el. Rakétáztam, ezt is megértük. :P Nagyokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, jól éreztem magam. Iminél volt fényképezőgép, dokumentálta az eseményeket. Ha van iwiw-gyanús kép, most láttam Gosziblog hét képe-gyanús felvételt. Csak majd az érintettől kell engedélyt kérnem... :)
Buliba én már sajna nem mentem, ezért még szerintem ki fogok kapni... :$ Igazából fáradt is voltam, ez a sok röviditalt is éreztem, és... És hagyni akartam Katáékat kibontakozni... Hogy sikerült-e, az majd kiderül... A táncitánci pedig várat magára, valamikor tényleg jó lenne megejteni...
Kettő után értem haza, fél 9-kor keltem is. Az idő katasztrofális, így csak újságért mentem le a kútra. Nem emlékszem ilyen csúnya májusra...
Most pedig Forma-1-et nézek. Monaco. A klasszikus. Hajrá, Kubica! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Table de pique-nique+4 chaises :)

Nem akartam az előző bejegyzést oda nem illő témákkal megtörni, így csak most mesélem el, hogy vasárnap végülis nem a Hollóban voltunk, hanem a marcalvárosi Alpesiben. Kint iszogattunk a teraszon, és nagyon jól sikerült kis este volt. Olyannyira, hogy hajnali 2 körül sikerült lefeküdnöm, és 5-kor már keltem is, hullafáradt voltam egész nap, de ez mondjuk nem meglepő.
Hétfő este Baluék elhozták az összecsukható sörpadomat. Nagyon praktikus, egy asztalhoz négy szék tartozik, és egy nagyobb koffer méretére össze lehet csukni. Természetesen ismét Made in China-ról beszélhetünk. Még nem csomagoltam ki, de a dobozon lévő magyar nyelvű ismertető nagyon tetszik. A termék "önállóan összeszerelendő". Na, ennek így nem sok értelme van, mert nem lapraszerelt, gondoltam, hogy nem ülhetek rá az összecsukott cuccra. Azt pedig csak nem tiltják meg nekem, hogy Péter, Jenő, vagy Julcsi, Piri, Sári stb. segítsen nekem az összeszerelésében. Szóval, gondolom, összeszerelhető-t akartak írni derék kínai barátaink. Ja, és a következő magyar nyelvű mondat is nagyon tetszik: "Dolaczona instruckja obslugi." Ezt a nyelvjárást én sajnos nem ismerem. :)
Na, egy picit akkor az előző bejegyzésről. Tényleg nem akartam se ironizálni, se gúnyolódni, se magamat sajnáltatni, csak leírtam a véleményemet. Köszönöm az itteni kommentet, és az iwiwen érkezett két véleményt, az egyiket érdekes módon egy mozgássérült lány, a másikat pedig egy olyan ép csaj írta, akinek már - majdnem - volt mozgáskorlátozott barátja. De nem, nem rólam van szó... :( :)
Még egy kis adalék a témához. Az RTL Klub honlapján találtam egy interjút Veres Robival és barátnőjével. Hát, nem győzött meg a beszélgetés... Tudom, egy kapcsolatot nem szabad kívülről, egy hat perces interjú interjú alapján megítélni, de sehol egy összekacsintás, egy érintés, mintha két idegen ült volna egymás mellett, a szöveg pedig nagyon sablonosnak tűnt. Jó-jó, nem azt várom, hogy élő adásban pettingeljenek, de azért ez így... Furcsa volt, nekem legalábbis.
Az pedig megérne még egy bejegyzést, hogy Csonka András, és Erdélyi Mónika milyen hülyén kérdeztek. Amit továbbra is rühellek: Mónika úgy kerülte a mozgássérült szót, mintha egy buzival beszélgetne: "probléma van az egészségi állapotoddal". Náthás, basszus... ???
A videót itt megnézheted. Ha érdekel...
Még egy kis kulisszatitok-féle. Ma szarrá áztam hazafelé jövet az esőben. Többen kérdezték, miért nincs nálam esernyő. Nos, két okból. Egyrészt ha elesnék, egy kezemet lefoglalná manőverezés közben, másrészt pedig amúgy is kiimbolyognék alóla... C'est la vie...
Sport: elég idióta módon bundázással vádolták meg a Gyirmót focistáit. A csapat Tatabánya elleni meccse után merült fel a gyanú, méghozzá azután, hogy Kiprich Józsefnek a győri kék-sárgák bányászvároshoz ezer szállal kötődő edzőjének fia, és egyben játékosa, Dániel a meccs előtt poénból felhozta a bundázás lehetőségét tatabányai cimboráinak. Akik persze feljelentették, sőt már az Ajka elleni 4-0-át is vizsgálják. Valaki nagyon nem akarja, hogy a Gyirmót NB1-es legyen, tavaly a bundaügy, idén meg ez... Nagyon szomorú fejlemények ezek... :(
Az sem vidám dolog, hogy Dárdai Pál csapata, a német Hertha BSC kiesett a Bundesligából. Ezzel egyfajta keretbe foglalta kinti pályafutását: 1997-ben a még másodosztályú csapathoz érkezett, majd az első ligában játszott amúgy klubrekordot jelentő 286 meccset, és most, karrierje végéhez közeledve ismét a Bundesliga II következik. Mindegy, azért nagyon szép volt ez, Palkó!
Gera Zoltán pedig vezéregyénisége volt az Európa Ligában döntőt játszó Fulham csapatának. Kellenek az ilyen apró sikerek a mai magyar focinak.
Nagy Laci pedig újra válogatott kerettag! Azért csak egyenesbe jönnek a dolgok... :)
Bocitól Buciig: a debreceni labdarúgót, Bodnár Lászlót sajnáltam balesete után. Rosszkor volt rossz helyen, hülye volt, egy ember halála - részben - örökre a lelkén fog száradni... Stohl András viszont... Visszaesőként, ittasan, drog hatása alatt, cserbenhagyóként... És az ilyet nevezzük "szegény, nagyra nőtt gyereknek"? Ne mááár... Nem az első rendőrségi ügye, kíváncsi vagyok, hogy mennyiben fognak vele példát statuálni... Családapaként, híres, jól fizetett színészként nem értem, miért kell ennyire balfasznak lenni... A kocsiban maradt,vadászathoz használt, egyébként civilek számára illegális katonai látcső már csak hab a tortán, a Viagra pedig...Pff... No comment...
Juj, most hallottam: mitől kell félni az utakon? Hát a részeg autóstohl... Nem vicces... :/
Tegnap hitel-ügyben is voltam tájékozódni, szombaton folyt. köv. Az OTP-ből is jöttek lehetőségek. Szóval elkezdtem az érdeklődést. Nagyon kell nekem ez a lakás. Szeretnééém! Ha tényleg meglesz, buli lesz! Jóóó? ;) :)
Holnap pedig végre péntek! Délután Katának nézek ajándékot a szülinapjára. Tegnap már voltam egy helyen, amikor az eladócsajszi megtudta, hogy milyen "csajos" dolgot keresek, nem kicsit ért fülig a szája. :)
De végül nem találtam megfelelő dolgot. Így holnap lesz még egy kor. Aztán pedig irány Écs.
Ahol szombaton lesz a szokásos mozgi autóverseny, de én nem megyek. Pihengetek, délután aztán szépen sorban pénzügyi tanácsadás, F1 Monaco időmérő, ETO-MTK foci, majd a végén Kata-szülinap a Smukiban. Meg gondolom még máshol is. Nem lesz unalmas nap, az egyszer biztos! :)
Vasárnap pedig itt leszek, pihenek. Reményeim szerint akkor majd jelentkezem újabb bejegyzéssel.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Merítek a bulvármédiából

A rend kedvéért: ez a poszt egy Story-cikk alapján készült, amit ide kattintva akár el is olvashatsz.

Többször szóba hoztam már ezen a blogon Veres Robit, azaz MC DC-t, az RTL Klub tehetségkutató műsorában feltűnt freestyle-os srácot. Ennek legfőbb oka persze az, hogy sorstársak vagyunk, ő is mozgássérült. Hasonló problémákkal küzdünk, azt eddig nem is sejtettem, hogy ennyire.
A Story magazin legfrissebb számában van egy elég érdekes cikk, amiből megismerhetjük Robi új barátnőjét, Ágit. A képen is látható, valóban szemrevaló teremtés. Mindamellett az élő bizonyíték arra, hogy egy mozgássérült pasinak is összejöhet a nagy szerelem meglelése. De nézzük, hogy is vall ezzel kapcsolatban Robi:

"A járásom miatt esélyem sem volt arra, hogy barátnőm legyen. Voltam persze szerelmes, és volt pár futó kalandom is, de egyetlen lánnyal sem tudtam hosszú kapcsolatot kialakítani..."

Igen, lehet egy rohadt szemét önsajnáltató köcsög vagyok, de ezt akár én is mondhattam volna. A napokban azon gondolkodtam, hogy túl sok kosarat tulajdonképpen nem kaptam az életben. Ennek az az egy oka van, hogy el sem jutok odáig. Félek. Az elutasításról, a csalódástól, mit tudom én... Futó kaland? Ehhh... Ez viccesen hangzik a mifélénk szájából. :) Na, de ilyesmi volt az életemben kétszer-háromszor. Vagyis inkább majdnem-kaland.
És ami még megdöbbent: az a srác nyilatkozott így, aki azért évek óta mozgolódik az éjszakában, fellép, gondolom ott azért csajok is előfordulnak, és mégsem volt túl sok sikerélménye. Ja, és hozzáteszem, Robi 29 éves. Pont, mint én.
A lány, Ági pedig 19. A cikkben persze hangoztatja, hogy nagyon szereti barátját, nem azért van vele mert híres. Ez vagy igaz, vagy nem, nem az én tisztem eldönteni. Akármennyire cinikusnak-pesszimistának tűnök, én hiszek neki. De abban 99,9%-ig biztos vagyok, hogy ha hétköznapi srácként, mondjuk egy szórakozóhelyen lépett volna oda hozzá Robi, rövid úton elutasításra talált volna.
Ági arról is beszél, hogy nem érdekli, hogy szerelme lassabban, és kevesebbet bír sétálni, és hogy furcsa a járása. Erről ezt mondja:

"Tudom, hogy nem bír annyit sétálni, mint én, de én már észre sem veszem, hogy a lábával van valami gond. Egyszer feküdtünk az ágyon, és amikor felkelt mellőlem, egy pillanatra nagyon furcsának tűnt a járása. De azonnal tudatosult is, hogy ez mennyire nem érdekel."

Őőő... Ezzel kapcsolatban van egy kis személyes tapasztalatom. Amikor a fősuli első évében volt egy nagyon komoly három hetes kapcsolatom, próbáltam minden idegszálammal arra koncentrálni, hogy ne számítson az, hogy én fogyatékos vagyok. Aztán a legváratlanabb pillanatokban mégis előjött a dolog. Például amikor kézenfogva sétáltunk, megjegyezte, hogy én máshogy fogom a kezét, mint az eddigi pasijai. Hogy szorítom, vagy mit tudom én... Vagy amikor nem ült az ölembe, mert az nekem fáj... Ezt sajnos én nem dönthettem el. Ami vicces: nem egyszer volt már rá példa, hogy elmeséltem ezt a történetet egy lánynak, aminek az lett a vége, hogy beült az ölembe, hogy "ugye tényleg nem fáj." És tényleg nem...
Szóval minden szép és jó, csak ilyen "élmények" után nem értem, hogy miért lepődnek meg azon, hogy én ezt a dolgot nem tudom kezelni.
És a cikkből még egy gondolat Ágitól:

"Robi csak annyit kért, hogy szánalomból, sajnálatból sohase maradjak vele."

Ez alap, természetes, teljesen egyetértek vele. Ezt én sem vár(hat)nám el senkitől.
Korábban talán írtam már, hogy örülök, hogy MC DC feltűnt a médiában, mert így az emberek végre szórakoztató műsorban is látnak/hallanak fogyatékos embert. Az is eszembe jutott, hogy Robi lehetne akár egyfajta nagykövetünk is. Aztán rádöbbentem, hogy ez baromság, építse a saját életét, legyen önző, foglalkozzon csak saját magával. A mozgássérültek szervezeteinek vezetőségében szerintem - tisztelet a kivételnek - a begyöpösödött öregek vannak többségben, akik inkább a besavanyodott önsajnálatra építenek, mintsem a pozitív szemléletre. Furcsa, de ezt éreztem a velem készült interjú során is.
Példakép viszont lehet. Minden további nélkül. Sérült és ép embernek egyaránt. Rám is mondták már - ne röhögj, tényleg! -, hogy legyek büszke arra amit elértem, mert el mertem menni más városokba koleszba, lediplomáztam, nyelvet tanultam stb. Szerintem ez nem ok a büszkeségre. Ez tettem, ezt kellett tennem, családom, barátaim támogattak/nak, szerencsém van. Ha van, amire büszke vagyok - ha ez egyáltalán a jó kifejezés -, akkor az annyi, hogy itt vagyok egy fogyatékos srácként, járok meccsekre, beállok a kapuba védeni, alkalom adtán "táncolok", és ha úgy adódik, akkor egy sportmedencében is elúszkálok. Próbálok - a körülményekhez képest - teljes életet élni.
De ez az élet addig soha nem lesz teljes, amíg nem jön egy lány, aki majd azt mondja rólam, amit Ági Robiról:

"Azért szeretem őt, mert sokszor megnevettet, mert kedves, és mert úgy szeret, mint még soha senki."

Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre!
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

On tour- spontán

Szerdán ugyebár megtörtént a modemcsere, akkor eleinte ment is a gép rendesen. Aztán hirtelen nagyon-nagyon belassult.
Csütörtökön ugyanez folytatódott, már azon gondolkodtam, hogy az egész cuccost kidobom az ablakon, jómagam pedig lefekszem aludni. Szerencsére nem tettem így, adtam a gépnek egy újraindításnyi esélyt, és voilà, jobb lett, mint újkorában.
Hogy még jobb legyen a dolog, aznap este MSN-eztem - hogy fogalmazzak? :) - szívem "két egyetlen királynőjével- Gábor Gábor után szabadon. :) - by Szomszédok.
Pénteken egy gyors meló utáni lepakolást követő Écsre távozást terveztem, ami sajnos nem teljesen jött össze. A változatosság kedvéért ugyanis drága jó számítógépem hatvanvalahány frissítést kezdett kikapcsoláskor telepíteni. Így aztán kiolvastam egy újságot, elszívtam egy-két cigit, főztem és megittam egy kávét, szóval nagyon fain volt. :) Viszont újra Mozillában blogolok! Gergő, most keress elírást/helyesírási hibát! :P
Pont elértem a fél 7-es buszt, és hazaérve megnéztem a Vidi debreceni vereségét. Négy ponttal vezet a Loki a bajnokságban, a Fehérvár talán már nem lehet bajnok, így nekünk sem "kell" kikapnunk Debrecenben. :)
Pénteken történt még egy említésre méltó dolog. András barátom felhívott, hogy nincs-e kedvem vele és két kisfiával elmenni szombaton Kaposvárra, az ETO által indított ingyenes szurkolói busszal. Persze, hogy volt kedvem, jelentkeztem is, azon nyomban. Újra borult tehát a tervezett program, a napközben relax, este pedig Holló. Mindegy, túléltük! :)
Szombaton délelőtt olvasgattam, családoztam, meg lekapartam autónkról a Vöröskereszt emblémáját. Hm... Ez régebben a kórházi dolgozókat jogosította fel a benti parkolásra, de ma már nem érvényes. Plusz a drága jó rendőrség akár 30 ezer forintra is büntethet az embléma jogosulatlan használata miatt. (a szerk. megjegyzése: itt milyen hülén hangzana már a tévesen használt végett szó, nem?)
Aztán ebédeltünk. Borsóleves és diós tészta lett volna a menü, de ez nem volt nyerő a várható masszív alkoholfogyasztás miatt. Szerencsére drága jó Édesanyám talált a fagyasztóban pörköltet, így nekem az került a tésztára.
Ezután még belenéztem a Debrecen-Győr kézimeccsbe, félidőben még a DVSC vezetett, azt már csak itt tudtam meg a teletextről, hogy győztünk, és BAJNOKCSAPAT! :)
Kettőre a megbeszéltek szerint oda is értem a Sörkertbe, két Borsodival kezdtük a hangulatkeltést. A busz késve, valamivel három után indult. Huh, gyerekek, ez az út egy rémálom volt. :) Nagyjából fél óra után már hatottak a sörök, mármint pisilnem kellett. Már fájt a hátam, meg mindenem, mire végre megálltunk, és sikerült engednem a természet hívó szavának. Egy origami volt, komolyan mondom. :)
Ezután pedig magamra borítottam egy fél doboz sört, vagyis rám borult egy körforgalomban, a fizika kegyetlen törvényeinek engedelmeskedve.
A meccsre - a késve indulásnak és a három boxkiállásnak köszönhetően- bő tíz perc késéssel érkeztünk. És az első félidő igen gyér volt, 1-0-ra vezettek a hazaiak.
Aztán a másodikban... Nicorec egyenlítő gólját nem láttam, ezt be kell valljam férfiasan. Ugyanis fényképeztem. De aztán... Észt csodafegyverünk, Tarmo Kink hintett két akkora csodagólt, hogy arra szavakat találni is nehéz. Főleg az első ment élményszámba, 28 méterről akkora kapufás szabadrúgásgólt rúgott, hogy ha azt mondjuk Beckham lövi, hetekig mutogatják a tévében.
Hatalmas volt a hangulat, akkor már egymás nyakában ugráltunk, a hideg futkosott a hátamon. Tehát nyertünk 3-1-re, zúgott a "Szép volt fiúk!", és persze a Vidi is kapta az oltást várhatóan elbukott bajnoki címe miatt.
Ja, és itt szeretnék köszönetet mondani szurkolótársaimnak, és a minket kísérő egyik rendezőnek. Mert hát honnan is kell néznie a meccset egy Little-kóros, roki MC DC-imitátornak, három-négy sör után? Hát persze, hogy a vendégszektor legfelső sorából... Mert ugye felfelé tudok menni kapaszkodás nélkül, le viszont már annál kevésbé. De hál' Istennek segítettek a helyváltoztatásban. Huh, ez most így félreérthető. Nem voltam magatehetetlen, vagy ilyesmi, egy emberke vállát kellett megfognom, hogy korlát híján le tudjak menni a lépcsőn.
A hazafelé út nagyon komoly volt. Az első órát végigénekeltük, amíg bírtuk hanggal. A hólyagok immáron edzettek voltak, így nem WC-t hajkurásztunk, hanem benzinkutat, ott pedig sört, és valami szilárd táplálékot. És itt még volt egy második borult sör is, amit Barni cipőlevétel közben lerúgott az italtartóból, egyenesen az ülésemre - én cigizni voltam.
Hajnali 1-re értünk haza, hullafáradtan, de elégedetten. Farmeromon pedig körülbelül hét deci ráborított sörrel... :/ :)
Jaj, hadd említsem meg a nap általam legjobban irigyelt emberét. Hazafelé tartva az egyik sráccal közölte a barátnője, hogy talált még egy sört a táskájában. Na, ha egy győztes ETO-meccsről hazafelé menet a mellettem ülő barátnőm előkotorna még egy rejtett tartalék sörikét, azt mondanám, ez igen! :) - Figyelem! Gyenge hímsoviniszta poénnak szántam, nagyon jól tudom, hogy nem ez a lényeg! ;) -
Van több ismerősöm is Kaposvár körkényéről. Közülük van, akiről tudom, hogy olvassa a blogot. Ezért üzenném, hogy elnézést, hogy nem szóltam, de feszített volt a menet, és nem vagyok benne biztos, hogy bejöttetek volna velem a vendégszektorba. :)
Hazatérve nagyon nem voltam álmos. Neteztem, tévéztem, és még két sörrel öblítettem le a hosszú út porát. :) Nem, annyira nem volt sok, mint amennyire a sorokból kitűnik! :P
Jól vagyok, Algoflexet sem kellett bevennem. :)
Délelőtt pihengettem, elmentem Sportért. Most mindjárt végzek ezzel a poszttal, utána kajarendelés, Forma-1, este pedig valószínűleg Holló. Lájtosan, reményeim szerint szeszmentesen. :)
Aztán le is telik a hétvége... :(
De indul egy új hét, ami úgy néz ki, ugyancsak nem lesz unalmas. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A futball nem pusztán élet és halál kérddése

A címről mindjárt bővebben is, előbb azonban elmesélem, hogy működik a digitális tévé! Hétfőn este spinning után átjött Balu és Kata, és beállítottuk a kütyüt. Százvalahány csatorna, köztük többféle HBO, Viasat History, és a régóta nagyon vágyott Sportklub. Apró szépséghiba, hogy egyelőre a videóra van kötve, annak egyik csatornájaként elég nehézkes nézni, de ez csak ideiglenes megoldás! Köszi, Balu! ;)

"A futball nem pusztán élet és halál kérdése: sokkal több annál."- mondotta egy bizonyos Bill Shankly nevű úriember, és ezúttal Olaszországban bizonyították be, hogy ez mennyire igaz. A milánói Internazionale csapata az AS Romával van nagy harcban az aranyért. A milánói piros-kékek a hétvégén egy másik római csapattal, a Lazioval mérkőztek. Nos, ők viszont annyira utálják a városi rivális csapatot és szurkolóit, hogy ezúttal becsülettel szurkoltak is- csapatuk ellenfelének, csak hogy ne az AS Roma hódíthassa el a szezon végén a scudettót. Az Inter persze nyert is, így lépéselőnyben várja a folytatást, mit ad Isten, ma pont Inter-Roma meccset rendeznek.

Én mondjuk azért lehetek bajban, mert az utolsó fordulóban Győrben ETO-Vidi meccset rendeznek, és nagyon nem szeretném, hogy a fehérváriak pont itt ünnepeljék fennállásuk első bajnoki címét. Tegnap egyébként hazai pályán kaptak ki 1-0-ra az MTK-tól, a Debrecen pedig győzött, vezet a tabellán. Van esély rá, hogy a Videoton klubházának falán az első bajnokcsapat számára elkészített tabló továbbra is üres marad. És nem, nem hullajtanék krokodilkönnyeket, ha ennek érdekében az ETO kikapna a Debrecentől. :)

Tegnap viszont nyertünk! :) Elég furcsa időpontban, kedden este 8-kor rendezték az ETO-Fradit. Három szurkolótársam feljött hozzánk, és kis sörözés után ballagtunk ki a stadionba. Szakadt az eső, az ETO 10 perc után 2-0-ra vezetett, és a végén 2-1-re nyertünk. :) És elégedetten jöttem haza, az első félidőben rég várt és régen látott szép, mindamellett eredményes játékot nyújtott a csapat. Idén szerintem még nem is volt olyan, hogy a győrio játékos egyedül vezeti a kapura a labdát, én pedig helyemről felugorva szorítok a gólért. Ami persze nem jött be, két találatunk távoli bomba után született. :)

A meccs után is megittam még két sört, és való igaz, nagy élmény legyőzni a Ferencvárost! :)

Ma találkoztam volna egy csajszival, aki pénzügyi tanácsokkal látott volna el, de fáradt vagyok, ezért lemondtam... Utána meg mellékalimpáltam a híváslistában, és véletlenül felhívtam őt Anyám helyett... Még jó, hogy nem úgy szóltam bele, hogy "Szia Anyu, mizujs?" Mert szerencsére a két hangot elég nehéz összetéveszteni. :)

Ma meg még modemcsere is volt, elvileg gyorsabb lett a net. Még nem érzem. :)

Postán is kaptam meghívót egykori pesti iskolám, a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozójára. Azaz valaki még tényleg emlékszik rám. Vagy benne vagyok az adatbázisban. :) Huh, tényleg nagyon sokat köszönhetek annak a sulinak, nélkülük nem tartanék ott ahol. Ha egyáltalán tartok valahol, ez is annyira relatív. Naponta volt tesióra - ott mozgásnevelés néven futott -, hetente kétszer úsztunk, sokat kirándultunk, önállóságot tanultunk. Viszont 6-tól 11 éves koromig a szüneteket kivéve havonta jártam csak haza. Ez azért nem volt akkora örömmámor... És szerencsére felsőbe már Győrbe járhattam, de az már egy másik történet. :)

Szóval szerintem ott leszek, és beszéltem egy pesti ismerősömmel, mondta, hogy alhatok náluk, és a rendezvény előtt vagy után megejthetünk egy sörözéses-VB-meccsnézős-nosztalgiázós estét. Az lesz a BDF-es öregdiák-találkozó! :)

Szakad az eső... És utálom! Szép nyarat akarok, meleget és napsütést! Októberig! :)

Mára ennyi.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Először kipihenten. Aztán mégsem.

Na, azért szombaton kissé szétszórtan írtam, most pótolok picit. :)

A ballagás utáni ebédnél Katáéknál - tehát Balázséknál - volt három kisgyerek, meg két kutya is. Elhülyéskedtünk, elbohóckodtunk, nagyon jó volt.

A ballagáson ismét rádöbbentem, hogy öregszem: a mi időnkben a csajok még matrózblúzban voltak, ma meg... No, azt persze nem mondom, hogy mindez gond lenne, csak hát az idők változnak.

Az egyik csajt pedig limuzin várta az ünnepség végeztével. Ezen már nem lepődök meg, hallottam már taláros-fehér kesztyűs ballagásról - általánosban is.

Szombaton aztán nem mentem sehová, vagyis a kórház érintésével Écsre.

A buszra várva még összefutottam Szandival, a Kisalföldből megismert lánnyal, de az volt a fura, hogy a húga vett észre, aki életében egyszer, ha látott. Juj, ezek a vidéki buszok... :)

Hazafelé volt egy olyan csaj a buszooon... :$ Volt rajta minden, ami engem "taszít" - mármint az az előítéletem van, hogy ezek a lányok egy más kategóriát képviselnek -: bazi nagy napszemcsi, lóméretű karikafülbevaló, olyan Paris Hilton-os alkat... De amikor levette a szemüvegét... Az a mosoly, az a "metakommunikáció"... Olyan kisugárzása volt... Na, azért annyira nem volt jó, hogy majdnem öt sort vesztegessek rá... :) De tényleg nagyon tetszett... :)

Otthon aztán a szokásos relax ment, a csökkentett üzemmód. Kiolvastam a heti Kisalföldeket, a Storyt, és a HVG-t, és tévéztem. A Kisalföldben megkeresgéltem ballagó ismerőseimet, azt hiszem, mindenkire ráleltem. Amúgy szerintem tök jó ötlet ez a melléklet, és érdekes módon egy-egy kép alapján nagyjából be lehet lőni egy suli szellemiségét is.

Nagyon szurkoltam a Veszprémnek a Barcelona ellen, sajnos nem jártak sikerrel. Annak azért örülök, hogy a veszprémi szurkolók a Himnusz alatt egy transzparenssel üzentek a Barcában játszó Nagy Lacinak. Mondjuk szerintem nem lesz ő már magyar válogatott. És ennyi huzavona után már nem is nagyon sajnálom...

Ezután még Megasztárt néztem. Nagyon vicces ez a műsor. Nem értem, egyes emberek hogy lehetnek ilyen hülyék, hogy így leégetik magukat egy ország nyilvánossága előtt.

Aztán elég hamar le is feküdtem, 9-től 9-ig, tehát 12 órát aludtam. Jó volt, rám fért, nagyon kellett... :)

A vasárnap délelőtt a nosztalgiázásé volt, diáknapos-ballagási képeket nézegettem, és régen, 8-10 éve kapott leveleket olvasgattam. Hát, mit ne mondjak, érdekes egy időutazás volt. :)

Vasárnap délben ETO-DVSC női kézilabdameccset néztem. Sima, 14 gólós győzelem lett a vége, és hiába írtam, hogy jó lenne itthon ünnepelni a bajnoki aranyat, nagyon nagy meglepetés lenne, ha a csajok nem zárnák le a párharcot már most szombaton, a civisvárosban. Klassziskülönbség volt a két csapat között...

Focistáink még szombaton játszottak 1-1-et Pakson, állítólag elsősorban a hazai csapat miatt nem volt rossz meccs. Miért nem lepődök meg ezen? :) Holnap ETO-Fradi, este 8-kor, villanyfényes meccsen, már nagyon várom. Előtte egy-két sört megiszunk, valószínűleg nálunk, mivel kocsmák nem nagyon lesznek nyitva a környéken...

Jah, tegnap este persze a Hollóban voltunk, 6-tól, és kb. éjfélre értem haza. Amig bírtuk, a teraszon voltunk, jó volt a szabadban ücsörögni. De nem volt semmi másnap, vagy ilyesmi, ötkor keltem, és mentem dolgozni. :)

Jah, mára nagyjából ennyi a téma. Holnap meccs, szerdán pénzügyi tanácsokat kapok egy újonnan megismert csajszitól, pénteken talán céges foci, a többit még nem tudom.

Ki kéne találni valami jó kis címet. /Na, ez pazar lett, tényleg... :P/

Amúgy hol vagytok, kedves kommentelők??? :)

Juj! A zsinórtanga és a randibugyi után újabb feladvány: van valamiféle "buggyos" női szabadidőruha-nadrág-féle. Szinte olyan "janicsáros". Annak van neve? Ez most tökre nem hagy nyugodni... Pff... Na, ez azért túlzás... :P

Na, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Ballagás. Meg rohanás

Péntek délelőtt 11-re Balázs barátom ballagására voltam hivatalos. Előtte azonban tesómmal még el kellett mennünk a kábeltévé- és internet-szolgáltatónkhoz, hogy a szerződést a nevemre irassuk. Ha már ott voltunk, újítottunk is. Gyorsabb netem lesz, valamint elviekben vezetékes telefonom, illetve ilyen digitális beltéri izé a konyhai tévére. Azért csak elviekben, mert telefonálni biztosan nem fogok, a digitális kütyü pedig használati útmutató szerinti beállítással egyelőre nem működik... De mindezeket a dolgokat az eddigiekhez képest egy évig féláron kapom. Szóval zsír...

Onnan Sparba mentünk, kisbevásárlásnak tervezett nagybevásárlásra, kezdő pénztárosnénivel, nagyon kellemes volt...

Fél 11-re igértem magam a sulihoz, és egy perc késéssel ott is voltam. Nagyon büszke voltam magamra. :) Meg persze Balázsra is. Aki elballagott, ki is tüntették, a végzősök nevében pedig ő mondott búcsúbeszédet. :) Ja, és nagy tetszést aratott a pia- és pénzcsokor, amit kapott. :D

Az ünnepségről ugye hozzájuk mentünk. A srác megkapta a családi ajándékot - nővérével, Katával Párizsba mennek :) -, volt nagy sírás-rívás-meghatódás, azaz szerencsére senki nem szólta el magát. :)

Természetesen annyi kaja volt, hogy csak na. Én forradalmasítottam Norbi módszerét, őzpörköltet ettem, desszertnek pedig babgulyást. :) Utána a finom ebédet sörrel öblítettük le. Ja, és majd' megfeledkezem Sanyi apu szilvapálinkájáról. Kerítésszaggató. :P

Kis itthoni punnyadás után este Smukinál iszogattunk Balázs egészségére, kb. 1 óra környékén értem haza.

És még szemtanúja voltam egy májusfaállításnak is: az alattunk lakó Adrit lepte meg barátja, és öccse ma reggelre. :) Nem semmi volt, nagyon meglepődtem én is. Mármint azon, hogy ilyen van, a XXI. században, egy gyárvárosi társasház udvarán. :)

Öttevény végül ma kimarad életünkből, mert Barbinak más programja akadt... Mondjuk én amúgy sem mentem volna. Ha többen is azt mondják, hogy egy falunap nem jó, akkor el tudják venni az ember kedvét... Meg aztán akivel szerettem volna találkozni, ő semmiképpen nem lesz ott...

Így majd lassan a kórház érintésével - cimbi meglátogatása melóban! - indulok haza Écsre, aztán még az is lehet, hogy este jövök is vissza, mert kinéz egy hollózás. De ez most tényleg nem biztos. Jó lenne picit otthon hűsölni. De túl sokat persze azért nem... :)

Ennyi mára.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ui.: Digitális tévé beltéri egységhez értő emberke jelentkezését várom! :)

Szerk.: most jutott eszembe, hogy a Smukiban hosszú idő után először dartsoztam is! Dobtam két 25-öst! :P Zseni vagyok! :)

Hülye vagyok, üssetek! A digitális beltéri egység a kábeltévéhez való, tehát arra a hálózatra kell csatlakoztatni, szobaantennát nem vált ki... Így viszont nem tudom, fogom-e használni, mert a másik tévén van a videó, meg a PlayStation, azok pedig kellenek...

12 perc hírnév

Az egész sztori ott kezdődött, hogy még kedden felhívott egy újságíró. Bemutatkozásakor elmondta, hogy a MEOSZ lapjában, a Humanitásban lesz májusban egy melléklet, ami a fogyatékosok munkavállalásával foglalkozik, és engem is szeretnének bemutatni, mint 32 év alatti, diplomás, dolgozó fiatalembert.

Nagy meglepődéssel bár, de igent mondtam a felkérésre, és másnap bonyolítottuk le a nagyjából 12 perces telefoninterjút. :) Igazából nem volt semmi extra, mesélnem kellett eddigi munkahelyeimről, jó és rossz tapasztalataimról, stb. Sima ügy volt, de pár dolog azért meglepett. Az uriember meglepődött azon, hogy nem vagyok kerekesszékes, sőt, segédeszközt sem használok. Azon már viszont szabályosan ledöbbent, hogy azért nem járok mozgássérült társaimmal a rendszeres találkozókra, mert ugyanabban az időpontban kollégáimmal szoktam focizni. És mondott is rá valami érdekeset: "Gondolom, sok gólt szokott kapni, mert a kapuban gyorsnak kell lenni!" Jah, hát éljen a pozitív gondolkodás! Mert mi van, ha nem kapok sok gólt, mert gyors vagyok? Vagy lassú vagyok, sok gólt kapok, de nem érdekel, mert szeretem? Persze, ezt nem fejtettem így ki! :)

Na, meg hogy "Tervezek-e házasodni?" Khm... Hát persze, bár ehhez két ember kell ugyebár...

A májusi számban interjú, kíváncsian várom, mit hoznak ki belőle. Ha érdekes lesz, bemásolom/szkenneltetem, ezt még nem tudom.

A nap végén pedig regisztráltam a Facebook-ra. Egyelőre az ismerkedési fázisban tartunk, nem jó, nem rossz, érdekes! Egy-két dolognál ámultam, mint egy kisgyerek. Szinte! :) Iwiw-en pedig megjelent a lent említett klub ellentéte is, az "Akit baromira nem érdekel, kik nézik meg a profiloldalát". Be is léptem, mint a szél. Nehogy má' ne... :)

Tegnap pedig Öttevényen voltunk. Őőő végülis semmi meglepő nincs ebben, Balázs barátunknak csináltattunk virágcsokrot. De még milyet! Remélem, nem olvassa, hanem szerenádozik... :)

Utána pedig beültünk egy Mazsola nevű kiskocsmába. Ott a csajok üdítőztek, mi pedig Barbi barátjával megittunk két sört. Dumáltunk, hülyültünk, ahogy ilyenkor lenni szokott.

Vicces volt... Volt egy sztori, nem tudom, így írásban vissza tudom-e adni. Szóval Barbi öttevényi, és -az "alapértelmezett:)- Dórinak volt osztálytársa középsuliban. És még annak idején Katának meg akartam mutatni a tablójukat, de gyakorlatilag elrángatott tőle azzal, hogy az nem is az övék, mert ő krúdys volt. Nos, én ezt elmeséltem Barbinak, mire Kata megjegyezte, hogy "de már persze tudom, hogy a Barossba jártatok!" :)

Mert persze, hogy egy harmadik suli a megfejtés! :) Jaj, de valamit viszont elfelejtettem elmesélni neki. A kávés sztori... :) Na, mindegy, ezt majd valamikor pótolni kell... :)

Egyébként abszolút szimpatikus hely ez az Öttevény, csak odafelé sokan voltak a buszon... Tök fura, én is falusi gyerek volnék, de már teljesen elszoktam attól, hogy mindenki mindenkinek köszön. :) Azért én is visszaköszöntem ám, nem voltam bunkó... :)

Barbi meghívott minket a hétvégi falunapra, lehet, hogy megyünk, lehet, hogy nem, ez még sok mindentől függ...

Hazaérve pedig megnéztem a Barca-Intert. Sajna kiesett a Barcelona a BL-ből, miután a milánói 3-1-es vereség után otthon csak 1-0-ra nyert. Ideges voltam, mert csak nüanszokon múlott... Így nem lesz meg a Bajnokok Ligája történetének első címvédése... Ez szomorú, de előre kell nézni, és legalább a spanyol bajnokságot megnyerni. És pont. :)

Holnap szabin leszek, ballagás, ebéd Balázséknál, este pedig először Smuki, aztán valahol, valami. :)

Huh... És így a végéhez közeledve szeretnék gratulálni ballagó ismerőseimnek, Balázson kívül a -tényleg!:)- krúdys hölgykoszorúnak, és persze Juditnak.

Plusz még egy frissjogsis leányzónak is! ;)

Mindenkinek jó bulizást kívánok, jó pihenést, a jövő héten induló érettségikhez pedig az érintetteknek egy jó nagy kalappal! :)

Ja, és ne felejtsétek, vasárnap Anyák napja!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Oxigénpalack nélküli csúcstámadás - mindjárt duplán

Orbán Viktor, kis országunk régi-új miniszterelnöke használta ezt a kifejezést a Fidesz választási győzelmével kapcsolatban, és valóban, nem túlzott. Mindenki hozott magával még egy embert, sokan voltak/tunk, de elegen, és így a 2010-es választásokat a Fidesz-KDNP pártszövetség nyerte.

Jaj, erre vártam nyolc éve... "A nem lesz gázáremelés"-es, narancsos bukta-osztogatós választási győztesek után szerintem kifejezetten reális, és abszolút fair ünneplést láthattunk.

Persze a neheze csak most jön, bízom benne, hogy a Fidesz felismeri, hogy a duma ideje lejárt, dolgozni kell, és kormányozni, a kétharmad egyben azt is jelenti, hogy a mindenkori felelősséget immáron dőreség lenne másokra hárítani.

Az MSZP-nél pedig lemondott a teljes elnökség, egyesek szerint a pártszakadás sem kizárt. Hát ja, tényleg van pár arc a szociknál, akik nem nagyon fognak hiányozni nekem az elkövetkező pár évben.

Nekik küldeném a következő nótát. Biztosan nem fogja ostromolni a slágerlistákat, viszont mókás. Tetszik. :)

És hogy tegnap miért volt dupla a csúcstámadás? Jelentem, megdőlt a GosziBlog napi olvasottsági rekordja! Fogalmam sincs, mi történt, eddig mindig kétszámjegyű értéken maradt a fent említett mutató, tegnap viszont összesen 234-szer klikkeltek a blogomra/blogomon! :) Ennek tök örülök, meg köszi mindenkinek, de valaki azért felvilágosíthatna, hogyan jött ki ez a - korábbiakhoz képest feltétlenül- kiugróan magas érték? :)

Hm... Tegnap szinte teljesen betartottam, amit ígértem. Csak este hagytam el a lakást, a Mátyás téren dumáltunk egy keveset - két órát - Katával és Baluval. És jött egy néni is a kutyájával. A kutyust amúgy Fanninak nevezték el. A hölgy egyik fia akkori barátnőjéről (!!!) nevezte el a most öt éves jószágot. A pár már nincs együtt, a srác már külföldön dolgozik, de a lány itt lakik a közelben, és elég gyakran összefut a két Fanni. Jaj, én ezen olyat röhögtem. :D Hogy nevezheti el valaki a kutyáját a barátnőjéről??? :D

Ma pedig meló volt, meg fodrásznál is voltam, immáron a ballagási előkészületek jegyében. Egyébként készülődök lelkesen, de ezügyben részleteket majd inkább az esemény után osztanék meg Veletek!

Rossz hírt kaptam: most tudtam meg, hogy amikor volt nálunk az az ominózus házibuli, valamelyik elvetemült cimborán megitta a tavaly Adritól szülinapomra kapott, és általam emlékként amúgy megőrizni szándékozott mini Jägermeistert... :( :( :( Na, mindegy, valahogy azért túlélem. De a szívem szakad bele, hogy nem vigyáztam rá eléggé... :( :)

Az iwiw-en indult egy kezdeményezés. Páran azt szeretnék elérni, hogy mindenki meg tudja nézni, hogy kik nézték meg mostanában a profiloldalát. Az éremnek ugye itt is két oldala van. Téged is néznek, de gondolom Te is nézelődsz erre-arra. Nekem például van olyan "ismerősöm", akivel nem jelöltük be egymást, de néha azért megsasolom, hogy mi a dörgés a háza táján. De ezt neki nem muszáj tudnia. Jó eu így, nem kell mindig mindent modernizálni. Őrködj éberen, ombudmanó! :P

Pesti volt iskolámban meg öregdiák-találkozó lesz júniusban. Úgy elmennék... De kivel, hogyan? Meg aztán emlékszik-e rám még ott egyáltalán valaki? Jaj, de rég volt... '92 júniusában tértem haza... Úristen, ez így leírva de durva... Tizennyolc év, basszus... :O

Na, ennyi voltam mára. Majd igyekszem jelentkezni, de ezekben a napokban pöttyet sűrű a program!

Puzik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Elfelejtettem címet adni a bejegyzésnek. Pótolva. :P

Ha péntek, akkor ugyebár céges foci. Ami ezúttal sajnos kimaradt, egy újabb balf*szos majdnem megsérülésem miatt... Annyi történt, hogy 5-kor jelzett az ébresztő, én meg nyújtózkodni kezdtem, miközben begörcsölt a vádlim... Pár percig még fájt, aztán elmúlt, de focizni nem mentem, cuccot sem vittem. Fő az óvatosság. :)

Meló után este Katával elnéztünk az ETO Parkba. Basszus, szellemkastély... Alig van pár üzlet megnyitva, vásárló is alig van, elég furcsa így ez az egész. De az egyik üzletben találkoztunk egy egykori általános iskolai osztálytársammal, Csabival, akivel aztán elég sokat dumáltunk. Nemrég írtam, hogy nem valószínű, hogy elmennék mostanában egy osztálytalálkozóra. Ehhez képest felvetettük, hogy legalább pár srácot össe kéne trombitálni egy kis sörözésre. Egyfajta főpróbaként. :) Ja, ami még tetszett: Szasa Stevanovic ETO-kapus kávézója. Kíülről nagyon jónak tűnik. Majd feltérképezzük. :)

Az ETO Parkból hazatérve hokimeccset néztem. Válogatottunk a házigazda szlovénekkel játszott sorsdöntő ki-ki meccset a feljutásért. Kikaptunk 4-1-re, de a fiúknak nincs miért szégyenkezniük, ismét nagyot játszottak. És amihez focidrukkerként nem vagyok hozzászokva: a játékosokat bántotta a vereség, és az a tény, hogy lelkes közönségüket nem sikerült kiszolgálniuk. Szegény Hetényi Zoli kapus is a könnyeivel küzködve nyilatkozott a Sport TV-nek... Szóval jó volt ez, jövőre meg kell próbálni újra feljutni... Így egyébként tényleg furcsa a "Hét képe", mert már okafogyott, de azért kinthagyom. Sőt a fotót ide is bemásolom. Tetszik ez a mez. :)

Tegnap délelőtt plázáztam. Vettem pár üres CD-t, fülhallgatót, és cipőt. És véletlenül megint ilyen hülye "nemtelitalpút" választottam véletlenül. Kíváncsi leszek, meddig fogja bírni a kiképzést. És papucsot is vettem. Elvileg uniszex, a nyugta szerint női. És 40-es. Az én lábam pedig 41-es. Zseniális. :)

Juuuj, és bementem nézelődni a Football World-be is. Tele van szlovák mezekkel, és sálakkal... Rendben van, sokan járnak át "SK"-ból vásárolni, meg a VB-re is kijotottak, de engem akkor is zavar... :/

Délután pedig ETO-meccsen voltam. Előtte pedig a Sörkertben. Hosszú idő után végre Zsófi és Melinda is odajöttek, tudtunk egy jót dumálni. A meccsen 2-1-re nyertünk a Nyíregyháza ellen. Továbbra is elég siralmas a látvány, de most legalább támad(gat)tunk, relatíve offenzívan léptünk fel. Jah, hát egy kiesőjelölt csapat ellen azt hiszem ezt nevezhetjük minimális elvárásnak is. :) De a vége az megint elég necces volt...

Különben tényleg nem tudom, hogy van-e még egy olyan csapat a világon, mely a harmadik helyen áll hazája bajnokságában, és szurkolói mégis folyamatosan tűntetnek ellene. Mondjuk azt sem tudom, hogy lehet-e még egy csapat ilyen fos antifocival dobogós. :)

Kézilabdában pedig életemben először szeretném azt, hogy kikapjon az ETO. Ha jól tudom, két nyert meccsig tart a döntő. Győrben kezdünk, és ha utána nyerünk Debrecenben, nem lesz hazai bajnokavató. Ami pedig elég hangulatos tud lenni. No, de azért mégiscsak nyerjünk inkább két meccsen, a csajok meg menjenek minél előbb nyaralni. :)

Ez a Balotelli-gyerek nagyon nem semmi... Az Inter ghánai származású olasz játékosa a keddi Barca-elleni BL-meccsen durcáskodott, lélektelenül játszott, emellett bemutatott a közönségnek, földhöz vágta a mezét... Ezért még Győrből is elündöznék, nemhogy egy ilyen szintű csapattól. A szurkolók már nyílt levélben közölték is vele: számukra megszűnt létezni.

A meccs után a Hollóban sörözgettünk. Vagyis előtte, mert jó idő van, már kint is voltak asztalok. :) Olyan 1 táján értem haza, megfáradtan, kimerülten. :) A többiek közül páran még mentek a Toronyba, én azt ikább kihagytam...

Ma sehol nem voltam, még újságért sem mentem le. Minden oké, csak fáradt vagyok. :) Viszont megnéztem egy tök jó filmet. Vakrandi a címe, és egy vak srác életéről szól. Arról hogy hogyan birkózik meg az állapotából eredő nehézségekkel, hogyan csajozik, hogyan reagálnak a nők fogyatékosságára... És van orvosi szál is a történetben: egy műtéttel megpróbálják visszaadni a látását.

Ahogy a fiú mondja a film végén: életében kétszer vakult meg. De a csaj az övé. És ez a lényeg. :)

Én persze mozgássérült vagyok, nem pedig vak, de a filmben elég sok ponton magamra ismerhettem picit. Ha tudjátok, nézzétek meg ezt a mozit, szerintem érdemes.

Mára már semmit nem tervezek, megnézem a Barca-Veszprémet, követem a választási híreket, netezek, és ennyi. Elfáradtam. :)

Majdnem elfejtettem: az előző bejegyzésben említettem az ovis témát. Beszélgettem egy ismerős óvónénivel, és a hír igaz: nem lesznek kisfiúk és kislányok, csak gyerekek. Ha Pisitike szoknyában akar lenni, akkor abban kell lennie. Ja, és a szabad akarat is beépül az óvodai nevelésbe: ha a gyermek nem akar enni nem nem eszik, nem akar játszani nem játszik, és ha nem akar elmenni a többiekkel sétálni, akkor nem megy. Ennyi. Csak ámulok és bámulok... :O

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Ökör iszik magában előre a medve bőrére

A címről csak annyit, hogy "természetesen" egy focimeccshez kapcsolódik. Kedden este megnéztem a tévében az Inter-Barca meccset. Gerej kollégám és barátom zrikája ellenére, miszerint úgyis fogok közben sört inni, egy üveg behűtött mentes vízzel készültem az estére. Aztán a Barca elég hamar megszerezte a vezetést, Adrival meg SMS-t váltottunk, gondoltam ez a két dolog együtt már jó ok arra, hogy egy sörikét felbontsak. Hát, ami azt illeti, mire visszaértem a tévé elé, már egyenlített is az Inter, sőt a végén a meccset is megnyerte 3-1-re. Ha úgy vesszük tehát valóban előre ittam a medve bőrére, de szerintem azért hazai pályán kiharocoljuk a továbbjutást. De nem lesz egyszerű, az sajnos holt biztos... A másik ágon Bayern-Lyon elődöntő volt, 1-0-ra nyertek a bajorok, kiknek Ribery nevű francia játékosa azzal került a címlapokra, hogy egy - akkor még - fiatalkorú prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot, amiért országa törvényei szerint akár három év börtönt is kaphat. Na, ez most két dolog miatt vicces. A csaj mentegeti Francket, azt mondja letagadta előtte valódi korát. Másrészt pedig - hogy is fogalmazzak? - a hölgy képeit elnézve inkább ő rontotta meg Riberyt, mint fordítva... Szóval ja. :)

Korábban már meséltem nektek a "másik Dóriról". Az egyikről itt is elég gyakran szoktam mesélni. A másik pedig Fanni osztálytársa, és emellett az ETO kézilabdázónője. A nyártól viszont mindkét dolog megváltozik, a hírek szerint ugyais az ELTÉ-re fog járni - nappalin! -, mindamellett pedig a Fradiba szerződik... Így nem lesz 4-es számú Deáki feliratú ETO-mezem. Ha még leírom, hogy Deka mellett Kovacsicz Dániából, Szamoránszky Podgoricából igazol az FTC-hez, Tomori pedig már egy ideje ott készül, elmondhatjuk, hogy valóságos ETO "B"-csapat formálódik a Népligetben. :)

És hogy még egy Dóriról szót ejtsek, bejelöltem iwiw-en egyik kedvenc egykori tanárnőmet. Igen, és ő semmiképpen nem Dóra, hanem Dóri, még talán az indexemet is így írta alá. Jó órákat tartott, emellett egyszerre volt kedves és vagány, nagyon bírtam. Ja, és nála védtem a szakdolimat. :) És nő korát nem illik szóba hozni, de... De eszméletlen csinos, maradjunk annyiban. . - jaj, mi lesz, ha benéz ide, amikor visszaigazol? :$ :) -

A héten valamelyik nap pont megemlítette Ibolya kollegina, hogy megtanulhatnék főzni, mert azt szeretik a lányok, ha egy pasi mondjuk egy vacsorával lepi meg őket. És igen, el kell mondjam, hogy érdekel a főzés, szeretnék is megtanulni, de meglepő módon ez az egyik olyan dolog, amitől "félek". Nem azért, mert esetleg elrontanám az ételt, az a legkevesebb. Csak hát az egyensúlyom elég instabil, és egyfolytában attól félek, hogy ráesek a tűzhelyre, beletenyerelek a főzőlapra, magamra rántom a forró olajat, stb. Ezért volt nagy dolog, hogy tegnap rántottát sütöttem. A "legkomolyabb" kaja, amit el tudok készíteni. Ezen kívül még kb. melegszendvics, főtt tojás, virsli. Meg egyszer rögtönöztem sonkatekercset. Na, az fincsi lett... :)

Volt nekem egy Csibém. Egy Gabi. Megbeszéltük, ha találkozunk, csinálunk együtt máglyarakást. De erre már sajnos nem került sor...

Most a Sport szeletre gyúrok! :)

Aki nagyon nincs otthon a műszaki dolgokban, azt szokta mondani, hogy még egy villanykörtét sem tudna kicserélni. Hm... :) Kiégett az égő az olvasólámpámban. Ez halál, mert szeretek elalvás előtt - néha közben - olvasni. Kicsavartam az égőt, és kicseréltem a számítógépnél lévő kislámpáéval. És most mindkettő működik. KI ÉRTI EZT? :)

Rólam mondták. Komolyan mondom, ebből simán össze lehetne gyűjteni egy Best Of - ot. Csak azokból, amiket hallottam, vagy visszamondták nekem. El sem merem képzelni, miket mondhatnak rólam a hátam mögött... :P Most megint olyan mondott rólam a kolléga-cimbi, hogy még mindig azon röhögök. Hogy aszongya "Gábor, az a nagy bajod, hogy Te piedesztálra emeled a puncit." LOL! Nem tárgyaltuk meg bővebben, de remélem, hogy ez egy sajátos megfogalmazásban azt jelenti, hogy én túlzottan tisztelem a női nemet. Ami talán igaz is lenne, de nem feltétlenül a szó legmagasztosabb értelmében, hanem... Nem, ezt nem tudom megfogalmazni...

Egyébként nem tudtam, mit jelent a piedesztál kifejezés. Így megnéztem: talapzat. Kifejezésekben pedig, nagyfokú erkölcsi megbecsülést jelent. Huh... Szóval nagyfokú erkölcsi megbecsülésben részesítem a puncit. Nem vagyok normális... :)

Holnap péntek. Délután foci, este pedig Katával meglessük az ETO Parkot. Szombaton végre cipővásárlás, meg ETO-meccs, utána gondolom valahol sörözés. Vasárnap itt leszek, nem megyek Écsre. Ez a terv, de még változhat.

Abaházi Csaba azt szokta hajtogatni a Class FM-en - és nagyon idegesít vele :) -, hogy számot kérni a kívánságműsorban lélekemelő érzés. Nos, kommentet írni, higgyétek el, ugyanilyen jó! :)

Puszik, pacsik, és - pf... :) - éljenek a csajok!

Két meccs, egy pont

Hát ami azt illeti, tegnap tényleg nem vitt rá a lélek, hogy sört igyak meccsnézés közben. Regenerálni kellett a májamat. :)

Így ahogy ígértem, két almafröccs, és egy hosszúkávé társaságában néztem meg a két ETO-meccset a Hollóban. Gyakorlatilag egyedül, Kata és Esztike kb. olyan tíz percre néztek le. Imádom ezt a helyet, de meccsnézésre tényleg nem ideális. Hang nem mehet a tévére, volt viszont rádió - és zenegép is...

Akkor először kézilabda. Négy góllal kaptunk ki a Valceától, így elbúcsúztunk a BL idei küzdelmeitől. A román lapok országuk kézilabdatörténetének legfontosabb meccseként harangozták be a derbit, és ennek megfelelően viszonylag simán jutottak be a Viborg ellen a döntőbe. Lányaink a vulkánhamu miatt busszal utaztak Romániába, az eredetileg kijelölt német bírópáros ugyanezen okból nem érkezett meg, a pótlásukra egy brassói utánpótlástornáról odavezényelt dán bírópáros pedig nem állt a helyzet magaslatán. Na de nem keresek kifogásokat, a Valcea jelenleg tényleg jobb az ETO-nál. A csapat sorozatban negyedszer jutott a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában, nyáron jön Lunde, valamint Szlovéniából a szupertehetségnek tartott, mindössze 19 éves Ana Gros (kép)... :) Szóval jók vagyunk, és remélhetőleg még jobbak leszünk. Szép volt, csajok! :)

Aztán focistáink 1-1-et játszottak Egerszegen, pedig elég sokáig vezettünk, és a bíró a Nemzeti Sport szerint is adósunk maradt egy tizenegyessel. Jó lett volna a három pont, de a Zete mostani formáját ismerve ez sem rossz eredmény.

Szlovéniában pedig zajlik a divízió I-es hoki VB, tegnap a lengyeleket vertük 6-0-ra, a két tábor egymás éltette. A gyásznapon. Érdekes hangulata lehetett annak a meccsnek...

Hm... Egyik munkatársam pont ma említette meg, hogy tök jó, hogy vége a rossz időnek, aztán tőlem kérdezte-meg, hogy megúsztam-e a telet, és annak árnyoldalait komolyabb sérülés nélkül. Ez relatív. Persze, hogy többet padlózok egy átlagembernél, de sokkal nagyobbat kell esnem, hogy megsérüljek, mint egy "átlagembernek". A rutin, meg az évek, ugyebár....

Huh... Viszont az elmúlt napokban kétszer is majdnem megsérültem elég balf*sz körülmények között. Pénteken ugye Écsen aludtam, ahol a klasszikus, igen vastag dunyhával takarózom. És én ezt igazítottam meg magamon a bal lábammal, de úgy, hogy megrántottam a combomat. Vasárnap délelőttig éreztem. Ma pedig a 14-es buszon, egyes ülésen ültem, és az Árkádnál vadult be a sofőr néni, én pedig ahogy kell, bezuhantam a két szék közé. Kínomban röhögtem... :)

Most olvastam, hogy ősztől az óvodákban betiltják a "papás-mamás" játékokat, vagyis hivatalos megfogalmazás szerint a nemi sztereotípiák erősítését (cikk itt). Most, amikor amúgy is válságban van a család intézménye, tényleg ilyen intézkedésekre van szükség? Mint a viccben: fiad van, vagy lányod? Nem tudom, majd 18 évesen eldönti... :/

Ez a hét még viszonylag nyitott, szombaton ETO-Nyíregyháza, ennyi a fix pont. :) Jó lenne elmenni egy bankba informálódni. Meg cipőt venni, mert az kimaradt...

Mára ennyi.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Lemon pie

Örülj Magyarország! Kertész Vili bácsi és fia, Géza úgy tűnik, ki fognak békülni! Mármint Barátok közt! :)

De hogyan?! Géza felesége, Kinga csődítette össze őket egy békítő show-val fűszerezett vacsorára. Az ellentétek nehezen látszódtak feloldódni, mígnem... Míg Kinga be nem hozta a desszertet. Ami nem volt más, mint a tragikus körülmények között elhunyt Magdi anyus receptje alapján készült lemon pie! :) Igen, az urak így nevezték az eléjük tálalt süteményt. És ez csütörtök óta nem hagy nyugodni. Lemon pie... Miért nem citromos pite??? Hm... Legközelebb Anyunak meg fogom köszönni az asztalra rittyentett apple pie-t. Vagy... Nagymamám annak idején "édes lik"-nak - nem, nem lyuk: lik! :) - hívta a linzert, az mostantól sweet hole lesz, a másik nagy kedvenc, a mézes puszi pedig honey kiss. De ha a kettőt összekapcsoljuk meg is van a sweet pussy... :P (Gábor, de hülye vaaagy! :O)

De most komolyan, hogy jött ez a név? Közben arra gondoltam, hogy a kis huncut Magdi anyusnak egykori szeretője - akinek most nem jut eszembe a neve... - küldte a receptet Kanadából, de az édesség nevét nem fordították le... :)

Természetesen, hogyha valaki ismer a magyar gasztronómiában lemonpáj, esetleg lömonpály nevű sütit, az egyrészt világosítson fel, másrészt tekintse ezt a bekezdést semmisnek! Magyar nevet a magyar desszertnek! Mert hát Király Linda óta tudjuk: Magyarok vagyunk, nem? :)

Khm... A kis kitérő után elmesélem nektek, hogy pénteken este hazamentem Écsre. Előtte viszonylag hamar hazaértem melóból, mert Gerej mester hazadobott. Így tudtam jó kis zenéket keresgélni. De erről bővebben majd máskor.

Szóval, Écs. Felvetettem apámnak a lakáshitel témát. Mármint elég közvetetten. Történt ugyanis, hogy rákérdezett alattunk lakó roma polgártársainkra, és megkérdezte, hogy nem veszik-e meg önkormányzati bér(?)-lakásukat. Erre én azt válaszoltam, hogy előbb veszem meg én a bátyámét, mint ők azt! :) Azt hiszem, leesett neki a célzás, érintőlegesen beszéltünk már róla, de majd még szerintem folytatjuk.

Ez tényleg ku*va nehéz ügy. Ha nem veszek fel hitelt, akkor költözök vissza Écsre, és akkor vége a társasági életnek. Akkor az "utolsó busz" lesz az irányadó, vége a hollózásnak, az ETO-meccsek utáni dőzsöléseknek, a partizásnak. Ha pedig veszek fel, akkor lesz egy lakásom, de a fizum fele elmegy hitelre, még egy nagy része rezsire, és akkor ismételten nem leszek egy "vonzó party" a hölgyek számára. Erre fel még jön a Fidesz. Ami nem baj, csak éppen bevezeti a családbarát adórendszert. Ami szintén nem baj. De engem, mint egyedülálló, és ezáltal gyermektelen fiatalembert jó megb... már mint megadóztat...

Apropó: Kata osztálytalálkozóra készül. Csodálkozva említette, hogy van már olyan osztálytársa, akinek van gyermeke.

Nekem jövőre gimiben tízéves, általánosban - leírni is durva - tizenötéves éves osztálytalálkozóm lesz/lenne. Ott aztán valahol nem is egy, hanem két gyerek van. Én meg egy normális, vagy nemnormális párkapcsolatról sem tudok beszámolni... :/ Nem irigylek én senkitől semmit, sőt örülök mindenki boldogságának, de lehet, hogy ezeket a találkozókat kihagyom, mert ez elég ciki így... :/ De erre nyilván jópárat lehet még aludni... És még változhat is a helyzet. Vagy nem.

Tegnap amúgy visszajöttem, este pedig elmentünk Smukihoz. Sörözni, beszélgetni. Persze egy Jäger azért a rend kedvéért lecsusszant. Meg egy speed. Őőőő mármint nem tabi, hanem mutyi. Méghozzá az alattomosabbik fajtából. :)

Az egyik srác ment nappalra dolgozni. Megígértette velem, hogy fél 5-kor hívom, hogy felkelt-e. Beállítottam az ébresztőt. Meg 8-ra is a Forma-1 miatt. Aztán fel is keltem. 8.40-kor. :)

Barátunk felkelt időben, a futamot is sikerült megnézni, szóval minden sirály.

Tesóméknak ma van az első házassági évfordulójuk! :) Basszus, ismételten elmondhatom, hogy nagyon repül az idő... :/

Most mindjárt rendelek valami ebédféleséget, aztán megyek a plázába cipőt venni. Meg a Hollóba ETO-meccseket nézni. De ez nem tuti. De ha megyek, akkor almafröccsöt iszok kávéval. Ez tuti. :)

Jaaaj: A múltkor Anyu felhívott boltból, hogy kell-e valami. Tusfürdőt kértem. Tudjátok milyet vett? AXE Anti-Hangovert. Azaz másnaposság ellenit! :) Eszem a szivit... :D :D :D

Ennyi.

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Mini Vegyes

Na, így azért baromi nehéz a blogolás... :/ Ez a Mozilla vs. Blogspot probléma képtelen megoldódni, és én pedig nem tudom, hogyan kell újratelepíteni...:/ Így Explorerben írok, de itt meg nincs helyesírás-ellenőrzés, illetve van, de ha "ráküldöm" az irományomra, akkor jelöli az egészet, hogy tele van hibákkal... Na mindegy, megpróbálok odafigyelni... :)

Van itt az asztalomon egy kis spirálfüzet. Abba szoktam amolyan kulcsszavakat felirogatni a bejegyzésekhez, illetve vannak egész bejegyzést jelölő szavak is, bármikor bevethető "konzervanyagok" is. Lehet, hogy amíg nem oldódik meg az informatikai háttér, a személyes vonal helyett inkább ezek lesznek a főszereplők....

Megígértem, hogy bővebben nem fogok már a választásokkal foglalkozni, csak így "piciben". Szóval tényleg teljesen át fog alakulni az Országgyűlés, várom a fejleményeket. De a Lendvai Ildikó nagyon vicces... :) Egy olyan párt, amely az rendszerváltás óta eltelt 20 évből 12-t kormányon töltött - hogy a magát az '56-os forradalom leverésével legitimáló egykori állampárt utódszervezete, azt most hagyjuk is... -, szóval ők szólítják fel a Lehet Más a Politika nevű szervezetet, hogy lépjenek vissza a javukra... :) Nem személyekre, programokra gondolok, hanem pusztán a nevekre, a szitura. Vicces... :) De hogy az MSZP mit fog elérni visszalépéseivel? Nos, az még nagyon nem világos számomra.

Tegnap a Hír TV Negyedik című, a médiával foglalkozó műsora egyébként pont arról szólt, hogy a kampánycsend alatt az infóéhes emberek többsége a netről, azon belül is web2-ből, a blogoszférából vette az információkat. Büszkén mondhatom, hogy egy ennek az egésznek egy rögtönzött "minimálposzt"-tal én is részese voltam, és az aznapi "nézettség" is bőven meghaladta egy átlagos napét. :)

A Pannon nem vész el, csak átalakul. A mobilszolgáltató ugyanis norvég anyavállalata nevét átvéve Telenor-ként folytatja tovább hamarosan. Önző dög vagyok, de eszembe jutott, hogy a márkanév megismertetését célzó kampány részeként támogathatnák honfitársuk, Lunde újdonsült csapatát, a Győri Audi ETO KC-t. :)

Még vasárnap ittam guanás-mangós NaturAquát. Amit állítólag csak csajok fogyasztanak. Meg buzik. :D Na, én egyik sem vagyok, de arra újfent kezdek rádöbbenni, hogy ez a csajok meg én-téma igencsak felejtős. Csak annyi a történet, hogy egyik nap a buszról leszállva észrevett a szomszéd leányzó. Utánam szólt, odamentem hozzá, de a hirtelen irányváltásban majdnem eltanyáltam. És ő a kezével a vállamat megfogva egy gyengéd mozdulattal "visszahozott" egyensúlyi helyzetembe... És nem, nem arról van szó, hogy most akkor odavagyok érte, de semmi esélyem... Épp ellenkezőleg. Rá kell jönnöm, hogy nekem 29 évesen nőktől még az ilyen gesztusok is szokatlanok, újak. Míg más 16-17 évesen már jóval-jóval előbbre tart...

Egyébként ezzel a lánnyal, Nikivel egyazon ballagásra vagyunk hivatalosak: az ő barátja osztálytársa Kata öccsének, Balázsnak, és április 30-án lesz a ballagási ünnepélyük. Pénteken, 11-kor. :) Úgyhogy szabadnap, hosszú hétvége, na meg persze ünnepség, dínom-dánom, este pedig party Balázsékkal...

A hétvége? Holnap talán eső már nem lesz, viszont sár tuti, így a focit minden bizonnyal kihagyom. Este megyek majd Écsre, szombat délután pedig vissza, lehet, hogy Katáékkal elnézünk valamerre. A Laposon a Wenk játszik Hungária-számokat, ez például nem hangzik rosszul. Vasárnap pedig Dreher, Zete-ETO, tévés meccsen. Meg Forma-1, Kínából. Meg Valcea-ETO is. El leszek havazva... :D

Nagyvonalakban ennyi.

Ja, és olvassatok Dezsőmail-blogot! Nagyon naagy! :) :D

Puszik, pacsik, jók legyetek!