Egy éves a GosziBlog

Jaj, de gyorsan telik az idő... Napra pontosan egy évvel ezelőtt indítottam el ezt a blogot... :)

Emlékszem, akkortájt két kedves ismerősömmel, Rékával és Szandrával eszméletlen mennyiségű levélváltást folytattunk iwiwen (ez volt, hogy egyszerre megírt két és fél 4000 karakteres üzenetet jelentett..), és akkor valahogy kedvet kaptam az íráshoz... :)
Meg aztán volt valami olyasmi is, hogy Dóriról hetek óta nem hallottam, kölcsönösen nem jelentkeztünk egymásnál, amin nagyon sokat agyaltam, és többek között így foglaltam le fölös energiáimat...
Aztán hál' Istennek Dórival azóta is rendszeresen beszélünk, ez az év megmutatta, hogy bármikor számíthatok rá, és... És bár továbbra is nagyon fontos személy ő az életemben, hosszú idő után elmondhatom, hogy nem ő a - Rapülők után szabadon - "Némber one". De ez már egy másik történet... :)
Az első bejegyzésben nagyjából megfogalmaztam, mik is a "céljaim" ezzel az oldallal. Azt a bizonyos "újságírói vénát" annyira azért nem találtam meg, de a többi nagyjából rendben van... :) Ahogy Szabó Peti barátom írta kommentjében: én-blognak megteszi... :)
Igen, valóban ennyi a célom, se több, se kevesebb. Leírni azokat a dolgokat, amik velem történnek, amik épp aktuálisan érdekelnek. Ahol picit "önző" vagyok, az a sok sport... Mármint azért vagyok önző, mert azok főleg magamnak szánt egyfajta feljegyzések, hogy mi történik éppen kedvenceim környékén. De mivel nem sportoldalt írok, lehetek szubjektív, és kicsit felületes is... :)
Az eddigi posztok között szemezgetve annak örülök, hogy ez a blog egyfajta tükör rólam. Aki többé-kevésbé rendszeresen idetéved, elég pontos képet kaphat arról, hogy én milyen emberke is vagyok. Egy mozgássérült sportrajongó srác, aki néha hülyeségeken gondolkodik, máskor meg szeret viccelődni is... Azt persze egy szóval nem állítom, hogy vicceim jók is... :P
Hogy eléggé "kitárulkozom" a bejegyzésekben? Én azt gondolom, hogy csak így van értelme a dolognak, mert bár arról fogalmam sincs, hogy kik olvasnak, közülük mennyi az ismerős, és mennyi az "idegen", de azt tudom, hogy egy naplót az ember részben magának ír. Na, ez most megint értelmes lett... :)
Ja, és úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy azt a bizonyos naplót én elfelejtettem elrakni, és ha valaki idetéved, abba belelapoz... Alapvetően konflikuskerülő ember vagyok, utálok vitatkozni, veszekedni, ezért itt soha nem fogtok olyat olvasni, hogy XY egy köcsög. Az nem lenne túl elegáns dolog... Magamról pedig igyekszem úgy írni, hogy napló-jellege is legyen, meséljek is valamit, de azért ne legyek túl-túl-túl nyitott.
Őszintén szólva tavaly ilyenkor azt hittem, hogy bele fogok unni ebbe a blogololásba. De nem történt meg. :)
Ez a 12 hónap elég eseménydúsra sikeredett - voltak jó, és rossz dolgok is, olvass csak vissza! :)-, de továbbra is vannak ötleteim, amivel még fel szeretném dobni, vannak témák is, amikről még szeretnék írni, szóval egy jó darabig szerintem még "dübörögni fog" a GosziBlog. Jobban, mint a "pannon puma". :P (ja bocs, nem politizálok...) :D
És természetesen köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket iwiwen, személyesen vagy itt kommentben. Ezeket továbbra is várom nagy-nagy szeretettel! :)
Üdv, puszik, pacsik! :)

Ami az U20-as VB-n kívül történt...

Azért a héten történt még egy s más, csak tegnap nem akartam másról írni, az egész bejegyzést U20-as válogatottunknak szenteltem... :) A videót egyébként cseréltem, mert Zsoca barátom jelezte, hogy az eredetit eltávolították a Youtube-ról...
Szóval... A tervekkel ellentétben nem volt péntek este közös meccsnézés a Dreherben, mert a Fradi-ETO meccsre halasztást kért a győri klub. Kiss Máté, Dudi, és Zámbó Bence ugyanis Egyiptomban volt a VB-n, több légiósunk pedig hazája felnőtt VB-selejtezőjén volt érdekelt. Így elmentem cipőt venni (pff...), majd itthon, egy sör társaságában néztem meg a "kisdöntőt".
Tegnap reggel pedig hazamentem Écsre, hogy aztán délután visszajöjjek... :) Ugyanis Katával és Rolanddal, valamint Adrival és Zolival beültünk az Alpesibe, egy kis sörözős, beszélgetős estére. Jól telt, jót beszélgettünk, nevetgéltünk... Amúgy a tévében éppen a Forma-1 brazil nagydíjának az időmérője ment, -esős "káoszedzés", Barrichello-pole-lal - az RTL Klub szégyenszemre csak felvételről adta... Sajnos nem jó szögben ültem a tévéhez viszonyítva, így ez az időmérő többé-kevésbé kimaradt... No de ezt nem panaszként mondom ám, na... :) (felvételről meg amúgy is megnéztem...:P)
Viszonylag korán, már 10 óra körül elhagytuk az "ojjektumot", ezúttal nem kellett taxit hívnom, ugyanis Zoliék hazadobtak. Mármint Adri vezette Zoli kocsiját... És hát ügyes volt, nem féltem mögötte... :D
Hazatérve még volt egy kis MSN, ahol történt egy "kedves epizód", vagy mi, de erről most nem írok bővebben, de majd szerintem visszatérek még rá... :)
Jaaaaj: már félek ilyet kijelenteni, de elvileg október 31-én többszöri halasztás után végre buli... Akkor lesz a Forma-1 idényzáró is, tehát most asszem két partyra leszek hivatalos... Na, mindegy, ezt majd valahogy addigra megoldom... :)
Hmm... A héten kértem időpontot Okmányirodába. Talán már írtam, hogy lejár a parkolási engedélyem, illetve átjelentkezek a győri lakcímre... Előbbihez kellett időpont, utóbbihoz nem.
Na, az érdekes az egészben az, hogy Győrben azt mondták, hogy ki kell tölt(et)nem egy formanyomtatványt dokival. Ezen három szempont van felsorolva (járás, terhelhetőség, tömegközlekedés használata), melyek alapján "értékelésre" kerülnék (mindegyiknél normál, nehéz, súlyosan nehezített, és képtelen a négy "válaszlehetőség", értelemszerűen 0 és 3 között pontozva). És ezek alapján legalább 7 pontot kellene összeszednem ahhoz, hogy meghosszabbítsák az engedély érvényességét... Juj, egyébként ez annyira szubjektív... Mihez vagy kihez képest vagyok nehezen terhelhető, vagy okoz nehézséget a járás? Jó-jó, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tömegközlekedést kisebb bökkenőkkel gond nélkül igénybe tudom venni, de... Az mondjuk zavar, hogy ma kis túlzással a depressziósnak, és a gerincferdüléses emberkének is van ilyen kártyája (az extrém visszaélésekről most ne beszéljünk...), velem meg itt szaroz(ná)nak... Mondjuk, amíg a tömegközlekedésre a kedvezményem megmarad, addig nem panaszkodom...
Magamnak így gyorsan megnézve max. öt pontot adnék, de mivel nem vagyok kívülálló, magamat elég elfogultan értékelem... :D
Hm... Persze nem Magyarországon lennénk, ha nem lenne kiskapu. A mostani lakcímem szerint aktuális pannonhalmi Okmányirodában közölték, ha "büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem", hogy állapotom gyakorlatilag állandó, akkor ők eltekintenek a nyomtatvány kitöltésétől, és újabb öt évre érvényesítik "bénakártyámat". Hát én kijelentem, ha ezen múlik...
Persze, ott időpontot is jóval korábbra kaptam. Így Győrben majd bemegyek, megcsináltatom a lakcímkártyát, a másik időpontot pedig köszönettel lemondom...

Magyar érem egy foci VB-n

Ma nem megyünk buliba, "csak" beülünk valahová beszélgetni. A partyzást, táncitáncit miegymást pedig majd elvileg két hét múlva pótoljuk.

Tegnap sem jött össze a kocsmai meccsnézés, így itthon néztem az U20-as válogatott Costa Rica elleni bronzmeccsét...
ÉS A CSAPAT GYŐZÖTT! :) A magyar U20-as labdarúgó válogatott bronzérmes lett az Egyiptomban rendezett világbajnokságon! Ismét egy "nem unalmas" meccsen, a 91. percben szerzett 11-essel egyenlítve, a büntetőpárbajt az ihletett formában védő Gulácsi Peti vezérletével megnyerve... Jajj, ez nagyon-nagyon nagy öröm számomra! :)
Minden sikert a helyén kell kezelni, de talán-talán megcsillan a fény az alagút végén... :) Remélem, ezeket a srácokat ésszel fogják menedzselni, és nem szállnak el maguktól, nem "kurvulnak el" - bocsánat...- és akkor szép jövő vár(hat) rájuk...
Koman Vladimir pedig, aki Ukrajnában született, de egyéves kora óta itt él kis hazánkban, akkora ünneplést csapott a magyar szurkolókkal, hogy kizártnak tartom, hogy a felnőtt korosztályban Ukrajnát fogja választani. De azért küldjünk neki mielőbb meghívót a nagyválogatottba, biztos, ami biztos... :)
A VB-t egyébként Ghána nyerte, büntetőpárbajban Brazília ellen.
Bemásolom ide a magyar játékosok névsorát, mintegy okulásként, hogy hol lesznek majd x év múlva... Persze hatalmas nagy gratuláció nekik ezúton is, én büszke vagyok rájuk! :)

Kapusok:
Gulácsi Péter (Liverpool FC)
Megyeri Balázs (FTC)
Kovácsik Ádám (Reggina Calcio)

Védők:
Debreceni András (Budapest Honvéd)
Korcsmár Zsolt (Újpest FC)
Szekeres Adrián (MTK Budapest)
Szabó János (Paks)
Zámbó Bence (Győri ETO FC)
Présinger Ádám (Videoton FC)

Középpályások:
Dudás Ádám (Győri ETO FC)
Tóth Bence (FTC)
Takács Péter (DVTK)
Koman Vladimir (AS Bari)
Simon Ádám (Szombathelyi Haladás)
Varga Roland (Brescia Calcio)
Kiss Máté (Győri ETO FC)

Csatárok:
Németh Krisztián (Liverpool FC)
Simon András (Cordoba FC)
GOSZTONYI András (MTK Budapest) (Ühüm, nem rokon a srác, de nagyon szimpatikus...:D)
Balajti Ádám (DVTK)
Futács Márkó (Werder Bremen)

És a bronzmérkőzés ősszefoglalója emlékeztetőül:

Holnap egyébként két bejegyzés lesz terveim szerint... Hogy miért? :) Ez egyelőre titok, de találgatni lehet! ;)

Paff...

Nem sikerült... Tegnap este a magyar U20-as labdarúgó válogatott 3-2-re kikapott Ghánától, így "csak" a bronzéremért játszhatunk... Jó-jó, az első félidő nagyon gyenge volt, de én azt mondom, nincs miért szomorkodni... A botrányos kezdés ellenére volt esélyünk a sikerre, kis odafigyeléssel meglehetett volna... De ez a csapat küzd, harcol az utolsó leheletéig, látványosan játszik, ami a jövőre nézve biztató. És pénteken Costa Rica ellen a bronzérem még meglehet... A meccset egy számomra új helyen, a City Pubban néztük, a hangulatra, ételre-italra nem lehetett panasz... :)

Hazaértem, utána még Adrival beszélgettünk MSN-en, szóval jó kis este volt...
A hétvége még teljesen képlékeny. Szó volt róla, hogy haverokkal péntek este megnézzük a Fradi-ETO-t egy "kólázóban", de a meccs valószínűleg elmarad, így ez sztornó... Szombatra pedig buli van kilátásban, de hogy hol-merre-kivel-hogyan az majd még kiderül...
Hm... Ma próbáltam felhívni az Okmányirodát. El kéne intézni a győri lakcímet, plusz lejárt a parkolási engedélyem is... Én "827-szer" próbáltam telefonálni sikertelenül, Eszti kolleginának másodikra sikerült... Ezúton is nagy köszönet neki... ;) Az engedély kapcsán újabb bürokratikus kör következik, Okmányirodába be, formanyomtatvány kikér, körzeti orvoshoz el, majd vissza, és azzal a kitöltött irománnyal go az engedély meghosszabbítására.Ha megadják egyáltalán... Ebben az évben ez lesz a műtétet leszámítva a harmadik köröm a dokinéninél... :/
Ma kaptam egy kisebb "fejmosást" a munkahelyemen. Hm... Sok szempontból jogos volt a dolog, csak ez most így "sárga lappal" a zsebemben kicsit gáz... A "vicc" az, hogy a sógornőmnek segítve megnyitottam önéletrajzomat, attól félek, hogy lassan frissítenem kéne...
Éppen Dórival beszélgettünk arról, hogy mindketten hajlamosak vagyunk "továbbgondolni" bizonyos dolgokat. Közös tulajdonság, de nem biztos, hogy jó.... :/ Egyébként hétfő óta Dóri helyett egy Forma-1-es autó látható céges gépemen háttérképként... Ő - ha olvassa - érti a dolgot, tudja a "hátteret", és talán nem is szomorkodik... :) Ami vicces, hogy többen észrevették, szóvá is tették a képcserét... :)
Ma egy kicsit letaglózva indultam haza a munkahelyemről. A buszmegállóban egy kedves kolleginával beszélgettem- életemben először. Majd András barátom hívott, hogy itt van a közelben, ha gondolom, és ráérek, dumálhatnánk egyet egy sör mellett... Gondoltam, és ráértem... Ha jöhet "lélektanilag jókor" egy telefon, egy korsó sör, és egy beszélgetés, akkor ez most jókor jött...
Most már ugye itthon vagyok. Kaja, fürdés, majd a rossz előjelek ellenére dán-magyart nézek. Ha szét nem fagyok közben... Hétfőn jön a gázszerelő ellenőrizni a konvektort, addig azt mondták, ne kapcsoljam be...
Akkor állítólag 18 fok lesz. Hogy most mennyi van? Meg sem merem nézni... :/

Fura

Fura, mert hétfő is van, az idő is fos, holnap hó lesz, nekem valahogy mégis jó kedvem van... :) Ez azért nálam ritka dolog nálam - mármint rossz időben, és hétfőn, ezért is osztottam meg veletek az infót. :) -
Egy kis zene: Ezt nagyon szeressem. Meg a klip is nagyon ott van... :) Olyan "happy" a hangulata... Jujj, ez de nyálasan hangzik így... :P Szinte már gáz... Na, de mindegy is! :)

Holnap délután fél 5-kor Magyarország-Ghána U20-as VB-elődöntő. Ki kéne találni valami vendéglátóipari egységet, ami közel van a melóhelyhez, és odaérhetek a kezdő sípszóra. :)
Holnap "Mindenki szurkoljon!", aki teheti, és akit érdekel a foci, régen látott nagy futballsiker küszöbén állnak a srácok!
Kedvcsináló gyanánt berakom az Olaszország elleni negyeddöntő összefoglalóját. Pazar meccs volt, remélem, holnap is hasonló örömmámorban lehet részünk! :)
Puszik, pacsik! Ja, és szombaton - talán, vééégre - Bulii.... :)

Vegyesfelvágott 9

Megpróbálok időrendben haladni...
Pénteken újra sikerült összehozni egy jó kis focit. Elég sokan játszottunk, szerencsére tesóm is el tudott jönni. Kb. 2 órán keresztül kergettük a bőrt, ami azért is nagy szó, mert előtte esett az eső, csúszott a fű, csupa sár volt minden, mi is kaptunk egy kisebb záport... Jó volt, na...
És hogy nekem hogy ment? Hát izé... A "körülményekhez képest" elégedett voltam magammal. A helyzet az, hogy Szombathelyen annak idején rengeteget fociztunk a koli melletti betonos pályán. Volt mód gyakorolni, meg aztán néha-néha tesis barátaim rögtönöztek nekem egy kis kapusedzést. Tudtam mikor kell a labdát fogni, kiütni - és merre -, és szerintem "bátrabb" is voltam anno... A labdakiadásaim egyszerűen tragikusak voltak, csak nagy ritkán találtak embert... Na mindegy, azért lesz ez még jobb is... :)
Este a fél 9-es busszal kimentem Écsre. Így a második félidő végét, és a hosszabbítást meg tudtam nézni az U20-as vébé magyar-olasz meccséből. Jaj, gyerekek, hogy az mekkora meccs volt... :) Három olasz, és egy magyar piros lap, a végeredmény 3-2 ide... Fantasztikus volt, egyszerűen elképesztő, mekkorát küzdöttek a magyar srácok megint... Ez a Koman-Németh Krisztián páros egyszerűen zseniális... :) Kedden elődöntő Ghána ellen, a másik ágotn Brazília-Costa Rica a párosítás, így már biztos, hogy miénk Európa legjobb U20-as válogatottja... :) Istenem, remélem, ezek a srácok nem felejtenek el felnőtt korukra focizni... :) Apropó felnőttek: 3-0-ás vereség Portugáliában, esélyünk sem volt, és szerintem valami hasonló vár ránk szerdán Dániában is. Mondjuk a tegnap esti meccsből nem sokat láttam, itt volt Lui barátunk, sörözgettünk, beszélgettünk, a mérkőzés sajnos nem túlzottan kötött le minket...
A nagyválogatottunk annyiban mindenképp előre lépett, hogy a nálunk gyengébb csapatokat oda-vissza vertük. Viszont bravúr semmi nem volt... Ja, és az MLSZ mocskos jól tárgyalta le a meccsek sorrendjét: úgy fordultunk az új évben, hogy az "ászok" még hátra voltak, viszont vezettük a csoportot... :/ :)
Hm... Szabó Tamás, a Revita TV és a Rádió1 műsorvezetője, az ETO-meccsek szpíkere 25 millió forintot nyert a Vágó-féle Párbaj című műsorban. Sajnos nem láttam a műsort, de biztos ügyes volt, nagy grat neki...:) Amúgy ez a faszi teljesen készen van: hál' Istennek már kezd leszokni arról, hogy "megszurkoltatja" a közönséget, az nagyon égő volt... Mondjuk a múltkor hatalmasat röhögtem rajta, amikor az ETO-Paks meccs 70. percében közölte, hogy "Cserél a Vasas!" :D
Nekem meg kettesem van a lottón! 15, 28: az első két szám... :)
Szombaton otthon punnyadtam, majd délután a 16.10-es busszal bejöttem Győrbe. Álldogálok Écsen a buszmegállóban, egyszer csak jön egy csaj. Annak rendje és módja szerint köszöntem neki. Erre odajött hozzám, és megkérdezte, hogy "Kannst du mir sagen, wann ungefähr der Bus kommt?" Azaz hogy meg tudom-e mondani, mikor jön a busz. Így németül. A pofám leszakadt a meglepetéstől... Écsen a buszmegállóban megszólítanak németül. Világfalu lettünk. LOL! :D Aztán nem volt számára jó hírem, mert az a busz, amit ő kinézett magának, szombaton nem közlekedik, így nagyon necces volt számára a helyzet, mert sietnie kellett a vasútra, mert este 6-kor várta Bécsben egy doki... Ismered a Lé meg a Lola című filmet? (Németül "Lola rennt", azaz Lola rohan...) Mikor a csajnak pénzt kell szereznie szorult helyzetben lévő barátjának, mert ha x időre nem lesz meg a zsé, kénytelen lesz csávókám bankot rabolni... És a csaj csak fut, csak fut... És próbál pénzt szerezni... Egyébként kurva nagy film, három variációt ad meg a cselekmény lefolyására, illetve a végkifejletre... Na, de itt is hasonló volt a szitu, órát szugeráltunk, a megállókban a felszállókat, hogy csipkedjék magukat, és a vidékiben meg megköszönte a segítségemet, elbúcsúztunk, és rohant is a vonatra, máig sem tudom, hogy sikerült-e elérnie...
A lányról egyébként annyit sikerült megtudnom, hogy osztrák Ines-nek hívják, és meglepő módon szüleivel már három éve Écsen lakik... A normálisabbik fajtából való, mert velem hochdeutsch-ban értekezett, amikor a családdal értekezett telefonon, akkor meg olyan dialektust szedett elő, hogy csak úgy lestem... Amúgy cseles volt a leányzó, mert kiderült, hogy ha nem is beszéli, de valamennyire érti a magyar nyelvet. Ugyanis anyu hívott telefonon, és mondtam valamit, amin nevetett... :D :D Ja, és a kiejtése is tök korrekt volt, egész szépen mondta, hogy Écs, meg Ravazd. :) - Ravazd a szomszéd falu, kedves nem Győr környéki olvasó! :) És Ravazd bizony a régi magyar nyelvben rókát jelentett, Écs neve pedig az ecser (= mókus) szóból ered. A másik szomszéd falu meg Nyúl, ami a régi magyar nyelvben is nyulat jelentett...:P És azért lettek ezek a Szent István által a pannonhalmi (Szent Márton-hegyi) apátságon dolgozó - őket "kiszolgáló" - emberek számára alapított falvak erdei állatokról elnevezve, hogy utaljanak a Bakonyalja erdeire. Jajj, miket tudok..:) Ismerd meg hazádat! ;) -
Nem tudom megmagyarázni, de ezek a német anyanyelvű lányok olyan aranyosan tudnak beszélni... Jó-jó, ez hülyeség, meg magam sem tudom pontosan, hogy mire gondolok, de van valami a hanghordozásukban, stílusukban, ami nekem nagyon bejövős... :) Ines is mikor ott mérgelődött mellettem, hogy mehetne már gyorsabban a busz, meg izgult, hogy eléri-e a vonatot... Mondta nekem, hogy "Sag' mir, dass ich's schaff'!Bitte-Bitte! Ich muss das schaffen: unbedingt." Azaz kb. "Mondd, hogy elérem! Légyszi-légyszi! El kell érnem. Feltétlenül!" És teljesen felspannolta magát, igen aranyos volt... (Ja: egyébként azt is észrevettem, hogy egy-két csajnak tök jól áll, ha morcosak. Tehát nem hisztisek/mérgesek/idegesek, csak úgy lazán morcosak, egy picit... Tudom: nem vagyok normális!) :)
Hogy Ines elérte-e a vonatot, nagy valószínűség szerint soha nem fogom megtudni, mert bár elmagyarázta, hol lakik, pöttyet hülyén venné ki magát, ha péntek este, mikor legközelebb arra járok, becsöngetnék hozzá, hogy "Na, sikerült?" :)
Így a csajszival beszélgetve eszembe jutott, amit annak idején, még évekkel ezelőtt bátyám mondott. Svájcban dolgozott, és akkoriban volt egy svájci barátnője. Az én tesókám valami olyasmit talált mondani, hogy egy külföldi barátnőnek megvan az a kétségtelen előnye, hogy ha valami baromságot mondasz, ráfoghatod, hogy a "nyelvi korlátok" miatt történt... :) Végülis Inesnek semmi baromságot nem mondtam. Azt leszámítva, hogy megkérdeztem tőle, hogy Németországban hol lakik. És erre mondta, hogy Ausztriában... Kapufa.... :D
Szombat este amúgy először Katáéknál voltam. Ettem Roland-féle töltött káposztát, aztán mentünk az Alpesibe sörözgetni, ahová nagy meglepetésemre betoppant Evus is, teleshopos volt kolléganőm, aki jelenleg Münchenben dolgozik fogászati asszisztensként. Egyetemi német bölcsész diplomával... :D Persze-persze, aztán tanul(t) fogászatot is...
Utána fölmentünk a kutyukért, sétáltattuk őket, Kata megvárta velem a 14-est, és mentem haza portugál-magyart nézni. De erről már írtam. Az kimaradt, hogy Lui kettőig itt volt, jó nagyot beszélgettünk csajokról, politikáról, meg egyebekről is.
Ma pedig nagyrészt itthon vagyok. Vagyis voltam az Árkádban nézelődni. És a buszon ismét hülyének lettem nézve csak azért, mert máshogy megyek, mint a többi "normális" ember. Történt ugyanis, hogy elég messze ültem az ajtótól, így felálltam, és elkezdtem megközelíteni. A Hotel Famulusnál már az ajtónál álltam, de gondoltam minek kapkodjak, majd a körforgalomnál jelzek. Erre egy bácsi, aki a jelzőnél ült, elkezdett integetni. Kikapcsoltam a zenét. a bácsi meg - mint apa a hülye gyerekének, vagy mint a max. 5 éves unokájának - elkezdte nekem magyarázni, hogy "Nézd! Itt van ez a gomb, ezt meg kell nyomni, ha le szeretnél szállni, mert a sofőrbácsi nem biztos, hogy észrevenné. Látoood? Ííígy..." És megnyomta. Bakker, én aszittem behalok... Megköszöntem a kedvességét, de a buszmegállóban kellett egy-két perc, míg abbahagytam a röhögést. :):):)
Nem, nincs üldözési mániában... De nem hiszem, hogy egy hozzám hasonló korú, de "jól mozgó" embernek elkezdte volna ecsetelni a dolgokat. És nem is "vettem fel" a dolgot. Csak gondoltam elmesélem a dolgot... :)
A Hervis-ben pedig cipővásárlási akció van. Két párat veszel, a harmadikat ingyen kapod... Ez nekem főnyeremény... Lett volna, ha találtam volna három pár normális cipőt 41-es méretben... De sajnos nem sikerült. Bukta...
Most pedig itthon vagyok, pihi, tévé, hangolódok a hétfőre. Amit utálok. De ezt már szerintem mondtam! :)
Jók legyetek! ;)

Köszönöm, fiúk!

Többek között azért jó sportrajongónak lenni, mert vannak olyan események, "amikért érdemes élni". Bármilyen depisen is hangzik ez...

Egy ilyen alkalom volt a tegnap esti Magyarország-Csehország U20-as foci VB-nyolcaddöntő.
Hosszabbítás, majd 11-es párbaj után válogatottunk kiejtette a cseheket, és ott van a legjobb nyolc között, várja az olaszok elleni párharcot.
Na most... Labdarúgó világeseményen, a kieséses körben magyar válogatott ott van, gólt kap a hosszabbítás második félidejének legelején, majd visszakapaszkodik, és büntetőkkel továbbjut, nos, ez nekem hatalmas újdonság, óriási élmény volt... A srácok bebizonyították: nem létezik "magyar átok", a feladat egyszerű: "csak" küzdeni kell, harcolni a végsőkig...
A győri Kiss Máté, az Olaszországban játszó, ukrán származású Koman Vladimir gólja, a Liverpoolt erősítő Gulácsi Péter bravúrjai... A kapus Nemzeti Sporttól kapott 10-es osztályzata teljesem megérdemelt volt... :)
Huh... Jó kis meccs volt, várom a folytatást... :)
Egyébként tegnap beszéltünk Dórival, tesómék is befutottak, jó kis nap lett a végére. :)
A mairól ez nem igazán mondható el, pöttyet stresszesre sikeredett. De azért annyira nem volt vészes.

"Rövid leszek"

-mondta a kígyó, és felmászott a sínekre... :)
Hehe! :)
Na, lényeg a lényeg, ma a szokásosnál picit rövidebben...
Ma eszembe jutott valami. Sokkal jobban szeretem a nyarat, a jó időt az őszi-téli hidegeknél, de egy előnye mindenképpen van ennek a nagy beöltözködésnek: a formás cicik-popsik látványa után rájöhet az ember fia, hogy mennyi helyes arcú lány él gyönyörű városunkban! :)
Na, ez persze nem egy teljesen komoly felvetés, mindig is elsősorban "szép arc és mosoly"-párti voltam, amire itt olvasható a bizonyíték... :)
Ha már szép arc és mosoly: tegnap este Dóri fent volt MSN-en, már viszonylag régen beszélgettünk, gondoltam ráköszönök.
Éppen mennie kellett, de mondta, hogy majd rámcsörög, ha ráér, és majd akkor hívjam fel, és tudunk beszélni. Ezzel nincs is semmi gond. Aztán nem csörgött. Ezzel sincs. De eszembe jutott erről az az anekdota, mikor a srác elmeséli, hogy összefutott egy szép csajjal az utcán, aki mondta neki, hogy nyugodtan átmehet este, hiszen nem lesz otthon senki.
A lány nem hazudott, valóban nem volt otthon senki. Ő sem... :( :)

Fordított

Mármint valamilyen szempontból fordított bejegyzés. Általában rögtönzött "sportösszefoglalóval" szoktam befejezni posztjaimat, most azzal indítok. De - szerintem - érdemes lesz elolvasni, kicsit más lesz az "aspektus". :)
Szóval... Szombaton a blogbejegyzés megírása után rendeltem egy pizzát, majd a Sörkert felé vettem az irányt. Ott Andrásékkal beszélgettünk, majd indultunk a Stadionba. A Paks ellen játszottunk, ezúttal fordított volt a forgatókönyv. Nem a meccs végén kezdtünk el játszani, hanem gyakorlatilag a meccs elején elintéztük az ellenfelet, aztán pihentünk a végéig. Magyarán: már a 10. percben 2-0-ra vezettünk, a vége 3-1, erőlködés nélkül, még edzőmeccsnek is gyenge volt. És már 2. helyen állunk, amit a szezon előtt nehezen tudtam volna elképzelni... :) Most a válogatott VB-selejtezői miatt egy hét kimarad, aztán jövő pénteken Üllői út, Fradi-ETO! Nekünk ezesetben tévé előtt... :)
Szeretek meccsre járni, ez gondolom nem újdonság. Szeretem magát a sportágat, az ETO-t, ez is teljesen egyértelmű. De ami miatt nem tévében nézem a meccseket, az - barátaimat leszámítva - a nézőtéri "folklór". Hatalmas szövegek hangzanak el, mindig van egy-két emberke, akik végigszövegelik a meccset, és mivel az "alapozás" megtörtént, a jó hangulat garantált. Persze nem árt, ha megy a csapatnak, de néha az is mellékes... :) Ez persze nem tévesztendő össze az idegenbeli túrákkal, ahová tényleg nagyrészt csak az igazi "fanatikusok" járnak. A stadion, a parkoló megtalálása, egy vendéglátóipari egység keresése, majd végig szurkolás-éneklés a meccsen, hatalmas nagy élmény. Legalábbis nekem. :)
És most fedeztem fel, hogy - szerencsére - egyre több lány kíséri el barátját a meccsekre. Tök vicces, amikor "röpködnek a bazmegek", szegény csajszi csak zavartan "néz ki a fejéből", néha egy-egy bátortalan gesztussal próbálja párját csitítani- többnyire eredménytelenül...
Gondolom, ez így elolvasva nem egy nagy sztori, de azért ott helyben jókat nevetgéltünk. Egyébként például András barátomat se nagyon szokta meccs alatt hívni a felesége, nem akarja "kizökkenteni a ritmusból", inkább engem hív. :) Ja, és a lányuk Fanni is "tudja már a leckét": volt rá példa, hogy pont meccs alatt hívott fel, felvettem, és csak annyit mondott: "Ja tényleg, meccsen vagy, majd hívlak!" :) Ja, ez aranyos volt... :)
A meccs után busszal a Dreher Sörözőbe indultam, ahol meccsnéző maratont tartottam. :) Ha már busz... A mérkőzésről hazafelé tartó kissé ittas fiatalok énekeltek, hangoskodtak - öreg sem vagyok, színjózan sem voltam, viszont ezt most kihagytam... A "civil" mármint nem szurkoló utasok meglepően jól bírták a kiképzést. Sőőt legnagyobb meglepetésemre például a "Cigánybűnözés..." kezdetű nóta hallatán sokan elégedetten bólogattak. :) Egyébként meg valaki leszálláskor megnyomta a vészcsengőt, és percekig álltunk, mert a motor "blokkolt". Vagy csak a sofőr szívatott...
Dreher... Fura, abszolút szocreál hely, egy nagy-nagy plazmatévével. Sorrendben az Újpest-Fradi, a Magyarország-Arab Emírségek meccset, és a Barca-derbi elejét néztem meg ott. Az Újpest legyőzte a Fradit - az ETO így is előzte a lilákat -, az U20-as válogatottunk nyert 2-0-ra, a VB-n pedig csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe. A Barca is nyert, így abszolút pozitív a mérleg.
Ez a kocsma egyébként kellemes, de nem egy elit hely. Egy csomó idősebb emberke is volt ott, papa lejött meccset nézni, mama elkísérte, megittak egy-egy sört/bort, és elbeszélgettek. Az egyik néni odakéredzkedett az asztalomhoz, és olyan kedvesen mondta, hogy a "párja" is mindjárt jön... Nem tudom, de olyan jó volt hallgatni őket, szeretnék így megöregedni...
A buli ezúttal elmaradt - elvileg majd jövő héten megyünk -, így hazaindultam. Na, ez is olyan "gáborkásra" sikeredett. Kb. 10 perce vártam a buszt, meguntam, rágyújtottam volna... Az övtáskámban matattam cigiért, addig pedig mindenféle lassítás, vagy megállás nélkül elment a 14-es... Nem volt kedvem várni, így hívtam egy taxit.
Reggel keltemF1-et nézni, Vettel nyert, de nem volt valami izgalmas futam... Aztán irány a vasútállomás, nem utaztam, csak vettem egy Nemzeti Sportot. Majd elindultam Katáékhoz, beszélgettünk, levittük Sityut, barátja jugoszláv farkasölőjét sétálni, majd az Alpesi felé vettük az irányt, ahová már Roland is csatlakozott.
Gyorsan eltelt az idő, bőven 9 után értem haza. Anyu itt aludt Győrben, dumáltunk, hozott sok-sok kaját, filmet néztünk, majd nyugovóra tértünk...
A mai nap? Utálom a hétfőket... De ahhoz képest egész jól telt. És már izomlázam sincs, pedig est e még alig bírtam menni, úgy fájt a lábam... Azért valamelyest megnyugodtam... :)
Ja, és hogy miért szeretek védeni? Hatalmas élmény, tényleg imádom... A lényeget pedig kiválóan összefoglalta Santiago Canizares, a spanyol válogatott egykori kapusa, aki pályafutása során többek között a Real Madrid és a Valencia csapatának hálóját is őrizte...
"Ha felveszed a kesztyűt...te is tudod hogy hamarosan eljön az a pillanat, amikor nem hallod majd a felugró tömeg üvöltését, amikor a világból számodra csak a kapud felé száguldó labda létezik....amikor csak AKARATOD és a TUDÁSOD számít."
Jó-jó, a "nagy tömeg" kitétel természetesen rám nem érvényes, de a többi nagyon "ül". :)

Visszatértem :)

Na, tegnap újra beállhattam a kapuba... :) A műtét óta most védtem először, de szerintem jóval több, mint egy év maradt ki...

Háromra volt megbeszélve a kezdés, szerintem valamennyit csúsztunk, és majdnem 5 óra volt mire befejeztük. Háát nem igazán voltam megelégedve magammal, mehetett volna jobban is. Jó pár potyát kaptam. Korábban idegesített, ha beleértem a labdába, és úgy lett gól, de most örülök, legalább volt némi közöm a lasztihoz... :)
Geri kolléga lábát - vagy nem tudom mijét... - sikerült egy kivetődésnél lefejelnem, este úgy fájt a fejem, meg a nyakam, azt hittem, meghalok. De ez benne van a pakliban... Mára már csak baromi nagy izomláz maradt a combomban, de talán ez is a túlélhető kategória. Várom a folytatást... :)
És hogy nem csak panaszkodni tudok: tegnap este hosszú idő betértem a közelünkben lévő kisboltba. Az eladó csajszi meg is jegyezte, hogy régen látott, megkérdezte, mi újság velem mostanában. Ez csak azért fura, mert korábban sose beszélgettünk. Fogalmam sem volt, mit vegyek, az ő javaslatára sonkás melegszendvicset sütöttem, ahhoz vettem hozzávalókat. :)
Cipő... A Story magazin pár hete hírül adta, hogy az egyik ismert magyar zenekar frontemberének sürgős szívátültetésre van szüksége. Akkor nagyon "diszkrétek" voltak, elhallgatták a nevet... Most valamiért mégis meggondolták magukat, nyilvánosságra hozták Bódi Lászlóról, azaz Cipőről a Republic énekeséről van szó... A pofám leszakad... Cipő "csak" a lap eljárásán háborodott fel, a hírt - sajnos - nem cáfolta... Nagyon szorítok érte, és mielőbbi teljes gyógyulást kívánok neki... Győr, Nyúl, és Mór után szeretnék még Republic-koncertre menni... :(
F1: Massa elég éles kirohanást intézett a Renault-istálló ellen. Erre nem is gondoltam, de a francia csapat trükkje Massa világbajnoki győzelmébe került. A bokszkiállások miatti kavarodásban a mezőny végére került. Azok a pontok pedig nagyon hiányoztak a végelszámolásnál... De, mint tudjuk, ha-val és de-vel a száguldó cirkuszban sem megyünk semmire... Ma egyébként a Japán Nagydíj időmérője volt. Alguersuari, Glock, és Kovalainen is hatalmasat esett, tegnap pedig özönvízszerű eső zúdult a pályára. Nem vitás, izgalmas futamra van holnap kilátás...
Hatalmas nagy "szentségtörést" követtem el: letöltöttem, sőt az mp3-lejátszómra is feltöltöttem a Debrecen indulóját. :) Most a Loki BL-szereplése kapcsán elég sokat játszák a rádiókban, és megtetszett. Pörgős Tankcsapda-szám. Azért még mindig az Auróra ETO-nótája az etalon... :)
Lassan majd indulok a Sörkertbe, aztán meccs lesz, a Paks ellen játszunk. Szokásos szombati program... :) Az Újpest-Fradit még nem tudom, hol nézzük, talán egy kocsmában, talán itthon. Este pedig buli Katáékkal, minden valószínűség szerint Pirate. Huh, ott aztán zárásig, kb. 5-ig szoktunk lenni, 7-kor meg Forma-1, tehát lehet, hogy nuku alvás. De mindegy, ez a hétvége "erre van szánva".
Egyébként meg "rutyutyus", mulatós buliba vágyom. Delta-buliba. Fogalmam sincs, kik ezek a srácok, mostanában jó pár számukat hallottam, és nagyon bejövős. A bulijaikról nagyjából háromféle véleményt olvastam: igénytelen fos; igénytelen fos, de jót lehet rá bulizni; illetve szimplán k*rva jó bulikat csinálnak. Ha az utóbbi kettőből az egyik igaz, akkor már megérné. :)
További kellemes hétvégét mindenkinek, puszi, pacsi, éljenek a csajok! :)

Alfahím faszagyerek - egyfajta utószó az előző bejegyzéshez

Tegnap is belefogtam egy bejegyzésbe, de elakadtam vele, nem tudtam befejezni, így hát töröltem. Ma viszont újra nekiveselkedek, meglátjuk, mi fog kisülni belőle.
Szóval... Először picit csatlakoznék az előző bejegyzéshez. A "könyv" cíne a Casanova-titkok, rengeteg megfontolandó gondolattal, érdekes esetekkel... Sok esetben magamra ismertem, többnyire persze az elkövetett és elkövethető hibák kapcsán, de nagy meglepetésre találkoztam olyan dologgal is, amit teljesen spontán módon alkalmaztam eddigi életem során. A mű "nyerő taktika"-ként említi, nálam teljes sikertelenség...
És hát picit szkeptikus vagyok. Az írás stílusából süt a beképzeltség, a nagyképűség, amit én akkor is utálok, ha - úgymond - "van mire".
És a könyv is említi, hogy a benne leírtakat betartva mindenkiből nőcsábász Casanova, vagy ahogy legutóbb írtam: "kúrógép" lehet... Hm... A kijelentés legalábbis necces. Másrészt nekem nincsenek ilyen irányú vágyaim. Hogy mit szeretnék? Pár év múlva boldog, kiegyensúlyozott, átlagos életet élni. Egy - talán - jó értelemben vett átlagos pasiként egy ugyancsak jó értelemben átlagos nő mellett, egy-két gyerkőc édesapjaként. Ennyi, és nem több, amire én személy szerint vágyom.
Jó pár évvel ezelőtt úgy voltam vele, tök jó lenne, ha valamivel előbb lehetnék apa, mint anno saját apám. Ő 33 éves volt, én most 28 vagyok. Tehát ha úgy vesszük, van még időm, bár már annyira azért nem sok... :) Hm... Arra viszont kíváncsi vagyok, mikor leszek nagybácsi. :) Tesómék még jövő keddig Barcelonában vannak, ha esetleg jövő nyáron megszületne az unokaöcsém/ húgom, akkor nagy valószínűség szerint Katalóniában fogant meg a pici... :D (amúgy Editék kedden bejutottak a Barca-Dinamo Kijev meccsre... Mázlisták...:P)
Na, de vissza is az eredeti témához. Furcsa módon kis koromban, amikor kezdtem kapizsgálni, hogy bizony nem a gólya hozza, és létezik az öröklés fogalma is, azon agyaltam, hogy mi lesz, ha nekem is sérült gyerekem fog születni. Aztán persze anyuék elmagyarázták, hogy ettől az egytől nem kell tartani, mert teljesen egészséges magzatként, egy orvosi műhiba (baki?) miatt jöttem sérülten a világra. (Erről majd valamikor mesélek bővebben...). Tehát nem öröklődik. Az más kérdés, ha addig eljutok, hogy "apajelölt" leszek, valószínűleg ilyen előzmények után bele fogok dögleni az izgalomba. Mondjuk bárcsak tartanánk már ott... :P
Hogy zavar-e az, hogy sérült vagyok? Azt nem mondtam, hogy megszoktam, mert nincs összehasonlítási alapom. Elvagyok. De azt sem mondhatom, hogy nem zavar. Hogy a francba ne zavarna? Bizonyos tekintetben a szó szoros értelmében korlátozottak a lehetőségeim az élet egyes területein. Viszont furcsa, de sok mindent nem éltem volna meg és át, hogyha nem így születek, hanem azt az életet élem, ami mindenki számára természetes. Ez hülyén hangozhat, de teljesen igaz, máskor majd erről is olvashattok bővebben.
Nem csak az fontos kérdés, hogyan állok saját fogyatékosságomhoz, hanem az is, hogy hogyan viszonyulnak hozzám mások. Ha nagy ritkán új ismeretséget kötök, valamit meg szoktam figyelni: milyen gyorsan vetődik az fel, hogy miért vagyok mozgássérült, meg mi van a lábammal, meg hasonlók... Van, akinél bizony már az első három hozzám intézett kérdés között szerepel. Na, ő az, aki nálam elásta magát. Mert nem rám, az emberre kíváncsi, hanem arra a furcsán mozgó valamire, ami előtte szédeleg. Igazságtalan vagyok- mondhatod erre, hiszen nem mindenkinek élnek a környezetében sérültek. Szerencsére ez igaz is. De legyünk már egy kis tisztelettel egymás érzései iránt... Vagy rosszul gondolom?
Próbálok teljes életet élni. Szoktam focizni, táncolni, és tudok úszni is. És furcsa, ha egy olyan ember, aki engem ismer, engem napi szinten lát, ezen meglepődik. Azt egy szóval sem mondom, hogy úgy focizok, mint Beckham, úgy úszok, mint Cseh Laci, vagy úgy táncolok, mint mittudoménki. De szeretem ezeket csinálni, és baromi furcsa, hogy ez meglep embereket. Mert ha egy ismerősömnek leesik az álla a csodálkozástól ezeket a dolgokat hallva, mit várjak el egy idegentől, akihez esetleg tök ismeretlenül megyek oda? Hogy tudjak úgy magabiztos lenni? (Figyelem! Ha ebben a bekezdésben magadra ismersz: semmiképpen nem személyeskedni akarok, a jelenséget szerettem volna megemlíteni...)
Tegnap MSN-en beszélgettem két kedves lánnyal, Adrival és Esztivel. Adri egyik haverom barátnője, és pont tegnap ünnepelte 20. születésnapját. Ezúton is sok boldogságot kívánok neki. :)
Esztiről már szerintem meséltem. Annak idején a teleshopban dolgoztunk együtt, és ő egy nagyon bátor lépésre szánta el magát: Írországba ment, ahol stewardess-ként dolgozik, repked Európa-szerte, de azért annyira nem irigylem, mert a legtöbb városból bizony csak a repülőteret látja.
És vele kapcsolatban van egy kedves történetem. Lehet, hogy már meséltem, lehet, hogy még nem. Azért leírom most is. :) Szóval. Két évvel ezelőtt tesómnak szerveztünk egy szülinapi bulit a Gyertyafény étterembe. Ott volt Eszti is. Khm... Ja, szóval tutyimutyiságomra jellemző, hogy az Edittel lassúzó bátyám küldött lassúzás közben egy smst, aminek szövege ennyi volt: "Kérd fel az Esztit!" Én felkértem. És táncoltunk. Méghozzá elég sokat. És a végén, Eszti a rá jellemző kedves, de vagány stílusában megjegyezte, hogy "Jó volt, de van még mit csiszolni a tánctudásodon!"
Ez a mondat akkor nagyon jól esett... Nem akarom túlmisztifikálni, meg belemagyarázni dolgokat... De nem kezdett el fikázni, nem mondta, hogy "Ahhoz képest, hogy...", hanem elmondta őszintén a véleményét, viszont a "többi" pasival "egyenrangúvá tett. Én legalábbis úgy éreztem akkor... :)
Szóval ennyi... Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy változnom kell. Személyiségemnek, életfelfogásomnak, szinte mindennek. Ezen a téren kicsit negatívan látom a dolgokat, de aki ismer, talán tudja, hogy egy alapvetően vidám beállítottságú srác vagyok.
Igyekszem változ(tat)ni, odafigyelek az engem érő kritikákra is. De próbálom észrevenni a pozitív jelzéseket is.
Létezik egy gyakran hallott szófordulat. Én is gondoltam már ezt lányról, sőt, van akiről ma is ezt gondolom:

"Nálam Te jobbat érdemelsz!"

Viszont már ismerem a folytatást is:

"De melletted felülmúlom önmagam!"

Valahol itt tartok Most. A folytatás? Majd kiderül... De az biztos, hogy meg fogjátok tudni... ;)
És a végére egy kis sport:
Forma-1: elindult az "átigazolási időszak"a Forma-1-ben. Alonso, ahogy várható volt, 3 évre a Ferrarihoz szerződött. Ha együtt tud majd dolgozni a csapattal, sok sikert érhet el, újabb "arany korszak" várhat a tifosikra. Kimi állítólag a McLarenhez igazol. Kicsit féltem. Nem attól, hogy Hamilton agyon veri, erre nem fog sor kerülni. De a wokingi istálló teljesen Lewisra épül, nem tudom, ezt Kimi hogy viseli majd. Kubica foglalhatja el cimborája, Alonso helyét a Renault-nál. Itt még tippelni sem merek a váltás végkimenetelére.
Rosberg és Barrichello helyet cserél: Nico a Brawn-hoz, Rubens a Williamshez kerülhet.
Ezek persze- Alonso kivételével - még nem hivatalos információk. Azért kiváncsi vagyok, mennyi fog közülük megvalósulni...
Foci: A Loki itthon kapott ki a Lyontól BL-meccsen 4-0-ra. Ez a realitás. A Lyon azt csinált, amit akart. A Debrecen talán mezőnyben nem is vallott szégyent, de a három gól pontrúgásból, és a kapusbaki sok volt...
U20-as válogatott: szégyenteljes vereség, 3-0 Honduras ellen, majd 4-0-ás siker Dél-Afrika válogatottjával szemben. Ha szombaton nyerünk az Arab Emírségek ellen, csoportelsőként mehetünk tovább... Szerénynek kell maradni, jó lesz az... Remélem... Ja: Gosztonyit az ETO-ba! MOST! :D
ETO: sima 5-1-es MK-siker Ajkán, szombaton meg a Paksot fogadjuk. Utána meg a Dreherben nézünk Újpest-Fradit. Ez a derbi még nekem is hiányzott... :)
Pénteken meg lehet, hogy buliba megyünk Katával. Ez még nem 100%, de azért remélem, sikerül összehozni... :) Akkor viszont megint nem leszek valami sokat Écsen, az ősöknél... :S Főleg, hogy a hétvégén Forma-1 is lesz, Japán Nagydíj...:)
Holnap pedig meló után végre újra védek! Ez tök jó várom...
Egy dolog, ami miatt picit tartok tőle, az a több, mint egy év kihagyás... De megoldom... :)
Na, befejeztem, mielőtt még sok lenne belőlem! :)
Jók legyetek! ;)

Alfahím faszagyerek

Munkatársam behozott egy pdf-elt irományt, Casanova-titok, vagy módszer, vagy valami hasonló címmel. Ahogy a cím is sejteti, csajozási tippek, tanácsok, ötletek vannak benne, és amint várható is volt, én lettem az élő céltábla, esetleg ha úgy jobban tetszik, kaptam az oltást a kollégáktól. Például a könyv elején a lúzergyerekről van szó, és egyikük megjegyezte, hogy mintha csak rólam olvasna... Aztán mivel erre nem reagáltam valami kedvesen, jött a megjegyzés, hogy na, majd erről is biztos írok a blogban...
A helyzet az, hogy az ilyen és hasonló zrikáló megjegyzések nélkül is írtam volna.... Mert a könyv... Hogy is mondjam? Érdekes... Egy nálam 2-3 évvel idősebb srác írta, aki saját elmondása szerint 4-5 éve még amolyan szerencsétlen hülyegyerek volt, majd elkezdett odafigyelni magára, öltözködésére, megváltoztatta a gondolkodásmódját, képezte magát a neten és egyéb helyeken, és azóta alfahím lett, vezércsődör, akinek már az okoz problémát, hogy melyik csajt hová szorítsa be a napirendjébe... Azért szerintem az a bizonyos lóláb valahol kilóg...
Nos... Természetesen sok érdekes, megfontolandó gondolatot tartalmaz az iromány, sok hasznos infót lehet belőle szerezni... Persze vannak emeletes baromságok is, melyekről kizártnak tartom, hogy a valóságban működnének, ha meg kipróbálnám, akkor pofon, tökönrúgás, vagy éppen kiröhögés lenne az eredmény. Konkrét példa? Hát volt sok minden, például beszédbe elegyedek a csajjal, megkérdezi, iszunk-e valamit, én pedig válaszolok, hogy persze, ha fizeti, akkor nagyon szívesen, mert én nem szoktam csajokra költeni. És ez olyan macsó szöveg, ami baromira bejön a lányoknak... Hát nem tudom...
Tudom, nyilván akárki is írta a könyvet, sarkít, néhol túloz. Kövezzetek meg érte, de amellett, hogy sok megszívlelendő gondolat mellett a könyv rengeteg kivitelezhetetlen dolgot tartalmaz, én baromira nem is vágynék erre a könyvben példaként felhozott "kúrógép" szerepre, és valljuk be, alkatilag teljesen alkalmatlan vagyok rá...
És nem hiszem, hogy ez a dolog úgy működik, mint mondjuk egy KRESZ-könyv, amiből megtanulom a szabályokat, amik örök mankóul szolgálnak, vagy egy szakácskönyv, amiből egy egyszerűbb fogást szinte bárki el tudna készíteni...
Az önbizalmam teljesen a padlón, ebben a témában nincs miért optimistának lennem. És aki régről, a gimis évek vége-fősuli elejéről ismer, tudhatja, hogy a helyzet volt már sokkal rosszabb is, szinte egy tuningolt verzió vagyok... :)
Ha már balfaszság. Hazaút. Ma délután. Leülök a buszon a székre, könyököm hozzáért a függönytartó fém huzalhoz, rendesen fel is vágta, aztán ömlött belőle a vér egészen hazáig... Igen, ilyen dolgok csak a hozzám hasonló balfasz emberekkel történhetnek meg, örülök, hogy egyedül voltam, égett volna a pofám, ha ezt más ismerősöm is látja. És ne mondja senki, hogy ez bárki mással is megeshet...
Jaj! Még a hétvégéről elfelejtettem elmesélni, hogy milyen kellemeset csalódtam Buksi kutyámban, a puliban... Ugye daráltam a szőlőt, két kör között pedig leültem olvasni. Ééés ha nem reagáltam az állandó ugrándozására, nyalakodására, békén hagyott. Elfeküdt, vagy épp csak ücsörgött, és nézegetett ki az okos fejéből, máskor meg simán járőrözött az udvarban... Kutyám harmadik születésnapjához közeledve kezd komolyodni... Remek... :)
Tesómék pedig már Barcelonában vannak, nászúton! Szombaton mennek a Nou Campba is, Barca-meccsre... :)
Na, most lassan megyek fürdeni, aztán vacsi, és irány a Lapos, megtekintjük a Loki-Lyont. :)
Puszik, pacsik!
Ja, és amúgy kösz, jól vagyok, de tényleg... ;)

Fixa ideák és egyebek

A világ kicsi, és minden mindennel összefügg. Ez két olyan közhelyszerű megállapítás, melyek nagyon-nagyon igazak, és életemben az utóbbi időben rengeteg példát látok erre. De hogy ide most miért írtam le? Az alábbiakban majd kiderül.

Én állítólag elég bogaras ember vagyok. Hát ez úgy igazából nem tudom megítélni, de tény, hogy vannak berögzült szokásaim, amiken nem szeretek változtatni, szeretem a jó értelemben vett állandóságot, mondhatnám úgy is, hogy a járt utat a járatlanért nem szívesen adom fel.
És vannak fixa ideáim is. Azaz berögzült véleményeim, álláspontom bizonyos dolgokkal kapcsolatban, melyek ellenkezőjéről nem, vagy csak nagyon nehezen lehet engem meggyőzni.
Kettő ezek közül: mi mozgássérültek külön állatfaj vagyunk. A másik: képtelen lennék elképzelni az életemet egy sérült lány mellett.
Az elsőhöz: van egy bizonyos furcsa gondolkodásmódunk, élethez való hozzáállásunk, ami az "ép" embereket nem jellemzi. Ez nem tudom megfogalmazni, ha sérült társaim között vagyok, nagyon sajátságos hangulat fog el, ami nem jó, nem rossz, hanem más... Szerencsére rengeteg ép, vagyis nem mozgássérült ismerősöm van, sérült ismerőseimmel is jól érzem magam, de arra egyrészt rá kell valamennyire hangolódni, másrészt egyetlen egy olyan "sorstárs" barátot tudnék megnevezni, akit szívesen elhívok "többi" barátom közé. Lehet, hogy bunkó köcsög állat vagyok, de ez nem rangsor, hanem egyszerűen így alakult, így látom a dolgokat...
A másodikhoz: hatalmas nagy paraszt lennék, ha pont én osztályoznám a nőket az alapján, hogy sérült, vagy nem. Túlzás is így kijelenteni, hogy nem tudnám elképzelni, hogy valaha is sérült barátnőm legyen. De a dolgok jelen állása szerint ez a helyzet. Egyrészt szerintem két sérült ember egymás mellett egyszerűen "hülyén néz ki". Egyedül mászkálva is megbámulnak, az is az agyamra tud menni, mi lenne "párosban"? Másrészt pedig a "sorstárs" lányok között - eddigi tapasztalataim alapján - hatványozottan érvényesül a fent említett furcsa gondolkodásmód; erős a "szülői befolyás", szóval bonyolult dolog ez. Legalábbis szerintem.
Hogy ez honnan jutott eszembe? A múltkoriban a 14-es buszon viszontláttam egy egy régi ismerősömet. A lány bottal közlekedik, még Pesten ismertem meg, amikor egy suliba jártunk a Mozgásjavító Általános Iskolába, én ugye az alsó tagozat végeztével hazakerültem. Aztán valamikor ő is idekerült Győr környékére.
Szóval a buszon találkoztunk, vagyis ő szállt le, én pedig fel. Az első ajtón. A buszon nem voltak sokan, simán hátra tudott volna menni, és leszállni ott, de nem ő előre megy, megvárat "nyolcszázhuszonöt" felszállót, akik várnak is türelmesen, akik segítenének is neki, de nem hagyja, csak azt hajtogatja, hogy "bocsánat bocsánat, le kell szállnom, és én mozgássérült vagyok." És én ezen nagyon felhúztam az agyam. Valószínűleg ismét nagyon bunkónak gondolhattok, pedig annyi az egész, hogy én szeretem ezeket a dolgokat a lehető legkevesebb feltűnéssel intézni. Ha van ülőhely, igyekszem mindig kívül ülni, hogy menet közben ne kelljen kimásznom, mert az elég "látványos" mutatvány. Leszálláskor mindig hátramegyek, és akit csak lehet, előre engedek, hogy ne tartsak fel senkit. Meg aztán így biztonságosabb, ugyanis löktek már le buszról, és amikor a járdán landoltam, meg is jegyezték, hogy "bocs, nem láttam, hogy nyomorék vagy". Tehát én így intézem ezt a dolgot, szerintem nem rosszul, de ez a "nem megszokott" helyen leszállni, és közben puffogni, az nekem sok volt egy picit.
Ja: egyébként vele jártam úgy korábban, hogy egy "mozgássérült rendezvényen" tök jól elbeszélgettünk, felelevenítettük a közös iskolai éveket, megbeszéltük az azóta történteket, és én hülye közöltem vele fent említett gondolatomat a sérült lányokkal kapcsolatban, mármint ennél jóval finomabban fogalmazva, és hogy ő lett volna a kivétel, ha annak idején, vagy picit később másképp alakul az élet. Ez egy nem teljesen komolyan gondolt, poénnak, kedvességnek szánt megjegyzés volt. Ami aztán hozzám úgy ért vissza, hogy "bepróbálkoztam egy férjes asszonynál". Hm... Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Amikor "szembesítettem", akkor persze mindent tagadott. Pedig akitől visszahallottam, neki nem szokása ilyen dolgokat kitalálni, meg úgy általában szart keverni. Tehát azóta a leányzóval kapcsolatban szeretem a pár méter távolságot megtartani...
Na, ennek a bejegyzésnek eddig se füle, se farka se...:) Csak ez most így kikívánkozott, és lehet, hogy erős a véleményem, de nagyjából semmi újdonságot nem írtam, és minden egyes szavamat vállalom. Akinek pedig nincs inge, cserélje gatyára. Ennyi. :P
Nem akarom Geri kollégámat és barátomat fényezni, de gépemen tényleg mesteri munkát végzett. Bekapcsoláskor az eddiginél jóval gyorsabban jelentkezik be, a netes oldalak is gyorsabban betöltődnek, helyesírást ellenőriz itt is, meg iwiwen is, szóval nagyon zsííír... Még egyszer thx...! :)
Amúgy a hétvégén "jó munkásember" voltam. Apánknak segítettünk szüretelni, én szőlőt daráltam, három órán keresztül. Jól esett egy kis "lájtos fizikai munka", meg aztán apu is tudhatja, hogy ha normálisan megkér minket, akkor számíthat "hülye fiaira" is. :) Jah, kérem, diplomácia is van a világon...:) Amúgy tesómmal jót kuncogtunk azon, hogy a szüreten részt vevő férfiemberek közül csak mi ketten nem söröztünk... :) Ja, hogy szüreten sör? Az csak és kizárólag a tavalyi rossz szőlőtermésnek, és jóapánk fröccsimádatának köszönhető... :)
A sörfogyasztást este bepótoltam: Nyíregyháza-ETO meccset néztünk egy kocsmában Andrással és Kutyával. 3-1-re nyertünk, tehát volt mire inni... :) Pinyő mester jól összerakta a védekezést, most a csatárjáték is jól működött, kis odafigyeléssel gólarányt javíthattunk volna... Aleksidze büntetőt hibázott, aztán mégis meglőtte idénybeli első gólját, Kink pedig ezúttal kettőt vállalt. Szimpatikus volt az éppen Győrből a Szparihoz került Pákolicz visszafogott gólöröme is. Respect, Pákó! :)
Válogatottunk számára ma kezdődik az U20-as vb Egyiptomban, Honduras, Dél-Afrika és az Egyesült Arab Emírségek lesznek az ellenfeleink. Igyekszem megnézni a meccseket, nem ismerem az erőviszonyokat, de remélem, jól fogunk szerepelni. Meglátjátok, a képen is látható Gosztonyi András lesz a nagy felfedezett. "Gosztonyi mindig győzelemre tör."- az újság is megírta. :D
Volt Forma-1 is, éjszakai futam, Szingapúrból. Szóra sem érdemes. Mint mindig, amikor Hamilton nyer... :S De legalább Kubica pontot szerzett... :)
Este felhívtam Rékát telefonon. Meséltem neki eltűnt közös ismerősünkről. Hihetetlen, hogy mennyire ismer engem ez a lány. Megkért ugyanis, hogy próbáljak minél kevesebbet gondolni erre, ne agyaljak megint olyan dolgon, amiben úgysem tudok segíteni... Hát próbálom, de baromi nehéz... Aggódom...
Ma itthon punnyadtam, meg elmentem Nemzeti Sportért, és András barátomat is meglátogattam, éppen dolgozott a kórházban, dumáltunk egyet...
Most meg próbálok ráhangolódni a hétfőre... Nem szeressük... :S
Egyébként meg pénteken lehet, hogy hosszú idő, több, mint egy év után lehet, hogy visszatérek a focikapuba. Remélem, sikerül... :)

Történet tanulsággal

Most nem azért, mert több, számomra nagyon kedves leányzónak van húga, de... Ez tényleg tanulságos lesz! :)

"Nagyon boldog ember voltam.
Már több mint egy éve jártunk imádott barátnőmmel, és el is határoztuk, hogy összeházasodunk.
Csak egy dolog aggasztott...
A gyönyörű szép húga...
Jövendőbeli sógornőm 22 éves volt, nagyon szűk mini
szoknyákban járt és legtöbbször melltartó nélkül. Rendszeresen lehajolt amikor a közelemben volt, s így mindig csodálatos látvány tárult elém.Biztosan szándékos volt, mert sosem csinálta más előtt.Egy napon, a hugica hívott, és megkért, hogy menjek át leellenőrizni az esküvői meghívókat. Egyedül volt, mikor megérkeztem, és azt suttogta, hogy olyan vágyat érez irántam, amit nem tudott leküzdeni. Azt mondta, szeretne velem szeretkezni, csak egyszer mielőtt megházasodom és elkötelezem magam a nővére mellett. Meredten figyeltem, ahogy felmegy a lépcsőn. Amikor felért, lehúzta a bugyiját és ledobta rám a lépcső aljára. Egy pillanatig ott álltam, majd megfordultam és kivágtattam a bejárati ajtóhoz.
Kinyitottam, majd a kocsimhoz rohantam. Körös-körül...ott álldogált az egész jövendőbeli családom, mind tapsolva! Apósjelöltem könnyes szemekkel ölelt át és mondta:
"Nagyon örülünk, hogy átmentél a kis tesztünkön!
Nem is akarhatnánk nálad jobb férfit a lányunknak. Üdvözlünk a családban!"

Tanulság:
Mindig a kocsiban tartsd az óvszert!
Hehe... :D

Aura és röntgen

Tegnap reggel félkómás állapotban vártam a buszt. Ekkor még nem igazán vagyok hadrafogható állapotban, valami csoda folytán a munkahelyemre érve szoktam nagyjából magamhoz térni. Vagy a második buszon, ha vannak rajta munkatársak. Na, de ekkor még nagyon az út elején voltam. És odalépett hozzám egy középkorú nő. És azt tette, amit vadidegen embertől nagyon-nagyon utálok: szinte belebújt a képembe, az aurámban mászkált. Ha baseballsapka lett volna rajtam, szerintem simán lefejeltem volna. Mármint nem direkt... :) Megkérdezte, hogy én keresek-e állást az ETO Parkban. Nos, ezen már kapásból dobtam egy hátast... Merthogy "valakitől itt az utcán" hallotta, hogy ez így van, pedig nem. És elmeséltem neki, hogy annak idején az ETO labdarúgó kollégiumába jelentkeztem nevelőtanárnak, ahonnan egy udvarias levélben elutasítottak. Persze, hogy is venné ki magát az, hogy az ifjú focistapalánták között ott "sántikálnék"?
Vagy gondoljátok el: lenne mondjuk barátnőm. Mesélné otthon az ősöknek, hogy összejött egy mozgássérült sráccal. Gondolom megkérdeznék, hogy "és mit dolgozik a srác?". "Egy focikollégiumban tanít."-lenne a válasz, szegényt minimum hülyének néznék. :D De viccet félretéve, ez annak idején egy hamvába holt próbálkozás volt, de szeretem annyira a focit, és az ETO-t, hogy meg kellett próbálnom...
Miután sokadszorra is elmondtam, hogy számomra most a munkakeresés szerencsére nem aktuális, újdonsült ismerősöm közölte, hogy tud valakit, aki kollégiumban dolgozik, esetleg be tudna szervezni oda hétvégente nevelőtanárnak- mindent persze még mindig a pofámból mondva... :) Na, ekkor szakadt el a cérna, megkértem, hogy "legyen szíves békén hagyni", mire durcásan végre távozott, de előtte még kért egy cigit... Pff... Kééész... :D Miért vonzom én a hülye embereket?:)
A munkahelyen az előző nap beütött vállam még nagyon fájt. Eldöntöttem, hogy délután elmegyek dokihoz. Na, addigra szerencsére már minden okés volt, de azért csináltak egy röntgent, és tényleg nincs semmi gáz. A kórházban is elég hamar végeztem, tényleg gyorsan zajlottak az események. De az a kettősség... Az étterem, a büfé olyan, mintha az Árkádban lennél, sőt állítólag már van netcafé is. De a férfi WC-ben egyik piszoár sem jó, a wc-ben nincs villany, az ajtaján zár, a csészén ülőke... A csapon műanyag lapocskák, a mosdóban állt a víz... Undorító volt, na...
Aztán hazajöttem, Geri kolléga kicsit rendbe rakta a számítógépemet, meg picit alakítottunk a blogon is. Remélem, látszik... :) Én is csatlakoztam a Mozilla Firefox-felhasználók táborához, meg egy-két progit töröltünk, így most hétéves gépem a korábbiakhoz képest, olyan, mintha ki lenne cserélve. :) Ja, és Gerinek meglett a jogsija is! :)
Van egy új hobbim. Blogprofilomból elindulva tudom más emberkék internetes naplóját olvasgatni. És bizony órákat el tudok ezzel tölteni, nagyon érdekes dolgokra lehet így bukkanni... Tegnap este, egy lány blogján találtam egy linket, amin eltűnt személyeket keresnek, képek, esetleírások... És találtam egy ismerőst... És szörnyű, és felfoghatatlan... Korábban egy helyen dolgoztunk, ott tök jóban voltunk, és nem jártunk össze, néha dobtunk egymásnak egy-egy üzit iwiwen, és megbeszéltük, hogy majd még mindenképpen találkozunk... Írnék róla még bővebben is, de jelenleg képtelen lennék rá... Amikor megláttam a nevét és a képét azon a honlapon... Hátborzongató, nem kívánom senkinek...
Ezért a következő bejegyzésben egy kis feszültségoldás következik...

Vegyesfelvágott 8.

Ismét sok minden történik velem, körülöttem, így hát Vegyesfelvágott. És most rájöttem, honnan a csodából szedtem én ezt a címet? Egyszer egy haver ömlesztve adott mp3-ban zenéket, és a mappát vegyesfelvágottnak neveztük el. Na, már ezt is tudod... :)
Megszületett az ítélet a Renault-t érintő F1-es botrány ügyében. Eszerint a csapat felfüggesztett 2 éves eltiltást kapott, a csapat igazgatóját Pat Symonds-t 5 évre, a csapatfőnök Flavio Briatore-t pedig örökre eltiltották az FIA által szervezett versenyeken való hivatalos részvételtől.

Nos... A Renault csapat pénzbüntetést nem kapott, de ez szerintem azért benne volt a pakliban. Bár a tévében lehetett hallani, hogy az USÁ-ban bejelentették, véget ért a gazdasági válság - hehe! :)-, azért a világ nagy részén ez nincs így. A nagy autógyárak is racionalizálják költségvetésüket, sorra lépnek ki a Forma-1-ből, az autósportból, és ezt nyilván el kellett kerülni, ezért az enyhe ítélet, szerintem... Symonds és Briatore viszont elég szigorú. Persze, nagy sportszerűtlenséget követtek el, de szerintem nem ez volt az első ilyen eset, csak éppen ez most kiderült. Bár abban biztos vagyok, hogy a jó öreg Flavioról fogunk még hallani... Alonso állítólag nem tudott a csapat tervéről, így nem kapott büntetést. Piquet-nek pedig büntetlenséget ígértek, mondjuk én meglepődnék, ha ilyen "pedigrével" szerződést kapna még a száguldó cirkuszban. Alonso minden valószínűség szerint a Ferrarihoz távozik, helyére Kubica, de egyes hírek szerint Kimi Räikkönen is érkezhet.

Érdekes, hogy Briatore Alonso, Webber, Grosjean és Kovalainen menedzsere is volt eddig, ők kereshetnek új pártfogót...

Új, eddig számomra ismeretlen kifejezést hallottam a napokban: kőműves dekoltázs. Hallottad már? A kép segít a "rejtély" megfejtésében. :) Igen, az elővillanó fenékvágatot nevezik így, én még ezt így ebben a formában soha nem hallottam... És nagyon szellemesnek tartom a leguggoló mesteremberre asszociáló kifejezést. :D Ééés ezennel akkor megoldódott számomra egy másik rejtély is. Akkor hát ez lenne a zsinórtanga... Gondolom... Vagy nem??? :) Tapasztalatlan, "romlatlan lelkű" fiatalemberként van még egy szó, amiről eddig azt hittem, hogy tudom mi az, de aztán rájöttem, hogy mégsem biztos: a cicanadrág. Ez az a feszülős nadrág, amit mostanában egyre többször szoknya vagy rövidnaci alá vesznek fel a lányok??? Segítsetek, ezt tényleg nem vágom... :( :)

Tegnap volt egy elég érdekes telefonbeszélgetésem. Egy lány hívott fel, pénzügyi tanácsadás témában kapta meg a számomat. Na, és azt hitte, nem ismer, pedig de. Annak idején volt nálunk egy elég emlékezetes termékbemutatón. Defektet kapott az udvarban, meg hasonlók. A srác, aki vele volt, azt hittem a férje, pedig nem. És ahová pedig be akart szervezni, ott már megelőzték: másnál már meghallgattam a beszámolót... Jókat nevetgéltünk, majd elbúcsúztunk, vicces volt.... :)

Délután olyat estem a munkahelyemen, hogy csak na... Egy mocskos szemét raklap kigáncsolt, én meg ráestem a vállamra... Egyrészt nagyon fáj, másrészt a kezemet elég gyakran használnom kell esetleges további borulások korrigálására, de ha erre még holnap ráesek, pl. a buszon, akkor nagyon jól fogok kinézni... :/

Ha már busz.... Most hallottam a hírekben, hogy Debrecenben egy helyi járaton egy öregasszony és a fia megütött-leköpött egy egyetemista lányt, aki köhögött, és azt hitték róla, hogy sertésinfluenzás... Szóval: tessék óvatosan, feltűnés nélkül köhögni-tüsszenteni! :) És azt is hallottam, ha nincs nálad zsepi, higiéniai okokból ajánlott a könyökhajlatodat (!) használni! :D

De most komolyan: milyen világban élünk? :/ Nagyon durva...

Geri kolléga ha minden jól megy, holnap ilyenkor már elvileg egy jogosítvány büszke tulajdonosa lesz!

Gyerünk, Papa! ;)

Vide(J)ó 5.

Egy jegyespár úgy döntött, hogy kicsit feldobják a templomi esküvőjüket egy merőben szokatlan bevonulással. Az erről készült videót feltöltötték a YouTube-ra, és a kis filmecske nagyon népszerű lett. Szerintem nem véletlenül. :)
Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyrészt hagyománytisztelő emberkének tartom magam, mindennek megvan a "helye és ideje", de ez tényleg nagyon jó lett... :)

"Vannak hülye emberek"

Tegnap sikerült "kezelnem" apámat. És ez nagyon jól esett. Történt ugyanis, hogy ebéd közben szóba került Moldova György író. Apám nagy kedvence. Én is el szoktam olvasni a könyveit, amik tényleg tök érdekesek. Viszont Moldova igazi, ha van olyan "régivonalas" kommunista. Ami persze lehet erény is, nem olyan köpönyegforgató, mint sok élpolitikusunk, akár kormány-, akár ellenzéki oldalról. Na, és neki van kétkötetes irománya Kádár János életéről. A volt pártfőtitkárt kritikátlanul dicsőíti, és teljesen az "átkosban" megszokott kifejezéseket használja akkori ellenzékről '56-ról, mindezt majd 20 évvel a rendszerváltás után. És ez olyan "furcsa". És én ezt szóvá tettem. Apám persze rögtön elkezdte, hogy "Igaza volt!". Ezt a lemezt ugyebár ismerem, innen jött volna, hogy fiatal vagyok még, nem érthetem, meg "nyalom az Orbán s*ggét" (ami baromira nem igaz), egyébként is hülye vagyok, és különben is, meg egyáltalán... De én elejét vettem a fejmosásnak, közöltem apámmal, hogy ebbe nem érdemes belemenni, mert ő így gondolja, én meg máshogy, és ez nem is gond, csak tiszteljük egymás véleményét. A lehülyézés elmaradt... :) Ez nagyon jól esett. :)

Mindig "irigykedve" (nem biztos, hogy ez a jó kifejezés...), vagy inkább meglepődve (igen, ez lesz az...) hallgatom barátaim, ismerőseim sztorijait, mikor mesélik, hogy ezt meg azt csinálták apával, itt meg ott voltak "apummal". Így is lehetne... És ez talán jobban fáj, mint az "egyedüllét". Na, de mindegy... És a cím természetesen nem apámra vonatkozik. :)

Tegnap a 14-es busszal mentem ki Katáékhoz. Eleinte álltam a buszon, majd lett egy szabad hely, körülnéztem, és mivel senki nem tartott rá igényt, leültem. Majd kis fáziskéséssel megjelent egy ősz hajú, biztonsági őr-egyenruhás emberke, és elkezdett szitkozódni, hogy miért ülök le, meg ezek a mai fiatalok, stb. stb. Jobbnak láttam felkelni, és helyet foglaltam egy biztonságos helyen, a busz csuklójában (ezt így mondják?), ahol tök jól meg lehet támaszkodni. Persze emberünk "csakazértsem" ült le, hanem megállt velem szemben, és méregetett szorgalmasan. Majd leszállt, és akkor jött oda hozzám egy kedves idős néni, a vállamra tette a kezét, és mondta a címben szereplő mondatot, és azt, hogy a kor nem jár feltétlenül bölcsességgel. És szégyellje magát az a férfi, mert én szegény mozgássérült fiú miatta kénytelen voltam felállni.

Természetesen jól esett, hogy megvédett, de azért néha annyira jó lenne ebből a szempontból is "átlagosnak" lenni, nem "kitűnni a tömegből"... Az agyamra tudnak menni ezek a szituk.

Este 6 körül értem Katáékhoz, és kb. éjfélig beszélgettünk, iszogattunk-eszegettünk, mondjuk volt mit bepótolni. Jól telt az este, csak gyorsan, túl gyorsan elrepült az idő... Kata öccse, Balázs is megjelent, beszámolt kézimeccsükről, és a moziünnep keretében látott zseniális horrorfilmről... Nagyon élményszerűen mesélte el a filmet, de a megnézéséhez nem csinált kedvet... :) Viszont a Másnaposok-at megnézném... :D

Hattól éjfélig beszélgettünk? Hm... Apámmal ennyit kb. 3 év alatt hozunk össze...

Aztán taxival mentem haza, és a sofőrrel együtt meglepődve konstatáltuk, hogy buszt látunk közlekedni az éjszakában. Na már most, én ma (!) láttam egy kiírást a buszon, hogy tegnap és ma kísérleti jelleggel ingyenes éjszakai járatokat közlekedtetnek... Ez szép és jó, odafigyelnek a fiatalokra, ne üljenek ittasan autóba, ne költsenek feleslegesen taxira, ne keltsék fel hajnalban apát/anyát, hogy menjen értük... Szóval tényleg támogatandó kezdeményezés, de nem kellett volna ezt kicsit jobban kommunikálni? Vagy csak engem került el az infó?

Ma plázáztam egyet, Nemzeti Sportot vettem, meg a fent említett Moldova új, Miskolcról szóló, Érik a vihar című könyvét. És ittam egy kávét a Lipótiban. És kicsinosították a fenti dohányzó részt.

És nagyon jól sikerült, tiszta elegáns lett...

Körülbelül ott tartottunk,

hogy szerda este. Az új MSN elindult, működik is, csak éppen baromira szokatlan. Mondjuk a látszat ellenére nem vagyok nagy MSN-függő, többnyire rejtve kapcsolódok. Ja, és a frissítés letöltése arra feltétlenül jó volt, hogy rájöjjek, a hiba nem az én készülékemben volt.

Aznap este egyébként kisebb vitába keveredtem egyik ismerősömmel egyik "bejegyzésemmel", a Slota-videóval kapcsolatban. Nem is az a lényeg, azt viszont elmesélem, hogy a vita hevében hatalmasat tüsszentettem, melynek következtében belerúgtam a gép házába, amitől az kikapcsolt. Persze azt a benyomást keltve, hogy megfutamodok a vita elől. Pedig nem, erre tanúim vannak, mással is beszélgettem. :)

A meccs. Összesen kb. 5 percet, ha láttam belóle, ebből négyet folyamatosan... :( Nem tartottam be az ígéretemet, és keresgéltem neten, és az említett 5 perc kb. 3 helyről jött össze. Azóta viszont fölvettem a mérkőzést a TV2-ről, és a Sport1-en a Liverpool TV is leadta, úgyhogy a DigiTV "bekaphassa"... :) Amúgy Liverpool-Debrecen 1-0, tehát respect, helytállt a Loki, sőt Bodnár Laci az Eurosporton a forduló válogatottjába is bekerült. :)

Egyik barátom valószínűleg tud jegyet szerezni a Debrecen-'Pool-ra. Én tudom, nem vagyok normális, de annyira nem hoz lázba a lehetőség. De majd még meglátjuk.

Hm... A Story TV-n pedig elindult az Európa Liga (ex-UEFA kupa) közvetítéssorozata, Havas "tanár úr" és barátai felvezetésével. Pf... Amúgy meg olyan kis betűkkel írják ki meccs közben az eredményt, hogy nem is látom...

Egyre inkább terebélyesedik a botrány a Forma-1-ben. Lentebb már írtam: tavalyi szingapúri nagydíj, Nelson Piquet Jr. csapatutasításra a falnak vágja autóját, hogy a biztonsági autó a pályára jöhessen, és így csapattársa, Fernando Alonso, aki egyedül a mezőnyben már túl volt a tankoláson, előnyre tegyen szert a többiekkel szemben. A húzás bejött, a spanyol pilóta nyert. Ez szakértők szerint a Forma-1 történetének legnagyobb botránya. A Renault istállót a kizárás, illetve 500 millió dollár pénzbüntetés fenyegeti, a csapatfőnök Briatore ugye már távozott, mártírt csinálva magából: "beáldozta magát a csapat érdekében". Soha nem gondoltam volna, hogy Baumgartner Zsolttól, a "mi Zsoltinktól" valaha is idézni fogok, de most megteszem. Ő azt mondta, hogy normális pilóta ilyet nem csinál. És ez teljesen így van. Vagy ha csinál, tartja a száját. Vagy ha nem tartja a száját, árulkodjon rögtön. "Szarok bele, hogy a szerződésem múlik rajta, a fő saját és társaim testi épsége, és a sportszerűség". És ennyi. Így viszont elég szánalmas húzás, és szerintem a kis Nelsonnak a jövőben semmi de semmi keresnivalója nincs versenypályákon...

Persze én biztos vagyok benne, hogy a Forma-1 immáron 59 éves történetében voltak ennél nagyobb susmusok is, csak azok nem derültek ki...

Jáááj... Érzelmi életem... Vagy mim?! :) Egy munkatársnőmet megkérdezték, hogy az esete vagyok-e én. A csajtól "Nem akarom a Gábort megbántani, de nem!" volt a válasz... Nem bántott meg, ez nem újdonság... Mondjuk ha valahol, akkor itt tényleg elméleti volt a felvetés, a kolleginának férje, gyermekei vannak. Ja, és azt mondta, hogy nem szereti a gyerekes felnőtteket. Pf... Mondjuk a ronda-igénytelen-bunkó hármashoz viszonyítva a gyerekes már szinte dícséret... :D Ja, és "akit az Istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek..." :)

Az iwiw-re feltöltött új képek alapján ismerőseimnél kitört a házasodási láz, és a gólyák is alacsonyan szállnak! :) Külön gratulálok Moncsinak, egykori gimis osztálytársamnak, majd fősulis csoporttársnőmnek, akit focista párja, Zoli vezetett az oltár elé... :)

Tegnap este ETO-ZTE meccsen voltunk, előtte pedig a Sörkertben. A végeredmény 1-1, szerintem hazai pályán az utóbbi évek egyik leggyengébb játékával. Nagy nehezen a 84. percben találtunk egy gólt, és utána kezdtünk el igazán játszani, tehát a hosszabbítással együtt kb. 10 percig. :( Bajzi, visszavárunk!

Most a szokásos menetrend, go Écsre, majd délután vissza, és ha nem jön közbe semmi, Katával beülünk valahová beszélgetni egyet! Jó hétvégét! :)

Ja! Tudjátok, hogy hívja a "cuki", vagy ha úgy jobb, a Hello Kitty-szleng a hálózsákot? Nem? Kapaszkodj meg:

CSICSIZACSI! :D

Mérgelődés, retro, ünneplés, miegymás

Tizennégy éve vártam, hogy magyar csapat szerepeljen a foci BL-ben. Erről már írtam. Ma meg is történik, este Liverpool-Debrecen, és erre nem tudom nézni. A DigiSport nevű csatorna közvetíti a meccset, ami nagyon kevés helyen fogható az országban, így nálunk sem... A meccs kimarad az életemből, pedig nagyon vártam. Nem értem, hogy lehetett olyan tévécsatornának eladni a közvetítési jogokat, amelynek minimális a lefedettsége, viszont igérgetésben nagymesterek. Persze gondolkodtam azon, hogy keresek valami kocsmát, ahol meg lehet nézni a magyar bajnokcsapat premierjét, de ez egyrészt nagyon esetleges, másrészt a hazatérés igencsak problémás lenne.

Így marad a tévé, persze az Inter-Barcát is ez a köcsög DigiSport adja. Remélem, az ORF-en is ez a meccs lesz, különben marad a Sat1-en a Stuttgart-Glasgow Rangers, ami azért az előbbiekhez képest igencsak hidegen hagy.

Viszont: adja a meccset a Kossuth Rádió is. Istenem, tiszta '50-es évek, meccs a rádióban... Na jó, azért ez így túlzás, a Körkapcsolást annak idején nagyon szerettem. Amikor egyszerre közvetítenek több meccset, nagyon hangulatos tud lenni. Boldogult gyerekkoromban otthon, tanulás után, de még a fősuli koleszban is gyakran megesett velem a közös meccshallgatás élménye. Vagy amikor otthon sehol nem találtam Petőfi Rádiót, és kivonultam a garázsba, és a kocsiban hallgattam a közvetítést...

Csakhát egy meccset végighallgatni azért elég langyos, másrészt ha jól tudom, mára a klasszikus körkapcsolásnak is befellegzett... Hja, kérem: digitális világ... Igen, tudom, neten tudnám nézni a meccset, de én ehhez a streamhez, vagy micsoda, sík hülye vagyok...

Még egy kicsi sport: visszatér a Forma-1-be a Lotus csapata, előttük tisztelgek a "hét képe" rovatban. A Renault-nál viszont hatalmas balhé van készülőben. Az elbocsátott Nelsinho Piquet sírós kisfiúként rohant árulkodni, hogy a tavalyi szingapúri futamon csapatutasításra ütközött falnak, így növelve csapattársa, Alonso győzelmi esélyeit. A csapat beismerte a dolgot, a csapatfőnök Briatore távozott is a csapat éléről, szóval elég nagy lehet most a bizonytalanság. De hogy a fiatal brazil pilótának erre miért van szüksége? Azt nem tudom...

Nyert az ETO 7-0-ra a Magyar Kupa első mérkőzésén Mosonmagyaróváron. Nagy dolog, mondhatnám, nem is írnám le, de egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy a csapat a könnyűnek igérkező meccseket ilyen simán hozzá, másrészt pedig újra gólt szerzett Bajzát Peti, a fura körülmények között nélkülözött gólkirályunk. :)

Elhunyt Patrick Swayze, amerikai színész. Szánom-bánom, de bennem filmjei közül a Dirty Dancing nem nagyon maradt meg, de a zenéje persze tetszik. A Ghost viszont hatalmas, nagyon tetszett/tetszik, bármennyire nyálas is, az egyik kedvencem. És az Országúti diszkó, amit régen szintén sokszor láttam, bár már nem nagyon emlékszem rá... Ha már a Körkapcsolást megemlítettem, szólnom kell gyermekkorom mára retro-vá nemesült emlékei közül a hangalámondásos filmekről is... :) Emlékeztek rájuk? Szerintem először az Országúti diszkót is így láttam. Az összes szereplő szövegét egy monoton, hadaró férfihang mondta. Baromira idegesítő volt... :)

Más. Mostanában az MSN-em elég furcsán viselkedett. Egyfolytában hibaüzenetet jelzett, de lehetett tovább beszélgetni, egészen addig, míg le nem okéztam a hibajelzést. Most lejött a frissítés, ami elég furcsa, mint minden újdonság, de kiváncsi vagyok, milyen lesz élesben... :) Tegnap egyébként Fannival folytattam egy elég misztikus hangulatú beszélgetést, érdekes volt, és még a fonalat is elkaptam nagy nehezen... :) Ja, és mivel a lány eBuddy-n, vagy min keresztül kommunikált, nem írhattam szmájlikat, mert értelmezhetetlenné tette az irományomat. Jaj, de furcsa volt. Szokatlan. :) Ezeket a szavak beírására megjelenő izéket viszont törölni fogom szépen lassan. Öregszünk, komolyodunk, na... :)

Ma van Geri barátom-kollégám születésnapja. Előbújt belőlem a tanár, és egy német zenékből összeválogatott CD-vel leptem meg. Zeneileg nem is biztos, hogy túl sok szám tetszeni fog neki, de a szövegekből tanulhat. Vagy tanulgathat, vagy mi... :) Még egyszer Isten éltessen, Geri! :)

Meg még Edit névnap is van, sógornőm, és tesóm anyósa is ünnepel a mai napon. Nekik is sok boldogságot kívánok ehelyütt is.

Vide(J)ó 4.

Az iwiw-üzenőfalán kommentár nélkül találtam, ott úgy is adtam tovább. Itt csak annyit tennék hozzá: soha nem tudjuk meg, hogy Subbass Monster át is érzi, amiről ebben a számban énekel, vagy éppen ő akar lenni a f*sza gyerek, aki ezzel a dallal népszerűségét kívánja növelni.
Ez persze nem teljesen saját gondolat, a YouTube-on megtalálható kommenteket olvasva jutott eszembe. Véleményem szerint a gyulafirátóti rapper ezúttal nagyot alkotott, jó szám, több szempontból is elgondolkodtató szöveg született a szégyenletes szlovák nyelvtörvény apropóján.
Szép volt, Szabi!

Öngól. Vagy éppen dupla kapufa? :)

Hát az úgy volt, hogy tegnap este az écsi lazítás után András barátommal, náluk nézem meg az ETO-meccset, tévében. Vagy ha úgy jobban tetszik, Fanniéknál. :)

Azonban picit elszámoltam magam, későn értünk be Győrbe, nem voltam benne biztos, hogy időben kiérek, így maradt Gyárváros. Egyedül, a tévés ETO-meccsek esetén elmaradhatatlan sör és popcorn társaságában. 2-1-re megvertük a Halit, és akár milyen gyengén is játszunk, immáron a dobogót ostromoljuk. :) Szóval ezzel nem volt gond. De azért jó lett volna kimenni, már bánom, hogy nem társaságban néztem meg a "derbit". :)

Ééés a címadó sztori... :) A lefújás után nagyon kedves lányismerősömet hívtam, az estére megbeszélt találka ügyében. Hívtam x-szer, nem vette fel. Aztán visszahívott. Azt tudni kell, hogy vele vagyunk annyira jóban, hogy "becézgetjük" egymást. Így attán fel is vettem a telefont egy laza "Helló, baby!" kíséretében, amikor is a vonal túlsó végén jelentkezett is a - baráti körben amúgy nem túl népszerű - barátja. Ha ez így még nem lenne éppen elég nagy gáz, a fiatalember hangja telefonban nagyon emlékeztet egy haveromra, így én meglepődve egy "Szia! Ki vagy?" valóban frappáns kérdéssel reagáltam... :) A lány amúgy éppen fürdött, egyébként betegeskedik, a talit halasztjuk... :( :)

Lottó: egy találatom lett, az egyetlen "nemdóris" számot találtam el... :( :)

Ja, és a buszon láttam egy nagyon helyes lányt, akinek a barátja hallókészüléket viselt. Nem tudom. Ez valahogy meglepett...

Most pedig Forma-1-et "hallgatok", vagyishát nézek. Közeledik a hajrá, megyek is vissza a tévé elé... :)

Elalvás után

A magyar nyelv sokkal választékosabb, szebb a németnél. Ezt aláírom. De például az elalvás szót Goethe nyelve valamivel választékosabban érzékelteti. Mert van ugyebár az einschlafen, amikor ébren vagy, és elalszol, és van a verschlafen, amikor is nem akkor kelsz fel, amikor szeretnél. Nos, velem ma ez utóbbi történt. Rosszul dugtam töltőre a telefonomat, és nem elég, hogy töltési hibát jelzett, de nem is ébresztett. A mocsok. Így a megszokott 5 helyett fél 7-kor ébredtem fel, Ezt nem tudom elmagyarázni, de olyan hétvégi hangulatban ébredtem, szó szerint hasamra sütött a nap. :)
Egyébként a hirtelen felriadás következtében egy nagyon érdekes álmom szakadt félbe. A főszereplője Dóri volt, kb. harmadszor életemben. Az álom leírásától ezúttal inkább eltekintek, mert aki hallotta, azt mondta, kissé frusztráltra sikeredett. :) De ha a "hősnőt" érdekli, szívesen leírom. Ha már német: az egyik kedvenc német szavam a Protagonistin, ami főhősnőt jelent. Tetszik még a Regenbogen (= szivárvány), a Bergbauingenieur (=bányamérnök), illetve a Rückgratverkrümmung (=gerincferdülés) szó is. Na meg a doch (= de), jó alaposan megnyomott h-val a végén. De azért a Formtennkante, ami osztósíkot jelent, egyszerűen verhetetlen! :D Mindegy, lényegtelen, ez csak úgy eszembe jutott. :) Majd valamikor leírom a kedvenc/ nemszeretem magyar szavaimat is. :)
Egyébként nem mondhatom, hogy úgy álmodtam Dórival, hogy ne lett volna semmi előzménye, mert az nem lenne igaz. Tegnap szóba került. Nem, nem a lelkizős beszélgetés során. Anyu a nagy lottóláz közepette felhívott, hogy mondjak neki számokat. És az első ötös a "dórikás" számsor. Ami nyilván vele kapcsolatos számokat jelent. De ez maradjon az én titkom. Vagy mi titkunk? Csak mert már meséltem neki is... ;) Mondjuk a Barbie girl is egy hozzá köthető szám. :P Jaj, ez most de vicces volt... :D :D :D Mindegy, mi értjük... ;)
Ha ezekkel a számokkal nyernék, vennék Dóri apukájának egy buszt. :) Pff... Annak szerintem Dóri is örülne... :) És elmennénk vele egyet nyaralni, vagy mondjuk az Oktoberfestre, persze mindketten hoznánk a legjobb barátainkat, és nagy-nagy bulit csapnánk... Na, milyen ötlet? :)
Úristen! Ez olyan, mint amikor egy-két éve megkérdeztem Barnitól Becsvölgyén, mit szólna, ha ott lenne Kimi Räikkönen. Barnit idézem: "Ha Kimi itt lenne, kóláznánk, beszélgetnénk..." :) A félreértések elkerülése végett: a buszos részt most találtam ki, munkahelyemen ezt nem ecseteltem. :)
Jelentem beindult a GosziBlogon az öncenzúra. Annyi emberkén lepődök meg, hogy néha napján idetéved, hogy a tegnapi bejegyzésen itt-ott finomítgattam. Nem, természetesen senkit nem sértegettem. Csak magamat égettem. Volna. :) Hja kérem, már ilyen dolgokra is oda kell figyelnem... :P
Éééés ez volt a 200. bejegyzés. Juppiii! :D
Jó hétvégét mindenkinek, ne feledjétek, holnap este lottósorsolás! :)

Sokmindenről

Sokmindenről tervezek írni, de azért annyira nem, hogy vegyesfelvágott legyen. De ha mégis, akkor módosítom a címet... :)

Többé-kevésbé sikerült kipihennem a hétvége megpróbáltatásait, valamennyire feltöltöttem az aksikat, úgyhogy minden oké. Mondjuk a jó idő kicsit még kitarthatna! :)

Ismét téma voltam a munkahelyemen. Nem, ezúttal nem kaptam fegyelmit! :) Megint a magánéletem, ezen belül párkapcsolataim, vagyis inkább azok nem léte voltak napirenden. Volt valami elszólásom, félmondatom, már nem is emlékszem rá pontosan. Mindenesetre ennek kapcsán próbáltak kikupálni drága munkatársaim. Amit köszönök is szépen, meg jól is esik, hogy szívükön viselik sorsomat. De jelen pillanatban tényleg úgy vagyok vele, hogy család, barátok, meccsek, Forma-1, emellett kíváncsian figyelem, hogyan alakul tesómék élete, a többi meg majd lesz, ahogy lesz... Azt persze nem mondom, hogy nem érdekel, de egyszerűen nem látom a minimális jelét sem annak, hogy okom lenne egy picit is bizakodni...

Tegnap a változatosság kedvéért cipőt venni mentem az Árkádba. Már megint szétment az épp aktuális... Amúgy meg rájöttem, hogy ki tudom számolni, hogy egy cipőm kb. mennyi ideig bírja a strapát. Szóval: ahány ezer forintért vettem, annak a fele, és annyi hét után kell általában cipőt vennem. Most például egy 13 ezer forintos adidas cipőt vásároltam, tehát nagyjából 6 hétig meg van oldva a lábbeli-probléma... Ezelőtt egy 4 ezer forintos csukát rúgtam szét 2 hét alatt, de nagyjából a többinél is stimmel a tendencia. :) Kíváncsian várom, hogyan fog beigazolódni. De mindenesetre szoktam nevetni, amikor valaki meséli, hogy mondjuk egy sportcipőt már harmadik éve nyúz... Sansztalan. Talán majd ha ortopéd cipőm lesz. Ami sose lesz... Vagy műlábam... :) Ami remélem, szintén sose lesz... :)

A cipővásárlásban ex-kolleginám, Réka segített, utána pedig ismét törzshelyünkön, a Segafredoban töltöttünk 2-3 kellemes, ámbár annál gyorsabban eltelő órát... :)

Amíg mi Becsvölgyén pusztítottuk az agysejteket, Pesten vonultak a melegek. Szívük joga, bár nekem ez egy picit visszatetsző. Nem ítélem el őket, alapvetően semmi bajom velük. Legyenek így boldogok! És itt jön egy kurva nagy de! De ha fel is vonulnak, azért arra törekedhetnének, hogy a többi embert ne botránkoztassák meg megjelenésükkel, viselkedésükkel.

Meg aztán az sem tetszik, hogy sok olyan politikust, közéleti személyiséget lehetett látni a tévében, hogy megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, akiket mondjuk nagycsaládosok, vagy éppen fogyatékosok rendezvényén hiába keresnénk... És ez elszomorít... Hogy Gyurcsányt földalatti különjárat vitte haza, az már egy másik történet...

Forma-1: a szezon hátralévő részében az olasz Giancarlo Fisichella fogja helyettesíteni az egyre jobb egészségnek örvendő, nemrég plasztikai műtéten átesett Felipe Massát. Olaszként, az Olasz Nagydíjon bemutatkozni a Ferrariban, na az a nem semmi... :) A Mercedes pedig a hírek szerint nem hosszabbítja meg a McLarennel 2012-ben lejáró szerződését, sőt már 2010-tól bevásárolja magát a Brawn-csapatba, amely már jövőre Merci-logóval, ezüstre festve indul a VB-n. Állítólag.

Foci: magyar válogatott: 2 meccs, 0 pont a svédek, majd a portugálok ellen. A svédek ellenit szerencsére nem láttam, így is csak mi tudunk kikapni. 94. perc, pech, és balfaszság... Tegnap a portugáloktól is hamar gólt kaptunk, ott maradt a 0-1, sosem tudjuk meg, hogy alakul a játék képe, ha mondjuk félidőig marad legalább a döntetlen. Mindenesetre a közönség fantasztikus volt, Bodnár Laci visszatért, és ez megsüvegelendő. Az esély megvolt, nem éltünk vele, de én látok fantáziát ebben a csapatban...

Szombaton Hali-ETO, Győrben, tévében, valamelyik kocsmában. :)

Hm... Azon gondolkodtam, hogy kolleginám a méhcsípés után hiányolná-e, ha nem említeném meg, hogy egy ollóval sikerült belevágnom az ujjamba, és ő szerzett nekem ragtapaszt... :) ;)

Zebra helyett sün

Hát akkor itt vagyok, ragyogok! Vagyis izéé... Hogy ragyogok, az túlzás, mindenesetre túléltük a második Becsvölgye-túrát is! :)

Pénteken, meló után indultam a többiek után busszal. Az utazás elég izgalmasra sikeredett, ugyanis 19.23-kor értem kb. Egerszegre, a csatlakozás pedig 25-kor indult, és még wc-re is el kellett mennem. Szerencsére a busz késve indult tovább, így nem kellett a következő, 22.45-ös járatig a zegi váróban rostokolni.

Amint beértem, az út porát a Gondűzőben öblítettük le egy korsó seritallal, a "bázisra" érve pedig egy nagy tányér frankfurti leves után indulhatott az "ereszd el a hajam", vagy ha úgy jobban tetszik, a zebravadászat! :D

A mostani kiruccanásunk annyiban tért el a megszokottól, hogy eléggé megcsappant létszámban, mindössze öten képviseltük magunkat. Kiegészültünk még egy kedves, számomra korábban ismeretlen párral, és egy farkaskutyával, aki hűségesen őrzött minket, és persze szorgalmasan várta a le-lepattanó "jutalomfalatkákat". :D

Ittunk-ettünk-lelki életet éltünk. "Best of Mónika Show"-t rögtönöztünk, na meg röhögtünk mindenen, pedig alkoholon kívül semmilyen tudatmódosító szer nem volt a birtokunkban. Esküszöm! :D

A kocsmában meg kvázi "buzinak néztek", de ezen is túlléptünk... :D

A hülyeségemnek "köszönhetően" idegállapotba is kerültünk, de szerencsére gyorsan elsimult a dolog. Legalábbis remélem...

A telefonom most viszonylag kevésbé volt aktív, viszont el sem ázott, mint ahogy én is jóval kevésbé, mint ahogy szoktam... :) De azért józan sem maradtam. Nagyon nem. Tegnap este értünk haza, de én ma még meg voltam halva. Már ha a múlt idő indokolt egyáltalán... :)

Csak címszavakban elmondanám még, hogy:

"Dugol?"

"Há' hazudik, bele van építve a chips a
lábába!"

"Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!"

És az "év vicce": :)

Emberünk matt részegen hazamegy a kocsmából. Reggel arra ébred, hogy tele van karmolásokkal, véraláfutásokkal: felesége csúnyán helyben hagyta. Amikor megkérdezi nejétől, miért kapta a nagy verést, a következő választ kapja: nem érdekel, hogy hajnali 3-kor jössz haza. Az sem, hogy szanaszét dobálod a ruháid a lakásban. De az, hogy odasz*rsz a konyha közepére, a sz*rt teletűzdeled fogpiszkálóval, majd közlöd: Mától a sün nálunk lakik!"- na, az már kihozott a sodromból!

Kééész... :) :) :)

Ma pedig továbbra is próbáltam magamhoz térni, na meg vettem hátizsákot is, Gergő kollégám hathatós segítségével. :)

Ja: a képen Becsvölgye címere látható, ami a helyi erők szerint kisértetiesen hasonlít az ETO-éra. Hát nem tudom. Még az is lehet, hogy van benne valami... :)

Megyeeek! :)

Úgy néz ki, megoldódott a becsvölgyei hétvége problematikája. Picit bonyolult lesz a történet. Délután 15.20-kor indulok busszal, befonom a szemöldököm, majd 19.10-re oda is érek. :) Fél 8-kor pedig indulok tovább Becsvölgyére. Viccses, hogy Zegről minden járat odaér max. 40 perc alatt, az az egy, ami nekem jó, 1 óra 10 percet fog tekeregni. Nem értem a dolgot. Az mindenesetre jó jel, hogy ottani kólázó-törzshelyünknél is van buszmegálló, így ott meg is tudnak várni a többiek. :) A sátramat-utazótáskámat elviszik kocsival a srácok, így szerencsére cipekednem sem kell... :)

És, hogy ki "győzött meg" arról, hogy menjek el? Dóri. Az túlzás, hogy meggyőzött, vagy rábeszélt. MSN-en meséltem neki a dolgot, és ő valami olyasmit írt, hogy ha "nagyon akarom, meg tudom oldani". És ennyi elég is volt útravalónak. :) Igen, nagyon akarom, és megoldom. Szeretem azokat az emberkéket, és kisebb nehézségek árán, de ott leszek Becsvölgyén. És akkor biztosan iszunk az ő egészségére is! :) És ha olvassa, megkérem, mindenképpen jelezze, ha megoldódott az a bizonyos "dolog"!

Történt velem ma egy elég érdekes dolog. Vártam a buszt reggel a megállóban. Odajött hozzám egy lány, és megkérdezte, mikorjön a következő. Aztán beszédbe elegyedtünk, megkináltam cigivel. Amikor nyújtottam neki az öngyújtót, a kezemet húzta a cigi felé, hogy én gyújtsam meg. És egymás mellé ültünk, és beszélgettünk, amíg aztán le nem kellett szálnom.

Egy átlag 28 éves pasinak ez talán egy tök hétköznapi esemény. Hááát, nekem nem. A lányról kiderült, hogy egy volt ETO-focistának a barátnője, és hát "úgy is nézett ki". Ez alatt persze mindenki azt ért amit akar, én csak arra gondolok, hogy baromi csinos volt, eszméletlen nőies, és hát kellőképpen vagány is. És ő, vadidegenként szóba állt velem, a "hülye nyomorékkal", érdeklődött, kérdezett, mesélt.. Az öngyújtós dolgot csak a "metakommunikáció illusztrálása" okán írtam le... :)

Szóval váratlanul, meglepően, és nagyon jól indult a nap. És én írtam már itt "nőideálról", meg "jelekről", meg hasonlókról, amik vagy hülyeségek, vagy nem. De ha egyszer megérem, hogy egy buliban egy nekem szimpatikus, hozzámillő, ismeretlen lány így állna hozzám, akkor talán én is mernék nyitni...

Persze nem feltétlenül egy focista barátnőjére gondoltam... :)