Az ideálról

Nagyon utálom, mikor azt mondják nekem: "Mikor nősülsz már meg végre? Éppen ideje lenne!" Egyszerűen azért, mert nem lehet rá értelmeset válaszolni...

Azt sem szeretem, ha azt kérdezik, milyen számomra az "ideális nő".

Azért, mert ez összetett dolog. Most csak úgy a játék kedvéért megpróbálom összeszedni.

Gyarló férfiemberként kezdjük a külsővel.

Nos... "Álmaim nője" ne legyen kövér. Vagyis ne legyen dagadt. Vagyis érezze jól magát a bőrében, legyen elégedett magával, ha a tükörbe néz, és akkor én is az leszek/lennék. De azért inkább legyen vékony, én sem vagyok egy mackós alkat...

Cicik inkább kisebbek, mint olyan húúúdenagyok, popsi meg olyan izéé, mittudomén formás... :) Szerintem ezt úgy mindennel együtt "sportos" alkatnak nevezik.

Hajszín szinte teljesen mindegy, a lényeg, hogy inkább hosszú legyen, az olyan nőies.

Szemszín megint csak olyan dolog, hogy mindegy, persze láttam már "igéző szemeket", de ezt azért nehezebb megfogalmazni... :)

Szerintem ismerőseim közül össze tudnám állítani az "ideális nőt" legszebb szem, cici, popsi stb. alapján, sőőt ismerek olyan lányt, akinek a hangjára... Akinek a hangjára nem azt mondom, hogy beindulok, de legszívesebben azt mondanám neki, hogy "Vááá, beszéjjééé' beszéjéééé'!" ...:)

De eszem ágában sincs nőideált összerakni, mert egyrészt semmi értelme, másrészt én sem vagyok egy férfiszépség, tehát nekem sem a bombázók között kell keresgélnem...

Van itt még valami: "mosolybuzi" vagyok... :) Egy szép arc, szemek, egy gyönyörű mosoly el tud varázsolni, legyen szó egy buszon, utcán, munkahelyen elcsípett, amúgy nem is nekem szánt mosolyról, de az igazi persze a "nekem címzett"...

Ez igaz persze fordítva is. Nézhet ki egy lány bármilyen jól, ha egész nap fancsali, unott képett vág, így rá van írva kis nemzetünk összes szenvedése Mohácstól napjainkig, na az nagyon le tud lombozni....

Emellett tetszik, ha egy nő NŐ. Néha napján szoknyát hord, "csinibe öltözik"... A világ egyik legszemetebb, de mégis legjobb találmányának tartom ezeket a - nem tudom, mi a neve- testhez simulós szabadidőnacikat, aminek a hátulján, fenekén általában van valami felirat. Szemét találmány, mert vonzza a tekinteteket - gondolom, nem csak az enyémet...:) -, viszont ha "lebuknék", mondhatnám, hogy "dehogy a fenekedet bámultam, csak el akartam olvasni, mi van a nadrágodra írva..." :) Mondjuk attól tartok, hogy olyan barátnőm, akinek van a ruhatárában ilyen nadrág, és még jól is áll neki, soha az életben nem lesz...

Tetkó, piercing? Őőő na ja, hát semmiképpen sem feltétel, viszont egy jó pocihoz köldökpiercing, vagy egy szép testen egy diszkrét tetkó jól tud kinézni. Apropó: most olvastam, hogy az egyes csajok derekán lévő tetoválást a szleng "prostirendszámnak" nevezi... :)

Ismerek olyan srácokat, akik egy csajon akármilyen apró "hibát" észrevesznek. Nagy orr, fülcimpa, mittudomén... A legkirívóbb eset, amikor egy - amúgy nem pornó! - honlapon egy csávó a női nemi szerv egy bizonyos formáját nevezte meg "potenciális szakítási ok"-ként. Tisztában vagyok a korlátaimmal, hiányosságaimmal, így nem várom/várnám el, hogy egy lány olyan húúdejajde tökéletes legyen. Még "nempárkapcsolatban" sem szeretem, ha egy amúgy szép lány meséli, hogy milyen elégedetlen ezzel, vagy azzal a testrészével. Mert nem tudom, hogy tényleg elégedetlen-e vele, vagy azt várja, hogy dicsérjem meg. Mondjuk az esetek nagy többségében ilyen esetben őszintén dicsérhetek... :) A legviccesebb ilyen jellegű megnyilvánulással akkor találkoztam, amikor egy lány azt mondta egy fényképére, hogy "nem tetszik, mert úgy néz ki, mintha be lenne húzva rajta a hasam, és emiatt azt hihetik, hogy nagy, pedig nem is..." Na, ennek a gondolatmenetnek az értelmezéséhez azért egy kis időt kellett kérnem... :)

Furcsa, mert ahogy ezeket a sorokat pötyögöm, rá kell jönnöm, hogy a külső tulajdonságokról sokkal könnyebb írni, mint a belsőkről. Előbbiek olyan "kézzel foghatóak"- a szó legszorosabb értelmében... ;) Ami a belsőt illeti... Szeretem a kedves, szerény(ebb) lányokat. Alap, hogy meg tudjuk egymást nevettetni. De van, aki mondjuk a - jó értelemben vett, tehát nem igénytelen, és "nőietlen" - harsányságával, vagányságával, kegyetlen szókimondásával vesz le a lábamról. Szeretem azt is, ha valaki "spontán". Azt mondja például MSN-en, hogy úgy meginna egy üveg bort velem. Én azt mondom ráérek, azt mondja, egy óra múlva itt van. És egy óra múlva tényleg becsenget egy üveg borral a keszében, megiszogatjuk az utolsó buszig, semmi bonyolítás, "túlszervezés". Mondjuk ilyenben még nem túl sokszor volt részem, de tetszett. Pedig sörös vagyok. :D

Megint más pedig... Van olyan típus is, aki/ami teljességgel megfogalmazhatatlan... Ülsz vele, beszélgettek, hallgatod/nézed, és azt mondod, igen, ennyi, ennyi ami kell, és ennél nem is kell több, nem is kell más soha az életben.

Társkereső oldalakon gyakran előfordul egy olyan kitétel, miszerint a leendő partner "fogadjon el olyannak, amilyen vagyok". Ez alap, jogos, persze, értem, és elfogadom. De ha picit formál, alakít, legyen szó öltözködésről, étkezési szokásról, filmről, valamilyen zenéről, vagy bármiről, az csak jó lehet, és hát - gondolom - teljesen természetes dolog. Ha pedig hagyom, hogy formálás helyett átformáljon, az már csak az én bajom lenne.

Azért a lényeg mégiscsak az, hogy legyen valamennyire közös érdeklődési körünk, el tudjunk egymással beszélgetni, ott legyünk egymás mellett örömben-bánatban, és mindent meg tudjunk őszintén beszélni...

Körülbelül ez a bejegyzés lenne a válaszom az "ideális nő"-re vonatkozó kérdésre.

Vélemény?