Szombatról vasárnapra virradó éjszaka elkezdett rezegni a telefonom. Olyan hangja volt az asztalon, azt hittem, a ház készül összedőlni. Érdekes módon a telefon gyári beállítású néma üzemmódjában nem lehet kikapcsolni a rezgést, én pedig lusta vagyok ahhoz, hogy egy saját, teljesen hangtalan módon beállítsak. Jó, ennek azért nincs túl sok hírértéke, de gondoltam leírom. :)
Szóval hajnali fél 3-kor egykori főiskolás szobatársam hívott fel. Igen, jött a kutyára az a bizonyos úthenger, én is szoktam ittas állapotban telefonálni, SMS-ezni. Most visszakaptam.
Csabi barátom annak apropóján hívott fel, hogy együtt bulizik egy haverjával, és az ő feleségével, aki történetesen csoporttársam volt német szakon. Persze átadta Szilvinek a telefont, aki megkérdezte, hogy vagyok, és mi újság. A válaszadás több okból is nehéz volt: a lánnyal négy éve nem beszéltünk, tehát azóta elég sok minden történt mindkettőnkkel. Meg aztán a késői időpontvan, gyakorlatilag kómásan nem volt egyszerű értelmes választ adni. De azért igyekeztem. :)
Persze Csabival is megbeszéltük az élet nagy dolgait. Aztán "pi**ánrúgást" küldött tesómnak, amiért nem hívta meg a legénybúcsúba. Majd megkérdezte, tartom-e még a fogadalmamat. Természetesen fogalmam sem volt, mire gondol, aztán nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy a szüzességi fogadalmamra gondol... Pff... Egyrészt nem tettem én semmilyen fogadalmat, így - nem - jöttek össze eddig a dolgok... Másrészt Csabi a bántó szándék csöppnyi szikrája nélkül mondta ezt, amolyan poénból. Persze megígértette velem, hogy ha ez az állapot változik, azonnal szóljak, mert arra inni kell... :) Őőőő esetünkben nem tudom, mit jelenthet az azonnal, de igérem Csabikám, hogy tájékoztatni foglak, a lehető leghamarabb... :)
Egyébiránt környezetem mostanában nagyon ért hozzá, hogy családi állapotomon élcelődjön. Amikor a rádióban a No woman, no cry című számot játszották, kollégák megjegyezte: ezt a számot nekem küldik... Pf... :)
Eszti kolléganőmet ma mintha kicserélték volna... :) Mindig is kedveltem, jó fej, meg minden, de most valahogy... Nemtom. Olyan "nagyon jó fej" volt. És nem, nem ő az "új múzsám". Már csak azért sem, mert férje, és kislánya van... Mondott valami olyasmit, hogy én ha valami poént készülök mondani, akkor van egy amolyan vicces nézésem, amin mindig nevetnie kell. Mármint pozitív értelemben vicces, nem úgy vicces, hogy szánalmas. Azt hiszem. Remélem, pontosan idéztem. :)
Tegnap pedig hazatért Balu Olaszországból. Ennek apropóján élfélig söröztünk. Nem megy vissza, marad itthon, de hála Istennek nagyjából jól érezte magát, nem fogja fel kudarcnak a történteket -végülis miért is tenné? -, és újra itthon fog dolgozni.
És szombaton megint sörrentünk... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése