Vegyesfelvágott 15

Valami nem stimmel... Mármint itt a blogon. Körülbelül vasárnap óta "meghülyült" a rendszer. Mozillát használva olvasni tudom a blogot, nagy nehezen szerkeszteni is, de az oldalelemeket variálni, képeket, idézeteket cserélgetni nem. Így most Explorer alatt pötyögök, ahol minden tökéletes. Csak éppen lassú. Ha valaki tudja a megoldást a problémámra, légyszi valahogy jelezze! Kösziii! :)

Forma-1: Lewis Hamilton a hétvégi Ausztrál Nagydíjon a csalódást jelentő 6. helyen végzett, nem utolsósorban egy második kerékcsere miatt. Az ifjú titán most felelőst keres. Azt a személyt a csapatból, aki ostoba döntésével a győzelem esélyétől megfosztotta. Nos, ő nem más, mint Martin Whitmarsh, a McLaren csapatfőnöke. És ő ezt be is vallotta, hozzátéve, hogy Hamilton sikerei, VB-címe mellett az ilyen kudarcok is közösek. Eszembe jut, amikor Ayrton Senna annak idején Monaco utcahosszal vezetve, senkitől nem zavartatva a szalagkorlátnak csapta az autóját, és kiesett. Ron Dennis akkori csapatvezető bejelentette, hogy fékhiba történt, mire Ayrton mosolyogva közölte, szó sincs ilyesmiről: hibázott, hisz ő is emberből van. Talán ez a különbség kettőjük között. Nem biztos, hogy a sárga bukósisak teszi az embert...

Schmumit pedig a váratlannál gyengébb idénykezdete miatt támadja az angol és az olasz média. Két futam után, három év kihagyás után, egy három éves szerződés legelején. Nem vagyok Schumacher-rajongó, de tartok tőle, őt ilyenkor még korai leírni. Ne legyen igazam! :)

Hétfőn este a híradóból valósággal özönlöttek a jobbnál jobb hírek, úgy mint gáz-, és benzináremelés, csúcsokat döntögető munkanélküliség... És akkor amolyan színes hírként bejelentették, hogy a Magyar Gárda egyik tagja pornószínésznőként dolgozik/dolgozott. Én magam, be kell valljam, szoktam pornófilmeket nézni. 29 éves, egyedülálló fiatalemberként úgy gondolom, ez belefér. És hihetetlen álszent dolognak tartom, ahogy egy-két helyen ebben a témában megnyilvánulnak. Egy igencsak radikális honlapon - ismételten nem mentegetőzésként, de a google irányított oda, ahogy a hírre kerestem - leírják a sztorit, taglalják hogy fúj, meg jaj az erkölcsök, meg a magyar anyák, meg egyebek, aztán belinkelik, hogy ha idekattintasz éppen nővel láthatod, ha ide, akkor négert kényeztet, stb.

Amellett persze a Magyar Gárda - melynek legitimitása ugyancsak egy másik történet - sok kellemetlenségtől megkímélhetné magát, ha tagjai felvételénél odafigyelne az ilyen "apró kisiklásokra." Vagy ez éppen jó nekik, mert a negatív reklám is reklám, és így legalább médianyilvánosságot kaphatnak. Na, ez nagyon jó, amikor az ember azt sem tudja, mit gondoljon...

Mindezek is jól jelzik élesedik a kampány: jövő vasárnap választunk. A tavalyi EU-választásokon szerintem egyértelműen az SZDSZ ráncigálta be a harmadik helyre a Jobbikot. Mára az SZDSZ mint olyan szinte nem létezik, Vonáék pedig az MSZP-vel fej fej mellett haladnak a második helyért. Hogy ez jó-e nekünk vagy sem? "Olcsóbb nem lesz a kenyér", mint ahogy attól sem, hogy Zuschlag Jánost, az MSZP egykori szépreményű titánját a bíróság 8 és fél év börtönre ítélte különböző gazdasági machinációk miatt...

Jólnevelt kisfiú vagyok! :) écsi szomszédunk menyasszonya ott dolgozik, ahol én. De mégsem tudom, ki ő. Fogalmam sincs. A múltkor Anyu beszélgetett vele. Azt mondta, hogy ő viszont tudja ki vagyok - jah, hát így könnyű... :) -, és mindig szoktam neki köszönni is. És majd ha legközelebb találkozunk, megmondja, hogy ő ő. Őőő... Értitek ugye? :)

Jaj, óraátállítás: most nem azért, de én három napja az "eredeti" 5 órakor, tehát a mostani 4-kor felébredek. Aztán vissza is alszom. Nincs is ezzel gond, de azt ne mondja senki, hogy az óraállítgatás nincs hatással arra a bizonyos biológiai órára...

Egyébként pedig...

Tegnap Rékával Segafredoztunk, idén először. Ez a pár hetente pár óra ez kell. Hiányozna, ha nem kerítenénk rá sort... :)

Ma bementem Anyuhoz a munkahelyére a kórházba, azt mondta kevéssel 4 előtt, hogy még kb. fél órát marad, aztán nem sokkal 6(!) előtt el is indultunk a Tescoba. Anyunál egyetlen egyszer mentem le cigizni, akkor gyakorlatilag összeütköztem a munkába igyekvő Baluval. Ezt megbeszélni sem tudtuk volna pontosabban! :) Ja, és a retroautó-sorozatban már megvan a Dacia is. Szerintm hibás. Mármint pontatlan. De mindegy. Szeressük, nekünk is volt... :)

Holnap lehet, hogy Holló - minő változatosság :)-, pénteken egy pénzügyi tanácsadó ismerősömmel találkozom - szorítsatok légyszii! -, szombaton pedig lehet, hogy megyek Pestre. Csepelen egy suliban gyerekfoci Barnival és Levivel, és ha már ott vagyunk, elmegyünk Honvéd-ETO-ra is. Jaaaj... Honvéd-pálya... :/ Azt mondjuk nem szeretem... :/ De Hajrá, ETO! :)

Ezután pedig szombat estétől hétfőn valameddig Écs, család, húsvét.

Addig még azért reményeim szerint jelentkezem. :)

Puszik, pacsik, jók legyetek!

Csak pozitívan

A jót, a szépet, a kellemeset, a vidámat illik észrevenni. Én most azt teszem. Az alábbiakban nagyrészt olyan emberkékről, történésekről, és eseményekről olvashattok, akiket és amiket szeretek. És ez jó! :)
Pénteken egy nap kihagyás után mentem dolgozni, elég húzós volt, nem volt idő unatkozni. Közben pedig azt is megtudtam, hogy a tervekkel ellentétben mégis marad a foci a Győr Arénában, igaz, ezentúl már fizetni kell érte. De az érzés ugyebár megfizethetetlen. :) Próbáltak is győzködni a többiek, menjek el én is focizni, még a cuccomért is hazadobnak. De nem álltak kötélnek, nekem már programom volt aznap estére-délutánra, Fannival találkoztam. A nő ismét győzött a foci felett- mondhatnám. :)
Persze - mint utólag kiderült - simán el tudtam volna menni védeni, a találkára ugyanis este 7-kor került sor. Így legalább rá tudtam készülni! :) A Segafredoba ültünk be, de az ugye elég hamar bezárt, így elmentünk sétálni(!). Az Iparkamaráig gyalogoltunk ki, ott kerestünk egy padot, és ott dumáltunk még egy (jó) darabig. A sétával egyébként nem lett volna semmi gond, ha az új cipőm nem lenne valami hihetetlenül sz*r, elb*szott egy darab, amikor felpróbáltam, nem vettem észre, de ilyen nagyon hülye talpkiképzése van, alig bírok menni benne, és a lábam is megfájdul. A bal. Amihez doki eddig még nem nyúlt sosem... Hát egyszer-kétszer Fanninak utánam kellett kapnia, hogy el ne tanyáljak, pedig nem ittam alkoholt... :)
Szombaton délelőtt Katával ültünk ki a Bem térre dumálni, a szökőkúttól sétáltam ki, már tisztára túrázó hangulatom van... :) Na, és kivel futottam össze útközben a vidékinél? Dórival és a húgával. Épp készültem átmenni a zebrán, amikor jött egy busz a falujukból, gondoltam, akkor már megnézem, nincs-e rajta. És hát rajta volt... :) Az volt a poén, hogy a busz ugye elhúzott, én ott maradtam, el sem mozdultam onnan, és felhívtam a Katát, hogy "nemsokára ott vagyok, csak szerintem mindjárt találkozom a Dórival!". És valóban odajöttek, váltottunk pár szót, hosszú-hosszú idő után először, a tesóját, Juditot pedig most ismertem meg. Mármint most beszéltem vele először. És annyira szépek, és kedvesek, és aranyosak...:$ Na jól van, befejeztem ám... :) Mindenesetre nem semmi, hogy néha összejönnek ezek az összefutások: ha nem állok meg pénzt levenni, ha nem megyek be ásványvízért az éjjel-nappaliba, akkor nem abban a pár másodpercben állok ott, amikor a busz megérkezik, vagy ha egyszerűen a busz másik oldalán ülnek... Szóval nekünk tényleg nem kell túlbonyolítanunk a találkaszervezést. Mondjuk azért az ETO-meccsen történő összefutásra azért befizetnék! Tudod: Nyugati Q-szektor! ;)
Aztán útközben még egy kolleginával találkoztam, hogy aztán odaérjek a Bem térre Katához. Jó idő, beszélgetés, gyorsan eltelt az idő.
Elvileg indultam volna haza. Gyakorlatilag lusta disznó voltam, és rögtön a Sörkerthez mentem, ahol - mint a neve is mutatja - söröztem, kiolvastam a Nemzeti Sportot, és még az ebédet is oda rendeltem. :) Aztán megérkeztek Kutyáék, és kezdődhetett a ráhangolódás a meccsre. :)
A Lombard-Pápa volt az ellenfél, és 1-1 lett a végeredmény. Nézőriasztó fos ismét. Bocsánat. 1-0-ás előnynél ahelyett, hogy megpróbálnánk további gólokat lőni, visszaállunk, és az amúgy tényleg nagyon jól működő védelem csak-csak összeszerencsétlenkedi a vendégek egyenlítő gólját... És még így is harmadikak vagyunk, az előnyünk viszont csökkent: az ismét vereséget szenvedő Újpest helyett immáron a Zete liheg a nyakunkban. A kézis csajok meg 60-19-re verték a harmatgyenge Hunniát, hazai pályán bajnoki meccsen sorozatban a 75. győzelmüket aratva! :)
Jaj, és képzeljétek, András kisebbik fia, a Levi engem kért meg, hogy menjek le vele büfébe kókuszos rúdért... :) Vicces volt, gyorsabban ment, mint én, már megállította egy biztonsági őr, hogy "Hová mész, kisfiú?", aztán odaértem... :) És a kezembe akarta adni az apjától kapott pénzt, hogy vegyem meg én, de én közöltem vele, hogy nagyfiú már, megoldja. Nagyfiú a kisfiú, hehe! :) Még a visszajáróra is odafigyelt, meg is köszönte, igen büszke voltam rá! Ja, és már nem Gáboj vagyok! :)
A meccsről a Hollóba mentem, Baluékkal gurítottunk egy-két habzó seritalt, aztán ők mentek bulizni, én pedig elindultam haza. És sort kerítettem idei első függőfolyosós faszék (= fából készült ülőalkalmatosság)- kipakolós, cigizős-sörivós zenehallgatásomra. Találtam egy számot, azt tegnap vagy negyvenszer meghallgattam. Nyálas, meg minden, nekem nagyon bejön, Kata szerint önkínzó. És egyébként Krisz Rudi! :P Részletek majd egy későbbi posztban.
Itt annyi volt a bonyodalom, hogy elszámítottam magam, és elfogyott a cigim. Este olyan 11 óra tájban elmentem a Shell-kútra cigiért. És tivornyáztam éjfélig! :)
Aztán átállítottam a telefonomon az órát, hogy biztosan felkeljek a Forma-1-re. Ami sikerült is. Nem volt rossz futam, mondjuk ehhez azért az eső is kellett... Az Ausztrál Nagydíjat Button nyerte, Robert Kubica (!!!) lett a második! :) Változatos verseny volt, nagyrészt szimpatikus emberek mentek jól, így aztán nincs ok panaszra!
Azóta kajáltam, fürödtem, elmentem Sportért, szóval teljesen a megszokott vasárnapi punnyadós üzemmód. És nagyon jól esik! :)
Jáááj: most, hogy ilyen pihent vagyok, eszembe jutott, hogy az egyik szomszédom vezetékneve Dér, a másiknak meg a keresztneve Heni. Előbbi most elköltözött, sajnos nem a Dér Heni jön a helyére... :( :D Jó-jó, tudom, fárasztó vagyok... :P Ez majdnem olyan, mint ahogy fősulis ismerősöm mesélte, hogy a tesója fiát Ricardónak hívják - ez amúgy no comment... :) -, akinek a legjobb barátja a kis Martinka. Nos, még az óvónénik is elröhögték magukat, amikor rászóltak a két kis lurkóra, hogy "Ricky, Martin, csend legyen!" :) Kééész... :)
Na, ennyi voltam mára...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Csak így allein

Tegnap volt a névnapom. Ezt persze csak úgy nem említeném meg itt, szóba sem hoznám, de történt pár említésre méltó dolog, ezekről mesélek Nektek.
Azon is meglepődtem, hogy többen megkérdezték, hogy most tartom-e a Gábor-napot. A válasz igen, van ha jól tudom, még kétszer a naptárban, de csak olyan "sokadik" névként, talán a március 24-én született Gáborok számára. :)
És hogy miért pont ezen a napon van a névnapunk? Én is csak pár éve hallottam, hogy a hagyomány szerint Gábriel arkangyal ezen a napon közölte Máriával, hogy áldott állapotban van, és hát kilenc hónap múlva valóban kiderült, nem beszélt a levegőbe! :)
A munkahelyemen is többen megköszöntöttek, sőt cigiszünetből visszatérve zavaromban kétszer is "bebélyegeztem", ugyanis a bélyegző óra közelében dolgozó lányok is "elkaptak". :) Ja, és Andihoz még vissza is fordultam, valamit akartam neki mondani, de mire odaértem, elfelejtettem mi volt az. Néha szoktam így járni... :) Nem volt félreérthető, ááá... Viszont már tudom, mi lett volna a közlendőm... :)
Délután Gerej kolléga elvitt az Árkádba, ahol beültem a Segafredoba, kávéztam, Sportot olvastam, és gondolkodtam.
Aztán a bevásárlóközpont előtt találkoztam egy volt kolléganőmmel, Timivel, vele váltottunk pár szót, megkérdezte hogy vagyok, mit csinálok, és amikor közöltem, hogy kávézni voltam, kimondta a címben szereplő mondatot, kérdésként... Hát jah... Csak így egyedül... Nem így képzeli el az ember fia a névnapját, és a sörözgetésből-bulikból mostanában jut bőven, tehát egyértelmű, hogy nem is emiatt támadt hiányérzetem...
Egyedül voltam, gondolkodtam, és hát nem a legjobb kedvemben értem haza. Fürödtem, kajáltam, aztán olvasgattam-döglöttem a tévé előtt. Passzíváltam magam...
Ja, és tegnap délután-este alacsonyan szálltak az SMS-ek, iwiw-üzenetek, mindenkinek köszönöm, aki felköszöntött, vagy gondolt rám... :)
Este még jött a hír, hogy Tomori Zsuzsival szerződést bontott az ETO, ami előzmények ismeretében nem meglepő, de mégis nagyon furcsa ez az egész...
Ma reggel a háziorvosnál kezdtem, odaadta a kitöltött orvosi véleményt. Nagyon rendes volt, soron kívül behívott, ment minden, mint a karikacsapás. Ezek az orvosszakértői vélemények egyébként viccesek. Tömegközlekedésre-terhelésre képtelen vagyok, járásom súlyosan nehezített, tehát nagyjából minden eggyel rosszabb a tényleges fokozatnál. Na, mindegy is, ez esetemben persze még jó is... :) Már értem, miért szórják nekünk akkora szeretettel az utazási kedvezményeket... Sajnos azonban nem vagyok túl sokan olyanok, akik élni is tudunk vele... :/
Innen az önkormányzat adóosztályára siettem, ott is elég simán mentek a dolgok, két kisebb bökkenővel szembesültem. Egyrészt kérvényt kellett írnom az súlyadó-befizetés alóli mentesség érdekében, amihez sok adat kellett, szerencse, hogy az adókártyám nálam volt... De a saját rendszámomat sem tudtam fejből biztosra... :D Ja, és még az is kiderült, hogy drága doktornőm elfelejtette bejelölni, hogy állapotom végleges, így a procedúrát elvileg évente végig kellene csinálnom. Vagyis csak kellett volna, mert az ügyintéző hölgy az ő példányukon pótolta háziorvosom figyelmetlenségét. Gond ezzel nincs, nem hazudtunk- sajnos.
És ezzel vége is volt szabadnapom hivatalos részének, kajáltam a Mekiben, bementem Anyuhoz a munkahelyére, aztán hazajöttem.
De lassan majd megyek is, Anyu vesz nekem névnapomra egy cipőt, aztán Baluékkal Holló, de szigorúan szeszmentesen, Balunak ugyanis ma éjjel meló.
Holnap péntek, talán gyorsan eltelik, utána pedig, ha minden jól megy, Fannival találkozunk, jó lesz, már, hónapok óta nem láttam...
Ha már egyszer Gábor-nap, meg Gábriel, meg egyedüllét, meg hasonlók, beszúrók ide egy klipet, Rúzsa Magdi viszonylag új, Gábriel című számát, nekem ez most nagy kedvencem! Istenem lesz-e valaha olyan lány, akinek mondjuk én fogok róla az eszébe jutni? Mármint azokon kívül, akik ezt a bejegyzést olvasták... :) Ez csak vicc ám, ennyire depis állat azért még nem vagyok... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Idéz(get)ek

Három idézet, az élet más-más területéről, amik "megmaradtak bennem" az utóbbi napokban.
Megérkezett a lakógyűlés határozatait rögzítő jegyzőkönyv. Ebben szerepel az alábbi, teljesen hivatalos mondat:

"...Amennyiben a közgyűlés valamelyik határozata a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár..."

Na ja, mindenki érti, mit akar ez jelenteni, de az alattunk lakó roma bérlőket eszembe juttatva azért megmosolyogtató, na...! :)
A második idézet pedig a Győri Audi ETO KC vasárnapi BL-ellenfelének, a német HC Leipzignek a honlapjáról, a meccset beharangozó cikkből származik:

"...in einer Halle wie Györ, dass ist eine sehr große Herausforderung, denn das ist die lauteste Halle im Handball der Frauen, die es gibt. Dies wird für alle ein Erlebnis."

Heine Jensen, a csapat edzője nyilatkozta a fentieket, magyar fordításban kb.: ".. egy ilyen csarnokban, mint Győrben, ez egy nagy kihívás, mert női kézilabdában ez a létező leghangosabb. Ez mindannyiunk számára nagy élmény lesz." Azért jól esik ilyet olvasni egy német csapat honlapján egy magamfajta ETO-drukkernek . :) A vége gála, 30-19 ide, szép volt, csajok! :)
Az utolsó pedig? Anyuval ugye nem lakunk egy fedél alatt, de azért rendszeresen beszélünk telefonon, általában reggel munkakezdés után, és este a Barátok közt szünetében. Na, és tegnap délelőtt kedves édesanyám így búcsúzott el:

"Pusziltatlak azzal, akit a legjobban szeretnél!"

Hogy hol hall ilyeneket? Mindenesetre aranyos, nem? :)
Egyébként ismét pörögnek a napok, tegnap délután Katánál voltam beszélgetni, aztán egy kissé váratlan dolog történt, ami most úgymond elég gáz, de hosszabb távon remélhetőleg mindenkinek jó lesz. Mármint mindenkinek, aki számít! Oké, tudom, hogy rébuszokban beszélek, de sajnos mindent azért nem írhatok le...
A mai napnak vége, kicsit tavaszi szétszórt hangulatban voltam, mi tagadás, járt is az agyam rendesen... Volt egy reklamáció, amit két helyesbítéssel, harmadik nekifutásra küldtem el... :/ Jaaj, ez azért nagyon gáz... :)
Csütörtökön aztán ugye egy nap szabi, doki, meg önkormányzat, és lehet, hogy a mozgássérültek irodájába is bemegyek. Péntekre pedig csak felpörgök még egyet így a hét végére... :)
Jajj, ha már idézgettem: szombaton Hollóban, téli paralimpia ment a tévében, akkor éppen egy jégkorongmeccs. Katám megszólal: "rokihoki...." Jáááj, ez fááájt de nagyoon! :D :D :D
Na, jók legyetek! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Egyebek közt a szingliségről

Jaj, de utálok címet adni... :/ :)

Szóval. Tegnap reggeli közben bekapcsoltam a tévét a konyhában, és az m1 műsorában egy érdekes beszélgetésre figyeltem fel. A SOTE pszichiátere volt a meghívott vendég, ami tulajdonképpen nem meglepő, Tényő óta, tehát a héten legalább kettő családon belüli kegyetlen gyilkosság történt, szóval tényleg volt miről beszélgetni.
A hölgy először is egy furcsa kettősségre hívta fel a figyelmet. Elterjedt régi sztereotípia, hogy a magyar egy depressziós, alapvetően pesszimista nép (vö.: "balsors akit régen tép"), de legendásan tudunk mulatni, ünnepelni is. Tesóm osztrák, indiai, kazah kollégái amikor nálunk jártak, már előre ráhangolódtak az "ungarische Mulatschag"-ra, talán ez se, véletlen.
Ezután a szakember egy finnországi felmérésről kezdett el beszélni. Melynek fő tanulsága, hogy a szingliség káros az egészségre. Tehát akinek családja, gyermekei vannak, azok tovább élnek, egészségesebbek, mint szingli társaik. Emellett pszichésen is egészségesebbek, mert gondjaikat-örömet - jó esetben - van kivel megbeszélniük. Itt viszont kisebb fogalomzavarban vagyok, mert szerintem a szingli ember nem feltétlenül egyedülálló, magányos. Él bele a világba, bulizik, hétvégente csajozik/pasizik, de semmiképpen nem magányos. Ugyanígy az agglegény sem feltétlenül az a társtalan lény. Szerintem...
No, ezzel a lelki plusszal feltöltődve, és a Hollóban elfogyasztott kávé után tértem haza Écsre. Anyuval beszélgettem, majd letáboroztam a tévé elé, meccseket néztem, a héten megjelent Kisalföldeket olvasgattam. Emellett teletexten, és András telefonos értesítései alapján követtem a Diósgyőr-ETO-t. Nyertünk 1-0-ra, de kapusunkat, Szasa Stevanovicot két, időhúzásért kapott sárga lap után kiállították...
Majd elkezdődött a forró drót, telefonon érdeklődtek többen is, hogy hol vagyok, merre merre vagyok, mert este sörözés a Hollóban. Ezt nem terveztem, de azért telefonáltam egy netközelben lévő barátomnak, ugyan nézzem már nekem buszt. Na, ezt buktam, mert 3 percem lett volna elérni, és utána már csak este 9 után jött volna a következő, azzal meg már nem sok értelme lett volna bemenni. Visszajeleztem, hogy ezúttal sajnos nélkülözniük kell a társaságomat. De ők másképp gondolták. :) Balu és Kata a sörözés megkezdése előtt kijött értem kocsival. Ez a barátság! ;) Ja, és én ültem hátul! Ez már valami! :D
Tehát Katával, Baluval, és mentős-fotós Imivel iddogáltunk, még a hivatalos zárás után is eldumáltunk kicsit, 1 óra körül értem haza.
Ma bementem újságért a vasútállomásra, mindjárt kaját rendelek, aztán újabb "sportnap". A Volán-Újváros hokimeccs már megy, ezen kívül lesz egy Manchester-Liverpool, egy Pápa-Újpest, és persze egy ETO-Lipcse női kézilabda meccs. Este pedig Barca-meccs, de azt szerintem nem nézem, mert Anyu jön be, nem akarok vele kiszúrni... :)
Tudtátok, hogy a Tescoban vásárolt színes reklámtáskát elhasználódása/sérülése esetén becserélik? Bizony, rá van írva... Még sose láttam ilyen cserét, de majd legközelebb esküszöm kipróbálom! :)
Narancsvidék. Ezzel a címmel dobtak be postaládánkba egy Fidesz-fikázó kiadványt. Kiadó persze nem szerepel rajta, így csak találgathatunk, hogy az MSZP áll-e mögötte, avagy a Jobbik. Morbid, de itt tartunk...
Az eddigi témákhoz nem illő képhez egy kis magyarázat: Ayrton Senna ma lenne 50 éves. És már 16 éve nincs közöttünk... :(
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Majdnem szabin

Viszonylag türelmes embernek tartom magam. Kevés dologgal lehet kihozni a sodromból, kevés dolog idegesít fel úgy istenigazából. Kettőt azért kiemelhetek. Egyrészt utálok várni - és egyben váratni is -, másrészt utálom, ha mozgássérültségem okán orvoshoz kell mennem. Ha a kettő egybeesik, az pedig aztán tényleg kemény... :)
Ma pedig pont ez történt. A doktornő reggel 8-kor kezdte rendelését, én fél 8-ra ott voltam. Körülbelül 15. voltam a sorban, és Nemzeti Sportot is elfelejtettem magammal vinni. Szóval csak vártam. És tovább vártam. Utáltam, hogy nem tudtam, hogy ki után következem, és azt is utáltam, hogy csak egy szem papírt kellene kitöltetnem, és amiatt kell annyit várakoznom.
Aztán szerencsére az asszisztensnő szíve megesett rajtam, be akart hívni a következőnek, de egy injekciót beadató, és egy receptet felírató nénike beelőzött. Aztán végre sorra kerültem, doktornő közölte, hogy ő most ezt aztán biztos, hogy nem tölti ki, mert nem ér rá, majd menjek vissza érte- valamikor a jövő héten. Mivel a papírt az önkormányzat adóügyi osztályára kell bevinnem, akik csak csütörtökön hosszúnaposak, aznapra kértem a papírt, mert rendelés van délelőtt, és délután is. A nagy várakozásban kezdett elborulni az agyam, majdnem szabit kértem, megint ilyen hülyeségért. Most nem tettem, de csütörtökön az lesz.
És még két gondolat a témához: remélem, ezt a procedúrát nem kell évente megismételnem, már az agyamra megy...
Kettő: bankban, postán megoldható. Dokinál miért nem lehet sorszámot húzni??? A sürgős/súlyos eseteket persze beengedhetnék soron kívül is...
Jó, mondjuk nem jöttem volna jól ki belőle... :)
Miután a rendelőben végeztem, elindultam a munkahelyemre, de előtte még a buszmegállóban imádkoztam egy kb. 70 éves néniért, aki piros lámpánál, a zebrától jó messzire, bottal (!) sasszézott át az autók között a Szent István úton.
10-re be is értem dolgozni, aztán fél 4-kor már mentünk is focizni. Szóval rövid nap volt. A mai játék furcsa volt, jól kezdtem, aztán szerintem erősen visszaestem. Ja, és a vége picit izgalmasra sikeredett... Kb. az utolsó három percben először egy fejest sikerült gyomorral hárítanom, majd miután kifetrengtem magam, az ellenfél következő támadásánál a gólvonal előtt feküdtem, amikor felszabadítani próbáló csapattársam rúgott fejbe közelről elég erősen a labdával... De túléltem, itt vagyok, nyugi! :) Ez furán hangzik, de szeretem az ilyen szituációkat, mert ilyenkor tényleg kiderül, hogy - a pályán - nem félek senkitől és semmitől. :) Foci legközelebb már szabadban. :)
Most péntek este van. Elég fáradt vagyok, pihengetek, tévézek olvasok. És gondolatolvasó Anyukámnak köszönhetően olyan vacsorát eszek, hogy nyamii... Van sajtos stangli, szalámi, fetasajt, na meg paradicsom, retek, és újhagyma is van! :P :)
Holnap reggel net, levélírás, utána egy kávé a Hollóban, majd jelen állás szerint irány Écs, de ez még változhat. Már mondottam volt: rugalmas vagyok! :)
Aztán legkésőbb vasárnap délután jövök!
Jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Most már aztán tényleg nem pusztán a reklám helye

Mármint a postaládánk. Nyáron lesz öt éve, hogy Győrben lakom, de csak tavaly november óta vagyok ide bejelentve. Azaz nem nagyon kaptam ide semmilyen levelet, a reklámokat pedig kb. 2-3 hetente szoktam kipakolni. Elég az... Legalábbis eddig elég volt...

Most viszont egy értesítőt is találtam a sok prospektus között, hogy ajánlott levelem érkezett, amiért be kell mennem a postára. Az lett, amire számítottam: a súlyadó kiszabásáról szóló határozatot kaptam meg, amit Écsen - mozgáskorlátozott mivoltom okán . nem kellett a nevemen lévő autóra befizetni. Ma aztán elcaflattam a győri önkormányzat illetékes osztályára, ahol kaptam egy formanyomtatványt. Ezt kell a háziorvosommal kitöltetnem, majd visszavinnem, így mentesülök az adó befizetésének kötelezettsége alól. Nem panaszkodom, ez nekem nyilván jó, meg örülök is neki, csak éppen még mindig képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell minden f*szságért külön elmászkálnom dokihoz, miért nem lehet egy egységes dokumentumot kidolgozni... Na, a lényeg, hogy holnap reggel dokinál kezdek, majd valamikor vissza hozzá a papírért, utána pedig még egy nap kell, amikor a hivatalba visszajuttatom a papírost...
Már nagyon kezdtek hiányozni az orvosszakértők, és a bürokrácia! :/ De tényleg nem panaszkodom! :)
Ja, és ezentúl rendszeresen sasolni fogom a levélszekrényt! Írjatok nekem levelet! Szeretnék kapni! Írok vissza, esküszöm!
A héten más érdemleges dologról nem tudok beszámolni, holnap péntek, foci, a hétvége pedig jelenleg még üres. Idegenben játszik az ETO! :(
És most egy kis GosziBlog-szubjektív, sport. Vastagítom a témát, ha nem tetszik, ugord át! :)
Forma-1: a héten olvastam Michael Schumacher egy nyilatkozatát, melyben unalmas, előzésmentes, nézhetetlen, a szurkolók számára élvezhetetlen szezont jósol. Nem nyugodtam meg, mit gondoljak én, ha a sportág legendája, a hétszeres világbajnok így vélekedik?
Beckham: Davic Beckham, az angol válogatott focista Achilles-sérülése miatt biztosan nem lehet ott a 2010-es dél-afrikai VB-n. Nem ezt érdemelte. Nem vagyok egy Beckham-fan, de tisztelem azért, amit a futballban elért, az angol válogatottért tett. A 2002-es VB előtt is súlyos sérülést szenvedett, akkor sikerült felépülnie, és ott lehet a keretben. Most az Egyesült Államokban, a Los Angeles Galaxy gárdájában bohóckodott jó pénzért, aztán mégis Olaszországba, az AC Milan gárdájához szerződött, ahonnan - nagyobb - eséllyel pályázhatott volna az újabb VB-részvételre. Nem sikerült, nagyon sajnálom őt ezért...
Tomori Zsuzsa: A Győri Audi ETO KC vezetősége felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól válogatott játékosát, az NB1/B-ben szerepló második csapatához száműzve őt. A döntést elég furcsán - gyakorlatilag sehogy sem - kommunikálták. Így aztán a különböző internetes fórumokon vadabbnál vadabb találgatások láttak napvilágot, amiket ehelyütt inkább nem idézném. Számomra a keret minden tagja kvázi "Istennő", így nagyon sajnálom a dolgot. Reménykedem, hogy Tomi csak egy utolsó figyelmeztetést kapott, az mindenesetre bíztató jel, hogy 2011 nyaráig érvényes szerződését nem bontották fel...
Tényő. Még mindig nem értem a történteket, de ezt nem is lehet, és talán nem is kell megérteni. Ugye van pokol? - kérdeztem az előző posztban. Ezt a kérdést vissza is vonom, bízva abban, hogy épeszű ember ilyet nem tesz. Szép feleség, két gyönyörű kislány, egy épülő-szépülő ház... És mégis...
Más.
Sok új, meglepő érzéssel találkozom mostanában. Ilyen az is, hogy valakitől talán bocsánatot kellene kérnem, közben pedig arra gondolok, talán jobb lenne, ha megharagudna, és elfelejtenénk egymást. Aztán újraolvasom, átgondolom még egyszer, és rájövök, hogy ez egy nagy baromság...
És végül, de nem utolsó sorban: ITT A TAVASZ! Így olyan nagy baj már nem lehet... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A bajnok visszatért

Legelőször is egy kis visszakanyar, egészen szombat estig. Nem tudom, de még mindig a hatása alatt vagyok. Hangulatok, érzések, érzelmek... Ez az, amikor még "sírva vigadni" is jól esik... Még úgy is teljesnek érzem az estét, hogy nem mentem tovább bulizni, erre ugyanis a többiek kissé ráfaragtak. A Playban nem volt szinte senki, a Pirate pedig tömve volt, be sem fértek. Az alsó korhatár pedig 25 év. Nem tudom ki találta ki ezt a baromságot, de ez még akkor sem tetszik, ha tudom, hogy én sajnos már rég elmúltam annyi...

Igen: a bajnok visszatért. Nem, ezúttal nem Michael Schumacherre gondolok. A Ferrari által frissen szerződtetett kétszeres világbajnok spanyol Fernando Alonso jelentkezett vissza a legnagyobbak közé. Profi versenyzés, megfontolt nyilatkozatok, szerintem nagyon nehéz lesz őt ebben az évben megállítani. Maga a futam viszont rettentően unalmas volt, és nagy esély van rá, hogy az egész év ilyen eseménytelen lesz. Na, de mindegy, pár hét múlva valamennyivel okosabbak leszünk. :)
A Forma-1 után beültem a Hollóba, egy kávé és egy almafröccs kíséretében olvasgattam, majd kimentem Écsre, több, mint egy hónap után...
Este megnéztem Anyuval egy DVD-t, A becstelen brigantik című Quentin Tarantino-filmet. A rendezőtől eddig csak a Ponyvaregényt láttam, ami az egyik nagy kedvenc, alapfilmem. De ez az ember nem normális. Sajátos hangulatú, érdekes film, tele vérrel, lövöldözéssel, skalpolással, de ezeket valamennyire "tompította" bennem a tudat, hogy ez tulajdonképpen egy sajátos humor, egyfajta görbe tükör a világ, és a történelem felé. Nekem tetszett. Hétfőn délelőtt pedig az Amerikai pite 7-et néztem, igazából no comment, semmi váratlan, tucatfilm...
És még a két tévé programozásával töltöttem sok időt, mert átállították a kábeltévét. Mire a két tévével, egy videóval, meg DVD-felvevővel végeztem, azt hittem, frászt kapok. Mert persze mindenhol folyamatosan reklám volt, vagy teleshop... Már azon gondolkodtam, hogy betelefonálok a WS-be, mondják meg, melyik számhoz melyik csatorna tartozik... :P
Ja, és apámmal nem veszekedtünk, nem vitáztunk semmin, egész jó fej volt. Ezt is meg kell ám jegyeznem! :)
Tegnap délután már jöttem is vissza, annyi bonyodalom volt az utamban, hogy szétnyílt a hátizsákom, és kiesett belőle egy adag tejfölös túró, meg pár szelet kenyér. Mareggel Anyu megtalálta! :D
A belvárosban találkoztam Katával, ahonnan Zoli elvitt minket, hova máshova, mint a Hollóba. :) A szombat estéről, meg úgy általában mindenről beszélgettünk, 5 körül értünk oda, 8 után Balu is csatlakozott, persze maradtunk zárásig. És Andikát bejelölöm iwiwen. :P És örülök, hogy nem utál! :)
Amikor hazaértem, még bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem, volt-e valahol valami forgalom. És akkor értesültem erről a szörnyűségről, a tényői négyes gyilkosságról. Kollégám mesélte, hogy az egyik kereskedelmi tévé riportere állítólag megjegyezte, hogy "szerencse, hogy most nem cigányok az áldozatok...". Nem tudom... Ez valahogy nem kellett, nem illett oda, teljesen szerencsétlen megfogalmazás...
Aztán időközben kiderült, hogy egy "apa" irtotta ki családját, majd végzett végül önmagával is. Mi vezethet el idáig? Lehet ilyenkor a magyarázat féltékenység, netán az anyagi problémák? Mi játszódhatott le annak az embernek a fejében? És őt most a családjával együtt fogják eltemetni? Ugye, azért létezik a pokol is?
Kérdések, megválaszol(hat)atlan kérdések... Döbbenet! :(
Ma munkából hazatérve találkoztam újdonsült szomszédainkkal, egy szimpatikus fiatal pár. Az egyikük jogász. Ez jó jel. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Élménybeszámolok

Nem jellemző, hogy buli után frissiben élménybeszámolót írok, de most nincs semmilyen objektív "akadálya", így kivételt teszek. :)
Kezdem rögtön két kisebb kitérővel.
Van egy kolléganőm, akinek még csak a nevét sem tudom, de a reggeli cigiszünetek alatt tök jól el szoktunk beszélgetni. Pont pénteken gondoltam rá, hogy megkérdezem a többiektől, hogy ki is ő, meg egyáltalán... De megelőzött: ő tudakolta meg a többiektől, és be is jelölt iwiw-en. Szeretem az ilyen telepatikus dolgokat. Amúgy nem úúúgy érdekes a csaj, férje van, meg gyermeke is, de tényleg tök jó fej...:)

A pénteki foci ismét nagyon durvára sikeredett, nagyon profin toltuk, meg voltam magunkkal elégedve. Valami hihetetlen módon kifáradtam a végére. :) Jövő héten még egyszer utoljára összegyűlünk így a Győr Arénában, aztán utána valamikor újból szabad tér. De ez nyilván időjárásfüggő.
És el is érkeztem a szombathoz. Reggel bementem egyet a városba, még egy utolsó bevásárlásra, meg Anyunak adtam fel lottót, meg vettem Storyt is... :P Kettesünk lett, úgyhogy megérte. :)
Hazatérve pihengettem, aztán délben az időmérő edzéssel elkezdődött az idei Forma-1-szezon. Elég érdekes évnek nézünk elébe. Szabálymódosítások- a tankolás betiltása, új pontrendszer -, rég nem látott pilótakeringő, Schumi visszatérése, és több új kis csapat indulása teszik színesebbé a száguldó cirkusz idei történéseit. Ne Schumacher, és ne Hamilton legyen a világbajnok, a többi nekem édes mindegy... :)
A F1-után tesómmal és sógornőmmel kaját rendeltünk, Győrszentivánról, 600 forintos kiszállítási díjért... :/ De legalább finom volt... :)
Aztán ETO-meccsre mentünk, a Kecskemét volt az ellenfél. Ezúttal a Sörkert kimaradt, a stadionban kezdtük meg a sörözést, de csak egy pohár erejéig, a második előtt elfagyott a sörcsap. Ugyanis kib*szott hideg volt. :/ Amúgy 1-0-ra nyertünk, a játék ismételten botrányos volt, de stabilan tartjuk 3. helyünket, ha így folytatjuk, senki és semmi nem ment meg minket a nyári Európa Liga-szerepléstől. :)
Aztán még folytatódott az ETO-délután, a Viasaton megnéztük a kézis csajok ljubljanai vendégjátékát, ami a végén döntetlen lett.
Aztán szép lassan elkezdtek gyülekezni az emberkék, fogalmam sincs, mennyi volt a "végleges" létszám, mindenesetre nem voltunk kevesen. :) Nem volt az az "ereszd el a hajam"-feeling, sörözgettünk, volt azért egy két feles-kör is, ezek mellett beszélgettünk, sztorizgattunk, na meg a függőfolyosón dohányoztunk, aminek ugyancsak hangulata volt, főleg ebben a nagy szélben... Ja, és Zeles úrral PlayStationon fociztunk, Franciaország-Magyarország 5-0. :( És komolyan mondom, a magyarokat nem egyszerű irányítani... Visszavágó majd máskor...
Jó kis este volt, remélem, a többiek is ezt gondolják, és lesz folyt. köv. valamikor. :)
És még annyit: úgy látszik, az nálam hagyomány, hogy az általam legjobban várt lány nem jön el... :(
Jó lett volna a nap végére még egy kis táncitánci, de hajnali 2-kor kísértem le az utolsó vendégeket, így akkor már nem volt kedvem továbbvonulni.
Így viszont kialudtam magam, és tudtam mesélni nektek, ez a Play-ből 5 körül hazaesve nem sikerülhetett volna... :( :)
Most még azért ébredezni kell, majd délután Forma-1, utána pedig valamikor hazamegyek Écsre, kihasználom a hosszú hétvégét, és majd holnap valamikor délután leszek újra Győrben, a térképen, meg online.
Ha már online: tesóm megkérdezte, miért nem próbálkozom meg az internetes társkereséssel. Idegenkedek tőle, nincs kedvem hozzá. Nem én lennék az első pasi a Földön, aki egyedül öregszik meg. Nem kellemes opció, de túlélhető.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

"Próza" és vers

Nem nagyon szoktam bejegyzéseimet utólag átírni. A tegnapi viszont - rövidsége ellenére - nem nagyon tetszett, elég hülye megfogalmazások voltak benne, így egy picit megváltoztattam pár dolgot. Nagy valószínűség szerint így sem kapok érte Pulitzer-díjat, de így azért jobban tetszik. :) Végülis kommunikáció szakot végeztem, vagy mi? :) Mentségemre szóljon, hogy pötyögés közben ért haza a bátyám, vele is beszélgettem, és nem vagyok nő: nem tudok két dologra figyelni egyszerre. :D A címről még annyit, hogy a "Láttam Laut" címet ugyancsak módosítanom kellett, mert arról meg a "Láttam hangos" szavak jutottak eszembe, ami pedig németes szakbarbárságomnak köszönhető. :P
A kommenteket pedig tényleg köszönöm, jól esik, ha van egy kis "feedback", és valóban, az egy hónap tényleg sok volt... :)
Telefontok: megvan a megoldás! Az eddigihez képest fordítva kell belehelyezni a készüléket, és tökéletesen működik. Persze nem magamtól jöttem rá erre az amúgy teljesen magától értetődő megoldásra! :)
Küszködik-búcsúzik a tél. Valahol írták, hogy mostanában egy hónapot csúsznak az évszakok. Szeptemberben még nyár volt, decemberben ősz, most pedig tél. És jogos, van benne igazság...
Közeledik a buli. Nem leszünk annyian, mint vártam, elég sokan lemondták, de remélem jó kis este lesz. Az egyik szomszédnak bejelentettem, hogy szombat este party. Az engedélyt megkaptam. Meg az infót, hogy régóta tervezett költözésük aznap lesz esedékes, azaz a buli elején jó eséllyel még bútorszállítókat kerülgethetünk... :)
"Picit" más téma: szoktam szerelmes lenni. Hogy mit jelent maga az érzés, sajnos nem tudom pontosan megfogalmazni. Az életemben eddig egyetlen "viszonzott" szerelem pedig olyan volt, mint a székely viccben Áron bácsi esete az autóval. Megkérdezik tőle, hogy látott-e már autót. A válasz: "Igen, de a' se' a' vó't!" Na ja...
És meglepő módon ismerősökkel, barátokkal beszélgetve felmerül áthidaló megoldásként, hogy el kéne mennem ku*vázni... Hm... Több dolog tart vissza ettől a lépéstől... Egyrészt, ha majd valamikor mégiscsak betoppan Ő az életembe, és szóba kerülne "a" téma, és mondanám, hogy még csak úgy voltam nővel, hogy fizettem érte, nos, az elég gáz lenne...
Meg aztán nem csak, vagy nem elsősorban "az" hiányzik az én kis életemből.
Hogy akkor mégis mi? Nem nagyon tudtam eddig közhelyek nélkül megfogalmazni. Megtette helyettem más. Kedd este az Echo TV-n egy fiatal színésznő verset mondott. Wass Albert Mert szeretlek nagyon című művét. Nagyon szép, és - szerintem - ebben minden benne van. Minden, ami kell(ene)...
"Természetesen" ebből is találtam olyan változatot a YouTube-on, hogy egy szép zene alatt megjelennek a vers sorai, de inkább bemásolom. Mert így egyben tudjátok elolvasni, és mindenki arra gondol olvasása közben, akire, vagy amire csak szeretne!
Szép, nagyon. Tehát:

Wass Albert Mert szeretlek nagyon

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Ehhez pedig nem tudok mit hozzátenni.

Jók legyetek!

Láttam Lauút :)

Ma napközben nem történt semmi extra, meló után aztán bementem az Árkádba. Vettem ezt azt, tényleg semmi különös...
És akkor a buszmegálló felé ballagva megláttam Lauút, akinek blogját megtalálhatjátok a rendszeresen olvasottjaim között. Tényleg nagyon érdekes olvasmány, és ahogy egyik kedves ismerősöm találóan írta nekem, elgondolkodtató, hogy ő/mi tudtam/tudtunk volna-e ennyi idősen így írni. :)
Na, de visszatérve a délutáni történethez: átmentem a zebrán, és a járdán pont a leányzó mellé értem. És úgy elkezdett rohanni... Mostanáig nem jöttem rá, hogy vajon előlem menekült-e olyan hevesen. Remélem, azért annyira nem vagyok ijesztő és félelmetes... :)
És ha ez még nem lenne elég, a megállóban mellette állva - ott ráköszöntem azért :) - elkezdett csörögni a telefonom. Annyi történt, hogy vettem az eltűnt helyett új tokot, ami még szűk. Így alig fér bele a mobil, és egyfolytában megnyomódik az a gomb, ami az álhívás-funkciót aktiválja, aminek köszönhetően nagyjából fél perc után kapok egy szám nélküli kamu csörgetést. Ami azért társaságban, főleg egy buszmegállóban idegenként kellőképpen égő tud lenni... Bemutatkoztam, elég érdekesen nézhettem ki... :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Lakógyűltem

A vasárnaphoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez e-mail-írás elmaradt, inkább MSN-en kommunikáltam az érintettekkel. De ami késik, nem múlik! ;)

Tegnap végre lezártam a kapuskesztyű-mizériát: bementem az OTP-be, és visszautaltam a pénzt az egészségpénztár számlájára, amit aztán vissza fogok kapni utalvány formájában. Mondanám, hogy fogalmam sincs, mire fogom elkölteni, de sajnos szüleim receptjeinek kiváltására pont jó lesz... Aput mondjuk akkor fel kéne vetetnem a kedvezményezettek közé, nehogy megint baj legyen...
A banki átutalást is felírhatom az "először csináltam életemben"-listára. :) Van abban a bankban egy ismerősöm, aki lakáshitelekkel foglalkozik, de persze épp tegnap volt szabin... :/
Ma lakógyűlésen képviseltem a családot, érdekes volt, összesen négyen voltunk. Három kedves öreg néni, meg én. Érdekes volt. :) Ja, azért közben befutott az alsó szomszéd családfő is, vele jól eldumáltunk. Égő nem égő: városrészünk könyvtárában-közösségi házában volt a rendezvény, de fogalmam sem volt róla, hol van, pedig már öt éve itt lakom... Ja, és tőlünk kemény három percnyi sétára van... :/ :D
A napirendi pontok között semmi váratlan nem volt. Éves beszámoló - minden drága, minden sz*r -, a már említett épülő társasház - szopás ezerrel, és kis közösségi cigánykérdésünk: az egyetlen lakók a házban, akik nem tulajdonosok, hanem bérlők, és hát elég érdekes életmódot folytatnak. És ez akkor is zavarna, ha svábok lennének, vagy horvátok...
Aztán hazaérve megírtam iwiwen a szombati buliba a meghívókat! :) Várom már, remélem sokan eljönnek, és mindenki jól fogja érezni magát!
Ami a hét további részét illeti: holnapra egyelőre semmi, csütörtökön lehet, hogy bepütoljuk decemberben elmaradt étterem-vizitünket, pénteken pedig az utolsó előtti céges foci lesz. Sajnálom, hogy lassan vége, remélem, szabadban majd folytatjuk. Ha nem, akkor úszni kéne járni, már asszem eltalálnék a GYÁÉV-ba gyalog, de nem tuti... Vagy a Feketébe! De az meg kacsaúsztató... :)
Szombat bevásárlás, aztán F1 Bahrein-időmérő, ETO-Kecskemét, no meg persze végül, de nem utolsó sorban a buli! :) Vasárnap futam, utána Écs, nemzeti ünnepünkön otthon, este vissza. Ez a terv. Majd még addig remélem írok! :)
Esküszöm, nem akarok senkit ezzel fárasztani, de mint a fényképen is látható, Katrine Lunde Haraldsen olimpiai bajnok kézilabdázó bemutatkozott, és nyártól tényleg három évre Győrbe szerződik! Nyilatkozatában kiemelte, hogy nem a pénz döntött az ETO mellett, de sok jót hallott a csapatról, szurkolóiról, újabb sikereket szeretne elérni új környezetben, egy számára idegen kultúrát megismerve. Én pedig önző módon azért is szurkolok a norvég lánynak, mert ha ő sikeres lesz, akkor nyilván a csapat is, ha emellett jól is érzi magát nálunk, jó hírünket keltheti Skandináviában, és ez az ETO számára eddig - szinte - ismeretlen távlatokat nyithat meg.
Mondjuk most jutott eszembe a hasonlat, hogy fociban a legutóbbi BL-ezüstérmes a Manchester United volt, női kézilabdában pedig a Győri Audi ETO KC! Azért a színvonal az színvonal! :)
Miért nincs kedvem politikáról írni? Mert ku*rvára nincs... "Van véleményem, de nem értek egyet vele!" Majd talán máskor! :)
Most néztem: több, mint egy hónapja nem írt senki kommentet... :(
Ma külön kérésre megborotválkoztam, és írtam egy blogbejegyzést is. Igen jó fej vagyok! :$
Puszik, pacsik, - és így nőnap után egy nappal hatványozottan is - éljenek a csajok! :)

Éttermi fogyatékos :)

Akkor tehát kivételesen a céges foci beszámoló elmarad, ugyanis a héten kihagytam. Camelotos mozgássérült barátaimmal nőnap alkalmából egy étterem-látogatással egybekötött köszöntést szerveztünk. A Nádor Étteremben voltunk, kaja szempontjából nem voltam túlzottan fantáziadús, a megszokott rántott sajt hasábbal és paradicsomsalátával kombináció mellett döntöttem. Mint szinte mindig, dehát szeretem, na... :) És azt is ki kell hangsúlyoznom, hogy nem fogyasztottam alkoholt: fél liter almafröccsöt ittam. :)
Nagyon jól sikerült az este, ismét sikerült hozni a formánkat, és a megszokott utánozhatatlan egyszer sírva röhögünk, majd picit később komoly témákat tárgyalunk-hangulatot.
Tartozom egy helyesbítéssel. Még decemberben egy bejegyzésben pontatlanul idéztem Tibi barátunkat. Amikor két mozgássérült esetleges párkapcsolatáról beszélgettünk, ő azt mondta, hogy többek között azért nehéz az ügy, mert a két ember cipeli egymás "terheit", ami aztán rányomhatja a bélyegét a kapcsolatra, megnehezítheti azt. Én pedig "nyűg"-öt írtam. Tibi megkért, hogy ezt írjam le, megtettem. Nem érzek túl nagy különbséget a két kifejezés között, mert ami tartósan teher, az előbb-utóbb nyűg lesz. Szerintem. Egyébként neki ép felesége van, és most végre őt is megismerhettünk. Mit is mondjak? Ezt nem tudom, hogyan szokták kifejezni, de amolyan "anyatigris" módjára védi férjét, ha állapotával kapcsolatban éri valami negatívum. És ezt jó volt hallani.
A vacsorán ott volt két szociálpedagógus-hallgató fiatal, akik a mi kis életünket tanulmányozzák. Pont Tibit interjúzták is, persze ott is szóba került a párkapcsolat téma, mint problémaforrás. És idézett a blogomból. Még a végén tananyag leszek, basszus... :)
Elindulás-megérkezés. E két szóval pénteken találkoztam, külön szituációban, mégis elég komolyan egymásra "rímelve"... Az elindulás problémáját ismét csak Tibi vetette fel. Eszerint egy találó hasonlattal élve ha egy asztalnál ülve beszélgetek egy számomra addig ismeretlen lánnyal, elkérem a számát, ő talán megadja. De ha a telefonom történetesen a fogason lógó kabátomban van, és el kell indulnom érte, akkor valószínűleg lőttek a számcserének, mert a leányzó szembesül a járásommal. Nem én hoztam fel, Tibi említette meg, de akármennyire hülyén hangzik is, van benne valami, én legalábbis jártam már így. Vagyis csak majdnem: vonaton történt a dolog...
Megérkezés: pénteken egyik munkatársammal beszélgettünk elég komoly dolgokról, és ő mondta, hogy ha gyereked lesz, ha apa/anya leszel, akkor mondhatod el azt, hogy elértél valamit: megérkeztél. És valóban, ebben van igazság, én is valahogy így képzelem el...
"Megérkezett" Moncsi is. Vele koptattuk annak idején legtovább együtt az iskolapadot, gimiben öt évet osztály-, fősulin négyet csoporttársak voltunk. Most férjével, Zolival megszületett első gyermekük, Kristóf. Ezúton is nagy-nagy gratuláció az ifjú trónörökös érkezéséhez. :)
"Írj egy könyvet, ültess egy fát, nemezz egy fiúgyermeket!" Nem tudom, hol olvastam ezt a felnőtté válás követelményeit leíró bölcsességet, most eszembe jutott. Vicces, a google-ban görög, kínai eredetű gondolatnak tartják, sőt találtam olyan forrást is, mely szerint ez egy buddhista alapvetés. :) Hát nem tudom. Azt mindenesetre megígérhetem, ha lesz egy fiam, akkor ültetek egy fát, és felteszem a blogra... :P
Szombaton délelőtt plázáztam, semmi komoly, újságért mentem, na és adtam fel lottót is, a "dórikás" számaimmal, lett egy találatom, kettő pedig mellette van... :/ :)
Aztán délután végre Sörkert volt és ETO-meccs. Sok köszönet nem volt benne, a hosszabbításban mentettük pontot a Vasas ellen egy bemákolt ajándék 11-essel. Szörnyű volt. De még így is feljöttünk a harmadik helyre... :D
Meccs után elmentünk Melindával a Mekibe kajálni, onnan pedig hova máshova is mehettem volna, mint törzshelyünkre, a Hollóba. Megittunk egy-két sörikét, és hazajöttem, kb. éjfél körül.
Ma kitört rajtam a tavaszi fáradtság, még Nemzeti Sportért is lusta voltam elmenni, viszont hoztam Anyunak nőnapi virágot, nem sokára jönni fog... :)
A nap további részében pihi, e-mail-írás, és tévé.
Holnap bankolok, át kéne utaltatni a kapuskesztyű árát, kedden pedig lakógyűlés.
Azt hiszem, mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Pacal helyett

Nemrégiben azt írtam, hogy jó lenne valami újdonságot kipróbálni. Eleinte a pacalevésre gondoltam, de aztán jött egy olyan lehetőség, amiben nagyobb eséllyel lelhettem örömömet, mint e bizonyos étel elfogyasztásában. Ez pedig a Magyarország-Oroszország válogatott labdarúgó mérkőzés megtekintése volt a győri ETO Parkban. Ez pedig annyiban újdonság, hogy először szurkoltam a helyszínen valamilyen nemzeti csapatunknak. :)

A meccset tegnap este játszották, elég későn, fél 8-kor kezdődött. Hosszú idő után végre igazi focihangulat uralkodott városunkban, kígyózó sorokban érkeztek az emberek a Stadionba, a parkolók is teljesen megteltek. Hivatalos nézőszámként 10.423 nézőt mondtak be, ami egész szép szám, a zászlók tanúsága szerint az egész országból, sőt határainkon túlról is érkeztek nézők. A kezdőrúgást az Aranycsapat egyik még élő tagja, Buzánszky Jenő, valamint az az orosz Nyikita Szimonjan végezte el, aki a Népstadion 1953-as avatóján is szerepelt. A végeredmény 1-1 lett, ami szép eredmény, bár a legutóbbi EB bronzérmesei elég rendesen lebecsültek minket, és közel sem játszottak teljes erőbedobással. A gólunkat a Sionban légióskodó Vanczák Vilmos szerezte, nagyon tetszett Torghelle Sándor játéka, és örültem annak, hogy egyfajta gesztusként Koltai Tamás, az ETO játékosa is pályára léphetett. Jó volt a hangulat, focistáink "megtették, amit megkövetelt a haza!" A szünetbeli WC-s tülekedés nem nagyon tetszett, de szívesen átélném ezt ETO-meccsen is. Ja, és örülök, hogy nem vagyok nő... :) Sorbanállás, egyebek, hát necc lenne... :)
Még az jutott eszembe, hogy a gólunk után pár szurkoló az "Ellopták az oroszok a tankot..." kezdetű örökbecsűt énekelte. Őrültek. :)
A meccs után pedig videóról megnéztem a Barátok köztöt, mert én sem vagyok százas... :P
Ha már oroszok: a Forma-1-ben szereplő Renault-nak egyik leányvállalata, az általa 25%-ban birtokolt Lada lesz a főszponzora... Pff... Vicces... :) Nem baj, akkor is Hajrá, Kubica... :P
A héten ismét volt egy emlékezetes MSN-beszélgetésem Dórival. A múltkor viccesen megemlítette, hogy mindig a blogról tudja meg, hogy valamiért emlékezetes maradt csevelyünk, ami azért nem teljesen igaz. :) És most sincs így... Ez most kivételesen annyira nem vidám történet, kicsit meglepődtem magamon, de a részletek ezúttal az én titkaim maradnak, és majd valamikor egy valamilyen formában megírni tervezett levél után az övé is...
Ma meló után szomszédoltam egyet, a lenti szomszéd Dáviddal németeztünk picit, meg az anyukájával beszélgettünk egy kávé mellett. Hatkor kávé. Nem vagyok normális... :) Ja, és kaptam kölcsön egy nagyon érdekes, és elég aktuális könyvet: Gyárváros helytörténetét mutatja be a kiadvány... Az építkezés megkezdődött, udvarunkat egy nyolclakásos társasház fogja beborítani... :/
Holnap ismét kihagyom a céges focit, mozgássérült barátainkkal megyünk nőnapi vacsorára a Nádor Étterembe. Vagy ezt hogy kell mondani? Köszöntjük a csajokat egy étteremben? Ezt nem vágom... :)
Szombaton délután ETO-Vasas, előtte sok-sok alvás, bevásárlás, valamint e-mail- és iwiw-üzenetek írása a terv. Persze lehet, hogy egy blogbejegyzés is bele fog férni, ez ihletfüggő... :)
A meccs utáni program pedig nyilván eredményfüggő, de mindenképpen lightosabb lesz, mint az előző hétvége... :)
Na, jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Reninek pedig Boldog Szülinapot! ;)

Vegyesfelvágott 14

Na, a beígérthez képest egy nap késéssel, de jelentem, itt vagyok! :) A csúszást ezúttal meg tudom magyarázni. Lesz itt ma minden: sport, buli, csajok, ... Szóval érdemes lesz velem tartani, ahogy a nagyok szokták mondani! :)

Céges foci: jaj de régen volt már péntek... Mindegy is, a lényeg, hogy megvolt a foci, jó is volt a foci, és elégedett is voltam magammal. Kb. 6-0-ra vezettünk, amikor az első gólt kaptam, sikerült teljesen lehúzni a rolót. A végén talán nyertünk is, de itt tényleg másodlagos az eredmény...
Foci után bent maradtam Győrben, Anyu meglátogatott, majd hazament. Pihengettem, időben lefeküdtem, készültem a hétvégére... :)
Szombat... Cipővásárlással indult a nap, ez teljesen a megszokott módon telt, nem írom le még egyszer... Viszont a buszmegállóban találkoztam egy kedves idős bácsival, aki mesélte, hogy 58 évvel ezelőtt ő is buszsofőr volt, meg hogy akkor teljesen más volt minden, még a város is, de hát ez a világ rendje... És a beszélgetés végére megérkezett a "csoda". :) A Győrben és Mosonmagyaróváron a BKV megrendelésére készülő, de városunkban is tesztelt Kravtex Citadel busz. (kép). Hát ez nagyon tetszett! Halk, kényelmes, az utastérben kiírják a következő megállót, sőt egy kedves, ámbátor automatikus női hang be is mondja őket. Nemrég olvastam a Kisalföldben egy cikket a mai középiskolások nyelvezetéről, eszerint a busz nagyon arc volt, én legalábbis lájkolom. :)
Délután aztán 5-kor találkoztunk Kutyával és Andrással a Dreherben, megnéztük az Újpest-ETO-t. Nem volt valami jó meccs, nem is játszottunk valami fergetegesen, de a lilák igen szar napot fogtak ki, így simán nyertünk 3-0-ra. Mintegy megalapoztuk az estét, a szó minden értelmében... :) Innen a Hollóba mentünk, csak sajna nem volt asztalfoglalásunk, így a hely kissé szűkösnek bizonyult, tovább is mentünk a Smukiba. A Hollóban még velünk volt tesómék vőfélye, András is, a lagzi óta most találkoztam vele másodszor... Lui is benézett, és... Na, de erre még visszatérek. :) Végül, de nem utolsó sorban Adri és Zoli is benéztek, sajnos siettek haza, de nagyon örülök, hogy találkoztunk... (...)
Smuki Sörpatikájában "'izgalmas" csocsópartyt" vívtunk - úgy kikaptunk Katáéktól, hogy öröm volt nézni...-, és folytattuk a sörrentést.
Az estét egy számomra eddig ismeretlen helyen zártuk, ha jól emlékszem, Play a neve. A Torock kocsma helyén, a vidékinél van, egy új diszkó, nem rossz zene, nem túl sok ember, de nekem egy kicsit hangulattalannak tűnt. De azért jól éreztük magunkat... És volt Staropramen is!:P Meg Csabi is volt, ex-call centeres kollégám, aki "Isten, áldd meg a magyart!"-feliratú DAC-sálat ígért nekem... :)
Végül olyan hajnali 5 körül értem haza, de még nem feküdtem le, a gépet be kellett kapcsolni, megnéztem kik vannak MSN-en. :D Nem ám, az ETO-meccs szúrkolói reakcióit "kellett" elolvasnom a késői (korai?) órán... :)
Négy óra alvás, és a kétszámjegyű elfogyasztott korsó, illetve üveg sör elfogyasztásának hatása alatt - meg érzelmileg ugyancsak kissé "feltöltődve - Anyu telefonjára ébredtem. Szegényem meg volt ijedve a hangomtól. Nos, én is! :)
Három óra alatt magamhoz tértem, aztán jött értem Lui és Dávid, éééss.... Mentünk a Magvassyba a női kézilabda Magyar Kupa-döntőre. :) Vagyis előbb a bronzmeccset néztük, a Hódmezővásárhely-Békéscsaba derbit. Gyerekek, én Vásárhely-drukker is lettem... :) Van egy Abramovics nevű kapusuk, az valami csoda... Nem egy Pálinger, de egyfolytában mosolyog... :) Imádnivaló! :P De sajnos hetesekkel elbukták a meccset, viszont bronzérmet így is kaptak, én végre elmentem a büfébe kajálni, így aztán mindenki elégedett lehetett... :)
Majd jött a Fradi elleni döntő, amit egy érdekes esemény előzött meg. Amerikai mintára a meccs előtt a közönség plüssállatokat dobált a pályára, amit aztán összeszedtek, és a megyei kórház kis betegei fogják megkapni... Összesen 17 zsáknyi játék gyűlt össze... :) Tök hangulatos volt, a végén már a két csapat játékosai is a játékokat szedegették. :) A mérkőzést aztán - és ezzel a Magyar Kupát zsinórban hatodszor - a Győri Audi ETO KC csapata nyerte. A két gárda között igazából klassziskülönbség volt, már az első félidőben rászámoltunk a ferencvárosi zöldekre- közte tíz...:) -, majd a Fradi 10. góljánál, talán 26-10-nél zúgott újra a "Tíz! Tíz! Tíz!" :D A vége 33-20, amikor már szinte csak a fiataljaink voltak a pályán... :)
Hazatérve még kajarendelés, fürdés, és csak úgy a rend kedvéért elhagytam a telefonom tokját... :/ Fogalmam sincs hová tettem...
Ma pedig meló, kipihenten, viszonylag frissen, üdén, és fiatalosan... :)
Véget ért a téli olimpia... Közel sem láttam annyit belőle, mint amennyit szerettem volna, a hokidöntő is kimaradt...
Egy hír, ami meglepett: amikor Svédország jégkorong-válogatottja elbúcsúzott a további küzdelmektől, az ország fogadóirodái közölték, hogy mindenki visszakapja a pénzét, aki a csapat végső győzelmére fogadott, mert épp elég nagy veszteség, hogy csalódniuk kellett, ne bukjanak még pénzt is... Nagyon tetszik ez a mentalitás, északon csak a hideget nem szeretem... :/
És ha már észak: Amler Zoltán, a Nemzeti Sport újságírója minden nap egy szubjektív naplóban mesélt kinti élményeiről, és ő hívta fel az olvasók figyelmét a finn műkorcsolyázónőre, Kiira Korpi-ra... Hm... Ez a nő egyszerűen gyönyörű.... :)
Akartam még egy picit visszafogottan politizálni is, de attól most elment a kedvem. De majd azt még lehet, hogy pótolom, mert olvastam valamit, amin nagyon kiakadtam... De most nem fárasztom magamat és másokat sem ilyen hülyeségekkel... :)
Holnaptól visszatér a tél... :( Szerdán magyar-orosz, Arsavinnal, Pavljucsenkóval, Pogrebnjak-kal, és persze a mieinkkel, többek között a győri Koltai Tomival... :)
Épp Csinibaba CD-t hallgatok, jó kis nosztalgia... :)
És AVE ásványvizet iszom. És szörnyen poshadt íze van... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Megvilágosodtam

"Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is rosszabb..." :)

Ennek a kis idézetnek semmi köze a bejegyzéshez, csak ebben a napsütéses-bördzsekit végre előkotrós időben eszembe jutott... :)
Szóval, megvilágosodásomról... A héten valamelyik Vacsoracsatában Gönczi Gábor főzött. Na, az ő felesége, Tatár Csilla szerintem nagyon szép nő. :) De most nem ez a lényeg. A Fókusz műsorvezetője amolyan meglepetésvendégként elhívta Veres Robit, alias MC DC-t, a Csillag születik című műsorban feltűnt mozgássérült freestyle rappert, vagy mit... :) Na, én ezt a srácot tényleg ismerem. Mármint látásból. Nagyjából egyidősek vagyunk, és ő a Pető Intézetben tanult, én pedig alsóban a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon (honlap, ha érdekel, itt) diákja voltam, az előkészítő évvel együtt 1987-től 1992-ig. Te jó ég, de régen volt... :/ Azután kerültem Győrbe, a Feketébe, de ez már egy másik történet, majd egyszer elmesélem. :) És minden évben májusban szerveztek mozgássérült gyerekeknek egy "Sportolj velünk!" néven futó versenyt a Testnevelési Főiskolán, és szerintem ott versenyeztünk egy-két számban egymás ellen... :) Ja, és arra is emlékszem, hogy ezen a versenyen egyéni aranyérmet a pesti iskola színeiben nem nyertem, csak később már győri indulóként- úszásban.
Ja, egyébként nagy respect Robinak, örülök, hogy él a lehetőséggel, remélem, sikere hosszú ideig kitart majd. Egyébként pedig nekem személy szerint herótom van attól, ha a saját mozgásomat látom filmen, kíváncsi lennék, hogy ő ezt hogy viseli...
Nem értem a lányokat... Ezt a dolgot lehet említettem már, most újra elmesélem. Miért van az, ha egy csajjal sétálok a városban, az idegen nők valahogy máshogy néznek rám, meg mittudomén...? :) Ez Katának is feltűnt... Bár a mi sétáink mindig elég érdekesek, röhögcsélünk, bohóckodunk, szóval ja... Lehet itt is a válasz... :/ Akkor már értem a csajokat. Na jó, csak vicceltem. :D
Balázsék Morning show-jában (nem, nem kapok jutalékot az RTL Klubtól...:P) hallottam egy tök érdekes dolgot. Vagyis inkább megnyugodtam, hogy normális vagyok - talán. :) Szóval: jobb kéz- bal kéz. Én kétkezes vagyok. Írni csak jobbal tudok, rajzolni egyikkel sem. :) Az evőeszközöket "normálisan" használom, de például labdáért ballal nyúlok, teke ugyanígy, ha nagy ritkán a konyhában mókerálok - nem röhög - akkor is pl. a serpenyő a bal kezemben van... Balázséknál is szóba került, így még annyit megjegyeznék, hogy a bré is csak bal kézre esik...:$ Viszont mondjuk a bal kézzel körömnyírás jobbról, na az egy hosszú procedúra szokott lenni... :) Fura dolog ez is... :)
Köszönetnyilvánítás: sógornőm öccse, Attila újabb lábsérülés után lábadozik, csak két mankóval tud közlekedni. Nagyon szeretett volna ott lenni szerdán a már említett magyar-orosz meccsen, de ez így a sok lépcső miatt felejtős lett volna... Felhívtam Nórát - utálja, ha Nórinak hívják, azért vagyok ilyen hivatalos :) -, aki a Győri ETO FC amolyan kommunikátora, sajtó, és szurkolói irányban. És bár a mérkőzés nem ETO-rendezés, Nóra telefonálgatott érdekünkben, így Attila akadálymentes helyről, MLSZ-tiszteletjeggyel nézheti meg ezt a meccset. Én meg a megszokott ETO-bérletes helyem alatti sorban... :P Nóra, ezúton is köszönkük!
Tegnap egyébként Kata egy elhamarkodott ígéretét "hajtottam be". :) Még kedden azt mondta a Baross úton, hogy szívesen maradna még, de fázik, viszont cserébe szerdán lejön velem a Hollóba. Ott is voltunk, de 8-ra már itthon, hiszen a Barátok köztöt nem szabad kihagyni. Pff... RTL... :D :D
Csütörtök lévén közeledik a hétvége. Holnap majd foci, Anyu meg talán bent alszik Győrben. Szombaton aztán délelőtt cipőt veszek. Igen, még karácsony előtt vettem a mostanit, ami elég sok idő, menni még úgy ahogy lehet benne, de táncitáncira nem alkalmas már... :(
Ja, mert délután a Dreherben megnézzük a végre induló NB1 nyitófordulójában az Újpest-ETO-t, aztán hazajövök, készülődök, aztán buli. Lesz egy Kata, egy Balu, egy Laci, egy Zoli. Meg két Adri is lesz. Meg én is leszek. :) Még fogalmam sincs merre megyünk, de valószínűleg Hullám. Lecsekkoljuk március 13. előtt. :) Remélem beférünk, mert állítólag valami szalagavató lesz, vagy mi. Abból meg már kinőttem. Asszem. :)
Úgyhogy legközelebb kb. vasárnap jelentkezem. De addig is lehet olvasgatni, kommentelni ám... ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

(Egyebek mellett) jegyes

Vasárnap itthon maradtam, mármint Győrben itthon. Sikerült egy teljesen passzív napot produkálni. :) Egy balul sikerült pizzarendeléssel alapoztam meg a hét utolsó napját. Ugyanis van egy olyan új kajaházhozszállító cég, ahol pizzagolyókat lehet rendelni -amit egyszer valahol már ettem, és nagyon ízlett-, és én megpróbáltam, de nem sikerült. Ugyanis 06/21 kezdetű telefonszámon lehet rendelni, amit meglepő módon hét szám követ, de én csak hatot "vettem észre", az utolsóról valahogy nem vettem tudomást... Máig nem tudom, hogy ez milyen szám, de majd legközelebb kipróbálom... Így viszont a Don Pepéből rendeltem. Ahol elfogadták a meleg étkezési utalványt, így elég olcsón megúsztam... :)

Ha már utalvány: kapunk welness-utalványt, vagyis egészségpénztári juttatást is, amiből már kb. 40 ezer forintnyit összegyűjtöttem, egyedül egy 4.990 forintos kapuskesztyűt vásároltam belőle. Amiről most tudtam meg, hogy vissza kell fizetnem, mert arra pont nem lett volna szabad felhasználni...
Vasárnap este aztán a Hollóba mentem, Katával, és Baluval beszélgettünk, a háttérben ment a Leipzig-ETO, de azt túlzás, hogy néztem: figyelemmel kísértem. :) Nyertek a lányok Németországban is, de Konkoly edző meccs utáni nyilatkozata nem kis aggodalomra ad okot... :/
Csak kóláztunk, meg kávéztunk, és elég hamar haza is értem, majd a nap végén a szombaton születésnapját - nem - ünneplő Kutyával dumáltunk több mint egy órát- a kórházi flottának köszönhetően ingyen... :)
Tegnap meló után Kata és Balu néztek be egy kis spinning utáni levezető cigi-ásványvíz-élménybeszámoló körre. Majd Dórival MSN-eztünk. Írtam már arról, hogy ő valahogy képes a lehető legjobb pillanatokban jelentkezni. Nos, ismét ez volt a szitu. Katáék leléptek, utána egyedül maradhattam volna a hülye gondolataimmal, de ő szerencsére elterelte a figyelmemet. És hogy mik ezek a gondolatok? A blognak ez az egyik nagy hátránya, hogy ha nem írok le mindent, én is érzem, hogy nem kerek a történet, de erről még tényleg nem szeretnék írni. Maradjunk annyiban, életem eddigi talán legnehezebb döntése előtt állok. Az egyik változat főként anyagilag lenne kemény, a másik pedig... Kis túlzással a teljes "véget" jelentené, mármint átalakulna az életem elég rendesen, és nem pozitív irányban... Mindeközben apám - ahogy Anyutól hallom -, olyan dologgal poénkodott, amit én kurvára nem találok viccesnek... Na, de mindegy is, ha letisztulnak a dolgok, ígérem, mesélek itt is bővebben!
Emlékeztek arra a régi reklámra, miszerint "Kovács úr megvette élete második autóját, 25 év és egy VW Bogár után egy Golfot?" Nos, Gerej kolléga élete első autójaként vásárolt egy Volkswagen Golf III-ast, és amilyen áldott jó szíve van, értem is jött meló előtt! És tényleg jól vezet, nem féltem mellette... :D (a kép csak illusztráció:) )
Meg be is vitt munka után a városba. Kata elkísért az IBUSZ-irodába, ahol két részletben összesen nyolc jegyet vettem a jövő szerdai magyar-orosz meccsre. Ott leszek, juhéé. :) Utána a szép időt kihasználva a Baross úton ücsörögtünk vagy két órát, jót dumáltunk, meg ismerősökkel is találkoztam. Ja, és Adrit is felhívtam, hogy ha esetleg mostanában végezne a suliban, megvárnánk, de sajnos erre már nem került sor, mert fáztunk...
Volt még egy harci feladatom. Ki kellett derítenem, hogy a stadion - így egyben lakásunk - környéki kocsmák nyitva lesznek-e jövő szerdán a meccs előtt. Bementem megkérdezni, válasz még nincs. De azért egy sört ittam. Egyrészt amúgy is kellett pisilnem is, másrészt meg megérdemlem. Nyolc jegy az mégiscsak nyolc jegy... :D
Máricius 13-án lesz nálunk egy elvileg pótszülinapi, gyakorlatilag viszont tavasz- és Forma-1-váró buli. Összeszámoltam, összesen 27 embert várunk. :) Pf... "Sok jó ember van, de mi kis helyen is elférünk"- Lui barátomat idézve... :) Persze a hó miatt átírt NB1-es forgatókönyv miatt páran délután 4-től ETO-Kecskemét meccsen vagyunk, de utána kezdődhet a buli. :)
Hm... Volt nekem fősulin egy haverom. Sokat beszélgettünk vele is csajokról. Okos, értelmes gyerek, jó humorral, amennyire meg tudtam ítélni, nem is nézett ki rosszul. De a lányok kapcsán megállt a tudomány, teljesen indokolatlan módon nem volt semmi önbizalma. Sokat beszéltünk - én is (!!!) - a lelkére, néha kicsit túl határozottan is. Aztán ez a barátság - részben talán emiatt is - megkopott, már ott helyben, a fősulis évek alatt...
És amiért ez megemlítem: most láttam iwiwen a képei között, hogy olyan barátnője van, hogy hujjuj... Úgy ráírnék egy üzit, hogy "Ugye hogy ugye, kedves barátom?"
De nem írok. Semmi közöm hozzá. Örülök a fejleménynek, és remélem, hogy boldog.
Puszik, pacsik, jók legyetek!

Szép időnk van

És pont. Tulajdonképpen ennyi a lényeg. Tök jó volt reggel kimenni, és érezni ezt a már-már tavaszias időjárást. Elmentem a vasútállomásra Nemzeti Sportért, és a Honvéd ligetben egy padon ülve lapoztam át először.
Erre is már nagyon régen volt példa... :)
Tegnap egyébként ugye tényleg bent maradtam Győrben. Úgy volt, hogy tesómmal elmegyünk a Sparban lévő kínai étterembe, mert ott 1.700 forintért korlátlan fogyasztás van. Igen ám, de ez az összeg hétvégén 2.700, és annyira nem ismerem a kínai konyhát, hogy ennyiért tutira bőségesen jól lakjak, inkább átmentünk az Árkádba.
Majd hazatérve desszertként jó kis sógornőm-féle tiramisut burkoltunk. Aztán nagyjából el is telt a nap, tegnap tesómék kimentek Tétre, én meg nem csináltam semmit, nem mentem sehová, olvastam, tévéztem, és aludtam, kb. 10-ről reggel 8-ig.
Szombat délelőtt mentünk volna meccsre is, de fújt a szél, pötyörgött az eső, így inkább kihagytam. De annak azért örülök, hogy nyertünk 2-0-ra. A Vidit legyőzni mindig nagy öröm. :)
Ma egyébként majdnem haza kellett mennem Écsre tartalék ruhákért, mert kifogytam a készletből, de egy rejtekhelyen találtam még cuccot, így ezt a plusz kört megúsztam. Amúgy meg elég fontos kérdésben beszélnem kéne apámmal. És nem merek. Félek tőle. Meg a plusz köröktől. És utálom, hogy mindig ezt játsszuk... :/
Ismét találtam egy érdekes blogot. Egy egyetemista lány szakdolgozatában a prostikhoz járó emberkéket elemzi, és úgy gyűjt első kézből tapasztalatokat, hogy beállt ő is pár hétre a legősibb mesterséget gyakorlók közé. Pénzt nem kér kuncsaftjaitól, csak egy anonim kérdőív kitöltését. És egy blogban pedig leírja tapasztalatait. Ez megint az a kategória, hogy túl vagyok már azon, hogy bármin is meglepődjek, de ez azért fura egy kicsit... Még hihetőnek is tűnik a dolog, de szerintem egy-két dolog azért necces... A blog teljesen nyilvános elég nagy az olvasottsága, de a belinkeléstől ezúttal inkább eltekintenék. De akit érdekel, szóljon, és privát üzenetben elküldöm!
Ma már csak tényleg a pihenés van napirenden, meg délután majd Leipzig-ETO női kézilabda BL-meccs. Nézem, de hogy hol, az még kérdéses. :)
Még annyi jutott eszembe, hogy a szép idő majd lassan újra kihozza belőlem szokásos könnyű kis tavaszi depressziómat. Egyedül vagyok, és már nagyon utálom... Lehet, hogy tényleg társkereső hirdetést fogok feladni? Egy próbát megér...
És pont.

Séta a Parkban

Természetesen az időjárás még nem teszi lehetővé, hogy egy, a természet lágy ölén lévő parkban csatangoljunk. Viszont szerda este bátyámmal elmentünk az ETO-parkba, épp esedékes nagybevásárlásomat lebonyolítandó.

A stadion melletti bevásárlóközpont november elején nyílt meg, ami barátok között is több, mint három hónap. De az egész nem ér egy... Na, maradjunk annyiban, hogy nem ér semmit... :) Egy csomó üzlet még nem nyílt meg, a meglévők nem túl szimpatikusak, vásárló is alig volt. Az eladók szinte vadásszák a vevőket, az Alexandra könyvesboltban konkréten meg is kérdezte a csávó, hogy veszünk-e valamit, vagy mi is csak nézelődünk...
Egyetlen pozitívumként a Ziccer Sportot tudom megemlíteni, ahol elég sok ETO-s cucc van, köztük nagy vágyam, a kéziscsajok fekete meze "mindössze" 9.990 forintért. Ezt azért tartom relatíve kevésnek, mert én a mezemet kb. 3 éve 14 ezer forintért vettem.
És hát a CBA... Igazándiból nem akartam túl sok dolgot venni, vízből, tejből apadt a készlet, meg pár olyan dolgot, amit aztán jó darabig nem kell újra vadászni, pl. szemeteszsák meg hasonlók... Na, de ez a bolt... Gyűjtőben nem lehet tejet venni, a holmik elrendezésében nincs semmi logika, és hát ez az üzlet is elég üres. Ja, a bevásárlókocsit pedig végig kellett tolni az egész bevásárlóközponton, majd üresen vissza még egyszer... Nem voltam elájulva... Vicces volt, hogy a hóban nem vettük észre, hogy mozgássérült parkolóba álltunk be, ami esetemben ugye nem probléma, csak éppen itthon felejtettem a parkolási engedélyemet, és amilyen szerencsétlen hülye vagyok, simán el tudtam képzelni, hogy megbüntetnek minket. De szerencsére megúsztuk... :)
Csütörtökön semmi különösebb esemény nem történt. Talán "csak" annyi, hogy Görbiczet újra megműtötték, a korábban már operált térdén szenvedett porcsérülést, és kb. 4-6 hetet kell kihagynia. Remélem, a sok sérüléséért a sors BL-győzelemmel fogja kárpótololni... :)
Focicsapatunk pedig képbe került a bundabotrányban. A hírek szerint a tavalyi Magyar Kupa-döntő előtt a Honvéd labdarúgói közül keresték meg páran játékosainkat, 20 millió forintért eladták volna a kupagyőzelmet. Sztárjaink ezt nem fogadták el, kikaptak annak rendje és módja szerint- grátisz... :/
A csapatban pedig egyre több a grúz focista, a Tbilisziből érkező játékosokra lassan "belföldiként" tekintünk, a rivális csapatok szurkolói már ETOIDZÉ-nek becézik gárdánkat... Hehe... :) :/
Tegnap pedig ugye focizni voltunk... Hát asszem nekem semmi se jó... :) A múltkor az volt a bajom, hogy alig melegítettem be, most pedig úgy "belőttek", hogy már a bemelegítés során elfáradtam... :) Kemény volt, jó sokan voltunk. Szegény jobb kezemet el is lőtték, meg rá is léptek, szóval egy kicsit megviselt... De ezzel nincs gond, ez vele jár. Foci után pedig Hollóztunk, semmi extra, sör, hülyülés... Jaa és tök hülye képeket is csináltunk, majd ha kapok, mutatok... :)
Még nem tudom pontosan a hétvégi programot, este vagy megyek valahová, vagy nem, holnap vagy a Laposon nézek BL-meccset, vagy nem, szóval minden képlékeny... De ha nem megyek sehová, akkor se lesz gond, sógornőm adott egy rakat filmet, szóval tarthatok simán filmnézős punnyadást. Passzív pihenés rulez! :)
Majd elfelejtettem: MC DC fogja vezetni a Kész átverés show-t... Kíváncsian várom, mi sül ki ebből... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Fociszerenád

Az előző posztban boncolgattam azt a bizonyos "focimeccs vs. barátnő"-témát. Valószínűleg túlspilázom a dolgot, vagyis mint minden, ez is kompromisszumok kérdése, tudtommal egy pár sincs összenőve, így semmi gond azzal a bizonyos meccsremenéssel... :)
Az általam rendszeresen böngészett Labdabiztos fociblog-on találtam egy hasonló témájú írást, az alábbi két videóval illusztrálva.
Szurkolói üzenet Valentin-napon a meccsről. A filmek Puma-reklámok, de állítólag "igazi" Tottenham-, illetve Lazio-szurkolókkal vették fel őket...
Szerencse (kár?), hogy mi itt kishazánkban az időjárási, vagy inkább pályaviszonyok miatt nem küzdünk a Valentin-napon meccsre megyek vagy nem-problematikával... :)
(Na, és itt most sajnos szerkesztenem kell, mert számomra ismeretlen okból kifolyólag a beágyazott videók "kilógnak", és így elég hülyén nézett ki a dolog. Szóval az angol verziót itt, az olaszt pedig itt találjátok!)
Szerintem nagyon jóók... :)
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy esetleges magyar változatban melyik számot énekelnék a szurkolók... Szerinted?
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!