Szeretem az embereket

Mármint ezt most úgy értem, hogy igyekszem az emberekhez pozitívan hozzáállni, bennük a jót keresni, aztán ebből az alaphelyzetből kiindulva eldől, hogy merre is "fejlődik" az a bizonyos kapcsolat. Viszont néha nagyon az agyamra tudnak menni, ha ostoba emberekkel akad dolgom.
Igen, ez is egy buszozós történetről jutott eszembe. Csütörtökön a hó és a lustaság arra ösztönzött, hogy előbb lelépjek melóból, így a buszon összeakadtam a melóból és suliból hazatérő emberek első hullámával. Leszálláshoz készülődve már löktek arrébb az üres helyet meglátva, a másik irányból az ajtó előtt vágtak elém, majd leszálláskor a lépcsőn állt be elém egy kedves felszálló. Na, ez egy kicsit felb*szta az agyamat. De előbb hazaértem, így Ausztriába visszainduló tesómékkal tudtam még kicsit beszélgetni.
Tegnap a céges foci ismét tragikus volt, nem voltam megelégedve magammal. Bár ez a labdarávezetős-kipasszolós játék elég unszimpatikus számomra. Ellenfélként. :)
Aztán fürdés, kaja, és Katával, meg Baluval irány a Fehér Holló. Szeretem azt a helyet, tök jól el lehet beszélgetni, rendes a személyzet, néha akadnak ismerősök is. Nem egy puccos hely, de szeressük. :) Ismételten nem sikerült elérni az utolsó buszt, így taxival jöttem haza. Elszámoltam magam, kis pénz nem volt nálam elég, 20 ezresből meg nem tudott visszaadni a sofőr, így megálltunk a hozzánk legközelebbi benzinkútnál, pénzváltó cigivásárlásra. És ki volt épp a pultban? Általános iskolai osztály- sőt padtársam, Linda. :) Vettem cigit, picit beszélgettünk, aztán hazajöttem.
Most pedig pár dologról címszavakban:
Hivatalos: a már többször említett Katrine Lunde Haraldsen, olimpiai bajnok norvég kézilabdakapus aláírta szerződését, nyártól három évig Győrben fog védeni. Ebből pedig legalább egyet a még elő szerződéssel rendelkező Pálinger Katival. :) Ez hatalmas hír, óriási gratuláció a klub vezetőinek. A következő "skandináv" mondat pedig az "Isten hozott Győrben!" lesz. :)
Többszáz milló forintra perelték egy chicagói bíróságon magyar holokauszt-áldozatok leszármazottai a MÁV-ot. Mert hogy közreműködtek a zsidók szállításában, elősegítve ezzel a náci halálgyárak működését. Mint ahogy rasszista, úgy antiszemita sem vagyok. Egyszerűen nem értem, miért kell még mindig ezekkel a dolgokkal foglalkozni, amikor már az egész nem a gyászról és emlékezésről, hanem a pénzről, "lehúzásról" szól. Nem vagyok történész, de nyilván a MÁV egy jelentős láncszem volt a gépezetben, és ezzel az erővel minisztériumok, cégek sorát lehetne még beperelni...
Szerintem emlékezni kell, és természetesen mindent megtenni azért, hogy ezek a dolgok ne ismétlődhessenek meg újra...
Ja, és hogy a MÁV nélkül nem ment volna? Erről csak annyit, hogy Radnóti sem egy marhavagonba préselődve írta meg verseit...
Egy magyar joghallgatót pedig letartóztattak, mert tömegmészárlást tervezett végrehajtani, legalább 22 embert óhajtott megölni, példaképeit, az iskolai ámokfutókat utánozva... Az ilyen embert szabadon engedik valaha? Meg fog ő "gyógyulni"? Igen beteg egy országban élünk...
Lauú blogjában azt írta valaki egy kommentben, hogy egy blog olyan, mint egy sorozat. Ha egy "részt" láttál belőle, és tetszett, néha azért visszatérsz, mert kíváncsi vagy a folytatásra... Én pedig arra lennék kíváncsi, hogy az én sorozatomat mennyien kísérik figyelemmel... :)
Téli olimpia: utálom a telet, a havat. Egyetlen téli sportot sem tudok űzni, nézni viszont... Fura, mert egyik téli sportnak sem vagyok fanatikus rajongója, de azért nagyjából igyekszem majd követni az eseményeket. Főleg a jégkorong-bob-síugrás hármasra fókuszálok. :)
A héten elnyammogtam az utolsó szaloncukrot. Most azon agyalok, mit rendszeresítsek helyette az esti nasizáshoz... Kéész vagyok... :)
Holnap Valentin-nap... Gondolkodtam, hogy keresek valami jópofa videót a témában, de felesleges. A véleményem tavaly óta nem nagyon változott. Ja, és persze "szeressük egymást, gyerekek!"... :) Ennyi a lényeg. Jaj, ez most tiszta kozsós lett... :)
Most összevakarom magam, kimegyek Écsre relaxálni, pihengetni, holnap visszatérek.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Call center Déjà vu 2

Van ugye két állandó "rovat", a Vegyesfelvágott, és a Vide(J)ó. Most nem indítok egy harmadikat, de volt már ez a cím, és most újra előveszem, ezúttal tökéletes francia helyesírással. :)
Meg amúgy is elég gyakran tör rám mostanában ez az "ezt már valamikor átéltem"- érzés, de ez már egy másik történet - lenne... :)
Tegnap egy elég fárasztó nap után értem haza, és amint bekapcsoltam a gépet, elkezdett csörögni a telefonom. Kata hívott, beszéltünk kb. fél órát, és már a vonalban várakozott - bátyámmal együtt temetésre hazaérkező - Edit sógornőm. Ezután pedig az alattunk lakó srác jelentkezett be, hogy német leckét kellene írni. Magyarul írjam meg neki a német háziját! :) Igeragozás präteritumban! Remek volt, egészen elszoktam tőle. Egy kivételével mindegyikre emlékeztem kapásból! :) A telefonok végére egyébként már fájt a fülem, és tiszta hülyeség, de újra eszembe jutottak a régi szép call centeres idők. Semmi pénzért nem mennék vissza, nem csinálnám újra, de nagyon szerettem ott, azokkal az emberkékkel dolgozni... :)
Majd este egy kollégám kérésére - de nem neki :) - esküvői zenéket keresgéltem. Esetemben kifejezetten perverziónak számít, hogy szeretek lassú, szerelmes számokat hallgatni, közben jó esetben ábrándozni, rossz esetben agyalni, így megint elég komolyan odavertem a saját hangulatomnak... :)
A nap zárásaként videón megnéztem egy riportot, ami a Napló vasárnapi adásában került adásba. A téma: két szlovák városban is betonfallal választották el a cigánytelepet a többi lakó házaitól... Kétszer is megnéztem, érdekes volt, és tanulságos. A véleményemet nem írom le, mert nem akarom, hogy rasszistának tűnjek... :) Csak annyit jegyeznék meg ismételten bátortalanul, hogy mozgássérültként én is egyfajta "kisebbség" tagja vagyok, és nem a többségnek kell hozzánk alkalmazkodnia, hanem fordítva. Például nem várhatom el, hogy minden egyes lépcső helyére lejtőt szereljenek. Ennyi. A példa kellőképp hülye, de a lényeg benne van...
És most pár dologban kapcsolódnék az előző poszthoz:
Egyre valószínűbb, hogy Lunde tényleg Győrbe igazol, sőt ikertestvére is követheti. Furcsa ez a fordított irányú játosvándorlás, nem ehhez vagyunk szokva, de azért egy próbát megér! Ja, és Víg Vivi és Oguntoye Viki Pálinger cseréjeként bármilyen tehetségesek is, - egyelőre nem BL-szintűek. Úgyhogy: Katrine, Győr venter på dig! :D
A márciusi magyar-orosz meccsről még mindig semmi infóm! Tök jó lenne tudni, hol lehet itt Győrben jegyet venni rá...
Melegétkezési utalvány: tegnap hallottam a tévében, hogy a Tesco bizonyos termékekre elfogadja. De hogyan válogatják szét a kasszánál mondjuk a hírben említett konzerveket és helyben sült péksütiket a többi terméktől? Ez nagyon nem világos... Remélem nem sz*roznak, mindenre elfogadják és ennyi!
Mondjuk: az előző bejegyzésben idegesítően sokszor írtam le ezt a szót. Így visszaolvasva engem is zavar, de nem írom át. Ma mondjuk csak - khm...:) - kétszer írtam le. Azt hiszem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 13

Régen is írtam, mesélnivaló is akad bőven, így aztán vegyesfelvágott. A tizenharmadik. :)

Cégesfoci: na igen, a pénteki focinak elég fura hangulata volt, ugyanis egészen pontosan heten játszottunk két csapatban, ami azért elég vicces volt. :) Tudom, ha nem lennék mozgássérült, az én 175 centimmel valószínűleg soha nem álltam volna kapuba. Így viszont imádom. Most viszont alig értem labdához, szinte nem védtem semmit. És ez azért volt, mert nem jött el az a kolléga, aki "be szokott lőni", vagyis akivel be szoktunk melegíteni kétkapuzás előtt. Hihetetlen, hogy ez mennyit számít... Az pedig határozottan pozitívum, hogy négy hónap kihagyás után visszatért Judit, aki lány létére nem csak tud, de kur*va jól tud focizni. És ő a második NB1-es lányismerősöm! :P
Akárhogy is terveztem, a fáradtságtól nem voltam képes már péntek este kimenni Écsre... Így másnap reggel mentem.
Szombat reggel aztán megtudtam, hogy szabadságra megy az újságos, akinél hajnalban vásárolni szoktam. Aztán azt is megtudtam, hogy nem is szabira megy, hanem csődbe. Amióta átvette a boltot, oda szoktak járni ilyen vén alkeszok rakétát inni, és nagyon büdös cigit szívni, amit eddig is tudtam. Amit viszont nem, hogy mindezt hitelbe tették, és eddig bírta az újságos bácsi. De ez még nem hivatalos infó.
Ezután, mivel lekéstem a buszt, a Hollóban kávéztam, aztán egy Pannonhalmára tartó járattal indultam haza. És basszus majdnem részese lettem egy buszbalesetnek... :/két autó ütközött, az árokban kötött ki, és az egyik súrolta buszunk oldalát... Na, az azért nem volt gyenge... :/
Hazamentem, ebéd és fürdés után jöttem is vissza. Lepakoltam itt Gyárvárososban, aztán...
Aztán Katáékhoz mentem, ahol öccsének, Balázsnak a névnapját, és barátjának, Rolandnak (=Béla) születésnapját ünnepeltük. Iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk, közben "megnéztük"az ETO kézislányainak Ljubljana elleni meccsét. Azért az idézőjel, mert a szlovénok hat gólos vezetésénél kikapcsoltuk a tévét, és mire kikönyörögtem a visszakapcsolást, már kettővel vezettünk, és nyertünk is. Pazar hajrá volt, Pálinger állítólag ihletett formában védett, ezért is meglepő, hogy Győrbe tart Katrine Lunde Haraldsen (fotó), a dán Viborg norvég válogatott kapusa. Amióta az Audi támogatja az ETO női kézilabdásait (2005) , várunk egy ilyen kaliberű világsztár leigazolására, de meglepődnék, ha idejönne Pálinger mögé kispadozni. Ja, ás egyébként a férje focista, és olyan helyen keres magának csapatot, ahol felesége közelében lehet... Érdekes, legalábbis érdekes... :) És ha Lunde idejön, minden meccset nullára nyerünk. :) És Dórival megyek autogrammot vadászni! :D
Na, de Katáékhoz visszatérve: szokásos, sokat röhögős, nagyokat beszélgetős este volt. Az Unicum Nextet megszerettem, házi mézes almapálinkát soha az életben nem iszom többet, pláne nem franciasalátával... :S Ja, és soha többé nem szívok sodort piros Symphoniát... :S Ma a világoskék Szofi olyan volt, mintha szanatóriumban lennék... :)
Hatig dumáltunk, nyolckor keltünk, délután 1-kor értem haza. Alvás kettőtől ötig, kaja-fürcsi, majd fél héttől megint döglés-alvás volt... Na, ezért nem blogoltam én tegnap... :P
És még pár dologról címszavakban:
Megkaptam az első, 10 ezer forint értékű melegétkezési utalványt... Eddig hideget kaptunk, de azt pofátlanul megadóztatták... :/ Azt nem értem, hogy ez miért jó? Mert mondjuk nagybevásárolok a Tescoban, veszek vizet, tejet, uram bocsá' sört, az annyira nem luxus. Azt nem szabad... De Mekibe, Don Pepébe mehetek, azt támogatja az állam... A példa sarkos, de akkor sem világos a dolog teljesen... :/
Kisorsolták a 2012-es ukrán-lengyel közös rendezésű foci EB selejtezőcsoportjait. Ellenfeleink: Hollandia, Svédország, Finnország, Moldova, San Marino. ANNYIRA nem rossz, bár szerintem a cél itt is csak a szép halál lehet. Mondjuk az első három országot azért megnézném egy idegenbeli túrán... :) Az mondjuk nevetséges, hogy állítólag le akarjuk mondani a Hollandia elleni, VB előttre tervezett felkészülési meccset. Jah, kijátszuk titkos fegyvereinket... :D Március 3-án meg magyar-orosz barátságos meccs Győrben. Arra mondjuk menni kéne. Még soha nem voltam válogatott meccsen...
Indul a választási kampány. Erre - most - nem pazarolom a karaktereket. Igérem, politizálni nem fogok, csak azt fogom megemlíteni, ha valami egetrengetően érdekes, vicces, esetleg ostoba dolog történik. Szigorúan szubjektívan... :)
Mint például a Bokros: mi a f*szért kell a magyar kampányban szlovákul beszélnie? Noormális? Azon gondolkodom, itt is meg kéne hirdetni a Hollandiában már sikerre vitt "Szavazz Donald kacsára!" mozgalmat! Ott a politikusaikkal elégedetlen, de szavazati jogukkal élni kívánó polgárok annyi szavazatot küldtek Walt Disney kacsájára, hogy simán bejutott volna a parlamentbe! :)
Na, ennyi! Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Balázsoltunk

Kedden ahogy megbeszéltük, Baluval és Katával elmentünk az Árkádba, Kata öccsének névnapjára egy echte kézilabdát vásárolni. Tanulságos délután volt, már azt is tudom, hogy a felnőtt férfiak 3-as méretű lasztival játszanak. Ennek megfelelően a 2-essel nők, és a fiú-utánpótlás, az 1-es pedig gyerekméret. Na, azért lehet még nekem újat mondani. :) Innen a Hollóba mentünk, kávé, kóla, majd hazatávozás volt a program.
Tegnap a változatosság kedvéért újra a Fehér Holló nevezetű ivóba szólt a meghívás, ahol összesen négy Balázs nevének napjára ittunk áldomást. Fél órával előbb dobbantottam melóból, így a másodpercre pontosan odaértem 6-ra a kocsmába, az ajtót kinyitva felcsendült a Tankcsapda Mennyország tourist-jának kezdősora - "...szomjas, vagy látom!"-, ami nem is volt olyan rossz ómen... :) A szokásos iszogatás-hülyülés-beszélgetés hármas jegyében telt az este, jól elvoltunk, éjfélre haza is értem.
A mai nap a lassú kezdés után elég hamar eltelt, mondjuk ehhez az is kellett, hogy nagy nehezen azért felébredjek... :)
És mára is jut egy buszos sztori: a 14-es buszon egy újabb "kisebbségi konfliktus"-nak voltam sokadmagammal szem- és fűltanúja. Egy irdatlan módon ijesztő és ronda 10 év körüli cigánylány észrevette egy - nem roma, de ránézésre nem egy IQ-bajnok... - osztálytársát, akivel korábban valamilyen konfliktusa lehetett. Ugyanis első blikkre még helyesnek is nevezhető anyjával (nővérével?) odament a sráchoz, és elkezdték osztani, lökdösni. Az első blikkre helyesnek tűnő anyuka (nővérke?) igencsak belelovalta magát az eseményekbe, a legrondább szitkokat és átkokat szórta jóval fiatalabb "vitapartnere" irányába. (pl: "sírba teszlek anyáddal együtt!"). Majd mint aki jól végezte dolgát, visszament a busz hátuljába a "többiekhez". A kissrác persze még sokat sejtetően visszaszólt a csajnak ("Szerencséd, hogy nem fiú vagy...!"). Erre persze kezdődött a második félidő, egy újabb veretes eszmecsere. A anyuka/nővérke a fiú szellemi színvonalát kezdte elemezni, elmondta mindenféle hülye gyogyósnak - volt benne néminemű igazság... -, majd egy epés "Te gyerek, tudom, kettőnk közül nem én vagyok az, aki tud olvasni!" mondattal lezárult a konfliktus, de ezen a körülöttem álló 4-5, addig velem együtt ácsorgó fiatallal már számat sállal-kézzel takarva röhögnöm kellett... Istenem, amikor a kultúra elszabadul...
Tudom-tudom: igazságtalan vagyok, és előítéletes. Vagy csak nem szeretek félni?
Teljesen más téma! Képzeljétek, egyik kedves ismerősöm iwiw-adatlapján a kedvenc idézetei között az én blogomból is idéz! Ez annyira jól esett, köszönöm neki! :) Máté, egy ritkán látott cimbi pedig a Hollóban említette, hogy egyszer az üzenőfalon látta belinkelve ezt az oldalt, és belenézett. És szerinte "kib*szott k*rva jó" írások vannak rajta. Mondjuk azt is mondta, hogy szerinte nem vagyok normális, hogy ennyi mindent leírok magamról. Jah, hát ezt a véleményt is köszönöm. :) És azt is tudom, hogy vannak nálam normálisabb emberek is. Semmi gáz nincs ezzel...
Vége a napnak, innentől döglés... Holnap foci. Szombaton meg Écs, aztán házibuli Katáéknál.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Iniesta-generáció

Az utóbbi napokban a szokásosnál mintegy 50%-kal több kisbaba született a barcelonai kórházakban, és a következő egy-két hétre is rengeteg kismama van még kiírva. Az illetékesek, ahogy ilyenkor lenni szokott, elkezdtek "nyomozni", mi történhetett kilenc hónappal korábban - áramszünet, esetleg rossz idő? -, ami kiváltotta ezt a "baby boom"-ot.

Aztán kiderült, hogy április végén, egy szombati napon az FC Barcelona gárdája pazar játékkal nyert 6-2-re a Real Madrid otthonában az el classico-n, a rákövetkező héten pedig Andrés Iniesta góljával a Chelsea-t a BL-döntőbe jutott az együttes. Az FC Barcelona pedig, ahogy jelmondata is mutatja, Més que un club, azaz Több, mint egy klub, a a katalán függetlenség szimbóluma, egész Katalónia büszkesége. A jó katalán asszonyok pedig együtt örültek párjukkal, ennek eredményeként ezekben a napokban sok kis leendő barcás látja meg a napvilágot! :) Így nevezték el a szakemberek a mostanában Barcelonában születő csöppségeket a címben is szereplő Iniesta-generációnak. :)
Visca el Barca! :)
Egyébként pedig köszönöm szépen, jól vagyok. Tegnap ismét a Hollóban hesszeltünk, megint terveztem, hogy az utolsó busszal hazamegyek, de nagyon jól éreztem magam velük, nem volt szívem otthagyni őket. Így ismét csak taxiztam. Éjfél körül értem haza, de elég könnyen sikerült felkelnem, és a meló is gyorsan telt. Csak sajnos borzalmasan meg vagyok fázva... :(
Szerdán Balázsokat ünneplünk, szóval folyt. köv! :)
De addig is két este még pihi van, és tea-kúra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ezek a nők... :)

Hm... Egy ismerős lány iwiw-képei között találtam. Pazar. Háztartástan-kézikönyv 1955-ből. A XX. századi nőnek... :P (nagyításért katt a képre!)

És ha már háztartás, egy vicc:
A férj faggatja a feleségét:
- Drágám! Hol van a tea?
- Jaj, ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A tea a gyógyszeres fiókban van, egy kakaósdobozban, amire az van ráírva, hogy só.
Ennnyi. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! De tényleg... :)

(Fele)másnap

Legelőször is az előző poszthoz egy kis kiegészítés: a munkahelyi "ingergazdagságot" nagyrészt az okozta, hogy engem és az egyik kollégámat áthívott egy másik részleg vezetője egy kis fejmosásra. Teljesen túlélhető, meg részben jogos is volt, mert bizony elkapkodtunk egy bizonyos dolgot, csak az volt "poén", hogy inkább hallgattam/tunk, és elvittem/tük a balhé nagy részét, inkább nekünk ossza az észt, mint a közvetlen beosztottjainak. Na, mindegy...
A pacal meg csak úgy jött. Amúgy meg tényleg nem ettem még soha. :)
Céges foci: két dolog miatt megdicsérem magamat: sikerült egy nálam jóval magasabb, fejelni készülő kolléga elől felugorva elütni a labdát, illetve egy hosszúra sikeredett indításra kiléptem, lepattanás nélkül a mellemnek vágódott, és két kézzel fogtam. Mint a nagyok! :) Ami viszont nem tetszik: néha elfelejtek "ésszel" védeni: fogom a rövid sarkot - oda is kaptam olyan csúnya gólokat, hogy hajjaj...-, ez rendben is van, de a hosszúra érkező labdák után meg nyújtózkodok, és elfelejtek utánuk lépni. Magyarán: a lábmunkán kell javítani. Na, ez a pár sor valószínűleg a kutyát sem érdekelte, de azért leírtam. :P
Foci után egy munkatársam hazadobott, és egy gyors kaja, fürcsi után belevetettük magunkat az éjszakába. Először Katáéknál iszogattunk. Hogy mit? Hm... a Lidl-ben 75 jó magyar forintért (+25 HUF betétdíj) kapható JÄGERBRAU nevezetű seritalt. Sokat ígérő neve ellenére semmi extra, mindenesetre meg lehetett inni. Ezután a Smukiban iszogattunk tovább, onnan pedig a Pirate-ba távoztunk, kb. 3-ig táncoltunk, iszogattunk beszélgettünk. Ismét nagyon tetszett a zene, a buli, jó kis partik szoktak ott sikeredni... Megint küldtem egy fránya SMS-t... :S De azért remélem nem ébresztettem fel...
Fél 4 körül értem haza, szegény Anyu bent aludt Győrben, ráadásul az én szobámban, és 5-kor kelt, ment dolgozni.
Én viszont nem mentem Barni-focit nézni Győrszentivánra... :( Andi 7-kor hívott, hogy jönnek értem, de lemondtam, mert úgy éreztem magam, mint akit fejbe lőttek... Délután aztán felhívtam Barni apját, aki beszámolt a fejleményekről, de azért nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott. Nagyon tudnak ám ezek a 8 éves kiccsákók focizni! :)
Dél körül pedig elmentem a plázába kajálni valamit, meg venni egy két dolgot. Ééés eszembe jutott, hogy ott és akkor van az Esélyegyenlőségi nap, amiről kaptam mailt is, de nem igazán foglalkoztam vele, mert úgy tudtam ugyebár, hogy Szentivánon leszek. Ez a program lényegében a különböző fogyatékkal élőket mutatja be a "többi ember" számára. Lehetett menni kerekes székkel akadálypályán, lehetőség nyílt Braille-írógép kipróbálására is. Voltak fellépők is, például egy siket bűvész, egy kerekeszékes tánccsoport, de az is komoly volt, amikor jeltolmács jelelte Caramel Szállok a dallal című számát. Szóval tényleg érdekes programok voltak, de elég hamar hazajöttem, mert elért a végzet... Kicsit pihengettem, és most itt vagyok...
Holnap alvás kicsit tovább, majd délután Katával és könyvelő Nikivel Segafredo, ennek utána pedig ismét Holló. Meg szerda este is. Meg jövő héten szombaton is hivatalos vagyok egy buliba... :)
Kicsit sok a buli mostanában. Dehát egyszer élünk, vagy mi a szösz, nem? :) De.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Pacal

Hát, ez a mai nap kissé ingergazdagra sikeredett a munkahelyen...
Szeretem, ha van pörgés, mert érdekes is, és a nap is gyorsabban telik. De ez már kicsit sok volt.
Szerencsére egy kollégám hazahozott, így a megszokottnál jóval előbb hazaértem. Nem is bánom.
Holnap végre péntek, meló után céges foci. Aztán lehet, hogy buliba is megyek. Szombaton meg meccsre megyek. Vagy Barniékat nézzük meg, vagy az ETO alakulgató csapatát.
(...)
Kitaláltam, hogy csinálni kellene valami olyat, amit eddig életemben még soha.
Mondjuk pacalt fogok enni... :D
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Horoszkóp és hozzá egy hülye álom :)

Ma a kajáldában találtam egy Bors című újságot, és ebéd közben azt olvasgattam. A mai napra szóló horoszkópomban a következő állt:

Különös álmai voltak az elmúlt éjjel, és ezek még napközben is gondolkodóba ejtik. Megpróbál küzdeni ellenük, de hiába. A legjobb talán az lenne, ha leülne és kibeszélné magából ezeket a dolgokat.

Természetesen nem másoltam volna be ezt ide, hogyha nem lett volna tényleg egy elég érdekes álmom. Nem kell küzdenem, kibeszélni sem igazán, de azért elmesélem. :)
Egy kávézóban ücsörügtem egy gimiből ismert leányzóval. Szidott, mint a bokrot, hogy önző bunkó állat vagyok, meg nem foglalkozom vele, elhanyagolom, és a haverok fontosabbak nekem, mint ő. Amikor végre hagyott szóhoz jutni, annyit mondtam, hogy "Dóri, az a helyzet, hogy..." Na, és a csajt baromira nem így hívják, ennek megfelelően elszabadult a pokol. Annyit mondott még, hogy "Dóri, mi? Na, elmész Te a p*csába!" , majd pofon vágott, rámborította az asztalt, és elviharzott. :D
Ezek után tényleg kíváncsi lettem volna az álom folytatására, de sajna csörgött a telefonom, és felébredtem...
Fogalmam sincs, hogy egy álmot szükséges-e magyarázni. Nem is tudom, nem is akarom. De a bizonyos tudatalattim csak annyiban jelzett, hogy Dóri végzett a vizsgáival, és azóta nem hallottam róla. Tényleg ennyi... :)
Ma még annyi "érdekes" dolog történt - bár kinek mi érdekes? -, hogy meló után a kapunál a cigimbe belefeledkezve elkezdtem "táncolni-koreografálni" az mp3-lejátszóban szóló német számra... És egyszer csak azt vettem észre, hogy egy előttem elhaladó biciklis tátott szájjal bámult, hogy mi a fenét csinál ez a szerencsétlen... :)
De nem zavar... Picit égő, de ehhez volt kedvem, ezt csináltam... :) Mondjuk ha a papa miattam borul a jeges úton, na az gáz lett volna... :)
Ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Körülbelül ott tartottam,

hogy péntek délután. Kezdünk teljesen visszazökkenni a dolgos hétköznapokba, amit paradox módon az is mutat, hogy a céges focin is véget ért a téli szünet. Elég kevesen, nagyjából heten gyűltünk össze, magamnak azonban okoztam annyi bonyodalmat, hogy a kesztyűmet otthon felejtettem. Ez nagy szívás, kb. tíz éve nem védtem kesztyű nélkül, és már lélekben fel voltam készülve erre a balesetveszélyes mutatványra, de szerencsére Zsolti kollégám magánál tartja a sajátját, ami jó is volt a kezemre, így ez a probléma elég hamar megoldódott... A védés nem ment rosszul, a kihagyást azért éreztem, de jó volt visszatérni. :)
Hazatérve úrrá lett rajtam az édes semmittevés. Kaja, fürdés, ezen kívül tévé, net, olvasás egész este... Ja, és megnéztem a magyar-cseh kézilabda EB-meccset, ami szégyen és gyalázat volt, szörnyen kiábrándítóan játszottak a srácok... A "cseh-fóbia" aztán futsalosainkra is átterjedt, akik a hazai rendezésű EB-n 4-0-ás vezetésről voltak képesek kikapni, pedig a továbbjutáshoz már a döntetlen is elég lett volna...
Ha már így belecsöppentem a sporthírekbe. Megvan az ETO első két új igazolása, a marokkói srác nevét most inkább nem keresem meg, új brazil csatárunkat viszont úgy hívják, hogy Ceolin... Pff... :D Mint valami hashajtó, vagy mi... :) Így már azt hiszem, 18 külföldi labdarúgó tartozik a keretünkhöz, a mai Nemzeti Sportban összegyűjtötték őket országokra lebontva, majd valamikor bemásolom, az érdekesség kedvéért... :)
Sokkal szomorúbb téma, hogy ma hat éve halt meg Fehér Miklós, a portugál Benfica focistája... Még mindig csak 30 éves lenne, talán mostanában térne vissza nevelőegyesületébe, az ETO-ba egy kicsit levezetni... :( Ha visszatérne egyáltalán...
Nah, visszatérve napjaim leírásához, szombaton délután mentem csak ki Écsre, délelőtt tollászkodtam, pihentem, neteztem, CD-t írtam, képeket küldözgettem, válogattam. Majd ittam a Hollóban egy kávét, és hazamentem...
Huh... Mire hazaértem, apám már full részeg volt, nem bírta a szomszéd Pista bácsi tempóját sör-pálinka fogyasztás terén... Ez persze viszonylag gyakran megesik, nem is írnék róla, ha... Ha apám nem lett volna kivételesen vicces kedvében... Ittasan inkább buta szokott lenni, most pedig vicceket mesélt, poénkodott, szóval nagyon kész volt... :) Aztán teljesen váratlan módon előállt azzal a kérdéssel, hogy mikor nősülök már meg végre, mert ő az én esküvőmre spórol... Hm... Hát egyrészt LOL, másrészt pedig annak a pénznek jó helye lenne a jogsimban/autómban, esetleg lakásomban is... Ezt meg is mondtam neki, erre azt válaszolta, hogy oké, de mindenkinek szüksége van társra, még nekem is, "pedig látod, hogy elmérgelődünk anyáddal..."
Tudom, persze, mindennél világosabb ez számomra, de egyelőre ez a szitu. Látszik, hogy fater nem olvassa a blogom... :)
A nap hátralévő része tévézéssel, olvasással, és "anyuzással" telt, majd vasárnap délután tértem vissza Győrbe.
Legelőször is a kórházban meglátogattam az intenzíven intenzíven - szóvicc, hehe...:) - dolgozó cimboráimat, vagyis előtte a fogadószinten, az egykori betegfelvételi iroda helyén nyílt újságos-kávézóban egy rég látott kedves ismerősre bukkantam: Mónira. Aki annak idején egy haver barátnője volt, sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk együtt, most picit nosztalgiáztunk, és megbeszéltük, hogy majd valamikor folyt. köv.
Aztán irány az ITO, onnan pedig a Holló, Andráséknak meló utáni levezetés, nekem pedig "az út porának leöblítése". És lelki élet este 11-ig, bár kezdek rájönni, hogy az nekem nincs... Mármint talán nem vagyok egy lelketlen barom, de... Már többször említettem, hogy igyekszem sok mindenen változtatni, meg optimistán hozzáállni úgy általában mindenhez, de bizonyos dolgokban teljesen kilátástalannak látom a dolgokat... Na, mindegy azt mondom erre, hogy egy szar kapcsolatnál még ez is jobb... Sovány vigasz, nem?
Ma reggel egyrészt majdnem széjjel fagytam, másrészt a buszmegállóban dumáltam egy picit Gellért ex-kollégával, a zebrán szerintem láttam egy fősulis ismerőst - bár nem kizárt, hogy azt hitte, nem vettem észre, szoktam így járni...:) - úgyhogy jól indult a nap.
Aztán jól is telt, viszonylag gyorsan is, így nemsokára letudtunk egy újabb hétfőt...
Képek: az iwiwre már tettem fel egy csak ismerősöm számára nyilvános albumot a múltkori Laci-buliból, és már a szilveszterieket is összeválogattam, de azokat még nem volt kedvem feltölteni. De azért itt is lesz egy-két kép, ígérem.
Na, lassan befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Gábor hozzászólást fűzött...:)

Hm... Elég sok mesélni valóm van, de most nem állok neki, mert "túl későn értem haza", vagyis ismét a Hollóban voltam Baluékkal, tehát bővebben majd máskor írok az elmúlt napokról! Lesz mit írni, annyi szent... :)

Most néztem, hogy milyen sok "visszatérő látogató" van a blogon, még akkor is, ha én nem vagyok netközelben... :P
Ja: tök vicces, ha iwiw-en hozzászólnak egy képemhez, válaszolok rá, és kapok egy értesítőt, hogy "Gábor hozzászólást fűzött..." :D
A képen egyébként a barátaimtól szülinapomra kapott pólóval vagyok látható... :)
Akkor hát puszik, pacsik, és továbbra is éljenek a csajok! ;)

Huszonkilenc

Basszus, 29 éves lettem, ami már nagyon sok... Messze nem akkora poén, mint tíz évvel ezelőtt, amikor a húszat súroltam...
Éppen vasárnap beszélgettünk arról Gáborral a Segafredo-ban, hogy milyen érdekes, pár éve még az volt a fő probléma, hogy legyen helyünk a Sanyi Büfében a magyar-svéden, vagy hogy a Klubba vagy máshová menjünk egy előadás helyett, most meg... Meló, lakás- és/vagy autóhitel, szuperbruttó, családalapítás...
Na, ja! Családalapítás. Talán az fáj a legjobban, hogy ettől annyira de annyira messze vagyok, hogy nagyon. IWIW-en látom, hogy nem egy ismerősöm, volt osztálytársam már családot alapított, van gyereke, sőt már több is, én meg... Na, mindegy, ezt inkább hagyjuk! :)
Viszont fel tudok számolni egy magam köré épített mítosszal. Azt szoktam mondani, hogy születésnapomon ünneplem "szingliségem" évfordulóját. Most éppen a nyolcadikat. Nos, utánanéztem, ez nincs így. Vagyis nincs pontosan így. 2002-ben a születésnapom szombatra esett, és vasárnap találkoztunk az egyébként leányzóval. Akkor megköszöntött. Majd - mivel egy elég hosszú kapcsolatból kacsintgatott kifelé - elöntötte az ideg, és elmondott mindenféle önző szemét disznónak. Hogy mi volt a bűnöm? A vidéki buszpályaudvaron voltunk, ahonnan indultam vissza Szombathelyre vizsgázni, és bármennyire is szerettem volna, nem tudtam vele maradni Győrben. Mivel igazságtalannak éreztem a szidalmait, elküldtem a halál f*szára, megkértem, fejezzük be, menjen vissza a barátjához, nekem erre nincs szükségem. Hogy még színesebb legyen a történet, másnap, pontosan abban a pillanatban, amikor már készen álltam arra, hogy bemegyek a művtöri-tanárhoz vizsgázni, felhívott, hogy bemegy Anyámhoz (!) a munkahelyére - az övé is ott dolgozott -, hogy beszéljen rá, hogy gondoljam meg magam. Nos, őt kinyomtam, Anyut felkészítettem, és tök idegesen bementem vizsgázni, ahol nagy nehezen egy kettest összehoztunk a Tanár Úr segítségével...
Életem első vizsgaidőszakában, életem első és eleddig egyetlen - viszonzott - szerelmének története. Ja, és tőle kaptam életem eddigi legemlékezetesebb mondatát. Hogy hogy hangzott? "Szeretlek, Jani!" Ja, hát összekeverte a nevemet a pasijáéval. Mint egy rossz amerikai vígjátékb an! :/ :)
És vagyok annyira perverz állat, hogy a fentiek ellenére szeretnék majd egyszer valamikor egy lányt találni, aki szeret. Hogy hol és hogyan, arról fogalmam sincs... De nem, nem vagyok depressziós, az utóbbi hónapokban határozottan pozitív lett az életfelfogásom, de néha már magamon is csak röhögni tudok, hogy ennyi idősen ilyen gondjaim vannak... Meg már kezdenek agglegényes rigolyáim lenni. De csak picit... :)
Jelölt lenne, persze... De nem írhatok róla, mert túl bonyolult a történet. Na jó, ezt már sokadszor írom, így annyit még elárulok, hogy a lány keresztneve majdnem megegyezik Ayrton Senna utolsó barátnőjének keresztnevével. Remélem, most mindenki okosabb lett! ;)
Ja, és persze köszönöm mindenkinek a szülinapi SMS-eket, e-maileket, iwiw-üzeneteket, MSN- és blogbejegyzéseket, sőőt még az iwiw-es piákat és a kapott birizgát is! A telefonhívásokról, személyes gratulációkról nem is beszélve!
Na, meg persze a kedd estét a Hollóban, az ajándékba kapott pólóval együtt! De azt majd lefényképezem! :)
És ha már január 19.: Kulcsár Anita... Már öt éve, de máig felfoghatatlan... :(
Kedden "sajnos" nem néztem a kézilabda EB-t, mert a kocsmában elég messze volt a tévé, és hang sem volt rajta. :( Akkor bravúros döntetlen a franciák ellen, tegnap kínos zakó a spanyoloktól... De ennél is jobban fáj a vajdasági származású, a magyar állampolgárságra nemet mondó Sterbik Árpád vihorászása a hispán kispadon; valamint a spanyol sporttelevízió madridi stúdiójában helyet foglaló szakkommentátor személye: Nagy Lászlónak hívták az urat...
Na ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Partytime

Csütörtökön hazajöttem melóból, megírtam az aznapi posztot, és nagyjából a "Bejegyzés közzététele"-gomb megnyomásának pillanatában felhívott Kata. Az volt a kérdése, hogy lenne-e kedvem találkozni vele. Volt kedvem, mivel idén még nem találkoztunk, meg aztán szeretem az ilyen spontán, minden előkészület nélküli összejöveteleket. :)

Az Alpesibe ültünk be, először Pintyő csatlakozott hozzánk, majd ő távozott, helyette pedig Kata három munkatársa érkezett. A "megiszunk egy italt és hazamegyünk"-ből négy sör, és ugyanennyi Jäger lett, na meg hajnali 1-es hazaérkezés. És akkor még persze a videóra felvett Barátok köztöt is "meg kellett még néznem", így bőven elmúlt két óra, mire elkezdtem aludni. Ami főleg azért volt necces, mert 5-kor már kelnem kellett, mentem ugyanis dolgozni. :) Jó kis este volt, szétröhögtük az agyunkat. :) Az egyik srác meglepődött, hogy ilyen furcsán megyek, majd amikor rájött, hogy ez nem - csak - a piától van, a következő kérdéssel fordult hozzám: "Miért nem szóltál, hogy roki (=rokkant) vagy?" Ezt persze már elmeséltem a Bük kapcsán említett barátoknak, így újabb becenévvel bővült a lista: én lettem Rocky! :D
A péntek végülis egész tűrhető volt, másnapos nem voltam, csak fáradt. Elég sok kávét-kólát ittam, de rámfért. :)
Meló után este Écsre mentem, és történt egy újabb buszos sztori. :) Leírom ide is, bár volt, akinek már SMS-ben elmeséltem, nagyon kikívánkozott belőlem a történet. Annyi történt, hogy a 14-es buszon négy fiatal srác nagyon megbámult, és felém mutogattak, röhögtem. Kikapcsoltam a zenét, hogy halljak a beszélgetésüket, és azt hallottam, hogy "Nézd már, ott az MC DC!" Tény, hatalmas poén, de a srácok mentségére szóljon, hogy onnantól kezdve nem foglalkoztak velem, hanem Veres Robi tévés szereplését értékelték. :)
Écsen ismét nem töltöttem túl sok időt, ugyanis Laci barátunk szülinapi- és lakásavató bulijába voltam hivatalos. Náluk kezdtünk, aztán régi törzshelyünkön, a most már elég keveset látogatott Smuki Sörpatikájába mentünk. Nagyrészt azok az emberkék voltak ott, akik Bükön, de velünk tartott Kata, a párja Roland - vagy Béla?:) -, valamint Esztike is (csókolom!:D) Ja, és ott volt Imi is, meg az ő fotós cucca, így az estének infogyőrös hangulata volt- vagy inkább celebnek éreztem magam?:D Készült egy rakás kép, majd mutatok, ha kapok. Lehet, hogy ezt már írtam! :) A Smukinál csak sört ittunk. Laciéknál nem csak azt. :)
A Smukiból a Marcal-aluljáróban lévő Dámába mentünk. Ez a hely számomra azért emlékezetes, mert anno ott volt Katának az a szülinapi bulija, amire először meghívott, és igazából akkor kezdődött a mi barátságunk. Májusban három évesek leszünk! :) Pff... Fotós Imi biciklivel jött, és felajánlotta, hogy elvisz a Dámáig. Így is lett, gyorsan oda is értünk, de... Fáááj még mindig. A csomagtartó, a bukkanók... Fáááj... :/ :) A megérkezés pedig nagyon salakmotorosra sikeredett, borultunk egy kisebbet, beütöttem a vádlimat, de az annyira nem fáj...
Itt már csak levezettünk, karaoke volt - Ginaa! :) -, meg Zlaty Bazant, aztán hazamentünk. Ez történt fél 5-kor. Akkor még gondoltam, hogy megvárom az 5 órát, hogy vegyek Nemzeti Sportot, aztán rájöttem, hogy vasárnap nincs nyitva az újságos. :)
Ma elég hamar, fél 11-kor felkeltem, rendeztem soraimat, aztán délután elmentem az Árkádba, Győrben járt ugyanis a fősuliról ismert Gábor barátom, vele nosztalgiáztunk egyet egy kávé mellett. Lehet, hogy majd valamikor elmegyek hozzá, meglátogatom őt és barátnőjét Pesten. Remélem, sikerül összehozni. :)
Hazaérve megnéztem az ETO-Valcea BL-meccset, néggyel nyertünk, a csoportelsőséghez ez sajnos nem volt elég, de a továbbjutás megvan, a játék pedig bíztató. :)
A focisták meg... Lassan annyi légiósunk lesz annyi országból, hogy meg sem tudom őket jegyezni... Bajzát, Brnovic és Zámbó fél évre Diósgyőrbe ment, az érkezők listája pedig igencsak képlékeny... Érdekes egy tavaszunk lesz, az egyszer biztos!
Kedden lightos szülinapozás lesz valahol, a szokásos házibuli viszont csúszik, kb. február végére. Azért remélem, nem marad el.
Volt, aki végigolvasott ennyi sületlenséget? :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Légy erős!

Erőss Zsolt hegymászó, a Mount Everest első magyar meghódítója a Tátrában túrázba lavinabalesetet szenvedett, melynek során súlyosan megsérült. Egyik lábát amputálni kellett. De nem egészen biztos, hogy az amputációra feltétlenül szükség volt.

A keddi Nemzeti Sportban egy egészoldalas interjú olvasható a szerencsétlenül járt sportolóval. A beszélgetésből kiderül, hogy bár sérülései tényleg súlyosak voltak, lábát térd alatt saját kérésére vágták le. A hétköznapi életben bicegve, talán mankóval boldogulhatott volna, de örökre el kellett volna felejtenie nagy szerelmét, élete értelmét, a hegymászást. De a ma már léteznek olyan protézisek-művégtagok, melyek segítségével visszatérhet a hegyek közé, tulajdonképpen folytathatja eddigi életformáját.
Saját elmondása szerint a döntést órák alatt meghozta, és nem érez semmiféle elkeseredettséget.
Úgy gondolom, ehhez óriási fanatizmus, elhivatottság szükséges, ami tényleg csak a legnagyobbak sajátja.
Munkatársaimmal beszélgettünk Erőss balesetéről, és felmerült egy érdekes kérdés. Egyikük azt kérdezte tőlem, hogy ha létezne olyan műtéti és rehabilitációs eljárás, mely után az én járásom-egyensúlyom stabilabb lenne, de cserébe levágnák a lábaimat, és művégtagokkal kellene élnem, belevágnék-e a "kalandba". Ugye a kérdés több okból is elméleti. Ilyen műtéti eljárás ugyebár nem létezik, és - bármilyen hülyén hangzik - nem a lábam, hanem az agyam - egész pontosan a finommozgás-szabályozó agyközpont - sérült meg. Na, de visszatérve a felvetésre! Csábítóan hangzik, de minden bizonnyal nemet mondanék. Nyilván érdekes lenne kipróbálni, milyen lenne, ha pár dolog egy kicsit "könnyebben" menne, de úszni például tudok, az csak bonyolultabb lenne, a védést pedig gondolom elfelejthetném... Meg aztán láttam már amputált lábat, tudom, milyen egy kisebesedett heg, ami miatt nem lehet még csak művégtagot sem hordani. Hát nem egy leányálom. Más lenne a helyzet, ha ép emberként kerülnék ebbe a helyzetbe. Így viszont köszönöm nem...
Van itt még valami. Sok helyen olvasom azt a közhelyt, hogy "így a fogyatékos ember teljes életet élhet". Ez jóindulatú, kegyes mondat, de nyilvánvalóan hazugság. Én azt tudom erre mondani, hogy a fogyatékos emberke felismeri saját korlátait, elfogadja őket, és azok tudatában teremt magának egy - a szót nem depresszív, negatív értelemben értve - élhető életet. Mert ne mondja nekem senki, hogy egy vak ember élete teljes lehet, ha nem látja nemhogy a Napot, de a színeket, de még a saját szeretteit sem! Vagy a süketnéma, aki lehet, hogy okos gondolatait Kiss Ádám szellemességével adná elő, de a sors ezt nem adja meg neki? Esetleg egy kerekes székes fiatal, aki el szeretne menni egy főiskolára, de nem teheti, mert már a bejáratnál, a szó legszorosabb értelmében elakad? Ez teljes élet? Nem, ez messze van attól. De attól még jól érezheti magát az ember a bőrében.
Nekem ebből a szempontból ugye szerencsém van. Vannak egészen apró dolgok, amiket nem, vagy csak nehezen tudok megcsinálni - a már többször említett állva öltözködés, cipőhúzás, nem megy, valamint lépcsőn nem tudok menni kapaszkodás nélkül lefelé..., nehéz dolgok cipelése, stb. -, de azért nagyjából elvagyok. Abba viszont elég rossz belegondolni, hogy ha például valaha megérem, hogy lesz egy gyermekem, akkor nem fogok tudni például - úgy- focizni vele, mint a többi apa, nem fogom tudni vállamra kapni, ha elfárad... -Na ja, egy karton Tesco-s tejet még csak-csak felcipelek még ide az emeletre is, de egy gyermek ennél azért pöttyet sérülékenyebb..:) -
Szóval nincs okom panaszra.
Erőss Zsolt még ennyire sem panaszkodik. A minél gyorsabb rehabilitáció után nyáron már futni szeretne, és még az idén újra hegyet mászna. Céltudatos, elhivatott, mint a legnagyobbak. Én nagyon drukkolok neki. Meg fogja valósítani álmait.
Lett volna még mesélnivaló, meg újabb ETO-s mérgelődés is, de azt majd máskor.
Mára ennyi. Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

GoGo Boy :D

Ha egy zebránál várakozok, mozgásom instabilsága miatt lehetőség szerint szeretek kapaszkodni valamibe - közlekedési lámpa, tábla stb-. Valahogy biztonságot ad. :)
Ma délután is ezt tettem, és az történt, hogy a lámpa zöldre váltását előbb vettem észre, mint a mellettem álló emberkék. Mivel nem akartam eléjük vágni, a másik oldalról próbáltam megkerülni a táblát, csak azt nem vettem észre, hogy ott egy nagy hókupac éktelenkedett. Mivel nem akartam bezuhanni az út közepére, visszafogtam a tábla "rúdjára", és azon próbáltam visszarántani magam. De megcsúsztam, és tehetségtelen go-go táncos módjára pördültem egy teljeset a rúd körül, és szemben találtam magam a velem együtt átkelni szándékozó többi járókelővel. Hogy ott ne fejeljek össze senkivel, gyorsan átfordultam még egyszer, stabilizáltam magam, és átmentem a gyalogátkelőhelyen. Pff... Az emberek bizonyára komplett idiótának néztek, én magamban jót derültem magamon... :) Ismerőseim vérmérsékletüktől függően vagy kiröhögtek volna, vagy hüledeztek volna az ijedtségtől. De szerencsére ezt a "fellépésemet" csak idegenek látták- remélem. :) Amúgy sokszor hallottam/hallom, hogy steptáncosnak gúnyolnak, a go-go most egy újabb "szakág".... :) Amimet lehetett, kb. válltól-combig mehúztam magamon a manőver során, de most már minden okés... ;)
Ma egyébként viszonylag laza nap volt, a meló mellett Dórinak és Rékának szorítottam. Előbbi lánynak elsősorban a pesti közlekedési káosz minél stresszmentesebb átvészeléséhez, utóbbinak pedig egy újabb húzós vizsga minél sikeresebb abszolválásához. A vizsga sajna nem sikerült, de nem aggódom, menni fog az... A jegybeírás nehézségeiről még nincs információm... :) Csütörtökön aztán mindketten vizsgáznak, szóval szorítás lesz ezerrel! ;)
És ha már Dóri... Pár hete benne volt húga a Kisalföldben, ő volt az utca egyik embere. Azt a részt aztán ki is vágtam az újságból, mert egy a nővérével közös ismerősünknek meg akartam mutatni. Miután ez megtörtént, az újságkivágást leraktam a bejáratunknál lévő pénztárca-cigi-kulcs-mp3-lejátszó tároló-lepakoló kisszekrényre. Ennek már tényleg lassan több, mint két hónapja, de elrakni lusta voltam, kidobni nem akarom, így egyelőre ott van. És mindig "összemosolygunk" miközben pakolok... :)
A zárókérdés a fent leírtaktól teljesen független: mi a szösz az a randibugyi? Az egy külön fehérnemű-típus? Vagy amolyan gyűjtőfogalom? :)
Na, puszik, pacsik, és még ebben a kutya hidegben is éljenek a csajok! :)

Végre többé-kevésbé kipihenten

Kb. ott tartottam, hogy megírtam a szombati blogbejegyzést, aztán elindultam a szüleimhez Écsre. Tettem egy kisebb kitérőt, ugyanis a plázában vettem egy fasza kis tokot a telefonhoz, valamint egy védőfóliát, amit aztán rám igencsak jellemző módon hülyén ragasztottam fel a kijelzőre, így aztán dobhattam is ki azon nyomban... :S
A vásárlás után betértem egyik kedvenc kocsmámba, a Fehér Hollóba, ahonnan egy kávé-kóla-kombó elfogyasztása után tényleg a szülői ház felé vettem az irányt.
Otthon sikerült végre egy igazi semmittevős hétvégét produkálnom, ettem-ittam, olvasgattam, Anyuval beszélgettem, és a szilveszter környékén felvett filmeket írtam ki DVD-re. Rájöttem, hogy a Buliszervíz még mindig hatalmas film, és végre megnéztem a Sakáltanyát is. Jó régi film, nekem nagyon tetszett. Most így visszagondolva, kb. érettségim környékén (2001) mehetett a mozikban, a zenéjét "rongyosra" hallgattuk a gimi koleszában IRC-zés közben. :D
Be is szúrom gyorsan:


És amikor otthon a filmet néztem, történt egy meglepő dolog. A vége felé, amikor a csaj előadta A SLÁGERT, elérzékenyültem, majdnem elkezdtem sírni... :) Hm... Pedig ez baromira nem olyan film. Szerintem.
Próbáltam megfejteni eme bizonyos megingásnak az okát, és nagyjából sikerült is. A csaj akkor abban a pillanatban, amikor felcsendült a dala, már minden elért, amire vágyott: szerelmet talált, kisebb-nagyobb küzdelmek árán apja elismerését is kivívta, és azzal, hogy önbizalomhiányát leküzdve elénekelte saját dalát, siker(élmény)ben is része lett. Asszem ennyi. Dolgozott a tudatalattim? :S :D Mindent egybevetve: ez a film is nagyon tetszett.
Aztán az Oláh Ibolya-Kern András-féle Casting-ot is megnéztem. De ezt még nem véleményezem, mert elaludtam rajta. És nem a film volt szar, hanem én voltam fáradt. Aludtam is több, mint 10 órát... :)
Vasárnap délután a megszokottnál kicsit előbb jöttem vissza, hogy semmit ne mulasszak el a kézislányok Zvezda Zvenyigorod elleni BL-meccséből. Nos, két góllal nyertünk, Amorim, Görbe, és Bradeanu talán először volt együtt nemzetközi kupameccsen a pályán, és a látottak alapján optimista vagyok. Jövő héten első lépésben a Valceát meg kell verni, és akkor a csoportból való továbbjutás kipipálva. :)
A telefonnal amúgy kezdek összebarátkozni, kicsit még szokatlan, de szerintem meg fogom kedvelni. Olyan dolgokat lehet rajta beállítani, hogy csak lesek... :) Mondjuk a legjobb, ami nélkül el nem tudtam képzelni, hogyan létezhettem eddig, az a virtuális dobókocka. Egyszerűen zseniális. De tényleg... :)
Tévét is programoztam a héten, és már idegbajt kapok tőle, hogy volt alapból kb. 50 csatorna, és amikor meguntam, hogy kb. 4-5 eltűnt, elindítottam egy automatikus csatornakeresést, szépen tároltam mindent a szokott helyére, és a központban utána még megvariálják, és kezdhetem újra szinte az egészet.... Na mindegy, ennél nagyobb bajom kb. sose legyen! :)
Lakás... Lehetőség, és felelősség, esély és teher, nem tudom... Kissé bizonytalan vagyok... Na mindegy, erről is tényleg majd máskor... Egy-két emberkével úgyis át fogom rágni a dolgot...
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Megvettem

A lényeggel kezdve: túléltük az első dolgos hetet. A visszaszokás fázisa eléggé nehézkes, utálok korán kelni, ebben a fos időben nehezemre esett sokáig bent maradni, de azért köszönöm szépen, megvagyok! :) Jövő héten kezdenek németországi kollégáink is, így aztán be fog indulni az élet.
Tegnap végre minden úgy alakult, ahogy elterveztem. :) Vagyis kaptunk fizut, a Vodafone-ba pedig megérkezett az általam kinézett, a fotón is látható Samsung 5230-as, elviekben böködőbigyó nélkül is használható érintőképernyős mobiltelefon. A képen látható hölgy sajnos nem járt hozzá... :( Tisztában vagyok vele, hogy nekem egy ilyen telefon igencsak merész vállalkozás, mert óvatosan kell bánni vele, és kis túlzással úgy kell vigyázni rá, mint a hímes tojásra. De próba szerencse. Az első benyomások? Nos, aranyos meg minden, de egy kicsit fura... Ja, itthon ugye elvégeztem a beállításokat, majd a naptárban megdöbbenve láttam, hogy január 8., csütörtököt ír ki. Elkezdtem szörnyülködni, hogy mekkora gagyi, aztán észrevettem, hogy évnek 2009-et állítottam be... :) Valamint egyelőre még képtelen vagyok smst írni - pedig akinek a telefonját kipróbáltam, azon prímán ment-, és nem tudom görgetni a névjegyzéket.... :( Ja, szóval nem, vagy csak nehézkesen tudok SMS-t írni, illetve telefonálni. Végülis mi másra kellene egy mobil, basszus? :D
Apropó névjegyzék! :) A telefonkönyv... Átraktam a régi SIM kártyát, és döbbenten tapasztaltam, hogy minden ember neve mellett van egy 1-es vagy egy 6-os. Aztán rájöttem, hogy ez az előző telefon által hozzáadott ikon maradványa. Ezen kívül egy csomó emberke száma többször is benne van - mentés helye SIM, nem másoltam még telefonra -, a rekorder Edit sógornőm, aki két különböző számmal összesen négyszer "képviseltette magát", de amikor tegnap este hívott, akkor annak az ismerősömnek a nevét írta ki, akié az a kártya korábban volt, de a nevet természetesen átírtam/töröltem. Szóval majd ki kell pucolnom a telefonkönyvet, és senki ne lepődjön meg, ha kap majd tőlem iwiwen egy üzenetet, hogy bocs, véletlenül töröltem a számod... :) És itt az idő a felesleges számok törlésére is, mármint akiről azt sem tudom, hogy kicsoda, illetve, akivel nem valószínű, hogy valaha még keresni fogjuk egymást... :) És még vennem kell memóriakártyát - mert "az kell" -, valamint a biztonság kedvéért kijelzővédő fóliát, illetve valami tartót/tokot is. Ha meg nem szokom meg pár hét alatt azt a gördülőmenüt, akkor eladom... :( De mondom, alapjában véve tetszik, meg minden! :)
Más! Zenét hallgattam a múltkoriban. És így került sorra Hiennek, a Megasztár 4-ben feltűnt, soproni illetőségű, vietnami szülőktől származó énekesnőnek Kicsit túl szép című dalára. A szöveg lényege annyi, hogy a csaj szerint túl gyorsan belezúgott egy csávó, alig ismerik egymást és már szerelemről beszél, ami hülyeség, bla-bla-bla. Nem is ez a lényeg, annál a résznél, amikor mintegy vizsgáztatja csóri srácot, hogy ismeri-e őt egyáltalán, megkéri őt, mondja meg, van-e hab a kedvenc sütijén, illetve mondja meg mi a neve... Na, én ezen olyat röhögtem! :) Ha ezt mondjuk Tóth Gabi, vagy Kovács Kati énekelné, nem lenne vicces, de - a google-t hívom segítségül :) - Nguyen Thanh Hien? LOL! :D Hatalmas szöveg, telitalálat! :D
Most majd lassan felkerekedek, hazanézek őseimhez Écsre, DVD-ket másolgatok, Anyuzok, telefont tartóstöltök, "régi-új" laptopot nézegetek, na meg persze pihenek. Aztán holnap vissza...
Jók legyetek, jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 12

Nem tudom, mennyire fogok sokat írni, de megint sok dolog eszembe jutott. Remélem, hogy semmit nem fogok kifelejteni. :)
Úgy néz ki, hogy - legalábbis részben - "bejárós" leszek. Ugyanis egy kedves rokonunktól megkaptuk ajándékba leselejtezett laptopját, ami Écsen lesz. Ha minden jól megy, oda is beköttetjük a netet. Így nincs akadálya, hogy az eddiginél valamivel többet legyek otthon... Aki apámhoz fűződő "érdekes" viszonyomat ismeri, tudja: igenis szükséges, hogy ott is "lefoglaljam" magam, kerülendő a felesleges konfliktusokat...
A lakáskérdéssel kapcsolatban felvetődött egy az eddigiektől merőben eltérő, baromi nehéznek, egyben ideálisnak látszó megoldás. Erről majd mesélek, ha több konkrétum lesz. De ezzel kapcsolatban is eszembe jut, hogy egyedül azért ebbe is nehéz, és úgymond értelmetlen belevágni, és itt nem elsősorban az anyagiakra gondolok...
Megígértem magamnak, hogy két dologról nem fogok írni itt a blogon: a H1N1-ről, és a gazdasági válságról. Mert a csapból is ezek a témák folynak, másrészt túl kicsi vagyok én ahhoz, hogy érdemben állást foglaljak. A sertésinfluenzáról már a saját oltásom kapcsán ejtettem szót, a válságot pedig azért említem meg, mert olyan dolgot láttam a témában, ami kissé felidegesített. Egy asszony elvesztette munkáját, nehéz helyzetbe került: attól félt, hogy lakáshitelét nem fogja tudni törleszteni. Segítséget kért bankjától, amolyan áthidaló segítségért folyamodott. Ők válaszra sem méltatták. A helyzet egyre csak romlott, így újból érdeklődött a banknál. Kiderült, hogy egy ügyintéző hibájából kérelme nem jutott el a megfelelő helyre, de azért azt megjegyezték, hogy kérelmével fordulhatott volna a nemtommilyen segélyvonalhoz is, amiről nyilván ő sem tudta, hogy létezik. Valamint: jelezték, ha esetleg nem fizette volna ki a törlesztést - amit pedig erejét megfeszítve teljesített -, könnyebben észreveszik nehézségeit. És rögtön b*szogatták volna- teszem hozzá. Beteg, undorító hozzáállás...
ETO: most hallottam, hogy Nemanja Vidics, a Manchester United szerb védője, aki épp a Real Madridba tart, pár éve járt itt Győrben próbajátékon, de már az első edzés után elköszöntek tőle... Vicces, nem? :) Hát, nem... :/ A klub vezetői egyébként már megegyeztek egy csődbe ment belga csapat, a Mouscron három játékosával, kettővel még tárgyalnak... Marokkói, belga, francia, kameruni és algériai játékosokról van szó... LESZ ITT MAGYAR JÁTÉKOS???
Szerelmes vagyok... Szerelmem tárgya egy telefon, amit az utóbbi napokban két ismerősömnél is láttam... Mályva, fehér, és szürke színben kapható, az üzletben gondolkodva közöltem, hogy fehér biztosan nem lesz... Az eladócsaj szinte kérlelt, hogy legyek szíves, mályva színűt se válasszak. Persze, a szót ismertem, de színt viszont konkrétan nem... :) A lány hangsúlyából tudtam, hogy ez bizony a rózsaszín valamelyik árnyalata, és valóban... :D Jól van na, ezt teszi a rutintalanság! :) Ebből a telefonból fogok tehát szürkét vásárolni, ha megérkezik az új szállítmány. Na, meg persze a fizum! :)
Egy privát üzenet a végére: fogalmam sincs, hogy olvasol-e, de annyira segítenék, amiben csak tudok! Nyugi, minden oké lesz!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Ez volt 2009

Tavaly már írtam egy amolyan évértékelés-félét. Akkor valamennyire könnyebb dolgom volt, mert csak három hónapja írtam ezt a blogot, most pedig néha ismételni fogom önmagam. Ezért persze főleg a rendszeres olvasóimtól kérek elnézést. :)
2009... Most így nagy hirtelen három dolog jut eszembe: műtét, esküvő, Veszprém.
Akkor lássuk csak!
Műtét: több, mint öt hétig voltam "harcképtelen" egy sérvműtét miatt. Nagyon paráztam az operációtól, az első két-három hét tényleg nagyon rossz volt, utána már nem fájt semmi, és mindent megtudtam csinálni, amit azelőtt, szóval viszonylag könnyen viseltem a dolgot, és amolyan "pótszabi"-féleségnek tűnt a dolog. Persze, azért nem csinálnám végig a dolgot még egyszer... :)
Esküvő: áprilisban összeházasodott bátyám Viktor, és a barátnője, Edit. Nagyon örülök, hogy tesóm révbe ért, megtalálta a párját, és egy ilyen nő van mellette, mint a sógornőm. Össze is illenek, szeretik is egymást, jó rájuk nézni, és ez a lényeg. Maga a szertartás és a lagzi is nagyon szép volt. Menthetetlenül belerondít a képbe, hogy apámmal kicsit sikerült összebalhézni, de ma már csak röhögök rajta, és tényleg csak a szépre emlékezem... :) Hatalmas élmény volt számomra, és egy bizonyos értelemben fordulópont is. De erről majd később... :)
Sport: hát tavaly a Hungaroring és a Magyar Nagydíj sajna kimaradt az életemből. "Csapataim" azonban két fináléban képviselték magukat. A Győri ETO FC focistái máig érthetetlen, és felfoghatatlan módon bukták el a Honvéd elleni Magyar Kupa-döntőt. Fantasztikus élmény volt a helyszínen biztatni a csapatot, annál nagyobb arculcsapás volt a cserébe kapott lélektelen valami... Az elvesztett finálé a vég kezdete volt, kedvenc játékosaim - Stark, Böőr, Bajzát - szorultak ki a csapatból, és jelenleg bár az 5. helyen áll a csapat, teljes a nihil... Elég sötéten látom a jövőt, és sajnos nem vagyok vele egyedül...
A Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata sorozatban ötödször nyerte meg a Magyar Kupát, öt év alatt negyedszer bajnok lett, és második helyen végzett a Bajnokok Ligájában. A döntő visszavágóját Veszprémben rendezték, és volt szerencsém ott is a helyszínen szurkolni. Hátborzongatóan fantasztikus emlék... 5000 néző, zöld-fehér sálak, magyar zászlók mindenhol, fergeteges buzdítás a nézőtéren, és a viborgi győzelem ellenére- vereség a pályán... Persze, hogy szomorú, persze, hogy fáj, de a két élmény, a két ezüst összehasonlíthatatlan...
2009 számomra egy picit a blog éve is volt... Nem kell ám gúnyosan kiröhögni! :) Egyszerűen arra gondolok, hogy törekedtem rá, hogy folyamatos legyen a dolog, és persze az olvasók számára minél érdekesebb. Persze, írtam/írok bele felesleges dolgokat, amik nagy valószínűséggel a kutyát sem érdeklik, de azért nagyrészt vállalhatónak tartom az itt leírtakat. :) Természetesen igyekszem mind külsejében, mind tartalmában tovább javítani a GosziBlogot. :) Elvégre ez már a harmadik évfolyam második bejegyzése... :)
Ti meg írjatok, kommenteljetek! ;)
Volt egy téma, amit tavaly is érintettem egy külön bekezdésben, így hát most is fogok...
Igen, a lányok, a lányok...: legfőképpen nagyon örülök annak, hogy tavaly végre teljesen sikerült magamban rendeznem Dórival kapcsolatos gondolataimat, és egy egyoldalú, de reménytelen szerelem helyett "találtam" egy igaz barátot, akivel nem találkozunk, még csak nem is beszélünk naponta, de tényleg mindig számíthatunk egymásra, és mindig mindent meg tudunk egymással beszélni. Huh, ez most baromi értelmes lett, remélem, azért nagyjából érhető. :)
És tavaly megismertem egy lányt, aki sokat jelent számomra. Nem nagyon ismerem, nem is tudok róla sokat, és... És ez a dolog furcsa és bonyolult. Majd erre még valamikor visszatérek. Vagy nem. *sóhaj*
Most nézegetem tavalyi "fogadalmaimat": meló terén fejlődni, jogsi, cigiadag csökkentése, és"egy asszony, aki szeret". Az utolsót nyilván kiveséztük. Meló alakulgat, sokkal jobban átlátom a dolgokat mint korábban, önállóbb vagyok vagy mi... Alakulok, mint púpos ember a prés alatt... :) A jogsi irányába az orvosi papírok elintézésével egy kis lépést megtettem. Talán lesz, talán nem. Egy kicsit tartok tőle, és addig tudom, hogy nem is szabad nekilátni. Cigi: nem csökkent, nem is fog egyelőre...
És hogy mit fogadok meg idén? Az olvasásról már írtam. Lehet, hogy hülyeség, de többet kell olvasnom. Meg egy picit - vagyis jóval - pozitívabban hozzáállnom- önmagamhoz. Ez a legnehezebb, de igyekszem. Ja, és majd elfelejtettem: végre újra elkezdtem rendszeresen sportolni. A jó idő beköszöntével a többiek sárkányhajózni fognak, az nem az én világom, de addigra ki kell találnom magamnak valamit. Mondjuk újrakezdem az úszást.
Na, azt hiszem ennyi lenne. Ha a 2008-as évemre egy erős hatost adtam, 2009 legyen mondjuk egy harmatgyenge hetes. Nagy jóindulat. Na, és persze a követendő pozitív hozzáállás miatt.
Még egyszer BUÉK mindenkinek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Elbújtunk

Bizony-bizony, jó alaposan, csak tegnap értünk haza a büki szilveszterezésből. Szerettem volna már érkezéskor egy kis úti beszámolót elkövetni, de sajnos nem sikerült, mert nem kicsit hulla voltam még. A vicc az egészben az, hogy a fáradtság ellenére aludni viszont alig tudtam, hajnali 1-kor még olvastam... :/ Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy még délután felhívjam a főnökömet, hogy még a mai napra szabit kérjek, mert ma így biztosan nem bírtam volna felkelni és bemenni...
A tavalyi utolsó bejegyzésben azt írtam, hogy úgy néz ki, a szilveszter este is más lesz, mint ahogy terveztük. Szerencsére a gondok megoldódtak, így teljes létszámban jelentünk meg, bár Fanni, Peti és Csömödei barátunk azért egy kicsit hiányzott...
Volt viszont egy új emberke, Pista, aki mozdonyvezető, és egy napra látogatott meg minket, egyik haverját kísérte el. És ez a srác emlékezett rám. Látott a Pirate-ban, amikor a közös cimborával összefutottunk. Megkérdeztem tőle poénból, hogy az arcomra emlékszik, vagy a járásomra. Azt válaszolta, hogy az maradt meg benne, hogy egy nagyon szép lánnyal táncoltam. :) Na, ebben egyetértettünk, mert Adri tényleg nagyon szép lány. :)
Az óévbúcsúztató este viszonylag szolidan telt. Iszogatások, komoly és kevésbé komoly beszélgetések, kaja, táncitánci, meg persze karaoke volt a program. Két újdonságot vehetek fel az általam elfogyasztott italok listájára: szilveszter este ittam Tequila Gold-ot - pedig utálom a fahéjat -, illetve pannonhalmi Szivarpárlatot. Igen, jól olvastad: szivarpárlat. Van benne rum, meg nemtommi. Illatra szörnyű, megkóstolva már annyira nem, de egynél többet nem mertem inni belőle. :)
Kajából az ilyenkor szokásos dolgokat fogyasztottuk, lencsefőzeléket, virslit, emellett volt chilis bab, ja meg báránypörkölt. Amihez a bárányt nem a Laci lőtte. :D
Szóval az a bizonyos "év utolsó estéje" nagyon jól sikerült, fél 3-ig tartott a dínomdánom, a legnagyobb problémámat a térerő hiánya jelentette. De másnapra érdekes módon ez megoldódott. :)
Újév napja. Délig alvás. Kolleginától SMS, hogy megkapta az említett képeslapot, aztán kaja, csendespihenő, majd... Majd vodkanarancstól kidőlés, fél 11-kor jóéjszakát. :( :) Állítólag karaokéztam is, én nem emlékszem... :$
És akkor a szombat: semmi de semmi alkhol, egészen este 6-ig. :) Akkor aztán elkezdtünk sörözni, és éjfélig négyen megittunk kilenc litert. :) Basszus, úgy látszik, a májam addigra nagyon belejött, mert abból a 4-5 korsónyi sörikéből semmit nem éreztem, olyan volt, mintha teáztunk volna... :)
A sör mellé egész szokatlan programot választottunk, megnéztük a Holt költők társasága című filmet. Szép volt, tetszett, bár ott és akkor nagyon furcsa volt ilyen hangulatú filmet nézni... Ja, és olyan de olyan hideeeg volt, hogy egyszerűen szörnyű... Szombathelyen láttam én nagy szeleket, de az, ami ott volt.... Pff... :/
A film után tértünk nyugovóra, míg tegnap nyugodtan felkeltünk, kajáltunk, összepakoltunk, és olyan két óra környékén értünk vissza Győrbe, picit még beszélgettünk, kávéztunk, majd hazatértünk.
Hm... Ezúttal nem került fel új sláger a listánkra, a prímet továbbra is a Belga vitte. :)
Aranyköpés? Ebből a szempontból is kissé visszafogottak voltunk, talán a Leninnek tulajdonított "Le vele!", illetve a Viasat3-on asszem pont ma induló Meztelenül is szép vagyok analógiájára megalkotott Felöltözve is csúnya vagyok a kiemelendő. :)
Ja, majd elfelejtettem. A termálfürdőben nem voltunk ezúttal sem, de annyira nem is hiányzott. És hogy miért szeretek ezekkel a srácokkal és csajokkal kiruccanni, pár napra lelépni a térképről? Hát, mert egyrészt nagyon jó fejek, másrészt pedig ők tényleg olyanok, mint az a mondás, hogy sok mindent tudunk egymásról, mégis szeretjük egymást, vagy valami ilyesmi... :)
Egy-két képet majd tuti teszek fel, ha megkapom őket, és ha átmennek a cenzúrán... :P Most kis pihi, aztán évet értékelek. :)
Addig is jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)