2009. január 2., péntek

GosziGabi évértékelése...

Huh, hát a 2008-as év elég érdekesen kezdődött: Bükön voltunk, és ha azt mondom, hogy az új év első perceire nem emlékszem, túlzok: konkrétan semmire... Barátaim elmondásából tudom csak, hogy a Himnusznál még fent voltam... :S :D
Aztán januárban volt egy állásinterjú is: az IHH-nyelviskolába kerestek német nyelvtanárt. Tartottam egy órát, amire azt mondták, jó volt, csak látszik a tapasztalatlanságom, így nem engem választanak. Tisztában vagyok vele, hogy ez lefordítva annyit jelent: az óra nem volt jó... :S
Ha egy üzlet beindul: újabb állásinterjú: jelenlegi munkahelyemen, a Märklin Hungária KFT-nél. Ahogy a megfogalmazásból is kitűnik, ezúttal sikerrel jártam. Ez egy modellvasútakat gyártó cég, én a MEO-n dolgozom, németül levelezek, telefonálok, reklamálok, stb. Nem vagyok egy műszaki ember, de azért igyekszem.
A WS Teleshopból igyekszem csak a szépre emlékezni: fantasztikus társaság, nagy bulik, de a gyakran idegesítő, és mindig monoton munka nem hiányzik...
Család: anyu is volt beteg, meg apu is. Ehhez nem nagyon vagyok hozzászokva. Ha ezt lehet egyáltalán megszokni. Szerencsére most többé-kevésbé mindketten jól vannak...
Nekem meg ugye a sérvem van, sérvműtétem lesz, tehát tavaly sajnos nekünk nagyon is kijutott a "jóból".
Tesóm viszont úgy néz ki révbe ért: kedves barátnője van, akivel szeretik egymást, már a közös jövőt tervezgetik. És ezt jó látni.
Sport: huh, az ETO tavaszi menetelése felejthetetlen élmény volt. Az idegenbeli túrák egész évben (a teljesség igénye nélkül: Sopron, Fehérvár, Kecskemét, Paks, Szombathely, Szőnyi út) nagyon jók voltak. Amikor a bronzérmes, Diósgyőrből hazaérő csapatot vártuk a Stadionnál (az erősen illuminált Dudi magánszáma...;)), szintén nem volt gyenge. Az UEFA-meccsek: a Zestafoni ellen, illetve az utazás Stuttgartba: máig feláll a szőr a hátamon. Hatalmas szurkolás, kedves német szurkerek, és a személyes csúcspont: amikor Győrtől kb 800 km-re énekli 200 magyar a Himnuszt.
Hoki: erről már részben írtam: amikor az ukránok elleni mindent eldöntő meccs volt, a Sörkertben vártuk a Fehérvárra induló szurkolói buszt. Amikor valaki megkapta mobilon a hírt, hogy nyertünk, és A-csoport, szinte fölrobbant a fatákolmány... :)
Olimpia, EB: öregszem (!), és komolyodok (?): nem sikerült annyira követni, amennyire szerettem volna. A délelőtti események alatt dolgoztam, az estiken elaludtam... Még szerencse, hogy voltak év végi összefoglalók... :D
Forma-1: Stuttgart mellett az év másik személyes csúcspontja. Évek óta nagyon szeretem ezt a sportágat, de a 2007-es boxutcalátogatást kivéve még nem voltam a Ringen. Őszintén bevallom, egy picit hajlottam afelé, hogy az F1 érdekesebb tévéből nézve, meg több mindent lehet látni a fotalból, mint a helyszínen. Ez azonban nincs így. Vagyis csak részben. Amit a tévé nem tud visszaadni: a hangulat, a "multikulti" bulik a kempingben, a hömpölygő embertömeg, az eszméletlen sokszínűség minden téren. Az autók hangja (a start.. :D), az illatok (na jó: sok embernek szagok... :)) Fantasztikus volt, és már várom az ideit... :)
A lányok, a lányok: hát igen, a lányok angyalok, és nagyon igaz a Holigans-sláger szövege is: asszony nélkül minden férfi félember csupán... Nekem 3 hete lett vége egy 7 éves kapcsolatomnak. Pff... Hehe, fordítva: 7 éve egy 3 hetesnek. Vagyis ilyenkor még tartott, mert szilveszterkor kezdődött. A lány velem csalta a pasiját, meg orvosilag kezelt depressziós volt, tehát elég eseménydús 3 hét volt. Én mondtam, hogy legyen vége, azóta viszont mintha elvágtak volna etéren...
Szerencsés vagyok, nagyon sok kedves lányismerős vesz körül: a nagy bulik Katával, a maratoni hosszúságú iwiw-üzik Rékával, Szandival, a beszélgetések Nikivel, Fannival, mind-mind sokat adnak nekem. A már sokszor említett Dóri és Kriszti pedig valami egészen más kategória. ;)
Az a bizonyos három hét megtanított valamire: nem szabad kompromisszumokat kötni, ha nem érzem magam 100%-ig jól egy kapcsolatban, vagy úgy érzem, én nem tudnék egy adott hölgyet maximálisan boldoggá tenni, inkább maradok egyedül. Egyedül, de szerencsére közel sem magányosan. Bár ez a hét év sok. Borzasztóan-kétségbeejtően-fájdalmasan sok.

Ennyi volna tehát nagyvonalakban 2008. Tizes skálán erős hatos.

Nem vagyok nagy fogadalomtevő, de 2009-ben kb. a következőket szeretném elérni:

  • meló terén fejlődni
  • JOGSIII
  • hm... cigiadagot csökkenteni (leszokást nem tervezek, majd talán jön valamikor...:S )
  • és "egy asszony, aki szeret"...

Nincsenek megjegyzések: