Végül aztán elindultam dolgozni. A buszon még vidám volt a történet: a biztonságot nyújtó Ikarus rejtekéből néztem a járdán csúszkáló, botorkáló embereket. Na, de aztán le kellett szállni. Munkahelyemhez egy viszonylag hosszú, elég kis forgalmú út vezet, sót a járda nem nagyon látott. Egy kolléganő szerencsére velem volt, tartottuk egymásban a lelket. Vagyis inkább ő bennem...:)
Aztán a tükörsima jégre érve az úton megjelent Attila munkatársam, és igen: a villanó féklámpa jelezte, észrevett minket. Így aztán gond nélkül beértem szeretett cégemhez, de ott bent a járda...:S Huh... Attilával karonfogva csúsztam át rajta. Bungee jumping, quad, és jet ski egyben. Kemény volt: félelmetes...
A hazaút sima ügy. És holnap péntek...:)
Séfi Évi: kéretik vigyázni magadra a messzi Amerikában! És majd életjelet kérek!!! :)
Öreg halász és a tó
1 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése