PuKirály

Nem, nem utánozom Fábry mestert, nem altáji poénok lesznek ebben a bejegyzésben a szellentéssel, vagyis a seggszelep-lehelettel kapcsolatban.

A cím egy szójáték...

Szóval: már korábban írtam, hogy imádok védeni. Imádom, ha a kapuban állok, röpködök a labdáért, és a régi szép időkben néha elégedett is voltam a teljesítményemmel. Bár nem foglalkozhatok vele komolyabban, kiemelten figyelemmel kisérem a különböző labdajátékok "portásainak" életútját, teljesítményét. A kapusokról ugyebár tudni kell, hogy flúgosak, ennek tükrében kell olvasni a következő két történetet. :)

Puljezsevics Nenad, a magyar férfi kézilabda válogatott szerb származású kapusa bejelentette, hogy nem kíván tovább a válogatottban szerepelni. Mert számára nem kihívás, hogy 5-6. helyekért harcoljon.

A Veszprém-Szeged rivalizálásban maximálisan az előbbinek szurkolok, persze csak távolból, az lenne az igazi, ha a győri férfi kézilabda tündökölne ismét régi fényében. Na, de a válogatott szent és sérthetetlen sámomra. És Puki a válogatottban egy Isten. Világklasszis teljesítményével sokat dob a csapat teljesítményén, rengeteget köszönhetünk neki. De ez a bizonyos nyilatkozat... Tudom, a szerb mentalitás eltér a magyartól, mi sajnos nem tudunk úgy "meghalni a pályán", mint abban a kultúrában, ahonnan Nenad érkezett. De tudomásul kell venni, hogy a férfi kézilabda világelitje nagyon sűrű. A VB-címvédő németek épp ellenünk az 5. helyet szerezték meg, a spanyolok 13., az oroszok talán 16. helyen zártak. Szép eredmény ez a 6. hely, meg kell becsülni.

Nem szakmázok, pusztán érzelmi alapon próbálom megközelíteni a történetet. Ez a csapat sokra hivatott, bárkit megverhet. Épp a mezőny "sűrűsége" miatt bármikor kifuthat egy kimagasló eredmény. Puki terveiben eredetileg a 2012-es olimpia is szerepelt, remélem, döntése még nem végleges. Amíg hasznára lehet a válogatottnak, "kötelessége" segíteni. Mondjuk, ha nem szívből teszi, akkor megette a fene az egészet...

A másik "portás", akiről írni szeretnék, Király Gábor, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi kapusa.

A szombathelyi származású, 1976. április 1-én született játékos 1997-ben került a német Hertha BSC csapatához, ahol a kispadról indulva lett évekig a csapat kirobbanthatatlan kezdőkapusa. Szerenysége mellett látványos védései, és a meccseken hordott szürke melegítőalsója lett a védjegye. Bombázták jobbnál-jobb ajánlatokkal (Arsenal, Liverpool stb.) ő mégis hű maradt a berliniekhez. Ez nekem annyi "hasznot" hozott, hogy Németországban járva legalább keresztnevem miatt nem kellett "magyarázkodnom, a német srácok kapásból vágták, hogy "Gabor, wie der Kirali aus Berlin!" Ez kifejezetten előrelépés volt ahhoz képest, hogy nevem korábban egy külföldi számára egyet jelentett egy cipőmárkáéval... :)

A válogatottban is sok emlékezetes meccse volt Gáborunknak, bemutatkozása egészen pazarra sikerült: 1998-ban, a VB-re készülő osztrákok ellen játszottunk Bécsben, Király a meccs legelején, gyakorlatilag első labdaérintéseként hárította Polster büntetőjét, örjöngtünk is minőségközpontú iskolánk kolllégiumában ezerrel. Végül nyertünk 3-2-re. :)

Aztán Király egy angol kiscsapathoz, a Crystal Palace-hoz került. (angol nyelvben kevésbé jártas barátom olvasatában: "Kristálypalack". És szerintem ott Angliában valami megtört. A válogatottban sem tudta korábbi teljesítményét hozni, és klubcsapataiban sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy nélkülözhetetlen lenne.

Most ismét visszatér Németországba, és a Bayer Leverkusen 3. számú kapusa lesz. Pályafutását nevelőegyesületében, a szombathelyi Haladásban szeretné befejezni, gondol jövőjére, szülővárosában sporttelepet hozott létre. Én elhiszem, hogy a pénz fontos tényező, és nem árt félretenni a későbbiekre, de 33 évesen egy focista, főleg egy kapus ennél még többre kellene, hogy hivatott legyen.

Hatalmasat csalódtam. De a döntést nem nekem kellett meghoznom, én csak véleményeztem.