Emlékül...

Lassan három hónapja írogatom ezt a blogot, de bejegyzést még olyan nehezen nem kezdtem el, mint ezt. Nem tudom, hogyan fogom leírni, nem tudom, hogyan érek a végére, csak azt tudom, hogy le kell írnom. A leírtak nagyon nagy hatással voltak rám. Sok-sok elmorzsolt könnycsepp, és egy álmatlan éjszaka. Hajnali 3-kor még nem aludtam....

Mi is történt? Tegnap a neten csatangolva találkoztam a Kiskunlacházán kegyetlenül meggyilkolt kislány teljes nevével. Az a bizonyos újságírói véna, vagy egyszerűen a kiváncsiság nem hagyott nyugodni. Rákerestem iwiwen. És egy életvidám, boldog kislány lapja nyílt meg előttem, aki szeretett táncolni, szerette az embereket, szeretett élni. Az adatlap amolyan virtuális emlékhellyé alakult át. A képeket ugye már lehet kommentálni, és együttérző üzenetek százait olvastam végig. Hasonlókorú fiatalok, meglett családapák, anyák szomorú sorait. Megrázó volt, még így ismeretlenül is. Volt olyan szülő, aki arról írt, ezek után hogyan engedhetné el gyermekeit bárhová is? Borzalmas, hogy már mindig, mindenhol félni kell. Igen, végül mindig a jó győz. Talán... De addig nagyon hosszú út vezet...

Sokat gondolkodtam azon, idézhetek-e Nóri adatlapjáról. Van-e jogom hozzá, hogy felhasználjam szavait, sorait. Jog. Istenem... A gyilkosok itt vannak közöttünk, én pedig itt jogon gondolkodom... Szomorú, nagyon szomorú... És az emberi ostobaság: találtam olyan blogot, ahol a szerző azt szeretné, hogy az iwiw-gépház fogadja Nóri adatlapjának jelölőit, legyen neki a legtöbb ismerőse a portálon. Mintha ezzel bármi megváltozna...

És végül úgy döntöttem: igen, pár sort bemásolok arról a bizonyos adatlapról. Talán naív, talán gyermeki gondolatok. De nem felejtsük el: egy 14 éves kislány sorai, akit meggyilkoltak, szülei, barátai immár hiába várják haza...

"(...)Becsüld meg nagyon azokat, akik igazán szeretnek, és NE VESZÍTSD EL ŐKET, hiszen a legnagyobb boldogság az, ha tudod és érzed hogy ღSZERETNEK TÉGEDღ!Használd ki azt az időt amikor boldog lehetsz, mert kerülhetsz olyan helyzetbe amikor már túl késő!(...)És mindig MOSOLYOGJ=D=D=D=D!!!!!!!!!!!!!Próbálj meg így élni és minden oké lesz;)!"

Minden oké lesz... Istenem... Nem Nóri, itt semmi nem oké. Te azt sajnos itt lent már megtapasztalhattad. A gyilkosaidat vagy megtalálják, vagy nem. A Te dolgod már csak annyi, hogy mosolyogva táncolj tovább, mint a képeken, de immáron az égi színpadokon... Szüleid, kishúgod, és emberek ezreinek szívében élsz tovább....

A YouTube-ra is tettek fel emlékvideót, megnéztem. Az ajánlóban aztán egy újabb megemlékező kisfilmet találtam: Adri és Barna emlékére. A két 15 éves fiatal nyáron egy szörnyű autóbalesetben halt meg: egy 17 éves srác által vezetett autó lakott területen belül kb. 120 km/h-ás sebességgel kisodródott, és... És a két fiatal nem volt bekövetve, kirepültek az autóból, és...

Adri és Barna a kommentekben kapott hideget-meleget. A sofőrt nem ismerték, egy közös ismerősüket vitték haza. A hírek szerint egy 230 lóerős autóban érte őket a tragédia. Elkényeztetett *****-k! Ugyan már: ki tudna ellenállni a kísértésnek, még akár az én koromban is: egy 230 lovas autóban ülve "menni egy kört" (a képek alapján talán BMW lehetett...)... Adri nemes egyszerűséggel egy kis k***a lett a hozzászólásokban: a filmben lévő képei szerint szeretett élni, a fényképezőgép előtt bohóckodni. A fiú pedig "kis komcsi": igen, édesapja a Gyurcsány-kormány minisztere. De hol érdekelte ez őt? Hol érdekel ez normális embert most?

Adri és Barna talán két dologban hibázott: nem voltak bekötve, és nem szóltak rá sofőrjükre, a vagánykodó, a balesetet egyébként apró karcolásokkal megúszó fiatalra...

Egy riportban megszólaltatott pályaautó-versenyző azt nyilatkozta: 120-szal utcai autóval nem, csak speciálisan felkészített versenygéppel menne be ebbe a kanyarba, de csak akkor, ha a teljes szakasz le van zárva. Mondja ezt hosszú évek vezetési tapasztalatával. Az autóban lévő kipörgésgátló ki volt kapcsolva...

Nagyon megráztak ezek a sorok. Még így ismeretlenül is. Nem lennék a családtagok helyében. Tanulság? Nem tudom... Talán "csak" annyi: az élet túl rövid, használjuk ki minden percét, ami megadatik. Vigyázzunk magunkra, egymásra, mert mindenkit hazavárnak.

Mert hogy is írta Nóri?

"Használd ki azt az időt amikor boldog lehetsz, mert kerülhetsz olyan helyzetbe amikor már túl késő!"

Nyugodjatok Békében... :(