Ha egy zebránál várakozok, mozgásom instabilsága miatt lehetőség szerint szeretek kapaszkodni valamibe - közlekedési lámpa, tábla stb-. Valahogy biztonságot ad. :)
Ma délután is ezt tettem, és az történt, hogy a lámpa zöldre váltását előbb vettem észre, mint a mellettem álló emberkék. Mivel nem akartam eléjük vágni, a másik oldalról próbáltam megkerülni a táblát, csak azt nem vettem észre, hogy ott egy nagy hókupac éktelenkedett. Mivel nem akartam bezuhanni az út közepére, visszafogtam a tábla "rúdjára", és azon próbáltam visszarántani magam. De megcsúsztam, és tehetségtelen go-go táncos módjára pördültem egy teljeset a rúd körül, és szemben találtam magam a velem együtt átkelni szándékozó többi járókelővel. Hogy ott ne fejeljek össze senkivel, gyorsan átfordultam még egyszer, stabilizáltam magam, és átmentem a gyalogátkelőhelyen. Pff... Az emberek bizonyára komplett idiótának néztek, én magamban jót derültem magamon... :) Ismerőseim vérmérsékletüktől függően vagy kiröhögtek volna, vagy hüledeztek volna az ijedtségtől. De szerencsére ezt a "fellépésemet" csak idegenek látták- remélem. :) Amúgy sokszor hallottam/hallom, hogy steptáncosnak gúnyolnak, a go-go most egy újabb "szakág".... :) Amimet lehetett, kb. válltól-combig mehúztam magamon a manőver során, de most már minden okés... ;)
Ma egyébként viszonylag laza nap volt, a meló mellett Dórinak és Rékának szorítottam. Előbbi lánynak elsősorban a pesti közlekedési káosz minél stresszmentesebb átvészeléséhez, utóbbinak pedig egy újabb húzós vizsga minél sikeresebb abszolválásához. A vizsga sajna nem sikerült, de nem aggódom, menni fog az... A jegybeírás nehézségeiről még nincs információm... :) Csütörtökön aztán mindketten vizsgáznak, szóval szorítás lesz ezerrel! ;)
És ha már Dóri... Pár hete benne volt húga a Kisalföldben, ő volt az utca egyik embere. Azt a részt aztán ki is vágtam az újságból, mert egy a nővérével közös ismerősünknek meg akartam mutatni. Miután ez megtörtént, az újságkivágást leraktam a bejáratunknál lévő pénztárca-cigi-kulcs-mp3-lejátszó tároló-lepakoló kisszekrényre. Ennek már tényleg lassan több, mint két hónapja, de elrakni lusta voltam, kidobni nem akarom, így egyelőre ott van. És mindig "összemosolygunk" miközben pakolok... :)
A zárókérdés a fent leírtaktól teljesen független: mi a szösz az a randibugyi? Az egy külön fehérnemű-típus? Vagy amolyan gyűjtőfogalom? :)
Na, puszik, pacsik, és még ebben a kutya hidegben is éljenek a csajok! :)
Ma délután is ezt tettem, és az történt, hogy a lámpa zöldre váltását előbb vettem észre, mint a mellettem álló emberkék. Mivel nem akartam eléjük vágni, a másik oldalról próbáltam megkerülni a táblát, csak azt nem vettem észre, hogy ott egy nagy hókupac éktelenkedett. Mivel nem akartam bezuhanni az út közepére, visszafogtam a tábla "rúdjára", és azon próbáltam visszarántani magam. De megcsúsztam, és tehetségtelen go-go táncos módjára pördültem egy teljeset a rúd körül, és szemben találtam magam a velem együtt átkelni szándékozó többi járókelővel. Hogy ott ne fejeljek össze senkivel, gyorsan átfordultam még egyszer, stabilizáltam magam, és átmentem a gyalogátkelőhelyen. Pff... Az emberek bizonyára komplett idiótának néztek, én magamban jót derültem magamon... :) Ismerőseim vérmérsékletüktől függően vagy kiröhögtek volna, vagy hüledeztek volna az ijedtségtől. De szerencsére ezt a "fellépésemet" csak idegenek látták- remélem. :) Amúgy sokszor hallottam/hallom, hogy steptáncosnak gúnyolnak, a go-go most egy újabb "szakág".... :) Amimet lehetett, kb. válltól-combig mehúztam magamon a manőver során, de most már minden okés... ;)
Ma egyébként viszonylag laza nap volt, a meló mellett Dórinak és Rékának szorítottam. Előbbi lánynak elsősorban a pesti közlekedési káosz minél stresszmentesebb átvészeléséhez, utóbbinak pedig egy újabb húzós vizsga minél sikeresebb abszolválásához. A vizsga sajna nem sikerült, de nem aggódom, menni fog az... A jegybeírás nehézségeiről még nincs információm... :) Csütörtökön aztán mindketten vizsgáznak, szóval szorítás lesz ezerrel! ;)
És ha már Dóri... Pár hete benne volt húga a Kisalföldben, ő volt az utca egyik embere. Azt a részt aztán ki is vágtam az újságból, mert egy a nővérével közös ismerősünknek meg akartam mutatni. Miután ez megtörtént, az újságkivágást leraktam a bejáratunknál lévő pénztárca-cigi-kulcs-mp3-lejátszó tároló-lepakoló kisszekrényre. Ennek már tényleg lassan több, mint két hónapja, de elrakni lusta voltam, kidobni nem akarom, így egyelőre ott van. És mindig "összemosolygunk" miközben pakolok... :)
A zárókérdés a fent leírtaktól teljesen független: mi a szösz az a randibugyi? Az egy külön fehérnemű-típus? Vagy amolyan gyűjtőfogalom? :)
Na, puszik, pacsik, és még ebben a kutya hidegben is éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése