Kb. ott tartottam, hogy megírtam a szombati blogbejegyzést, aztán elindultam a szüleimhez Écsre. Tettem egy kisebb kitérőt, ugyanis a plázában vettem egy fasza kis tokot a telefonhoz, valamint egy védőfóliát, amit aztán rám igencsak jellemző módon hülyén ragasztottam fel a kijelzőre, így aztán dobhattam is ki azon nyomban... :S
A vásárlás után betértem egyik kedvenc kocsmámba, a Fehér Hollóba, ahonnan egy kávé-kóla-kombó elfogyasztása után tényleg a szülői ház felé vettem az irányt.
Otthon sikerült végre egy igazi semmittevős hétvégét produkálnom, ettem-ittam, olvasgattam, Anyuval beszélgettem, és a szilveszter környékén felvett filmeket írtam ki DVD-re. Rájöttem, hogy a Buliszervíz még mindig hatalmas film, és végre megnéztem a Sakáltanyát is. Jó régi film, nekem nagyon tetszett. Most így visszagondolva, kb. érettségim környékén (2001) mehetett a mozikban, a zenéjét "rongyosra" hallgattuk a gimi koleszában IRC-zés közben. :D
Be is szúrom gyorsan:
És amikor otthon a filmet néztem, történt egy meglepő dolog. A vége felé, amikor a csaj előadta A SLÁGERT, elérzékenyültem, majdnem elkezdtem sírni... :) Hm... Pedig ez baromira nem olyan film. Szerintem.
Próbáltam megfejteni eme bizonyos megingásnak az okát, és nagyjából sikerült is. A csaj akkor abban a pillanatban, amikor felcsendült a dala, már minden elért, amire vágyott: szerelmet talált, kisebb-nagyobb küzdelmek árán apja elismerését is kivívta, és azzal, hogy önbizalomhiányát leküzdve elénekelte saját dalát, siker(élmény)ben is része lett. Asszem ennyi. Dolgozott a tudatalattim? :S :D Mindent egybevetve: ez a film is nagyon tetszett.
Aztán az Oláh Ibolya-Kern András-féle Casting-ot is megnéztem. De ezt még nem véleményezem, mert elaludtam rajta. És nem a film volt szar, hanem én voltam fáradt. Aludtam is több, mint 10 órát... :)
Vasárnap délután a megszokottnál kicsit előbb jöttem vissza, hogy semmit ne mulasszak el a kézislányok Zvezda Zvenyigorod elleni BL-meccséből. Nos, két góllal nyertünk, Amorim, Görbe, és Bradeanu talán először volt együtt nemzetközi kupameccsen a pályán, és a látottak alapján optimista vagyok. Jövő héten első lépésben a Valceát meg kell verni, és akkor a csoportból való továbbjutás kipipálva. :)
A telefonnal amúgy kezdek összebarátkozni, kicsit még szokatlan, de szerintem meg fogom kedvelni. Olyan dolgokat lehet rajta beállítani, hogy csak lesek... :) Mondjuk a legjobb, ami nélkül el nem tudtam képzelni, hogyan létezhettem eddig, az a virtuális dobókocka. Egyszerűen zseniális. De tényleg... :)
Tévét is programoztam a héten, és már idegbajt kapok tőle, hogy volt alapból kb. 50 csatorna, és amikor meguntam, hogy kb. 4-5 eltűnt, elindítottam egy automatikus csatornakeresést, szépen tároltam mindent a szokott helyére, és a központban utána még megvariálják, és kezdhetem újra szinte az egészet.... Na mindegy, ennél nagyobb bajom kb. sose legyen! :)
Lakás... Lehetőség, és felelősség, esély és teher, nem tudom... Kissé bizonytalan vagyok... Na mindegy, erről is tényleg majd máskor... Egy-két emberkével úgyis át fogom rágni a dolgot...
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
A vásárlás után betértem egyik kedvenc kocsmámba, a Fehér Hollóba, ahonnan egy kávé-kóla-kombó elfogyasztása után tényleg a szülői ház felé vettem az irányt.
Otthon sikerült végre egy igazi semmittevős hétvégét produkálnom, ettem-ittam, olvasgattam, Anyuval beszélgettem, és a szilveszter környékén felvett filmeket írtam ki DVD-re. Rájöttem, hogy a Buliszervíz még mindig hatalmas film, és végre megnéztem a Sakáltanyát is. Jó régi film, nekem nagyon tetszett. Most így visszagondolva, kb. érettségim környékén (2001) mehetett a mozikban, a zenéjét "rongyosra" hallgattuk a gimi koleszában IRC-zés közben. :D
Be is szúrom gyorsan:
És amikor otthon a filmet néztem, történt egy meglepő dolog. A vége felé, amikor a csaj előadta A SLÁGERT, elérzékenyültem, majdnem elkezdtem sírni... :) Hm... Pedig ez baromira nem olyan film. Szerintem.
Próbáltam megfejteni eme bizonyos megingásnak az okát, és nagyjából sikerült is. A csaj akkor abban a pillanatban, amikor felcsendült a dala, már minden elért, amire vágyott: szerelmet talált, kisebb-nagyobb küzdelmek árán apja elismerését is kivívta, és azzal, hogy önbizalomhiányát leküzdve elénekelte saját dalát, siker(élmény)ben is része lett. Asszem ennyi. Dolgozott a tudatalattim? :S :D Mindent egybevetve: ez a film is nagyon tetszett.
Aztán az Oláh Ibolya-Kern András-féle Casting-ot is megnéztem. De ezt még nem véleményezem, mert elaludtam rajta. És nem a film volt szar, hanem én voltam fáradt. Aludtam is több, mint 10 órát... :)
Vasárnap délután a megszokottnál kicsit előbb jöttem vissza, hogy semmit ne mulasszak el a kézislányok Zvezda Zvenyigorod elleni BL-meccséből. Nos, két góllal nyertünk, Amorim, Görbe, és Bradeanu talán először volt együtt nemzetközi kupameccsen a pályán, és a látottak alapján optimista vagyok. Jövő héten első lépésben a Valceát meg kell verni, és akkor a csoportból való továbbjutás kipipálva. :)
A telefonnal amúgy kezdek összebarátkozni, kicsit még szokatlan, de szerintem meg fogom kedvelni. Olyan dolgokat lehet rajta beállítani, hogy csak lesek... :) Mondjuk a legjobb, ami nélkül el nem tudtam képzelni, hogyan létezhettem eddig, az a virtuális dobókocka. Egyszerűen zseniális. De tényleg... :)
Tévét is programoztam a héten, és már idegbajt kapok tőle, hogy volt alapból kb. 50 csatorna, és amikor meguntam, hogy kb. 4-5 eltűnt, elindítottam egy automatikus csatornakeresést, szépen tároltam mindent a szokott helyére, és a központban utána még megvariálják, és kezdhetem újra szinte az egészet.... Na mindegy, ennél nagyobb bajom kb. sose legyen! :)
Lakás... Lehetőség, és felelősség, esély és teher, nem tudom... Kissé bizonytalan vagyok... Na mindegy, erről is tényleg majd máskor... Egy-két emberkével úgyis át fogom rágni a dolgot...
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése