hogy péntek délután. Kezdünk teljesen visszazökkenni a dolgos hétköznapokba, amit paradox módon az is mutat, hogy a céges focin is véget ért a téli szünet. Elég kevesen, nagyjából heten gyűltünk össze, magamnak azonban okoztam annyi bonyodalmat, hogy a kesztyűmet otthon felejtettem. Ez nagy szívás, kb. tíz éve nem védtem kesztyű nélkül, és már lélekben fel voltam készülve erre a balesetveszélyes mutatványra, de szerencsére Zsolti kollégám magánál tartja a sajátját, ami jó is volt a kezemre, így ez a probléma elég hamar megoldódott... A védés nem ment rosszul, a kihagyást azért éreztem, de jó volt visszatérni. :)
Hazatérve úrrá lett rajtam az édes semmittevés. Kaja, fürdés, ezen kívül tévé, net, olvasás egész este... Ja, és megnéztem a magyar-cseh kézilabda EB-meccset, ami szégyen és gyalázat volt, szörnyen kiábrándítóan játszottak a srácok... A "cseh-fóbia" aztán futsalosainkra is átterjedt, akik a hazai rendezésű EB-n 4-0-ás vezetésről voltak képesek kikapni, pedig a továbbjutáshoz már a döntetlen is elég lett volna...
Ha már így belecsöppentem a sporthírekbe. Megvan az ETO első két új igazolása, a marokkói srác nevét most inkább nem keresem meg, új brazil csatárunkat viszont úgy hívják, hogy Ceolin... Pff... :D Mint valami hashajtó, vagy mi... :) Így már azt hiszem, 18 külföldi labdarúgó tartozik a keretünkhöz, a mai Nemzeti Sportban összegyűjtötték őket országokra lebontva, majd valamikor bemásolom, az érdekesség kedvéért... :)
Sokkal szomorúbb téma, hogy ma hat éve halt meg Fehér Miklós, a portugál Benfica focistája... Még mindig csak 30 éves lenne, talán mostanában térne vissza nevelőegyesületébe, az ETO-ba egy kicsit levezetni... :( Ha visszatérne egyáltalán...
Nah, visszatérve napjaim leírásához, szombaton délután mentem csak ki Écsre, délelőtt tollászkodtam, pihentem, neteztem, CD-t írtam, képeket küldözgettem, válogattam. Majd ittam a Hollóban egy kávét, és hazamentem...
Huh... Mire hazaértem, apám már full részeg volt, nem bírta a szomszéd Pista bácsi tempóját sör-pálinka fogyasztás terén... Ez persze viszonylag gyakran megesik, nem is írnék róla, ha... Ha apám nem lett volna kivételesen vicces kedvében... Ittasan inkább buta szokott lenni, most pedig vicceket mesélt, poénkodott, szóval nagyon kész volt... :) Aztán teljesen váratlan módon előállt azzal a kérdéssel, hogy mikor nősülök már meg végre, mert ő az én esküvőmre spórol... Hm... Hát egyrészt LOL, másrészt pedig annak a pénznek jó helye lenne a jogsimban/autómban, esetleg lakásomban is... Ezt meg is mondtam neki, erre azt válaszolta, hogy oké, de mindenkinek szüksége van társra, még nekem is, "pedig látod, hogy elmérgelődünk anyáddal..."
Tudom, persze, mindennél világosabb ez számomra, de egyelőre ez a szitu. Látszik, hogy fater nem olvassa a blogom... :)
A nap hátralévő része tévézéssel, olvasással, és "anyuzással" telt, majd vasárnap délután tértem vissza Győrbe.
Legelőször is a kórházban meglátogattam az intenzíven intenzíven - szóvicc, hehe...:) - dolgozó cimboráimat, vagyis előtte a fogadószinten, az egykori betegfelvételi iroda helyén nyílt újságos-kávézóban egy rég látott kedves ismerősre bukkantam: Mónira. Aki annak idején egy haver barátnője volt, sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk együtt, most picit nosztalgiáztunk, és megbeszéltük, hogy majd valamikor folyt. köv.
Aztán irány az ITO, onnan pedig a Holló, Andráséknak meló utáni levezetés, nekem pedig "az út porának leöblítése". És lelki élet este 11-ig, bár kezdek rájönni, hogy az nekem nincs... Mármint talán nem vagyok egy lelketlen barom, de... Már többször említettem, hogy igyekszem sok mindenen változtatni, meg optimistán hozzáállni úgy általában mindenhez, de bizonyos dolgokban teljesen kilátástalannak látom a dolgokat... Na, mindegy azt mondom erre, hogy egy szar kapcsolatnál még ez is jobb... Sovány vigasz, nem?
Ma reggel egyrészt majdnem széjjel fagytam, másrészt a buszmegállóban dumáltam egy picit Gellért ex-kollégával, a zebrán szerintem láttam egy fősulis ismerőst - bár nem kizárt, hogy azt hitte, nem vettem észre, szoktam így járni...:) - úgyhogy jól indult a nap.
Aztán jól is telt, viszonylag gyorsan is, így nemsokára letudtunk egy újabb hétfőt...
Képek: az iwiwre már tettem fel egy csak ismerősöm számára nyilvános albumot a múltkori Laci-buliból, és már a szilveszterieket is összeválogattam, de azokat még nem volt kedvem feltölteni. De azért itt is lesz egy-két kép, ígérem.
Na, lassan befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Hazatérve úrrá lett rajtam az édes semmittevés. Kaja, fürdés, ezen kívül tévé, net, olvasás egész este... Ja, és megnéztem a magyar-cseh kézilabda EB-meccset, ami szégyen és gyalázat volt, szörnyen kiábrándítóan játszottak a srácok... A "cseh-fóbia" aztán futsalosainkra is átterjedt, akik a hazai rendezésű EB-n 4-0-ás vezetésről voltak képesek kikapni, pedig a továbbjutáshoz már a döntetlen is elég lett volna...
Ha már így belecsöppentem a sporthírekbe. Megvan az ETO első két új igazolása, a marokkói srác nevét most inkább nem keresem meg, új brazil csatárunkat viszont úgy hívják, hogy Ceolin... Pff... :D Mint valami hashajtó, vagy mi... :) Így már azt hiszem, 18 külföldi labdarúgó tartozik a keretünkhöz, a mai Nemzeti Sportban összegyűjtötték őket országokra lebontva, majd valamikor bemásolom, az érdekesség kedvéért... :)
Sokkal szomorúbb téma, hogy ma hat éve halt meg Fehér Miklós, a portugál Benfica focistája... Még mindig csak 30 éves lenne, talán mostanában térne vissza nevelőegyesületébe, az ETO-ba egy kicsit levezetni... :( Ha visszatérne egyáltalán...
Nah, visszatérve napjaim leírásához, szombaton délután mentem csak ki Écsre, délelőtt tollászkodtam, pihentem, neteztem, CD-t írtam, képeket küldözgettem, válogattam. Majd ittam a Hollóban egy kávét, és hazamentem...
Huh... Mire hazaértem, apám már full részeg volt, nem bírta a szomszéd Pista bácsi tempóját sör-pálinka fogyasztás terén... Ez persze viszonylag gyakran megesik, nem is írnék róla, ha... Ha apám nem lett volna kivételesen vicces kedvében... Ittasan inkább buta szokott lenni, most pedig vicceket mesélt, poénkodott, szóval nagyon kész volt... :) Aztán teljesen váratlan módon előállt azzal a kérdéssel, hogy mikor nősülök már meg végre, mert ő az én esküvőmre spórol... Hm... Hát egyrészt LOL, másrészt pedig annak a pénznek jó helye lenne a jogsimban/autómban, esetleg lakásomban is... Ezt meg is mondtam neki, erre azt válaszolta, hogy oké, de mindenkinek szüksége van társra, még nekem is, "pedig látod, hogy elmérgelődünk anyáddal..."
Tudom, persze, mindennél világosabb ez számomra, de egyelőre ez a szitu. Látszik, hogy fater nem olvassa a blogom... :)
A nap hátralévő része tévézéssel, olvasással, és "anyuzással" telt, majd vasárnap délután tértem vissza Győrbe.
Legelőször is a kórházban meglátogattam az intenzíven intenzíven - szóvicc, hehe...:) - dolgozó cimboráimat, vagyis előtte a fogadószinten, az egykori betegfelvételi iroda helyén nyílt újságos-kávézóban egy rég látott kedves ismerősre bukkantam: Mónira. Aki annak idején egy haver barátnője volt, sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk együtt, most picit nosztalgiáztunk, és megbeszéltük, hogy majd valamikor folyt. köv.
Aztán irány az ITO, onnan pedig a Holló, Andráséknak meló utáni levezetés, nekem pedig "az út porának leöblítése". És lelki élet este 11-ig, bár kezdek rájönni, hogy az nekem nincs... Mármint talán nem vagyok egy lelketlen barom, de... Már többször említettem, hogy igyekszem sok mindenen változtatni, meg optimistán hozzáállni úgy általában mindenhez, de bizonyos dolgokban teljesen kilátástalannak látom a dolgokat... Na, mindegy azt mondom erre, hogy egy szar kapcsolatnál még ez is jobb... Sovány vigasz, nem?
Ma reggel egyrészt majdnem széjjel fagytam, másrészt a buszmegállóban dumáltam egy picit Gellért ex-kollégával, a zebrán szerintem láttam egy fősulis ismerőst - bár nem kizárt, hogy azt hitte, nem vettem észre, szoktam így járni...:) - úgyhogy jól indult a nap.
Aztán jól is telt, viszonylag gyorsan is, így nemsokára letudtunk egy újabb hétfőt...
Képek: az iwiwre már tettem fel egy csak ismerősöm számára nyilvános albumot a múltkori Laci-buliból, és már a szilveszterieket is összeválogattam, de azokat még nem volt kedvem feltölteni. De azért itt is lesz egy-két kép, ígérem.
Na, lassan befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése