Szeptember végén

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok..." - nem jutott eszembe jobb cím, így hát Petőfitől kölcsönöztem picit. :)
Szóval vasárnap megettem életem eddigi talán legrosszabb pizzáját. Igen, rosszabb volt, mint amitől pár hete rosszul lettem... :/
Fokhagymás-tejfölöset rendeltem, és már amikor a futár fiú odaadta, valami bődületesen gyomorforgató szag csapta meg az orromat. Nagyon nagy szenvedések árán sikerült lenyomni, de nem lett tőle bajom, és ez a lényeg. Reklamálni nem akartam, mert lehet, hogy "különleges" volt rajta a sajt, vagy nem tudom... A hely itt Győrben új, de a nevét nem írom le, mert most láttam, hogy egy másik városban haverom az üzletvezető, még véletlenül sem szeretném rontani a bizniszüket. A szórólapjukat mindenesetre kidobtam...
Utána Forma-1 volt, sorrendben a második Alonso-győzelem, és Hami-kiesés, nem is kell ennél több. Ja de: Kubica szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat. És lehet, hogy jövőre csapattársa lesz a visszatérést fontolgató Kimi Räikkönen. Bár ezzel a kijelentéssel még azért csínján kell bánni...
Hétfőn kaptam egy teljesen jogos, de lájtos leteremtést kollégámtól: egy fordítást írok neki, jó hosszú, és már elég régóta húzódik az ügy, bár ez már a harmadik adag. És nagy buzgóságomban aznap este befejeztem egy egész fejezetet, a végére majd kifolyt a szemem, és a kezeim is eléggé kifáradtak. Igen, kedves olvasó, az MSN, a facebook, és a blog más kategória, azokon nem pötyögök annyit nyolc órányi számítógépes meló után... :)
Megbeszéltük, hogy hétvégente igyekszem belehúzni, de akkor meg lusta vagyok... :/
Meg tesómék is beköszöntek egyet, aztán elrepültek a fáraók földjére... Jövő szombaton térnek majd vissza.
Tegnap volt egy nagyon komoly németórám. A fiú külföldön szeretne dolgozni, így egy kicsit munkaügyi tanácsadó, meg pszichológus is voltam egy személyben... Jaj, de lefáradtam, gyerekek... :/ Aztán MSN-eztem, majd tévé, olvasás, de hajnalban arra ébredtem, hogy a szemüveg rajtam, a távkapcsoló, és a szétterített újság pedig a földön volt... Szóval asszem tényleg fáradt voltam... :/
Újabb rendszeres rituálé lépett az életembe: esténként főzök egy kanna teát! :) Két csészével megiszom, a maradékot másnap melóban fogyasztom el. A teát amúgy szeretem, de eddig úgy voltam vele, hogy magamban minek főzőcskézzek, de ez a módszer eddig bevált.
Vészesen fogy a hely az mp3-lejátszómon! Múltkor végeztem egy nagytakarítást rajta, amiket untam, letöröltem, de így is csak százvalahány mega hely van rajta. Kéne vennem egy 8 GB-sat, de ha valamikor, most aztán főleg nem engedhetem meg magamnak... :/
Ma szervezkedtem, intézkedtem, ja, és persze elküldtem egy születésnapi SMS-t. :)
Már csak döglés lesz, meg net. Meg belenézek a Sampdoria-Loki meccsbe, de túl nagy reményeket nem fűzök hozzá. Meg lesz a 40 nap 40 éjszaka című film is, azt is meglesem.
Holnap péntek. Most szerintem megint écsi hétvége lesz. Spórolni kell, meg relaxálni. Öregszem. :)
Mára asszem ennyit terveztem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Illetékes

APEH... Szóval kaptam egy levelet, amiért csütörtökön el is mentem a postára. De ebben még nem "a döntés"-ről tájékoztattak. Egy csekket kaptam, amin az általam benyújtott kérelem miatt kellett befizetnem 2.200 forint eljárási díjat. A tárgy mezőben a következő kedves mondat szerepel: adóhatósági eljárási illeték megállapítása feltételes mulasztási bírság kiszabása mellett. Szóval, ha nem fizetem be az illetéket, rám vernek még 1.100 forintot, és erről időben tájékoztatnak. Aranyosak... :)
A küldeményt persze nem bontottam ki a postán, csak a Honvéd ligetben egy padon ücsörögve, és lusta voltam visszasétálni befizetni a csekket. Hazatérve pedig még egy értesítő várt, hogy még még egy levelet kaptam az adóhatóságtól. Ezért már csak szombaton mentem be a postára, de erről majd később.
Valamelyik este szerepelt a Fókuszban Inna, a román énekesnő. Kinőttem már abból, hogy hírességek után lelkesedjek, de ez a csaj tényleg nagyon szimpatikus. Mosolygós, kedves, élettel teli nő, nagyon aranyos volt. És még jól is néz ki, annak ellenére, hogy a "mellköziben" anyajegy van... :D :D :D Ami meglepett: Inna mellett is vannak Romániából származó hírességek a zenei világban, például a nyár egyik legnagyobb slágerét, a Stereo love-ot jegyző Edward Maya is.
Pénteken meló után az égegyadta világon semmit nem csináltam, hazajöttem dögleni. Est pedig befutott tesóm, egyedül, mert sógornőmnek még dolgoznia kellett. Jó ideje nem találkoztunk, így elég sok mesélnivalónk volt egymásnak, picit tévéztünk, aztán aludtunk.
Szombaton reggel aztán mentem postára. Először is befizettem a csekket. Szokásomhoz híven elkövettem egy hibát: a közlemény rovatban nem adtam meg az adószámomat, pedig ennek elmaradása, vagy nem megfelelően történő teljesítése a befizetett összegnek az előírt tartozásra történő elszámolásának késedelmével vagy téves elszámolásával járhat. - hogy szó szerint idézzek... Jah, ezen átsiklott a szemem, és most megint mehet a para... :/
Aztán átvettem az ajánlott levelet: kérelmemet elfogadták, novembertől tíz részletben kell befizetnek a 200 ezer forintot kitevő illetéket.
Hazatérve tesómmal kaját rendeltünk, ami elég izgalmasra sikeredett. A futár bácsinak ugyanis nehézséget okozott hogy öt darab ötszáz, illetve egy darab háromszáz forintos étkezési utalványból összehozza a 2.800 forintos végösszeget. Elég paraszt módon beszélt, bukta is a kétszáz forint borravalót... :/
Aztán desszertként minyont - a helyesírás-ellenőrző szerint így kell írni...:) -. ettünk, végül csendespihenő következett. :D
Ezután a sörkertbe mentünk, onnan pedig az ETO-Zetére. Ami... 1-0-ra kikaptunk, és nem szívesen koptatom emiatt a meccs miatt a billentyűzetet... 2009 májusa után kaptunk ki magyar bajnokin hazai pályán, és ez egy minősíthetetlen fos játékkal. Ha jól számolom, ez az ötödik szezon, hogy minden meccsen kint vagyok, és megkockáztatom, ilyen gyengén még sosem játszottunk itthon. Szerencsére a Debrecen és a Honvéd is kikapott, így azért továbbra is elég szoros a mezőny.
Az FSV Mainz hat meccs után továbbra is száz százalékos a német bajnokságban, ezúttal a Bayern München otthonában nyertek 2-1-re. Ezt nem írtam volna le, ha a győztes gólt nem Szalai Ádám lőtte volna, méghozzá a kapunak háttal, fordulás után, a rövid felsőbe, bődületes nagy gól volt.
Forma-1: ma Szingapúr, éjszakai, villanyfényes futam, egy pici esély van esőre is. Érdekesnek igérkezik. Az RTL Klubtól egy időre elbúcsúzott Palik Laci, mert több időt szeretne a családdal tölteni, így a fiatalok kommentálhatnak.
Tegnap este pedig Katáéknál voltam, egy-két sör mellett beszélgettünk, és megnéztük a Nicsak, ki beszél most című "limonádé-filmet". Hajnali 1 után értem haza, örülök, hogy végre találkoztunk, kicsit hosszúra nyúlt a kihagyás. Politizáltunk is, ami ránk nem jellemző, oka is elég érdekes, sajnos itt nem részletezhetem...
Blogdizájn: már egy éve változatlan, kicsit át kéne dolgozni. Külső sablont nem tudom, hogyan kell átvenni, az új blogspotos pedig jelenleg elég bonyolultnak tűnik, de azért valahogy megoldom. Az új szlogen már megszületett. :)
És rá kellene hajtani a társkeresésre... Jaj, ez így hülye megfogalmazás, de kezdeni kéne már valamit, bízva abban, hogy igaza van Fanninak, nem vagyok reménytelen eset, csak lelki hipochonderségemet kellene legyőznöm...
Na ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Ja, és ne ázzatok: teázzatok! Haha! :)

Szívbajok- meg más is

Nyugi! A cím ellenére pozitív az alaphangulat. De csak - viszonylag - röviden. Mai események, bár az időrend kissé esetleges.
Szívbaj 1.: kaptam egy SMS-t a banktól, ahol a hitelt felvettem, hogy péntekig esedékes lenne befizetnem az esedékes törlesztőrészletet. A baj csak az, hogy 15-én átutaltam. És baromira megijedtem, hogy rossz helyre ment, vagy nem írtam be valamit a megjegyzés rovatba, vagy ilyesmi.
Felhívtam az ügyfélszolgálatukat, nyomkodtam a gombokat szorgalmasan - érintőképernyős telón hatalmas élmény... :)-, végül a "nálunk folyószámlával nem rendelkező adósunk" menüpont alatt célba értem, és tudtam beszélni egy ügyintéző hölggyel. Kért egy nyolcjegyű azonosítót, amiről azt sem tudtam, hogy mi az. Végül elég volt az a telefonszám, amire az smst kaptam. A lényeg: a határidőről értesítenek, a beérkezésről nem. Ügyfélközpontúság rulez! :/
---
Szívbaj 2.: már a postán van a levél, amit az APEH-től kaptam. Holnap eldől, hogy elfogadták-e a részletfizetési kérelmemet az illeték tárgyában. Ezen majd holnap izgulok... :)
---
"Szívbaj" 3.: meséltek kollégáim egy lányról, aki az egyik üzemrészünkben dolgozik. Szerintük ő az általam lányokról eddig elmondottak szerint nagyon bejönne nekem. Elmondták, hol ül, merre kell figyelni, hogy néz ki, stb. És ma arra jártam, pakolászott, jött velem szembe. Rám köszönt, és úgy, hogy soha nem beszéltünk még, végig mosolygott. Elbűvölően. Amikor elmeséltem a ruházatát, kiderült, jól sejtettem, rá gondoltak.
Ezzel kapcsolatban csak két dolog: az jutott eszembe, hogy ha alapjáraton ilyen kedves, mosolygós, milyen lehet azokkal, akiket ismer, és szeret...
A másik: van egy kis gyermeke. Majd' 30 évesen, jelenlegi munkahelyemen ismertem meg először olyan Anyukákat, akik nem olyan... Hogy mondjam? Anyák és nők, én korosztályom, stb. Azért nagyjából gondolom érthető... ;)
---
Visszaigazoltam a csajt facebookon, akiről a múltkor meséltem. Másnap már törölt is az ismerősei közül... Érdekes...
---
Autómentes nap volt ma Győrben. Nem igazán tudtam róla, csak meló után, hazafelé menet vettem észre, amikor feltűnt, hogy a buszokon le vannak takarva a jegylyukasztók.
Jobban belegondolva icipicit meg is látszott a forgalmon. Nem is baj, de ahhoz nagyon sok mindennek kellene változnia, hogy ez a hétköznapokban általánosan működhessen...
---
Ennyi. Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Nekünk viza

Még szombat este beszéltünk bátyámmal telefonon. Egyszer csak valami olyasmit talált mondani, hogy "Képzeld, hamarosan lesz nekünk...". Vártam-vártam, de nem fejezte be a mondatot, ezért kíváncsian visszakérdeztem, hogy mijük is lesz nekik, amire jött a válasz, hogy "Netünk!". Elhallottam, pedig már kezdtem azt hinni, hogy... Szóval értitek! :)

Vasárnap este pedig épp gépeztem, a háttérben szólt a tévé. A Híradóban Szellő István kürtölte világgá, hogy "Újra lesz víz a Dunában!" Én meg mondom, mi a szösz? A tudósítást meghallgatva aztán kiderült, hogy viza lesz újra a Duna vízében. :) Ami egy ebben a folyóban amúgy őshonos halfajta, de a XX. század elején eltűnt: nincs veszélyérzetünk, gyakorlatilag simogatni is lehet őket, így persze könnyen kifogták őket. Most pedig újból telepítették őket, erről szólt a tudósítás...
Ejj, de szép nyelv is a magyar... :) És én milyen hülye vagyok! :D
---
Nem kell regisztrálni a blogokat! :) Az tervezett új médiatörvény szerint a szélsőséges eszmék világhálón történő terjedését megelőzendő regisztrálni kellett volna az összes Magyarországon írott blogot. Állítólag, de ezt az ötletet most szerencsére elvetették. Megnyugodtam.
---
A barátság nagyon szép, hogy úgy mondjam, nemes dolog. Sok mindenről szól, sok minden belefér. De van, amikor bizony porszem kerül a gépezetbe...
Próbálsz valaki mellett ott lenni örömében-bánatában; meghallgatni őt, esetleg tanácsot adni. Majd egy idő után rájössz, hogy talán akkor teszed vele a legjobbat, ha egy picit "magára hagyod".
Gondolsz rá, szorítasz érte, hogy javuljon a helyzet, várod, hogy valamilyen módon jelentkezzen, esetleg a Te kezedben is ott van a telefonod, már talán egy SMS-t is bepötyögtél, melynek végén megnyomod a törlés gombot...
És legbelül üvölteni tudnál...
Sziasztok!

Nagyrészt kronológia

Ha jól emlékszem, a szerda estét filmnézéssel töltöttem, a Nagyon nagy ő volt a tévében, még sosem láttam, most pótoltam. Elég közhelyes mozi, bár nem rossz. Nem a külső a fontos, a belső értékek számítanak; minden zsák megtalálja a foltját, még ha csak négykézláb tud is csak közlekedni- de akkor nem árt, ha sok pénze van.
És ismét felvetődött, hogy nekem se ártana lejjebb vennem a mércét, ha meg akarom találni a páromat. Ez még mindig érdekes dolog. Ha valakiről megállapítom, hogy jól néz ki, még nem jelenti azt, hogy el tudnám képzelni páromként, csak puszta tényként közlöm, hogy helyes, esetleg jó nő. Mert a kettő között nálam van különbség, de ezt most nem fejtem ki bővebben. :)
Másrészt még mindig nem tudom, mi a mérce? Legyen mozgássérült, mint én? Vagy szemüveges? Vagy én mozgássérült vagyok, ő legyen mondjuk vak? Vagy kövér? Esetleg jehovista? Nem vágom...
Persze-persze, értem a lényeget, meg a lehetőségeimmel is tisztában vagyok, de ezeket a határokat, megkötéseket nem értem/érzem.
Csütörtök. Ismét csak tévé, Debrecen-Harkiv Európa Liga-meccset néztem a Story TV-n. Félidőben 0-2, plusz ukrán emberelőny, így inkább aludtam. Péntek reggel persze teletexttel indítottam, ahol megtudhattam, hogy 0-5 lett a vége... Remek, sajnálom szegény debrecenieket... :/
Pénteken egy nehéz hét ért véget, elég pörgős volt a meló, mindig volt mit csinálni, szinte repültek a napok. Ezt nem panaszként írom, örülök neki. :)
Délután aztán ismét kávéfőző-vízkőtelenítés volt, aztán mentem haza Écsre.
Este a héten először megnéztem az Édes négyes című fantasztikus produkciót, és képzeletbeli voksomat is letettem. Adri. Egyértelműen. A többiek ilyen "nagyvilági" csajnak tűntek, akik megennének vacsorára, ő talán nem... :) Egyébként Majka is őt választotta. :)
Szombaton ősöknél voltam, olvastam tévéztem, és kutyáztam. Áááá... Buksi! :) Egy napon születtünk, bár ő januárban még csak öt éves lesz. És az oltás/féregtabi miatt mérlegelni kellett: 15 kiló a kis bolhafészek! :) Imádom... Kicsit szadiztuk egymást a hétvégén, "birkóztunk", és nagyon jól bírta a kiképzést. Egyébként nem normális. :)
Délután Szolnok-ETO-t néztem. Egy nem túl jó meccsen, szar talajú pályán 3-0-ra nyertünk. Koltai Tomi egy, a brazil Ceolin két gólt lőtt. Indul a szamba-iskola. :) Egyedül a kiállítást sajnálom, az teljesen felesleges volt.
Este pedig visszajöttem Győrbe, hogy ma tudjam írni a fordítás-melót. Muci néni is jött velünk, megmutattuk neki a lakást. Tündéri asszony, imádom. Azt mondta, hogy "már csak egy asszony kellene ide, aki szeret". Nincsenek azirányú információim, hogy drága jó Muci néni látta az Üvegtigrist. :)
Éjjel pedig kis lazító sörözést engedtem meg magamnak. Nem depizős, szomorú sörözést, hanem lightos relax-iszogatást. Jól esett. :)
Ma a teljesen megszokott vasárnapi ittlévős program. Elmentem Sportért, most netezek, majd fordítok, este újabb meccsnézés. Kajarendelés nem lesz, hoztam be otthonról paprikás krumplit. :)
---
"Neked nincsenek céljaid, és ez elég ciki." - mondta egyik kollégám a héten, és ez eléggé elgondolkodtatott. Cél? Mi az? Ez annyira relatív... Igazából kiskorom óta kisebb-nagyobb célok mentén mozgolódok. Akkor először például a pesti életet kellett megszokni, "járásilag" egyenesbe jönni, aztán épek közé kerülni, ott helyemet megállni. Majd gimi, érettségi, fősuli, diploma, munkahely... A kis cél is cél, nem vagyok nagyravágyó. Bár ezekre azt is mondhatjuk, hogy ezek nem is célok, hanem amolyan alapdolgok. Akkor viszont tényleg soha nem voltak céljaim.
Jelenleg? Legfőképpen a lakás-dolgot egyenesbe hozni, az anyagi lehetőségek határait megtalálni, ha ez megvan, hamarosan szeretnék majd sportol(gat)ni, a foci mellett eljárogatni úszni. Második idegen nyelvként le kéne porolni a franciát, vagy az angolt, és valamikor nekihasalni a jogsinak is, bár az most nagyon távolinak tűnik. És persze egy társat találni az életembe, " a lakásomba", ehhez magamat még inkább építgetni, és - Uram bocsá' - az igényeimből lejjebb adni...
Ennyi volna nagy általánosságban.
---
Bejelölt egy csaj facebook-on. Csak tippem van, hogy ki lehet ő: szerintem a lány a buszról. De a közös ismerősök nem stimmelnek... Egy olyan ismerősömet ismeri, akivel idestova 20 éve nem beszéltem. Elég gáz lenne írni neki, hogy "Szia, mizujs Veled? Jut eszembe, én honnan ismerhetem XY-t?" Ez így eléggé necces vóna... Amúgy az FB már teljesen kiszorította az iwiwet, oda már alig lépek be. Ezt se gondoltam volna... :)
Ja: a lánynak persze írtam, várom a válaszát.
A barátja adatlapján a következő idézetre bukkantam: "Da wir im gleichen Boot sitzen, sollten wir froh sein, dass nicht alle auf unserer Seite stehen."
Azaz: "Mivel mindnyájan ugyanabban a csónakban ülünk, örülnünk kellen annak, hogy nem mindenki áll a mi oldalunkon."
Van benne valami.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

359

Hm... Hétfőn a blogbejegyzés megírása után zuhanyoztam, aztán vacsorázni készültem. Szépen felvagdaltam a paprikát-paradicsomot-hagymát, majd virslit "főztem" mikróban, ami elvileg még jó volt, gyakorlatilag viszont olyan romlott volt, mint annak a rendje. Ott voltak ugye a felszeletelt zöldségek, de szerencsére feltalálom magam a konyhában - plafon leszakad... :D -, és sütöttem magamnak gyorsan rántottát. Fincsi lett, meg is lepődtem. :)
Este aztán jött egy nyomozó ismerősöm, akivel nagyon komoly és teljesen hiteles feljelentést írtunk egyelőre befenyítés céljából a welness-utalvány ügyében. A befenyítés elmarad, beszéltem ugyanis Anyuval, aki úgy reagált, hogy "kevés hátralévő idejét már nyugodtan szeretné leélni". Pf... Tudom, hogy gond van a szívével, de tudom azt is, hogy kórházban dolgozik, így odafigyelnek rá, emellett odafigyelhet magára. Hihetetlenül rosszul esik ilyet hallani Tőle, nagyon féltem őt. Egyrészt ha vele valami történik, akkor nekem is "végem": tesómék élik életüket Ausztriában, Apámmal sajna hosszú távon - már - nem tudnék együtt élni, én pedig... Na, de ezt tudjátok...
Lényeg a lényeg: próbálom "nevelni", hogy vigyázzon, és figyeljen magára, és ne gondoljon ilyen hülyeségekre, de nagyon nem egyszerű...
Tegnap délután az Árkádban találkoztam Nikivel, a Segafredoban beszélgettünk, este 8 után értünk haza. Nagyon jól éreztem magam, de ez most nem egy vidám alaphangulatú beszélgetés volt.
Hazaérve gyors fürdés után Barátok köztöt néztem, meg Barca-meccset. A csapat 5-1-re nyert a BL-ben a Panathinaikosz ellen, a meccs hőse megint Messi volt, aki egyébként egy 11-est is kihagyott.
És MSN-eztünk. Hosszú idő után, végre... Nagyon hiányoztál...
Utána eszembe jutott, hogy még nem vacsoráztam, gyors "leltár" után rájöttem, hogy van a hűtőben májkrémkonzerv. Így megettem három szelet kenyeret, zöldségekkel, éjjel fél 12-kor. Ez ám az update! :D Nem szoktam ilyen későn enni, de végre normálisan átaludtam az éjszakát! :)
Ma elég hosszú nap volt, meló fél 7-től 4-ig, aztán bevásárlás, és hazajöttem. És megdöbbenéssel olvastam a teletexten, hogy a Fradi játékvezetői műhibára hivatkozva megóvta az Újpest elleni 6-0-ra elveszített meccsét. Műhiba, mert - saját berohanó szurkolóik miatt(!!!) - a sporinak le kellett volna fújnia a meccset! 0-6-nál? Emberek! Ez nevetséges, szánalmas, önégetés! És akkor is ezt mondanám, ha az ETO-ról lenne szó!
És ma reggel elment a banknak a hiteltörlesztés első részlete! Már "csak" 359 hónap van hátra! :)
Ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Sport a négy fal között

Szombaton délelőtt hazaindultam, de közben eszembe jutott, hogy a délutáni meccsnéző maratonhoz elfelejtettem venni pattogatott kukoricát, így azt még pótolnom kellett. A 10-45-öst lekéstem, több, mint egy órát dekkoltam a vidékiben, és még a tescos popcornban is jóval kevesebb van, mint a Mogyiéban... Tiszta szívás... :S
Otthon aztán olyan relaxot sikerült megvalósítani, hogy csak na... Alvás, tévé, meccsek, olvasás, evés, ivás. Semmi más. És annyira jó volt. :)
Megnéztem az Újpest-Fradit. 6-0 lett a vége, ami miatt nem bánkódtam, mert nem túlzottan csípem a pesti zöldeket. A neten a szurkolóik meglepően higgadtan fogadták a vereséget, sokkal több hőzöngésre, bűnbakkeresésre számítottam. A meccs hangulata egyébként nem lett volna rossz, de a balhék-játékmegszakítások azért eléggé lerontották az összképet. Kíváncsian várom a fegyelmi bizottság holnapi döntését.
És félidőben legnagyobb meglepetésemre megjelent Jimmy Jump. A katalán származású fiatalember épp arról nevezetes, hogy különböző sporteseményeken berohan a pályára, és "teszi az agyát" (így kapásból F1-futam, foci VB, foci EB, vízilabdameccs jut eszembe...). Most is ezt tette, egy katalán zászlóra pingált "Kubala forever" felirattal rohangált, és éltette az FC Barcelona egykori magyar származású játékosát. Aki pedig arról nevezetes, hogy a világon egyedülálló módon három ország válogatottjában is pályára léphetett, a magyar mellett Spanyolország és Csehszlovákia csapatában.
Gondolom, amit itt látott, csak nagyon nehezen hitte el. Kövezzetek meg: sajátos módon, de kis nyilvánosságot kapott a mi focink, én nem bánom, hogy itt volt. Én mondjuk nagy naivan azt hittem, hogy magától jött, de közben kiderült, hogy a Bors nevű szennylap egyfajta promóciója volt. Így azért elég gáz...
A Barca amúgy hazai pályán 2-0-ra kikapott az újonc Herculestől... Nem kicsit égő, de messze még a szezon vége, lehet bőven javítani.
Este aztán se Megasztár, se X-faktor, Ötvös Csöpi DVD-ről, majd alvás.
Vasárnap ismét csak sok-sok alvás, meg Forma-1. A sok szunya miatt kezdek aggódni. Hétvégén napközben nagyon jól esik, hétköznap meg éjjelenként minimum kétszer-háromszor felébredek, ami eddig nem volt jellemző...
Az Olasz Nagydíj maga volt a dögunalom, szerencse, hogy Hamiltonért nem kellett izgulni, már a legelején kiesett. És Alonso sikere miatt sem bánkódtam. :)
Este pedig semmi extra nem történt.
Ma meg dolgoztam, nemrég értem haza, este majd még jön egy ismerősöm, akivel a wellness-utalvány dolgát beszéljük át. Majd Kék fény, BK, és vége a hétfőnek. Ami egyébként nem is volt olyan szörnyen kiábrándító, mint szokott lenni.
---
Társkeresés élőben, avagy neten. Mi az alapvető különbség? Az első esetében előbb szerelmes leszel, aztán várod, hogy történik-e valami, avagy sem. A másodikban pedig történik valami - nyilván megindul a kétirányú kommunikáció -, aztán vagy szerelmes leszel, vagy nem. Amit persze viszonoznak, vagy nem.
Nem saját gondolat, tanult kollégámé, de tetszett, ezért leírtam.
---
Mondtam már, hogy utálok egyedül hipermarketbe menni? Pedig tényleg. Inkább vásárolok picit drágábban, sokkal gyorsabban, jóval kisebb választékból. Ha nem egyedül lennék, más lenne a helyzet, de addig marad a "Tante Emma Laden", esetleg valamelyik kis Tesco. Persze, ha Anyu velem van, akkor megint más a helyzet.
---
A héten lehet, hogy lesz egy tali, meg fordítgatnom kéne végre, szombaton pedig Szolnok-ETO-t nézünk a Dreherben. A többi meg majd alakul.
Asszem ennyi, jók legyetek, pápá!

Vegyesfelvágott 19

Régen volt, most megint Vegyesfelvágott.
Legutóbb két dolgot elfelejtettem elmesélni.
Szóval: készült munkahelyemről egy német nyelvű film, és engem kértek meg, hogy csináljam meg hozzá a magyar szöveget. Érdekes volt nézni a filmet, visszapörgetni, kifigyelni, hogy egész pontosan mit is mondanak, és leírni úgy, hogy még tényleg magyarosan is hangozzon. Rájöttem, hogy ezek a különféle fordító munkák tök érdekesek, szeretek "elszöszmötölni" velük. Ha lenne stáblista, benne lenne, hogy magyar szöveg: Goszi. :D De ne, ne legyen, csak viccből írtam ám... :)
A múltkor valami nagy kalimpálás közepette véletlenül leírtam ezt a jelet: ♥. Már több helyen láttam, és fogalmam sem volt, hogyan kell előcsalogatni, de meglett. És már használtam is élesben, egyszer. Höhö. :)
Csütörtökön megejtettük Rékával havi rendes összejövetelünket, jót beszélgettünk, ittunk kávét, meg limonádét. :) Szerintem a legtöbb ember szemében unalmas és fárasztó ember vagyok, de annak örülök, hogy Rékával például úgy el tudunk beszélgetni, hogy amikor először megnéztük mennyi az idő, már több, mint két órája ültünk a Segafredoban. :)
Kolléganőm figyelmembe ajánlotta a szomszédjában lakó leányzót, akivel futni jár. Meg is néztem iwiwen. És azóta szerelmes vagyok... :$ Na jó, neem, de tényleg tök aranyos, a kollegina jót választott. :D
Orthopéd cipőt fogok magamnak íratni. Elegem van abból, hogy a normál cipők olyan egy hónap alatt elkopnak a lábamon, és annyi pénzt költök cipőre, mint egy plázacica. Csak az én szekrényemben nem halmozódnak a cipők, mert a rosszat mindig ki kell b@szni... Eddig főképp hiúsági kérdést csináltam ebből, de sajna nincs más út: orthopéd pasinak orthopéd cipő való... :/
Apropó: kampány indult a fogyatékkal élő emberek nagyobb társadalmi elfogadása érdekében. Én ezt egy kicsit mű dolognak tartom, de a kezdeményezés mindenképpen jó. A honlapot itt megnézheted.
Tegnap meccs előtt Kisalföldet osztogattak, és legalább öt hostess-csaj került ki, és nyújtotta a lapot egy "normális" pasinak. Hát igen, ezt el kell fogadni. Általában bulis szórólapot, ingyen újságot nekem nem nagyon adnak, a természetgyógyász, meg a hittérítő az jön. Meg néha nyelviskola. :)
Sporthírek, szigorúan szubjektíven! :)
F1: nem büntették meg a Ferrarit a németországi csapatutasításos balhé után, ami nem is baj. De így jobban belegondolva vicces, hogy az FIA elnöke, a fő döntnök Jean Todt, aki évekig volt a maranellóiak csapatfőnöke. :)
Vizilabda: ma ismét a szerbek ellen, bronzmeccs az EB-n kíváncsi leszek, mit alkotunk.
Foci: Huh... A FIFA illetékesei szerint a foci VB-n unalmasak voltak a hosszabbítások, ezért eltörölnék teljesen, vagy ha nem, visszahoznák az aranygólt. Pf... Egyik rosszabb döntés, mint a másik... Egy foci VB-n ugye maximum 16 hosszabbításos meccs lehet, és ha abból legalább kettő hajmeresztően izgalmas "horrormeccs", akkor már megéri fenntartani a rendszert. Szerintem.
Huszti Szabolcs levelét megírta. A Zenit Szentpétervár légiósa lemondta a válogatottságot, majd azon melegében írt egy nyílt levelet a közvélemény felé. Lehet, hogy sok mindenben igaza van, de a tálalás nem a legelegánsabb, és elég undorító, hogy Egervári kapitánnyal folytatott négyszemközti beszélgetését ilyen szinten kiteregette. Ez nem megoldás. Hajlok rá, hogy Király Gábornak lesz igaza, aki szerint Szabika se a válogatottba, se a klubjába nem fér be alapemberként, és a frusztráltság íratta vele ezt a levelet. Féltem a válogatottat, valami szerintem végleg eltörött... Hogy ez jó-e vagy nem, az majd kiderül.
Az ETO pedig 3-0-ra verte a Lokit!! Meglepődtem, teljesen váratlan eredmény, de teljesen reális, ki is tömhettük volna a DVSC-t. Olyan formás támadásokat vezettünk, hogy csak lestem. :)
Telefont szereltem :) : szarakodott, egyfolytában PIN-kódot kért, már szervizbe akartam vinni. Aztán leejtettem, ami kieshetett belőle, az ki is esett, összeraktam, és azóta tökéletesen működik. :)
Kiskegyed: láttátok a reklámot? Ki segít Anyának? Se a férj, se a gyerek, se a kutya, majd a Kiskegyed. Családmodell rulez! :/ És ne mondja senki, hogy túldramatizálom, amikor halottam már olyat ismeretségi körömben, hogy egy játékboltban egy kislánynak mondták a szülei, hogy ezt vagy azt a játékot most nem tudják megvenni, a kislány teljesen komolyan közölte, hogy akkor fel kell hívni a Providentet... :/
Blog: csütörtökön egész nap nem voltam netközelben, csak este láttam, hogy 12 visszatérő látogatóm volt. Ez már egész szép szám, köszönöm! :)
Most pedig hétvége. :) Écsen leszek, ma sportnap. Lesz vagy négy érdekesnek ígérkező focimeccs, F1 Olasz GP-időmérő, meg vízilabda. Szegény Anyámat sajnálom, lefoglalom a tévét... :)
Ez van, agglegény sportbuzi Édesanyjának sem lehet könnyű lenni. Ez pedig szép mondat volt így búcsúzóul.
Sziasztok, jó hétvégét!

Séta Győr belvárosában - 1990

Tegnap találtam rá erre a videóra, és mindenképpen szerettem volna megosztani Veletek.
Így festett Győr belvárosa 1990 júliusában.
9 éves voltam ekkor.
Istenem, de rég volt...
A Dunakapu tér, ahova Nagymamám akkor még bőven rendszeren járt piacozni, a strand, ami akkor még strand volt, és nem élményfürdő, ráadásul tömve volt... Az örök klasszikus vidéki... :)
Szóval nekem nagyon tetszik ez kis anyag, csak sajna túl rövid.
Jó szórakozást!

Szösszenek

Kenyér: szegény ember vízzel főz, mint tudjuk. - és kézzel nőz... :) -. 13 év kolesz után pedig az ember fia bizony kevésbé válogatós. Hétfő este a vacsihoz még csütörtökről maradt "határeset"-kenyeret akartam enni, de Anyu a nagy rendezkedésben kidobta, így sós Telesnack keksz volt a vacsora- ami ugyancsak nem rossz, csak hát nem túl laktató...
Apropó: akartam korábban írni a kézügyességem hiányáról, vagy épp ügyetlenségemről, ehelyütt legyen elég annyi: kenyeret képtelen vagyok normálisan vágni, csak szeleteltet veszek. Azt viszont utálom kinyitni. Emellett utálok kupak nélküli dobozos tejet, vákuumcsomagolt szalámit/sajtot bontani, és tépőfül nélküli konzervet nyitni. Ez van. :)
---
Alvás: a hétvégét ugye szinte átaludtam, most a héten viszont éjszakánként kb. háromszor felébredek... :/ És legalább kétszer álmodok. Valami hülyeséget. Egyre teljesen emlékszem, egyre foszlányokban... :/
---
Probléma: nemrégiben irigyeltem valakinek a problémáját. Már nem tudom, mi volt az, de olyan apróságon feszült, hogy őszintén irigyeltem.
Most nekem két ilyen van: egyrészt nem tudom, hogy a tegnapi EB-selejtezőn 2-1-re legyőzött ellenfelünk Moldova-e, avagy Moldávia? Mindkettőt látom leírva. De szerintem az első. A másik: nem értem, hogy a németek miért gólarányt (pl. 2:1) használnak gólkülönbség helyett (pl. 2-1), ami a hivatalos. Úgy is mondják, hogy"zwei zu eins"
Ez a két legnagyobb gondom! :D
Juuj: olvastam egy cikket a német oktatási rendszerről, amiben az is benne volt, hogy furcsa, hogy a német diákok tanáraikat urazzák + vezetéknév. Kilenc évig voltak német/osztrák tanáraim, de nekem eddig fel sem tűnt, hogy a magyarok "Tanár urak és Tanárnők" voltak, a németek meg Herr Zeuner, Herr Brettl, stb. És tényleg... :)
Pihent vagyok?
---
Afganisztán: már négy magyar katona halt hősi halált a távoli országban.
Csak azt nem értem, mi a fenét keresünk mi ott?
NATO-kötelezettség?
Köszi.
---
Baba: alacsonyan szállnak a gólyák ismerőseim körében. Az elkövetkező hónapokban több baba is fog születni, a héten már megérkezett Balázs osztálytársam kislánya, Lilien Nóra, és volt kolléganőm, Klaudia kisfia, Ármin.
Sok boldogságot, jó egészséget Apának-Anyának-Babának egyaránt!
---
Tesó: mármint "tésó". tegnap így szólított kedves alsó szomszédék egyik látogatója. Aztán rájöttem, hogy Olaszországból hozott melegítőm van rajtam, elején hatalmas "ROMA" felirattal... :)
---
Facebook: komolyan mondom, függő leszek. Lájkolom, egyre jobban. :)
---
Bekapcsoltam a konvektort. Megfagyok. Szeptember 8. No comment... :/
---
És végül de nem utolsó sorban Boldog Névnapot a ma ünneplőknek! :)

Alvós

Tesóm szlengjében szerepel a fenti kifejezés. Nagyjából olyan napot jelent, amikor nem dolgozik, de semmi más programot sem szervez magának, mert fáradt, tehát: alvós.
Én ebből szerveztem magamnak az eltelt három nap alatt - ha összeadjuk, akkor kb. kettőt. :)
Ugye azt már részben említettem, hogy péntek este úgy aludtam el, mint akit fejbe lőttek. Se Barátok közt, se svéd-magyar: alvás.
Még szerencse, hogy sógornőm felhívott, hogy a nagy rohanásban benéznek egy kicsit, aztán mennek is tovább Ausztriába. Így egy picit tudtunk beszélgetni, bátyámat meg is köszöntöttem névnapja alkalmából, amiről egyébként el is feledkezett volna. Csak az a vicces, hogy soha de soha nem szólítjuk egymást keresztnevünkön, csak akkor ejtem ki a Viktor nevet vele kapcsolatban, amikor mondjuk olyan helyen keresem, ahol nem tudják, hogy ő a testvérem, és ez kb. fordítva is így van...
Szombaton elég hamar lementem Sportért, aztán vártam Anyut. E-mailt írtam, spontán blogoltam, és unaloműzés gyanánt megittam négy kávét... Persze csak lightosan, sok kávé, sok cukor... :)
Aztán hazamentem Écsre, Apu-Anyu, kutyu, macsek, családi idill két napig... :)
Átfutottam két hétnyi Kisalföldet, három HVG-t, és aludtam, aludtam, aludtam... Szombaton délután asszem négy, vasárnap olyan két órát.
Megnéztem az X-faktort. Érdekes, és más mint a Megasztár, de tetszik. Utóbbi nagyot bukhat, ami elég gáz, főleg, hogy legenda-ként hirdetik magukat...
Csak részben kapcsolódik ide: a Barátok köztöt az esélyegyenlőség jegyében feliratozzák, a siketek és nagyothallók nagy örömére. De a műsorhoz kapcsolódó Sorozatkvízben a győztesek nevét csak kiírják. Magyarul a vakok már annyira nem esélyegyelőek. Fura, legalábbis nekem.
Vasárnap estefelé jöttem vissza, egy újabb romantikus vígjátékot néztem meg, ezúttal a Szakíts, ha bírsz című mozit Jennifer Aniston-nal a főszerepben. Egész jó volt, kis limonádé. És a fő tanulság, hogy mindig a pasik a bunkók és a rosszak...
És még iwiweztem, és facebook-oztam is. Az iwiwen barangolva rájöttem, hogy naiv vagyok, és hiszékeny, és még talán optimista is... Pf... :) Na, mindegy...
A facebook pedig egyre jobban tetszik. Pörgős, interaktív, zsír... :) Bár a kedvenc tevékenységek, könyvek, zenék felvétele egyelőre meghaladja szellemi képességeimet, fogalmam sincs, hogyan kell(ene). De megoldom.
Este kaptam egy LÁJK-ot, így csupa nagy betúvel. "Csak egy lájk", meg négy éve nem is beszéltünk személyesen, de azért tök jól esett...
Pár napja álmodtam valakivel... Annyira de annyira jó volt... Ilyen ágyikóban együtt tanulós, nevetgélős-beszélgetős álom. Amiből szar volt felébredni, és belegondolni abba, hogy eléggé irreális álom volt...
Túléltük a hétfőt. Nem fáj semmin, kipihentem magam, semmin nem idegeskedek, a kezemen a seb szépen javul - ha minden jól megy, pár héten belül újra kapuskesztyűt kell rá húzni! :) -, úgyhogy most a körülményekhez képest jól vagyok. Sok minden letisztult. Vidámabb nem lettem, de legalább vagyok, és elvagyok.
A héten valamikor Rékával találkozunk, péntek este pedig ETO-Loki. Ennyi a fix program, a többi még homályos. Holnap meg még Magyarország-Moldova, azon nem kéne elaludni. :)
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, jók legyetek!

LOL

Tegnap a Barátok közt-tel együtt a svéd-magyar meccs nagy részét is sikerült átaludnom, így csak annyit tudok, hogy 2-0-ra kikaptunk.

A találkozót még a hétvégén gondolom x-szer megismétlik, és én szerintem bele is fogok nézni.
Nem utolsó sorban azért, hogy az alábbi képet elcsípjem! :)
Azt nem vágom, hogy egy átlag svéd életében mennyire játszik fontos szerepet a politika, de hogy televíziójuk sportosztályán a külpolitikában nem nagyon vannak otthon, az tuti... :)
Még mindig ezen röhögök, nagyon kemény! :)
Puszik, pacsik, jó hétvégét mindenkinek! :)

Újra "itt"

Huh, ezek az utóbbi napok...
Először is: tegnap este feladtam önként vállalt "MSN-száműzetésemet", baromság volt... Tény, hogy egyedüllétre vágytam, de egyszerűen nem szabad ellökni magunktól olyan embereket, akik sokat jelentenek számunkra. Még ebben a formában sem...
Elég mélyen "lent" voltam az utóbbi napokban, ezt próbálom most egy picit összefoglalni.
Besokalltam: ezek a lakásvásárlással kapcsolatos "bank-posta-földhivatal-ügyvéd"-körök már egyszerűen az agyamra mennek. Tudom, ez egy lakásvásárlással együtt jár, és nem én vagyok az első, akinek ezt végig kell játszania, de ez a bürokrácia, és a benne dolgozó emberek - tisztelet a kivételnek - egyszerűen undorító...
Anyu ma ért haza Sopronból, ennek is örülök. Nem, nem azért hiányzott, mert "nem fogta a kis kezem" az ügyintézés közepette, elboldogultam én egyedül is, de azért szoktunk egyeztetni a teendőkről. Látogatni is szívesen mentem, de azért a saját Anyukádat egy szívszanatóriumban tudni nem egy kellemes érzés...
Tesómék is égnek a lakásfelújítás lázában, meg dolgoznak ezerrel, így velük se nagyon találkoztam mostanában...
Felidegesítettem magam a végletekig: ezeken az apró hülyeségeken, hogy postaládakulcs, sörnyitó, baleseti, kötözés, polctörés, mindig jött valami, ami miatt jöttek a pluszkörök... Ja, és az ajánlott leveleket is utálom... :@
Elszomorított, hogy szombat este a buliban, akit nagyon vártam, nem jött el. Akit meg nem vártam, és mégis megjelent, nem jött oda hozzám. Elnézést is kért, meg is magyarázta a dolgot, rendben is van a dolog.
Az sokkal jobban elszomorít, hogy megbántottam őt. Itt a blogon, egy bekezdésnyi hülyeséggel... Egy bekezdéssel, ami már nincs fent, és nem is lett volna szabad felkerülnie... Baromira nem az jött át a szövegben, amire én gondoltam, de épp kétértelműsége miatt lett irtózatos nagy taplóság, tapintatlanság, ostobaság...
Még egyszer megkövetem őt, nagyon sajnálom... Remélem, barátságunk folytatódhat ettől még tovább, remélem tudja, mennyit jelent nekem, és hogy soha nem akarnám őt megbántani... :(
Ja, és a blog is folytatódik. Lehet, hogy egy kívülálló számára unalmas vagyok, de én szeretek dolgozni vele, gondolkodni a témákon. Büszke vagyok rá, és vállalhatónak is tartom- írtam legutóbb. Azon leszek, hogy továbbra is megmaradjon. Hogy magamról mit írok le, az teljesen mindegy, mármint továbbra is igyekszem őszinte és nyílt lenni. De ha másokról írok valamit, még jobban meggondolom, hogy nem kellemetlen, bántó-e, amit épp pötyögök.
És köszönöm kollégáimnak, na meg persze Petinek...
****
És következzék egy kis szintézis az eddigi hetemről:
Hétfőn ugye írtam ide is, minden összejött, totális mélypont.
Kedd: délután átjött Kata, beszélgettünk egy nagyot. És pizzát rendeltünk, mindkettőnként volt tejföl, és mindketten WC-re rohangálással töltöttük az este hátralévő részét, és az éjszakát... :/
Tegnap: meló után este meccsnézés volt betervezve a Dreherben. Ez meg is volt, de melóból hazatérve még egy értesítő várt egy ajánlott levélről, így még a postára is elugrottam. Egy biztosító küldött kötvény-másolatot, mert a társasház biztosítását vittük be a hitelhez. Vagy hogy mondják...
Fradi-ETO 3-0. Tragédia, mondanám, de a héten ismét rájöttem, hogy vannak ennél sokkal szarabb dolgok is az életben... Irtó gyengén játszottunk, megérdemelt a Fradi sikere. A meccs után maradtunk még egy kicsit, ment a zrika, a poénkodás, hamar túltettük magunkat a vereségen... Kellett ez a lezárás, nagyon jól éreztem magam. Aztán videóról még megnéztem a Barátok köztöt - :D -, és aludtam... Ja, sikerült elhagynom hatalmas szobámban egy másfél literes ásványvizet... Jó tíz perc alatt meglett. Továbbra is utálok keresni... Megtalálni viszont szeretek... :)
Ma: nem találnátok ki: meló után ügyvédhez loholtam papírokért, amiket aztán bevittem a Földhivatalba... :@ Ez már tényleg az utolsó kör volt, már csak postán kapok értesítést, utána papíron lakástulajdonos leszek! Juhéj... Komolyan mondom, "várom" a hiteltörlesztést, vége a rohangálásnak, a nagyon sok pénz itt-ott kipengetésnek... Tiszta megnyugvás, de tényleg! Sok függ még persze az APEH-tól, hogy elfogadja-e a kérvényemet, és a közüzemi számlákat is a nevemre kell iratni.
Holnap meló után este Svédország-Magyarország EB-selejtező. Jaj, de jó lenne ettől az Ibra-fóbiától megszabadulni, és egy tisztességes eredményt elérni. És nem kapni egy ostoba-gyökér gólt szokás szerint az utolsó percben...
Szombat délelőtt aztán szerintem go Écs Anyuval, vasárnap estig szüleimnél leszek. Meg végre kutyuzok egyet...
Akkor hát asszem ennyi lenne mára...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Nihil

Vasárnap a Forma-1 futam elég izgalmasra sikeredett, szakadt az eső, ami már előre is jelezte a káoszt, ami végül meg is érkezett. Hamilton nyert, aminek nem örültem, Rubinho jubileumi 300. futamán bántóan korán kiesett, ennek szintén nem. Kubica viszont idén először dobogós. Ez mindenképpen jó hír!
A futam után elaludtam, este 7 körül Anyu telefonjára ébredtem. Focit néztem, olvastam, és tulajdonképpen ennyi volt a vasárnap.
Tegnap? Hat év után, az athéni olimpia döntője után először a horvátországi EB-n vizilabdásaink végre legyőzték a szerbeket. Megtört egy átok, hatalmas nagy öröm ez, nagyon ránk fért. Mondjuk, hogy őszinte legyek, meg is lepődtem...
Hat év... Emlékszem, azt a meccset a nálam vendégeskedő Sipivel néztük a győri Olimpiai Sátorban. Nekem még egy műtét után be volt gipszelve a lábam. A meccs után tesóm vitt ki minket a szombathelyi IC-re, mentünk a Berzsenyire UV-zni. És persze az is sikerült! :)
A buszmegállóban - megint tegnap - találkoztam Tünde "nénivel", egy kedves gyógytornász-segítő ismerőssel, aki legnagyobb meglepetésemre nagymama lett... Hm... A kisebbik lánya volt vele, aki elég helyes csaj, vissza is néztem rá leszálláskor, rám is kacsintott... - az anyukája... :$
Aztán német volt Jocóval, aki cserébe megszerelte a fiókomat. Így most minden tárgyam egyben van... Annyira jóó... :)
Este pedig Katával beszéltem telefonon, mert Anyuék Sopronban főzőcskéztek. És előkerült a Katától kapott sportszelet-recept. Amire én véletlenül 5 kg háztartási kekszet írtam... Pontosítottunk: természetesen 0,5 kg kell bele.
Jajj... Vasárnap Kata kint volt a Borfesztiválon, összefutott teleshopos ex-kollégákkal, akiktől már jött "a zinfó", hogy láttak minket a Pirate-ban, és mindketten full be voltunk b*szva... Ő... Ismerjük annyira egymást, és magunkat, hogy meg tudjuk ítélni, mennyire vagyunk ittasak, szombat estére kb. egy erős/gyenge közepest mondanék. No, de mindegy is, ha téma vagyok, hát legyek téma.. Magasról nem érdekel... => ezt nemrég hallottam, de tetszik, találó.
A DVSC-t pedig nem zárták ki az Európa Ligából. Pénzbüntetést kaptak, így indulhatnak a csoportkörben. Megnyugodtam, minden siker ráfér a magyar focira...
Jaj, majdnem elfelejtettem, Overdose, a verhetetlennek hitt csodaló pedig kikapott: kissé nyűgös rajt, majd erős kezdés után mindössze hetedik helyen végzett hétvégi németországi versenyén. Kitartás, Dózi, én veled vagyok!
***
Talán említettem már, hogy annak idején rettegtem a diplomaosztómtól. Ennek annyi volt az oka, hogy féltem attól, hogy eltűnnek a régi barátok, nem lesz senki a közelemben, és új emberek megismerésére nem nyílik több lehetőség.
Aztán a Sors megajándékozott két év call centerrel, ahol fantasztikus embereket ismertem meg, hatalmas bulikban, poénokban volt részem, máig örömmel gondolok vissza azokra az időkre.
Én pedig úgy érzem, most jött el az a bizonyos "üresség", amitől anno rettegtem. A régi kedves ismerősöknek, barátoknak mindenkinek megvan a maga saját élete, családja, stb. Új embereket pedig képtelen vagyok megismerni, vagyis ha mégis, akkor igen felületesen. És pláne nem egy táncos szórakozóhelyen, ami aztán tényleg nem az én vadászterületem...
A magányt, egyedüllétet gyakorolni, szokni kell, sajnos, ez a nagy büdös helyzet...
Más köreit pedig semmilyen formában nem kívánom zavarni.
Így most kicsit nosztalgia, kicsit önsanyargatás, kicsit nevezzük bárminek is okán tegnap este egy időre felfüggesztettem MSN-tevékenységemet. Aki akar, az ismert elérhetőségeken megtalál.
Engem nem kell félteni, olvasgatok, alszok, filmeket nézek... Elleszek én így is. Egy darabig. Nagy itt a pofám, aztán lehet, hogy már holnap visszatérek.
Az a bizonyos damoklészi kard immáron a blog felett is lebeg. Majd' két éve írom, nem untam meg, sőt, valamilyen szinten büszke is vagyok rá hogy így kitartok. Elég rendszeresen írok, viszonylag részletesen, és talán vállalható minőségben.
Csak hát az a helyzet, hogy ez így elég lenne egy word-doksinak is valamelyik meghajtón, mert túl sok érdekességet egy kívülálló számára szerintem nem nagyon írok.
Az azért jól esik, hogy akinek beszéltem erről, azt mondja, hogy folytassam, kár lenne abbahagyni. Szóval ezt még azért meggondolom.
Ha bezár a bazár, mindenképpen jelzem, és nem hagyom abba egyik napról a másikra.
"Ha sírni látod a bohócot...."
Igen, most ez a helyzet. Besokalltam.

Mégsem meg mégis

Pénteken délután Katáék értem jöttek, és kocsival mentünk az Árkádba cipőt venni. Még szerencse, mert átaludtam volna az egész délutánt, ha nem csörögtek volna rám. :) Elég nehezen találtam magamnak megfelelő lábbelit, mindegyiken furcsállottam valamit. Kata barátja aztán mondta, hogy a talpát ne furcsálljam, mert a réginek gyakorlatilag nem volt, annyira elkopott. Aztán tényleg egy elég jót választottam, még a tánctéren is működik. :)
Visszatérve aztán robbant a bomba: pont az előző bejegyzésben említettem, hogy a Debrecen az ETO-val ellentétben bejutott az Európa Liga csoportkörébe. A sorsoláson Fortuna a holland PSV Eindhovent, az olasz Sampdoriát - azaz Dzsudzsák, illetve Koman csapatát -, valamint az ukrán Harkiv-ot sodorta a Loki útjába. Majd kiderült, hogy a magyar csapatot kizárhatják a sorozatból, ugyanis a bulgáriai meccs 90. percében időhúzó csereként Máté Péter személyében olyan játékos lépett pályára, akit az illetékesek elfelejtettek (!) benevezni a sorozatba.
Hihetetlen amatörizmus. Egy többszörös bajnokcsapat, amely stabil BL-szereplő szeretne lenni, de képtelen egy normális saját stadiont építeni, a nagy európai bundaügyben is az UEFA látókörébe került, és akkor ilyen példátlan baromságot csinálnak. Nagy valószínűség szerint a kizárást megúszhatják, de ez azért tényleg hallatlan. Nem lennék most a lokisták helyében.
Este pedig terveztem, hogy kimegyek Écsre, de ekkora szélben-esőben semmi kedvem nem volt hozzá, és visszafordultam. Ez a mégsem.
Rendeltem egy pizzát, tévéztem, olvastam, eltelt az este.
Szombaton az orvosi utasításnak megfelelően levehettem a kötést. Már reggel megejtettem, és utána fejest ugrottam a kádba, nagyon jól esett. :)
Utána Sopronba indultam Anyuhoz. Kicsit a szanatóriumban beszélgettünk, aztán ismét elmentünk a múltkori kisvendéglőbe. Ezúttal marhapörköltet ettem nokedlival, házi csalamádéval, és gesztenyepürét. Jól is laktam, finom is volt... :)
Ezután a buszmegállóhoz sétáltunk, a múlt hetinél eggyel előbbi busszal jöttem haza. Nem kizárt, hogy láttam Renit a barátjával kutyát sétáltatni... Mármint a megállóból... :)
Anyu amúgy csütörtökön jöhet haza.
Este hat előtt már itthon voltam. Neteztem, lemostam magamról az út porát, zoknit válogattam... És soros napi balfaszságként tüsszentés közben eltörtem egy fiókot... :@ Komolyan mondom, amilyen hülyeségeket csinálok mostanában, az sem volt kizárható, hogy beesek a vonat alá. Mondjuk valószínűleg nem is lettem volna olyan hú de nagy veszteség...
Este aztán mégis mentem bulizni. A Pirate-ban ünnepeltük az egyik csajszi születésnapját. Beszélgetés, táncitánci, kis pezsgő... Az egy sörből meg lett három.
Leadták a drótot, hogy a társaságban lesz két szingli csaj, de nem hangolódtam egyikükkel sem egy hullámhosszra...
Tesóméktól meg jött a hír, hogy megkapták a pénzt a banktól, így hamarosan papíron lakástulajdonos leszek. :) És ezzel meg is volt az este kb. egyetlen pozitívuma...
Egy körül már itthon voltam, még volt levezető sör-cigi-zene kombó.
Ma? Benzinkút megvolt, most majd kajarendelés következik: milánói sertésborda. Isteni... :P
Utána Forma-1 Belgium (Barrichello 300. futama), este Barca-meccs, és egy jónak ígérkező Loki-Vidi.
És el is telt a hétvége...
Ennyiii.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ugye mondtam

Ugye mondtam, hogy balfék vagyok? - Reni szóhasználatával élve: Süsü:) -
De ugye mondtam azt is, hogy pluszkörök megfutása után minden probléma megoldódik?
Menjünk szépen sorban!
Először egy kis kanyar: a Süsüről jut eszembe, hogy engem megvezettek. A"pókháj, varjúmáj" kiszólás nem a Süsüben, hanem a Lúdas Matyi-filmben hangzik el. Amit viszont felvettem DVD-re, megkeresem, megnézem, és megoldódik a nagy titok! :)
Na szóval! Szerdán ugye nem jött a lakatos, ezért lementem alsószomszéd ezermesterünkhöz, megkérni, hogy segítsen megoldani a problémát. Nem volt otthon, de lánya átadta neki az üzenetet, és Niki másnap reggelre egy üzenetet is rakott a postaládánkra, hogy a postás leveleimet az ő ládájukba tegye. Másnap aztán az apukája kinyitotta a ládát, sőt a kulcs maradványait is elküldte nekem, így ma tudtam magamnak másoltatni. Úgyhogy ez a probléma kipipálva.
Szerdán még Adrinak vettem fel a tantárgyait Neptunon. MSN-eztünk, és panaszkodott, hogy nem tud belépni, nekem sikerült, így segítettem is, és volt egy kis nosztalgia: több, mint öt év után mélyedtem el újra a Neptun-tantárgyfelvétel izgalmaiban. :)
Arról nem is beszélve, hogy egyik kollégámnak elmeséltem ezt, és eszébe jutott, hogy valóban neki sem ártana beiratkoznia. :)
Tegnap elég húzós nap volt melóban, ment a telefonálás-ügyezés ezerrel. Eléggé fáradtan értem haza. Mára pedig szabit kértem, sok függőben lévő dolgomat intézendő... Ez a nyár hihetetlen volt: semmi nyaralás, semmi vízpart, csak ügyintézés, és bürokrácia.
Este pedig ETO-meccset figyeltem a neten, bár fórumokat-honlapokat frissítgetve nem volt túl nagy élmény. 2-1-re kikaptunk Zágrábban, elég érdekes körülmények között, így számunkra véget ért az Európa Liga, ellentétben a Lokival, akik a bolgár Litex Lovecs csapatát kiejtve a csoportkörbe jutottak.
Egyébként majdnem elmentem a marcalvárosi Alpesibe, ahol elvileg van Digisport, de nem voltam benne biztos... Az túl egyszerű lett volna, hogy megkérek valakit, aki a közelben lakik, hogy menjen be, és kérdezze meg.
Megkérdeztem viszont Renit. A meccs előtt, neten. Fantasztikus időzítés. Nos, ezért vagyok én süsü... :) Amúgy tudta a választ, ami igen, tehát tudtam volna nézni a meccset az Alpesiben...
Ma volt varratszedés, ami enyhe "hátszéllel" is több, mint egy órát vett igénybe. Utána kulcsmásolás, meg OTP, elintéztem, hogy utalják át havonta a hiteltörlesztést. A hitelről viszont még mindig nem tudom, hogy elutalták-e. Lehet, hogy hülyeséget csináltam, de most értem rá... :/
Most Szomszédokot hallgatok, majd elmegyünk Katával Árkádba cipőt nézni. Utána megyek Écsre apuhoz, reggel vissza ide, aztán Sopronba Anyuhoz, este pedig az a bizonyos buli, ahova nagyon neccesen fogok odaérni, ha egyáltalán... De egy sör erejéig igyekszem lenézni.
Vasárnap meg semmi program, itt leszek, és végre Forma-1, Belgiumból.
Ma a buszmegállóban ácsorogtam. Megveregette egy idős néni a vállamat, majd a kb. 80 éves mamika közölte, hogy én pont olyan rozoga vagyok, mint ő... Pff... Mondjuk nem értettem a "motivációt": miért mondta ezt? Önirónia? Vicc? Biztatás, empátia? Hatalmas rejtély... :)
Ennél nagyobb bajom persze sose legyen! :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Balfék- de tényleg

Már kezd elegem lenni ezekből a saját hülyeségeimből. Mindig történnie kell valami apró hülyeségnek, ami miatt aztán futhatom a plusz köröket, és/vagy jól felidegesítem magam.
Vasárnap este elindultam a meccs előtt a Sörkertbe. Még itthon egy határozott mozdulattal kipakoltam a zsebemből az igazolványtartómat, mondván, úgysem lesz rá szükség. Már a Stadionnál jártam, megálltam picit nézelődni a gokartversenynél, majd indultam tovább, előttem két rendőr sétált. Mentem mögöttük, és még eszembe is jutott, hogy most jó lenne, ha nem igazoltatnának, mert a személyim otthon maradt. Megyek még kb. 2 percig így mögöttük, amikor... Amikor egy homlokcsapás, egy hangos "Húúb*sszameg!"... Mert ugye az ETO-bérletet is az igazolványtartómban tartom... Rendőrök csodálkozva megfordulnak, persze én is, mentem haza a papírokért... Ez kb. 20 perc plusszot jelentett, túléltem, de akkor is idegesítő... :@
Maga a motorverseny egyébként tök jó volt, sajnálom, hogy csak ilyen keveset láttam belőle... Hihetetlen, hogy jogsim sincs, az autókhoz/motorokhoz sem értek, de a benzin és az aszfaltba égett gumi ILLATA az egyik legjobb a világon... Sőt, ebben a közegben még az is belefér, ha egy picsagatyás bombázó helyett a mellette sétáló pasiját vettem szemügyre: az overalljáról próbáltam meg leolvasni a nevét. :)
Az MTK ellen 1-1 lett a végeredmény, szerintem egészen jól játszottunk, amit az is bizonyít, hogy a csapat ritkán vonul hazai pontvesztés után taps közepette az öltözőbe.
Tesómék is kint voltak a meccsen, utána jó bratyó módjára egy sört is bontott nekem, nehogy baj érjen. :)
Hétfőn nem történt semmi különös, megírtam az APEH-nak az illeték-részletfizetésre vonatkozó kérvényt, amit a joghallgató Rékával lektoráltattam, kinyomtattam, és ma adtam fel.
Tegnap se lett volna semmi különleges, de aztán hazaérve elkövettem azt a bravúrt, hogy beletörtem a kulcsot a levélszekrényembe... :@ És ma, amikor egy kollégának megmutattam a törött kulcsot, letörtem az övtáskám cipzárját is... :@ Kész... :(
Mivel teljesen hülye vagyok az ilyen szerelős dolgokhoz, felhívtam a közös képviselőnket, aki megadta egy lakatos számát. Aki ma fél 5-re ígérkezett. Most 16.57 van, ergó a lakatos sehol. Egyébként azért vagyok így besózva, mert a banktól várok levelet a lakáshitel miatt, és lehetőleg nem szeretném a szekrényt feltörni....
Ma reggel 8-ra üzemorvoshoz kellett menni, de felkeltem rendesen 5-kor, lementem boltba, hazahoztam a cuccot, és csak olyan 7 körül indultam el a vizsgálatra. Vizeletmintát is kellett produkálni, ezért ott helyben megittam egy fél literes vizet, így sikerült mintát produkálni. A pontok között megint egyszer nem találtam meg a számot, szóval továbbra is lehet, hogy színvak vagyok... :@ Pedig szerintem nem... :)
Jobb szemmel alig láttam valamit, ballal meg szinte mindent. Egyébként napok óta fájt a szemem, a szakvélemények a kezdődő allergia és a kötőhártya-gyulladás között ingadoztak. Persze mire a dokihoz értem, már javult a helyzet, így nem említettem meg neki eme bajomat.
A sebemet viszont átkötötték, nagyon rendesek voltak. Pénteken varratszedés, állítólag szépen javulok.
Holnap Árkádba kéne mennem meló után, jó cipőt nézni occsóér'. Ezt a mostanit meg megragasztani pillanatragasztóval.
Tervezem a hétvégét, jelen állás szerint péntek este megyek Écsre, szombat reggel vissza, majd irány Sopron. Az esti buli? Hóvége is van, szerintem fáradt is leszek, eléggé instabil is vagyok most idegileg, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha itthon tévéznék-olvasgatnék, valahogy csak eltelne az este.
Arról nem is beszélve, hogy olyan emberről tudok, aki nem díjazná túlzottan a jelenlétemet, de olyasvalakit nehezen tudok elképzelni, akinek olyan húúdejajdenagyon hiányoznék.
De majd meglátjuk, még nagyon nem tudom...
Azt hiszem, ennyi voltam mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ezt nevezem hétvégének

Nagy találkozások, érdekes történések, volt itt minden, kezdem is!
Pénteken magam sem tudom miért, de úgy döntöttem, hogy a megszokottnál eggyel későbbi busszal megyek haza, és eggyel később is jövök vissza. Annak rendje és módja szerint dél előtt érkeztem a kórházi buszmegállóhoz. Aztán amikor beért a buszom meglepődve vettem észre, hogy egy szőke lány integet nekem. Közelebb lépve láttam, hogy Dóri az, aki éppen rokonlátogatóba indult a hozzánk legközelebbi városba. :)
Kisebb gondot okozott, hogy a busz hátuljában foglalt helyet. De egy költői túlzással élve - és nem kispályázunk, Shakespeare "a költő" :) - "vágynak gátja kőfal nem lehet". Egy tucat ember a busz közepében pedig főleg nem. Így átfurakodtam közöttük, így tudtunk egy szűk fél órát beszélgetni Dórival. Megtárgyaltuk az utóbbi hetek történéseit, mutatott svédországi emlékeket, szóval sajnos gyorsan hazaértem... :(
Otthon nem volt semmi extra, Anyu kérésére ellenőriztem az otthoni postát, számlákat, összeszedtem egy-két dolgot, amit vinnem kellett neki Sopronba, olvastam-tévéztem, és picit beszélgettem apuval. Jah, és Muci néni hozott át nekem ebédet: sajtos-ananászos husit! Nyammiii... :)
Este pedig punnyadtam, meg a tűzijátékot hallgattam. Mármint a győrit. Aztán éjjel befutottak tesómék, nem tudom hány hét után újra itt aludtak. :)
Szombaton először kötözésre mentem, pénteken varratszedés! :) Utána átmentem a Mekibe. Idegesítenek ezek a McReggeli menük... :S Finom, nem arról van szó, de amilyen kicsi, olyan drága... :S
Aztán irány a vasútállomás, onnan pedig Sopron.
Huh... Most lehet sokan megint perverz állatnak fogtok nézni, de nem érdekel. Leírom. Négyes ülésen ültem odafelé, velem szemben egy lány angol tankönyvet olvasgatott. Mezítláb. Közben olyan pózokat vett fel, úgy tartotta a lábát, hogy a pofám leszakadt. Ez gondolom azért is tűnik fel nekem annyira, mert az én lábam olyan amilyen, a bokám a járáson kívül szinte használhatatlan. Ja, és gyűrű volt a lány egyik lábujján... :O Ilyet én még nem nagyon láttam. :)
Sopronban aztán nagy nehezen megtaláltam a buszmegállót, és kiértem Anyuhoz. A szanatórium bejáratánál várt, ott ültünk le beszélgetni. És legnagyobb meglepetésemre kb. 2 perc múlva megjelent a fősuliról ismert Sipi barátom, aki barátnőjével szintén édesanyját látogatta... Volt nagy öröm, elég hamar elköszöntünk, de egy összeröfföt a közeljövőben Szombathelyen azért megbeszéltünk. Meg rám köszönt egy bácsi, aki pedig a 14-es buszról ismer... :O
Anyuval aztán elmentünk kajálni egy kisvendéglőbe, utána séta, majd park, buszmegálló, beszélgetés. Szerencsére teljesen jól van, pihen, kikapcsolódik, és ez a lényeg. :)
Hazafelé volt a vonaton dohányzókocsi, de nem ülök többet oda, egész éjjel nagyon fájt a szemem utána... :S
Elég későn, este 7 után értem vissza Győrbe. Kata kollégája, Tibi jött értem, költöztettük a leányzót, majd benéztünk az éjszakába. Először Pérre mentünk volna egy étterembe, de az nem volt jó ötlet, épp lagzi volt. Az esküvői kocsi rendszáma szerint Jani feleségül vette Renit! Sok boldogságot, bőséges gyermekáldást! :)
Kis agyalás után a Végállomáson kötöttünk ki. Ami egy kocsma. Hajnali 2-ig voltunk ott, beszélgettünk hármasban, ismét csak almafröccsöztem.
Aztán még jó egy órát beszélgettünk itt a Mátyás téren. Befelé jövet a sötét lépcsőházban véletlenül bekopogtam c-betűs alsószomszédékhoz, majd a villany felkapcsolása helyett tévedésből megnyomtam a csengőjüket... :( Biztos nagyon örültek nekem... :(
Ma újra kötözéssel indult a nap, mert tegnap nem szóltam a nővérnek, hogy legyen a kötés "rokibiztos", és a sok mászkálásban meglazult. De Csömödei barátom szerencsére átkötött. :)
Aztán pláza. Ebédeltem, meg vettem újságot. Cipőt nem, pedig terveztem... :(
Itthon most tévé, meg passivity. :)
Ja és fürödtem. Persze máskor is szoktam, de csak azért emelem ki, mert gumikesztyűben hatalmas élmény... :S
A blogolás után majd olvasgatok, aztán Sörkert, és ETO-MTK.
A jövő hét? APEH-kérvény írása, OTP-ben hiteltörlesztés utaltatásának intézése, szombaton megint Sopron. Aznap este még hivatalos vagyok egy szülinapi buliba. Még nem tudom, hogy el tudok-e menni, sajna nagyon hóvége van már... :( Szeretnék én, de jelen állás szerint inkább nem, mint igen... :(
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Isten nem bottal ver (hanem sörnyitóval)

Sokat gondolkodtam azon, hogy kicsit átszabom a szerdai posztot, de végülis nem tettem: olyan szétszórt, és összevissza, amilyen én voltam akkor.
Tegnapra a meccsen kívül csak két laza buszos sztori lett volna, de aztán bekerült a csavar is a történetbe. De először buszozzunk! :)
Reggel az egyik járaton a buszsofőrt elkísérte szerelme is. Beszélgettek-enyelegtek stb. Valószínűleg még elég friss lehet a románc, mert a lány a buszról leszállva egyfolytában a visszanézett a pasijára, melynek következtében ki is lépett egy épp elhaladó biciklis csaj elé, aki emiatt akkorát esett, hogy... Szóval nagyot, ijesztő látvány volt. Kicsit anyázta egymást a két ifjú hölgy, aztán mindenki ment a dolgára.
Délután pedig? Nem lehetett elöl felszállni a buszra, kiderült, hogy valaki zsírt öntött ki a busz elején, amit a sofőr meg is próbált felmosni, de nem sikerült teljesen, és nem vállalta a felelősséget.
És... És a kedves idősebb utasok elkezdtek anyázni pro és kontra, valaki védte a sofőrt, más pedig támadta. Hogy miért nem lehet elöl felszállni (zsír), és miért késett annyit (felmosás)... A fiatalabb utasok pedig próbálták nyugtatgatni az idősebb útitársaikat, hogy már tökmindegy, az a lényeg, hogy már rajta vannak a buszon, ami megy is, és különben is nyugalom, a hosszú élet ritka... Én csak hallgattam a diskurzust, de elégedett voltam az ifjakkal. :)
Aztán... Aztán hazaértem olyan 5 óra felé. Gondoltam, megkaptam a lakáshitelt, meg nemsokára meccs, jön a cimbi melegíteni, én is megkezdem. Bontani akartam egy sört, de a nyitó megcsúszott a kezemben, így vitte az üveg tetejét, meg az ujjamon a bőrből egy 3 cm-es darabot. Ömlött belőle a vér, alsó szomszédék anyukája segített elállítani, de csak azzal a feltétellel, ha bemegyek vele kórházba.
Így hát bementem. Nem voltak túl sokan, nem volt vészes a várakozási idő. Biztos ami biztos alapon már ETO-mezben voltam, a doki pedig szerette a sportot. Elnevetgéltünk balf*szságomon, a két nővérke is nagyon rendes volt. Mondtam a doktornak, hogy én mindenképpen szeretnék meccsre menni, de a kezemre sajna szükségem van a kapaszkodáshoz. Így egy elég vastag, stabil, bumszli kötést kaptam, miután összevarrta a sebet. Meg egy tetanuszt is...
Ezután a buszt vettem irányba, de a járatokat már elterelték, nem álltak meg se a stadionnál, se lakásunknál. Ezért bementek a városházához, ahonnan különbuszok vittek ki minket- elvileg - a stadionhoz. Gyakorlatilag a Lukács-sulin túl, jó messze tett le minket. Elég gáz volt így sétálni, és még az is zavart, hogy nagy sietségemben nem igazítottam meg a tetanusz után normálisan az övemet, így egyfolytában a gatyámat húzogattam fölfele...
A rend éber őrei háborúra készültek, ami aztán a horvát szurkolók bojkottja miatt elmaradt. kb harmincan lézengtek a vendégszektorban.
Elég sokan voltunk a meccsen, közte sajna rengeteg divat és fikagép: még akkor sem volt igazuk, ha 2-0-ra kikaptunk... A Montpellier-meccs után ez már "jutalomjáték" volt, nem voltak elvárásaim... Igaz, a győzelemre semmi esélyünk nem volt.
A stadionban pohárból, itthon dobozból pótoltam a kimaradt söradagot, szóval nem maradtam szomjas. :)
Most kinézek Écsre apuhoz, holnap kötözés, meg lehet, hogy elmegyek Sopronba, de ilyen kézzel ez azért még kérdéses.
Két tétel mindenesetre bebizonyosodott: balf*sz vagyok, illetve ha nyugodtan hátradőlhetnék kicsit, akkor mindig jön valami bonyodalom az én kis életembe...
De mindegy, hozzászoktam, immáron sírva röhögök magamon...
Azért majd kíváncsi leszek, hogyan alakul a hétvége, még nagyon sok dolog kérdőjeles.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Bankráció

A cím kettős.
A bankokat nyilván nem az érzelem vezérli: minden egyes hozzá forduló kedves és kevésbé kedves emberkének "ügyfélközpontú" módon megpróbál segíteni, persze úgy, hogy közben jópár bőrt lehúzzon a kedves delikvensről. Érzelmek nélkül, racionálisan.
Itt vagyok például én, az egyszeri fiatalember, akinek hitelre volt szükségem. Mászkáltam, hiánypótoltam, megint mászkáltam, és megint hiánypótoltam, és kb. még egy ilyen kör. És ma eldőlt: megkaptam a hitelt, jövő hét közepén tesómék számláján a pénz.
Van egy lakásom, ami tök jó, meg remekül hangzik, de az elkövetkező pár év azért nem lesz egy habostorta. De még mindig jobb a helyzet, mintha albérletet fizetnék...
Ezúton köszönöm mindenkinek, aki így vagy úgy, de segített, szólt pár biztató szót, tartotta bennem a lelket MSN-en, telefonon, vagy bárhogy. Köszönöm, tényleg!
Külön és kiemelten kollégáimnak, akik sokszor hallgatták nyűgjeimet, és Nikinek, aki tegnap este átjött, átnézte velem a benyújtandó papírokat, és kiderült, hogy nem is állok olyan rosszul, mint gondoltam. És este 10-ig itt maradt velem beszélgetni.
Meg Adrinak és Dórinak. MSN. Hétfő este. Köszönöm. :)
Na, meg persze a családnak. Ki ne felejtsem őket...
Jaj, de össze-vissza posztolok most... :)
Amúgy ma elég hamar, délben leléptem melóból, mindent el akartam intézni minél hamarabb, és féltem az esetleges további hiánypótlástól... Amit szerencsére tényleg megúsztam...
Az egyik "cigiszünetes" leányzóval utaztam a buszon, aki elmesélte, hogy egyik kolléganőjük megkérdezte, hogy mit lehet azzal a sráccal beszélgetni. Merthogy ugye minden valószínűség szerint egy unalmas nyominger. Ezt persze nem mondta ki. De nyugodjak meg, a többségnek tényleg nincsenek előítéletei velem kapcsolatban... :)
Egyébként alig vagyok túl az első bankráció-meneten, most jön a következő. A hatalmas és mindenható APEH bejelentkezett, hogy 15+15 napon belül fizessem be az illetéket a lakás után. Ez 200 ezer forintot jelent... Akkor, amikor az összeg még nincs a számlán, a lakás még nincs a nevemen, de az APEH már nyújtja a markát. Kérvényírás következik. A cél: részletfizetés. Hallottam, hogy valaki kapott egy évet. Mármint 12 részletben pöngethet. Ezt én is elfogadnám. Meg még a folyószámla-vezető bankomhoz kell elmenni, kérni a havi utalást a hitelező bank számára. És meg kell adni egy dátumot. LOL! Ezt majd biztos jól ki fogom tudni választani, nem? :O
Holnap meccs: Győri ETO FC- Dinamo Zagreb. 21.00-kor. Európa Liga, negyedik selejtezőkör. Ha továbbjutunk, irány a csoportkör. Az már külön bérletért. De ám legyen! :)
Példátlan biztonsági óvintézkedések lesznek: a délszláv háborúban szocializálódott horvát kemény mag miatt holnap már nem lehet jegyet venni, le lesz zárva az ETO Park bevásárlóközpont, és a stadion parkolója is. Meg az utcánk is. Azért remélem, meccsre kiengednek! :P
Sörözés nálunk, elég csökkentett létszámban, a társaság egy része már Becsvölgyén. Igen, ami nekem idén kimarad. És sajnálom, de a fent leírtak alapján talán nem meglepő, hogy ezúttal - sajnos - nem fért bele.
És hamarosan hosszú hétvége.
De ezt már tudjátok.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)