Ma igazából két bejegyzés tartalmát próbálom beleszőni egybe. Ha sikerül, akkor jó, ha nem, akkor szerkesztek.
Hihetetlen bogaras egy figura vagyok, mondták már rám sokan, és be kell lássam, ez igaz is. Erről majd máskor írok bővebben is.
Említettem már, hogy a mozgássérülteknek elég érdekes lelkiviláguk van, most ezzel kapcsolatban mesélek egy jellemző példát.
Gerej kollégával megbeszéltük, hogy a nyári hónapokban fogunk vinni az irodába magunknak ásványvizet, váltásban hatot-hatot, az adagot pedig megfelezzük. Én csak hétfőn tudom ezt megoldani, Anyu akkor ugyanis kocsival eldob dolgozni. Na, és úgy alakult, hogy nem volt a közelben senki, így magamnak kellett becincálnom a gyűjtőben a vizeket. Nincs ezzel semmi gond, nem lenne nehéz, itt simán felhozom az emeletre, de Écsen is behurcolom a garázsból. De a melóhelyen elég sokat kell vele menni. A vizek természetesen le vannak fóliázva, és van egy príma fogantyú is a csomagoláson. Igen ám, de ahogy én sántikálok, egyfolytában olyan érzésem volt, mintha kirúgnám a fóliát, és szép látvány lenne a hat felé guruló hat flakon az üzemben, a hetediknek pedig én. Így a vállamon, vagy éppen két kézzel fogva hoztam be. Ekkor viszont nem volt szabad kezem, egy esetleges borulás korrigálására. Párszor megálltam pihenni, és attól rettegtem, hogy valaki segít bevinni az irodáig. Mert meg tudom oldani, mert meg akarom oldani... Sőőt, ha egy csaj kapja ki a kezemből a csomagot, azzal maradék férfiúi hiúságomnak pakolna oda egy hatalmasat- puszta jóindulatból. Ez olyan, mint amikor a buszon egy csaj akarja átadni a helyét: először pasi vagyok, csak aztán mozgássérült/-korlátozott/fogyatékos/béna/rokkant/nyomorék stb. Nem szeretem az ilyen helyzeteket.
Így leírva talán kissé túldramatizálva hat a dolog, annyira nem volt pokoli a vízcipelés, de ez így tényleg az eszembe jutott.
***
Cica: szült a macskám. Ő a "falu ribanca". Egyfolytában a pasikat hajkurássza, vagy terhes, vagy kölköt nevel. A házi kedvenc szerepet sajátosan értelmezi: simogatni lehet kb. 3 percig, aztán megunja, és távozik. Egerészni szeret, de a macskakaja mellett hülye lenne áldozatát el is fogyasztani: odaadja a kutyának. Beszarás... :) Na, és egy fél pillanatig gondolkodtam rajta, hogy a kölkét beköltöztetem ide Győrbe. De elég bonyolult lenne, szóval elvetettem a lehetőséget.
***
IWIW: alacsonyan szállnak a körlevelek. Rohadtul idegesít. Aki x év alatt egy háromszavas "Szia! Hogy vagy?"-üzit képtelen volt küldeni, az hanyagoljon már az ostoba körüzeneteivel. Mindenesetre ezután csatlakoznék Juci üzenőfalon megjelent kezdeményezéséhez: akit a rendszerből inaktivitása okán törölnek, üzenjen nekem, mondjuk itt, és rögvest igénylek is neki egy meghívót. :)
***
A hiteügyintézés zajlik. Nem vagyok biztos a döntésem 100%-os helyességében, de nulláról el kell mozdulni. Csak ne mínusz-irányba történjen a dolog.
***
Sport: a VB-től továbbra sem vagyok elragadtatva. Tegnap Kassai jól vezette a Brazília-Észak-Korea meccset, Attila barátom pedig az m1 "Legyen Ön is kommentátor!" című műsorában közvetítetta a Portugália-Elefántcsontpart meccset. :)
Az ETO-bérlet ára 12 ezer forint lesz. De az érzés megfizethetetlen. :D Remélem az, és az új mez is meglesz még a hitelbiznisz beindulása előtt.
***
A doboz: volt az iróasztalomon egy fémdobozka: munkahelyem német anyacége által tavaly rendeztt modellvasút-találkozóra készült, én firkapapírt tartottam benne. Az egyik gépbeállító srác, Zoli tegnap előadta, hogy az üzemben dolgozó lányok közül többnek is fájna pici szíve egy ilyen ereklyére. Az egyik lányt elég alaposan körülírta: kiderült, ő nem más, mint az engem Dórira emlékeztető, és hozzá talán kicsit hasonlító csaj. Ekkor már hajlottam az ajándékozásra. :) Életemben nem beszéltem még vele, nagyjából akkor szoktam látni, amikor az iroda és a kajálda között császkálok, ő pedig valahol bütykörészik. A legközelebb akkor volt hozzám, amikor nemrég a kedves, ámbár irtó lassú és körülményes helyettes büfésnéninél kávét szerettünk volna vásárolni, de jó nagy sor gyűlt össze, és már röhögtünk kínunkban...
Mivel ugye nem ismerem, úgy döntöttem, mással küldöm el a dobozt. Eszti kolleginának adtam oda, és a lány örült is neki, meg meg is köszönte... :) És ami meglepett: Eszti mondott valami olyasmit, hogy "el tudná mellettem képzelni azt a lányt". Mert olyan kedvesnek, aranyosnak, helyesnek tűnik... Mondani sok mindent lehet, ezt már megtanultam. Mindenesetre jól estek kolléganőm szavai. :)
Amúgy a lány iwiw-képeit böngészgetve - meg úgy egyáltalán - ennek nem lenne túl nagy realitása. Mármint én csak nagyon nehezen tudnám magam elképzelni mellette. A hiba pedig nem az ő készülékében keresendő... :)
De remélem, hogy örült a kis meglepetésnek. A cetlijeimnek pedig találtam egy műanyag tartót...
***
Na, be is fejezem, mielőtt sok lenne belőlem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Hihetetlen bogaras egy figura vagyok, mondták már rám sokan, és be kell lássam, ez igaz is. Erről majd máskor írok bővebben is.
Említettem már, hogy a mozgássérülteknek elég érdekes lelkiviláguk van, most ezzel kapcsolatban mesélek egy jellemző példát.
Gerej kollégával megbeszéltük, hogy a nyári hónapokban fogunk vinni az irodába magunknak ásványvizet, váltásban hatot-hatot, az adagot pedig megfelezzük. Én csak hétfőn tudom ezt megoldani, Anyu akkor ugyanis kocsival eldob dolgozni. Na, és úgy alakult, hogy nem volt a közelben senki, így magamnak kellett becincálnom a gyűjtőben a vizeket. Nincs ezzel semmi gond, nem lenne nehéz, itt simán felhozom az emeletre, de Écsen is behurcolom a garázsból. De a melóhelyen elég sokat kell vele menni. A vizek természetesen le vannak fóliázva, és van egy príma fogantyú is a csomagoláson. Igen ám, de ahogy én sántikálok, egyfolytában olyan érzésem volt, mintha kirúgnám a fóliát, és szép látvány lenne a hat felé guruló hat flakon az üzemben, a hetediknek pedig én. Így a vállamon, vagy éppen két kézzel fogva hoztam be. Ekkor viszont nem volt szabad kezem, egy esetleges borulás korrigálására. Párszor megálltam pihenni, és attól rettegtem, hogy valaki segít bevinni az irodáig. Mert meg tudom oldani, mert meg akarom oldani... Sőőt, ha egy csaj kapja ki a kezemből a csomagot, azzal maradék férfiúi hiúságomnak pakolna oda egy hatalmasat- puszta jóindulatból. Ez olyan, mint amikor a buszon egy csaj akarja átadni a helyét: először pasi vagyok, csak aztán mozgássérült/-korlátozott/fogyatékos/béna/rokkant/nyomorék stb. Nem szeretem az ilyen helyzeteket.
Így leírva talán kissé túldramatizálva hat a dolog, annyira nem volt pokoli a vízcipelés, de ez így tényleg az eszembe jutott.
***
Cica: szült a macskám. Ő a "falu ribanca". Egyfolytában a pasikat hajkurássza, vagy terhes, vagy kölköt nevel. A házi kedvenc szerepet sajátosan értelmezi: simogatni lehet kb. 3 percig, aztán megunja, és távozik. Egerészni szeret, de a macskakaja mellett hülye lenne áldozatát el is fogyasztani: odaadja a kutyának. Beszarás... :) Na, és egy fél pillanatig gondolkodtam rajta, hogy a kölkét beköltöztetem ide Győrbe. De elég bonyolult lenne, szóval elvetettem a lehetőséget.
***
IWIW: alacsonyan szállnak a körlevelek. Rohadtul idegesít. Aki x év alatt egy háromszavas "Szia! Hogy vagy?"-üzit képtelen volt küldeni, az hanyagoljon már az ostoba körüzeneteivel. Mindenesetre ezután csatlakoznék Juci üzenőfalon megjelent kezdeményezéséhez: akit a rendszerből inaktivitása okán törölnek, üzenjen nekem, mondjuk itt, és rögvest igénylek is neki egy meghívót. :)
***
A hiteügyintézés zajlik. Nem vagyok biztos a döntésem 100%-os helyességében, de nulláról el kell mozdulni. Csak ne mínusz-irányba történjen a dolog.
***
Sport: a VB-től továbbra sem vagyok elragadtatva. Tegnap Kassai jól vezette a Brazília-Észak-Korea meccset, Attila barátom pedig az m1 "Legyen Ön is kommentátor!" című műsorában közvetítetta a Portugália-Elefántcsontpart meccset. :)
Az ETO-bérlet ára 12 ezer forint lesz. De az érzés megfizethetetlen. :D Remélem az, és az új mez is meglesz még a hitelbiznisz beindulása előtt.
***
A doboz: volt az iróasztalomon egy fémdobozka: munkahelyem német anyacége által tavaly rendeztt modellvasút-találkozóra készült, én firkapapírt tartottam benne. Az egyik gépbeállító srác, Zoli tegnap előadta, hogy az üzemben dolgozó lányok közül többnek is fájna pici szíve egy ilyen ereklyére. Az egyik lányt elég alaposan körülírta: kiderült, ő nem más, mint az engem Dórira emlékeztető, és hozzá talán kicsit hasonlító csaj. Ekkor már hajlottam az ajándékozásra. :) Életemben nem beszéltem még vele, nagyjából akkor szoktam látni, amikor az iroda és a kajálda között császkálok, ő pedig valahol bütykörészik. A legközelebb akkor volt hozzám, amikor nemrég a kedves, ámbár irtó lassú és körülményes helyettes büfésnéninél kávét szerettünk volna vásárolni, de jó nagy sor gyűlt össze, és már röhögtünk kínunkban...
Mivel ugye nem ismerem, úgy döntöttem, mással küldöm el a dobozt. Eszti kolleginának adtam oda, és a lány örült is neki, meg meg is köszönte... :) És ami meglepett: Eszti mondott valami olyasmit, hogy "el tudná mellettem képzelni azt a lányt". Mert olyan kedvesnek, aranyosnak, helyesnek tűnik... Mondani sok mindent lehet, ezt már megtanultam. Mindenesetre jól estek kolléganőm szavai. :)
Amúgy a lány iwiw-képeit böngészgetve - meg úgy egyáltalán - ennek nem lenne túl nagy realitása. Mármint én csak nagyon nehezen tudnám magam elképzelni mellette. A hiba pedig nem az ő készülékében keresendő... :)
De remélem, hogy örült a kis meglepetésnek. A cetlijeimnek pedig találtam egy műanyag tartót...
***
Na, be is fejezem, mielőtt sok lenne belőlem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
