ZelesBaluBuli- reloaded

Nah, egyelőre még próbálok éledezni haló poraimból, de gondoltam összeszedem magam, és rittyentek ide egy kis beszámolót a tegnap esti banzájról. Azért is mert Balázs megemlítette, hogy ha már a tavalyiról is volt egy összefoglaló a blogban, akkor idén se maradjon ki. Balázsom, kívánságod számomra parancs! ;)

Mielőtt rátérnék az események elmesélésére, megosztom még veletek, hogy tegnap délelőtt, amikor mentem haza Écsre szüleimhez, a 14-es és az écsi busz sofőrje is eltévedt. Hát én ilyet még nem értem: majdnem elmentünk Csanakra. :D
No, de délután a 16.10-es busszal jöttem is vissza. Írtam egy CD-t, készülődtem, aztán valamivel este 7 táján értem Katáékhoz a házibuli helyszínére. Elég hamar elkezdtünk melegíteni, túlestem egy premieren is: életemben először ittam pezsgőt energiaitallal. Na, az azért nem volt gyenge. Ezenkívül volt sör, házi pálinka, Metaxa, mézes meggylikőr, Hubertus, meg Martini is. Khm... Ezek közül egyet hagytam ki... :)
Persze azért volt kaja is, jó kis zsíros deszka lilahagymával, virsli, meg az ilyenkor szokásos nasik. Meg volt két kutya is, nekik azért megkegyelmeztünk... :)
A társaság? Balázs barátai, osztálytársai és voltak jelen, köztük két egykori tanítványom, Döme, és Gergő. Pf... Ez még mindig olyan szokatlan... :D Jó arcok, nagyokat hülyültünk, jó volt a hangulat. :)
Egyébként meg tök fura, hogy a második legidősebb emberke voltam a társaságban, egy tízessel vertem a társaság nagy részét, de azért pertut nem kellett inni senkivel... :) Ha már ivás: azt nem mondom, hogy okosabban ittam náluk, de azért a rutin meg az évek ugyebár... :P
Az este számomra két legemlékezetesebb szövege Balázs barátomhoz köthető. Katával és Rolanddal, tehát az "öregekkel" kicsit félrevonultunk a konyhába, hagytuk kibontakozni az ifjúságot, mondhatnám nagyképűen... :) Na, és Balázzsal valamit meg akartam beszélni, közöltem is vele, hogy szeretnék neki valami fontosat mondani. Elég "elfoglalt" volt ugyebár, mondta, hogy jó-jó, majd később, de amikor nyomatékosítottam hogy neki fontos, rögtön ráért. :) Csak azt remélem, emlékszik is rá, hogy miről beszéltünk. :)
A másik: Balázsunk közölte velem, hogy szeretne velem meginni egy jägert. Mondtam persze, jó, jöhet. Mire ő közölte, hogy jäger nincs, csak tényleg jó lenne velem inni egyet. Hát nem jó fej ez a srác? :D
Ja, és több alapigazságom közül az egyik ismét bizonyságot nyert: tényleg kicsi a világ. Az egyik srác általánosból ismeri Fannit, mondjuk azóta nem is hallott róla. A másik dolog: kiderült, hogy az alattunk lakó óvónéni barátja nem más, mint Balázs osztálytársa, Moha. Mondjuk ő nem volt ott tegnap este.
Lányok is voltak, mondjuk mindegyikük a pasijával érkezett a buliba. Egyikükkel, Vivivel szerettem volna félrevonulni beszélgetni egyet: a saját magánéleti faszságaimról szerettem volna kikérni egy teljesen ismeretlen emberke véleményét. Ami akkor baromi jó ötletnek tűnt. A beszélgetés szerencsére ebben a formában elmaradt, nagy gáz lett volna... :/ Másról azért
beszélgettünk, közben pedig egészen sajátos módon iszogattunk. Képzelj el egy üveg sört, és egy nagy pohár Martinit, mindkettőt szívószállal. Beszélgetés közben amelyikünk épp a hallgató szerepét töltötte be, az kortyolt egyet a nála lévő piából, majd csere. Ez a cserélgetés-kortyolgatás viszonylag gyorsan ment, egyikünk sem használt többszörösen összetett mondatokat... :D A hatást éreztem...:)
Van az a rossz szokásom, hogy szeretek illuminált állapotban telefonálni. Nos, ez most is megtörtént. Mondjuk Dórit hivatalos ügyben, és előre megfontolt szándékkal hívtam, Fannival meg ugye meg kellett osztanom, hogy van egy új közös ismerősünk. Ez nem tűrt halasztást. :) Mondjuk az kicsit gáz volt, hogy Fannival beszélgetésünk végén közöltem, hogy "Dórikám, én lassan búcsúzom!" :D => ez legyen mondjuk a nap szövege-verseny harmadik helyezettje... :D
A képekről: az egyiken Balázs látható nővérével,Katával; a másikon az ünnepelt mellett én, valamint Balázs egy cimborája, aki ahhoz képest, hogy fradista, egész jó arc. :) De a nevét, ha agyonütnek se tudom megmondani, tegnap kicsit sok emberke nevét kellett memorizálni, ami nem sikerült hiánytalanul... :(
Az utolsó busszal terveztem hazajönni, ehhez képest fél 3 körül értem haza. Ma nyolckor keltem, összekapartam magam, elmentem az Árkádba kapuskesztyűt venni - ujjmerevítős adidas, 4990 forint volt, és elfogadták a wellness-utalványt!-, utána hazajöttem dögleni, délután 3-kor sikerült ennem is. :)
Ja, azt nem értem, hogy miért volt reggel a ruhámnak és a kezemnek erőteljes női parfűm illata... :D
Balázs! Még egyszer Isten éltessen sokáig, köszi a meghívást, a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam! "Mi vagyunk a legnagyobbak, hej-hej!" Ugye? :D
Ja: a nehezén, a bejegyzésen túl vagyok, de egy kommentet azért kérnék ide a bejegyzés alá! ;)