Eszti itthon van!!! Juhéjj! :) Ő egy volt kollegina a teleshopból - hát a kép alapján rá lehet jönni...:) -, egy nagyon kedves, vagány leányzó, aki jelenleg Írországban dolgozik stewardessként, és most egy hétre hazalátogat. És szerdán találkozunk, ha minden jól megy. Tegnap este MSN-en tudtam meg a jó hírt, hogy ma utazik haza. És jaj, de furcsa volt azt írni egy légikisasszonynak, hogy majd jelentkezzen ám, ha leszállt a gépe! :) Nagyon régen láttuk egymást személyesen, így nagyon várom már a találkát. :)Este Esztitől elbúcsúzva nézegettem a blog statitsztikáit, ahol látszott, hogy tegnap összesen hétszer kattintottak az oldalra Írországból. Azt hittem, Eszti szemezgetett az írások között, de nem, vagy éppen nem csak, ezt nem tudom... :) Egy ugyancsak Dublinban élő ex-osztálytársnőm írt ugyanis iwiwen, hogy idetévedt, olvasgatta az írásaimat, és nagyon tetszett neki. Nagyon jól estek ezek a kedves sorok, és annak is örültem, hogy immáron több, mint nyolc év után hallottam róla. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem egy ismertebb honlap blogrovatába írogatni, akkor több emberhez eljutna, és talán többen írnának véleményeket is. Én ehhez egyelőre kevésnek érzem magam, de az ötlet azért szöget ütött a fejembe... :) Hogy is fogalmaztál? "Egy kicsit szomorkásnak tűnsz néha, de egyébként teljesen rendben van, olvasmányos, friss, őszinte, kedves." Örülök, ha így gondolod, mert a cél tényleg ez lenne, de nem hiszem, hogy írásaimmal túl sok embernek mondanék újat, meg aztán pár ismerőst leszámítva nem sok embert érdekel. Szerintem. De a gondolat elültetve! :)
Nem tudom olvasod-e, de még egyszer köszi, hogy írtál! Nevet csak azért nem írok, mert Te akartál úgy írni, hogy más ne lássa... :)
Ha már Írország: még mindig nagy visszhangja van a nemrégiben lejátszott ír-francia foci VB-pótselejtezőnek. Mint ismeretes, Thierry Henry, a Barcelona csatára gólpassza előtt kézzel szelídítette meg a labdát, így közvetve csalással ejtették ki az íreket. Hát oké, sportszerűtlen volt, de nem kell belőle Antikrisztust gyártani, szerintem ösztönösen cselekedett, szerintem a nagy tét miatt bárki megtette volna... A bíró pedig vagy észreveszi, vagy nem. Most épp nem vette észre. Ja, és nem vagyok a francia válogatott rajongója...
Írtam a "gordiuszi csomó"-ról. Nos, a megoldás valóban jött magától. Létszámhiány miatt holnap nem lesz céges foci, így el tudok menni az évzáró vacsira. Hétfőn viszont mindenképpen megyek a mozgássérült focira, ha nem is egykor, de kicsit később elkéredzkedek előbb...
ETO: tegnap este vereség, kiesés, letargia, nihil... Azaz 1-0-ás vereség, és kiesés a Magyar Kupában a Honvéd ellen... Játék, hajtás, lelkesedés, támadójáték nulla, nagyon csalódott vagyok. A fiúk hazai pályán erre az évre ezzel a "teljesítmény"-nyel búcsúztak el szurkolóiktól. Szégyen és gyalázat. A vicc az egészben, hogy ez a csalódottság pár nap alatt elmúlik, és már most várni fogom a márciust, a bajnoki rajtot...
Holnap tehát vacsi, szombaton lehet rögtönzünk Katával egy névnapozást, de az is lehet, hogy otthon Écsen fogok punnyadni. Majd kiderül... A jövő hét sem lesz unalmas: hétfőn foci, kedden Rékával Segafredo, szerdán ugye Esztivel megyünk valahová... Jövő szombaton meg Bécs, Stadtrundfahrt meg karácsonyi vásár Anyuval. Úgyhogy nincs itt unalom, kérem szépen! :)
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése