Villámlátogatás

Pénteken munka után ismét a Győr Arénát vettük célba, ahol fociztunk egy nagyot. A téli időszakra összesen 18 alkalomra foglaltunk pályát, ígérem, azért minden egyes alkalomról nem fogok írni... :) De ez a heti egy óra egyszerűen kegyetlen jó. Nagyon szeretek ebben a társaságban játszani, és kellemesen elfáradok benne. Közben azért egyre több emberkéről tudom meg, hogy - ha csak megye III-as szinten, de - igazolt focisták, így már nem is annyira lep meg, milyen színvonalas játékot, gyilkos tempót szoktunk produkálni.
Tesóm most volt velünk először ezen a műfűves-palánkos pályán, és ő is eléggé "kikészült", pedig - velem ellentétben - elég edzett fiatalember. Mondjuk többet is futott, mint én... :)
Nagyon jó volt, néha már-már "buffoni" magasságokba emelkedtem, de azért akadtak "necces" dolgaim is...
Foci után hazamentünk, és egy kis felfrissülés után meglátogattuk anyu keresztanyját, a 72 éves "péri Teri nénit", aki immáron évek óta Győrújbaráton lakik, de mivel van egy "écsi Teri néni" is, mi pedig régebben gyakran jártunk hozzájuk Pérre, tesómmal még kiskorunkban "elkereszteltük", a név pedig "rajta maradt"... :)
Teri nénit aztán osztotta a sors rendesen. Már meghalt a férje, de 20 éve egy szörnyű autóbalesetben elveszítette egyik fiát, Petit, aki már elvégezte Pesten a jogot, csak a doktorrá avatás lett volna neki hátra... Másik fia is nagyon beteg...
Ezek a dolgok az ő egészségét is megviselik, és hát elég gyakran kihagy az emlékezete, nem emlékszik nevekre, történésekre... Tudatában van betegségével, de például keresztrejtvényekkel edzi magát, és néha pont e betegségtudat miatt kezd el "görcsölni", és szégyelli magát, hogy nem jutnak eszébe dolgok...
De nagyon jó volt sztorijait hallgatni, szeretnék majd 72 évesen én is ilyen vígkedélyű lenni...
Szombaton reggel pedig ahogy már írtam, Zalába mentünk, apu szüleinek sírjára vittünk koszorút, majd nagybátyáméknál voltunk egy picit beszélgetni. Ilonka nénivel és Miklós bácsival az utóbbi egy év alatt kb. háromszor ittam pertut, valahogy még is képtelen vagyok megszokni... :)
Nagybátyámat a tesómék lagzija - április - óta most láttam. Azóta 25 kilót fogyott. Állítólag azért, mert gond volt a cukrával, és azóta jobban odafigyel az életmódjára... Hát nem tudom, elég furcsán néz ki, remélem, nem beteg... :/
Édesapám elég furcsa ember, ezt már többször említettem. Mi még bőven elbeszélgettünk volna, ő viszont sietett haza, így fél 6 után nem sokkal már Écsen voltunk, majd tesómék behoztak Győrbe, ők pedig mentek tovább Tétre sógornőmék családjához.
Huh... A két rokonlátogatás kapcsán az jutott eszembe, hogy nekem nem is nagyon kell Barátok köztöt néznem, mert a mi családunkkal annyi minden történt, hogy olyat egy forgatókönyvíró sem tudna produkálni. Bár, nyilván megvannak minden családnak a maga hasonló történetei, de én ilyenkor mindig ledöbbenek...
Ma ismét a szokásos "lazulós" vasárnap, lassan elmegyek valahová keríteni egy Nemzeti Sportot, eszek valamit, aztán pihi, majd délután Sörkert, és fél 6-tól ETO-Loki meccs, amitől semmi jót nem várok.
Nektek további kellemes hétvégét, puszik, pacsik, és persze éljenek a csajok! :)