Mármint Győr Belvárosának ünnepi fényei. Gyönyörű, legalábbis amit én láttam belőle. Emellett az ünnep közeledtét az is jelzi, hogy tegnap megtartottuk mozgássérült sporttársaimmal a Győri Egyetértés SE hagyományos, vacsorával egybekötött évzáró közgyűlését a Marcal Étteremben. Ez az esemény most annyiban rendhagyó volt, hogy Szente Pista bácsi, aki az 1986-os alapítás óta az elnöki posztot betöltötte, lemondott, az ő utódját meg kellett választani. Pista bá'-nak az élete ez az egyesület az élete, rengeteget dolgozott érte. Mi pedig rengeteget köszönhetünk neki. Utódjának nem lesz könnyű dolga, sok gonddal kell megküzdenie. Nem egyszerű például támogatókat találni a fogyatékosok sportjára találni, a versenyszervezést, utazást, felkészülést pedig önerőből állami/önkormányzati támogatásból finanszírozni pedig szinte lehetetlen. Hallom azt is, hogy nem nagyon van "utánpótlás". Nem kerülnek be a fiatal mozgássérültek a rendszerbe. Így nem jönnek el sportolni, illetve nem jutnak el az egyéb szervezett programokra, amik pedig hatalmas élményt jelentenek, ezt saját tapasztalatból mondhatom.
Próbáltam gondolkodni annak okain, hogy miért van az, hogy "új arcok", fiatalok - nálunk fiatalabbak - miért nem tűnnek fel sorainkban. Nagyrészt ez a szülők hozzáállásán múlik. Vagy "eldugják" gyermeküket, legyen el jó esetben otthon, rossz esetben egy intézetben; illetve úgy nevelik fogyatékkal élő csemetéjüket, hogy a teljesen hétköznapi életre készítik fel, nem viszik őt sérült társai közé, és így nem is igazán tudatosul benne, hogy sérült. Ez nem biztos, hogy rossz megoldás, viszont tartom, sok élménytől fosztják meg így a gyereket...
Ott van az a lehetőség is - bár nagyon kicsi a valószínűsége -, hogy a sérültek "elfogytak", nincsenek tizenéves fogyatékosok. Kötve hiszem, hogy ez így lenne... De tény, szoktam mondani, hogy bárcsak idővel a konduktorok, gyógytornászok munkanélkülivé válnának, egész egyszerűen azért, mert nincs kivel foglalkozni... No, ez persze nem komoly, de azért elképzelni el lehet... :)
Meglepődve, irulva-pirulva hallottam a megyei MEOSZ elnökét, hogy minket diplomával-nyelvvizsgával rendelkező mozgássérülteket egyfajta példaképként állított társaink elé... Őőő... Ez olyan hülye dolog, mert egyrészt baromira rossz példakép lennék másrészt pedig nem egy diploma vagy nyelvismeret mutatja meg, hogy valaki milyen ember... Nyilván az érvényesülést megkönnyíti...
Meg aztán - bár már írtam, édesapámmal való kapcsolatom messze van az ideálistól - ezeknek a dolgoknak az eléréséhez az is kellett, hogy a család kiskoromtól kezdve sulykolta belém a tanulás fontosságát, mindenben segítettek, és olyan tanárok, diáktársak vettek körül, akikről ugyanezt elmondhatom. És emiatt nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Nélkülük nem tartanék itt, nem lenne ilyen munkahelyem, ennyi szép élményem a már letűnt diákévekből, nem lenne ennyi kedves barátom... És lehet, hogy erőltetett párhuzam, de nem állhatnék a kapuban minden pénteken a Győr Arénában; nem az lenne a kérdés, hogy Adrival, Katával, vagy épp Szandrával táncolok-e a Pirate-ban. Hanem mondjuk az, hogy mikor hozza már a postás azt a kurva rokkantnyugdíjat. Örülök, hogy ezt sikerült elérni, de ez egyedül, segítség nélkül nem lehetséges...
Egyébként jó kis este volt, jókat beszélgettünk olyan emberekkel, akikkel máskor év közben nem nagyon sikerül összefutni, finom volt a kaja, volt zene is... Ja, és még mindig a Marcal Étteremben pincérkedik Barna! Vele - épp tegnap számolgattuk - lassan 14 éve, 1996 júniusáig egy hittanos csoportba jártunk, és együtt bérmálkoztunk volna- ha szegény nem kapta volna el a rózsahimlőt, és ezért nem bérmálják meg külön, egy vasárnapi "normál" szentmise kíséretében. :) Nem sokat járok ebbe az étterembe, de ezzel a sráccal mindig tök jókat beszélgetünk, felelevenítjük a régi szép időket... Ja, és tegnap este meghívott egy mézes-fütyülős pálinkára, a "kulisszák mögött". Tegnap ez volt az egyetlen alkoholos ital, amit elfogyasztottam... :)
Hétfőn lesz a már említett focikupánk, december 11-én pedig Mikulás-ünnepséget tartunk. Lesz sztárvendég is - mármint a kicsit későn érkező Mikuláson kívül is :D -, akit egyelőre nem nevezek meg, mert még én sem hiszem el... :) Nem kell olyan húúúdenagy névre gondolni, de azért jó buli lesz, az biztos... :)
Más... A héten a pécsi tudományegyetemen egy 23 éves gyógyszerészhallgató végzett ámokfutást, egy 19 éves évfolyamtársát megölte, három embert pedig súlyosan megsebesített. "Itt van Amerika!"- olvasom több helyen. Én bízom benne, hogy ez nincs így, ilyen hülyék még azért nem vagyunk.
Persze mindkét politikai oldal állást foglalt a témával kapcsolatban, de bár ne tették volna, akkora sületlenségek hangzottak el, hogy csak lestem. Az ellenzék szerint normális kormány által vezetett normális országban ez nem történhetett volna meg. Hmm... Az egy dolog, hogy ezt a kormányt én sem tartom normálisnak, de az USÁ-n kívül például Német- és Finnországban is történt már hasonló szörnyűség, pedig ők aztán sok mindenben előttünk járnak. A kormány pedig egészen agyrém intézkedések bevezetését fontolgatja, például chipkártyás , fémkeresős beléptetőrendszer használatát az egyetemeken, főiskolákon... Oké, fő az óvatosság, de nem, itt azért még szerintem nem tartunk. A látszatintézkedések közepette megint elbújunk a lényeg mellett... Sokkal inkább azon kellene elgondolkodni, hogyan lehet egy nyugtatókon és antidepresszánsokon élő, alkoholproblémákkal küzdő ember gyógyszerészhallgató, ahol aztán mindenféle vegyi anyaghoz hozzáférhet. Illetve hogyan kaphat ugyanő fegyvertartási engedélyt... Igen, mindig vannak lyukak, hiányosságok egy rendszerben, de szerint erről az oldalról megközelítve sokkal könnyebben tehetünk valamit a probléma megoldására. Vagy a hasonló tragédiák megelőzésére, és akkor ez a fiú nem halt meg hiába...
Tegnap a közgyűlés előtt Katával találkoztam, kutyát sétáltattunk, beszélgettünk, majd odakísért az étteremhez. Valamint megbeszéltünk egy mai "randit", így én most lassan kimegyek Écsre, majd délután vissza, és beülünk egyet valahová beszélgetni. Holnap pedig relax. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek! :)
Próbáltam gondolkodni annak okain, hogy miért van az, hogy "új arcok", fiatalok - nálunk fiatalabbak - miért nem tűnnek fel sorainkban. Nagyrészt ez a szülők hozzáállásán múlik. Vagy "eldugják" gyermeküket, legyen el jó esetben otthon, rossz esetben egy intézetben; illetve úgy nevelik fogyatékkal élő csemetéjüket, hogy a teljesen hétköznapi életre készítik fel, nem viszik őt sérült társai közé, és így nem is igazán tudatosul benne, hogy sérült. Ez nem biztos, hogy rossz megoldás, viszont tartom, sok élménytől fosztják meg így a gyereket...
Ott van az a lehetőség is - bár nagyon kicsi a valószínűsége -, hogy a sérültek "elfogytak", nincsenek tizenéves fogyatékosok. Kötve hiszem, hogy ez így lenne... De tény, szoktam mondani, hogy bárcsak idővel a konduktorok, gyógytornászok munkanélkülivé válnának, egész egyszerűen azért, mert nincs kivel foglalkozni... No, ez persze nem komoly, de azért elképzelni el lehet... :)
Meglepődve, irulva-pirulva hallottam a megyei MEOSZ elnökét, hogy minket diplomával-nyelvvizsgával rendelkező mozgássérülteket egyfajta példaképként állított társaink elé... Őőő... Ez olyan hülye dolog, mert egyrészt baromira rossz példakép lennék másrészt pedig nem egy diploma vagy nyelvismeret mutatja meg, hogy valaki milyen ember... Nyilván az érvényesülést megkönnyíti...
Meg aztán - bár már írtam, édesapámmal való kapcsolatom messze van az ideálistól - ezeknek a dolgoknak az eléréséhez az is kellett, hogy a család kiskoromtól kezdve sulykolta belém a tanulás fontosságát, mindenben segítettek, és olyan tanárok, diáktársak vettek körül, akikről ugyanezt elmondhatom. És emiatt nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Nélkülük nem tartanék itt, nem lenne ilyen munkahelyem, ennyi szép élményem a már letűnt diákévekből, nem lenne ennyi kedves barátom... És lehet, hogy erőltetett párhuzam, de nem állhatnék a kapuban minden pénteken a Győr Arénában; nem az lenne a kérdés, hogy Adrival, Katával, vagy épp Szandrával táncolok-e a Pirate-ban. Hanem mondjuk az, hogy mikor hozza már a postás azt a kurva rokkantnyugdíjat. Örülök, hogy ezt sikerült elérni, de ez egyedül, segítség nélkül nem lehetséges...
Egyébként jó kis este volt, jókat beszélgettünk olyan emberekkel, akikkel máskor év közben nem nagyon sikerül összefutni, finom volt a kaja, volt zene is... Ja, és még mindig a Marcal Étteremben pincérkedik Barna! Vele - épp tegnap számolgattuk - lassan 14 éve, 1996 júniusáig egy hittanos csoportba jártunk, és együtt bérmálkoztunk volna- ha szegény nem kapta volna el a rózsahimlőt, és ezért nem bérmálják meg külön, egy vasárnapi "normál" szentmise kíséretében. :) Nem sokat járok ebbe az étterembe, de ezzel a sráccal mindig tök jókat beszélgetünk, felelevenítjük a régi szép időket... Ja, és tegnap este meghívott egy mézes-fütyülős pálinkára, a "kulisszák mögött". Tegnap ez volt az egyetlen alkoholos ital, amit elfogyasztottam... :)
Hétfőn lesz a már említett focikupánk, december 11-én pedig Mikulás-ünnepséget tartunk. Lesz sztárvendég is - mármint a kicsit későn érkező Mikuláson kívül is :D -, akit egyelőre nem nevezek meg, mert még én sem hiszem el... :) Nem kell olyan húúúdenagy névre gondolni, de azért jó buli lesz, az biztos... :)
Más... A héten a pécsi tudományegyetemen egy 23 éves gyógyszerészhallgató végzett ámokfutást, egy 19 éves évfolyamtársát megölte, három embert pedig súlyosan megsebesített. "Itt van Amerika!"- olvasom több helyen. Én bízom benne, hogy ez nincs így, ilyen hülyék még azért nem vagyunk.
Persze mindkét politikai oldal állást foglalt a témával kapcsolatban, de bár ne tették volna, akkora sületlenségek hangzottak el, hogy csak lestem. Az ellenzék szerint normális kormány által vezetett normális országban ez nem történhetett volna meg. Hmm... Az egy dolog, hogy ezt a kormányt én sem tartom normálisnak, de az USÁ-n kívül például Német- és Finnországban is történt már hasonló szörnyűség, pedig ők aztán sok mindenben előttünk járnak. A kormány pedig egészen agyrém intézkedések bevezetését fontolgatja, például chipkártyás , fémkeresős beléptetőrendszer használatát az egyetemeken, főiskolákon... Oké, fő az óvatosság, de nem, itt azért még szerintem nem tartunk. A látszatintézkedések közepette megint elbújunk a lényeg mellett... Sokkal inkább azon kellene elgondolkodni, hogyan lehet egy nyugtatókon és antidepresszánsokon élő, alkoholproblémákkal küzdő ember gyógyszerészhallgató, ahol aztán mindenféle vegyi anyaghoz hozzáférhet. Illetve hogyan kaphat ugyanő fegyvertartási engedélyt... Igen, mindig vannak lyukak, hiányosságok egy rendszerben, de szerint erről az oldalról megközelítve sokkal könnyebben tehetünk valamit a probléma megoldására. Vagy a hasonló tragédiák megelőzésére, és akkor ez a fiú nem halt meg hiába...
Tegnap a közgyűlés előtt Katával találkoztam, kutyát sétáltattunk, beszélgettünk, majd odakísért az étteremhez. Valamint megbeszéltünk egy mai "randit", így én most lassan kimegyek Écsre, majd délután vissza, és beülünk egyet valahová beszélgetni. Holnap pedig relax. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek! :)
4 megjegyzés:
Szia!Meglepő, de ez az első írásod amit a közepénél abbahagytam....
Ha mozgássérültként erről szól az egész... hogy diplomával és nyelvtudással könnyebb.. akkor én valamit nagyon elhibáztam... Valahogy van nyelvtudásom-, diplomám, csak állásom nincs, szóval bizonyára én vagyok a kivétel... aki diplomával se megy semmire.
Na ezért hagytam abba a közepénél...
Szia! Sok minden eszembe jutott, próbálom röviden, a lényeget.
Manapság mindenkinek nehéz állást találnia, diplomával, nyelvvizsgával, vagy anélkül, épen, vagy mozgássérültként. Egészen biztosan nem Te vagy az egyetlen kivétel. Ahhoz, hogy el tud helyezkedni, nagyon sok dolognak kell klappolnia, olyanoknak is, amik nem rajtad múlnak. Én is tudnék elutasításokról, negatív tapasztalatokról mesélni, voltam olyan állásinterjún is, ahol én mondtam, hogy inkább fejezzük be, ne raboljuk feleslegesen egymás idejét.
Tudod, sok olyan embert ismerek, aki bármilyen tehetséges is, azért nem tanulhatott tovább, mert kerekesszékben ül, és fizikailag nem tudja megközelíteni a képzési helyet. Ez az, ami szomorú...
Olyan embereket is ismerek, akik kb. annyira sérültek, mint én, és saját elmondásuk szerint azért nem tanultak tovább, mert "apa azt mondta, nem lennék rá képes". Na, ez pedig dühítő...
Tehát szerintem összeteheted a kezed, hogy diplomával-nyelvtudással rendelkező mozgássérült vagy, vannak emberek, akiknek ennél sokkal-sokkal rosszabbak a lehetőségeik.
SOHA nem szabad feladni, nyitott szemmel kell járni, és akkor alakul a dolog. Szerintem. Bár nevet nem írtál, nem tudom, ki vagy, nem ismerem a lehetőségeidet.
Köszi, hogy eddig olvastad a bejegyzéseimet, remélem a jövőben is így lesz!
Viszont ha a felénél hagytad abba az olvasást, akkor ezen a dolgon azért nagyjából végigrágtad magad, mert utána elég éles témaváltás következett...:)
Üdv!
Ez most nagyon nem témába vágó dolog, amit írok, de muszáj:D (és bocsi h nem az)
Én miért nem vagyok oda ezekért a karácsonyi hókuszpókuszokért?? Voltam a városban, és annyira csak a pénzről szól minden. 1000 forint egy kürtőskalácsért? Már előtte is furcsálva néztem a "karácsonyi vásár"-okra, meg kivilágításokra, de többek között ez végképp elvette a kedvem tőlük, a Széchenyi téren található csodálatos fénydísz mellett, amire egyszerűen nem találok szavakat...leírhatatlan élmény... Szóval itt vagy velem nincs valami rendben (ami valószínű), vagy már ez az egész ünnep dolog kicsit másról szól, mint amiről kéne...
Igen, sajnos sok igazság van abban, amit írsz... Sok minden nem arról szól már a Karácsony körül sem, amiről kellene... Ezt hívják fogyasztói társadalomnak... :/
A díszítés, az esti Belváros tényleg gyönyörű, és ha ez van Rád hatással, és nem az 1000 forintos kürtöskalács, akkor már csak jól járhatsz! ;)
Megjegyzés küldése