Háromból kettő

A ráhangolódás tökéletesen sikerült, az előadás pedig... Nos, az már annyira nem... :)
Tegnap ugye a Veszprém simán nyert Szegeden, a Barcelona pedig Zlatan Ibrahimovic góljával verte a Real Madridot. Vajon hogy mondják svédül, hogy "Köszönöm Zlatan, Te vagy a király!"? :) Real-fan haverom ugyanis győzelmük esetére telefonos sírás-rívást helyezett kilátásba, ami elmaradt, én pedig nem hívtam, mert jó fej vagyok! :)
Ma csak 1-ig voltam melóban, utána mentünk a tanítóképző fősuli tornacsarnokába, ahol a már többször említett focikupát rendezték meg. Mi a hetente kétszer edző Fogyatékkal Élők Sportegyesületével (FÉS), valamint a szinte naponta együtt gyakorló, inkább tanulási zavarokkal, mint testi fogyatékkal élő soproni csapattal kerültünk egy csoportba. Az első két meccs pazar 0-12-es gólkülönbséggel zajlott le, de mivel viszonylag gyors volt a program, sor kerülhetett visszavágókra is... A második két meccsből már egy 1-6-os gólkülönbséggel sikerült kijönni...:) Az első két fellépésünk gyakorlatilag értékelhetetlen volt, semmit nem tudtunk csinálni, közünk nem volt a játékhoz... A FÉS elleni visszavágó nagyon jól indult, esélyünk volt a győzelemre, csak 2-1-re kaptunk ki, jellemző, hogy a mindent eldöntő gólt úgy kaptuk, hogy egy nagy védésem után hátvédünk odajött hozzám pacsizni, eközben pedig elkerülte a figyelmünket az a tény, hogy az ellenfél szögletet rúg, így ezt csúnyán benéztük... :) A Sopron elleni visszavágó? Nincs rá jobb szó: ihletett formában kezdtünk, hatalmasakat védtem, a csapat nagyon összeállt, míg az egyik ellenfél srác véletlenül fejbe rúgott, kis ápolás, orrvérzés-csillapítás után tértem vissza, és így kissé kótyagos fejjel nem nagyon tudtam koncentrálni, és 4-0-ra kikaptunk! :(
Azaz összességében négy meccs, 1-18-as gólkülönbség, a "legkülönlegesebb csapat"-különdíj, egy vigaszdíj bronzérem (csoport-harmadik hely...:P), egy tábla Milka-csoki, és az egyesületnek nyert két labda az összmérleg... De az érzés megfizethetetlen... :)
Utána az Árkádban kajáltunk, összefutottam Nikivel, aki győri, de még Szombathelyről ismerem, és talán említettem ehelyütt, mint blogom rendszeres olvasóját... :)
Majd itthon még németeztünk picit Edit sógornőmmel, akire a héten állásinterjú-hegyek várnak... Most én blogolok, Benkő feleséget keres, aztán Showder Klub...
Ja: akkor én is keressek "feleséget"? Egy próbát megér! :)
Szia! Ha a TK-n tanulsz, és ma lett volna tesid, de a mi focink miatt elmaradt, viszont a tanárotok nem engedett benneteket haza, sőt még jelenléti ívet is íratott, Te pedig barátnőiddel unaloműzésképpen pingpongoztál, akkor azt hiszem, hogy Téged kereslek. Barna hajad van, farmerban és sötétkék melegítőben voltál, és a mosolyodtól majdnem elájultam. Ha valahogy idetévednél, adj jelet! ;)
Khm... Talán egyszerűbb lett volna leírni, hogy láttam egy helyes lányt a csarnokban, de az túl snassz... Meg aztán mint tudjuk, a szándékosság porcelán, a véletlen lehet fatál is! Vagy valami ilyesmi! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kevert

Pár dologról írok, Vegyesfelvágottnak túl rövid lenne, más cím meg nem jutott eszembe. Ezért most éppen Kevert. De senki nem kevert senkivel, szóval ne tessék asszociálni... :)
Szóval tegnap délelőtt Écsen voltam, átlapoztam a heti Kisalföldeket. Most először láttam olyat, hogy az "utca embere"-ként megszólított egyik leányzó simán verte a Mosolyalbumban szereplőt. :) Ja, és nem, nem akarunk pasikat Nap szépének! :D :D :D
Délután pedig Balázs kézimeccsén voltam az Egyetemi Csarnokban, döntetlent játszottak, és Zácci egész ügyes volt.
Ezután az Üveges nevű műintézményben tárgyaltuk meg a mérkőzés tapasztalatait - micsoda pultoslány van ott, Te Jó Éééég! :D -, majd tesóm eltaxizott minket Katáékhoz, ahol aztán éjszakába nyúlóan beszélgettünk pár doboz sörike társaságában.
Ma pedig ráhangolódok a holnapi focikupánkra, igazi rangadókkal. Kézilabdában Szeged-Veszprém (Hajrá, MKB!), fociban pedig este el classico, azaz FC Barcelona-Real Madrid CF rangadó lesz. A gránátvörös-kék egyesületet napra pontosan 110 évvel ezelőtt alapították, remélem, győzelemmel teszik felejthetetlenné ezt a születésnapot. :) Mert a Barcelona Mes que un club, azaz több, mint egy klub. Még innen a távolból is! :)
Jaj, majdnem elfelejtettem. Micsoda közönségcsalogató táncitánci a Vidi-ETO meccs szünetében! Ilyet Győrben miért nem tudnak kitalálni? Biztos többen járnának ki a meccsekre, és már azt is értem, hogy a fehérvári labdarúgók miért is telelnek a tabella élén! :)
Na kb. ennyi. Mondanám, hogy meg egy bambi, de azzal most nem szolgálhatok.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Kigyúltak a fények

Mármint Győr Belvárosának ünnepi fényei. Gyönyörű, legalábbis amit én láttam belőle. Emellett az ünnep közeledtét az is jelzi, hogy tegnap megtartottuk mozgássérült sporttársaimmal a Győri Egyetértés SE hagyományos, vacsorával egybekötött évzáró közgyűlését a Marcal Étteremben. Ez az esemény most annyiban rendhagyó volt, hogy Szente Pista bácsi, aki az 1986-os alapítás óta az elnöki posztot betöltötte, lemondott, az ő utódját meg kellett választani. Pista bá'-nak az élete ez az egyesület az élete, rengeteget dolgozott érte. Mi pedig rengeteget köszönhetünk neki. Utódjának nem lesz könnyű dolga, sok gonddal kell megküzdenie. Nem egyszerű például támogatókat találni a fogyatékosok sportjára találni, a versenyszervezést, utazást, felkészülést pedig önerőből állami/önkormányzati támogatásból finanszírozni pedig szinte lehetetlen. Hallom azt is, hogy nem nagyon van "utánpótlás". Nem kerülnek be a fiatal mozgássérültek a rendszerbe. Így nem jönnek el sportolni, illetve nem jutnak el az egyéb szervezett programokra, amik pedig hatalmas élményt jelentenek, ezt saját tapasztalatból mondhatom.
Próbáltam gondolkodni annak okain, hogy miért van az, hogy "új arcok", fiatalok - nálunk fiatalabbak - miért nem tűnnek fel sorainkban. Nagyrészt ez a szülők hozzáállásán múlik. Vagy "eldugják" gyermeküket, legyen el jó esetben otthon, rossz esetben egy intézetben; illetve úgy nevelik fogyatékkal élő csemetéjüket, hogy a teljesen hétköznapi életre készítik fel, nem viszik őt sérült társai közé, és így nem is igazán tudatosul benne, hogy sérült. Ez nem biztos, hogy rossz megoldás, viszont tartom, sok élménytől fosztják meg így a gyereket...
Ott van az a lehetőség is - bár nagyon kicsi a valószínűsége -, hogy a sérültek "elfogytak", nincsenek tizenéves fogyatékosok. Kötve hiszem, hogy ez így lenne... De tény, szoktam mondani, hogy bárcsak idővel a konduktorok, gyógytornászok munkanélkülivé válnának, egész egyszerűen azért, mert nincs kivel foglalkozni... No, ez persze nem komoly, de azért elképzelni el lehet... :)
Meglepődve, irulva-pirulva hallottam a megyei MEOSZ elnökét, hogy minket diplomával-nyelvvizsgával rendelkező mozgássérülteket egyfajta példaképként állított társaink elé... Őőő... Ez olyan hülye dolog, mert egyrészt baromira rossz példakép lennék másrészt pedig nem egy diploma vagy nyelvismeret mutatja meg, hogy valaki milyen ember... Nyilván az érvényesülést megkönnyíti...
Meg aztán - bár már írtam, édesapámmal való kapcsolatom messze van az ideálistól - ezeknek a dolgoknak az eléréséhez az is kellett, hogy a család kiskoromtól kezdve sulykolta belém a tanulás fontosságát, mindenben segítettek, és olyan tanárok, diáktársak vettek körül, akikről ugyanezt elmondhatom. És emiatt nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Nélkülük nem tartanék itt, nem lenne ilyen munkahelyem, ennyi szép élményem a már letűnt diákévekből, nem lenne ennyi kedves barátom... És lehet, hogy erőltetett párhuzam, de nem állhatnék a kapuban minden pénteken a Győr Arénában; nem az lenne a kérdés, hogy Adrival, Katával, vagy épp Szandrával táncolok-e a Pirate-ban. Hanem mondjuk az, hogy mikor hozza már a postás azt a kurva rokkantnyugdíjat. Örülök, hogy ezt sikerült elérni, de ez egyedül, segítség nélkül nem lehetséges...
Egyébként jó kis este volt, jókat beszélgettünk olyan emberekkel, akikkel máskor év közben nem nagyon sikerül összefutni, finom volt a kaja, volt zene is... Ja, és még mindig a Marcal Étteremben pincérkedik Barna! Vele - épp tegnap számolgattuk - lassan 14 éve, 1996 júniusáig egy hittanos csoportba jártunk, és együtt bérmálkoztunk volna- ha szegény nem kapta volna el a rózsahimlőt, és ezért nem bérmálják meg külön, egy vasárnapi "normál" szentmise kíséretében. :) Nem sokat járok ebbe az étterembe, de ezzel a sráccal mindig tök jókat beszélgetünk, felelevenítjük a régi szép időket... Ja, és tegnap este meghívott egy mézes-fütyülős pálinkára, a "kulisszák mögött". Tegnap ez volt az egyetlen alkoholos ital, amit elfogyasztottam... :)
Hétfőn lesz a már említett focikupánk, december 11-én pedig Mikulás-ünnepséget tartunk. Lesz sztárvendég is - mármint a kicsit későn érkező Mikuláson kívül is :D -, akit egyelőre nem nevezek meg, mert még én sem hiszem el... :) Nem kell olyan húúúdenagy névre gondolni, de azért jó buli lesz, az biztos... :)
Más... A héten a pécsi tudományegyetemen egy 23 éves gyógyszerészhallgató végzett ámokfutást, egy 19 éves évfolyamtársát megölte, három embert pedig súlyosan megsebesített. "Itt van Amerika!"- olvasom több helyen. Én bízom benne, hogy ez nincs így, ilyen hülyék még azért nem vagyunk.
Persze mindkét politikai oldal állást foglalt a témával kapcsolatban, de bár ne tették volna, akkora sületlenségek hangzottak el, hogy csak lestem. Az ellenzék szerint normális kormány által vezetett normális országban ez nem történhetett volna meg. Hmm... Az egy dolog, hogy ezt a kormányt én sem tartom normálisnak, de az USÁ-n kívül például Német- és Finnországban is történt már hasonló szörnyűség, pedig ők aztán sok mindenben előttünk járnak. A kormány pedig egészen agyrém intézkedések bevezetését fontolgatja, például chipkártyás , fémkeresős beléptetőrendszer használatát az egyetemeken, főiskolákon... Oké, fő az óvatosság, de nem, itt azért még szerintem nem tartunk. A látszatintézkedések közepette megint elbújunk a lényeg mellett... Sokkal inkább azon kellene elgondolkodni, hogyan lehet egy nyugtatókon és antidepresszánsokon élő, alkoholproblémákkal küzdő ember gyógyszerészhallgató, ahol aztán mindenféle vegyi anyaghoz hozzáférhet. Illetve hogyan kaphat ugyanő fegyvertartási engedélyt... Igen, mindig vannak lyukak, hiányosságok egy rendszerben, de szerint erről az oldalról megközelítve sokkal könnyebben tehetünk valamit a probléma megoldására. Vagy a hasonló tragédiák megelőzésére, és akkor ez a fiú nem halt meg hiába...
Tegnap a közgyűlés előtt Katával találkoztam, kutyát sétáltattunk, beszélgettünk, majd odakísért az étteremhez. Valamint megbeszéltünk egy mai "randit", így én most lassan kimegyek Écsre, majd délután vissza, és beülünk egyet valahová beszélgetni. Holnap pedig relax. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek! :)

A lányok ÍRtak :)

Eszti itthon van!!! Juhéjj! :) Ő egy volt kollegina a teleshopból - hát a kép alapján rá lehet jönni...:) -, egy nagyon kedves, vagány leányzó, aki jelenleg Írországban dolgozik stewardessként, és most egy hétre hazalátogat. És szerdán találkozunk, ha minden jól megy. Tegnap este MSN-en tudtam meg a jó hírt, hogy ma utazik haza. És jaj, de furcsa volt azt írni egy légikisasszonynak, hogy majd jelentkezzen ám, ha leszállt a gépe! :) Nagyon régen láttuk egymást személyesen, így nagyon várom már a találkát. :)
Este Esztitől elbúcsúzva nézegettem a blog statitsztikáit, ahol látszott, hogy tegnap összesen hétszer kattintottak az oldalra Írországból. Azt hittem, Eszti szemezgetett az írások között, de nem, vagy éppen nem csak, ezt nem tudom... :) Egy ugyancsak Dublinban élő ex-osztálytársnőm írt ugyanis iwiwen, hogy idetévedt, olvasgatta az írásaimat, és nagyon tetszett neki. Nagyon jól estek ezek a kedves sorok, és annak is örültem, hogy immáron több, mint nyolc év után hallottam róla. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem egy ismertebb honlap blogrovatába írogatni, akkor több emberhez eljutna, és talán többen írnának véleményeket is. Én ehhez egyelőre kevésnek érzem magam, de az ötlet azért szöget ütött a fejembe... :) Hogy is fogalmaztál? "Egy kicsit szomorkásnak tűnsz néha, de egyébként teljesen rendben van, olvasmányos, friss, őszinte, kedves." Örülök, ha így gondolod, mert a cél tényleg ez lenne, de nem hiszem, hogy írásaimmal túl sok embernek mondanék újat, meg aztán pár ismerőst leszámítva nem sok embert érdekel. Szerintem. De a gondolat elültetve! :)
Nem tudom olvasod-e, de még egyszer köszi, hogy írtál! Nevet csak azért nem írok, mert Te akartál úgy írni, hogy más ne lássa... :)
Ha már Írország: még mindig nagy visszhangja van a nemrégiben lejátszott ír-francia foci VB-pótselejtezőnek. Mint ismeretes, Thierry Henry, a Barcelona csatára gólpassza előtt kézzel szelídítette meg a labdát, így közvetve csalással ejtették ki az íreket. Hát oké, sportszerűtlen volt, de nem kell belőle Antikrisztust gyártani, szerintem ösztönösen cselekedett, szerintem a nagy tét miatt bárki megtette volna... A bíró pedig vagy észreveszi, vagy nem. Most épp nem vette észre. Ja, és nem vagyok a francia válogatott rajongója...
Írtam a "gordiuszi csomó"-ról. Nos, a megoldás valóban jött magától. Létszámhiány miatt holnap nem lesz céges foci, így el tudok menni az évzáró vacsira. Hétfőn viszont mindenképpen megyek a mozgássérült focira, ha nem is egykor, de kicsit később elkéredzkedek előbb...
ETO: tegnap este vereség, kiesés, letargia, nihil... Azaz 1-0-ás vereség, és kiesés a Magyar Kupában a Honvéd ellen... Játék, hajtás, lelkesedés, támadójáték nulla, nagyon csalódott vagyok. A fiúk hazai pályán erre az évre ezzel a "teljesítmény"-nyel búcsúztak el szurkolóiktól. Szégyen és gyalázat. A vicc az egészben, hogy ez a csalódottság pár nap alatt elmúlik, és már most várni fogom a márciust, a bajnoki rajtot...
Holnap tehát vacsi, szombaton lehet rögtönzünk Katával egy névnapozást, de az is lehet, hogy otthon Écsen fogok punnyadni. Majd kiderül... A jövő hét sem lesz unalmas: hétfőn foci, kedden Rékával Segafredo, szerdán ugye Esztivel megyünk valahová... Jövő szombaton meg Bécs, Stadtrundfahrt meg karácsonyi vásár Anyuval. Úgyhogy nincs itt unalom, kérem szépen! :)
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Marketing alapismeretek

Több ismerősöm is szóba hozta személyesen a "poharas PR-es"-posztot. Erről pedig eszembe jutott valami. Ezt még régebben olvastam - tehát NEM SAJÁT! -, de nagyon jó, gondoltam megosztom veletek.
Ismerkedjünk meg egy kicsit alaposabban a marketing alapfogalmaival! :)

Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Odamész hozzá és azt mondod:
"Fantasztikus vagyok az ágyban".
Ez a Direct Marketing.

Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Odamész hozzá és megszerzed a
telefonszámát. Másnap felhívod és azt mondod:
"Szia, fantasztikus vagyok az ágyban".
Ez a Telemarketing. (höhö... a szerk. megjegyzése:D)

Barátaiddal vagy egy partin és meglátsz egy fantasztikus lányt. Egyik
barátod odamegy hozzá és rád mutatva így szól:
"Ő fantasztikus az ágyban".
Ez a Reklám.


Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Fölállsz, megigazítod a
nyakkendődet, odamész hozzá és töltesz neki egy italt. Kinyitod neki az
ajtót, fölveszed a táskáját miután ő elejtette. Felajánlod, hogy
hazaviszed, majd ezt mondod:
"Mellesleg, fantasztikus vagyok az ágyban".
Ez Public Relations (PR).

Beülsz az autódba, lassan hajtasz a városban és a nyitott ablakon át
minden járókelőnek odakiáltod: "Fantasztikus vagyok az
ágyban!"
Ez a Spam (kéretlen reklámküldemény).

Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Ő odamegy hozzád és így szól:
"Hallom, fantasztikus vagy az ágyban".
Ez a Brand Recognition (Márkafelismerés).

És ha az aktus után azt mondja: "Hááát, tényleg fantasztikus vagy az
ágyban!"
Akkor az a vásárlói elégedettség.

És ha hozzád megy, akkor az a márkahűség!

Oltás után

Tegnap volt a nagy nap. Megkaptam a H1N1 elleni, és az általános influenza elleni oltást is. Két szuri egyszerre, a két vállamba. Ki lehetett bírni, igazából semmi mellékhatást nem érzek. A bonyodalmat az okozta, hogy még mindig meg vagyok fázva, és így elvileg nem ajánlott az oltás. De én jól érzem magam, közérzetemmel nincs gond, lázas nem vagyok, így bevállaltam a kockázatot. A legegyszerűbb magyarázat az, hogy most az oltás házhoz jött, máskor nem tudom, hogyan kerülnék a közelébe. Meg aztán kell az adrenalin: más qaudozik, krosszmotorozik, én meg megfázva beoltatom magam... :) Oltás után fodrásznál voltam, és szóba került, hogy épp most kaptam meg az injekciókat, az egyik vendég le akarta beszélni a fodrászt, hogy megnyírjon, mert hogy én vírushordozó lettem. Igen, valószínűleg az alatt az egy óra alatt. Biztosan.
Gordiuszi csomó: kicsit furcsa helyzetben vagyok, nem tudom, hogyan fogom megoldani, de nem is agyalok rajta, a megoldás majd jön magától, legalábbis remélem. Pénteken ugyanis lesz ez a szokásos céges foci, amit nagyon szeretek, és nem szívesen hagyom ki. És ugyanakkor lesz a mozgássérült sportolók évzáró vacsorája, amire én is szívesen mennék, de a focit nem szívesen hagynám ki... Pedig az étteremben is lesz pár olyan emberke, akivel ez lenne az évi egy alkalom, amikor találkozhatnánk... Szerintem a focit fogom választani... Hétfőn viszont lesz az évente megrendezett fogyatékos focikupa a Tanítóképző Fősuli tornacsarnokában, ami ráadásul Kiki barátunk emlékére immáron Nagy Krisztián-emléktorna néven zajlik... :( Odda is nagyon szívesen mennék, de... Délután 1-kor kezdődik, és nem akarok olyan korán lelépni melóból... Pedig számítanának rám ott is, csak túl korán lesz... Nem tudom, mit fogok csinálni... :( Amúgy furcsa, de nem nagyon szeretek sorstársaim ellen védeni, mert... Mert kiszámíthatatlanul játszanak. Veszélyesebben... Nem tudom, merre lőnek, mekkorát, felugranak-e, ha eléjük vetődök... Ez persze természetes, benne van a pakliban, csak tény... És mennék oda is szívesen, de most melóból tényleg nem akarok lógni... Majdnem azt írtam, hogy a fogyatékos focistáknak koordinálatlan a mozgásuk... Pff... A koordinálatlan mozgásról és rólam azért tudna mondjuk egy-két lány mesélni, akivel már táncoltam... :D :D :D Amúgy védeni pont úgy szeretek, mint táncolni, csak utóbbit kissé körülményesebb gyakorolni. Több okból is... :)
Zenedoboz: felvettem iwiwre ezt az alkalmazást. Elég fura, mert nagyrészt "nyálas", szerelmes számokat vettem fel... Ha érdekel, az adatlapomon megnézheted őket, de szerintem egy-két muzsikához itt majd még írok magyarázatot... :)
Hmm... Igen, ki szoktam ülni a függőfolyosóra zenét hallgatni. Buli vagy meccs után, tehát "felfokozott" állapotban - és persze ha az idő is jó -, sört is viszek, amúgy csak cigit... És szeretem, mert kikapcsol, lehet "relaxálni", gondolkodni... Ezt csak azért írtam le, mert ilyenkor elég gyakran ilyen "zenedobozos" zenéket hallgatok... :)
Sport: ma 5-ig dolgoztam, de holnap nem húzok rá annyit, mert 5-től ETO-Honvéd MK-visszavágó. Aztán márciusig elbúcsúzunk a stadiontól... Sálat-sapkát bekészítek, de szerintem még bundabugyit is... :D
Van egy nóta. A Die Prinzen együttes Deutschland című száma. Ebben az együttes görbe tükröt tart hazája, Németország elé. A vicces-irónikus dalban van egy olyan rész, hogy"nur eine Kleinigkeit ist hier verkehrt, und zwar, dass Schumacher keinen Mercedes fährt.". Ami kb. azt jelenti, hogy "ebben az országban csak egyvalami nincs a helyén, méghozzá az, hogy Schumacher nem Mercedest vezet." No, ha nem is túl nagy, de minimális esély van rá, hogy ez most megdőljön. Erősen tartja magát ugyanis a pletyka, hogy Schumi a Brawn-utód Mercedesnél Rosberg csapattársa lesz. Én nem nagyon hiszem, hogy elhagyná a Ferrarit, de azért várjuk ki a végét.
Na, ennyi, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 11

A hétvége szinte már szokásos módon a céges focival kezdődött. Ez most annyiban volt kicsit különleges, hogy felavattam az új kesztyűmet. És nagyon meg vagyok vele elégedve. Úgy tapad bele a labda, olyan lövéseket fogtam meg, hogy csak ámultam magamon. :) Kissé pechesre is sikeredett ez az egy óra játék, mert hasba is rúgtak, meg arcon is, sőőt egy lövést úgy "védtem", hogy ráültem a labdára... Maradjunk annyiban, hogy ráültem bizonyos dolgokra, és nagyon-nagyon fájt... :S :D
A szomszédos pályán valamilyen bajnoki kispályás meccset játszottak, és amikor egyszer visszadobtam nekik a labdát, úgy köszönték meg, hogy "Köszi, Gábor!". Magyarul valószínűleg ismertek, de én ugye szemüveg nélkül védek, ők elég messze voltak, így fogalmam sincs, hogy kik lehettek... Azt tudom, hogy Aranycsapatnak hívták a csapatot -szerények...:)-, és ez valahonnan, kb. iwiwről ismerős is nekem, de tényleg lövésem sincs, hogy ki köszönt rám...
Foci után hazajöttem, kaja, és fürdés után mentem a Laposra, amolyan céges bulira. Kicsit ijesztő volt már sötétben az élményfürdőtől kigyalogolni, meg át is rendezték már kissé a terepet, de kb. fél óra késéssel odaértem, kisebb logisztikai bravúr volt... :) Egyébként Ibolya kolleginát "búcsúztattuk", aki végülis marad a cégnél, csak éppen egy másik részlegen fog tovább dolgozni. Iszogattunk-beszélgettünk, jó kis este volt. Csak sört, meg Jägert ittam, de mivel Geri kolléga jószívűen elosztogatta felesben vásárolt pizzánk nagy részét, eléggé fejbevágott az ital... Nagy meglepetésemre felbukkant a színen Andris barátom is, aki tesómék lakodalmán volt a vőfély, és én kb. azóta nem is találkoztam vele. A srác hozta a formát, ment a hülyülés ezerrel... Andris Ibolya stílusát Hernádi Juditéhoz hasonlította, én pedig a magas labdát lecsapva mellesleg hasonlítottam a kolleginát a művésznőhöz. No, ez azért elég gáz, mert ha nem kérek elnézést, akkor egy disznó férfi vagyok, ha meg mégis exkuzálom magam, akkor az arra enged következtetni, hogy bármi gondom lenne a kollegina testi adottságaival. Ami nincs így... :) Ilyen előzmények után tegnap este elkezdtem röhögni, mikor a Csillag születik-ben megláttam Hernádit... :) Ja, és ha már a tehetésgkutató műsor: régebben, mikor még sokat chateltem, és megkérdezték, kb. hogy írnám le magam, általában az volt a sablon-válasz, hogy ronda és fárasztó vagyok, mint a Jáksó. :) Most ha megkérdeznék, mennyire vagyok sérült, azt válaszolhatnám, hogy nagyjából annyira mint Veres Robi, azaz MC DC. Ahogy utánaolvastam, nagyon hasonló a sérülésünk, és kb. hasonlóan közlekedünk. Úgy vettem észre, hogy talán valamiféle tapintatból nem nagyon mutatják Robit "egész alakosan", ami nem is baj, én legalábbis utálom magamat videón viszontlátni. A fotókkal még elvagyok. :) Amúgy tök furcsa, mert szimpatikus a srác, meg minden, mégis azért szurkolok, hogy ne nyerje meg ő a vetélkedőt, mert akkor soha nem moshatná le magáról, hogy csak azért nyert, mert fogyi. A tegnapi adásban is idéztek olyan véleményeket, hogy bármelyik pesti aluljáróban találni olyan emberkét, aki jobb freestlyle-rappet tol, mint MC DC, ami már jelzésértékű...
No, de vissza a céges bulihoz: valamikor éjfél után hazajöttem, és itthon még két doboz sört megittam levezetésként, a szokásos cigi és mp3-lejátszó társaságában, a függőfolyón, ugyancsak szokás szerint. :) Az előző bejegyzésben írtam, hogy igyekszem minél kevesebbet agyalni hülyeségeken. Na, ezt újfent sikerült megcáfolnom...
A másnap... Jaj de rosszul voltam én reggel... És jaj, hogy én mennyire utálok másnapos lenni... Szerencsére viszonylag hamar magamhoz tértem, de hajnali 12 óra táján fölhívott egy pénzügyi tanácsadó emberke, akivel nyár vége felé találkoztunk, hogy lassan megejthetnénk decemberre megbeszélt összeülésünket. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, ugyanis még mindig a "szokj le a cigiről, és ne menj minuszba a bankkártyáddal!" szövegek voltak műsoron. Amikben persze teljesen igaza is van emberünknek, de ezeket magam is kapiskálom, pedig nem vagyok semiféle tanácsadó... Amúgy szegény, ha sejtette volna, mennyire nem vagyok kommunikatív állapotban, biztos nem akkor hívott volna fel.
Délután a Mekibe mentem, ahol egy ilyen kedvezményes kupon felhasználásával vettem sajtps McRoyal szendvicset, és életemben először BigMacet. Ez utóbbi nem is olyan rossz, csak hát amolyan NIE (=nehéz intelligensen elfogyasztani)-kategória, és ha már nie (ami németül ugye azt jelenti, hogy soha): társaságban soha nem fogok ilyet enni, az tuti... :)
Ezután pedig Andrással és Kutyával a Dreherben megnéztük a Vidi-ETO-t.0-0 az őszi bajok otthonában, nem vallottunk szégyent. Főleg, ha Nicorec bombája nem a kapufát találta volna telibe... Szerdán még lesz egy Magyar Kupa-meccs a Honvéd ellen, aztán téli szünet következik... :(
Most is maradtunk picit a meccs után, és nagyjából 7 óra táján érhettem haza...
Ja, egyébként Németországban kirobbant egy egész Európát érintő bundabotrány. Magyarországon 13 bajnoki meccset vizsgálnak így utólag. Hát amilyen kiszámíthatatlan és rapszodikus néha a csapat, nem lepődnék meg, ha mi is érintettek lennénk... Sokan már kizárásokat, meg hasonló szankciókat emlegetnek, de szerintem ez nem ilyen egyszerű. A bunda a doppinggal együtt a sport olyan rákfenéje, amit felszámolni szinte teljességgel lehetetlen. De természetesen küzdeni kell ellene. Az azonban nem megoldás, hogy egy csapatot kizárnak. Ha egy kapust lefizetnek, hogy engedjen be egy gólt, nem nem lehetetlenítgetnek el válaszként egy egész klubot... Kíváncsian várom a fejleményeket...
H1N1: holnap oltás lesz a cégnél. Mivel meg vagyok fázva, engem szerintem nem oltanak be. Én viszont szeretném elkérni az anyagot, mert kórházi ismerősöm beoltana. Mondjuk nem nagyon hiszem, hogy odaadják...
Rádió: hát ez borzalmasan szörnyű... Annyira tökismeretlen zenék vannak, a beszélgetések ízetlenek-langyosak, az egész annyira amatőrnek tűnik. Még a Jáksó is csak szokja a technikát, élő adásban nem sikert számot elindítania, majd beszélt a technikusokkal adásban. Vicces volt... :) Így marad Rádió1, de most megtaláltam a Sláger Rádiót is: itt a "Magyar Zene"-dobozban.
Egymás szemében: igen, az iwiw-alkalmazás. Nem nézem meg gyakran, csak ha nagyon ugrik a rám adott szavazatok száma... Tegnap egy nap alatt tíz szavazatot kaptam, és javultak az átlagaim. Valaki nagyon szeret... :)
Reklám: elkezdtem reklámozni a blogot. Nem kell semmi nagy dologra gondolni, a buszon szoktam azzal szórakozni, hogy a párás ablakra felírom, hogy GosziBlog:) A múltkor a dugóban elég lassan ért be a busz a szökőkúthoz, és két morcos csajszi ült velem szemben, akiknek ténykedésemmel mosolyt csaltam az arcára... :) Azt mondjuk sose tudom meg, hogy rám kerestek-e a gúgliban... :( :D
Újhold: már a mozikban a Twilight-saga következő része. Fogalmam sincs mi az, annyit tudok, hogy ez valami csajos-misztikus izé. De annyi lány volt a Plázában moziban pénteken... :) Ennyit én még egy légtérben szerintem nem is láttam egy kupacon... Egy Justin Timberlake-koncert lehet ilyen, gondolom...:)
Mondjuk most igazából egy lány érdekel. Nagyon sokszor eszembe jut, és nagyon hiányzik... És lehet, hogy...
Na, sziasztok, puszik, pacsik! :)

Az optimizmusról

Amikor kommunikáció szakon a PR-szakirányt választottam - public relations, talán közönségkapcsolatoknak fordítható, és a közhiedelemmel ellentétben nem "píár"-nak, hanem az MTA ajánlása szerint magyarosan "péer"-nek ejtendő, bár így nyilván "kevésbé menő" :) -, már a legelső szakirányos órákon azt sulykolták belénk, hogy egy PR-es legfőbb feladata leegyszerűsítve az, hogy azt kommunikálja, hogy az a bizonyos fél pohár víz félig tele van, nem pedig félig üres.
Szép gondolat, követendő hozzáállás, én viszont sajnos nem tudtam maradéktalanul elsajátítani. Vagyis az optimizmus egy elég furcsa és sajátos formáját választottam. Általában úgy állok hozzá mindenhez, hogy a lehető legrosszabb végkifejletre készülök fel, ami ha bejön, akkor ugye papírforma, ha nem jön be, akkor pedig öröm és "bódottá". Ezt én tényleg nem nevezném pesszimizmusnak, de igazából realizmusnak sem, mert annyira rossznak azért nem érzem az életemet. :)
Sok csalódástól megóv ez a felfogás, de gyanítom, jó pár örömtől, és pozitív élménytől pedig megfoszt.
Érdekes, hogy ha valami negatívum van, akkor keresem a megoldást, agyalok a megoldási lehetőségeket, "plusz energiák szabadulnak fel". Viszont ha túl jó periódusban vagyok, az már egy kicsit gyanús, és "várom" a rosszat.
De mindezek mellett igyekszem minél kevesebbet agyalni hülyeségeken - főleg a másokén. Fentebb leírt kissé fura gondolataim ellenére azért vidám alapbeállítottságú emberkének tartom magam, akit az élet megtanított arra, hogy fenntartásokkal fogadjon bizonyos dolgokat. De nem hagyom magam "megtörni"... :)
Most egyébként ha óvatos optimizmussal is, de látok egy icipici fényt pislákolni ama bizonyos alagút végén. És ezt a fényt nem a közeledő vonat adja, hanem egy lány szép szemeinek csillogása... :) - jujjuj, ez most így nagyon nyálas? :) -. Na mindegy, erről nem írok többet... :P
Egyébként tényleg minden okés, azt hittem haldoklom, de mára nagyjából kilábaltam a megfázásból, így a holnapi focinak és céges összeröffnek - Lapos-Pirate tervezett útvonalon - nincs akadálya. Mint ahogy a szombati kocsmai Vidi-ETO-nézésnek sem... :)
Éjfélkor elnémult a Sláger és a Danubius, elindult a Class, és a Neo FM. Egyelőre egyiktől sem vagyok elájulva, nekem a szövegek-felkonfok, szignálok unalmasnak tűnnek, a zene pedig... Nos, én sok féle zenét hallgatok, de ezek aztán tényleg rétegmuzsikák, amiket én például még csak-csak meghallgatok, de a Slágerhez szokott Mariska néni a konyhában sütés-főzés közben aligha... Ja, hogy én célcsoport vagyok? Gyúrjatok még, vazze! :D
Most pedig fürdés, kaja, aztán vízkőmentesítem a kávéfőzőt! Ma is de utáltam kávé nélkül magamhoz térni... :/
Ja, és persze Boldog Névnapot, Anyu! :)

A Brawn GP nem vész el

Csak átaéakul. Tegnapi hír, hogy a Mercedes 75%-os tulajdonrészt vásárolt a tavalyi év újonc-meglepetés-egyéni és konstruktőr világbajnok csapatában. A McLaren-ben birtokolt tulajdonrészétől pedig megválik a német autógyártó, de 2015-ig még fog motort szállítani a csapatnak.

A Honda-utód istálló új neve Mercedes GP lesz. Azt azért remélem, hogy megtartják az autó régi festését, mert szerintem egyszerűsége mellett is az egyik legszebb gép Brawn-éké volt a száguldó cirkuszban.
Bivalyerősnek hangzik, hogy Ross Brawn és Norbert Haug, a konstruktőr-, és a motorzseni -vagy inkább a motorzseni embere- még szorosabban fognak együtt dolgozni.
Kissé szerencsétlennek tartom egyébként, hogy a McLaren a tervek szerint két angol - Button és Hamilton -, míg a Brawn két német - Rosberg és Heidfeld - pilótával fog harcba szállni a győzelmekért. Ez egyrészt unalmas, másrészt a szponzorok számára a piacot is leszűkíti, legalábbis szerintem. De hát ők gondolom ezt nálam sokkal jobban tudják... :)
Ja, természetesen a Mercedes csapat tiszteletére győzelmek esetén a német himnusz fog szólni a jövőben...
És ezennel "elavult" az összes F1-es relikviám: A BMW-csapat már nem létezik, Kubica már a Renault-nál; Brawn sincs már, Barrichello pedig a Williams sofőrje lesz jövőre. 2010-ben frissítenem kell a kollekciót! :)
Ha már ennyit autózok ma: a minap olvastam egy nagyon érdekes cikket az autóipar történetének legnagyobb bakijairól, legcikibb autóelnevezéseiről. Tényleg tök jó, érdemes elolvasni, de én kettő sztorit kiemelnék.
A Mitsubishi Pajero terepjáró nevét egyes spanyol nyelvterületeken Montero-ra módosították: ott ugyanis a Pajero szó a szlengben önkielégítőt jelent.
És a végére egy kis skandináv nyelvlecke! :D A Honda Fit, amit nálunk Jazz-ként forgalmaznak, Európában eredetileg Fitta lett volna, de ez svédül, dánul és norvégul puncit jelent.
Az eredetileg tervezett névvel, és hozzá - valóban - kitalált szlogenekkel: "Kívülről kicsi, de belül tágas" vagy "Élvezet minden nap", elég vicces, és ütős reklámkampány társulhatott volna az autóhoz. Persze, elsősorban Észak-Európában.

Bulifotók :)

Kaptam Balázstól pár képet a szombati buliból! :) Kettőt föltettem az iwiw-re -amúgy az adatlapomat is frissítettem-, de a kevésbé publikusak közül egy-kettőt ide rakok fel. Iwiwen bárki láthatná, ide meg csak az igazán fanatikusok látogatnak el rendszeresen! Ez, jaj, de nagyképűen hangzott... :)
Na, akkor lássuk:Őőő... Na jah... Balázzsal, az ünnepelttel vagyok egy képen, aki felpróbálta Barca-mezemet. Én meg emiatt ugyebár félpucéran. Pazar... :D

Katával. Na, ez a kép felkerült iwiw-re is, meg itt a blogon is már nem tudom, hányadik fotó látható Róla. De hát megérdemli. Ahogy manapság mondani szokás: szeri van! Na, de nem úúúgy... :)
Itt pedig Lacival vagyok látható, aki Adri barátja. Na, nem az az Adri, aki egy pár bejegyzéssel ezelőtti képen látható. Annál is inkább, mert az ő párja Zoli. Ja, és ez a kép egyike azon ritka rólam készült felvételeknek, melyekkel elégedett vagyok. Csak a sör és a cigi miatt került tiltólistára... :)
Na, szóval jó kis buli volt ez, de tényleg...

ZelesBaluBuli- reloaded

Nah, egyelőre még próbálok éledezni haló poraimból, de gondoltam összeszedem magam, és rittyentek ide egy kis beszámolót a tegnap esti banzájról. Azért is mert Balázs megemlítette, hogy ha már a tavalyiról is volt egy összefoglaló a blogban, akkor idén se maradjon ki. Balázsom, kívánságod számomra parancs! ;)

Mielőtt rátérnék az események elmesélésére, megosztom még veletek, hogy tegnap délelőtt, amikor mentem haza Écsre szüleimhez, a 14-es és az écsi busz sofőrje is eltévedt. Hát én ilyet még nem értem: majdnem elmentünk Csanakra. :D
No, de délután a 16.10-es busszal jöttem is vissza. Írtam egy CD-t, készülődtem, aztán valamivel este 7 táján értem Katáékhoz a házibuli helyszínére. Elég hamar elkezdtünk melegíteni, túlestem egy premieren is: életemben először ittam pezsgőt energiaitallal. Na, az azért nem volt gyenge. Ezenkívül volt sör, házi pálinka, Metaxa, mézes meggylikőr, Hubertus, meg Martini is. Khm... Ezek közül egyet hagytam ki... :)
Persze azért volt kaja is, jó kis zsíros deszka lilahagymával, virsli, meg az ilyenkor szokásos nasik. Meg volt két kutya is, nekik azért megkegyelmeztünk... :)
A társaság? Balázs barátai, osztálytársai és voltak jelen, köztük két egykori tanítványom, Döme, és Gergő. Pf... Ez még mindig olyan szokatlan... :D Jó arcok, nagyokat hülyültünk, jó volt a hangulat. :)
Egyébként meg tök fura, hogy a második legidősebb emberke voltam a társaságban, egy tízessel vertem a társaság nagy részét, de azért pertut nem kellett inni senkivel... :) Ha már ivás: azt nem mondom, hogy okosabban ittam náluk, de azért a rutin meg az évek ugyebár... :P
Az este számomra két legemlékezetesebb szövege Balázs barátomhoz köthető. Katával és Rolanddal, tehát az "öregekkel" kicsit félrevonultunk a konyhába, hagytuk kibontakozni az ifjúságot, mondhatnám nagyképűen... :) Na, és Balázzsal valamit meg akartam beszélni, közöltem is vele, hogy szeretnék neki valami fontosat mondani. Elég "elfoglalt" volt ugyebár, mondta, hogy jó-jó, majd később, de amikor nyomatékosítottam hogy neki fontos, rögtön ráért. :) Csak azt remélem, emlékszik is rá, hogy miről beszéltünk. :)
A másik: Balázsunk közölte velem, hogy szeretne velem meginni egy jägert. Mondtam persze, jó, jöhet. Mire ő közölte, hogy jäger nincs, csak tényleg jó lenne velem inni egyet. Hát nem jó fej ez a srác? :D
Ja, és több alapigazságom közül az egyik ismét bizonyságot nyert: tényleg kicsi a világ. Az egyik srác általánosból ismeri Fannit, mondjuk azóta nem is hallott róla. A másik dolog: kiderült, hogy az alattunk lakó óvónéni barátja nem más, mint Balázs osztálytársa, Moha. Mondjuk ő nem volt ott tegnap este.
Lányok is voltak, mondjuk mindegyikük a pasijával érkezett a buliba. Egyikükkel, Vivivel szerettem volna félrevonulni beszélgetni egyet: a saját magánéleti faszságaimról szerettem volna kikérni egy teljesen ismeretlen emberke véleményét. Ami akkor baromi jó ötletnek tűnt. A beszélgetés szerencsére ebben a formában elmaradt, nagy gáz lett volna... :/ Másról azért
beszélgettünk, közben pedig egészen sajátos módon iszogattunk. Képzelj el egy üveg sört, és egy nagy pohár Martinit, mindkettőt szívószállal. Beszélgetés közben amelyikünk épp a hallgató szerepét töltötte be, az kortyolt egyet a nála lévő piából, majd csere. Ez a cserélgetés-kortyolgatás viszonylag gyorsan ment, egyikünk sem használt többszörösen összetett mondatokat... :D A hatást éreztem...:)
Van az a rossz szokásom, hogy szeretek illuminált állapotban telefonálni. Nos, ez most is megtörtént. Mondjuk Dórit hivatalos ügyben, és előre megfontolt szándékkal hívtam, Fannival meg ugye meg kellett osztanom, hogy van egy új közös ismerősünk. Ez nem tűrt halasztást. :) Mondjuk az kicsit gáz volt, hogy Fannival beszélgetésünk végén közöltem, hogy "Dórikám, én lassan búcsúzom!" :D => ez legyen mondjuk a nap szövege-verseny harmadik helyezettje... :D
A képekről: az egyiken Balázs látható nővérével,Katával; a másikon az ünnepelt mellett én, valamint Balázs egy cimborája, aki ahhoz képest, hogy fradista, egész jó arc. :) De a nevét, ha agyonütnek se tudom megmondani, tegnap kicsit sok emberke nevét kellett memorizálni, ami nem sikerült hiánytalanul... :(
Az utolsó busszal terveztem hazajönni, ehhez képest fél 3 körül értem haza. Ma nyolckor keltem, összekapartam magam, elmentem az Árkádba kapuskesztyűt venni - ujjmerevítős adidas, 4990 forint volt, és elfogadták a wellness-utalványt!-, utána hazajöttem dögleni, délután 3-kor sikerült ennem is. :)
Ja, azt nem értem, hogy miért volt reggel a ruhámnak és a kezemnek erőteljes női parfűm illata... :D
Balázs! Még egyszer Isten éltessen sokáig, köszi a meghívást, a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam! "Mi vagyunk a legnagyobbak, hej-hej!" Ugye? :D
Ja: a nehezén, a bejegyzésen túl vagyok, de egy kommentet azért kérnék ide a bejegyzés alá! ;)

Sportemberek

Az ETO számomra "szent dolog". Amikor tudok, kimegyek focimeccsre, a hazai meccsekre bérletem van, néha idegenbe is elkísérem a csapatot, ha pedig a csapat meccsét adja a tévé, gyakorlatilag nem vagyok itthon senkinek.
Kézimeccsre csak azért megyek ritkábban, mert baráti körömben sajnos nem járnak valami sokan, és így azért nem akkora élmény. Meg hát a sportcsarnok befogadóképessége behatárolt, így a meccsnézés néha elég kényelmetlen... De természetesen figyelem a csajok eredményeit, szurkolok nekik nagyon.
Elviselek sok mindent a csapat körül: vereséget, ostoba vezetőket... Kitartok a két csapat mellett, két dolog idegesít fel úgy igazán: a lélektelen játék, és az emberi hülyeség. Ezek bizony elég megbocsáthatatlan dolgok...
A médiában az ETO-t érintő jogos, vagy csak annak tűnő dolgokat is rosszul viselem, felhúzom magam rajtuk rendesen.
Most a tegnapi Nemzeti Sport szerkesztőségi vezércikke intézett elég éles kirohanást a Győri Audi ETO KC játékosa, Hornyák Ágnes ellen. Ági ugyanis pár héttel a Kínában rendezendő VB előtt lemondta a válogatottságot. Indokként azt hozta fel, hogy neki akkor vizsgaidőszaka lesz a győri Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai szakán, rekreáció szakán. Remélem, jól írtam... Ági 19 vizsgára hivatkozik, ami tényleg sok... De ha hokisaink, és főleg vízilabdázóink között jogászok, orvosok vannak, nehogy már egy ilyen szakon legyenek problémái... Válogatott sportoló, ezt biztos tanárai is figyelembe vennék, megkapná a neki járó különleges elbírálást, ebben biztos vagyok... Neki a kézilabda a munkája, ezzel keresi a pénzét, a válogatott mez pedig megtiszteltetés, amit ha alkalmi adódik rá, kutya kötelessége elfogadni, legalábbis szerintem...
Köztudott, hogy Hornyák két győri csapattársa nem lesz ott a VB-n. Pálinger fáradtságra hivatkozott, Görbicz pedig hónapok óta térdsérüléssel bajlódik... Itt Győrben sokan tudják, hogy ők hárman nagyon jó barátnők, komolyan mondom, még azt is megértem, ha Hornyák - nem ilyen későn - azt mondja, hogy nincs kedve szerepelni a csapatban... De így, hogy hülyének vagyunk nézve, ez nagyon nem volt jó megoldás...
Szerencsére a tegnapi Sportban volt olyan írás is, amit öröm volt elolvasni. Az U21-es válogatott kaposvári származású játékosát, Gosztonyi Andrást és családját mutatja be a cikk egy kicsit részketesebben. András édesapján úgy hívják, mint engem, és élvonalbeli kosaras volt, felesége röplabdázott. András ugye focizik, nála pár évvel fiatalabb iker testvérei közül Ákos és Mira is úszik. A fiút hatalmas tehetségnek tartják hátúszásban, Mira pedig speciális versenyeken indul- ugyanis Down-kóros. És ez a "agyontetovált", feltűnő hajviseletű Gosztonyi-gyerek olyan szeretettel beszél a családjáról, olyan harmóniában élnek, jó volt erről olvasni. :)
És ma Gosztonyi ma Győrben játszott az U21-es válogatott színeiben, ahogy már írtam, a Olaszország csapata ellen. De nem mentem ki, mert kollégákkal fociztunk, és ez a heti egy óra most nagyon kell, nem tudtam lemondani róla. A mi focink furcsa volt, mert elég sokan voltunk, sokan voltunk, elég komoly védőfal állt mögöttem, elég kevés lövés jött a kapumra, nem is voltam elégedett magammal. A többiek szerint viszont nem volt ez rossz, és bár nem számoljuk soha az eredményt, szerintem ezúttal mi nyertünk... :) Ja, és megtudtam, hogy az Árkád egyik sportboltjában elfogadják a wellness-utalványunkat, úgyhogy szerintem elmegyek oda, eléggé kopik a kapuskesztyűm, meg hát ha már ott vagyok, körül is nézek egy picit.
Nyertek a srácok is az ETO Parkban, Koman és Németh Krisztián góljával 2-0-ra. Pont arra a buszra szállt fel sok szurker, amelyikkel én is jöttem. A srácok elmondása szerint fantasztikus volt a hangulat, kb. 6 ezren voltak kint. A buszon is volt ám hangulat, volt ám "Ria, Ria, Hungária!", meg jó hangulat is. Egy KISZ-es felügyelőre hajazó ittas utas előszőr ki akarta ürítetni a buszt a "csőcselék" miatt, de a túlerőt látva letett tervéről, még az idősebb nénik-bácsik is nyugalomra intették... Vicces volt...Ez a "csőcselék" egyébként segített leszállni a buszról, még a táskámat is lehozta egyikük.
Sajnos, ez a meccs kimaradt az életemből, de ez a buszos hangulatkép valamennyire kárpótolt, és szerintem nem ma játszottak itt utoljára... :)
Ma már nincs kedvem kibuszozni Écsre, elég fáradt vagyok. Holnap reggel kimegyek Écsre, délután vissza, aztán megyek Katáékhoz Balázs bulijába, vasárnap pedig Árkád. Kb. ennyi is lesz a hétvége...
Jövő pénteken céges buli, utána pénteken pedig a mozgássérült sportbál. Ez utóbbira még nem tudom, hogy megyek-e, még eldöntöm, de van itt program dögivel. Mondjuk néha már ég a pofám, hogy alig vagyok Écsen szüleimnél... Na mindegy, most kell mászkálni, nem 20-30 év múlva. Ez persze hülyeség: akkor is kell majd! :)
Na, ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Lopott bicikli

Tegnap egyik kollégámmal e-mailben "tárgyaltunk ki" egy a cégnél dolgozó leányzót.
Mi tagadás, nagyon szép lány, és ebben egyezett is a véleményünk.
Két-három e-mailt váltottunk, majd munkatársam a következő sommás megállapítást tette: "Biztos van kanja, aki dugdossa, mint a lopott biciklit!"
Mocskos hímsoviniszta állatok voltunk, természetesen elhatárolódom saját magunktól...
De ez a szöveg nagyon kééész! :D :D :D

Vegyesfelvágott 10

Huh... Nagyon sok írnivaló jött össze már megint...

No, asszem most kezdem sporttal!
Gyászol a futballvilág: Magyarországon egy alacsonyabb osztályú mérkőzés után egy edző esett össze holtan a pályán, majd pár nappal utána pedig Takács Lajos, a Videoton, az MTK és a Sopron korábbi csatára hunyt el egy mérkőzés után szívroham következtében, egyébként három héttel kötelező egészségügyi kontrollja után...
Németország pedig Robert Enkét, a válogatott és a Hannover kapusát gyászolja. A játékos évekig depresszióban szenvedett, nem tudta feldolgozni kétéves szívbeteg kislánya halálát. A közvélemény, és talán a család is úgy tudta, már jobban van, de a héten egy edzés után öngyilkos lett: egy vonat elé vetette magát. A jövő nyári VB-n a Nationalelf első számú portása lehetett volna... Az eset kapcsán a német média sokat foglalkozik Sebastian Deislerrel, a Hertha és a Bayern korábbi játékosával, akit annak idején kirobbanó tehetségnek tartottak, de sérülései megakadályozták pályafutása kiteljesedésében. Ő ezt nem tudta elviselni, depressziós lett, és fiatalon a visszavonulást választotta.
ETO: most szünetel a bajnokság, de hírek azért csordogálnak szorgalmasan. Bajzát Péter a Fradiba igazolhat, az edző Pintér Attila pedig hamarosan a BL-főtáblán szeretné látni csapatát. A mondat első fele nem jó hír, a másodikra csak azt mondhatom: úgy legyen! :)
Holnap az U21-es válogatott Győrben játszik az olasz válogatottal, szívesen megnézném őket, de sajna 16 órakor kezdődik a meccs, akkor nekem céges focin van jelenésem... :)
F1: a korábbi háromszoros világbajnok Ayrton Senna unokaöccse, Bruno Senna (kép) jövőre az újoncként induló Campos csapatnál fog versenyezni! Érdekesség, hogy minden csapat pénzt kért volna szolgálataiért, aztán mostani munkaadójával olyan egyezséget kötöttek, hogy nem fizet, de bért sem kap, idényét privát szponzorai fogják finanszírozni. A többit pedig majd meglátjuk...
Dóri... Tegnap este MSN-eztünk, és igen hülye voltam. Tapintatlan, figyelmetlen, tuskó... Megbeszéltük a dolgot, meg nem lett belőle nagy probléma, de nekem ez mégis szarul esett... Szeretem én őt annyira, hogy nem akarom megbántani/elszomorítani... Amikor én elég sokszor rázúdítom kisebb-nagyobb problémáimat, ő nem ezt érdemelte tőlem... Ha olvasod: még egyszer elnézést kérek...

-Doktor úr, én olyan rosszul érzem magam!
- Beteg? HÁ'EGYENEGY ALMÁT!

Jó, tudom, nagyon gyenge... :)Szóval munkahelyünkön felajánlották, hogy mindenkinek aki kéri, kifizetik a H1N1, valamint a szezonális influenza elleni védőoltását. Ez tök jó dolog, de a neten, a médiában olyan egymásnak ellentmondó hírek terjengenek, hogy kicsit azért bizonytalan vagyok... Nem tudni, mennyire lett kikísérletezve az oltóanyag, mennyire lesz veszélyes a vírus, stb. Három ismerősömtől kértem telefonon tanácsot, hogy mitévő legyek, kérjem-e az oltást, a három válasz kb. az igen, a nem és a nem tudom volt... Szóval nem lettem okosabb... De szerintem kérni fogom, talán nem lesz gond... Ha meg esetleg megbetegednék, akkor megtudnám, hogy volt-e értelme. Választ holnap kell adni: Péntek 13-án. Pff... :) (Már végeztem a bejegyzéssel, amikor hívott egy mentős cimborám, gondoltam nála is rákérdezek. Azt mondta, sok a rémhír, nem veszélyes az anyag, esetleges mellékhatásként az oltás estéjén bágyadtságot, valamint torokkaparást említett, ami azért túlélhető... Szóval kérni fogom az oltásokat.)
Ja, tegnap este még Katával volt egy bő félórás telefonunk: szombaton öccse szülinapját ünnepeljük! A tervek szerint számunkra lightos lesz a buli, Balázs a haverjaival megy partyzni, mi pedig az utolsó busszal hazatávozunk. Mármint külön-külön, mindenki a saját otthonába... :) Szóba került a múltkori buli is. Azóta nem sokat beszéltünk, volt mit kibeszélnünk. :) És még mindig utálom a jeleket... Idegesít, ha nem veszik észre, ha nem veszem észre, ha félreértik, ha félreértem, és az is, hogy soha nem ér célba. Meg persze odaképzelnek valamit, ami nincs is...
Ma délután láttam azt a lányt, akit kis jóindulattal exemnek is nevezhetek. Nyolc év után kb. másodszor láttam, rámköszönt, rámmosolygott, amit én viszonoztam is, és szerintem oda is jött volna hozzám, csak hát baromira el voltam gondolkodva... Nem tudom, ez most elég furán érintett... És hogy milyen lány ő? Már többször ígértem, valamikor már tényleg leírom a "történetünket". Külsőre? Nekem most úgy hirtelen Steffi Graf jut róla eszembe, szóval tényleg nem csúnya lány, na... :) És ha a párhuzamot tovább szeretném vinni: rólam anno elég gyorsan kiderült, hogy nem vagyok egy Andre Agassi... Aki egyébként Open című önéletrajzi kötetével ugyancsak felkavarta az állóvizet maga körül, de erről tényleg nem írok, nézz utána, ha érdekel! :P
Most pedig egy iwiw-üzenet várt. Gimis ismerősöm jelentkezett egy álláshirdetésre egykori munkahelyemre, és az ilyenkor szokásos háttérinfókat kérte. Egy fárasztó nap után kissé embert próbáló feladat volt, de azért igyekeztem kellőképpen diplomatikus lenni... :)
Na ennyi voltam, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Focis-csajos :)

Hm... Mondtam már, hogy utálok címet adni, nem? :)
Szóval... Tegnap életemben először mentem úgy focimeccsre, hogy "minden mindegy", ha kettővel kikapunk a Debrecentől, az már jó, ha meg gólt is rúgunk közben, az meg már maga lesz a Mennyország. A Sörkertben is kicsit letargikus volt a hangulat. Hát igen, nem a legjobb előjelekkel vártuk a meccset, a fiúk nem kényeztettek el minket az utóbbi időben.
Ehhez képest...? Már az első félidő 22. másodpercében vezetést szereztünk a BL-résztvevő Loki ellen, és azt is kibírtuk, hogy a második félidőt gyakorlatilag emberhátrányban játszottuk végig... Nem volt jó meccs, de nyertünk, és ez mindennél fontosabb... :) A Loki pedig egymás után harmadszor kapott ki a magyar bajnokságban, ezt elég rég mondhatták el magukról...
Azon gondolkodtam, miért nem működik úgy a csajozás, mint a foci. Mármint tegnap teljes közömbösséggel elmentem meccsre, semmi jóra nem számítva, és tessék... :) Ez olyan, mintha elmennék egy buliba, ülnék a haverokkal, és betoppanna életem nője... Na oké, ez picit hülye, és nagyon erőltetett példa, bár... Bár, ha jobban belegondolok, nekem egyszer ez a "közönyösen elmegyek egy buliba, és majd csak lesz valami"-történet egyszer már bejött... De ennek már lassan 8 éve... :( Na, de erről majd még mesélek...
A kézislányok kikaptak tegnap BL-meccsen Romániában, nem lesz egy sétagalopp az idei sorozat... Amikor a focimeccs szünetében telefonos segítséget kértem Dóritól, a kézimeccs eredményét tudakolva, akkor még vezettünk...
Más! Mielőtt tegnap elindultam a Sörkertbe, a MEOSZ honlapját nézegettem. Nem, ez nem a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségének honlapja, ahogy egy haverom egyszer találta mondani, hanem a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségéé. Na, és ezen a honlapon van társkereső rovat is. - itt megnézheted, ha érdekel...:) -
Már évek óta olvasgatom ezt az oldalt. A fiúk hirdetéseit is. Pff... Nem mintha két kapura játszanék, hanem egyszerűen kíváncsi vagyok rá, hogyan hirdetik magukat egy ilyen oldalon az emberkét, mit tartanak fontosnak elmondani magukról, meg ilyenek.
Mert én is gondolkodom rajta, hogy feldobok egy hirdetést, de eddig nem tettem meg. Mondjuk én ép lányt keresnék. És hogy miért pont egy ilyen oldalon? Hát pont azért, mert ha egyszer egy ilyen oldalra téved, akkor ennek talán van valami előzménye, mármint van sérült ismerőse, tudja mire számíthat, etc.
De a hirdetéstől több dolog is visszatart. Egyrészt ilyenkor benne van a pakliban, hogy olyan mailt kapok, hogy "jaj, de szegény sérült fiú, nem járnék veled, mert izé, meg bigyó, de ha gondolod, lehetünk barátok." Hát NEM, nem gondolom. A sajnálatot utálom, és barátokkal szerencsére "jól el vagyok látva", ami elég buta megfogalmazás, de gondolom érthető, hogy mire gondolok... :)
Jaj, meg aztán olyan hülye hirdetéseket lehet olvasni, hogy néha csak nézek bambán olvasás közben... :) A "kedvencem", amikor egy gazdag üzletember végtaghiányos barátnőt keresett, mert az olyan "izgató"! Hát vazzee... Meg amikor egy elektromos kerekesszékes meleg srác keresett hasonló társat... Pf... - ide nem írok megjegyzést, mert parasztság lenne... :) -
És hogy a lányok se maradjanak ki a szórásból, mutatok két gyöngyszemet:

25éves vagyok teljesen egészéges 165cm/55kg. Zöld a szemem szemüveges vagyok. Szeretnék megismerkedni egy miskolci fiúval aki nem dohányzik és nem fogyaszt alkoholt. Enyhén fogyatékos legyen aki önellátóan eltartja magát és lakása legyen mert szeretném ha össze költözhetnénk. Én Újcsanáloson lakom Miskolctól 25km-re. Magamról annyit, hogy szeretek moziba járni kirándulni sétálni jó zenéket, hallgatni. Sajnos jelentkeztek olyanok, aki nem irta le rendesen a betegségét és csalódtam benne meg B.Pestiek voltak és nem jöttek le hozzám megismerkedni velem, egy volt aki azt irta, hogy nagyotthalló készüléke van az még rendbe is lett volna de a beszéde is akadozott nyelni alig birt és még elég kocska volt, a keze is és a lába. Linkek kerüljenek!

LOL! Nem tudom, hogy ehhez kell-e kommentár... Nagy az Isten állatkertje... :/ Amúgy meg... :D :D :D
A másik kedvencem pedig:

Egy optimista 27 éves, enyhén mozgássérült lány, keresi azt a fiatalembert (38 éves korig), aki megfelel a következő követelményeknek. Legyen rendezett körülmények között élő, megfelelő egzisztenciával rendelkezzen, nagyon igényes (lehetőleg diplomás) nem átlagos férfi. Aki biztosítani tudja az odafigyelést a társa számára. Legyen komoly gondolkodású, széles látókörrel, intelligenciával rendelkezzen. Keresek egy érző lelket, akinek én lehetek a mindene, akivel szavak nélkül értjük egymást. Én, úgyszintén rendelkezem mindezekkel. Hiszem, hogy élsz valahol, és egymást keressük! Ha így igaz, akkor várom részletes bemutatkozó leveledet. (Kíméljenek meg a zaklatott életet élők, a válófélben lévők, a csak szórakozni vágyók, linkek, az aluliskolázottak.)

Hm... Hát azért kíváncsi lennék arra, milyen személyiség rejtőzhet ilyen sorok mögött... Nem fogok neki írni, de ha mégis írnék, az e-mail tárgya a következő lenne: "Megpályázni kívánt pozíció: társ"
Mert ugyebár komoly gondolkodású, és mindamellett széles látókörű vagyok... :)
Hát nem tudom, szerintem azzal a bizonyos hírdetéssel még várok egy picit...:)

Villámlátogatás

Pénteken munka után ismét a Győr Arénát vettük célba, ahol fociztunk egy nagyot. A téli időszakra összesen 18 alkalomra foglaltunk pályát, ígérem, azért minden egyes alkalomról nem fogok írni... :) De ez a heti egy óra egyszerűen kegyetlen jó. Nagyon szeretek ebben a társaságban játszani, és kellemesen elfáradok benne. Közben azért egyre több emberkéről tudom meg, hogy - ha csak megye III-as szinten, de - igazolt focisták, így már nem is annyira lep meg, milyen színvonalas játékot, gyilkos tempót szoktunk produkálni.
Tesóm most volt velünk először ezen a műfűves-palánkos pályán, és ő is eléggé "kikészült", pedig - velem ellentétben - elég edzett fiatalember. Mondjuk többet is futott, mint én... :)
Nagyon jó volt, néha már-már "buffoni" magasságokba emelkedtem, de azért akadtak "necces" dolgaim is...
Foci után hazamentünk, és egy kis felfrissülés után meglátogattuk anyu keresztanyját, a 72 éves "péri Teri nénit", aki immáron évek óta Győrújbaráton lakik, de mivel van egy "écsi Teri néni" is, mi pedig régebben gyakran jártunk hozzájuk Pérre, tesómmal még kiskorunkban "elkereszteltük", a név pedig "rajta maradt"... :)
Teri nénit aztán osztotta a sors rendesen. Már meghalt a férje, de 20 éve egy szörnyű autóbalesetben elveszítette egyik fiát, Petit, aki már elvégezte Pesten a jogot, csak a doktorrá avatás lett volna neki hátra... Másik fia is nagyon beteg...
Ezek a dolgok az ő egészségét is megviselik, és hát elég gyakran kihagy az emlékezete, nem emlékszik nevekre, történésekre... Tudatában van betegségével, de például keresztrejtvényekkel edzi magát, és néha pont e betegségtudat miatt kezd el "görcsölni", és szégyelli magát, hogy nem jutnak eszébe dolgok...
De nagyon jó volt sztorijait hallgatni, szeretnék majd 72 évesen én is ilyen vígkedélyű lenni...
Szombaton reggel pedig ahogy már írtam, Zalába mentünk, apu szüleinek sírjára vittünk koszorút, majd nagybátyáméknál voltunk egy picit beszélgetni. Ilonka nénivel és Miklós bácsival az utóbbi egy év alatt kb. háromszor ittam pertut, valahogy még is képtelen vagyok megszokni... :)
Nagybátyámat a tesómék lagzija - április - óta most láttam. Azóta 25 kilót fogyott. Állítólag azért, mert gond volt a cukrával, és azóta jobban odafigyel az életmódjára... Hát nem tudom, elég furcsán néz ki, remélem, nem beteg... :/
Édesapám elég furcsa ember, ezt már többször említettem. Mi még bőven elbeszélgettünk volna, ő viszont sietett haza, így fél 6 után nem sokkal már Écsen voltunk, majd tesómék behoztak Győrbe, ők pedig mentek tovább Tétre sógornőmék családjához.
Huh... A két rokonlátogatás kapcsán az jutott eszembe, hogy nekem nem is nagyon kell Barátok köztöt néznem, mert a mi családunkkal annyi minden történt, hogy olyat egy forgatókönyvíró sem tudna produkálni. Bár, nyilván megvannak minden családnak a maga hasonló történetei, de én ilyenkor mindig ledöbbenek...
Ma ismét a szokásos "lazulós" vasárnap, lassan elmegyek valahová keríteni egy Nemzeti Sportot, eszek valamit, aztán pihi, majd délután Sörkert, és fél 6-tól ETO-Loki meccs, amitől semmi jót nem várok.
Nektek további kellemes hétvégét, puszik, pacsik, és persze éljenek a csajok! :)

Eszmét futtatok

Az alábbi bejegyzés két "beszélgetés" - egy csütörtöki MSN-ezés, és egy pénteki SMS-váltás - eredményeként született meg. Mindenképpen le akartam írni ezzel kapcsolatos gondolataimat, csak a leírás formájában nem voltam biztos. Elkezdem, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Hosszas mérlegelés után úgy gondolom, a nevek "nem fontosak".

Belekeveredtem most egy furcsa, számomra új helyzetbe. Nem tudom, mi lesz a megoldás, vagy milyen lesz a végkifejlet, lesz-e egyáltalán. De ezzel kapcsolatban csütörtök este MSN-en beszélgettem valakivel. Írtam neki, hogy eleinte tök pozitívan, és optimistán láttam a helyzetet, mára már teljesen sikerült elbizonytalanodnom, és a kilátások nem olyan fényesek.
Ismerősöm erre valami olyasmit válaszolt, hogy szerinte ez azért van, mert túl sokat agyaltam a dolgon, és a lehető legrosszabb eshetőségnél lyukadtam ki...
Ez teljesen igaz, nagyon találó megfogalmazás. Pénteken meg is osztottam egy másik ismerősömmel, akivel nagyrészt SMS-ben tárgyaljuk meg a dolgainkat. Ő is teljesen helytállónak találja ezt a megfogalmazást, sőt megfejelte azzal, hogy szerinte én minden egyes alkalommal levezetem magamban az eshetőségeket, leragadok a számomra legnegatívabbnál, az életemet végiggondolom, ahelyett, hogy végigélném, a "lényeg" pedig elmegy mellettem.
És ha ezeket így - a konkrét helyzettől elvonatkoztatva- végiggondolom - pf...:) - rá kell jönnöm, hogy ijesztően igaz és valós megállapítások.
Emlékszem, egyszer írtam egy lánynak vele kapcsolatban táplált érzelmeimről. Bizonytalan voltam, ami egy dolog, de utólag vissza gondolva gyakorlatilag pontokba szedve leírtam neki, hogy miért nem én lennék számára az ideális társ... És ez csak egyetlen egy kiragadott példa...
Tudom, hogy nem jó ez így, tudom, hogy változtatni kell, tudom, hogy pozitívabban kellene hozzáállni egyes dolgokhoz, de néha bizony "kevés"-nek érzem magam.
Bár azt is elmondhatom, hogy az utóbbi időben próbálok ezekre a dolgaimra odafigyelni, "építgetem magam" - ami egy hülye megfogalmazás, de nem tudok jobbat... -, a többi pedig majd idővel kiderül.
Ui.: miközben itt ülök és pötyögök, egy régi Groovehouse-albumot hallgatok, éppen az Álom című szól, benne a következő sorok:

"Rég veled ébredek, álmodok szépeket, eljátszom, hogy a gond tovaszáll. Csak várok és nézem a szép színes képeket: miért nem jön az az új csoda már?"

Találó...

Gábor vagyok,

28 éves győri lakos. A fotón Adri és Kata társaságában vagyok látható. Nem egy infogyőr-szintű partyfotó, sajnos sötétben ezzel a telefonommal nem lehet jobb képet készíteni. Mégis azt gondoltam, megosztom veletek ezt a fényképet. :) Egyébként meg "annyira nem is feltűnő", hogy rossz a képminőség, gondold azt, hogy hozzáadtam valamilyen hatást! Különben is a lányok szépek, a többi pedig nem számít! :)

Na jó, komolyodjunk is egy picit.!
Voltam Okmányirodában, és mától győri lakosnak mondhatom magam. Gondolkodtam, igazából nem sok minden változik meg. Ugyanannyit leszek Écsen, mint eddig, csak éppen Győrben fogok szavazni, és nem egy szűk kétezer, hanem egy bő 130 ezer lakosú településre vagyok bejelentve.
De furcsa, akkor is... Écsen tényleg semmi "társadalmi életet" nem élek, alig ismerek valakit, mégis szar ez most egy picit. Hiába voltam összesen 14 évig koleszos Budapesten, Mosonmagyaróváron, és Szombathelyen, szeretem ezt a falut.
De ha bérlakást szeretnék itt Győrben, akkor kénytelen voltam meglépni ezt. Mert szeretnék. Mert ha tesómék eladják a kéglit, akkor faluról kellene bejárnom...
Ja, és előre utálom, hogy a lakcímemet alig tudja valaki helyesen leírni, még a legtöbb utcanév-tábla is el van cseszve... Persze nem írom le, mert adadtvédelem, meg egyebek, de annyit segítek, hogy hogy az utca névadója az aradi vértanúk egyike, és az ETO hivatalos címe is ebben az utcában van. :P
Ha már ETO: tegnap a Dreherbe mentünk a szokásos "meccsnéző társasággal", Fradi-ETO-t nézni. És kikaptunk 1-0-ra. Ez ellen a Ferencváros ellen ez idén nem sok csapatnak sikerült, mi vagyunk pontosan a harmadikak... :S A játékosaink tegnap becsapták szurkolóikat, így érezheti magát egy megcsalt ember is. Az ezer sebből vérző, gyenge, és szurkolóit nélkülöző FTC ellen minősíthetetlen gyenge játékot mutattak be... Nem tettek a győzelemért SEMMIT... Bele se merek gondolni, mi lesz a Debrecen és a Vidi ellen... :(
Rádió-mizéria: oké-oké, hiányozni fog a Sláger, meg a Danubius. De egyrészt unom ezt a hisztériát, hogy a csapból is ez folyik, másrészt agyamra megy most a Danubius... "Egy kiváló dal az új évezredből", illetve "egy klasszikus a 90'-es évekből" És ezt minden szám előtt/után el kell mondani... Pff... Már a falra mászok tőle...
Ha már Danubius: emlékszem, itt hallottam, illetve vettem fel magnóra "menő zenéket" -bár ez hülyeség, abban a B. Tóth Laci féle vasárnap esti Poptarisznya volt az úttörő, na meg a Kettőtől ötig hétfőnként a Kossuthon :)-, a csütörtök esténként kétórás Kajárik Andrea-féle "Tinikívánságműsor" a legnagyobb diszkóslágerekkel ugyancsak felejthetetlen... :) De a legnagyobb danubiusos emlék, amikor a Napfogyatkozás idején, 1999. augusztus 11-én Csopakon voltunk, és a legnagyobb sötétségben felcsendült a rádióból a Demjén-féle "Várj, míg felkel majd a nap" című dal... Nos, az nagyot "adta a feelinget", ahogy mondani szokás... :)
De alapvetően tényleg kezdem unni ezt a hisztit. Győrben is a BMC-ből Oxygen lett (sose hallgatom), a Rádió Győr pedig már Rádió1 névet fut, mégsem állt meg az élet, szerencsére... :)
Állítólag a Danubius és a Sláger is elképzelhető, hogy frekvenciát, illetve már működő rádiót vásárol... Az pedig jelzésértékű, hogy a Bumeráng stábját az egyik, a Pirítósét pedig a másik új csatorna szerződtette...
Ja: tegnap Anyut kb. 3 órán keresztül nem tudtam elérni, és amikor rég otthon kellett volna lennie, még apám sem tudott róla semmit... Persze rögtön a lehető legrosszabbra gondoltam. Aztán kiderült, hogy drága jó édesanyám Bioptron-termékbemutatón volt, ahol valami rejtélyes okból kifolyólag nem volt térerő ezek szerint... Ja, a lámpát Te is megveheted 550 ezer forintért... Huh, de azt a frászt, ami kerülgetett, én nem kívánom senkinek...
Hm... Nem akarom ismételni magam, a héten minden napra jut valami program, most úgy néz ki, szombaton a zalai túra után itt Győrben Katával találkozunk, vasárnap pedig ETO-Loki...
Egyébként pedig minden oké, és tök jól vagyok. Mondjuk ez így ebben a formában nem teljesen igaz.
Viszont hivatalos verziónak tökéletes.

Az elsők napja

A vasárnap szerencsére tényleg úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem. Csak addig mentem le az utcára, amíg vártam a pizzafutárt, és jó is volt ez így... :)
A F1-et Vettel nyerte, Button ugyebár világbajnok. A 2010-es szezon márciusban kezdődik, így most négy hosszú hónapig futamok nélkül kell élnem.. Na, ez így persze hülyeség, majd nézek DVD-n... :D
Az ETO kézislányainak BL-meccse kegyetlenül izgalmasra sikeredett, szerencsére egy góllal nyertünk, ami kellett is, mert egy hazai pontvesztéssel hallatlanul nehéz helyzetbe kerülhettünk volna...
Az FTC pályáját az előző bejegyzésben említett balhé miatt három meccsre bezárták, így holnap az ETO-meccsen sem lehetnek nézők... Szerencse, hogy nem terveztünk utazást, így a Dreherben szurkolunk, egy-két (ezúttal talán tényleg nem több...:D) sör mellett.
A vasárnapi nyugalmamat csak egy dolog zavarta meg: egész nap nem találtam az mp3-lejátszóm adatkábelét, így félő volt, hogy nem tudom feltölteni... Abban biztos voltam, hogy a munkahelyemen nem hagytam, így azt hittem, elhagytam. De este megtaláltam... A ruhásszekrényben... :)
Tegnap pedig? A címben is említett "elsők napja". Azaz életemben először vettem részt kapusedzésen, jó volt, megmozgatott, élveztem. Aztán meg ugyancsak először voltam az ETO Park élményközpontjában. Hát egyelőre valóban kicsit furcsa, alig van üzlet megnyitva, de ha beindul, jó lesz az... :) Végre nem kell vasárnaponként bebuszoznom a városba egy szem Nemzeti Sportért, és talán lesznek "beülős-beszélgetős" helyek is. De azt a bejáratnál lévő meleg levegőt fújó izét lejjebb állíthatnák, mert szaunában éreztem magam. :)
És megvettem Vujity Tvrtko legújabb könyvét is, a címe a változatosság kedvéért Menekülés a pokolból... Mondanám, hogy tök jó, meg zsír, meg nem lehet letenni, de az első fejezetnél, amiben a Szomáliából "hazahozott" lány történetét meséli, bizony félbe kellett hagynom az olvasást, mert kissé élethűen ír Tvrtko az ott történt borzalmakról...
Ja: tegnap az Árkádban összefutottam egy volt gimis osztálytársammal, és barátnőjével, Renivel. Rajtuk mindig meglepődök. Reni asszem kettővel járt alattunk, de 2000-ben, amikor a Diáknapokon a mi osztályunk állított diákdiri-jelöltet - Mülleer! :) - már egy pár voltak. Azt nem tudom, volt-e ezalatt komolyabb "mosolyszünet", de bárhogy is nézzük, már a tizedik közös évüket tapossák, ami azért nem semmi... :)
Ma semmi extra, viszonylag gyorsan eltelt a nap, jó sok melóm volt.
Holnap ugye meccsnézés, csütörtök okmányiroda, péntek cégesfoci, szombat Zala, utána talán itt Győrben valami...
De a nap hátralévő részében csak punnyadok.
Meg filózok, agyalok...

A más(od)ik fél

Mármint az eseménydús hét második fele.
Jaj, de utálok címet adni a bejegyzéseknek... :) Nas, mindegy... :)
A lustaság ezúttal kifizetődő volt: iwiw-adatlapomra visszatértek az "eltűnt" adatok, anélkül, hogy visszaírtam volna őket. Oké-oké, ez egy nagyon lényeges infó volt számotokra, belátom... :)
Szóval... Csütörtök délután a terveknek megfelelően Pannonhalmán voltam Okmányirodában. Komolyan, le a kalappal az ott dolgozó emberkék előtt! Nagyon gyorsan dolgoznak, szerintem kb. negyed órát ha ott töltöttem... Ami viszont meglepett, hogy az egyik hölgy a nevemen szólított, mármint "Gyere Gábor, lefényképezlek!" Pedig semmilyen igazolványt nem mutattam neki, nem az én nevemre volt az időpont sem, és évek óta nem jártam ott... El nem tudom képzelni, honnan ismer a néni... :)
Utána kimentünk Écsen a temetőbe nagyszüleim sírjához. A hátsó bejáraton mentünk - ami gyakorlatilag nem bejárat -, és akkorát estem a vizes fűvön megcsúszva, hogy azt hittem ott maradok... Egy szem betonfellépő jelentette az áthatolhatatlan akadályt, aminek élébe sikerült "beletérdelnem"... Még leírni is fáj... :/ Alapból azt szoktam mondani, hogy tudok esni, de most mindkét kezemben vittem valamit, így nehéz volt korrigálni... Majd hazamentem, beköszöntem apámnak, és jöttünk is vissza Győrbe...
Péntek. A melóból focizni mentünk. Nem igazodok ki magamon. Voltak nagy és látványos védéseim, amiken én is meglepődtem, viszont voltak hatalmas potyák is, amik egész ijesztőek voltak... Kiss kollégától például akkora kötényt kaptam a rövid saroknál, akkor konkrétan el tudtam volna süllyedni... Na mindegy, kellemesen elfáradtunk, és ha valahol, itt aztán tényleg nem az eredményhajszolás megy... Ami nagyon tetszik. :)
Egy gyors kör a plázában, utána itt kaja, készülődés, és mentem is a rég várt buliba! Busszal mentem, majd leszállás után Zoli és Adri észrevettek a kocsiból, felvettek, és együtt érkeztünk a bemelegítés helyszínére. :) Volt velük a kocsiban még egy lány, Szandra. Na, ez elég vicces szitu volt, mert én azt hittem, hogy ő Adri húga, akit ugyanígy hívnak... Az, hogy nem is nagyon hasonlított hozzá, nem is esett le... A húgit azt hiszem, egy fényképet láttam, és ezek szerint nem sikerült "raktároznom" a dolgokat... :) Akkor derült ki, hogy rossz nyomon jártam, amikor Adri egy fotelt meglátva mondta a csajszinak, hogy nekik is olyan van otthon... Gondoltam, ezt csak nem mondja el valaki a saját húgának... :)
Utolsó buszig iszogattunk, majd egy kis sprint után a jó öreg 14-essel vetettük be magunkat a belvárosba, és mentünk a Pirate-ba. Na, ott aztán adtunk a testünknek. Kata szülinapi bulija májusban elmaradt, így azt most egy Long island ice tea elfogyasztásával "pótoltuk". Adri születésnapjáról egy Jägerrel emlékeztünk meg, az időközben betoppanó, aznap 34. évét betöltő bátyám egészségére pedig pezsgővel koccintottunk. A sör meg persze "alapbeállítás" volt... Pff... :)
Csak azért nem álltam fejre, mert a piát sikeresen lemozogtuk, táncikáltunk ezerrel, és hát nagyon jó volt a zene..
Az este folyamán volt tesómmal egy "félrevonulós-különülős-négyszemköztti" beszélgetésünk. Ennek témájáról inkább nem írok, maradjunk annyiban, hogy kb. úgy éreztem magam, mintha Geri kollégával beszélgettem volna... :)
Egyébként pedig azon gondolkodom, hogy csinálok egy táblát "Hülye vagyok, üssetek!" felirattal, és kiakasztom a nyakamba. Vagy magamra tetováltatom. A homlokomra. Hogy mindenki lássa...
És utálom a jeleket. A félreértelmezett, észre nem vett jeleket, de még a más által észrevetteket is... És... És nincs és...
A telefonom tanúsága szerint olyan fél 4 körül hívtunk taxit, itthon még egy sörrel öblítettük le a nap fáradalmait. És fél 6-kor még lesétáltam egy Nemzeti Sportért... :)
Na, tegnap reggel elég nehezen indultam... :) De a kávé-ásványvíz-Algoflex "kombó" ismét csodát tett... :D Bekapcsoltam a számítógépet. Zenéket keresgéltem. Újra ráakadtam egy számra, ami... Amivel kapcsolatban még régebben az jutott eszembe, hogy ha Dórival egyszer eljutok egy olyan buliba, ahol ismerem a dj-t, akkor azt tuti betetetem vele. Ez de hülye szó. :) Lejátszatom. Igen, így sokkal jobb... Ha-ha... Ha eljutok, ha ismerem, sok a ha... Jellemző... Hogy mi az a zene, azt nem írom le, de az este és a zene hatására ismét "hangulatba" kerültem...
Szombaton délután csináltam egy kisebb nagybevásárlást a plázában, aztán mentem a Dreherbe, ahol Andrással, Kutyával és Laci barátunkkal megnéztük az MTK-ETO és a Fradi-Diósgyőr meccseket. Az ETO 0-0-át játszott egy harmatgyenge meccsen, a Fradi meccse pedig 3-1-es diósgyőri vezetésnél félbeszakadt. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy egyes zöld-fehér "szurkolók" hogyan tudnak hétről-hétre folyamatosan ártani szeretett (?) csapatuknak, és miért nem tudnak rendet rakni körülöttük. Szerdán Fradi-ETO, gondolom zárt kapus mérkőzés lesz... És persze az MLSZ "túl szigorú, a Ferencvárost megbélyegző" ítéletet fog hozni...
Jó pár sört megittunk, szurkoltunk, lelkiztünk, beszélgettünk, röhögcséltünk, ez is jó kis este volt... Mert ugye az alkohol nem válasz a kérdésekre, de legalább a kérdésekről is megfeledkezel egy időre... :)
És ma nincs másnap. Kezdek megijedni magamtól. :)
Egyébként ma teljes pihenőnapot tartok, itthon leszek egész nap. Még Sportért se megyek, mert ma nem jelenik meg...
Écsen ugye már voltam temetőben, Zalába jövő héten megyünk. Így ma Forma-1-et, és kézimeccset nézek, valamint pihengetek. Fáj a lábam megint... Az okát most tudom: a foci és táncitánci együtt kicsit igénybe vette őket, de nincs ezzel semmi gond...
A jövő hét ugyancsak jó úton halad a teljes "betáblázódás" felé, de ezekről majd írok, szép sorjában... :)
Szombaton Fenyő Miklós koncert lesz Győrszentivánon. Zalából hazaérve nem is lenne olyan rossz kimenni. Persze nem mindegy kivel/kikkel... ;)
Na, mára ennyi, puszik, pacsik, továbbra is éljenek a csajok, na és persze Valami Amerika! ;) :P