Megvilágosodtam

"Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is rosszabb..." :)

Ennek a kis idézetnek semmi köze a bejegyzéshez, csak ebben a napsütéses-bördzsekit végre előkotrós időben eszembe jutott... :)
Szóval, megvilágosodásomról... A héten valamelyik Vacsoracsatában Gönczi Gábor főzött. Na, az ő felesége, Tatár Csilla szerintem nagyon szép nő. :) De most nem ez a lényeg. A Fókusz műsorvezetője amolyan meglepetésvendégként elhívta Veres Robit, alias MC DC-t, a Csillag születik című műsorban feltűnt mozgássérült freestyle rappert, vagy mit... :) Na, én ezt a srácot tényleg ismerem. Mármint látásból. Nagyjából egyidősek vagyunk, és ő a Pető Intézetben tanult, én pedig alsóban a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon (honlap, ha érdekel, itt) diákja voltam, az előkészítő évvel együtt 1987-től 1992-ig. Te jó ég, de régen volt... :/ Azután kerültem Győrbe, a Feketébe, de ez már egy másik történet, majd egyszer elmesélem. :) És minden évben májusban szerveztek mozgássérült gyerekeknek egy "Sportolj velünk!" néven futó versenyt a Testnevelési Főiskolán, és szerintem ott versenyeztünk egy-két számban egymás ellen... :) Ja, és arra is emlékszem, hogy ezen a versenyen egyéni aranyérmet a pesti iskola színeiben nem nyertem, csak később már győri indulóként- úszásban.
Ja, egyébként nagy respect Robinak, örülök, hogy él a lehetőséggel, remélem, sikere hosszú ideig kitart majd. Egyébként pedig nekem személy szerint herótom van attól, ha a saját mozgásomat látom filmen, kíváncsi lennék, hogy ő ezt hogy viseli...
Nem értem a lányokat... Ezt a dolgot lehet említettem már, most újra elmesélem. Miért van az, ha egy csajjal sétálok a városban, az idegen nők valahogy máshogy néznek rám, meg mittudomén...? :) Ez Katának is feltűnt... Bár a mi sétáink mindig elég érdekesek, röhögcsélünk, bohóckodunk, szóval ja... Lehet itt is a válasz... :/ Akkor már értem a csajokat. Na jó, csak vicceltem. :D
Balázsék Morning show-jában (nem, nem kapok jutalékot az RTL Klubtól...:P) hallottam egy tök érdekes dolgot. Vagyis inkább megnyugodtam, hogy normális vagyok - talán. :) Szóval: jobb kéz- bal kéz. Én kétkezes vagyok. Írni csak jobbal tudok, rajzolni egyikkel sem. :) Az evőeszközöket "normálisan" használom, de például labdáért ballal nyúlok, teke ugyanígy, ha nagy ritkán a konyhában mókerálok - nem röhög - akkor is pl. a serpenyő a bal kezemben van... Balázséknál is szóba került, így még annyit megjegyeznék, hogy a bré is csak bal kézre esik...:$ Viszont mondjuk a bal kézzel körömnyírás jobbról, na az egy hosszú procedúra szokott lenni... :) Fura dolog ez is... :)
Köszönetnyilvánítás: sógornőm öccse, Attila újabb lábsérülés után lábadozik, csak két mankóval tud közlekedni. Nagyon szeretett volna ott lenni szerdán a már említett magyar-orosz meccsen, de ez így a sok lépcső miatt felejtős lett volna... Felhívtam Nórát - utálja, ha Nórinak hívják, azért vagyok ilyen hivatalos :) -, aki a Győri ETO FC amolyan kommunikátora, sajtó, és szurkolói irányban. És bár a mérkőzés nem ETO-rendezés, Nóra telefonálgatott érdekünkben, így Attila akadálymentes helyről, MLSZ-tiszteletjeggyel nézheti meg ezt a meccset. Én meg a megszokott ETO-bérletes helyem alatti sorban... :P Nóra, ezúton is köszönkük!
Tegnap egyébként Kata egy elhamarkodott ígéretét "hajtottam be". :) Még kedden azt mondta a Baross úton, hogy szívesen maradna még, de fázik, viszont cserébe szerdán lejön velem a Hollóba. Ott is voltunk, de 8-ra már itthon, hiszen a Barátok köztöt nem szabad kihagyni. Pff... RTL... :D :D
Csütörtök lévén közeledik a hétvége. Holnap majd foci, Anyu meg talán bent alszik Győrben. Szombaton aztán délelőtt cipőt veszek. Igen, még karácsony előtt vettem a mostanit, ami elég sok idő, menni még úgy ahogy lehet benne, de táncitáncira nem alkalmas már... :(
Ja, mert délután a Dreherben megnézzük a végre induló NB1 nyitófordulójában az Újpest-ETO-t, aztán hazajövök, készülődök, aztán buli. Lesz egy Kata, egy Balu, egy Laci, egy Zoli. Meg két Adri is lesz. Meg én is leszek. :) Még fogalmam sincs merre megyünk, de valószínűleg Hullám. Lecsekkoljuk március 13. előtt. :) Remélem beférünk, mert állítólag valami szalagavató lesz, vagy mi. Abból meg már kinőttem. Asszem. :)
Úgyhogy legközelebb kb. vasárnap jelentkezem. De addig is lehet olvasgatni, kommentelni ám... ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

(Egyebek mellett) jegyes

Vasárnap itthon maradtam, mármint Győrben itthon. Sikerült egy teljesen passzív napot produkálni. :) Egy balul sikerült pizzarendeléssel alapoztam meg a hét utolsó napját. Ugyanis van egy olyan új kajaházhozszállító cég, ahol pizzagolyókat lehet rendelni -amit egyszer valahol már ettem, és nagyon ízlett-, és én megpróbáltam, de nem sikerült. Ugyanis 06/21 kezdetű telefonszámon lehet rendelni, amit meglepő módon hét szám követ, de én csak hatot "vettem észre", az utolsóról valahogy nem vettem tudomást... Máig nem tudom, hogy ez milyen szám, de majd legközelebb kipróbálom... Így viszont a Don Pepéből rendeltem. Ahol elfogadták a meleg étkezési utalványt, így elég olcsón megúsztam... :)

Ha már utalvány: kapunk welness-utalványt, vagyis egészségpénztári juttatást is, amiből már kb. 40 ezer forintnyit összegyűjtöttem, egyedül egy 4.990 forintos kapuskesztyűt vásároltam belőle. Amiről most tudtam meg, hogy vissza kell fizetnem, mert arra pont nem lett volna szabad felhasználni...
Vasárnap este aztán a Hollóba mentem, Katával, és Baluval beszélgettünk, a háttérben ment a Leipzig-ETO, de azt túlzás, hogy néztem: figyelemmel kísértem. :) Nyertek a lányok Németországban is, de Konkoly edző meccs utáni nyilatkozata nem kis aggodalomra ad okot... :/
Csak kóláztunk, meg kávéztunk, és elég hamar haza is értem, majd a nap végén a szombaton születésnapját - nem - ünneplő Kutyával dumáltunk több mint egy órát- a kórházi flottának köszönhetően ingyen... :)
Tegnap meló után Kata és Balu néztek be egy kis spinning utáni levezető cigi-ásványvíz-élménybeszámoló körre. Majd Dórival MSN-eztünk. Írtam már arról, hogy ő valahogy képes a lehető legjobb pillanatokban jelentkezni. Nos, ismét ez volt a szitu. Katáék leléptek, utána egyedül maradhattam volna a hülye gondolataimmal, de ő szerencsére elterelte a figyelmemet. És hogy mik ezek a gondolatok? A blognak ez az egyik nagy hátránya, hogy ha nem írok le mindent, én is érzem, hogy nem kerek a történet, de erről még tényleg nem szeretnék írni. Maradjunk annyiban, életem eddigi talán legnehezebb döntése előtt állok. Az egyik változat főként anyagilag lenne kemény, a másik pedig... Kis túlzással a teljes "véget" jelentené, mármint átalakulna az életem elég rendesen, és nem pozitív irányban... Mindeközben apám - ahogy Anyutól hallom -, olyan dologgal poénkodott, amit én kurvára nem találok viccesnek... Na, de mindegy is, ha letisztulnak a dolgok, ígérem, mesélek itt is bővebben!
Emlékeztek arra a régi reklámra, miszerint "Kovács úr megvette élete második autóját, 25 év és egy VW Bogár után egy Golfot?" Nos, Gerej kolléga élete első autójaként vásárolt egy Volkswagen Golf III-ast, és amilyen áldott jó szíve van, értem is jött meló előtt! És tényleg jól vezet, nem féltem mellette... :D (a kép csak illusztráció:) )
Meg be is vitt munka után a városba. Kata elkísért az IBUSZ-irodába, ahol két részletben összesen nyolc jegyet vettem a jövő szerdai magyar-orosz meccsre. Ott leszek, juhéé. :) Utána a szép időt kihasználva a Baross úton ücsörögtünk vagy két órát, jót dumáltunk, meg ismerősökkel is találkoztam. Ja, és Adrit is felhívtam, hogy ha esetleg mostanában végezne a suliban, megvárnánk, de sajnos erre már nem került sor, mert fáztunk...
Volt még egy harci feladatom. Ki kellett derítenem, hogy a stadion - így egyben lakásunk - környéki kocsmák nyitva lesznek-e jövő szerdán a meccs előtt. Bementem megkérdezni, válasz még nincs. De azért egy sört ittam. Egyrészt amúgy is kellett pisilnem is, másrészt meg megérdemlem. Nyolc jegy az mégiscsak nyolc jegy... :D
Máricius 13-án lesz nálunk egy elvileg pótszülinapi, gyakorlatilag viszont tavasz- és Forma-1-váró buli. Összeszámoltam, összesen 27 embert várunk. :) Pf... "Sok jó ember van, de mi kis helyen is elférünk"- Lui barátomat idézve... :) Persze a hó miatt átírt NB1-es forgatókönyv miatt páran délután 4-től ETO-Kecskemét meccsen vagyunk, de utána kezdődhet a buli. :)
Hm... Volt nekem fősulin egy haverom. Sokat beszélgettünk vele is csajokról. Okos, értelmes gyerek, jó humorral, amennyire meg tudtam ítélni, nem is nézett ki rosszul. De a lányok kapcsán megállt a tudomány, teljesen indokolatlan módon nem volt semmi önbizalma. Sokat beszéltünk - én is (!!!) - a lelkére, néha kicsit túl határozottan is. Aztán ez a barátság - részben talán emiatt is - megkopott, már ott helyben, a fősulis évek alatt...
És amiért ez megemlítem: most láttam iwiwen a képei között, hogy olyan barátnője van, hogy hujjuj... Úgy ráírnék egy üzit, hogy "Ugye hogy ugye, kedves barátom?"
De nem írok. Semmi közöm hozzá. Örülök a fejleménynek, és remélem, hogy boldog.
Puszik, pacsik, jók legyetek!

Szép időnk van

És pont. Tulajdonképpen ennyi a lényeg. Tök jó volt reggel kimenni, és érezni ezt a már-már tavaszias időjárást. Elmentem a vasútállomásra Nemzeti Sportért, és a Honvéd ligetben egy padon ülve lapoztam át először.
Erre is már nagyon régen volt példa... :)
Tegnap egyébként ugye tényleg bent maradtam Győrben. Úgy volt, hogy tesómmal elmegyünk a Sparban lévő kínai étterembe, mert ott 1.700 forintért korlátlan fogyasztás van. Igen ám, de ez az összeg hétvégén 2.700, és annyira nem ismerem a kínai konyhát, hogy ennyiért tutira bőségesen jól lakjak, inkább átmentünk az Árkádba.
Majd hazatérve desszertként jó kis sógornőm-féle tiramisut burkoltunk. Aztán nagyjából el is telt a nap, tegnap tesómék kimentek Tétre, én meg nem csináltam semmit, nem mentem sehová, olvastam, tévéztem, és aludtam, kb. 10-ről reggel 8-ig.
Szombat délelőtt mentünk volna meccsre is, de fújt a szél, pötyörgött az eső, így inkább kihagytam. De annak azért örülök, hogy nyertünk 2-0-ra. A Vidit legyőzni mindig nagy öröm. :)
Ma egyébként majdnem haza kellett mennem Écsre tartalék ruhákért, mert kifogytam a készletből, de egy rejtekhelyen találtam még cuccot, így ezt a plusz kört megúsztam. Amúgy meg elég fontos kérdésben beszélnem kéne apámmal. És nem merek. Félek tőle. Meg a plusz köröktől. És utálom, hogy mindig ezt játsszuk... :/
Ismét találtam egy érdekes blogot. Egy egyetemista lány szakdolgozatában a prostikhoz járó emberkéket elemzi, és úgy gyűjt első kézből tapasztalatokat, hogy beállt ő is pár hétre a legősibb mesterséget gyakorlók közé. Pénzt nem kér kuncsaftjaitól, csak egy anonim kérdőív kitöltését. És egy blogban pedig leírja tapasztalatait. Ez megint az a kategória, hogy túl vagyok már azon, hogy bármin is meglepődjek, de ez azért fura egy kicsit... Még hihetőnek is tűnik a dolog, de szerintem egy-két dolog azért necces... A blog teljesen nyilvános elég nagy az olvasottsága, de a belinkeléstől ezúttal inkább eltekintenék. De akit érdekel, szóljon, és privát üzenetben elküldöm!
Ma már csak tényleg a pihenés van napirenden, meg délután majd Leipzig-ETO női kézilabda BL-meccs. Nézem, de hogy hol, az még kérdéses. :)
Még annyi jutott eszembe, hogy a szép idő majd lassan újra kihozza belőlem szokásos könnyű kis tavaszi depressziómat. Egyedül vagyok, és már nagyon utálom... Lehet, hogy tényleg társkereső hirdetést fogok feladni? Egy próbát megér...
És pont.

Séta a Parkban

Természetesen az időjárás még nem teszi lehetővé, hogy egy, a természet lágy ölén lévő parkban csatangoljunk. Viszont szerda este bátyámmal elmentünk az ETO-parkba, épp esedékes nagybevásárlásomat lebonyolítandó.

A stadion melletti bevásárlóközpont november elején nyílt meg, ami barátok között is több, mint három hónap. De az egész nem ér egy... Na, maradjunk annyiban, hogy nem ér semmit... :) Egy csomó üzlet még nem nyílt meg, a meglévők nem túl szimpatikusak, vásárló is alig volt. Az eladók szinte vadásszák a vevőket, az Alexandra könyvesboltban konkréten meg is kérdezte a csávó, hogy veszünk-e valamit, vagy mi is csak nézelődünk...
Egyetlen pozitívumként a Ziccer Sportot tudom megemlíteni, ahol elég sok ETO-s cucc van, köztük nagy vágyam, a kéziscsajok fekete meze "mindössze" 9.990 forintért. Ezt azért tartom relatíve kevésnek, mert én a mezemet kb. 3 éve 14 ezer forintért vettem.
És hát a CBA... Igazándiból nem akartam túl sok dolgot venni, vízből, tejből apadt a készlet, meg pár olyan dolgot, amit aztán jó darabig nem kell újra vadászni, pl. szemeteszsák meg hasonlók... Na, de ez a bolt... Gyűjtőben nem lehet tejet venni, a holmik elrendezésében nincs semmi logika, és hát ez az üzlet is elég üres. Ja, a bevásárlókocsit pedig végig kellett tolni az egész bevásárlóközponton, majd üresen vissza még egyszer... Nem voltam elájulva... Vicces volt, hogy a hóban nem vettük észre, hogy mozgássérült parkolóba álltunk be, ami esetemben ugye nem probléma, csak éppen itthon felejtettem a parkolási engedélyemet, és amilyen szerencsétlen hülye vagyok, simán el tudtam képzelni, hogy megbüntetnek minket. De szerencsére megúsztuk... :)
Csütörtökön semmi különösebb esemény nem történt. Talán "csak" annyi, hogy Görbiczet újra megműtötték, a korábban már operált térdén szenvedett porcsérülést, és kb. 4-6 hetet kell kihagynia. Remélem, a sok sérüléséért a sors BL-győzelemmel fogja kárpótololni... :)
Focicsapatunk pedig képbe került a bundabotrányban. A hírek szerint a tavalyi Magyar Kupa-döntő előtt a Honvéd labdarúgói közül keresték meg páran játékosainkat, 20 millió forintért eladták volna a kupagyőzelmet. Sztárjaink ezt nem fogadták el, kikaptak annak rendje és módja szerint- grátisz... :/
A csapatban pedig egyre több a grúz focista, a Tbilisziből érkező játékosokra lassan "belföldiként" tekintünk, a rivális csapatok szurkolói már ETOIDZÉ-nek becézik gárdánkat... Hehe... :) :/
Tegnap pedig ugye focizni voltunk... Hát asszem nekem semmi se jó... :) A múltkor az volt a bajom, hogy alig melegítettem be, most pedig úgy "belőttek", hogy már a bemelegítés során elfáradtam... :) Kemény volt, jó sokan voltunk. Szegény jobb kezemet el is lőtték, meg rá is léptek, szóval egy kicsit megviselt... De ezzel nincs gond, ez vele jár. Foci után pedig Hollóztunk, semmi extra, sör, hülyülés... Jaa és tök hülye képeket is csináltunk, majd ha kapok, mutatok... :)
Még nem tudom pontosan a hétvégi programot, este vagy megyek valahová, vagy nem, holnap vagy a Laposon nézek BL-meccset, vagy nem, szóval minden képlékeny... De ha nem megyek sehová, akkor se lesz gond, sógornőm adott egy rakat filmet, szóval tarthatok simán filmnézős punnyadást. Passzív pihenés rulez! :)
Majd elfelejtettem: MC DC fogja vezetni a Kész átverés show-t... Kíváncsian várom, mi sül ki ebből... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Fociszerenád

Az előző posztban boncolgattam azt a bizonyos "focimeccs vs. barátnő"-témát. Valószínűleg túlspilázom a dolgot, vagyis mint minden, ez is kompromisszumok kérdése, tudtommal egy pár sincs összenőve, így semmi gond azzal a bizonyos meccsremenéssel... :)
Az általam rendszeresen böngészett Labdabiztos fociblog-on találtam egy hasonló témájú írást, az alábbi két videóval illusztrálva.
Szurkolói üzenet Valentin-napon a meccsről. A filmek Puma-reklámok, de állítólag "igazi" Tottenham-, illetve Lazio-szurkolókkal vették fel őket...
Szerencse (kár?), hogy mi itt kishazánkban az időjárási, vagy inkább pályaviszonyok miatt nem küzdünk a Valentin-napon meccsre megyek vagy nem-problematikával... :)
(Na, és itt most sajnos szerkesztenem kell, mert számomra ismeretlen okból kifolyólag a beágyazott videók "kilógnak", és így elég hülyén nézett ki a dolog. Szóval az angol verziót itt, az olaszt pedig itt találjátok!)
Szerintem nagyon jóók... :)
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy esetleges magyar változatban melyik számot énekelnék a szurkolók... Szerinted?
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Jó kérdés- vagy mégsem? :)

Az egész úgy kezdődött, hogy Luival megbeszéltük, hogy vasárnap egy-két sörike mellett megnézzük valahol a győri kézislányok Larvik elleni BL-meccsét. A program elég hamar borult, mert már a szombat reggeli Sportból megtudtam, hogy a meccs aznap lesz, tehát nem a hét utolsó napján. Így otthon, Écsen néztem meg a csoport rangadóját, sajnos kikaptak a lányok Norvégiában, sőt másnap a Barcelona is elvesztette veretlenségét a spanyol bajnokságban, így ezen a hétvégén "nulláztak" kedvenc csapataim. Hát, ez is elég ritkán fordul elő.
A vasárnap esti meccsnézésre viszont hívtam pár embert, aztán pont Lui nem tudott eljönni. A Laposra lusták voltunk menni, a Smuki zárva volt, a Fehér Holló pedig tele, ezért a Drehert mondtam a lányoknak, hogy ott találkozzunk. Az a hely is egy kissé "lepattant", de én mondjuk szeretem. Kata és Niki valamivel előttem értek oda, de szerencsére feltalálták magukat, birtokukba vették a zenegépet. :) Aztán Balu is befutott, csocsóztunk egyet, aztán hazadobtuk Nikit, aztán betértünk a Hollóba hármasban. És hát ismét szóba került az "én és a lányok" című örökzöld lemez. Kata szerint annyi az összes baj velem, hogy bele vagyok buzulva az ETO-ba. :) Pff... Egyrészt nem - nagyon - vagyok belebuzulva, másrészt ennél azért jóval több hibám is van...
No, aztán ennél a témánál maradva Kata feltett nekem egy - Klaudia után szabadon - pikáns, pimasz, provokatív kérdést, miszerint: "Gábor! Kimennél-e akkor is ETO-meccsre, ha mielőtt elindulnál, *lánynév, censored:)* várna az ágyadban a legszexisebb fehérneműjében?" A kérdés ugye elméleti, soha nem fog ez az eset megtörténni. Meg aztán 29 évesen - sajnos - már megmutatkoznak rajtam annyira a megrögzött agglegényélet - enyhe - tünetei, hogy azt válaszoljam: a meccset választanám. És itt most nem az ETO-ba belebuzulásról van szó: az a 90 perc, meccs előtti Sörkerttel, meccs utáni "netenfórumolvasással" együtt mondjuk bruttó 4 óra kéthetente nekem kell. Találkozás a haverokkal, szurkolás, a csapat... Nem tudom, hogy le tudnék-e mondani róla...
A Forma-1-et fel tudom venni videóra, az nem téma. Kézimeccsre nem túl gyakran megyek, de a foci az kell... Ha pedig annyira szeret egy lány, akkor ezt megérti, és nem próbál pont ettől az élménytől megfosztani...
Hm.... Mondjuk így most könnyen nagy a pofám, de az is lehet, hogy ha felhívna, hogy szívesen beülne velem valahová beszélgetni egyet, de csak ETO-meccs alatt ér rá, gondolkodóba esnék... Ja, szóval ez tényleg nem egyszerű kérdés...
Egyébként pedig egyszer álmodtam valami olyasmit, hogy egy lányismerősöm igencsak lenge öltözetben olvasgatott az ágyamon, miközben én Forma-1-et néztem. Próbálta elterelni a figyelmemet a futamról, de nem hagytam magam. Fel is riadtam, hogy milyen hülye vagyok... :D
A Hollóból szokás szerint éjfél körül értem haza, ehhez képest ma elég könnyen felkeltem. És végre egyszer nem fáztam reggel! :) Viszont úgy csúszkáltam a járdán, hogy egy két manőveremet a téli olimpia műkorcsolya-versenyein simán lepontozhatták volna... :/ :)
ETO: őőő... ez most így hülyén jön ki, nem? Na, mindegy... Szóval a pályák rossz állapota miatt egy hetet csúszik a bajnoki rajt... Február 27-én indul útjára a labda... Talán... :)
Melegétel-utalvány: neten rendelhető, kiszállítós, menzaízű ebédet szoktam enni. Most, hogy mindenhol melegétel-utalványt adnak hideg helyett, pofátlanul megemelték az áraikat... Lehet, átállok a büfés néni-féle hamburger-virsli-melegszendvics-hot dog variációkra... De a normális meleg kaja meg kell(ene)... Nem kicsit vagyok emiatt mérges.
Majd csak lesz azért valahogy...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szeretem az embereket

Mármint ezt most úgy értem, hogy igyekszem az emberekhez pozitívan hozzáállni, bennük a jót keresni, aztán ebből az alaphelyzetből kiindulva eldől, hogy merre is "fejlődik" az a bizonyos kapcsolat. Viszont néha nagyon az agyamra tudnak menni, ha ostoba emberekkel akad dolgom.
Igen, ez is egy buszozós történetről jutott eszembe. Csütörtökön a hó és a lustaság arra ösztönzött, hogy előbb lelépjek melóból, így a buszon összeakadtam a melóból és suliból hazatérő emberek első hullámával. Leszálláshoz készülődve már löktek arrébb az üres helyet meglátva, a másik irányból az ajtó előtt vágtak elém, majd leszálláskor a lépcsőn állt be elém egy kedves felszálló. Na, ez egy kicsit felb*szta az agyamat. De előbb hazaértem, így Ausztriába visszainduló tesómékkal tudtam még kicsit beszélgetni.
Tegnap a céges foci ismét tragikus volt, nem voltam megelégedve magammal. Bár ez a labdarávezetős-kipasszolós játék elég unszimpatikus számomra. Ellenfélként. :)
Aztán fürdés, kaja, és Katával, meg Baluval irány a Fehér Holló. Szeretem azt a helyet, tök jól el lehet beszélgetni, rendes a személyzet, néha akadnak ismerősök is. Nem egy puccos hely, de szeressük. :) Ismételten nem sikerült elérni az utolsó buszt, így taxival jöttem haza. Elszámoltam magam, kis pénz nem volt nálam elég, 20 ezresből meg nem tudott visszaadni a sofőr, így megálltunk a hozzánk legközelebbi benzinkútnál, pénzváltó cigivásárlásra. És ki volt épp a pultban? Általános iskolai osztály- sőt padtársam, Linda. :) Vettem cigit, picit beszélgettünk, aztán hazajöttem.
Most pedig pár dologról címszavakban:
Hivatalos: a már többször említett Katrine Lunde Haraldsen, olimpiai bajnok norvég kézilabdakapus aláírta szerződését, nyártól három évig Győrben fog védeni. Ebből pedig legalább egyet a még elő szerződéssel rendelkező Pálinger Katival. :) Ez hatalmas hír, óriási gratuláció a klub vezetőinek. A következő "skandináv" mondat pedig az "Isten hozott Győrben!" lesz. :)
Többszáz milló forintra perelték egy chicagói bíróságon magyar holokauszt-áldozatok leszármazottai a MÁV-ot. Mert hogy közreműködtek a zsidók szállításában, elősegítve ezzel a náci halálgyárak működését. Mint ahogy rasszista, úgy antiszemita sem vagyok. Egyszerűen nem értem, miért kell még mindig ezekkel a dolgokkal foglalkozni, amikor már az egész nem a gyászról és emlékezésről, hanem a pénzről, "lehúzásról" szól. Nem vagyok történész, de nyilván a MÁV egy jelentős láncszem volt a gépezetben, és ezzel az erővel minisztériumok, cégek sorát lehetne még beperelni...
Szerintem emlékezni kell, és természetesen mindent megtenni azért, hogy ezek a dolgok ne ismétlődhessenek meg újra...
Ja, és hogy a MÁV nélkül nem ment volna? Erről csak annyit, hogy Radnóti sem egy marhavagonba préselődve írta meg verseit...
Egy magyar joghallgatót pedig letartóztattak, mert tömegmészárlást tervezett végrehajtani, legalább 22 embert óhajtott megölni, példaképeit, az iskolai ámokfutókat utánozva... Az ilyen embert szabadon engedik valaha? Meg fog ő "gyógyulni"? Igen beteg egy országban élünk...
Lauú blogjában azt írta valaki egy kommentben, hogy egy blog olyan, mint egy sorozat. Ha egy "részt" láttál belőle, és tetszett, néha azért visszatérsz, mert kíváncsi vagy a folytatásra... Én pedig arra lennék kíváncsi, hogy az én sorozatomat mennyien kísérik figyelemmel... :)
Téli olimpia: utálom a telet, a havat. Egyetlen téli sportot sem tudok űzni, nézni viszont... Fura, mert egyik téli sportnak sem vagyok fanatikus rajongója, de azért nagyjából igyekszem majd követni az eseményeket. Főleg a jégkorong-bob-síugrás hármasra fókuszálok. :)
A héten elnyammogtam az utolsó szaloncukrot. Most azon agyalok, mit rendszeresítsek helyette az esti nasizáshoz... Kéész vagyok... :)
Holnap Valentin-nap... Gondolkodtam, hogy keresek valami jópofa videót a témában, de felesleges. A véleményem tavaly óta nem nagyon változott. Ja, és persze "szeressük egymást, gyerekek!"... :) Ennyi a lényeg. Jaj, ez most tiszta kozsós lett... :)
Most összevakarom magam, kimegyek Écsre relaxálni, pihengetni, holnap visszatérek.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Call center Déjà vu 2

Van ugye két állandó "rovat", a Vegyesfelvágott, és a Vide(J)ó. Most nem indítok egy harmadikat, de volt már ez a cím, és most újra előveszem, ezúttal tökéletes francia helyesírással. :)
Meg amúgy is elég gyakran tör rám mostanában ez az "ezt már valamikor átéltem"- érzés, de ez már egy másik történet - lenne... :)
Tegnap egy elég fárasztó nap után értem haza, és amint bekapcsoltam a gépet, elkezdett csörögni a telefonom. Kata hívott, beszéltünk kb. fél órát, és már a vonalban várakozott - bátyámmal együtt temetésre hazaérkező - Edit sógornőm. Ezután pedig az alattunk lakó srác jelentkezett be, hogy német leckét kellene írni. Magyarul írjam meg neki a német háziját! :) Igeragozás präteritumban! Remek volt, egészen elszoktam tőle. Egy kivételével mindegyikre emlékeztem kapásból! :) A telefonok végére egyébként már fájt a fülem, és tiszta hülyeség, de újra eszembe jutottak a régi szép call centeres idők. Semmi pénzért nem mennék vissza, nem csinálnám újra, de nagyon szerettem ott, azokkal az emberkékkel dolgozni... :)
Majd este egy kollégám kérésére - de nem neki :) - esküvői zenéket keresgéltem. Esetemben kifejezetten perverziónak számít, hogy szeretek lassú, szerelmes számokat hallgatni, közben jó esetben ábrándozni, rossz esetben agyalni, így megint elég komolyan odavertem a saját hangulatomnak... :)
A nap zárásaként videón megnéztem egy riportot, ami a Napló vasárnapi adásában került adásba. A téma: két szlovák városban is betonfallal választották el a cigánytelepet a többi lakó házaitól... Kétszer is megnéztem, érdekes volt, és tanulságos. A véleményemet nem írom le, mert nem akarom, hogy rasszistának tűnjek... :) Csak annyit jegyeznék meg ismételten bátortalanul, hogy mozgássérültként én is egyfajta "kisebbség" tagja vagyok, és nem a többségnek kell hozzánk alkalmazkodnia, hanem fordítva. Például nem várhatom el, hogy minden egyes lépcső helyére lejtőt szereljenek. Ennyi. A példa kellőképp hülye, de a lényeg benne van...
És most pár dologban kapcsolódnék az előző poszthoz:
Egyre valószínűbb, hogy Lunde tényleg Győrbe igazol, sőt ikertestvére is követheti. Furcsa ez a fordított irányú játosvándorlás, nem ehhez vagyunk szokva, de azért egy próbát megér! Ja, és Víg Vivi és Oguntoye Viki Pálinger cseréjeként bármilyen tehetségesek is, - egyelőre nem BL-szintűek. Úgyhogy: Katrine, Győr venter på dig! :D
A márciusi magyar-orosz meccsről még mindig semmi infóm! Tök jó lenne tudni, hol lehet itt Győrben jegyet venni rá...
Melegétkezési utalvány: tegnap hallottam a tévében, hogy a Tesco bizonyos termékekre elfogadja. De hogyan válogatják szét a kasszánál mondjuk a hírben említett konzerveket és helyben sült péksütiket a többi terméktől? Ez nagyon nem világos... Remélem nem sz*roznak, mindenre elfogadják és ennyi!
Mondjuk: az előző bejegyzésben idegesítően sokszor írtam le ezt a szót. Így visszaolvasva engem is zavar, de nem írom át. Ma mondjuk csak - khm...:) - kétszer írtam le. Azt hiszem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 13

Régen is írtam, mesélnivaló is akad bőven, így aztán vegyesfelvágott. A tizenharmadik. :)

Cégesfoci: na igen, a pénteki focinak elég fura hangulata volt, ugyanis egészen pontosan heten játszottunk két csapatban, ami azért elég vicces volt. :) Tudom, ha nem lennék mozgássérült, az én 175 centimmel valószínűleg soha nem álltam volna kapuba. Így viszont imádom. Most viszont alig értem labdához, szinte nem védtem semmit. És ez azért volt, mert nem jött el az a kolléga, aki "be szokott lőni", vagyis akivel be szoktunk melegíteni kétkapuzás előtt. Hihetetlen, hogy ez mennyit számít... Az pedig határozottan pozitívum, hogy négy hónap kihagyás után visszatért Judit, aki lány létére nem csak tud, de kur*va jól tud focizni. És ő a második NB1-es lányismerősöm! :P
Akárhogy is terveztem, a fáradtságtól nem voltam képes már péntek este kimenni Écsre... Így másnap reggel mentem.
Szombat reggel aztán megtudtam, hogy szabadságra megy az újságos, akinél hajnalban vásárolni szoktam. Aztán azt is megtudtam, hogy nem is szabira megy, hanem csődbe. Amióta átvette a boltot, oda szoktak járni ilyen vén alkeszok rakétát inni, és nagyon büdös cigit szívni, amit eddig is tudtam. Amit viszont nem, hogy mindezt hitelbe tették, és eddig bírta az újságos bácsi. De ez még nem hivatalos infó.
Ezután, mivel lekéstem a buszt, a Hollóban kávéztam, aztán egy Pannonhalmára tartó járattal indultam haza. És basszus majdnem részese lettem egy buszbalesetnek... :/két autó ütközött, az árokban kötött ki, és az egyik súrolta buszunk oldalát... Na, az azért nem volt gyenge... :/
Hazamentem, ebéd és fürdés után jöttem is vissza. Lepakoltam itt Gyárvárososban, aztán...
Aztán Katáékhoz mentem, ahol öccsének, Balázsnak a névnapját, és barátjának, Rolandnak (=Béla) születésnapját ünnepeltük. Iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk, közben "megnéztük"az ETO kézislányainak Ljubljana elleni meccsét. Azért az idézőjel, mert a szlovénok hat gólos vezetésénél kikapcsoltuk a tévét, és mire kikönyörögtem a visszakapcsolást, már kettővel vezettünk, és nyertünk is. Pazar hajrá volt, Pálinger állítólag ihletett formában védett, ezért is meglepő, hogy Győrbe tart Katrine Lunde Haraldsen (fotó), a dán Viborg norvég válogatott kapusa. Amióta az Audi támogatja az ETO női kézilabdásait (2005) , várunk egy ilyen kaliberű világsztár leigazolására, de meglepődnék, ha idejönne Pálinger mögé kispadozni. Ja, ás egyébként a férje focista, és olyan helyen keres magának csapatot, ahol felesége közelében lehet... Érdekes, legalábbis érdekes... :) És ha Lunde idejön, minden meccset nullára nyerünk. :) És Dórival megyek autogrammot vadászni! :D
Na, de Katáékhoz visszatérve: szokásos, sokat röhögős, nagyokat beszélgetős este volt. Az Unicum Nextet megszerettem, házi mézes almapálinkát soha az életben nem iszom többet, pláne nem franciasalátával... :S Ja, és soha többé nem szívok sodort piros Symphoniát... :S Ma a világoskék Szofi olyan volt, mintha szanatóriumban lennék... :)
Hatig dumáltunk, nyolckor keltünk, délután 1-kor értem haza. Alvás kettőtől ötig, kaja-fürcsi, majd fél héttől megint döglés-alvás volt... Na, ezért nem blogoltam én tegnap... :P
És még pár dologról címszavakban:
Megkaptam az első, 10 ezer forint értékű melegétkezési utalványt... Eddig hideget kaptunk, de azt pofátlanul megadóztatták... :/ Azt nem értem, hogy ez miért jó? Mert mondjuk nagybevásárolok a Tescoban, veszek vizet, tejet, uram bocsá' sört, az annyira nem luxus. Azt nem szabad... De Mekibe, Don Pepébe mehetek, azt támogatja az állam... A példa sarkos, de akkor sem világos a dolog teljesen... :/
Kisorsolták a 2012-es ukrán-lengyel közös rendezésű foci EB selejtezőcsoportjait. Ellenfeleink: Hollandia, Svédország, Finnország, Moldova, San Marino. ANNYIRA nem rossz, bár szerintem a cél itt is csak a szép halál lehet. Mondjuk az első három országot azért megnézném egy idegenbeli túrán... :) Az mondjuk nevetséges, hogy állítólag le akarjuk mondani a Hollandia elleni, VB előttre tervezett felkészülési meccset. Jah, kijátszuk titkos fegyvereinket... :D Március 3-án meg magyar-orosz barátságos meccs Győrben. Arra mondjuk menni kéne. Még soha nem voltam válogatott meccsen...
Indul a választási kampány. Erre - most - nem pazarolom a karaktereket. Igérem, politizálni nem fogok, csak azt fogom megemlíteni, ha valami egetrengetően érdekes, vicces, esetleg ostoba dolog történik. Szigorúan szubjektívan... :)
Mint például a Bokros: mi a f*szért kell a magyar kampányban szlovákul beszélnie? Noormális? Azon gondolkodom, itt is meg kéne hirdetni a Hollandiában már sikerre vitt "Szavazz Donald kacsára!" mozgalmat! Ott a politikusaikkal elégedetlen, de szavazati jogukkal élni kívánó polgárok annyi szavazatot küldtek Walt Disney kacsájára, hogy simán bejutott volna a parlamentbe! :)
Na, ennyi! Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Balázsoltunk

Kedden ahogy megbeszéltük, Baluval és Katával elmentünk az Árkádba, Kata öccsének névnapjára egy echte kézilabdát vásárolni. Tanulságos délután volt, már azt is tudom, hogy a felnőtt férfiak 3-as méretű lasztival játszanak. Ennek megfelelően a 2-essel nők, és a fiú-utánpótlás, az 1-es pedig gyerekméret. Na, azért lehet még nekem újat mondani. :) Innen a Hollóba mentünk, kávé, kóla, majd hazatávozás volt a program.
Tegnap a változatosság kedvéért újra a Fehér Holló nevezetű ivóba szólt a meghívás, ahol összesen négy Balázs nevének napjára ittunk áldomást. Fél órával előbb dobbantottam melóból, így a másodpercre pontosan odaértem 6-ra a kocsmába, az ajtót kinyitva felcsendült a Tankcsapda Mennyország tourist-jának kezdősora - "...szomjas, vagy látom!"-, ami nem is volt olyan rossz ómen... :) A szokásos iszogatás-hülyülés-beszélgetés hármas jegyében telt az este, jól elvoltunk, éjfélre haza is értem.
A mai nap a lassú kezdés után elég hamar eltelt, mondjuk ehhez az is kellett, hogy nagy nehezen azért felébredjek... :)
És mára is jut egy buszos sztori: a 14-es buszon egy újabb "kisebbségi konfliktus"-nak voltam sokadmagammal szem- és fűltanúja. Egy irdatlan módon ijesztő és ronda 10 év körüli cigánylány észrevette egy - nem roma, de ránézésre nem egy IQ-bajnok... - osztálytársát, akivel korábban valamilyen konfliktusa lehetett. Ugyanis első blikkre még helyesnek is nevezhető anyjával (nővérével?) odament a sráchoz, és elkezdték osztani, lökdösni. Az első blikkre helyesnek tűnő anyuka (nővérke?) igencsak belelovalta magát az eseményekbe, a legrondább szitkokat és átkokat szórta jóval fiatalabb "vitapartnere" irányába. (pl: "sírba teszlek anyáddal együtt!"). Majd mint aki jól végezte dolgát, visszament a busz hátuljába a "többiekhez". A kissrác persze még sokat sejtetően visszaszólt a csajnak ("Szerencséd, hogy nem fiú vagy...!"). Erre persze kezdődött a második félidő, egy újabb veretes eszmecsere. A anyuka/nővérke a fiú szellemi színvonalát kezdte elemezni, elmondta mindenféle hülye gyogyósnak - volt benne néminemű igazság... -, majd egy epés "Te gyerek, tudom, kettőnk közül nem én vagyok az, aki tud olvasni!" mondattal lezárult a konfliktus, de ezen a körülöttem álló 4-5, addig velem együtt ácsorgó fiatallal már számat sállal-kézzel takarva röhögnöm kellett... Istenem, amikor a kultúra elszabadul...
Tudom-tudom: igazságtalan vagyok, és előítéletes. Vagy csak nem szeretek félni?
Teljesen más téma! Képzeljétek, egyik kedves ismerősöm iwiw-adatlapján a kedvenc idézetei között az én blogomból is idéz! Ez annyira jól esett, köszönöm neki! :) Máté, egy ritkán látott cimbi pedig a Hollóban említette, hogy egyszer az üzenőfalon látta belinkelve ezt az oldalt, és belenézett. És szerinte "kib*szott k*rva jó" írások vannak rajta. Mondjuk azt is mondta, hogy szerinte nem vagyok normális, hogy ennyi mindent leírok magamról. Jah, hát ezt a véleményt is köszönöm. :) És azt is tudom, hogy vannak nálam normálisabb emberek is. Semmi gáz nincs ezzel...
Vége a napnak, innentől döglés... Holnap foci. Szombaton meg Écs, aztán házibuli Katáéknál.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Iniesta-generáció

Az utóbbi napokban a szokásosnál mintegy 50%-kal több kisbaba született a barcelonai kórházakban, és a következő egy-két hétre is rengeteg kismama van még kiírva. Az illetékesek, ahogy ilyenkor lenni szokott, elkezdtek "nyomozni", mi történhetett kilenc hónappal korábban - áramszünet, esetleg rossz idő? -, ami kiváltotta ezt a "baby boom"-ot.

Aztán kiderült, hogy április végén, egy szombati napon az FC Barcelona gárdája pazar játékkal nyert 6-2-re a Real Madrid otthonában az el classico-n, a rákövetkező héten pedig Andrés Iniesta góljával a Chelsea-t a BL-döntőbe jutott az együttes. Az FC Barcelona pedig, ahogy jelmondata is mutatja, Més que un club, azaz Több, mint egy klub, a a katalán függetlenség szimbóluma, egész Katalónia büszkesége. A jó katalán asszonyok pedig együtt örültek párjukkal, ennek eredményeként ezekben a napokban sok kis leendő barcás látja meg a napvilágot! :) Így nevezték el a szakemberek a mostanában Barcelonában születő csöppségeket a címben is szereplő Iniesta-generációnak. :)
Visca el Barca! :)
Egyébként pedig köszönöm szépen, jól vagyok. Tegnap ismét a Hollóban hesszeltünk, megint terveztem, hogy az utolsó busszal hazamegyek, de nagyon jól éreztem magam velük, nem volt szívem otthagyni őket. Így ismét csak taxiztam. Éjfél körül értem haza, de elég könnyen sikerült felkelnem, és a meló is gyorsan telt. Csak sajnos borzalmasan meg vagyok fázva... :(
Szerdán Balázsokat ünneplünk, szóval folyt. köv! :)
De addig is két este még pihi van, és tea-kúra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ezek a nők... :)

Hm... Egy ismerős lány iwiw-képei között találtam. Pazar. Háztartástan-kézikönyv 1955-ből. A XX. századi nőnek... :P (nagyításért katt a képre!)

És ha már háztartás, egy vicc:
A férj faggatja a feleségét:
- Drágám! Hol van a tea?
- Jaj, ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A tea a gyógyszeres fiókban van, egy kakaósdobozban, amire az van ráírva, hogy só.
Ennnyi. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! De tényleg... :)

(Fele)másnap

Legelőször is az előző poszthoz egy kis kiegészítés: a munkahelyi "ingergazdagságot" nagyrészt az okozta, hogy engem és az egyik kollégámat áthívott egy másik részleg vezetője egy kis fejmosásra. Teljesen túlélhető, meg részben jogos is volt, mert bizony elkapkodtunk egy bizonyos dolgot, csak az volt "poén", hogy inkább hallgattam/tunk, és elvittem/tük a balhé nagy részét, inkább nekünk ossza az észt, mint a közvetlen beosztottjainak. Na, mindegy...
A pacal meg csak úgy jött. Amúgy meg tényleg nem ettem még soha. :)
Céges foci: két dolog miatt megdicsérem magamat: sikerült egy nálam jóval magasabb, fejelni készülő kolléga elől felugorva elütni a labdát, illetve egy hosszúra sikeredett indításra kiléptem, lepattanás nélkül a mellemnek vágódott, és két kézzel fogtam. Mint a nagyok! :) Ami viszont nem tetszik: néha elfelejtek "ésszel" védeni: fogom a rövid sarkot - oda is kaptam olyan csúnya gólokat, hogy hajjaj...-, ez rendben is van, de a hosszúra érkező labdák után meg nyújtózkodok, és elfelejtek utánuk lépni. Magyarán: a lábmunkán kell javítani. Na, ez a pár sor valószínűleg a kutyát sem érdekelte, de azért leírtam. :P
Foci után egy munkatársam hazadobott, és egy gyors kaja, fürcsi után belevetettük magunkat az éjszakába. Először Katáéknál iszogattunk. Hogy mit? Hm... a Lidl-ben 75 jó magyar forintért (+25 HUF betétdíj) kapható JÄGERBRAU nevezetű seritalt. Sokat ígérő neve ellenére semmi extra, mindenesetre meg lehetett inni. Ezután a Smukiban iszogattunk tovább, onnan pedig a Pirate-ba távoztunk, kb. 3-ig táncoltunk, iszogattunk beszélgettünk. Ismét nagyon tetszett a zene, a buli, jó kis partik szoktak ott sikeredni... Megint küldtem egy fránya SMS-t... :S De azért remélem nem ébresztettem fel...
Fél 4 körül értem haza, szegény Anyu bent aludt Győrben, ráadásul az én szobámban, és 5-kor kelt, ment dolgozni.
Én viszont nem mentem Barni-focit nézni Győrszentivánra... :( Andi 7-kor hívott, hogy jönnek értem, de lemondtam, mert úgy éreztem magam, mint akit fejbe lőttek... Délután aztán felhívtam Barni apját, aki beszámolt a fejleményekről, de azért nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott. Nagyon tudnak ám ezek a 8 éves kiccsákók focizni! :)
Dél körül pedig elmentem a plázába kajálni valamit, meg venni egy két dolgot. Ééés eszembe jutott, hogy ott és akkor van az Esélyegyenlőségi nap, amiről kaptam mailt is, de nem igazán foglalkoztam vele, mert úgy tudtam ugyebár, hogy Szentivánon leszek. Ez a program lényegében a különböző fogyatékkal élőket mutatja be a "többi ember" számára. Lehetett menni kerekes székkel akadálypályán, lehetőség nyílt Braille-írógép kipróbálására is. Voltak fellépők is, például egy siket bűvész, egy kerekeszékes tánccsoport, de az is komoly volt, amikor jeltolmács jelelte Caramel Szállok a dallal című számát. Szóval tényleg érdekes programok voltak, de elég hamar hazajöttem, mert elért a végzet... Kicsit pihengettem, és most itt vagyok...
Holnap alvás kicsit tovább, majd délután Katával és könyvelő Nikivel Segafredo, ennek utána pedig ismét Holló. Meg szerda este is. Meg jövő héten szombaton is hivatalos vagyok egy buliba... :)
Kicsit sok a buli mostanában. Dehát egyszer élünk, vagy mi a szösz, nem? :) De.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Pacal

Hát, ez a mai nap kissé ingergazdagra sikeredett a munkahelyen...
Szeretem, ha van pörgés, mert érdekes is, és a nap is gyorsabban telik. De ez már kicsit sok volt.
Szerencsére egy kollégám hazahozott, így a megszokottnál jóval előbb hazaértem. Nem is bánom.
Holnap végre péntek, meló után céges foci. Aztán lehet, hogy buliba is megyek. Szombaton meg meccsre megyek. Vagy Barniékat nézzük meg, vagy az ETO alakulgató csapatát.
(...)
Kitaláltam, hogy csinálni kellene valami olyat, amit eddig életemben még soha.
Mondjuk pacalt fogok enni... :D
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Horoszkóp és hozzá egy hülye álom :)

Ma a kajáldában találtam egy Bors című újságot, és ebéd közben azt olvasgattam. A mai napra szóló horoszkópomban a következő állt:

Különös álmai voltak az elmúlt éjjel, és ezek még napközben is gondolkodóba ejtik. Megpróbál küzdeni ellenük, de hiába. A legjobb talán az lenne, ha leülne és kibeszélné magából ezeket a dolgokat.

Természetesen nem másoltam volna be ezt ide, hogyha nem lett volna tényleg egy elég érdekes álmom. Nem kell küzdenem, kibeszélni sem igazán, de azért elmesélem. :)
Egy kávézóban ücsörügtem egy gimiből ismert leányzóval. Szidott, mint a bokrot, hogy önző bunkó állat vagyok, meg nem foglalkozom vele, elhanyagolom, és a haverok fontosabbak nekem, mint ő. Amikor végre hagyott szóhoz jutni, annyit mondtam, hogy "Dóri, az a helyzet, hogy..." Na, és a csajt baromira nem így hívják, ennek megfelelően elszabadult a pokol. Annyit mondott még, hogy "Dóri, mi? Na, elmész Te a p*csába!" , majd pofon vágott, rámborította az asztalt, és elviharzott. :D
Ezek után tényleg kíváncsi lettem volna az álom folytatására, de sajna csörgött a telefonom, és felébredtem...
Fogalmam sincs, hogy egy álmot szükséges-e magyarázni. Nem is tudom, nem is akarom. De a bizonyos tudatalattim csak annyiban jelzett, hogy Dóri végzett a vizsgáival, és azóta nem hallottam róla. Tényleg ennyi... :)
Ma még annyi "érdekes" dolog történt - bár kinek mi érdekes? -, hogy meló után a kapunál a cigimbe belefeledkezve elkezdtem "táncolni-koreografálni" az mp3-lejátszóban szóló német számra... És egyszer csak azt vettem észre, hogy egy előttem elhaladó biciklis tátott szájjal bámult, hogy mi a fenét csinál ez a szerencsétlen... :)
De nem zavar... Picit égő, de ehhez volt kedvem, ezt csináltam... :) Mondjuk ha a papa miattam borul a jeges úton, na az gáz lett volna... :)
Ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Körülbelül ott tartottam,

hogy péntek délután. Kezdünk teljesen visszazökkenni a dolgos hétköznapokba, amit paradox módon az is mutat, hogy a céges focin is véget ért a téli szünet. Elég kevesen, nagyjából heten gyűltünk össze, magamnak azonban okoztam annyi bonyodalmat, hogy a kesztyűmet otthon felejtettem. Ez nagy szívás, kb. tíz éve nem védtem kesztyű nélkül, és már lélekben fel voltam készülve erre a balesetveszélyes mutatványra, de szerencsére Zsolti kollégám magánál tartja a sajátját, ami jó is volt a kezemre, így ez a probléma elég hamar megoldódott... A védés nem ment rosszul, a kihagyást azért éreztem, de jó volt visszatérni. :)
Hazatérve úrrá lett rajtam az édes semmittevés. Kaja, fürdés, ezen kívül tévé, net, olvasás egész este... Ja, és megnéztem a magyar-cseh kézilabda EB-meccset, ami szégyen és gyalázat volt, szörnyen kiábrándítóan játszottak a srácok... A "cseh-fóbia" aztán futsalosainkra is átterjedt, akik a hazai rendezésű EB-n 4-0-ás vezetésről voltak képesek kikapni, pedig a továbbjutáshoz már a döntetlen is elég lett volna...
Ha már így belecsöppentem a sporthírekbe. Megvan az ETO első két új igazolása, a marokkói srác nevét most inkább nem keresem meg, új brazil csatárunkat viszont úgy hívják, hogy Ceolin... Pff... :D Mint valami hashajtó, vagy mi... :) Így már azt hiszem, 18 külföldi labdarúgó tartozik a keretünkhöz, a mai Nemzeti Sportban összegyűjtötték őket országokra lebontva, majd valamikor bemásolom, az érdekesség kedvéért... :)
Sokkal szomorúbb téma, hogy ma hat éve halt meg Fehér Miklós, a portugál Benfica focistája... Még mindig csak 30 éves lenne, talán mostanában térne vissza nevelőegyesületébe, az ETO-ba egy kicsit levezetni... :( Ha visszatérne egyáltalán...
Nah, visszatérve napjaim leírásához, szombaton délután mentem csak ki Écsre, délelőtt tollászkodtam, pihentem, neteztem, CD-t írtam, képeket küldözgettem, válogattam. Majd ittam a Hollóban egy kávét, és hazamentem...
Huh... Mire hazaértem, apám már full részeg volt, nem bírta a szomszéd Pista bácsi tempóját sör-pálinka fogyasztás terén... Ez persze viszonylag gyakran megesik, nem is írnék róla, ha... Ha apám nem lett volna kivételesen vicces kedvében... Ittasan inkább buta szokott lenni, most pedig vicceket mesélt, poénkodott, szóval nagyon kész volt... :) Aztán teljesen váratlan módon előállt azzal a kérdéssel, hogy mikor nősülök már meg végre, mert ő az én esküvőmre spórol... Hm... Hát egyrészt LOL, másrészt pedig annak a pénznek jó helye lenne a jogsimban/autómban, esetleg lakásomban is... Ezt meg is mondtam neki, erre azt válaszolta, hogy oké, de mindenkinek szüksége van társra, még nekem is, "pedig látod, hogy elmérgelődünk anyáddal..."
Tudom, persze, mindennél világosabb ez számomra, de egyelőre ez a szitu. Látszik, hogy fater nem olvassa a blogom... :)
A nap hátralévő része tévézéssel, olvasással, és "anyuzással" telt, majd vasárnap délután tértem vissza Győrbe.
Legelőször is a kórházban meglátogattam az intenzíven intenzíven - szóvicc, hehe...:) - dolgozó cimboráimat, vagyis előtte a fogadószinten, az egykori betegfelvételi iroda helyén nyílt újságos-kávézóban egy rég látott kedves ismerősre bukkantam: Mónira. Aki annak idején egy haver barátnője volt, sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk együtt, most picit nosztalgiáztunk, és megbeszéltük, hogy majd valamikor folyt. köv.
Aztán irány az ITO, onnan pedig a Holló, Andráséknak meló utáni levezetés, nekem pedig "az út porának leöblítése". És lelki élet este 11-ig, bár kezdek rájönni, hogy az nekem nincs... Mármint talán nem vagyok egy lelketlen barom, de... Már többször említettem, hogy igyekszem sok mindenen változtatni, meg optimistán hozzáállni úgy általában mindenhez, de bizonyos dolgokban teljesen kilátástalannak látom a dolgokat... Na, mindegy azt mondom erre, hogy egy szar kapcsolatnál még ez is jobb... Sovány vigasz, nem?
Ma reggel egyrészt majdnem széjjel fagytam, másrészt a buszmegállóban dumáltam egy picit Gellért ex-kollégával, a zebrán szerintem láttam egy fősulis ismerőst - bár nem kizárt, hogy azt hitte, nem vettem észre, szoktam így járni...:) - úgyhogy jól indult a nap.
Aztán jól is telt, viszonylag gyorsan is, így nemsokára letudtunk egy újabb hétfőt...
Képek: az iwiwre már tettem fel egy csak ismerősöm számára nyilvános albumot a múltkori Laci-buliból, és már a szilveszterieket is összeválogattam, de azokat még nem volt kedvem feltölteni. De azért itt is lesz egy-két kép, ígérem.
Na, lassan befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Gábor hozzászólást fűzött...:)

Hm... Elég sok mesélni valóm van, de most nem állok neki, mert "túl későn értem haza", vagyis ismét a Hollóban voltam Baluékkal, tehát bővebben majd máskor írok az elmúlt napokról! Lesz mit írni, annyi szent... :)

Most néztem, hogy milyen sok "visszatérő látogató" van a blogon, még akkor is, ha én nem vagyok netközelben... :P
Ja: tök vicces, ha iwiw-en hozzászólnak egy képemhez, válaszolok rá, és kapok egy értesítőt, hogy "Gábor hozzászólást fűzött..." :D
A képen egyébként a barátaimtól szülinapomra kapott pólóval vagyok látható... :)
Akkor hát puszik, pacsik, és továbbra is éljenek a csajok! ;)

Huszonkilenc

Basszus, 29 éves lettem, ami már nagyon sok... Messze nem akkora poén, mint tíz évvel ezelőtt, amikor a húszat súroltam...
Éppen vasárnap beszélgettünk arról Gáborral a Segafredo-ban, hogy milyen érdekes, pár éve még az volt a fő probléma, hogy legyen helyünk a Sanyi Büfében a magyar-svéden, vagy hogy a Klubba vagy máshová menjünk egy előadás helyett, most meg... Meló, lakás- és/vagy autóhitel, szuperbruttó, családalapítás...
Na, ja! Családalapítás. Talán az fáj a legjobban, hogy ettől annyira de annyira messze vagyok, hogy nagyon. IWIW-en látom, hogy nem egy ismerősöm, volt osztálytársam már családot alapított, van gyereke, sőt már több is, én meg... Na, mindegy, ezt inkább hagyjuk! :)
Viszont fel tudok számolni egy magam köré épített mítosszal. Azt szoktam mondani, hogy születésnapomon ünneplem "szingliségem" évfordulóját. Most éppen a nyolcadikat. Nos, utánanéztem, ez nincs így. Vagyis nincs pontosan így. 2002-ben a születésnapom szombatra esett, és vasárnap találkoztunk az egyébként leányzóval. Akkor megköszöntött. Majd - mivel egy elég hosszú kapcsolatból kacsintgatott kifelé - elöntötte az ideg, és elmondott mindenféle önző szemét disznónak. Hogy mi volt a bűnöm? A vidéki buszpályaudvaron voltunk, ahonnan indultam vissza Szombathelyre vizsgázni, és bármennyire is szerettem volna, nem tudtam vele maradni Győrben. Mivel igazságtalannak éreztem a szidalmait, elküldtem a halál f*szára, megkértem, fejezzük be, menjen vissza a barátjához, nekem erre nincs szükségem. Hogy még színesebb legyen a történet, másnap, pontosan abban a pillanatban, amikor már készen álltam arra, hogy bemegyek a művtöri-tanárhoz vizsgázni, felhívott, hogy bemegy Anyámhoz (!) a munkahelyére - az övé is ott dolgozott -, hogy beszéljen rá, hogy gondoljam meg magam. Nos, őt kinyomtam, Anyut felkészítettem, és tök idegesen bementem vizsgázni, ahol nagy nehezen egy kettest összehoztunk a Tanár Úr segítségével...
Életem első vizsgaidőszakában, életem első és eleddig egyetlen - viszonzott - szerelmének története. Ja, és tőle kaptam életem eddigi legemlékezetesebb mondatát. Hogy hogy hangzott? "Szeretlek, Jani!" Ja, hát összekeverte a nevemet a pasijáéval. Mint egy rossz amerikai vígjátékb an! :/ :)
És vagyok annyira perverz állat, hogy a fentiek ellenére szeretnék majd egyszer valamikor egy lányt találni, aki szeret. Hogy hol és hogyan, arról fogalmam sincs... De nem, nem vagyok depressziós, az utóbbi hónapokban határozottan pozitív lett az életfelfogásom, de néha már magamon is csak röhögni tudok, hogy ennyi idősen ilyen gondjaim vannak... Meg már kezdenek agglegényes rigolyáim lenni. De csak picit... :)
Jelölt lenne, persze... De nem írhatok róla, mert túl bonyolult a történet. Na jó, ezt már sokadszor írom, így annyit még elárulok, hogy a lány keresztneve majdnem megegyezik Ayrton Senna utolsó barátnőjének keresztnevével. Remélem, most mindenki okosabb lett! ;)
Ja, és persze köszönöm mindenkinek a szülinapi SMS-eket, e-maileket, iwiw-üzeneteket, MSN- és blogbejegyzéseket, sőőt még az iwiw-es piákat és a kapott birizgát is! A telefonhívásokról, személyes gratulációkról nem is beszélve!
Na, meg persze a kedd estét a Hollóban, az ajándékba kapott pólóval együtt! De azt majd lefényképezem! :)
És ha már január 19.: Kulcsár Anita... Már öt éve, de máig felfoghatatlan... :(
Kedden "sajnos" nem néztem a kézilabda EB-t, mert a kocsmában elég messze volt a tévé, és hang sem volt rajta. :( Akkor bravúros döntetlen a franciák ellen, tegnap kínos zakó a spanyoloktól... De ennél is jobban fáj a vajdasági származású, a magyar állampolgárságra nemet mondó Sterbik Árpád vihorászása a hispán kispadon; valamint a spanyol sporttelevízió madridi stúdiójában helyet foglaló szakkommentátor személye: Nagy Lászlónak hívták az urat...
Na ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Partytime

Csütörtökön hazajöttem melóból, megírtam az aznapi posztot, és nagyjából a "Bejegyzés közzététele"-gomb megnyomásának pillanatában felhívott Kata. Az volt a kérdése, hogy lenne-e kedvem találkozni vele. Volt kedvem, mivel idén még nem találkoztunk, meg aztán szeretem az ilyen spontán, minden előkészület nélküli összejöveteleket. :)

Az Alpesibe ültünk be, először Pintyő csatlakozott hozzánk, majd ő távozott, helyette pedig Kata három munkatársa érkezett. A "megiszunk egy italt és hazamegyünk"-ből négy sör, és ugyanennyi Jäger lett, na meg hajnali 1-es hazaérkezés. És akkor még persze a videóra felvett Barátok köztöt is "meg kellett még néznem", így bőven elmúlt két óra, mire elkezdtem aludni. Ami főleg azért volt necces, mert 5-kor már kelnem kellett, mentem ugyanis dolgozni. :) Jó kis este volt, szétröhögtük az agyunkat. :) Az egyik srác meglepődött, hogy ilyen furcsán megyek, majd amikor rájött, hogy ez nem - csak - a piától van, a következő kérdéssel fordult hozzám: "Miért nem szóltál, hogy roki (=rokkant) vagy?" Ezt persze már elmeséltem a Bük kapcsán említett barátoknak, így újabb becenévvel bővült a lista: én lettem Rocky! :D
A péntek végülis egész tűrhető volt, másnapos nem voltam, csak fáradt. Elég sok kávét-kólát ittam, de rámfért. :)
Meló után este Écsre mentem, és történt egy újabb buszos sztori. :) Leírom ide is, bár volt, akinek már SMS-ben elmeséltem, nagyon kikívánkozott belőlem a történet. Annyi történt, hogy a 14-es buszon négy fiatal srác nagyon megbámult, és felém mutogattak, röhögtem. Kikapcsoltam a zenét, hogy halljak a beszélgetésüket, és azt hallottam, hogy "Nézd már, ott az MC DC!" Tény, hatalmas poén, de a srácok mentségére szóljon, hogy onnantól kezdve nem foglalkoztak velem, hanem Veres Robi tévés szereplését értékelték. :)
Écsen ismét nem töltöttem túl sok időt, ugyanis Laci barátunk szülinapi- és lakásavató bulijába voltam hivatalos. Náluk kezdtünk, aztán régi törzshelyünkön, a most már elég keveset látogatott Smuki Sörpatikájába mentünk. Nagyrészt azok az emberkék voltak ott, akik Bükön, de velünk tartott Kata, a párja Roland - vagy Béla?:) -, valamint Esztike is (csókolom!:D) Ja, és ott volt Imi is, meg az ő fotós cucca, így az estének infogyőrös hangulata volt- vagy inkább celebnek éreztem magam?:D Készült egy rakás kép, majd mutatok, ha kapok. Lehet, hogy ezt már írtam! :) A Smukinál csak sört ittunk. Laciéknál nem csak azt. :)
A Smukiból a Marcal-aluljáróban lévő Dámába mentünk. Ez a hely számomra azért emlékezetes, mert anno ott volt Katának az a szülinapi bulija, amire először meghívott, és igazából akkor kezdődött a mi barátságunk. Májusban három évesek leszünk! :) Pff... Fotós Imi biciklivel jött, és felajánlotta, hogy elvisz a Dámáig. Így is lett, gyorsan oda is értünk, de... Fáááj még mindig. A csomagtartó, a bukkanók... Fáááj... :/ :) A megérkezés pedig nagyon salakmotorosra sikeredett, borultunk egy kisebbet, beütöttem a vádlimat, de az annyira nem fáj...
Itt már csak levezettünk, karaoke volt - Ginaa! :) -, meg Zlaty Bazant, aztán hazamentünk. Ez történt fél 5-kor. Akkor még gondoltam, hogy megvárom az 5 órát, hogy vegyek Nemzeti Sportot, aztán rájöttem, hogy vasárnap nincs nyitva az újságos. :)
Ma elég hamar, fél 11-kor felkeltem, rendeztem soraimat, aztán délután elmentem az Árkádba, Győrben járt ugyanis a fősuliról ismert Gábor barátom, vele nosztalgiáztunk egyet egy kávé mellett. Lehet, hogy majd valamikor elmegyek hozzá, meglátogatom őt és barátnőjét Pesten. Remélem, sikerül összehozni. :)
Hazaérve megnéztem az ETO-Valcea BL-meccset, néggyel nyertünk, a csoportelsőséghez ez sajnos nem volt elég, de a továbbjutás megvan, a játék pedig bíztató. :)
A focisták meg... Lassan annyi légiósunk lesz annyi országból, hogy meg sem tudom őket jegyezni... Bajzát, Brnovic és Zámbó fél évre Diósgyőrbe ment, az érkezők listája pedig igencsak képlékeny... Érdekes egy tavaszunk lesz, az egyszer biztos!
Kedden lightos szülinapozás lesz valahol, a szokásos házibuli viszont csúszik, kb. február végére. Azért remélem, nem marad el.
Volt, aki végigolvasott ennyi sületlenséget? :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Légy erős!

Erőss Zsolt hegymászó, a Mount Everest első magyar meghódítója a Tátrában túrázba lavinabalesetet szenvedett, melynek során súlyosan megsérült. Egyik lábát amputálni kellett. De nem egészen biztos, hogy az amputációra feltétlenül szükség volt.

A keddi Nemzeti Sportban egy egészoldalas interjú olvasható a szerencsétlenül járt sportolóval. A beszélgetésből kiderül, hogy bár sérülései tényleg súlyosak voltak, lábát térd alatt saját kérésére vágták le. A hétköznapi életben bicegve, talán mankóval boldogulhatott volna, de örökre el kellett volna felejtenie nagy szerelmét, élete értelmét, a hegymászást. De a ma már léteznek olyan protézisek-művégtagok, melyek segítségével visszatérhet a hegyek közé, tulajdonképpen folytathatja eddigi életformáját.
Saját elmondása szerint a döntést órák alatt meghozta, és nem érez semmiféle elkeseredettséget.
Úgy gondolom, ehhez óriási fanatizmus, elhivatottság szükséges, ami tényleg csak a legnagyobbak sajátja.
Munkatársaimmal beszélgettünk Erőss balesetéről, és felmerült egy érdekes kérdés. Egyikük azt kérdezte tőlem, hogy ha létezne olyan műtéti és rehabilitációs eljárás, mely után az én járásom-egyensúlyom stabilabb lenne, de cserébe levágnák a lábaimat, és művégtagokkal kellene élnem, belevágnék-e a "kalandba". Ugye a kérdés több okból is elméleti. Ilyen műtéti eljárás ugyebár nem létezik, és - bármilyen hülyén hangzik - nem a lábam, hanem az agyam - egész pontosan a finommozgás-szabályozó agyközpont - sérült meg. Na, de visszatérve a felvetésre! Csábítóan hangzik, de minden bizonnyal nemet mondanék. Nyilván érdekes lenne kipróbálni, milyen lenne, ha pár dolog egy kicsit "könnyebben" menne, de úszni például tudok, az csak bonyolultabb lenne, a védést pedig gondolom elfelejthetném... Meg aztán láttam már amputált lábat, tudom, milyen egy kisebesedett heg, ami miatt nem lehet még csak művégtagot sem hordani. Hát nem egy leányálom. Más lenne a helyzet, ha ép emberként kerülnék ebbe a helyzetbe. Így viszont köszönöm nem...
Van itt még valami. Sok helyen olvasom azt a közhelyt, hogy "így a fogyatékos ember teljes életet élhet". Ez jóindulatú, kegyes mondat, de nyilvánvalóan hazugság. Én azt tudom erre mondani, hogy a fogyatékos emberke felismeri saját korlátait, elfogadja őket, és azok tudatában teremt magának egy - a szót nem depresszív, negatív értelemben értve - élhető életet. Mert ne mondja nekem senki, hogy egy vak ember élete teljes lehet, ha nem látja nemhogy a Napot, de a színeket, de még a saját szeretteit sem! Vagy a süketnéma, aki lehet, hogy okos gondolatait Kiss Ádám szellemességével adná elő, de a sors ezt nem adja meg neki? Esetleg egy kerekes székes fiatal, aki el szeretne menni egy főiskolára, de nem teheti, mert már a bejáratnál, a szó legszorosabb értelmében elakad? Ez teljes élet? Nem, ez messze van attól. De attól még jól érezheti magát az ember a bőrében.
Nekem ebből a szempontból ugye szerencsém van. Vannak egészen apró dolgok, amiket nem, vagy csak nehezen tudok megcsinálni - a már többször említett állva öltözködés, cipőhúzás, nem megy, valamint lépcsőn nem tudok menni kapaszkodás nélkül lefelé..., nehéz dolgok cipelése, stb. -, de azért nagyjából elvagyok. Abba viszont elég rossz belegondolni, hogy ha például valaha megérem, hogy lesz egy gyermekem, akkor nem fogok tudni például - úgy- focizni vele, mint a többi apa, nem fogom tudni vállamra kapni, ha elfárad... -Na ja, egy karton Tesco-s tejet még csak-csak felcipelek még ide az emeletre is, de egy gyermek ennél azért pöttyet sérülékenyebb..:) -
Szóval nincs okom panaszra.
Erőss Zsolt még ennyire sem panaszkodik. A minél gyorsabb rehabilitáció után nyáron már futni szeretne, és még az idén újra hegyet mászna. Céltudatos, elhivatott, mint a legnagyobbak. Én nagyon drukkolok neki. Meg fogja valósítani álmait.
Lett volna még mesélnivaló, meg újabb ETO-s mérgelődés is, de azt majd máskor.
Mára ennyi. Puszik, pacsik, éljenek a csajok!