Szombaton péntek

A pénteki bejegyzésből kimaradt két említésre méltó momentum.
Csütörtökön, amikor Rékával az Árkádban ücsörögtünk, meglátott egy kolleginám, és állítólag ezerrel integetett, én pedig nem vettem észre, pedig gyakorlatilag már a fél Segafredo őt figyelte... Természetesen mea culpa, de erről majd bővebben egy kicsit lejjebb... :)
Pénteken meg dupla megrázkódtatás ért: fociról hazafelé buszozva egy faszi szeretett volna segíteni a leszállásban, csak sajnos bűzlött az alkoholtól, és egyéb járulékos, ehelyett részletezni nem kívánt dolgoktól... Ennek köszönhetően Gáborka majdnem beesett a busz alá. És ha ez még nem lenne elég: a megállóban egy fiatal, ránézésre 18-20 éves csajszi látta, hogy valami nem stimmel, odajött, és megkérdezte, hogy "Jól van?"... Öregszem, basszus... :)
Tegnap ismét munkanap-áthelyezés volt: a december 24-ei csütörtököt dolgoztuk le. Egyértelmű, hogy nem nem kellemes szombaton is hajnalban kelni, de végülis abszolút túlélhető volt a nap. Több munkatársam is utoljára dolgozott az évben, beszélgettünk, volt kis pezsgő, meg disznótoros kóstoló is, szóval tényleg nem volt ok panaszra. Végre hosszú idő után kiganéztam a fiókjaimat, de történtek ennél viccesebb dogok is, de erről majd még később... Jaj, ez a bejegyzés most olyan, mint egy Napló-riport... :)
Megérkezett az igazi tél. Hóval, faggyal, mínuszokkal... :( Persze, mikor legyen hó, ha nem télen, de én nem vagyok elragadtatva tőle, mert hideg, csúszik, meg latyakos meg mittudomén... Viszont innen a meleg szobából kifejezetten kellemes látvány... :)
Lehet, hogy sekélyes az érzelmi világom, de nekem ez az új T-mobil-reklám nagyon tetszik, erősíti ez a téli-karácsonyi hangulatot! :) Annyira aranyos! :) Nem?

És itt a teljes dal is, Csondor Kata előadásában:
Nagyon széép... :)

És akkor most kanyarodjunk vissza az észre nem vett kolleginához! :) Az történt ugyanis, hogy telefonon szóvá tette figyelmetlenségemet, amire én e-mailben reagáltam. :) Váltottunk egy-két üzenetet.Szóba hoztam neki a blogot, amit ő otthon meg is nézett, sőt kommentelt is. Ja, és mivel ő még az utolsó munkanapokon is keményen dolgozik, kért tőlem valamilyen tartós élelmiszert a nehéz napok átvészeléséhez. Ez alatt én epres Milka csokit értettem. :)
Aztán tegnap a munkahely felé ballagva azon agyaltam, hogy mikor adjam oda neki a csokit, illetve, hogy egy kedves mailben reagálni kellene a kommentjére. :) Az üzembe érve persze, hogy ő volt az első ember, akivel összefutottam: csoki odaad, blogot kitárgyal, szép napot kíván stb. :)
De ezzel még nem volt vége. :) A kollegina annyi jót tett velem/velünk a nap folyamán, hogy lassan kénytelen leszek Timi anyunak szólítani. ;)
Lássuk csak! Megitatott: tejjel - mert túl sokat hozott át a forró csokijához - pezsgővel - mert nem szereti -; Megetetett: behozta a kollégákkal rendelt kajánkat. Mondjuk az sem volt egyszerű, mert leadta a pénzt a portán, és a portás odaadta azt egy olyan futárnak, aki nem a mi kajánkat hozta ki, de a fizetendő összeg megegyezett...:) De ezt is megoldottuk, nem haltunk éhen! :)
És a nap poénjaként felvette a telefonomat, amikor valaki rejtett szám-ról hívott, amit én nagyon nem szeretek. Bemutatkozott, ahogy illik, és... Gyorsan továbbpasszolta a telefont, mert a főnököm keresett... :)
Szóval tényleg nincs ok panaszra, gyorsan, eseménydúsan, és hangulatosan telt a nap, mondjuk az időérzéken szórakozott picit, de ez ilyenkor megszokott: teljesen pénteki hangulatban voltam, ma meg még csak szombat van... :)
Meló után még elmentem egyet az Árkádba, sikerült cipőt vennem, de a Vodafone-ban kicsit felhúztam magam. Két telefon között vacilláltam, és kiderült, hogy egyik sem kapható már, mert kifutó modellekről van szó. A kifutó-modellek nem kaphatók egykönnyen. Haha... :D :D :D Ez rendben, de ha egy telefon nincs már, és nem is lesz, akkor miért teszik ki a kirakatba ármegjelöléssel??? Ezt nem vagyok képes megérteni... :)
Véget ért az idei Csillag születik. Tabáni István nyerte. Szerintem megérdemelten, amennyire én értek hozzá. :) Ja, és tegnap az egyik kedvenc dalomat énekelte (Várj, míg felkel majd a nap), az egyik legszebb hangú magyar énekesnővel (Keresztes Ildikó). Szép volt, gratulálok! :)
Az a többször említett kívánságom is teljesült, hogy ne Veres Robi nyerjen. Egyrészt tényleg voltak az övénél talán értékesebb produkciók is, másrészt pedig nem nyert sajnálatból, mint legutóbb a szegény sorsú Utasi Árpi, aki azóta tényleg sehol sincs... Így Robit megismerték, ha tehetséges, győzelem nélkül is fog tudni érvényesülni. Első lépésként A Class FM reggeli műsorában Balázséknál kapott péntekenként saját műsorblokkot. Mostantól,tényleg Hajrá, Robi! :)
Ja, és Schumacher nagyon úgy néz ki, hogy visszatér a Forma-1-be, és a Mercedes pilótája lesz. A hír még mindig nem teljesen hivatalos, de nagy a valószínűsége, hogy napokon beül bejelentik. Nem gondoltam volna, hogy valaha is elhagyja a Ferrarit, így elég pikáns lesz a történet, de várom a fejleményeket...:)
Kb. ennyi, amit ma el akartam mesélni nektek. Most összekaparom magam, veszek valahol egy Nemzeti Sportot, hazajövök, és pihenek egész nap. Aztán még két nap meló, és kezdődik a téli szabi... :)
Na, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Erről-arról

Tegnap munka után Rékával találkoztam. Ahogy szoktuk, és ahogy már írtam is, az Árkádban lévő Segafredoba ültünk be beszélgetni egyet. Az idő sajnos elég gyorsan eltelt. De ez biztos azért van, mert nagyon jól éreztem magam vele. Este még SMS-eztünk is picit, olyanok voltunk, mint az ovisok: azon vitatkoztunk, melyikünk idegesítette jobban a másikat. Mármint mindketten saját magunkat éreztük befutónak... :)

Hazafelé menet akkora sprintet levágtam a mellettem elsuhanó busz után, hogy még magamon is meglepődtem. :) A történet háromesélyes volt: elérem a buszt, lekésem, vagy felborulok, és a kórházban kötök ki. De el is értem, túl is éltem, úgyhogy minden hawaii… :)

Elég sokat szoktam sportról írni. Röplabdával viszont még soha nem foglalkoztam. Játszani utoljára kb. ált. suliban játszottam, akkor is inkább a zsinórlabda nevű változatát, amiben ugye a labdát meg szabad fogni. Szóval szinte ugyanaz, de mégis más. Röplabdát nézni sem szoktam, egyszerűen nem köt le. Mondjuk van egy kivétel, ez pedig a női strandröplabda. :D

De most olyan dolgot olvastam a sportnapilap tegnapi számában, amit mindenképpen meg kell osztanom Veletek. Idén úgy adódott, hogy Sándor Renátát, a BSE fiatal játékosát egyszerre választották meg az év legjobb felnőtt- és utánpótlás-játékosának is. Ez mind szép és jó, gratulálnék is hozzá, igazán elismerésre méltó teljesítmény. De a sportág szövetségében máshogy gondolták. Mondvacsinált indokokkal elvették tőle az egyik címet, mert olyan nincs, hogy valaki egy évben, két kategóriában is a legjobb legyen. Úgy van! Motiváljunk egy fiatal tehetséget! Hozzuk meg kedvét a sportág minél komolyabb szintű műveléséhez! Ha jól tudom, a hazai röplabdasportból – legalábbis a teremszakágból - négy dolog hiányzik: nézők, játékosok, szponzorok, és médiaérdeklődés. Igen, az ilyen és hasonló döntések bizonyára megadják a kezdőlökést a sportág felemelkedéséhez… Annyira, de annyira magyaros történet ez… :/

Tegnap este az RTL Klub Házon kívül című műsorában láttam egy tanulságos riportot. Ebből újra megtudtam, hogy teljesen indokolatlanul előítéletes vagyok. Pedig nem is…

Jujj! Ismét jártam a meosz.hu társkereső rovatában! És ott egy újabb gyöngyszemet találtam: egy srác olyan személyek jelentkezését várja, akik útitársat keresnek maguk mellé, cserébe csak annyit kér, hogy ő is hadd utazzon 90%-os kedvezménnyel... Hát nem aranyos? :) Még kalandornak sem nevezhető, neki elvárásai vannak, amiket nem is rejt véka alá.

És mi lenne, ha én csavarnék egyet ezen a dolgon? Én adnék fel egy hirdetést, amelyben olyan társat keresek, aki kihasználva az én 90%-os kedvezményemet, kísérőmként bejárná velem az országot? Anyu úgyis pont most kérdezte, hogy nincs-e kedvem nyáron befizetni egy társasútra. Mármint egyedül… Dobtam is egy hátast… :)

Ezzel az utazgatással mindösszesen annyi a probléma, hogy én úgy igazándiból csak hétvégente érek rá. Március és november között pedig akkor is csak abban az esetben, ha nem itthon játszik az ETO, és nincs Forma-1-futam sem. Ha szerencsém van, a kettő egybeesik. :) Szóval tényleg nagy túrákat lehetne így tenni. Ha pedig hozzáteszem azt is, hogy helyi járatokon ingyen utazom… Egészen jó party lenne. Vagy lennék… :D Most gondold el: buszos városnézés Győrben, esetleg BKV-s barangolás Budapesten teljesen grátisz! Egészen Pazar lenne! Tehát utaznivágyó csajt keresnék, mondjuk „Nem félünk a kallertől!”-jeligére… :)

Ma focizni voltunk, idén utoljára. Nem ment jól, vagyis bűn rosszul ment a védés, de mentségemre legyen mondva, hogy az egyik kolléga az ellenfélből valami hihetetlen jó napot fogott ki, nem nagyon találtam az ellenszerét. Azért a végén elvétve bár, de találkoztam is a labdával. :) Legközelebb pedig majd csak január 22-én lesz ilyen sportos péntekünk... :(

Holnap megyünk dolgozni. Tudom, vagy inkább sejtem, hogy nem fogunk meggebedni a munkában, de akkor sem vágyom rá nagyon. Pedig ha belegondolok, hogy a teleshopban két éven keresztül szinte minden szombaton jártam telefonálgatni… :/ Azt már le sem írom, hogy mennyiért…Úgysem hinnétek el! :)

Aztán venni kéne egy téli cipőt, ami remélhetőleg ezt a szezont ki is bírja. Vasárnap meg valószínűleg telefont veszek. Meglepem magamat karácsonyra, részben a családtól kapott pénzből… Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy Aranyvasárnap alkalmából mennyien akarnak majd rajtam kívül mobilt vásárolni a Baross úti Voda-„központban”… :/ Nem baj, állok elébe… :)

Amúgy emiatt is tök jó, hogy az új év harmadik hetében van a születésnapom! „Gáborkám, most kapsz pénzt, születésnapodra pedig majd kitalálok valamit!” :)

Nemrég az olvastam valahol, hogy mindenki azt az évszakot szereti a legjobban, amelyikben született… Ez baromság… Rühellem, utálom, ki nem állhatom a telet: legyen már vége!

Itt-ott azt jósolják, hogy karácsonykor a mostani mínusz-rekordok után akár +13 fok is lehet. Na, azért ez sem normális, meg kell hagyni…

Ennyi voltam mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Harmadik nekifutás

Vicces: tegnap és ma is a kukában végezte az épp aktuális bejegyzés, így harmadik nekifutásra próbálok meg valami értelmeset összehozni. :)
A sok ön-lélekbúvárkodás, vagy éppen lélek-önbúvárkodás után kicsit mást akartam írni. Tegnap egy agyament poént próbáltam közzétenni, de nem sikerült normálisan megformázni, így inkább töröltem. Ma pedig egy irodalmi témájú poszt készült volna, de nem voltam elégedett a végeredménnyel, így azt is kiszórtam. De nem adom fel, valamilyen formában mindkettőt viszontláthatjátok majd. :)
Amúgy most amolyan pangásféle van. Az idő ugye fos, ilyenkor semmihez nincs kedve az embernek.
A munkahelyen nagyjából megbeszéltük az évvégét, jövő kedden megyek utoljára, és majd kb. 4-én kezdek. Azaz öt munkanap marad ki, de meg fogjuk oldani, bár csak egy nap szabim van...
A karácsonyi ajándékokkal meglepően jól állok, a családnak már csak kisebb finomítások vannak hátra, még egy-két olyan ismerősömnek kell kitalálnom valamit, akikkel kb. két ünnep között fogunk összefutni, és mindig meg szoktuk lepni egymást valamivel. Ja, és paradox módon még magamat is meg kell lepnem valamivel, bátyámtól ugyanis ezúttal pénzt kaptam, és a kérést, hogy találjak ki magamnak valamit... :) És ez sem egyszerű. :/
A szilveszteri helyszín is megvan már: Bükre megyünk, ahol idén februárban pótszilveszteri bulit is tartottunk. A jól megszokott helyszín, a jól megszokott bandával, dec. 31-tól kb. január 3-ig. De ez még nem fix. :)
Holnap meló után Rékával megyünk Segafredoba, a szokásos beszélgetésre. Régen láttam, hiányzik, jó lesz végre találkozni. És lesz bőven mesélnivalónk is. :)
Pénteken pedig újra foci, szombaton pedig meló. Utóbbihoz nem nagyon van kedvem, de szinte biztos, hogy nem leszünk teljes napot, így azért minden bizonnyal túl lehet majd élni. Ja, és pizzát is rendelünk... :)
Mára most asszem ennyi, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Egy ilyen nyitómondat után csak érdekes bejegyzés következhet

Még szombaton azt ígértem, hogy vasárnap leírom, mi szerepelt volna abban a bizonyos pénteki bejegyzésben, amit akkor írtam volna, ha a camelotos buli helyett itthon punnyadok a gép előtt. Így persze nem az igazi, meg aztán már hétfő is van - tegnap nem volt lelkierőm pötyögni -, de azért pótolok.
Szóval. Van egy blog, amit elég gyakran meglátogatok, de a rendszeresen olvasottak közé nem teszem ki, mert úgy gondolom, a szerző elég belső dolgait írja le, és nem örülne, ha túl sokan tévednének oldalára. Most viszont olvastam két olyan gondolatát is, ami elég mélyen elgondolkodtatott.
"Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek." Hangzik az idézet, ami szépnek szép, de valljuk be, eléggé közhelyszerű, és én például eddig képtelen voltam azt a bizonyos mögöttes jelentéstartalmát megfogalmazni.
Alaphelyzet: párkapcsolati krízis, srác kifelé kacsintgat, de lebukik. Megbeszélik a dolgokat, a fiú azzal zárja le a beszélgetést, hogy tényleg ostoba volt, hogy keresgélt, mert barátnőjénél szebbet-jobbat-okosabbat úgysem találna. A lány válasza: "ne azért legyen velem valaki, mert nincs épp szebb, okosabb, szerényebb, hanem mert szeret engem. Mert rengetegen szebbek, okosabbak és szerényebbek, és a kereső szem felfigyel rájuk."
Tanulság? Nem is tudom... Nagyon szép gondolat, bár adott szituációban lehet, hogy szókiforgatásnak, szőrszálhasogatásnak gondolnám. Mindenesetre valahol itt rejtezik az a bizonyos lényeg.
A másik pedig? Nem igényel különösebb magyarázatot, kommentárt, így ezt most szóról-szóra bemásolom ide:
"Vannak, akik hiányoznak az életemből. De attól még nem rosszabb az életem, csak más. Van űr, amit nem lehet pótolni, de nem is akarom, elfér a szívemben, hisz nem fertőz meg semmit, csak van. "
Amiről még ígértem, hogy írok, az a bizonyos beszélgetés Tibivel. Évek óta a fixa ideám, hogy képtelen lennék elképzelni társamként egy mozgássérült lányt. Próbáltam én ezt már megfogalmazni magamban, de Tibi ezt megtette helyettem: baromi sok erő kell ahhoz, hogy a sajátod mellett még egy ember teljesen hasonló nyűgjeit cipeld magaddal. Rendben, szerencsére nincs olyan túl sok "nyűgöm" állapotommal kapcsolatban, de két ember esetében szerintem ezek a gondolatok felerősödnek. Meg aztán mint sok mindent, a baráti kört, és a szabadidőt is behatárolná egy ilyen kapcsolat.
Ennél már csak egy rögösebb út létezik: ha sérült pasiként egy ép lányt szemelsz ki barátnődnek. Ha ő sem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor nincs miről beszélni. Ha viszont elfogad, és alakul valami, és elvileg minden happy, akkor is ott van a leányzó családja, barátai, akik a legapróbb hibádnál a legváratlanabb pillanatban a szemedre vethetik, hogy "jaj, Te kis nyominger, a mi lányunk/barátnőnk százszor jobbat érdemelne egy ilyen kis sántánál..." Igen, mindezek a félelmek motoszkálnak bennem is, nem érzem magam elég erősnek ezek leküzdéséhez... Más szájából kérdezés nélkül hallani tényként saját félelmeimet pedig ugyancsak megrázó élmény volt...
És ide illik egy ugyancsak elgondolkodtató dolog. Olvastam egy tanulmányt, ami azzal foglalkozik, hogy ép emberek hogyan viszonyulnának egy fogyatékos emberhez - párkapcsolatban. Na, és itt írta egy lány, hogy ő biztosan nem járna mozgássérült pasival, mert ha szakítana vele, biztos azzal fárasztaná, hogy csak azért tette azt, mert mozgássérült. Nekünk sérülteknek van egy elvont, már-már sajátos gondolkodásmódunk, de ennyire egyszerűek - és egyben bonyolultak - szerintem nem vagyunk... :)
És máris kicsit könnyebb, de azért hasonló téma. Tegnap este elcsíptem a Story TV-n egy interjút. Hajdú Péter beszélgetett a Csillag születik mozgáskorlátozott szereplőjével, MC DC-vel, azaz Veres Robival.
Hogy az a Hajdú mekkora ostoba... Sejtettem én, csak nem tudtam. Megkérdezi Robit, hogy mitől lett ilyen az állapota. Robi válaszol, hogy születéskor bekövetkezett agysérülés - ahogy nekem is. Ezt persze nem mondta...:) -. Majd pár mondattal később felteszi a kérdést hogy betegségedet a gerinced sérülése okozta? Ezen kívül azt is megkérdezte, hogy tornával javítható-e a helyzet. Robi válaszol, hogy nem igazán, komolyabb javulást egy nagyobb műtéttel lehetne elérni. 2-3 perc múlva persze azért a biztonság kedvéért Hajdú megkérdezi, hogy létezik-e olyan műtéti eljárás, ami lényegesen javítana állapotán...
Pff... Ez a faszi beteg, nem normális, annyi szent... Mondom ezt én, aki nem vagyok egy MC DC-fan, de simán intelligensebbnek tűnt kérdezőjénél... :/ :)
Régen sportoltam, de ma is csak egy-egy mondat:
Forma-1: új pontrendszer kerül bevezetésre. A dobogósok sorrendben 25-20-15 pontot fognak kapni, és még a tizediknek is jut majd egy. Azaz az eddigieknél kettővel több versenyző kaphat pontot, és a győzelem értéke is megnő. És még sem kell azt az idióta érem-rendszert bevezetni. Juppii! :)
Foci: a bundabotrányban érintett összes focista rohadjon meg, tiltsák el örökre mindet! Undorító, hogy mindig van az a pénz...
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Mozgássérült pót-Mikulás és elő-Jézuska

Azok a bejegyzéseim, amikben mozgássérültekről, és lelki dolgokról írok, kissé negatív hangvételűre szoktak sikeredni. Most viszont abszolút előremutató és pozitív leszek. :) Teljesen mást, és máshogyan írtam volna most, ha tegnap este nem ott lettem volna, ahol végülis voltam. Szerintem majd holnap este az écsi eseményekkel kiegészítve azt is leírom, hogy milyen posztot terveztem mára eredetileg. Érdekes lesz a kontraszt. :)

No, de kezdem a legelején! A pénteki munkanapom kissé rövidre sikeredett. Történt ugyanis, hogy bátyám felhívott, hogy itthon van, és mivel este már mennie is kell vissza dolgozni, értem jön, hogy tudjunk picit beszélgetni, legközelebb ugyanis majd csak karácsony után tudunk találkozni.
Így is lett, kettőkor hazajöttem, kicsit dumáltunk, és egy kávé után elindultam be a városba.
A Camelot Győri Mozgássérült Fiatalok Egyesületének címben szereplő ünnepségére voltam hivatalos. Egyik tag- és sorstársunk, Frida párjával elutazott valamerre egy meghosszabbított hétvégére, de azt mondta, hogy ha gondolom, a lányát elhívhatom egyet bulizni. Kata mindössze 15 éves, de mivel ritka találkozásaink alkalmával mindig hatalmasakat szoktunk ökörködni, nem láttam akadályát a meghívásnak. A szökőkútnál találkoztunk, és betértünk a közeli Tescoba, hogy vásároljunk az ünnepségre a belépődíjnak meghirdetett elemózsiát.
Egy kis kanyar: a múltkoriban egy kolléganőmmel ballagtam a buszról munkahelyemre. A járda szűk, hepehupás, tehát elég nehéz rajta közlekedni, és hát tényleg eléggé ingatagon mentem. A csaj pedig elég tudatosan úgy jött mellettem, hogy ne lépjek a lábára, elférjünk egymás mellett, stb. Kérdés nélkül megjegyezte, hogy ez azért van, mert anyukája is mozgássérült, és tudja, hogyan kell közlekedni vele/mellette.
Na, Katával a Tescoban valami hasonlót tapasztaltam. Ha kicsit megbillent az egyensúlyom, egy szó nélkül hozzámért, de épp csak annyit, hogy fel ne boruljak. A kasszánál sorban álláskor látta, hogy elég sok cucc van a kosárban, fogott egy üreset, és "megfelezte" a cuccokat. Ja, és amikor látta, hogy elég tutyimutyi módon pakolok a táskámba, elkezdte adogatni nekem a holmikat. Jó-jó, ez lehet, hogy így ebben a formában hülyeség, de nekem tényleg olyan furcsa volt... :)
Aztán kisétáltunk az ünnepség helyszínére. Úgy volt, hogy kezdésként egy tréner hölgy vezetésével különböző csoportos játékokat játszunk, de ő sajnos lemondta a programot, így az ajándékozás előtt rögtönzött activity volt a program. Egyébként nem csak mozgássérültek jöttek el hozzánk, volt egy vak hölgy, és egy hallássérült srác is. Az este egyik " főszereplője "Speedy, a vakvezető kutya lett:
Ha még azt is hozzáteszem, hogy egy segítő kislánya is jelen volt, kijelenthetem, hogy a hollywoodi filmek mintájára teljes volt a siker. Tudjátok: a siker receptje: kisgyerek és egy házi állat. :)
Az tudtam előre, hogy élőzene is lesz, bár ez egy kissé bonyolult. :) Eredetileg úgy tudtam, hogy a Hello Kids együttes fog zenélni, de egy későbbi e-mailban már a Jam neve szerepel.t Végül - remélem jól írom - Wenk lett belőle, bár én Gerejnek, szabadidejében szívesen doboló, a győri zenei életben magát kiismerő kollégámnak SMS-ben elhallás miatt Bang-et írtam. :) A srácok igen jól tolták, magyar és külföldi számokat egyaránt. Ja, és az énekes eléggé a stand up-os Kiss Ádámra hajazott. :D
A zene mellett ücsörögtünk-eszegettünk-beszélgettünk, mígnem felkértek táncolni! :) Az előző posztban leírtak után ki kell hangsúlyoznom, hogy egy lány. :D Méghozzá Vera. Ő eredetileg geográfus, de most éppen szociális munkásnak tanul. Egyik csoporttársa, Pali szokott hozzánk jönni segítőként, és ő hívta el hozzánk az egyébként Va(z)s megyei lányt.
Vera amúgy egy két lábon járó energiabomba. Mind verbálisan, mind pedig fizikailag úgy pörgött egész este, hogy ember legyen a talpán, aki le bírja követni. :) Én mondjuk próbáltam. :) Ja, és pár szóval el is mondtam neki a véleményemet róla, csak már nem emlékszem rá pontosan... Mindegy, a lényeg, hogy pörgött egész este ezerrel, hatalmas dumája van, és még kilöttyent - amúgy alkoholmentes - sörömet is segített feltörölni. :) Ja, és nagyon jót tett hiúságomnak, hogy azt mondta, nem minden pasinak tenné meg ezt! :$
Hm... Rájöttem, nagyon nem tudok tánc közben ismerkedni, mármint beszélgetni... A figyelemmegosztást még itt is gyakorolni kell. :) A cél a Csillag születik. Ez alap. :) A Holdat kell megcélozni, hogy ha netán elhibáznád, akkor is a csillagok közt landolhass! Ugyebár... :)
De nem csak mi táncoltunk, hanem például Laci és Móni is:
Ők ketten egyébként eveznek is, céljuk kijutni a 2012-es londoni paralimpiára. Én nagyon szurkolok nekik, megérdemelnék...
Miután a srácok befejezték a zenélést, a társaság kissé megfogyatkozott. Verának például indult a vonata, többen pedig elugrottak Győrszentivánra Kárpátia-koncertre.
A maradék társaság két részre oszlott, az egyikben kicsit komolyabb beszélgetés folyt, a mi pedig Katával, Ádámmal és Palival egy másik helyiségben valami őrületeset eszetlenkedtünk, majd meghaltam a röhögéstől. :) Ádám egy poénnál azt mondta, hogy "LOL!" Na, én ezt így élő szóban nem nagyon szoktam hallani. Most rákerestem google-ban, a rövidítés mindenképpen angol eredetű, de sok variációja van, a legvalószínűbb a "Laughing Out Loudly", hangosan nevetni-verzió. De tegnap óta tudom a magyar jelentést is. A LOL annyit jelent- bocsánat, ezt le kell írnom! :D -, hogy "Leszopol, Oszt' Lenyeled!" Besza-behu. Ha már Kiss Ádám. Szétröhögtem az agyam! :)
Az ökörködést egy komoly beszélgetés váltotta. Tibivel tárgyaltuk meg az élet nagy dolgait. Ő egy szűk húszassal idősebb nálam, hasonló a "betegsége", mint az enyém, és ép felesége, és gyermekei vannak. Sok érdekes dolgot mondott, és ez az eszmecsere sok mindenben megerősített... Konkrétumok majd máskor! :)
Végül, de nem utolsó sorban Edinával, a győri Esélyek Házának vezetőjével dumáltunk. Megígérte, ha lesz megint jeltolmács-tanfolyam, akkor szólni fog. Ez tök jó, mert nagyon érdekel a dolog, nagyon kíváncsi lennék rá. :)
Jóval éjfél után értem haza, fáradtan, jókedvűen, és viszont baromi éhesen... Hajnali egykor még szalonnát majszoltam zsemlével a konyhában... :)
Jaj, gyerekek, ez valami nagyon jó kis délután-este volt! Én alapjáraton olyan vagyok, hogy szeretek komoly dolgokról is beszélgetni, és teljesen agyatlan módon ökörködni is, most mindkettőben volt részem bőven. :) Köszönöm-köszönöm!
Folyt. köv. hamarosan! Ugye?
Most pakolok-pihizek, majd irány Écs, holnap jövök vissza! Szerintem holnap este majd jelentkezem, van pár dolog, ami kimaradt.
Jó hétvégét mindenkinek, puszik, pacsik, és persze továbbra is éljenek a csajok!

Döntöttem

A tegnapi nap végülis tök átlagosan indult. Mígnem a hazafelé úton egy elég érdekes "élményben" volt részem. Mivel Anyu a héten szabadságon van, be kellett mennem a városba újságoshoz, hogy megvegyem a II. világháborúról szóló könyvsorozat legújabb kötetét. Az egyik nagyobb "piros-fehér" újságárusnál kötöttem ki. Már az indítás is furcsa volt, mert hiába láttam a könyvet kirakva, a pult mögött álló srác szent meggyőződéssel közölte, hogy az még nem jelent meg. Mondom ez így érdekes. Rávezettem, megmutattam, nagy affektálások közepette elnézést kért. Ekkor szembesültem a gondolattal, hogy a srác minden valószínűség szerint meleg. Nem is foglalkoztam vele, az ő dolga, meg aztán mint többször említettem már, én toleráns, empatikus személyiség vagyok. Azaz hihetetlen jó fej! :D No, de hogy a sztorinál maradjak: mikor a fizetésre került a sor, gyanútlanul a csávó kezébe adtam a pénzt, mire ő ahogy a visszajárót a kezembe nyomta, végigsimogatta a tenyeremet.... Grrr...:/ Na, én ekkor megdöbbenésemben majdnem ráestem a pultra, majd gyors léptekkel ki akartam iszkolni egy ajtón, ami nem is volt az... :) Azt hittem, ott helyben elhányom magam.... Bezzeg amikor a Lipóti Kávézóban a pultoslány csinált valami hasonlót pár hete, na az olyan volt, mintha áramütés ért volna... Tündéér! :)
Mindenesetre megnyugodtam, hogy még tudat alatt sem vágyom a másik térfélre! :D Fúúúj, még mindig ráz a hideg, ha ez eszembe jut... :/
Nem tudom, hogy a fent leírt élmény okozta-e, de hazaérve iszonyatos rosszullét jött rám... A fejem szét akart robbanni, alig éltem. Mondjuk tegnap megittam négy kávét, a rántott sajthoz pedig kólát ittam ebédkor, tehát lehet, hogy a koffein vert oda a rendszernek... Én vettem be gyógyszert, ettem-ittam, fürödtem, de nem javult semmit a helyzet. Már azon gondolkodtam, hogy lefekszem -ehhez túl korán volt még-, vagy lemegyek az udvarra, és megásom a síromat -ehhez pedig túl hideg, és ásóm sincs...:)-. Ehelyett minden mindegy alapon elkezdtem a számítógépen zenét hallgatni, meg a közeledő ünnepek jegyében karácsonyi dalokat keresgéltem az mp3-lejátszómra. Közben pedig elmúlt a fejfájásom is! :)
Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy fellépjek MSN-re, ahol Dórival beszélgettem egy nagyot. Mondjuk most inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott.
Korábban elég sokszor emlegettem őt, és páran kértetek is, hogy írjak róla kicsit bővebben. Párszor már el is kezdtem, de ezeket az írásokat aztán mindig töröltem... Egyébként engedélyt is kértem tőle -mégiscsak róla van szó-, de aztán úgy döntöttem, nem fogok róla külön bejegyzést írni. Aki kíváncsi rá, és elég ügyes, az iwiw-adatlapomról két kattintással az övén találja magát, és megnézheti. ;) Mindenesetre tegnap is nagyon jó volt beszélgetni, és ismét jött az a tulajdonsága, hogy akkor "talált meg", amikor elég komoly mélyponton voltam. Ez még nem múlt el teljesen, de azért sokat segített kimászni a gödörből.
A legutóbbi bejegyzés végén írtam pár elég sejtelmes sort. Mondhatnám, hogy szeretnék erről a dologról bővebben írni, de nem lehet. De nem mondom, mert értelme sem lenne. Hoztam egy döntést, ami lehet, hogy nem jó. Viszont mindenképpen helyes. Ebben a helyzetben az egyetlen, ami helyes, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy az idő nem engem fog igazolni, de azt vallom, hogy semmi nem történik az életben véletlenül, a többi pedig majd idővel kiderül...
Holnap végre péntek, a foci ezúttal kimarad, viszont Jam-buli, és pót-Mikulás lesz a Camelotban (mozgássérült ifjúsági klubunkban), így biztos nem lesz unalmas. Szombaton pedig valamikor irány Écs, és csak vasárnap jövök vissza a tervek szerint. Régen voltam kint "hosszabb" ideig, és most nagyon rám férne egy kis relax, semmittevés...
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Távkapcs

Nem, nem az Adam Sandler-féle vígjáték lesz a téma, még csak új "kapcsiról" sem tudok beszámolni. Tévénk távkapcsolója lesz a téma. Részben... :)
Nagy becsben tartjuk szegényt, mert megérdemli. Történt ugyanis, hogy pár évvel ezelőtt tesóm szakdolgozatát "írtuk". Vagyis ő írta, én pedig nyelvileg csinosítgattam, illetve a német nyelvű szakcikkek fordításában segédkeztem. A téma nagyon "izgalmas" volt: hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek műtét utáni szondás táplálása. Pff... Na, és tesókám besokallt egy picit. Ezt valamennyire meg is tudtam érteni, ugyanis nem volt egyszerű történet maga a diplomamunka sem, emellett bátyám ugye Ausztriában dolgozik, Győrben van a lakás, a szülők Écsen, -akkor még- barátnője Téten, az iskola pedig Szombathelyen. Tényleg nem volt egyszerű összehangolni... Na, és tesóm úgy kívánta levezetni a feszültséget, hogy a keze ügyébe kerülő első dolgot földhöz kívánta vágni. Nos, ez a tévé távkapcsolója volt. Még engedélyt is kért tőlem, én pedig jó testvér módjára beleegyeztem: miért is ne, ha egyszer ezen múlik a lelki béke? :) A kapcsoló egy nagy csattanás után ért földet, ami le/kieshet belőle, az le/kiesett, meg is roggyant kicsit, szóval azóta sincs jól... A -/-- gomb alig működik rajta... Hm... Aki ennek a gombnak a nevét megsúgja, vendégem egy sörre... ;)
De már úgy vigyázunk rá, mint valami kegytárgyra... Ennek ellenére tuti, hogy mindig leejtjük, kicsúszik a kezünkből, leszédül az asztalról, szóval rájár a rúd rendesen...
Tegnap este már alváshoz készülődtem, amikor sikerült levernem a fotelből... Juj, az elemek kétfelé gurultak, az elemtartó fedele pedig be az ágy alá... Utolsó utáni erőmet összeszedve felkeltem, megemeltem az ágyat, és találtam alatta egy teljesen ép állapotú üvegpoharat. Hogy az hogyan került oda, fogalmam sincs...
Ezen persze - ugyancsak nem tudom, miért - elkezdtem röhögni, de annyira, hogy elejtettem az ágyat... Csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy a műtött jobb lábfejem helyett a balra ejtsem az ágyikót... Huh, na akkor már nem röhögtem... :) Aztán még egy emelés után kihalásztam a kapcsoló maradványait, kerestem elemet az eltűnt helyett, majd eltettem magam holnapra... Vagy mára... :)
Ma semmi lényeges nem történt, ha csak az nem, hogy Gerely kollégával elkezdtünk németezni. Vagyis tanítok, nem tudom, mennyi kihagyás után... :)
Más... Néha spontán módon egészen mély, lelkizős írásokat tudok produkálni. Most pedig spontán módon inkább nem írok semmit... Mert nem csak rólam lenne szó... Sőt nem csak két emberről lenne szó... Sőőt lennének olyan szálak is a történetben, amelyekről én nem is tudtam... Sőőőt hivatalosan nem is tudok. Úgyhogy psszt...
Nehéz az élet.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

"Üzemszünet" után 2

Elég gyakran írok a blogra, de igyekszem figyelni arra, hogy a mennyiség mellett a minőség is rendben legyen, azaz többé-kevésbé színvonalas posztokat tegyek közzé.
De hogyan is születik meg egy bejegyzésem? Általában egy nap végén - mondjuk hazafelé buszozva - szoktam átgondolni, hogy történt-e velem olyan dolog, amit most azonnal "közhírré kellene tenni". Ha igen, akkor megírom, ha nem, akkor igyekszem fejben tartani azokat a kulcsszavakat, melyek alapján egy történetet bele szeretnék majd szőni egy későbbi írásba. Így bizonyos gondolatok letisztulnak, bizonyos vélemények finomodnak, megint mások pedig inkább a lomtárban kötnek ki. Ha ezekbe a kulcsszavakba nem sikerül kellőképpen belekapaszkodnom, akkor tűnhet egy bejegyzés összecsapottnak, nyelvtani hibákkal, szóismétlésekkel telinek, esetleg semmitmondónak, de ezek kiküszöbölésére igyekszem odafigyelni.
Most viszonylag későn jelentkezem új írással, ennek az okát majd lentebb leírom. De tény, ettől függetlenül pár dolgot másképp írtam volna meg, vagy inkább megírtam volna, ha mondjuk csütörtökön gépközelben lehettem volna. De most már mindegy...
Na, valahol ott tartottunk, hogy szerda este találkozom Esztivel. A találka megtörtént, vele, és másik két ismerősével a Gin Joe-ba ültünk be, kb. két órát beszélgettünk-hülyéskedtünk, szerintem jó kis este volt. Főleg, hogy jóval több, mint egy év után láttunk egymást. Ez a csak egyébként nagyon tud élni, tele van energiával, nem fél a kihívásoktól, és ezért nagyon irigylem. Bővebben erről csak azért nem írok, mert ez az én blogom, és nem az őve... :P
Volt a számítógépemmel egy kisebb gond. Minden egyes bekapcsoláskor a BIOS jelentkezett be, és mindig be kellett állítani újra a dátumot és az időt. Megtudtam, hogy ez azért van, mert az alaplapon lévő gombelem lemerült, azt kell kicserélni, de ez gyerekjáték. Na, én be is szereztem ezt a bizonyos elemet, és a gyerekjáték vége az lett, hogy a kis gondból csináltam egy nagyobbat: nem elég, hogy a régi elemet nem tudtam kivenni a helyéről, de a ház fedelét rögzítő csavart is sikerült elhagynom, valamint a nagy szerelgetés közepette ismét elmozdult a videókártya, így a monitor nem kapcsolt be. Tegnap este aztán tesóm kivette az elemet, én birizgáltam a kártyát, együtt visszapattintottuk a fedelet, így újra hesszelhetünk a világhálón. :)
Pénteken újra volt foci, nem volt rossz, ami viszont idegesít, hogy pár hét használat után elszakadt a kesztyűm... :S Most az egy dolog, hogy blokkot nem kértem, így lényegében b*szhatom, de az első két pár kesztyűt összesen 10 évig nyúztam, ez pedig alig egy hónap után tönkrement, és ez baromira idegesít...
Foci után sörözés volt megbeszélve Baluékkal, én azonban nem mentem, mert a Fókusz alatt már sikerült elaludnom, és csak éjfélkor ébredtem fel, amikor aztán már tényleg késő lett volna elindulni. Meg aztán másnap Anyuval Bécsbe mentünk kirándulni, így rám is fért a pihenés...
Az osztrák fővárosban töltött nap egész jól sikerült. A Shopping City Süd-ben kezdtünk, ahol én személy szerint most jártam először. Nos, az a hely hatalmas, egy egész nap alatt nem lehetne normálisan bejárni, nekünk pedig volt rá négy óránk. Ettől egy kicsit meg is ijedtünk, és egy kávézóba ültünk be levezetni a feszültséget. És a pincércsaj magyar volt. Vicces volt, megkérdezte, hogy "Kommt ihr aus Magyarországról?". Ez a mondat meg is alapozta a napi jókedvet, újult erővel keltünk útra. Viszonylag sokat bejártunk az üzletből, közben a C&A-ban vettünk nekem ezt-azt, és ettünk jó kis frankfurtert, friss-ropogós császárzsemlével, meg citromos ásványvízzel. Ami valami nagyon finom, csak kis hazánkban nem ittam még normálisat...
Ezután a Belvárosba buszoztunk, városnézés, majd a Rathausplatzon a karácsonyi vásár volt program.
Hm... Anyunak sajnos eléggé fájt a térde, én sem nagyon bírtam a tempót, le is szakadtunk a többiektől. De nem estünk kétségbe, feltaláltunk magunkat. Nézelődtünk, mászkáltunk, egy Meinl üzletben annyi édességet vettem, hogy még Gombóc Artúrnak is becsületére válna, de nem mindet saját fogyasztásra szánom, egy-két dolog bizonyosan elajándékozásra fog kerülni... :)
A Rathausplatz idén kimaradt az életünkből, de ez nem is olyan nagy baj: annyi ember volt, hogy az hihetetlen, meg a forralt bor sem volt az igazi a többiek elmondása szerint...
Ibolya kollegina szerint az egész blogon a "buszos sztorijaim" a legjobbak, így most megosztok veletek egy újabbat. Fél 6-ra volt megbeszélve a találka a busznál, de Anyuval elég hamar visszaértünk, nem akartuk, hogy ránk kelljen várni. A jármű nem parkolhatott az adott zónában, így csak a fel-és leszállás idejére állhatott meg... Hát, bakker, lett pár ősz hajszálam: tudtunk a busz rendszámát, és hogy a busz fehér. Nem hiszitek el: szinte minden magyar busz fehér volt! :) Meg aztán társainkat is elég nehezen fedeztük fel, Anyu ismert közülük pár embert, őket is csak látásból. A buszokról történő fel- és leszállást forgalomirányítók vezényelték, nagyon határozottan. Egy Alba Volán-busznak azért kellett visszaállnia a sor végére, mert amikor beért, a csoportból még senki nem volt ott... Egy cseh buszról pedig öt ember hiányzott, őket is tiszteletkörre küldték. Mi nagyon jól megoldottuk a témát, kb. 3 perc alatt felszálltunk, és jókora késéssel indulhattunk haza.
Monarchia kicsiben: magyarok, horvátok, csehek, szlovákok mindenütt, mutatóban egy-két osztrák is.
Viszonylag későn értünk Győrbe, éhesen-szomjasan-álmosan-izomlázzal terhelve, de azért nem panaszkodom, nagyon jó kis napot hagytunk magunk mögött.
Ma pedig kialudtuk magunkat, kajáltunk-beszélgettünk, a plázában vettem Nemzeti Sportot, meg a karácsonyi ajándékbevásárlásban hajráztam egyet... :) Most már csak pihi van napirenden.
A hét idézetének választott Jobbágy Károly-verset ide is bemásolom, mert nagyon tetszik, és szeretném, hogy akkor is el tudjátok olvasni, ha már nem ez szerepel az Idézek-rovatban. Íme:

Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját , mert könnyen
meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret , annak hallgasd meg baját, gondját, mert könnyen
meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor hidd el! - nem ő a hibás!

Még annyit, hogy a rendszeresen olvasott blogjaim közé felvettem Laú blogját. A 14 éves győri lány bejegyzésein mindig elgondolkodom, vagy éppen sírva röhögök! Ajánlom figyelmetekbe!
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Zavard össze a világot...

és mosolyogj hétfőn! Ha ez nagyon a nehezedre esne, jobbat mondok: menj el dolgozni/iskolába öltönyben - lányok meg mondjuk kosztümben- kedden! :) Még hatásosabb a dolog, ha nem egyedül teszed ezt!

Ma három munkatársammal együtt kivételesen öltönyben mentem dolgozni, tulajdonképpen minden ok nélkül... Jaj, hogy mit váltottunk ki ezzel...! :) Olyan kolléga, akivel eddig soha nem fogtam kezet, most a kézfogás mellett "Helló, Igazgató Úr!" köszöntéssel üdvözölt, csajok pusmogtak a hátunk mögött, illetve nem egy olyan csaj volt, aki megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok... :)
És persze a többség bőszen érdeklődött is kiöltözésünk okáról. Mentünk mi temetésre, esküvőre, randevúra, állásinterjúra; nyaltunk a befektetőjelölteknek, sőt, mi magunk is voltunk azok! :) Munkatársnőinket is faggatták, hogy mi lelt minket, szóval tényleg nagy volt az érdeklődés a mai napon irántunk! :)
És tényleg: mivel magyarázható, hogy mi négyen ma öltönyben mentünk dolgozni? Az égadta világon semmi magyarázat nincs rá! Csak úgy, mondhatnám...
Hajlamos vagyok rá, hogy egyes hangulatok/illatok/dallamok stb. rögzülnek bennem, és néha a legváratlanabb pillanatokban előjönnek. Most amikor ebben az esős-szutykos időben mentem ki öltönyben cigizni, teljesen "téli vizsgaidőszak"-hangulatom lett... Ez normális? :)
Egyik kolléganő megjegyezte, hogy ennyire hülyék nem lehetünk, hogy csak úgy megbeszéljük, hogy kicsípjük magunkat, és minden ok nélkül így megyünk be munkahelyünkre...
Pedig de. Ezek szerint vagyunk ilyen hülyék. És tök jó érzés volt! :)

Háromból kettő

A ráhangolódás tökéletesen sikerült, az előadás pedig... Nos, az már annyira nem... :)
Tegnap ugye a Veszprém simán nyert Szegeden, a Barcelona pedig Zlatan Ibrahimovic góljával verte a Real Madridot. Vajon hogy mondják svédül, hogy "Köszönöm Zlatan, Te vagy a király!"? :) Real-fan haverom ugyanis győzelmük esetére telefonos sírás-rívást helyezett kilátásba, ami elmaradt, én pedig nem hívtam, mert jó fej vagyok! :)
Ma csak 1-ig voltam melóban, utána mentünk a tanítóképző fősuli tornacsarnokába, ahol a már többször említett focikupát rendezték meg. Mi a hetente kétszer edző Fogyatékkal Élők Sportegyesületével (FÉS), valamint a szinte naponta együtt gyakorló, inkább tanulási zavarokkal, mint testi fogyatékkal élő soproni csapattal kerültünk egy csoportba. Az első két meccs pazar 0-12-es gólkülönbséggel zajlott le, de mivel viszonylag gyors volt a program, sor kerülhetett visszavágókra is... A második két meccsből már egy 1-6-os gólkülönbséggel sikerült kijönni...:) Az első két fellépésünk gyakorlatilag értékelhetetlen volt, semmit nem tudtunk csinálni, közünk nem volt a játékhoz... A FÉS elleni visszavágó nagyon jól indult, esélyünk volt a győzelemre, csak 2-1-re kaptunk ki, jellemző, hogy a mindent eldöntő gólt úgy kaptuk, hogy egy nagy védésem után hátvédünk odajött hozzám pacsizni, eközben pedig elkerülte a figyelmünket az a tény, hogy az ellenfél szögletet rúg, így ezt csúnyán benéztük... :) A Sopron elleni visszavágó? Nincs rá jobb szó: ihletett formában kezdtünk, hatalmasakat védtem, a csapat nagyon összeállt, míg az egyik ellenfél srác véletlenül fejbe rúgott, kis ápolás, orrvérzés-csillapítás után tértem vissza, és így kissé kótyagos fejjel nem nagyon tudtam koncentrálni, és 4-0-ra kikaptunk! :(
Azaz összességében négy meccs, 1-18-as gólkülönbség, a "legkülönlegesebb csapat"-különdíj, egy vigaszdíj bronzérem (csoport-harmadik hely...:P), egy tábla Milka-csoki, és az egyesületnek nyert két labda az összmérleg... De az érzés megfizethetetlen... :)
Utána az Árkádban kajáltunk, összefutottam Nikivel, aki győri, de még Szombathelyről ismerem, és talán említettem ehelyütt, mint blogom rendszeres olvasóját... :)
Majd itthon még németeztünk picit Edit sógornőmmel, akire a héten állásinterjú-hegyek várnak... Most én blogolok, Benkő feleséget keres, aztán Showder Klub...
Ja: akkor én is keressek "feleséget"? Egy próbát megér! :)
Szia! Ha a TK-n tanulsz, és ma lett volna tesid, de a mi focink miatt elmaradt, viszont a tanárotok nem engedett benneteket haza, sőt még jelenléti ívet is íratott, Te pedig barátnőiddel unaloműzésképpen pingpongoztál, akkor azt hiszem, hogy Téged kereslek. Barna hajad van, farmerban és sötétkék melegítőben voltál, és a mosolyodtól majdnem elájultam. Ha valahogy idetévednél, adj jelet! ;)
Khm... Talán egyszerűbb lett volna leírni, hogy láttam egy helyes lányt a csarnokban, de az túl snassz... Meg aztán mint tudjuk, a szándékosság porcelán, a véletlen lehet fatál is! Vagy valami ilyesmi! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kevert

Pár dologról írok, Vegyesfelvágottnak túl rövid lenne, más cím meg nem jutott eszembe. Ezért most éppen Kevert. De senki nem kevert senkivel, szóval ne tessék asszociálni... :)
Szóval tegnap délelőtt Écsen voltam, átlapoztam a heti Kisalföldeket. Most először láttam olyat, hogy az "utca embere"-ként megszólított egyik leányzó simán verte a Mosolyalbumban szereplőt. :) Ja, és nem, nem akarunk pasikat Nap szépének! :D :D :D
Délután pedig Balázs kézimeccsén voltam az Egyetemi Csarnokban, döntetlent játszottak, és Zácci egész ügyes volt.
Ezután az Üveges nevű műintézményben tárgyaltuk meg a mérkőzés tapasztalatait - micsoda pultoslány van ott, Te Jó Éééég! :D -, majd tesóm eltaxizott minket Katáékhoz, ahol aztán éjszakába nyúlóan beszélgettünk pár doboz sörike társaságában.
Ma pedig ráhangolódok a holnapi focikupánkra, igazi rangadókkal. Kézilabdában Szeged-Veszprém (Hajrá, MKB!), fociban pedig este el classico, azaz FC Barcelona-Real Madrid CF rangadó lesz. A gránátvörös-kék egyesületet napra pontosan 110 évvel ezelőtt alapították, remélem, győzelemmel teszik felejthetetlenné ezt a születésnapot. :) Mert a Barcelona Mes que un club, azaz több, mint egy klub. Még innen a távolból is! :)
Jaj, majdnem elfelejtettem. Micsoda közönségcsalogató táncitánci a Vidi-ETO meccs szünetében! Ilyet Győrben miért nem tudnak kitalálni? Biztos többen járnának ki a meccsekre, és már azt is értem, hogy a fehérvári labdarúgók miért is telelnek a tabella élén! :)
Na kb. ennyi. Mondanám, hogy meg egy bambi, de azzal most nem szolgálhatok.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Kigyúltak a fények

Mármint Győr Belvárosának ünnepi fényei. Gyönyörű, legalábbis amit én láttam belőle. Emellett az ünnep közeledtét az is jelzi, hogy tegnap megtartottuk mozgássérült sporttársaimmal a Győri Egyetértés SE hagyományos, vacsorával egybekötött évzáró közgyűlését a Marcal Étteremben. Ez az esemény most annyiban rendhagyó volt, hogy Szente Pista bácsi, aki az 1986-os alapítás óta az elnöki posztot betöltötte, lemondott, az ő utódját meg kellett választani. Pista bá'-nak az élete ez az egyesület az élete, rengeteget dolgozott érte. Mi pedig rengeteget köszönhetünk neki. Utódjának nem lesz könnyű dolga, sok gonddal kell megküzdenie. Nem egyszerű például támogatókat találni a fogyatékosok sportjára találni, a versenyszervezést, utazást, felkészülést pedig önerőből állami/önkormányzati támogatásból finanszírozni pedig szinte lehetetlen. Hallom azt is, hogy nem nagyon van "utánpótlás". Nem kerülnek be a fiatal mozgássérültek a rendszerbe. Így nem jönnek el sportolni, illetve nem jutnak el az egyéb szervezett programokra, amik pedig hatalmas élményt jelentenek, ezt saját tapasztalatból mondhatom.
Próbáltam gondolkodni annak okain, hogy miért van az, hogy "új arcok", fiatalok - nálunk fiatalabbak - miért nem tűnnek fel sorainkban. Nagyrészt ez a szülők hozzáállásán múlik. Vagy "eldugják" gyermeküket, legyen el jó esetben otthon, rossz esetben egy intézetben; illetve úgy nevelik fogyatékkal élő csemetéjüket, hogy a teljesen hétköznapi életre készítik fel, nem viszik őt sérült társai közé, és így nem is igazán tudatosul benne, hogy sérült. Ez nem biztos, hogy rossz megoldás, viszont tartom, sok élménytől fosztják meg így a gyereket...
Ott van az a lehetőség is - bár nagyon kicsi a valószínűsége -, hogy a sérültek "elfogytak", nincsenek tizenéves fogyatékosok. Kötve hiszem, hogy ez így lenne... De tény, szoktam mondani, hogy bárcsak idővel a konduktorok, gyógytornászok munkanélkülivé válnának, egész egyszerűen azért, mert nincs kivel foglalkozni... No, ez persze nem komoly, de azért elképzelni el lehet... :)
Meglepődve, irulva-pirulva hallottam a megyei MEOSZ elnökét, hogy minket diplomával-nyelvvizsgával rendelkező mozgássérülteket egyfajta példaképként állított társaink elé... Őőő... Ez olyan hülye dolog, mert egyrészt baromira rossz példakép lennék másrészt pedig nem egy diploma vagy nyelvismeret mutatja meg, hogy valaki milyen ember... Nyilván az érvényesülést megkönnyíti...
Meg aztán - bár már írtam, édesapámmal való kapcsolatom messze van az ideálistól - ezeknek a dolgoknak az eléréséhez az is kellett, hogy a család kiskoromtól kezdve sulykolta belém a tanulás fontosságát, mindenben segítettek, és olyan tanárok, diáktársak vettek körül, akikről ugyanezt elmondhatom. És emiatt nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Nélkülük nem tartanék itt, nem lenne ilyen munkahelyem, ennyi szép élményem a már letűnt diákévekből, nem lenne ennyi kedves barátom... És lehet, hogy erőltetett párhuzam, de nem állhatnék a kapuban minden pénteken a Győr Arénában; nem az lenne a kérdés, hogy Adrival, Katával, vagy épp Szandrával táncolok-e a Pirate-ban. Hanem mondjuk az, hogy mikor hozza már a postás azt a kurva rokkantnyugdíjat. Örülök, hogy ezt sikerült elérni, de ez egyedül, segítség nélkül nem lehetséges...
Egyébként jó kis este volt, jókat beszélgettünk olyan emberekkel, akikkel máskor év közben nem nagyon sikerül összefutni, finom volt a kaja, volt zene is... Ja, és még mindig a Marcal Étteremben pincérkedik Barna! Vele - épp tegnap számolgattuk - lassan 14 éve, 1996 júniusáig egy hittanos csoportba jártunk, és együtt bérmálkoztunk volna- ha szegény nem kapta volna el a rózsahimlőt, és ezért nem bérmálják meg külön, egy vasárnapi "normál" szentmise kíséretében. :) Nem sokat járok ebbe az étterembe, de ezzel a sráccal mindig tök jókat beszélgetünk, felelevenítjük a régi szép időket... Ja, és tegnap este meghívott egy mézes-fütyülős pálinkára, a "kulisszák mögött". Tegnap ez volt az egyetlen alkoholos ital, amit elfogyasztottam... :)
Hétfőn lesz a már említett focikupánk, december 11-én pedig Mikulás-ünnepséget tartunk. Lesz sztárvendég is - mármint a kicsit későn érkező Mikuláson kívül is :D -, akit egyelőre nem nevezek meg, mert még én sem hiszem el... :) Nem kell olyan húúúdenagy névre gondolni, de azért jó buli lesz, az biztos... :)
Más... A héten a pécsi tudományegyetemen egy 23 éves gyógyszerészhallgató végzett ámokfutást, egy 19 éves évfolyamtársát megölte, három embert pedig súlyosan megsebesített. "Itt van Amerika!"- olvasom több helyen. Én bízom benne, hogy ez nincs így, ilyen hülyék még azért nem vagyunk.
Persze mindkét politikai oldal állást foglalt a témával kapcsolatban, de bár ne tették volna, akkora sületlenségek hangzottak el, hogy csak lestem. Az ellenzék szerint normális kormány által vezetett normális országban ez nem történhetett volna meg. Hmm... Az egy dolog, hogy ezt a kormányt én sem tartom normálisnak, de az USÁ-n kívül például Német- és Finnországban is történt már hasonló szörnyűség, pedig ők aztán sok mindenben előttünk járnak. A kormány pedig egészen agyrém intézkedések bevezetését fontolgatja, például chipkártyás , fémkeresős beléptetőrendszer használatát az egyetemeken, főiskolákon... Oké, fő az óvatosság, de nem, itt azért még szerintem nem tartunk. A látszatintézkedések közepette megint elbújunk a lényeg mellett... Sokkal inkább azon kellene elgondolkodni, hogyan lehet egy nyugtatókon és antidepresszánsokon élő, alkoholproblémákkal küzdő ember gyógyszerészhallgató, ahol aztán mindenféle vegyi anyaghoz hozzáférhet. Illetve hogyan kaphat ugyanő fegyvertartási engedélyt... Igen, mindig vannak lyukak, hiányosságok egy rendszerben, de szerint erről az oldalról megközelítve sokkal könnyebben tehetünk valamit a probléma megoldására. Vagy a hasonló tragédiák megelőzésére, és akkor ez a fiú nem halt meg hiába...
Tegnap a közgyűlés előtt Katával találkoztam, kutyát sétáltattunk, beszélgettünk, majd odakísért az étteremhez. Valamint megbeszéltünk egy mai "randit", így én most lassan kimegyek Écsre, majd délután vissza, és beülünk egyet valahová beszélgetni. Holnap pedig relax. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek! :)

A lányok ÍRtak :)

Eszti itthon van!!! Juhéjj! :) Ő egy volt kollegina a teleshopból - hát a kép alapján rá lehet jönni...:) -, egy nagyon kedves, vagány leányzó, aki jelenleg Írországban dolgozik stewardessként, és most egy hétre hazalátogat. És szerdán találkozunk, ha minden jól megy. Tegnap este MSN-en tudtam meg a jó hírt, hogy ma utazik haza. És jaj, de furcsa volt azt írni egy légikisasszonynak, hogy majd jelentkezzen ám, ha leszállt a gépe! :) Nagyon régen láttuk egymást személyesen, így nagyon várom már a találkát. :)
Este Esztitől elbúcsúzva nézegettem a blog statitsztikáit, ahol látszott, hogy tegnap összesen hétszer kattintottak az oldalra Írországból. Azt hittem, Eszti szemezgetett az írások között, de nem, vagy éppen nem csak, ezt nem tudom... :) Egy ugyancsak Dublinban élő ex-osztálytársnőm írt ugyanis iwiwen, hogy idetévedt, olvasgatta az írásaimat, és nagyon tetszett neki. Nagyon jól estek ezek a kedves sorok, és annak is örültem, hogy immáron több, mint nyolc év után hallottam róla. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem egy ismertebb honlap blogrovatába írogatni, akkor több emberhez eljutna, és talán többen írnának véleményeket is. Én ehhez egyelőre kevésnek érzem magam, de az ötlet azért szöget ütött a fejembe... :) Hogy is fogalmaztál? "Egy kicsit szomorkásnak tűnsz néha, de egyébként teljesen rendben van, olvasmányos, friss, őszinte, kedves." Örülök, ha így gondolod, mert a cél tényleg ez lenne, de nem hiszem, hogy írásaimmal túl sok embernek mondanék újat, meg aztán pár ismerőst leszámítva nem sok embert érdekel. Szerintem. De a gondolat elültetve! :)
Nem tudom olvasod-e, de még egyszer köszi, hogy írtál! Nevet csak azért nem írok, mert Te akartál úgy írni, hogy más ne lássa... :)
Ha már Írország: még mindig nagy visszhangja van a nemrégiben lejátszott ír-francia foci VB-pótselejtezőnek. Mint ismeretes, Thierry Henry, a Barcelona csatára gólpassza előtt kézzel szelídítette meg a labdát, így közvetve csalással ejtették ki az íreket. Hát oké, sportszerűtlen volt, de nem kell belőle Antikrisztust gyártani, szerintem ösztönösen cselekedett, szerintem a nagy tét miatt bárki megtette volna... A bíró pedig vagy észreveszi, vagy nem. Most épp nem vette észre. Ja, és nem vagyok a francia válogatott rajongója...
Írtam a "gordiuszi csomó"-ról. Nos, a megoldás valóban jött magától. Létszámhiány miatt holnap nem lesz céges foci, így el tudok menni az évzáró vacsira. Hétfőn viszont mindenképpen megyek a mozgássérült focira, ha nem is egykor, de kicsit később elkéredzkedek előbb...
ETO: tegnap este vereség, kiesés, letargia, nihil... Azaz 1-0-ás vereség, és kiesés a Magyar Kupában a Honvéd ellen... Játék, hajtás, lelkesedés, támadójáték nulla, nagyon csalódott vagyok. A fiúk hazai pályán erre az évre ezzel a "teljesítmény"-nyel búcsúztak el szurkolóiktól. Szégyen és gyalázat. A vicc az egészben, hogy ez a csalódottság pár nap alatt elmúlik, és már most várni fogom a márciust, a bajnoki rajtot...
Holnap tehát vacsi, szombaton lehet rögtönzünk Katával egy névnapozást, de az is lehet, hogy otthon Écsen fogok punnyadni. Majd kiderül... A jövő hét sem lesz unalmas: hétfőn foci, kedden Rékával Segafredo, szerdán ugye Esztivel megyünk valahová... Jövő szombaton meg Bécs, Stadtrundfahrt meg karácsonyi vásár Anyuval. Úgyhogy nincs itt unalom, kérem szépen! :)
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Marketing alapismeretek

Több ismerősöm is szóba hozta személyesen a "poharas PR-es"-posztot. Erről pedig eszembe jutott valami. Ezt még régebben olvastam - tehát NEM SAJÁT! -, de nagyon jó, gondoltam megosztom veletek.
Ismerkedjünk meg egy kicsit alaposabban a marketing alapfogalmaival! :)

Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Odamész hozzá és azt mondod:
"Fantasztikus vagyok az ágyban".
Ez a Direct Marketing.

Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Odamész hozzá és megszerzed a
telefonszámát. Másnap felhívod és azt mondod:
"Szia, fantasztikus vagyok az ágyban".
Ez a Telemarketing. (höhö... a szerk. megjegyzése:D)

Barátaiddal vagy egy partin és meglátsz egy fantasztikus lányt. Egyik
barátod odamegy hozzá és rád mutatva így szól:
"Ő fantasztikus az ágyban".
Ez a Reklám.


Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Fölállsz, megigazítod a
nyakkendődet, odamész hozzá és töltesz neki egy italt. Kinyitod neki az
ajtót, fölveszed a táskáját miután ő elejtette. Felajánlod, hogy
hazaviszed, majd ezt mondod:
"Mellesleg, fantasztikus vagyok az ágyban".
Ez Public Relations (PR).

Beülsz az autódba, lassan hajtasz a városban és a nyitott ablakon át
minden járókelőnek odakiáltod: "Fantasztikus vagyok az
ágyban!"
Ez a Spam (kéretlen reklámküldemény).

Látsz egy fantasztikus lányt egy partin. Ő odamegy hozzád és így szól:
"Hallom, fantasztikus vagy az ágyban".
Ez a Brand Recognition (Márkafelismerés).

És ha az aktus után azt mondja: "Hááát, tényleg fantasztikus vagy az
ágyban!"
Akkor az a vásárlói elégedettség.

És ha hozzád megy, akkor az a márkahűség!

Oltás után

Tegnap volt a nagy nap. Megkaptam a H1N1 elleni, és az általános influenza elleni oltást is. Két szuri egyszerre, a két vállamba. Ki lehetett bírni, igazából semmi mellékhatást nem érzek. A bonyodalmat az okozta, hogy még mindig meg vagyok fázva, és így elvileg nem ajánlott az oltás. De én jól érzem magam, közérzetemmel nincs gond, lázas nem vagyok, így bevállaltam a kockázatot. A legegyszerűbb magyarázat az, hogy most az oltás házhoz jött, máskor nem tudom, hogyan kerülnék a közelébe. Meg aztán kell az adrenalin: más qaudozik, krosszmotorozik, én meg megfázva beoltatom magam... :) Oltás után fodrásznál voltam, és szóba került, hogy épp most kaptam meg az injekciókat, az egyik vendég le akarta beszélni a fodrászt, hogy megnyírjon, mert hogy én vírushordozó lettem. Igen, valószínűleg az alatt az egy óra alatt. Biztosan.
Gordiuszi csomó: kicsit furcsa helyzetben vagyok, nem tudom, hogyan fogom megoldani, de nem is agyalok rajta, a megoldás majd jön magától, legalábbis remélem. Pénteken ugyanis lesz ez a szokásos céges foci, amit nagyon szeretek, és nem szívesen hagyom ki. És ugyanakkor lesz a mozgássérült sportolók évzáró vacsorája, amire én is szívesen mennék, de a focit nem szívesen hagynám ki... Pedig az étteremben is lesz pár olyan emberke, akivel ez lenne az évi egy alkalom, amikor találkozhatnánk... Szerintem a focit fogom választani... Hétfőn viszont lesz az évente megrendezett fogyatékos focikupa a Tanítóképző Fősuli tornacsarnokában, ami ráadásul Kiki barátunk emlékére immáron Nagy Krisztián-emléktorna néven zajlik... :( Odda is nagyon szívesen mennék, de... Délután 1-kor kezdődik, és nem akarok olyan korán lelépni melóból... Pedig számítanának rám ott is, csak túl korán lesz... Nem tudom, mit fogok csinálni... :( Amúgy furcsa, de nem nagyon szeretek sorstársaim ellen védeni, mert... Mert kiszámíthatatlanul játszanak. Veszélyesebben... Nem tudom, merre lőnek, mekkorát, felugranak-e, ha eléjük vetődök... Ez persze természetes, benne van a pakliban, csak tény... És mennék oda is szívesen, de most melóból tényleg nem akarok lógni... Majdnem azt írtam, hogy a fogyatékos focistáknak koordinálatlan a mozgásuk... Pff... A koordinálatlan mozgásról és rólam azért tudna mondjuk egy-két lány mesélni, akivel már táncoltam... :D :D :D Amúgy védeni pont úgy szeretek, mint táncolni, csak utóbbit kissé körülményesebb gyakorolni. Több okból is... :)
Zenedoboz: felvettem iwiwre ezt az alkalmazást. Elég fura, mert nagyrészt "nyálas", szerelmes számokat vettem fel... Ha érdekel, az adatlapomon megnézheted őket, de szerintem egy-két muzsikához itt majd még írok magyarázatot... :)
Hmm... Igen, ki szoktam ülni a függőfolyosóra zenét hallgatni. Buli vagy meccs után, tehát "felfokozott" állapotban - és persze ha az idő is jó -, sört is viszek, amúgy csak cigit... És szeretem, mert kikapcsol, lehet "relaxálni", gondolkodni... Ezt csak azért írtam le, mert ilyenkor elég gyakran ilyen "zenedobozos" zenéket hallgatok... :)
Sport: ma 5-ig dolgoztam, de holnap nem húzok rá annyit, mert 5-től ETO-Honvéd MK-visszavágó. Aztán márciusig elbúcsúzunk a stadiontól... Sálat-sapkát bekészítek, de szerintem még bundabugyit is... :D
Van egy nóta. A Die Prinzen együttes Deutschland című száma. Ebben az együttes görbe tükröt tart hazája, Németország elé. A vicces-irónikus dalban van egy olyan rész, hogy"nur eine Kleinigkeit ist hier verkehrt, und zwar, dass Schumacher keinen Mercedes fährt.". Ami kb. azt jelenti, hogy "ebben az országban csak egyvalami nincs a helyén, méghozzá az, hogy Schumacher nem Mercedest vezet." No, ha nem is túl nagy, de minimális esély van rá, hogy ez most megdőljön. Erősen tartja magát ugyanis a pletyka, hogy Schumi a Brawn-utód Mercedesnél Rosberg csapattársa lesz. Én nem nagyon hiszem, hogy elhagyná a Ferrarit, de azért várjuk ki a végét.
Na, ennyi, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 11

A hétvége szinte már szokásos módon a céges focival kezdődött. Ez most annyiban volt kicsit különleges, hogy felavattam az új kesztyűmet. És nagyon meg vagyok vele elégedve. Úgy tapad bele a labda, olyan lövéseket fogtam meg, hogy csak ámultam magamon. :) Kissé pechesre is sikeredett ez az egy óra játék, mert hasba is rúgtak, meg arcon is, sőőt egy lövést úgy "védtem", hogy ráültem a labdára... Maradjunk annyiban, hogy ráültem bizonyos dolgokra, és nagyon-nagyon fájt... :S :D
A szomszédos pályán valamilyen bajnoki kispályás meccset játszottak, és amikor egyszer visszadobtam nekik a labdát, úgy köszönték meg, hogy "Köszi, Gábor!". Magyarul valószínűleg ismertek, de én ugye szemüveg nélkül védek, ők elég messze voltak, így fogalmam sincs, hogy kik lehettek... Azt tudom, hogy Aranycsapatnak hívták a csapatot -szerények...:)-, és ez valahonnan, kb. iwiwről ismerős is nekem, de tényleg lövésem sincs, hogy ki köszönt rám...
Foci után hazajöttem, kaja, és fürdés után mentem a Laposra, amolyan céges bulira. Kicsit ijesztő volt már sötétben az élményfürdőtől kigyalogolni, meg át is rendezték már kissé a terepet, de kb. fél óra késéssel odaértem, kisebb logisztikai bravúr volt... :) Egyébként Ibolya kolleginát "búcsúztattuk", aki végülis marad a cégnél, csak éppen egy másik részlegen fog tovább dolgozni. Iszogattunk-beszélgettünk, jó kis este volt. Csak sört, meg Jägert ittam, de mivel Geri kolléga jószívűen elosztogatta felesben vásárolt pizzánk nagy részét, eléggé fejbevágott az ital... Nagy meglepetésemre felbukkant a színen Andris barátom is, aki tesómék lakodalmán volt a vőfély, és én kb. azóta nem is találkoztam vele. A srác hozta a formát, ment a hülyülés ezerrel... Andris Ibolya stílusát Hernádi Juditéhoz hasonlította, én pedig a magas labdát lecsapva mellesleg hasonlítottam a kolleginát a művésznőhöz. No, ez azért elég gáz, mert ha nem kérek elnézést, akkor egy disznó férfi vagyok, ha meg mégis exkuzálom magam, akkor az arra enged következtetni, hogy bármi gondom lenne a kollegina testi adottságaival. Ami nincs így... :) Ilyen előzmények után tegnap este elkezdtem röhögni, mikor a Csillag születik-ben megláttam Hernádit... :) Ja, és ha már a tehetésgkutató műsor: régebben, mikor még sokat chateltem, és megkérdezték, kb. hogy írnám le magam, általában az volt a sablon-válasz, hogy ronda és fárasztó vagyok, mint a Jáksó. :) Most ha megkérdeznék, mennyire vagyok sérült, azt válaszolhatnám, hogy nagyjából annyira mint Veres Robi, azaz MC DC. Ahogy utánaolvastam, nagyon hasonló a sérülésünk, és kb. hasonlóan közlekedünk. Úgy vettem észre, hogy talán valamiféle tapintatból nem nagyon mutatják Robit "egész alakosan", ami nem is baj, én legalábbis utálom magamat videón viszontlátni. A fotókkal még elvagyok. :) Amúgy tök furcsa, mert szimpatikus a srác, meg minden, mégis azért szurkolok, hogy ne nyerje meg ő a vetélkedőt, mert akkor soha nem moshatná le magáról, hogy csak azért nyert, mert fogyi. A tegnapi adásban is idéztek olyan véleményeket, hogy bármelyik pesti aluljáróban találni olyan emberkét, aki jobb freestlyle-rappet tol, mint MC DC, ami már jelzésértékű...
No, de vissza a céges bulihoz: valamikor éjfél után hazajöttem, és itthon még két doboz sört megittam levezetésként, a szokásos cigi és mp3-lejátszó társaságában, a függőfolyón, ugyancsak szokás szerint. :) Az előző bejegyzésben írtam, hogy igyekszem minél kevesebbet agyalni hülyeségeken. Na, ezt újfent sikerült megcáfolnom...
A másnap... Jaj de rosszul voltam én reggel... És jaj, hogy én mennyire utálok másnapos lenni... Szerencsére viszonylag hamar magamhoz tértem, de hajnali 12 óra táján fölhívott egy pénzügyi tanácsadó emberke, akivel nyár vége felé találkoztunk, hogy lassan megejthetnénk decemberre megbeszélt összeülésünket. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, ugyanis még mindig a "szokj le a cigiről, és ne menj minuszba a bankkártyáddal!" szövegek voltak műsoron. Amikben persze teljesen igaza is van emberünknek, de ezeket magam is kapiskálom, pedig nem vagyok semiféle tanácsadó... Amúgy szegény, ha sejtette volna, mennyire nem vagyok kommunikatív állapotban, biztos nem akkor hívott volna fel.
Délután a Mekibe mentem, ahol egy ilyen kedvezményes kupon felhasználásával vettem sajtps McRoyal szendvicset, és életemben először BigMacet. Ez utóbbi nem is olyan rossz, csak hát amolyan NIE (=nehéz intelligensen elfogyasztani)-kategória, és ha már nie (ami németül ugye azt jelenti, hogy soha): társaságban soha nem fogok ilyet enni, az tuti... :)
Ezután pedig Andrással és Kutyával a Dreherben megnéztük a Vidi-ETO-t.0-0 az őszi bajok otthonában, nem vallottunk szégyent. Főleg, ha Nicorec bombája nem a kapufát találta volna telibe... Szerdán még lesz egy Magyar Kupa-meccs a Honvéd ellen, aztán téli szünet következik... :(
Most is maradtunk picit a meccs után, és nagyjából 7 óra táján érhettem haza...
Ja, egyébként Németországban kirobbant egy egész Európát érintő bundabotrány. Magyarországon 13 bajnoki meccset vizsgálnak így utólag. Hát amilyen kiszámíthatatlan és rapszodikus néha a csapat, nem lepődnék meg, ha mi is érintettek lennénk... Sokan már kizárásokat, meg hasonló szankciókat emlegetnek, de szerintem ez nem ilyen egyszerű. A bunda a doppinggal együtt a sport olyan rákfenéje, amit felszámolni szinte teljességgel lehetetlen. De természetesen küzdeni kell ellene. Az azonban nem megoldás, hogy egy csapatot kizárnak. Ha egy kapust lefizetnek, hogy engedjen be egy gólt, nem nem lehetetlenítgetnek el válaszként egy egész klubot... Kíváncsian várom a fejleményeket...
H1N1: holnap oltás lesz a cégnél. Mivel meg vagyok fázva, engem szerintem nem oltanak be. Én viszont szeretném elkérni az anyagot, mert kórházi ismerősöm beoltana. Mondjuk nem nagyon hiszem, hogy odaadják...
Rádió: hát ez borzalmasan szörnyű... Annyira tökismeretlen zenék vannak, a beszélgetések ízetlenek-langyosak, az egész annyira amatőrnek tűnik. Még a Jáksó is csak szokja a technikát, élő adásban nem sikert számot elindítania, majd beszélt a technikusokkal adásban. Vicces volt... :) Így marad Rádió1, de most megtaláltam a Sláger Rádiót is: itt a "Magyar Zene"-dobozban.
Egymás szemében: igen, az iwiw-alkalmazás. Nem nézem meg gyakran, csak ha nagyon ugrik a rám adott szavazatok száma... Tegnap egy nap alatt tíz szavazatot kaptam, és javultak az átlagaim. Valaki nagyon szeret... :)
Reklám: elkezdtem reklámozni a blogot. Nem kell semmi nagy dologra gondolni, a buszon szoktam azzal szórakozni, hogy a párás ablakra felírom, hogy GosziBlog:) A múltkor a dugóban elég lassan ért be a busz a szökőkúthoz, és két morcos csajszi ült velem szemben, akiknek ténykedésemmel mosolyt csaltam az arcára... :) Azt mondjuk sose tudom meg, hogy rám kerestek-e a gúgliban... :( :D
Újhold: már a mozikban a Twilight-saga következő része. Fogalmam sincs mi az, annyit tudok, hogy ez valami csajos-misztikus izé. De annyi lány volt a Plázában moziban pénteken... :) Ennyit én még egy légtérben szerintem nem is láttam egy kupacon... Egy Justin Timberlake-koncert lehet ilyen, gondolom...:)
Mondjuk most igazából egy lány érdekel. Nagyon sokszor eszembe jut, és nagyon hiányzik... És lehet, hogy...
Na, sziasztok, puszik, pacsik! :)

Az optimizmusról

Amikor kommunikáció szakon a PR-szakirányt választottam - public relations, talán közönségkapcsolatoknak fordítható, és a közhiedelemmel ellentétben nem "píár"-nak, hanem az MTA ajánlása szerint magyarosan "péer"-nek ejtendő, bár így nyilván "kevésbé menő" :) -, már a legelső szakirányos órákon azt sulykolták belénk, hogy egy PR-es legfőbb feladata leegyszerűsítve az, hogy azt kommunikálja, hogy az a bizonyos fél pohár víz félig tele van, nem pedig félig üres.
Szép gondolat, követendő hozzáállás, én viszont sajnos nem tudtam maradéktalanul elsajátítani. Vagyis az optimizmus egy elég furcsa és sajátos formáját választottam. Általában úgy állok hozzá mindenhez, hogy a lehető legrosszabb végkifejletre készülök fel, ami ha bejön, akkor ugye papírforma, ha nem jön be, akkor pedig öröm és "bódottá". Ezt én tényleg nem nevezném pesszimizmusnak, de igazából realizmusnak sem, mert annyira rossznak azért nem érzem az életemet. :)
Sok csalódástól megóv ez a felfogás, de gyanítom, jó pár örömtől, és pozitív élménytől pedig megfoszt.
Érdekes, hogy ha valami negatívum van, akkor keresem a megoldást, agyalok a megoldási lehetőségeket, "plusz energiák szabadulnak fel". Viszont ha túl jó periódusban vagyok, az már egy kicsit gyanús, és "várom" a rosszat.
De mindezek mellett igyekszem minél kevesebbet agyalni hülyeségeken - főleg a másokén. Fentebb leírt kissé fura gondolataim ellenére azért vidám alapbeállítottságú emberkének tartom magam, akit az élet megtanított arra, hogy fenntartásokkal fogadjon bizonyos dolgokat. De nem hagyom magam "megtörni"... :)
Most egyébként ha óvatos optimizmussal is, de látok egy icipici fényt pislákolni ama bizonyos alagút végén. És ezt a fényt nem a közeledő vonat adja, hanem egy lány szép szemeinek csillogása... :) - jujjuj, ez most így nagyon nyálas? :) -. Na mindegy, erről nem írok többet... :P
Egyébként tényleg minden okés, azt hittem haldoklom, de mára nagyjából kilábaltam a megfázásból, így a holnapi focinak és céges összeröffnek - Lapos-Pirate tervezett útvonalon - nincs akadálya. Mint ahogy a szombati kocsmai Vidi-ETO-nézésnek sem... :)
Éjfélkor elnémult a Sláger és a Danubius, elindult a Class, és a Neo FM. Egyelőre egyiktől sem vagyok elájulva, nekem a szövegek-felkonfok, szignálok unalmasnak tűnnek, a zene pedig... Nos, én sok féle zenét hallgatok, de ezek aztán tényleg rétegmuzsikák, amiket én például még csak-csak meghallgatok, de a Slágerhez szokott Mariska néni a konyhában sütés-főzés közben aligha... Ja, hogy én célcsoport vagyok? Gyúrjatok még, vazze! :D
Most pedig fürdés, kaja, aztán vízkőmentesítem a kávéfőzőt! Ma is de utáltam kávé nélkül magamhoz térni... :/
Ja, és persze Boldog Névnapot, Anyu! :)

A Brawn GP nem vész el

Csak átaéakul. Tegnapi hír, hogy a Mercedes 75%-os tulajdonrészt vásárolt a tavalyi év újonc-meglepetés-egyéni és konstruktőr világbajnok csapatában. A McLaren-ben birtokolt tulajdonrészétől pedig megválik a német autógyártó, de 2015-ig még fog motort szállítani a csapatnak.

A Honda-utód istálló új neve Mercedes GP lesz. Azt azért remélem, hogy megtartják az autó régi festését, mert szerintem egyszerűsége mellett is az egyik legszebb gép Brawn-éké volt a száguldó cirkuszban.
Bivalyerősnek hangzik, hogy Ross Brawn és Norbert Haug, a konstruktőr-, és a motorzseni -vagy inkább a motorzseni embere- még szorosabban fognak együtt dolgozni.
Kissé szerencsétlennek tartom egyébként, hogy a McLaren a tervek szerint két angol - Button és Hamilton -, míg a Brawn két német - Rosberg és Heidfeld - pilótával fog harcba szállni a győzelmekért. Ez egyrészt unalmas, másrészt a szponzorok számára a piacot is leszűkíti, legalábbis szerintem. De hát ők gondolom ezt nálam sokkal jobban tudják... :)
Ja, természetesen a Mercedes csapat tiszteletére győzelmek esetén a német himnusz fog szólni a jövőben...
És ezennel "elavult" az összes F1-es relikviám: A BMW-csapat már nem létezik, Kubica már a Renault-nál; Brawn sincs már, Barrichello pedig a Williams sofőrje lesz jövőre. 2010-ben frissítenem kell a kollekciót! :)
Ha már ennyit autózok ma: a minap olvastam egy nagyon érdekes cikket az autóipar történetének legnagyobb bakijairól, legcikibb autóelnevezéseiről. Tényleg tök jó, érdemes elolvasni, de én kettő sztorit kiemelnék.
A Mitsubishi Pajero terepjáró nevét egyes spanyol nyelvterületeken Montero-ra módosították: ott ugyanis a Pajero szó a szlengben önkielégítőt jelent.
És a végére egy kis skandináv nyelvlecke! :D A Honda Fit, amit nálunk Jazz-ként forgalmaznak, Európában eredetileg Fitta lett volna, de ez svédül, dánul és norvégul puncit jelent.
Az eredetileg tervezett névvel, és hozzá - valóban - kitalált szlogenekkel: "Kívülről kicsi, de belül tágas" vagy "Élvezet minden nap", elég vicces, és ütős reklámkampány társulhatott volna az autóhoz. Persze, elsősorban Észak-Európában.

Bulifotók :)

Kaptam Balázstól pár képet a szombati buliból! :) Kettőt föltettem az iwiw-re -amúgy az adatlapomat is frissítettem-, de a kevésbé publikusak közül egy-kettőt ide rakok fel. Iwiwen bárki láthatná, ide meg csak az igazán fanatikusok látogatnak el rendszeresen! Ez, jaj, de nagyképűen hangzott... :)
Na, akkor lássuk:Őőő... Na jah... Balázzsal, az ünnepelttel vagyok egy képen, aki felpróbálta Barca-mezemet. Én meg emiatt ugyebár félpucéran. Pazar... :D

Katával. Na, ez a kép felkerült iwiw-re is, meg itt a blogon is már nem tudom, hányadik fotó látható Róla. De hát megérdemli. Ahogy manapság mondani szokás: szeri van! Na, de nem úúúgy... :)
Itt pedig Lacival vagyok látható, aki Adri barátja. Na, nem az az Adri, aki egy pár bejegyzéssel ezelőtti képen látható. Annál is inkább, mert az ő párja Zoli. Ja, és ez a kép egyike azon ritka rólam készült felvételeknek, melyekkel elégedett vagyok. Csak a sör és a cigi miatt került tiltólistára... :)
Na, szóval jó kis buli volt ez, de tényleg...

ZelesBaluBuli- reloaded

Nah, egyelőre még próbálok éledezni haló poraimból, de gondoltam összeszedem magam, és rittyentek ide egy kis beszámolót a tegnap esti banzájról. Azért is mert Balázs megemlítette, hogy ha már a tavalyiról is volt egy összefoglaló a blogban, akkor idén se maradjon ki. Balázsom, kívánságod számomra parancs! ;)

Mielőtt rátérnék az események elmesélésére, megosztom még veletek, hogy tegnap délelőtt, amikor mentem haza Écsre szüleimhez, a 14-es és az écsi busz sofőrje is eltévedt. Hát én ilyet még nem értem: majdnem elmentünk Csanakra. :D
No, de délután a 16.10-es busszal jöttem is vissza. Írtam egy CD-t, készülődtem, aztán valamivel este 7 táján értem Katáékhoz a házibuli helyszínére. Elég hamar elkezdtünk melegíteni, túlestem egy premieren is: életemben először ittam pezsgőt energiaitallal. Na, az azért nem volt gyenge. Ezenkívül volt sör, házi pálinka, Metaxa, mézes meggylikőr, Hubertus, meg Martini is. Khm... Ezek közül egyet hagytam ki... :)
Persze azért volt kaja is, jó kis zsíros deszka lilahagymával, virsli, meg az ilyenkor szokásos nasik. Meg volt két kutya is, nekik azért megkegyelmeztünk... :)
A társaság? Balázs barátai, osztálytársai és voltak jelen, köztük két egykori tanítványom, Döme, és Gergő. Pf... Ez még mindig olyan szokatlan... :D Jó arcok, nagyokat hülyültünk, jó volt a hangulat. :)
Egyébként meg tök fura, hogy a második legidősebb emberke voltam a társaságban, egy tízessel vertem a társaság nagy részét, de azért pertut nem kellett inni senkivel... :) Ha már ivás: azt nem mondom, hogy okosabban ittam náluk, de azért a rutin meg az évek ugyebár... :P
Az este számomra két legemlékezetesebb szövege Balázs barátomhoz köthető. Katával és Rolanddal, tehát az "öregekkel" kicsit félrevonultunk a konyhába, hagytuk kibontakozni az ifjúságot, mondhatnám nagyképűen... :) Na, és Balázzsal valamit meg akartam beszélni, közöltem is vele, hogy szeretnék neki valami fontosat mondani. Elég "elfoglalt" volt ugyebár, mondta, hogy jó-jó, majd később, de amikor nyomatékosítottam hogy neki fontos, rögtön ráért. :) Csak azt remélem, emlékszik is rá, hogy miről beszéltünk. :)
A másik: Balázsunk közölte velem, hogy szeretne velem meginni egy jägert. Mondtam persze, jó, jöhet. Mire ő közölte, hogy jäger nincs, csak tényleg jó lenne velem inni egyet. Hát nem jó fej ez a srác? :D
Ja, és több alapigazságom közül az egyik ismét bizonyságot nyert: tényleg kicsi a világ. Az egyik srác általánosból ismeri Fannit, mondjuk azóta nem is hallott róla. A másik dolog: kiderült, hogy az alattunk lakó óvónéni barátja nem más, mint Balázs osztálytársa, Moha. Mondjuk ő nem volt ott tegnap este.
Lányok is voltak, mondjuk mindegyikük a pasijával érkezett a buliba. Egyikükkel, Vivivel szerettem volna félrevonulni beszélgetni egyet: a saját magánéleti faszságaimról szerettem volna kikérni egy teljesen ismeretlen emberke véleményét. Ami akkor baromi jó ötletnek tűnt. A beszélgetés szerencsére ebben a formában elmaradt, nagy gáz lett volna... :/ Másról azért
beszélgettünk, közben pedig egészen sajátos módon iszogattunk. Képzelj el egy üveg sört, és egy nagy pohár Martinit, mindkettőt szívószállal. Beszélgetés közben amelyikünk épp a hallgató szerepét töltötte be, az kortyolt egyet a nála lévő piából, majd csere. Ez a cserélgetés-kortyolgatás viszonylag gyorsan ment, egyikünk sem használt többszörösen összetett mondatokat... :D A hatást éreztem...:)
Van az a rossz szokásom, hogy szeretek illuminált állapotban telefonálni. Nos, ez most is megtörtént. Mondjuk Dórit hivatalos ügyben, és előre megfontolt szándékkal hívtam, Fannival meg ugye meg kellett osztanom, hogy van egy új közös ismerősünk. Ez nem tűrt halasztást. :) Mondjuk az kicsit gáz volt, hogy Fannival beszélgetésünk végén közöltem, hogy "Dórikám, én lassan búcsúzom!" :D => ez legyen mondjuk a nap szövege-verseny harmadik helyezettje... :D
A képekről: az egyiken Balázs látható nővérével,Katával; a másikon az ünnepelt mellett én, valamint Balázs egy cimborája, aki ahhoz képest, hogy fradista, egész jó arc. :) De a nevét, ha agyonütnek se tudom megmondani, tegnap kicsit sok emberke nevét kellett memorizálni, ami nem sikerült hiánytalanul... :(
Az utolsó busszal terveztem hazajönni, ehhez képest fél 3 körül értem haza. Ma nyolckor keltem, összekapartam magam, elmentem az Árkádba kapuskesztyűt venni - ujjmerevítős adidas, 4990 forint volt, és elfogadták a wellness-utalványt!-, utána hazajöttem dögleni, délután 3-kor sikerült ennem is. :)
Ja, azt nem értem, hogy miért volt reggel a ruhámnak és a kezemnek erőteljes női parfűm illata... :D
Balázs! Még egyszer Isten éltessen sokáig, köszi a meghívást, a vendéglátást, nagyon jól éreztem magam! "Mi vagyunk a legnagyobbak, hej-hej!" Ugye? :D
Ja: a nehezén, a bejegyzésen túl vagyok, de egy kommentet azért kérnék ide a bejegyzés alá! ;)