Szupermen

Igen, így fonetikusan. Mert hát kicsire nem adunk. A nagy meg ugyebár nem fontos...:)
Tehát nem vagyok Szupermen. Így még két hetet itthon töltök, lábadozok, és a már említett fokozatosság elvét szem előtt tartva próbálom formába hozni magam, hogy mához két hétre már simán, problémamentesen tudjak helytállni munkahelyemen.
Na, szóval... Szombaton egy zalai túrát tettünk, unokatesóknak-nagybátyóéknak vittünk esküvői meghívót. Szép kis teljesítménytúra volt, teszteltem a műtött részeket, vagyis nem én, hanem kishazánk főútjai tesztelték. Rázkódtam rendesen, nem volt túl kényelmes utazás, de legalább hosszú évek után sikerült találkozni Erika unokatesómmal. És nem egészen öt hét múlva újrázunk, az esküvőn-lagzin.:)
Szombat este REAC-ETO volt, elég érdekes módon követtem figyelemmel: teletext, 887. oldal. Nem is tudtam, hogy a txt is le tud fagyni, most ez is megtörtént, a meccs amúgy 0-0 lett, és állítólag fostalicska volt az egész csapat, Hevesi művész úr gárdáját nem sikerült legyőznünk... A Fradi meg nyert 4-1-re a Bőcs elleni NB2-es szuperrangadón. Már semmi nem ment meg minket a Fradi feljutásától. Mondjuk a Ferencváros nélkül tényleg nem az igazi a bajnokság. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy nincs szebb győzelem az FTC legyőzésénél...:D
A kéziscsajok nyertek nagynehezen, így sorozatban harmadszor vannak ott a BL legjobb négy csapata között. Ez tényleg megsüvegelendő teljesítmény...
Tesóm autót cserélt! Opel Astra Classic II Caravan, asszem ez a teljes neve. Azaz kombi. Jól lehet bele pakolni, ami a Ring és Becsvölgye előtt nem egy utolsó szempont. :) Meghát ugyebár családos emberke lesz, így tényleg kell a hely...:D Én a Punto helyett kinéztem egy gyönyörűszép Opel Corsát, majd meglátjuk, lesz-e valami belőle...:)
Amúgy több helyre is vittünk esküvői meghívókat, ami szép és jó, csakhát mindenhol felmerült a kérdés, hogy én majd mikor megyek az esküvői meghívóval... Hmmm... Senkit nem akartam elkeseríteni, de annak baromi kicsi a valószínűsége, szerintem nagyobb eséllyel osztom szét a lottó ötösömet, minthogy valaha is a saját esküvőmet kellene szerveznem...
Amúgy péntek 13 alkalmából lottóztam, de nem jött be... Bakker, a fene gondolta volna, hogy 30 és 40 között kihúznak négyet...:/
Amúgy szinte teljesen jól vagyok, komolyabb gyalogtúrára viszont még egyelőre nem vállalkoznék. És teljesen összevissza alszom...:/ Délután alszom 2-3 órát, aztán vagy tévézek hajnalig, vagy felébredek legkésőbb hatkor... Fenébe.
Apropó Szupermen: medve megtámadja nyuszikát az erdőben. Már nagyon szorul a hurok, amikor jön Zorró, és kihúzza nyuszikát a slamasztikából, legyűri a medvét, majd kardjával annak bundájába vágja védjegyét, azt a bizonyos Z betűt. Nyuszika pedig eképp hálálkodik:
"-KÖSZI, ZUPERMEN!"

Helyzetjelentés 2.

Hm... Elég sokat kellett várni erre a bejegyzésemre, de ennek egészen prózai oka van: vagy nem voltam netközelben, vagy a gépem mondta be az unalmast, így téve lehetetlenné a neten való szörfözést, és egyéb velejárókat...
A számítógép hála Istennek és Laci informatikus guru barátomnak rendben van. A videókártyát kellett megigazítani, ez persze nem biztos, hogy szakszerű magyarázat, de nekem ez jött le...:)
Szóval ott tartottam, hogy múlt hét csütörtök. Asszem. Aznap varratlazítás történt, ami úgy zajlott, hogy gatya le, varraton doki tépett kettőt, két szisszenés után gatya fel, és Auf Wiedersehen. Aztán ennyi...
És mentem Écsre, a szülői házba. Vasárnapig. Ott ugye nincs net, olvasás, tévé, DVD, szóval teljes relax. Vagyis szinte teljes. Édesapám is ott van ugyanis, akivel, hogy finoman fogalmazzak, az ideálistól nagyon messze van a viszonyunk. Kiskoromban ez zavart, most már megszoktam, bár nem kellemes dolog. Nem, nem szoktunk egymással hangosan vitázni, egyszerűen két külön világ vagyunk. Amiről eltérő véleménye lehet két embernek, arról nekünk el is tér, mint rendesen, és képtelenek vagyunk egymással beszélgetni. Konkrétan nincs olyan ismerősöm, akivel ennyire nem találnám meg a közös hangot, mint vele. És itt nem is feltétlenül a szűk baráti körre gondolok, szinte bármelyik kollégám is ide tartozik. Ezt nem tudom miért írtam le, kikivánkozott, na... Békés egymás mellett élésre törekszem, szerencsére a ház nagy, el tudjuk kerülni egymást.
Tehát csütörtöktől-vasárnapig volt Écs. Baromi hosszú volt, de túléltem. Vasárnap Anyuval jöttünk be Győrbe, és az ETO-Kecskemét meccset végülis tévében néztem meg, egy sörike, és fornetti pogácsa társaságában. A Stadion nincs messze, de baromi sok, és magas ott a lépcső, nem akartam kockáztatni. Így zajlott le az első hazai ETO-meccs, 2,5 év után először nélkülem.
Nyertünk 2-0-ra, és hát ha összeszoknak a srácok, szerintem igencsak jó csapatunk lesz. :)
Hétfőn varratszedés, meg házidokinéninél lejelentkezés. A doki 6 hét pihit javasol, én úgy számolok, hogy egy, de inkább két hét múlva már szeretnék menni dolgozni. Jól vagyok, de azért még óvatoskodom, meg hát húzódik a seb rendesen...
A fokozatosság elvét követve próbálok újra formába lendülni, kedden először mentem le újságért, szerdán pedig elzarándokoltam a Plázába, na a buszozás nem volt kellemes, rázkódtam a buszon rendesen...:) Ja, és megvettem Kaiser Ede könyvét, akit a móri mészárlás miatt ítéltek tényleges életfogytiglanra, aztán idővel kiderült, hogy bár nem egy ártatlan bárány, de ezügyben teljesen ártatlan. A könyvet állítólag az ügyvédje szerkesztette az ő feljegyzései alapján, és hát tényleg nagyon olvasmányosra, tanulságosra sikeredett. Azt mondjuk nem értettem, hogy az eladó a könyvesboltban miért kérdezte meg, hogy miért kell egy gyilkost magasztalni...
Tegnap punnyadás, olvasás, PlayStation (az FC Basellal BL-nyolcaddöntőt nyertem a Manchester United ellen...:D), DVD.
Ma? Ma calzone pizza hamarosan, délután go Écsre, aztán holnap Zala, unokatesóéknak visszük az esküvői meghívót. Huh, de régen találkoztam már velük, és nagyon várom már. Nagybátyám is baromi jó fej, a vicces az, hogy ő fater öccse, de tűz és víz a két ember...
Ja: az ETO kupameccsn Kazincbarcikán is nyert, a visszavágóra a fent említett fokozatosság elve alapján- már megpróbálok kimenni...
A kézis csajoknál pedig bemutatkozott az új brazil szerzemény, Amorim. A név azért említésre méltó, mert eredetileg korábbi klubcsapataiban, illetve a brazil válogatottban művésznéven játszik, ez -Duda- kis hazánkban legalábbis kétértelmű... :D
Még egy nem vidám dolog: nagy megdöbbenéssel figyelem a németországi iskolai mészárlásról szóló híreket. Mi még szerencsére "csak" a tanárveréseknél, "diáktárs-alázásoknál" tartunk, bár tartok tőle, nem ez a végállomás, a rossz példa ragadós, csak idő kérdése, mikor akad nálunk is egy ilyen idióta, akinek elborul az agya....
Ennyi. Jó Hétvégét Mindenkinek!

Helyzetjelentés

Az volt a terv, hogy a táppénz alatt sok-sok szellemesebbnél-szellemesebb írással fogom elárasztani a blogot. Ehhez képest semmi.
A téma az utcán hever, én pedig a nappaliban. Így azért elég nehéz maradandót alkotni. De azért ami késik, az nem múlik: igyekszem.
Amúgy most tényleg semmi extra: eszem-iszom, alszom, net, tévé. És olvasok. Mindent ami a kezem ügyébe kerül. Horoszkópot is. Az egyik szerint a héten "párkapcsolatilag" előrelépés várható. Meg összezördülök a munkatársaimmal.
Itt ülök, "körülmetélten", munkahelyemtől még hetekig távol, és nevetnék. Ha nem fájna... :)
És egy vicc a végére:
"Hogy találod meg legkönnyebben a Nagy Őt? Hát Shift+ kis ő"
Hehe...:)

Zárójelentés

Szóval akkor szombat óta újra itthon, vagyis otthon...
De kezdem az elején! Péntek reggel ugye bementem a kórházba, ahol Anyu, Kutya, és Balu tartották bennem a lelket. A műtőbe utóbbi két emberke fel is kísért. Na, a műtős fiút is ismertem, mint kiderült, fociról, Hihetetlen laza, jó fej volt ő is. A takarót felhajtva elégedetten konstatálta, hogy a borotvát nem kell használnia! :D
Csak arra emlékszem, hogy az altatóorvos mondja, hogy aludjak, és gondoljak félvér csajokra, és aludjak. Én persze szófogadó "kiffiú" voltam. :) Olyan fél 1 tájban már újra a kórteremben voltam.
Ha viccesen akarnám felfogni a dolgot -márpedig úgy akarom :)-, azt írnám, olyan volt, mint egy fordított lerészegedés. Mármint részegen először úgy mászkálok, mint pók a falon, aztán össze-vissza beszélek, másnap meg összerakjuk a részleteket. :)
Most a műtőben (és a műtét után) beszéltem össze-vissza, Andrásnak szólítottam az altatóorvost, mindenkit ölelgettem, és alig toltak vissza a helyemre, már telefonálni akartam. :) Viszonylag hamar magamnál voltam, az első emlékem, hogy "Fanni anyukája Andi" itat. Mármint vízzel. De hogy ő mikor jött, mióta volt ott, azt már passzolom...:)
Váltották egymást a látogatók, nem volt időm unatkozni, rögtönöztünk egy Becsvölgye-Bük találkozót, nem volt időm unatkozni. Sőőt utána még Dórival is beszélgettem egyet telefonon, úgyhogy a körülményekhez képest tökéletes nap volt. :)
Aludni nem nagyon sikerült, kb hajnali 2-ig rádiót hallgattam a telefonomon... Kossuthot. hehe! ;) Szerencsére pisilni már aznap sikerült, így a katétert megúsztam. Brr...
Szombaton Balu és András kávéval ébresztettek, aztán kötözés után mehettem haza, egy "élmény volt", elég fájdalmasra sikeredett a procedúra. Hát még az autó megközelítése... :S "Mászkáltam,mint pók a falon". Szerencsére tesóm sokat segített...
Hazamentünk Écsre. Az orvosi ukáz az volt, hogy az első "nagydologig" csak pépes kaját ehetek. Én semmit nem bíztam a véletlenre: joghurt+majonéz+kávé, és már "loholtam" is wc-re, így a vasárnapi ebéd kulináris örömeit már átélhettem...:D
Most már egyébként Győrben vagyok, itt valamelyest kisebbek a távolságok, meg aztán Écsen "drága jó" édesapám már reggel 9-kor felébresztett, hogy már eleget aludtam. Azt csórikám nem tudhatta, hogy kb. óránként felébredtem... :/
DVD-maraton már elkezdődött tegnap Bridget Jones naplóját néztem tévében, ma pedig Segítség, apa lettem!-DVD-n. Már a következő kettő-három film is ki van nézve...:)
Ami egyelőre nehezen megy: járás, állás, ülés, (oldalt)fekvés -így az alvás is, mert háton nem tudok...:/-, no meg a nevetés. A feneegyemeg...:)
Ami lehetetlen perpillanat: köhögés, tüsszentés... Halál, már az előkészületeknél érzem.
A szőr meg nő vissza. És viszket. A húzódó seb mellett. Beszarás, senkinek nem kívánom...:/ :)
Következő: csütörtök, kötözés, meg kontroll.
Vasárnap meg ETO-Kecskemét!
NAGYON SZERETNÉK OTT LENNI! :)

Uccsó

Mármint a műtét előtt utolsó bejegyzés. Rég rossz lenne, ha úgy általában lenne az utolsó...:)
Ma már nem dolgoztam, debementem melóba, kávé, cigi a főnökkel, nyári szabi ideiglenes leadása, búcsúzkodás, ilyenek...
Utána hazajöttem, rendeltem jó kis Calzone pizzát Padre-éktől, egyrészt imádom, másrészt pedig torkos csütörtök...:D
Utána pedig... Fürödtem, és meg is borotválkoztam, ezúttal OTT is...:)
Esküszöm, nem akartam erről sokat írni, de megihletett...:)
Szóval. Az Amerikai pite óta "ki van mondva", amit tudunk: a luk a kedvenc testrésünk. De hogy a himbilimbi a legféltettebb, az is biztos...:D Jóval óvatosabban álltam neki, mint a képemnek szoktam, és kb. tízszer tovább tartott. És mégis megvágtam... És vérzett is. Hát elég érdekesen néz ki, ahhoz képest, hogy azért csináltam meg, hogy holnap ne a műtősfiú csinálja, szerintem egy jót fog röhögni a markába, és "na mivan öreg, próbáltál túljárni az eszemen, mi?" felkiáltással kiigazít. :) És még vérezget is, de már küldtem neki babaolajat. Már az arcszeszen gondolkodtam...:D :D :D
Igen, Katával vettem szőrtelenítő krémet is, de nem mertem használni. Ugyanis rá van írva, hogy használható bikinivonalon, de nemi szerv környékén nem. Na, most akkor segítsen már valaki légyszi: a bikinivonal az nem a nemi szerv környéke???? :D
Így viszont borotvával mentem neki... Mondom, furán néz ki, a sérv is (meg a himbilimbi is...;)) nagyobbnak látszik... Szóval lehet, ez utóbbi miatt a műtét után is maradok az új dizájn mellett...:D
A műtőben holnap amúgy a harmadik leszek (dobogó :P), és délre talán már az altatásból is ébredezek.
Tesómmal megbeszélt egyezményes jel szerint amint magamnál leszek, telefon bekapcs, és zargatható leszek, szombaton meg go home, ha minden jól megy...
Addig is jók legyetek, písz!

Ui.: remélem, annyira mindenki ismer, hogy az "öv alatti" témával nem közönséges kívántam lenni, hanem saját fürdőszobai szerencsétlenkedésemet szerettem volna kifigurázni... ;)

Jenő bá'

Tegnap este végre sor került a győri Bencés Gimnáziumban a Fidelitas által szervezett közönségtalálkozóra Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat egykori játékosával.

Soha nem felejtem el, teleshopos pályafutásom legemlékezetesebb telefonbeszélgetése volt, amikor Ő rendelt tőlem elemlámpát.

A tegnapi találkozó pedig egyszerűen életreszóló élmény volt. 83 évesen végigállta (!) a majd kétórás programot, és mesélt, mesélt, mesélt... Érdekesen, tanulságosan, és végtelenül szerényen... Végigkövethettük az újdombóvári fiú útját a vasutastiszt-jelöltségtől, az első meccseken, a legendás londoni 6-3-on, a gyászos emlékű berni VB-döntőn át egészen napjainkig. Hatalmas élmény volt Jenő bácsi szavait hallgatni, és döbbenetes, hogy még ma is azzal álmodik, hogy az 54-es VB-döntőt az egyik német gólnak kis szerencsével útját állhatta volna a gólvonalon...

Jenő bácsi még ennyi idősen is nagyon lebilincselő előadást tartott, egyetlen egy név esetében hagyta cserben a memóriája: az ötvenes évek honvédelmi miniszterének a neve nem jutott eszébe. (Farkas Mihály, természetesen, a vastagításnak pedig oka van... ;)) A helyetteséét persze kapásból mondta...:)

Zárszóként pedig csak azt ismételném meg, amit testvéremnek mondott az átnyújtott könyv dedikálásakor: "Találkozzunk 30 év múlva!" :)

Úgy legyen! Köszönöm, és jó egészséget kívánok, Jenő bácsi!

Vegyesfelvágott 5

Anyagtorlódás. Így hát Vegyesfelvágott. Sokmindenről ömlesztve.
Először is: bajok vannak a számítógépemmel. A monitor mindig csak kisebb küzdelem, újraindítás, meg egyebek után aktivizálódik, valószínűleg haldoklik az öreg. Remélem, még azért kibírja egy darabig, mert hát az anyagi keret igencsak "behatárolt" per pillanat.
Hétfőn végre sikerült találkoznom Katával. Nagyot-nagyot beszélgettünk, és vásárolni is voltunk, de erről majd picit később... :)
Tegnap voltam a választott háziorvosomnál is, EKG-t csináltatni. Majd 2 órát vártam, mire a drága doktornő közölte, hogy nincs ideje megcsinálni, jöjjek vissza holnap, vagyishát ma 11 óra előtt. Tehát tegnap melóból 2 órát buktam a semmiért, ma pedig ugrott egy szabim. Vagyis végülis táppénz lett, ráadásul holnapra is ki lettem írva, szóval bonyolult ez a dolog. Ma viszont lezajlott az EKG, 10 perc alatt végeztem, és minden rendben, szerencsére...
Gőzerővel zajlanak az esküvői előkészületek, meghívó megvan, legénybúcsú szervezése folyamatban, tehát alakulnak a dolgok...:)
Sport: nem lesz ETO-meccs vasárnap sem. Az egész fordulót törölték, így a vasárnapra tervezett meccsnézős összeröff is elmarad...:(
Herr Orsi és Anita távozik a Győri Audi ETO KC csapatától. Nehéz ügy. Anita a kölcsönben eltöltött idő alatt szerintem rengeteget fejlődött, Orsi pedig, bár Pálinger mellett nem sok lehetőséget kap, a kevés idő alatt szerintem bizonyítja, lehet rá számítani. De megértem őt: játszani, védeni, fejlődni akar... Ma a Népligetben Fradi-ETO MK-meccs lesz, pokolian kemény meccs várható, de nyerni kell, nincs más választás...
Hm... Bevásárlás Katával. A műtét kapcsán kell bizonyos "megelőző" intézkedést bonyolítani, ott ama bizonyos helyen kell leborotválni... Valószínűleg túllihegem ezt a dolgot, de nem szeretném, hogy ha OTT egy műtőssrác "ügyködne". Így én fogok. Viszont para van! :) Ámbátor készültünk: szőrtelenítő krém, babaolaj, aloe verás (!) penge vár bevetésre, holnap "eksön"! :) Brr, remélem, megúszom "sérülésmentesen"...:)

Klasszikus idézek...

Avagy Besenyő Pista bácsi megmondja. Az IWIW-üzenőfalról...:)

-Nem a győzelem, a részvétel, hanem a fontos.
-Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.
-Aki másnak vermet ás,.. nem magának ássa!
-Éhes makkal disznókat álmodsz!
-Kicsi a bors, de főleg az őrölt.
-Aki mer, annál van a kanál.
-Ahány ház, annyi baj legyen.
-Okos enged, ha már szenved...
-Szegény ember vizel és főz!
-Jobb félni, mint megnősülni!
-Ki a hideget nem szereti, hóember nem lehet.
-Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon.
-Hajléktalanok jelmondata: "Kukából nem lesz szalonna."
-Felesleges , mint szőke nőnek a gondolkodási idő.
-Verés közben jön-megy a székláb.
-Evés közben jön meg a szomszéd.
-Akasztott embernek lába se éri a földet.

Ehhez nincs mit hozzátenni... :D

A Barátság találkozik a Szerelemmel....

-Mit keresel Te itt- kérdezi a Szerelem
-Én? Én csak felszárítom az általad okozott könnyeket. - hangzik a Barátság válasza.

Jaj, hogy ez mennyire igaz...

Nem unalmas hétvége

Hja, végre egy otthonülős-pihenős hétvége így a műtét előtt, de nem unatkoztam...
Most persze inkább az újságok/tévék jelentették a híreket...
Na, szóval nem volt ETO-meccs, majd kedden lesz. A hírek arról szólnak, hogy a Haladás "kémeket" küldött Győrbe, és megállapították, hogy ha nagyon akartuk volna, lett volna meccs, le lehetett volna takarítani a pályát...
Nos. Az MLSZ ugye felkínálta a lehetőséget a rendező csapatoknak, eldönthették, akarnak-e meccset játszani, avagy nem. Győrből "nem" válasz ment Pestre. A Stadion nem az Önkormányzaté/államé/MÁV-é, hanem a Quaestor ingatlancégé, ezzel együtt Tarsoly Csaba tulajdonosé. Ha ő úgy dönt, hogy nem akar meccset, mert több tízmilliós károk keletkeznének a gyepben, amit ő meg szeretne spórolni, akkor ezt a döntést kutya kötelessége mindenkinek elfogadni. Szerintem...
Hm... A tőlünk kb. 10 méterre lévő "vendéglátóipari egységet" tegnap délután 2 óra körül (!), álarc nélkül, viszont konyhakéssel kirabolta egy - a Vasárnapi Kisalföld szavaival élve- nagydarab kreol ember. Nincs közbiztonság, még szerencse, hogy cigánybűnözés sincs... :/
A kormány roadshowra indul a megyei jogú városokban! A megszorító intézkedéseket népszerüsítik/indokolják/magyarázzák/fogadtatják el! (nem tudom, melyik szó a legmegfelelőbb). Nem tudom, mikor jönnek Győrbe, ha ráérek, akkor lehet, hogy... De inkább nem... :)
IWIW-en kaptam üzenetet, hogy jövő szombaton németes csoporttalálkozó lesz... :( Nah, az nekem ismét kimarad az életemből, örülök, ha aznap kiengednek a kórházból...

Vegyesfelvágott 4.

Igen, immáron a negyedik Vegyesfelvágott, azaz olyan bejegyzés, amikor több témáról is írok egyszerre. Lusta vagyok szétszabdalni, így megpróbálom egy szálra felfűzni az események szálait, aztán hogy sikerül-e, a végére kiderül.
Na tehát... Közeleg menthetetlenül a műtét időpontja, jövő pénteken befekszem megyeszékhelyünk kórházába, ahol lágyéksérvvel fognak operálni, de másnap már mehetek is haza, sőőt harmadnak ETO-meccs nézés lesz: a Loki elleni idegenbeli derbit nézzük meg nálunk, részemről ezúttal alkoholmentesen...:)
A konkrét felkészülés a műtétre tegnap kezdődött, reggel éhgyomorra kellett bemennem, vizeletminta, vérvétel, mellkasröntgen volt a napirenden. Ebben csak az volt a vicces, hogy én sajnos normál esetben sem reggelizem. Kávé, cigi, és go a munkahelyre... Na, a kávéfőző indítása nálam amolyan pavlovi reflexként működik. Még magamnál sem vagyok teljesen, már bekapcs. Na, ez tegnap reggel kimaradt. És ami durva: így hogy tilos volt ennem, megéheztem, és ennem kellett rögtön a vizsgálatok után. Hm... Mondtam már ugye, hogy a humor és az irónia nekem éltetőm? A vérvételes néni közölte, többek között azért kell a vérminta, ha esetleg valami gond lenne az operáció során, tudják, melyik vércsoportból kell kapnom. És jót derült rajta. Kis spätteé én is. De tényleg.
Ezután mentem dolgozni, és meglepő módon legalább tizen állítottak meg késésem okáról, kérdezve a műtétről, bíztattak, hogy túlélhető -köszi!-, meg hasonlók. És ez nagyon jól esett. Este visszamentem a kórházba, ahol intenzíves barátaim szerveztek nekem altatóorvost. Kiderült, hogy volt olyan kórházi buli már, ahol együtt ittunk, így aztán összetegeződtünk a doktor úrral. Ez nem tudom miért, de megnyugtatott...:) Már többször altattak, de valamiért eddig mégis tartottam tőle. Most már annyira nem. Ha valami komplikáció folytán "nem jönnék vissza", akkor röhögjetek ezeken a sorokon! De tényleg! :D András barátom kérdezte is, nem lehetne-e ezt az altatás témát úgy intézni, hogy náluk, érts az intenzív osztályon ébredjek. Erre a doki megkérte a mi Andrásunkat, hogy ne legyen ge*ci...:) Valóban érdekes hangulatú orvosi vizsgálat volt...
És tényleg ezúton szeretném megköszönni a kórházi barátok, mindenek előtt Kutya, Balu, és András segítségét, támogatását, hogy segítenek lazá(bba)n venni a dolgokat, és mindenkinek, aki bíztat, vagy egy picit is izgul értem...:)
Amúgy bepanaszoltak engem anyunál... Édesanyám egyik kolléganője a munkahelyem utcájában lakik, és én állítólag rendszeresen nemköszönök neki. Megeshet, mea culpa ezúton is. Azt azonban tudni kell, hogy a hölgy az út másik oldalán lakik, és az ablakból szokott nekem kiabálni. Én pedig általában igyekszem előre nézni, főleg ebben a gány időben. Fülemben meg bömböl az mp3-lejátszó, aminek két oka van. Egyrészt unom a heti szinten előforduló beszólásokat, hogy aszongya, steptáncos, meg hülye nyomorék, de a legjobb még mindig a busz csuklójában elhangott: "Fiatalember, nem kellett volna korán reggel annyit inni, akkor most nem dülöngélne a kanyarban..." nekem irányzott mondat volt. Szerintem überelhetetlen. Csak már sajnos kurvára unom. Így max süket nyominger vagyok, de azt meg nem hallom. :P
A másik ok: ritmusra könnyebben sétálok, ha nem a saját járásomat hallgatom. Summa summarum: ha nem köszönnék bármelyikőtöknek, akkor az nem parasztságból történik, pusztán szól a zene és/vagy el vagyok merülve a gondolataimban...
Más: holnap elmarad a Haladás elleni hazai ETO-meccs. Ez vicc. Állítólag az ország egyetlen olyan pályája, ami fűthető, de derék pályamunkásaink nem tudják használni. Bekapcsolták azt az izét, és hajrá...Az, hogy a havat letolják, nem jutott eszükbe. Mert ez a fűtés ugyebár a havat nem tünteti el, csak a gyep fagy utáni "regenerálódását" segíti, ha nincs rajta hó. A fél ország rajtunk röhög. A szombathelyiek meg persze gyártják összeesküvés-elméleteiket, hogy félünk (!) kiállni ellenünk, illetve új játékosaink játékengedélyére várunk. A pótlás időpontja jövő kedd, mikor szerdáig folyamatosan esni fog a hó. Most is esik... Tehát valószínűleg nem lesz meccs, ha mégis, akkor meg lemaradok Buzányszky Jenő bácsi bencés gimiben tartandó élménybeszámolójáról. Ami egyébként ezen a héten kedden lett volna, csak az Aranycsapat egyik még élő játékosának temetésre kellett mennie...:(
Még más: Ferenc testvéééér.... A Mária Terézia-korabeli magyarok "életünket és vérünekt" felajánlásáhozn hasonlította, hogy egy nyilvánvalóan balos érzelmű nyugdíjasszervezet támogatja az ő időseket elég érzékenyen érinti "reformjait"... Jaj, hogy én mennyire de nem szeressem ezt az embert...:(
Régen írtam Dóriról. Ő semmi köze Gyurcsányhoz, nem is tudom, miért ide írom. :) Bakker: 20 ujjam is kevés lenne ahhoz, hogy leírjam, hány embernek sírtam már el vele kapcsolatos érzéseimet... És most úgy néz ki, fordul a kocka, ő van ott, ha baj van, a szomorú, dühös, vagy éppen búvalb... izé búvalbélelt vagyok. Legutóbb is panaszkodni akartam neki valami kapcsán (tiszta Joshi Bharat...), de -hogy stílusos legyek:)- csatornát, váltottunk, és Mónika-show Mónika válását veséztük ki... Meg egyéb "mélyenszántó" témákat, de akkor és ott az kellett...;)

És végül: örömmel, és büszkeséggel tölt el, hogy egyre több visszajelzést kapok a bloggal kapcsolatban, hogy olvassátok, véleményezitek. Egyesek szerint "kitárulkozó", ami nem baj, mert ez végülis amolyan naplóféle lenne. De tényleg sokan szóltatok már róla, volt aki idézett is belőle, köszi. ;)
Természetesen igyekszem tovább írni, sőőt a műtét után kis optikai tuningot is szeretnék eszközölni, de ehhez majd szpd blogger barátom segítségét kell kérnem... ;)

Nah, ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek!

PS: GeriPapa! Köszi, hogy megformáztad azt az exceles bizbaszt! Nagy vagy! :)

Te tudsz...?

Büki élménybeszámolómat hallgatva egyik kolleginám döbbent csodálkozással kérdezett vissza: "Te tudsz táncolni?"

Én akkor igent válaszoltam, most pontosítok: Eszti! Az, hogy tudok, az túlzás, hogy szeretek, az jobban fedi a valóságot...:)

Bizonyítékként álljon itt két "Katával táncolós" kép egy nagyon emlékezetes zátonyos buliból... ;) Sajna nem videók, de remélem, azért hihető...:)

HŐSÖK

Egy eredmény: MKB Veszprém-Ademar Leon 28-26 (14-13)
Hősök vagytok mind, veszprémi szurkolók, vezetők, játékosok!
Egy kommentár a tévéből: "Hatezer tomboló szurkolónál csak egy hátborzongatóbb élményt lehet elképzelni: amikor ők hatezren néma csendben emlékeznek..."
És innentől beszéljenek a képek helyettem:

Pótszilveszter

Péntek délután végre eljött az idő: barátainkkal Bükre utaztunk pótszilveszterezés céljából. Hogy miért éppen oda? Hm... Nem kell mindent megmagyarázni, ennek hangulata van...:)
Volt jó társaság, finom kaják, sok-sok Soproni serital, na meg rövitalból annyiféle, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni...;)
Viszonylag jól bírtam a kiképzést, szombat hajnalban fél 5 magasságában keveredtem ágyba, nagy beszélgetések, és nagy-nagy táncitánci után...:)
Szombaton már délután 3-kor előkerültek az itókák, és nem borult a papírforma: az after party ütősebbre sikerült, mint maga "a" pótszilveszter. Ne kérdezd, mikor feküdtem le, fogalmam sincs róla...:/ :)
Tegnap dél körül indultunk vissza, még András barátoméknál megettük az ottfelejtett virslit, azóta regenerálódok... Holnap már meló!
Szép volt, jó volt, mondjuk egy-két emberkét nagyon hiányoltam...
"Lesz-e még, úgy mint rég....?"
Apropó: majd összeírom a Best of Becsvölgye&Bük zenei felhozatalát, tanulságos lesz...;)

Valentin-nap bal kézzel...

Holnap Valentin-nap. Más irányú elfoglaltságom miatt ma írok ebben a témában...:)

A papírforma szerint most egy Valentin-nap-fikázó írásnak kellene következnie, mert az nagyon trendi. Én viszont máshogy gondolom...

Szerintem minden alkalom, ahol kimutathatjuk szeretetünket, szerelmünket, az csak jó lehet. Rendben, ez egy elég "mű" ünnep, nálunk nincsenek hagyományai. Azt viszont nem hiszem, hogy ez virág- és ajándékboltosok ünnepe lenne: a szeretet kifejezésének nem feltétlenül kell valami kézzel fogható dologban megnyilvánulnia.

Ezzel a nappal kapcsolatban két emlékezetes élményem van.

Egyszer még gimiben egy lánnyal kapcsolatos érzéseimet az intézmény üzenőfalán fejeztem ki. Elég igénytelen módon, egy papírfecnire körmölt idézettel. Mivel a lánnyal leveleztünk, felismerte a kézírásomat, és hát elég rosszul jöttem ki a dologból, kérdőre vont, hogy nekem ennyit ér a barátságunk, stb... Na, hát túl elegáns azért nem voltam...

Egyszer pedig képeslap várt a gimis koleszban, egy "titkos hódolómtól". Hm... Már ez a titkos hódoló-aláírás is gyanús volt, meg hát elég érdekes "ákombákomokból" állt a kézírás. No, szóval kiderült, hogy egy osztálytársnőm "megsajnált", hogy nincs barátnőm, és írt nekem egy kamu képeslapot- bal kézzel... A jó szándék vezérelte, engem viszont megviselt a dolog, igazából akkor jöttem rá, hogy a reménykedésnek, a hiú ábrándok kergetésének elég gyakran hatalmas nagy pofára esés lehet a vége...

Nekem a szerelemről írni kb. olyan, mintha a drogokról írnék, mindkettőhöz ugyanannyi közöm van... A Valentin-nap a gondolkodásról szól számomra. És igen, egyedül vagyok, de nem magányosan. Rengeteg kedves barát-barátnő vesz körül, akik színt visznek napjaimba. Ez számomra két okból jelent "problémát". Egyrészt: sokan ajánlották nekem a netes ismerkedést. Ha viszont ott egy lány megtudja, hogy mozgássérült vagyok, hajlamos arra, hogy "jaj, szegény mozgássérült srác, járni nem tudnék veled, de szívesen leszek barátod, lelki társad...". Erre viszont ismerőseimnek hála, nem vagyok rászorulva, az "igazit" megtalálni pedig neten szerintem teljességgel lehetetlen. Ha viszont találok valakit akár neten, akár bárhol? Azt biztos nehéz megérteni, hogy ennyi lány vesz körül, de nélkülük tényleg nem tudnám elképzelni az életemet. Mondjuk bárcsak ilyen problémáim lennének... :)

Sok hülyeséget írtam? Elképzelhető. De így érzem, ez a véleményem. Elolvasni nem kötelező, véleményezni szabad... ;)

Ami lényeg: aki szerelmes, az szeressen, szerelmeskedjen! :) Aki pedig hozzám hasonlóan egyedül van keressen, ne adja fel, sosem lehet tudni, hol bukkan fel az igazi...

Ha felbukkan valaha egyáltalán...

Péntek 13

Igen, péntek van, és 13-a. Nem szeretem. Nem vagyok babonás. Inkább bogaras, ezekről majd máskor írok. :)
Péntek 13-mal kapcsolatban igazából egy kellemetlen élményem van. Még töpörödött törpördög koromban mozgássérült barátaimmal Badacsonyba mentünk kirándulni. Vagyis én csak mentem volna. Écsről beértem a találkozóhelyre reggel 8-ra, a gond csak az volt, hogy a csoport busza 7-kor indult. :) Nem kicsit volt ciki anyuval hazaállítani, és apámnak elmagyarázni, hogy a kirándulás "elmaradt". :)
Ezen kívül ezekkel a bizonyos péntek 13-makkal soha nem volt gond, de azért nem szeretem.
Ma viszont egy újdonság lesz: péntek 13-án megyünk inni kórházi cimborákkal. Méghozzá Bükre. Három napos pótszilveszter, adunk a májnak, és a kulináris élvezeteknek rendesen.
Nos, ezek az iszogatások elég gyakran "totál brutál" lerészegedésbe (ld. még: format c) szoktak torkollani, ezúttal ezt viszont szívesen mellőzném.
De nem igérek olyat, amit nem tudok megtartani. :) A fejleményekről majd beszámolok... :D
Mint a bejegyzés időpontjából is látható, ma nem dolgozom. Délután 4 körül indulunk Bükre, és én délben szerettem volna elkéredzkedni melóból, de a főnök azt mondta, hogy inkább vegyem ki az egész napot, és "pihenjek rá" az eseményekre... A főnököm áldott jó ember...:)
Ma egyébként a német csődbiztos vizitál a cégnél, úgy néz ki, egyenesbe jönnek a dolgok, fizu jövő héten talán már lesz, a többi meg majd kiderül.
Még hétfőn sem dolgozom, akkor dokihoz megyek, háziorvoshoz pofavizitre, meg kialszom a hétvége fáradalmait, úgymond regenerálódok...:)
Amúgy meg:
Sztojka Iván (most már csak Sz. I.) feladta magát a rendőrségen, Marian Cozmát ezekben a percekben helyezik örök nyugalomra.
Előkerült a francia diáklány, Ophélie holtteste a Dunából. Ami "örömhír": külsérelmi nyomot nem találtak rajta, nem épül tovább a magyar "országimázs"...
Ha már külsérelmi nyomok: egy orvos figyelmeztetést kapott, mert egy idős néni halálának okaként agyvérzést állapított meg, amúgy pedig 14 késszúrással ölték meg. A hírek szerint a néni által szedett véralvadásgátló gyógyszer zavarhatta meg az orvost... Morbid, nagyon morbid...
Egyébként meg holnap Valentin-nap, de erről majd egy külön bejegyzésben...

Gives You wings

Bemutatták a Red Bull istálló 2009-es gépét is.

A gépet, mely talán Sebastian Vettelnek is szárnyakat ad... ;)

A kérdés továbbra is ugyanaz...

Igen. A kérdés maradt! Miért történhetett meg a vasárnap hajnali tragédia?

A választ megadni persze nem fogom, nem is lehet. De felmerült bennem még egy pár gondolat, amiket szeretnék megosztani Veletek.

Mindenek előtt: mea culpa, elnézést kérek mindenkitől! Természetesen nem akarok én pogromot, polgárháborút. Békét szeretnék. De a düh, és a szomorúság együtt sokmindent leirat az emberrell...

Na... Tegnap este egy érdekes beszélgetést láttam. Egy agressziókutató, és egy kriminológus-tanár volt a stúdió vendége, a műsorvezető velük beszélgetetta vasárnap történtekről. Az még rendben, hogy mindketten statisztikákkal, sőt állatkisérletek (!) tanulságaival bizonygatták igazukat. Mert ugye a statisztika csak a lényeget takarja el, az állatkisérletek meg? Nonszensz! De a kriminológus úriember mondott két érdekes dolgot. Egyrészt majdhogynem a kézilabdásokat okolta az események elfajulásáért. Szerinte nem hősködni kellett volna, hanem rendőrt hívni. Pff... Szerintem az életüket kellett menteniük egy kilátástalan harcban, pillantok törtrésze alatt a helyes döntést meghozni pedig nem egyszerű.

A másik mondása: ahhoz képest, hogy 25 év alatt a cigányok száma 300-ról 600 ezerre nőtt, és jóval több "találkozási pont" van az emberek számára, mint korábban (plázák, hipermarketek stb.), nem is történik annyival több erőszakos bűncselekmény a cigányok részéről... Köszi bazmeg. Szögi Lajos, Horák Nóra. Marian Cozma... És a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Ja: és a roma bűnelkövető az, aki magát statisztikailag annak vallja... Agyrém.

Peti blogger barátom tegnap elég merész, provokatív posztjában kijelenti, hogy cigánybűnözés pedig van. A kommentekben lerasszistázzák, előítéletesnek tartják, mára a mondat végi "!" helyére "?" került. Peti! Szerintem hiba volt. Mint a miskolci rendőrkapitány: hiába magyarázzák bele, ő nem mondta azt, hogy minden cigány ember bűnöző. Erről szó sem volt! Mint ahogy Te sem ezt állítottad...

Az iwiw-üzenőfalon egy "sorstársam", (=mozgássérült) barátom említett meg egy érdekes párhuzamot. Mármint, hogy mozgássérültként engem és társaimat a társadalom a perifériára szorult egyénként tart nyilván. Buzikkal, drogosokkal, romákkal kb. egy lapon. És igen: eddigi tapaszalataim azt mutatják, hogy akik a velem kapcsolatos ügyekben egy íróasztal mögött ülve döntenek, fogalmuk sincs arról, hogy él, milyen ember lehet egy mozgássérült. Látja betegségem leírását, esetleg iskolai bizonyítványaimat, és ennyi... De azt, hogy be tudok-e menni egy étterembe, vagy milyen problémákkal szembesülök a jogosítvány megszerzése során? Halvány lila fogalmuk sincs róla...

És ez a romákra is igaz! A kedves pesti jogvédők besétálhatnának egyszer egy cigánysorra, esetleg GYIVI-be, amikor a képzeletbeli képernyőn "LIVE" felirat virít, akkor látnák csak igazán, milyen sanyarúm körülmények között élnek, milyen baromi nehéz körülmények között indulnak, és milyen az az "erkölcs", ami ott uralkodik, és ami később az olaszliszkai, kiskunlacházi, vagy éppen most a veszprémi esethez vezetett.

És egy kis "sport" a végére. Borzalmas Mocsai Lajos edző, és a játékosok megtört arcát látni. A veszprémiek mestere a pedagógiai felelősségéről beszél: hibásnak érzi magát, hogy nem tudta megvédeni "fiát" a veszprémi éjszakában...

Cozma 8-as mezét a klub visszavonultatja, Putics Barnát kölcsönszerződése ellenére hazaengedi a Barcelona, a nagy rivális Pick-Szeged pedig szükség esetén játékosokkal segítené a nagy ellenfél BL-szereplését. Végre dolgok, amiknek visszafogottan bár, de "örülni" is lehet a szörnyű és felfoghatatlan eset kapcsán...

A témát itt a blogon ezennel lezártnak tekintem. A szívemben, lelkemben viszem tovább...

Nyugodj Békében, Marian Cozma...

Hajrá, Veszprém!

Miért...?

Nem gondoltam volna, hogy egy-egy hírt kommentáló posztot nehezebb elkezdeni, mint amikor saját kis titkaimat tárom a kedves Olvasó elé. Nem az első, bizonnyal nem is az utolsó alkalom. És ez az írás, vagy inkább ez a szituáció jóval több egy puszta hírnél, és annak kommentálásánál.

Szóval... Szörnyű véget ért a veszprémi kézilabdások szombat éjszakai bulija az egyik helyi klubban. Az apropót az ünneplésre a srácok Balatonfüred elleni győzelme, illetve Iváncsik Gergő kisfiának születése adta.

Az este a szokásos módon zajlott, kis pia, táncitánci. Aztán egy 15-20 fős társaság érkezett a helyszínre, innentől kezdve pedig felpörögtek az események.

Egyes hírek szerint az MKB Veszprém játékosai a pultoslány védelmére keltek. Más források arról szólnak, hogy az említett társaság megrendelésre érkezett, és a "teremben lévő legmagasabb embert" kellett elintézni.

Igen, ő volt Marian Cozma. Szíven szúrták, a helyszínen meghalt.

A segítségére siető játékostársak közül Ivan Pesicet vesén szúrták, Zsarko Sesum pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett...

"Egy bűncselekménynek van tettese, áldozata, lesz bűntetése, de nincs bőrszíne."- nyilatkozta Draskovics Tibor, rendészeti miniszter. Mert az elkövetők egészen véletlenül cigányok voltak, akik késekkel, kardokkal (!) felszerelkezve érkeztek a szórakozóhelyre.

Igenis: van Magyarországon cigánybűnözés. Van Magyarországon egy népcsoport, akiknek a jog, törvényesség, erkölcs szavak semmit de semmit nem mondanak. Hogy ne illethessenek a szélsőségesen kirekesztő személyiség vádjával, ideírom: a népcsoportban arányában többször fordul elő a többségi társadalom által deviánsnak nevezhető viselkedésmód.

Egy olyan világban élünk, ahol én, a mezei botcsinálta blogger óvatoskodom a szavakkal (lásd még: "én kérek elnézést!"), ami még a kisebbik baj...

Egy olyan országban élünk, ahol egy megbecsült városi rendőrkapitánynak több évtizedes rendőri pályafutását kell féltenie csak azért, mert ezt nyilvánosan ki is meri jelenteni. Ez jóval nagyobb probléma.

A három gyanusított közül kettő már rendőrkézen van- igaz, Ausztriában. Harmadik társukat, Sztojka Ivánt még keresik. Iwiw-en már megtaláltam, hát, nem egy bizalomgerjesztő fiatalember...

Híre ment, hogy Zsarko Sesum édesapja az egyik legnagyobb szerbiai biztonsági cég tulajdonosa, a délszláv háborúban edződött harcosokat küld fia támadóinak felkutatására. Az enyingi romák pedig fo.. vagyis félnek a bosszútól. Jaj, de nehezen tudom őket sajnálni...

"Pogromot akartok? Polgárháborút?"-reagálnak egyes netes fórumok higgadtabb (?), naívabb (?) látogatói. És én már hajlok az igen válaszra, ha nincs más kiút, megoldás...

Mert én egy olyan országban szeretnék élni, ahol nem kell félnem, ha elmegyek valahová szórakozni, ahol nem rettegve veszem elő közterületen megcsörrenő telefonomat, ahol...

Ahol nevén nevezik a dolgokat, és a problémák megoldásával próbálkoznak, nem pedig szőnyeg alá próbálnak mindent söpörni...

Akiknek a helyében én most nem lennék: az MKB-Veszprém kézilabdázói, és edzőjük, Mocsai Lajos. Ilyenkor taktikáról, tervezett átigazolásokról, soron következő meccsről beszélni... Embert próbáló feladat...

Vasárnap BL-meccs. Menekülés a győzelembe. Sok erőt, és kitartást kívánok hozzá játékosnak, sportvezetőnek, szurkolónak egyaránt! Zengjen-zúgon az "Építők!", a csapatnak nagyobb szüksége van a biztatásra, mint eddig bármikor...

Marian, nyugodj Békében!

Bűbájos boszi és egyebek...

Még hétfőn történt. Dórit kísértem ki a győri vasútállomásra. Éppen befutott egy "nemt'ommilyen" vonat, és mondtam Dórinak, hogy na, például ilyet is gyártunk. Ő erre visszakérdezett: "Jézusom! (persze nem én vagyok az ő Jézusa, ez csak egy indulatszó...:)a szerk. megj. ) Ki az a hülye, aki ilyenekre pénzt ad ki?" Na, eleinte nevettem, aztán azért jeleztem, hogy hát csak óvatosan, mert én ezekből a "hülyékből" élek.
És másnap reggelre várt az e-mail a fizetések csúszásáról, szerdán pedig már német anyacégünk csődjének híre fogadott.
Jelen állás szerint mi dolgozunk tovább, fizu a jövő héten várható, és a cég a csődvédelem alatt megpróbálhatja összakaparni magát. A cég új menedzsmentje figyelemre méltó kommunikációs húzásra szánta el magát: a nürnbergi hagyományos Spielwarenmesse (="játékvásár")-n jelentették be a fizetésképtelenséget. A negatív reklám is reklám ugyebár: rengetegen érdeklődnek a vásáron is a cég iránt, internetes oldalunk látogatottsága rekordokat döntöget, a bejelentés másnapján már senki nem a csődről, hanem új termékeinkről, és a 150 éves jubileumról beszélt. Bizonytalan a végkifejlet, senki nem tud semmit, dolgozunk tovább, a többi pedig majd kiderül.
Bizony, ez a magyar valóság, ahogy Peti barátom az :::::::szpd::::::: -blogban írta: szarban a haza... Nem kicsit, nagyon. Egyik napról a másikra derülhet ki bármelyik biztosnak hitt munkahelyről: bizonytalan, mint a kutya vacsorája...
Ha ez az állás megszűnik, nem tudom, mi lesz... Itthon máshová nehéz lesz bekerülni, tanítani nem akarok (bár ez nem kívánságműsor, egyet tudok: ezt csak elhivatottsággal lehet csinálni, azt belőlem kiölték, okokról majd talán máskor...), a külföld meg? Egyrészt nem egyszerű, másrészt vagyok annyira kalandvágyó, hogy itthon szeretnék boldogulni.
A héten egyébként:
-Rékával beszélgettünk egy nagyot, aki volt kolleginám a teleshopban, joghallgató, és amellett a "világ legrendesebb embere" választáson eséllyel indulna. Soha egy hangos szó, egy bántó mondat... Nem semmi...:)
-tegnap este ismét Fehér Holló, ismét sörrentés, ismét ápoló cimbikkel. Sok érdekes történetet hallottam, nevetgéltünk iddogáltunk. Ahhoz képest, hogy ez az este amolyan "B-terv" volt, egy lemondott találka után kerültem ide, egész jól sikerült.
Ma pedig Écs, aztán holnap este go back...
Jó hétvégét!

És még egy pár mondat...

Nem, ezek sajnos nem a boldogságról szólnak...

A születésnapomon történt: megbeszéltünk egy amolyan ünnepi sörözgetést, és oda Balu barátom már egyedül érkezett... Barátnőjével, Ildikóval öt év után szakítottak... A szülinapi ünneplés így átlényegült amolyan búfelejtő iszogatássá, és mi tagadás, nagyon rosszul éreztem magam...

Baluékat tesóm révén ismertem meg. Mindketten a kórházban dolgoznak, ahol nagyon sok embert ismerek, sokakat barátomnak tudhatok. Na, velük szoktuk közös programokat csinálni akár Győrben, vagy nyáron sátorozunk a Zala megyei Becsvölgyén, szilveszterezünk Bükön, vagy épp Bakonybélben, mikor hol...

Amikor tesómat először elkísértem Becsvölgyére, Baluék már egy pár voltak. Ildikó hihetetlenül aranyos lány, hülyültünk, bohóckodtunk, de komolyan is lehet vele jókat beszélgetni. Amit én még nem tudtam: "készen kaptam egy fogadott hugit", ugyanis tesómnál Ildikó e státuszban leledzett... És egy pityókás estén, az elfogyasztott rengeteg sör, Jäger, házi pálesz, stb. (kumisz...:)) hatására Ildikót elkereszteltem. Ő lett az én "vértestvérem nem szerint", azaz Víírtesóm...

És még egy hatalmas, életre szóló emlék: Baluékkal, tesómmal, és a már többször említett Fannival jutottunk el Olaszországba. Máig eszembe jutnak az ottani emlékek, a tengerpart, a maranellói Ferrari-múzeum, de a legemlékezetesebb: Balu Ildikó kezét a Colosseumban kérte meg (ld. kép), megkönnyeztem azokat a perceket...

Olaszországban, Velencében egy kávézó teraszán ittam egy olyan cappucinót, amit addig soha, és akkor megfogadtam: legközelebb majd velük, ott újra... Azóta egy cseppet nem ittam ebből a finom kávéféleségből, de sajnos ez a fogadalom okafogyottá vált: már nem lesz együtt Velence, már nem lesz együtt capuccino, már semmi nem lesz a régi... És nagyon fáj, nagyon elszomorít...

Nincs bennem harag, okom sincs rá, közöm sincs hozzá...

Ildikó! Neked csak szeretném megköszönni azt a sok vidám pillanatot, amit átélhettünk! Sok Boldogságot kívánok Neked azon az úton, amin elindultál, de nem lesz egyszerű, ebben biztos vagyok...

Balu! Baromi nagy közhely, de fel a fejjel, az élet megy tovább. Hidd el semmi nem történik véletlenül...

És még egyszer Boldog Névnapot kívánok Neked...

2. pár mondat a Boldogságról

Ezúton tudatom mindenkivel, hogy igen: tegnap találkoztam Dórival! Az Offside Pub-ba ültünk be, és... És hát igen... A több, mint két óra hihetetlen gyorsan elrepült. Ültünk, beszélgettünk, gyönyörködtem... ;)

Igen, azt már réges-régen megbeszéltük, hogy köztünk párkapcsolat soha nem lesz. De mégis annyit ad nekem ő, hogy talán el sem tudja képzelni. Ahogy ültem vele szemben, és figyeltem őt, boldog voltam...

Sok embernek (talán túl soknak is...:)) meséltem már Dóriról, volt, aki a képét meglátva megjegyezte, hogy ő számomra felejtős, nézzek rá, és magamra, és vegyem lejjebb az igényeimet. Egyrészt ez nem olyan egyszerű dolog.

Másrészt: a képről nem olvasható le, hogy az egyik pillanatban mondjuk bulikról beszélgettünk, vagy saját, és egymás hülyeségein nevetgéltünk, de például egy svéd-német szótár is előkerült! :D Hogy ezzel mit akarok mondani? Vidám, sokoldalú, céltudatos lány, ami majdnem -hihi:)- annyira fontos, mint az a bizonyos mosolygödröcske... ;) :)

Ééés: a látszat ellenére nem "fixáltam le Dórinál" -ahogy egy ismerősöm fogalmazott-, hanem keresgélek szorgalmasan... De tudom, hogy Rá -barátként- mindig számíthatok. Viszont azt is, hogy a mérce magasra került, és bármennyire hihetetlen: nem elsősorban a külső miatt...:)

Amúgy pedig: pláza, vidéki, telefonfülke, csizma... ;) -eztaddössze!- :)

1. pár mondat a Boldogságról

Vannak olyan filmek, melyek egy adott téma köré csoportosulva rövid történeteket mesélnek el. Most valami ilyesmi következik! Két történet abszolút vidám, az utolsó egyáltalán nem...

Szóval, az első. Igazából nem kell túlragozni! :)

Bátyám, Viktor, és barátnője, Edit április 18-án ÖSSZEHÁZASODNAK!!! :) Ezt virágnyelven egy-két bejegyzésbe már beleszőttem, immáron viszont teljesen hivatalos az infó! :) És nagyon-nagyon örülök neki, és ezúton is sok boldogságot nekik, és persze leendő gyermekeimnek sok unokatesót kívánok! ;) :)

Lesz egy sógornőm.... WAHNSINN! :D

(a kép amúgy tesóm diplomaosztóján készült Pécsen!)

Pop, csajok, satöbbi...

A cím egyben egy fanyar humorú angol filmet is jelöl, melyben egy lemezboltban dolgozó srác keresgéli önmagát, úgy, hogy megkeresi egykori barátnőit. Újra felfedezi, kit miért szeretett, és mi vezetett végül kapcsolatuk lezárásához.
Most nem erről a filmről lesz szó, csak úgy érzem, ez a három szó fejezi ki legjobban a tegnap este történéseit.
Előtte egy kis kanyar: tegnap újra "kommunikáltunk" Gabival, aki egykor nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Bővebben majd később, egyszer, talán...
Szóval a tegnap este. Már jó ideje meg volt beszélve egy ücsörgős-beszélgetős-"vagytovábbvonulósvagynem"- este, ami tényleg a szülinapom apropóján indult, de mivel már viszonylag távoli az időpont, és sok emberkével nem szoktunk együtt szülinapozni, nem is így hirdettük meg, de azért sok embernek eszébe jutott. Ami persze nagyon jól esett, de a kézzel fogható dolgoknál sokkal többet jelent, hogy jókat beszélgettünk, hülyültünk, depiztünk, ahogy egy ilyen alkoholtól "támogatott" estén lenni szokott. Buliba végülis nem mentünk tovább, de az utolsó emberke hajnali 2 -kor indult tőlünk haza, gyorsan elrepült az idő. Én nagyon jól éreztem magam, azt csak remélni tudom, hogy a többiek is.
Szegény Kata ment haza valamivel előbb, az egészsége most épp nem a legtökéletesebb, nagyon aggódom érte... :/
Zolitól ismét megkaptam az aktuális beszólást, amit most tényleg nem idéznék, mert több embert is megbántanék vele. Igaz a mondás: "Ha ilyen barátaim vannak, nem félek az ellenségeimtől..." Ez persze csak vicc, Zolikám, én bírom a búrádat, ezekkel a szerencsétlen kiszólásaiddal együtt, ha ez nem kölcsönös, akkor így jártam... És semmi közöm hozzá, de azt nagyon remélem, hogy az Adrival nem ilyen vagy, ő nem ezt érdemli...
Dóri nem jött el... Nekünk ez az összefutás csak nem akaródzik sikerülni... :(
Családom egy nagyon boldog, egyszeri és megismételhetetlen esemény előtt áll, aminek nagyon-nagyon örülök. De sajnos nagyon-nagyon sok agyalnivaló, "negatívum" van az életemben. Lehet, hogy ezek nem is az én problémáim, de sikerül őket magamra vennem, és ez felemészt, megzabál... Nem jó ez így...
Andris! Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél volna velem a Pirate-ba egy kicsit iszogatni, nagyon jól esett. De nem voltam túl vidám hangulatban, és a bánatból történő berúgás nagyon veszélyes dolog. Tudod, mit csináltam helyette? Egy doboz cigi, és egy csikkbili társaságában kimentem a függőfolyósóra. Gondolkodtam, hallgattam a csendet... Vidámabb nem lettem tőlde, de ez kellett... A sörrentést pedig majd valamikor bepótoljuk, ígérem... ;)

PuKirály

Nem, nem utánozom Fábry mestert, nem altáji poénok lesznek ebben a bejegyzésben a szellentéssel, vagyis a seggszelep-lehelettel kapcsolatban.

A cím egy szójáték...

Szóval: már korábban írtam, hogy imádok védeni. Imádom, ha a kapuban állok, röpködök a labdáért, és a régi szép időkben néha elégedett is voltam a teljesítményemmel. Bár nem foglalkozhatok vele komolyabban, kiemelten figyelemmel kisérem a különböző labdajátékok "portásainak" életútját, teljesítményét. A kapusokról ugyebár tudni kell, hogy flúgosak, ennek tükrében kell olvasni a következő két történetet. :)

Puljezsevics Nenad, a magyar férfi kézilabda válogatott szerb származású kapusa bejelentette, hogy nem kíván tovább a válogatottban szerepelni. Mert számára nem kihívás, hogy 5-6. helyekért harcoljon.

A Veszprém-Szeged rivalizálásban maximálisan az előbbinek szurkolok, persze csak távolból, az lenne az igazi, ha a győri férfi kézilabda tündökölne ismét régi fényében. Na, de a válogatott szent és sérthetetlen sámomra. És Puki a válogatottban egy Isten. Világklasszis teljesítményével sokat dob a csapat teljesítményén, rengeteget köszönhetünk neki. De ez a bizonyos nyilatkozat... Tudom, a szerb mentalitás eltér a magyartól, mi sajnos nem tudunk úgy "meghalni a pályán", mint abban a kultúrában, ahonnan Nenad érkezett. De tudomásul kell venni, hogy a férfi kézilabda világelitje nagyon sűrű. A VB-címvédő németek épp ellenünk az 5. helyet szerezték meg, a spanyolok 13., az oroszok talán 16. helyen zártak. Szép eredmény ez a 6. hely, meg kell becsülni.

Nem szakmázok, pusztán érzelmi alapon próbálom megközelíteni a történetet. Ez a csapat sokra hivatott, bárkit megverhet. Épp a mezőny "sűrűsége" miatt bármikor kifuthat egy kimagasló eredmény. Puki terveiben eredetileg a 2012-es olimpia is szerepelt, remélem, döntése még nem végleges. Amíg hasznára lehet a válogatottnak, "kötelessége" segíteni. Mondjuk, ha nem szívből teszi, akkor megette a fene az egészet...

A másik "portás", akiről írni szeretnék, Király Gábor, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi kapusa.

A szombathelyi származású, 1976. április 1-én született játékos 1997-ben került a német Hertha BSC csapatához, ahol a kispadról indulva lett évekig a csapat kirobbanthatatlan kezdőkapusa. Szerenysége mellett látványos védései, és a meccseken hordott szürke melegítőalsója lett a védjegye. Bombázták jobbnál-jobb ajánlatokkal (Arsenal, Liverpool stb.) ő mégis hű maradt a berliniekhez. Ez nekem annyi "hasznot" hozott, hogy Németországban járva legalább keresztnevem miatt nem kellett "magyarázkodnom, a német srácok kapásból vágták, hogy "Gabor, wie der Kirali aus Berlin!" Ez kifejezetten előrelépés volt ahhoz képest, hogy nevem korábban egy külföldi számára egyet jelentett egy cipőmárkáéval... :)

A válogatottban is sok emlékezetes meccse volt Gáborunknak, bemutatkozása egészen pazarra sikerült: 1998-ban, a VB-re készülő osztrákok ellen játszottunk Bécsben, Király a meccs legelején, gyakorlatilag első labdaérintéseként hárította Polster büntetőjét, örjöngtünk is minőségközpontú iskolánk kolllégiumában ezerrel. Végül nyertünk 3-2-re. :)

Aztán Király egy angol kiscsapathoz, a Crystal Palace-hoz került. (angol nyelvben kevésbé jártas barátom olvasatában: "Kristálypalack". És szerintem ott Angliában valami megtört. A válogatottban sem tudta korábbi teljesítményét hozni, és klubcsapataiban sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy nélkülözhetetlen lenne.

Most ismét visszatér Németországba, és a Bayer Leverkusen 3. számú kapusa lesz. Pályafutását nevelőegyesületében, a szombathelyi Haladásban szeretné befejezni, gondol jövőjére, szülővárosában sporttelepet hozott létre. Én elhiszem, hogy a pénz fontos tényező, és nem árt félretenni a későbbiekre, de 33 évesen egy focista, főleg egy kapus ennél még többre kellene, hogy hivatott legyen.

Hatalmasat csalódtam. De a döntést nem nekem kellett meghoznom, én csak véleményeztem.

Verocs kérdőíve

Vera osztálytársam volt gimiben. Ő is blogol, de most e-mailben kínált meg egy érdekes kérdéssorral, egyenesen a ködös Albionból... Mint a kiváncsi füzet ált. suliban, emlékszel? :)
Az eredeti játékszabály szerint e-mailben kellett volna válaszolni, de azt sajna nem nagyon használom, sok kedves ismerősöm címét halászni kéne, amihez lusta vagyok... :( :)

Tehát, íme a kérdések, a rájuk adott válaszaimmal!
Ha van kedved, válaszolgass Te is! Másold ki a szöveget, és a válaszaim helyére írd be a sajátjaidat! :) (kommentben elég a számot is leírnod...)
Iwiwen, itt kommentben, vagy akár a jobb oldalt fent látható e-mail-címemre!

Na, akkor kezdjük! :)

1. Ha valaki után lettél elnevezve, ki volt AZ? Gábriel arkangyal:)
2. Mikor sírtál utoljára? YouTube-on nézegettem emlékvideókat pár hete...:(
3. Tetszik magadnak a kézírásod? igen, de nem mindig tudom elolvasni... :)
4 . Melyik a kedvenc húsod/húsos kajád? coron bleu
5. Vannak gyerekeid? nincsenek (még)
6. Ha egy másik ember lennél, barátkoznál magaddal? hajjaj... nem mindig... :)
7. Jellemző rád a szarkazmus? igen
8. Megvannak még a manduláid? igen
9. Szeretnél Bungee Jumpingolni? félnék...de végülis ja
10.Mi a kedvenc műzlid/reggelizős pelyhed? nem jellemző
11. Amikor leveszed a cipődet, kikötöd a cipőfűzőt? nem :(
12. Szerinted erős vagy? ez relatív... miben is?
13. Mi a kedvenc fagyid? vanília
14. Mi AZ, amit először észreveszel/megnézel AZ embereken? arc
15. Piros vagy rózsaszín? nananaaaa...:)
16. Mi AZ, amit legjobban utálsz /nem szeretsz magadban? nem vagyok túl magabiztos...
17. Ki hiányzik neked a legjobban? sok olyan emberke van, akit láthatnék gyakrabban...
18. Akarod, hogy mindenki visszaküldje ezt neked? ez most így fura kérdés...
19. Milyen színű nadrág és cipő van rajtad? khaki (?) színű nadrág, sötétkék zokni
20.Mit ettél legutóbb? pöri nokedlivel (filleresmenu.hu) :)
21. Mit hallasz/hallgatsz most? tesómék Mónika-show-t nézve punnyadnak...:D
22. Ha zsírkréta lennél, milyen szín lennél? zöld, meg fehér...:)
23. Kedvenc illatok? kávé, benzin(!) :D
24. Kivel beszéltél utoljára telefonon ? Herr Meißner (meló) :D
25. Bírod azt, aki ezt küldte neked? Verocs? Jaja, amennyire tűz és víz vagyunk, jókat szoktunk beszélgetni...:)
26. Milyen sportokat szeretsz nézni? mindenevő vagyok, főleg foci, Forma1, kézilabda...:)
27. Hajad színe? barna
28. Szemed színe? barna
29. Viselsz kontaktlencsét? nem
30. Kedvenc kajáid? anyukám-féle bundás kenyér, pizza, hambi, rántott sajt...
31. Horror film, vagy Happy End? happy end...:)
32. Az utolsó film amit láttál? Szex és New York
33. Milyen színű póló van rajtad? fekete céges...:)
34.Nyár vagy tél? nyár...:)
35. Ölelés vagy puszik? Réka szokta így zárni az üzijeit: "Sok puszi, nagy ölelés!"...ez a válasz. :)
36. Kedvenc desszert? tiramisu
37. Ki fog legnagyobb valószínűséggel válaszolni? a blogos kommentelőkben nagyon bízom...;)
38. Ki nem fog a legnagyobb valószínűség szerint válaszolni? ez egymagyartalan kérdés, emellett ebben a formában nehéz megtippelni... :)
39. Milyen könyvet olvasol most? Hmmm... Moldova: Ha az Isten hátranézne...
40. Mi van AZ egérpadodon? nincs... a cégnél Barcás... :)
41. Mit néztél tegnap este a TV-n? Barátok közt...:)
42. Kedvenc hang? F1-es motor zúgása, az ETO-tábor gólöröme, és négybetűs lánynév...:) Ja és Hegyi Barbarát meg kell említenem... :)
43. ROLLING STONES vagy BEATLES? Beatles
44.Mi volt a legtávolabbi hely, ahol AZ otthonodtól voltál? Olaszország... :) :(
45. Van valamilyen újdonság/újság AZ életedben? 1 hónap múlva műtenek, aztán kb. 4 hét táppénz...:S
46. Hol születtél ? Győr
47. Kinek a válaszát várod? mindenkinek a válaszaira kiváncsi vagyok... ;)
48. Mennyi most AZ idő? 18.30

Na, akkor most Ti jöttök! :)

Kiegyenesedő kérdőjelek

Néha komolyan úgy érzem, hogy depressziós vagyok... Olyan hirtelen tud megváltozni a kedélyállapotom, hogy magamon is meglepődök.
Mostanában sok sz*rság történik körülöttem, de azért van pár dolog, aminek örülni is tudok...
Az első és legfontosabb még nem publikus...:) De idővel majd beszámolok, ígérem...:)
A második: nem kell a műtét miatt ETO-meccset kihagyni, mert előtte hétvégén ETO-Hali, és a műtét után idegenben Debrecen, ráadásul tévében... :)
Remélem, most mi fosatjuk őket... :D

A képlet "egyszerű"

Mondjuk vannak szabályt erősíti kivételek, de nagyrészt jogos! :D
(nagyításért katt a képre!) :)

Gyilokpornó

Én személy szerint az eltelt napokat pszichothrillerként jellemezném. Pöttyet lelkileg megerőltető volt. A gyilokpornó egykori kolleginá, Timi szavajárása volt, ha összecsaptak a hullámok a call centerben, elég sokszor hallottuk ezt a sokatmondó kifejezést...
Na, a hullámok aztán csapkodnak rendesen...
A hétvégéről töviden! A hírekből kiemelkedett ez a szegedi történet, miszerint 5 10 éves kisvsávó megerőszakolt egy 9 éves kislányt. Nagyon sántított a történet, mindamellett ijesztő is volt. Mára talán kiderült, hogy egy "sima" (háááát...) papás-mamás játékról volt szó, a rendőrség hivatalból beszélt erőszakról, mert "a nemi szervek összeértek...". Vicc. Tragikomédia...
Ismét buli volt Katánál. Végülis nem volt rossz. Attól eltekintve, hogy egy haverom gyakorlatilag közölte velem, hogy nem tudja, hogy mit eszik rajtam egy bizonyos lány. Háát gyakorlatilag a sorok között szerencsétlen lúzer hülyegyereknek lettem titulálva. Na, de mindegy is, ez benne van a pakliban. Sőt, igazság is van benne...
Ezúttal a Zátonyba mentünk, és hát...Izé...A zene baromira nem tetszett, az egy szem jó szám alatt épp a pultál jägereztünk. Bukta...:/ :)
Vasárnap: ébredezés, józanodás, pizzarendelés. Majd pláza. Basszus, majdnem dobtam egy hátast: a pincér csajszi kérdés nélkül hozta a szokásosat: a baj csak az, hogy a kávéhoz mentes vizet szoktam inni, nem bubisat. De nem tettem szóvá: a gesztus tök jól esett! :) Amúgy a kávézóból fel akartam hívni Dórit, de sajnos nem vette fel-akkor még. Viszont a mellettem lévő asztalnál a másik Dóri, a kézislány ült. :)
A plázából átmentem a kórházba, elvileg egy új memóriakártyáért. Gyakorlatilag: beszélgettünk helyben, majd a Fehér Holló nevű objektumban kötöttem ki négy sör erejéig. Dr. House, és Vészhelyzet-rajongók dörzsölték volna a tenyerüket: van annak egy hangulata, amikor a műszakot letett ápolók pihenik ki egy nehéz nap fáradalmait. A hangulat sajátos volt, nem mondanám, hogy olyan húúú de jól éreztük volna magunkat. De nagyon örülök, hogy ott lehettem...
Este pedig Dórival beszéltünk telefonon. Utólag megnéztem: 47 percet... És köszönöm...:)
Még egy Dóri, még egy sztori: kedves volt fősulis ismerősöm, Dóri a Revita TV riportereként interjút készített Henrik barátommal, aki Nyúl nagyközség polgármestere.
Furcsa volt őket így a tévében látni... Büszke voltam rájuk... :)

Miki

Már öt éve...

Soha nem felejtünk el...

"Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!"

Vers mindenkinek 2.

Ha nem is kommentben, de sokan mondták, hogy tetszett nekik a Kosztolányi által írott vers, mellyel barátjának, Kartinthy Frigyesnek küld egy fricskát.
Újabb adalék, ugyancsak a HVG-ből...:
egy Karinthy-anagramma:

Itt pocsék a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár csak az ember.

Kosztolányi válasza:

Önt egy égi kar inti. Frigye sikerülni fog.

Verbális remekmű. Pihent. Kééész...:)

Vegyesfelvágott 3.

A fekete január, egyelőre így jellemezném ezt a hónapot: rosszabbnál-rosszabb hírek érnek. Ebből talán a legkisebb rossz "csak" annyi, hogy tesóm autójában jelenleg se kép, se hang, várja hazaszállítását labancéknál.
A többi dologról csak néhány gondolatot szeretnék írni:
-sokan kérdezték, miért ráz meg engem annyira más ember baja? Hát igen, talán túlreagálom a dolgokat. De az is lehet, hogy erről szól a barátság: nem üres szavakban, gesztusokban, hanem együttérzésben nyilvánul meg. Vigasztaló szavak, megértő hallgatás, mikor mire van szükség...
-hihetetlen, hogy közös élmények, poénok, sok-sok átbeszélgetett éjszaka milyen könnyen kegyetlen "zárójelbe" kerül...
-sokszor írtam már, szerintem nem utoljára: rossz egyedül nagyon, de a szerelemben is kezdek csalódni... Ezt nem tudom bővebben megfogalmazni, de nagyon el vagyok keseredve...
Jó hír is van szerencsére, de az meg egyelőre nem publikus...
Na... Akkor tegnap. Délután Pláza. Szülinapomra kaptam egy nyakláncot karkötővel, utóbbi csatja két nap után eltört. Bementem két ékszerüzletbe, ahol 1500-2000 forintért, két hét alatt raktak volna csatot az ajándék mivolta miatt nekem fontos, és amúgyis tetsző, viszont "bizsu" karkötőre. Majd betévedtem ott még egy ajándékboltba, és szerencsém volt: ott vették nekem az ajándékot, így már holnapra, ingyenesen javítják a hibát.
A farmereket is felvarrták, aztán fogorvosnál voltam. Mostani orvosom kimondottan "ügyes", abszolút fájdalommentesen kezel, de a tegnapi... Tömés után 3 órát nem ehettem, de még 4 óra múlva is alig éreztem az arcom bal felét: enni, inni, cigizni sem tudtam: egyszerűen nem éreztem semmit. Fürdéskor is vicces volt: nem csukódott a szemem, azt kittem, "kimosom" a helyéről. De most már jól vagyok...:)
Még más: 2 idényt a Chelsea-nél töltő grúz csatárt, a 30 éves, 48-szoros válogatott Rati Alekszidzét 3 évre szerződtette az ETO. A játékos édesapja halála miatti elkeseredésében 3 évet hagyott ki, majd visszatérése után fél évvel már újra az argentin Hector Cúper vezette vállogatottban találta magát. Sok sikert neki Győrben!
Tegnap este hosszú idő után végr nem aludtam el, és meg tudtam nézni a Házon kívól című műsort. És volt benne egy riport, ami belőlem nem kis lelkiismeret-furdalást váltott ki.
Egy 12 éves kislányról szólt a történet, aki húgával együtt egy ritka genetikai problémának "köszönhetően" súlyos mozgássérült. A budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon tanulója, ahol egyébként az alsó tagozatot én is végeztem. A kislány rettentően sovány, és nagyon gyenge. Tud járni, de hamar elfárad. Természetesen van "hagyományos" kerekes széke.(hmm... sokan keverik a kerekes széket a tolókocsival. A két szó között a különbség tulajdonképpen szimbolikus. A kerekes széket ugye a hátsó, vagy ritkán első keréken lévő "karikákkal", vagy elektronikusan hajtani lehet, így ÖNÁLLÓSÁGOT fejez ki. A tolókocsit pedig ugye tolják, állandó segítséget feltételez. Erre kerekes székes barátaim nagyon háklisak ám...)
Tehát van kerekes széke, amit az OEP kb. 65 ezer forint értékben támogat, de azt a kislány a szék súlya, mérete miatt nem tudja önállóan mozgatni. A neki ideális szék pedig majdnem 700 ezer (!!!) forint, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nagy duzzogva sem támogat. A kérelmeket egyfolytában visszadobják, kiegészítéseket, ilyen-olyan igazolásokat, további méltányossági adatlapokat kérnek. Olyan érzésem volt, mintha packázásaikkal a család kedvét el akarnák venni az ügy továbbvitelétől... A műsorban megszólalt Ungár Klára a szervezet helyettes vezetője is, aki ugye magyarázta a bizonyítványt, egy másik széket javasolva a családnak. Szomorú, és politikus hölgyet tekintve szánalmas látvány volt. Az apuka még így is tudott kislányával viccelni: együtt nevettek azon, hogy a néni talán megveszi nekik a hőn áhított székre a küllővédőt, ami írd és mondd 50 ezer forintba kerül...
Két dolog: a kislány 12 éves: normál esetben most kellene eldöntenie, hogy kézizni szeretne-e, vagy röplabdázni, esetleg tornázni, vagy teniszezni akar. És ehelyett... A szülők pedig soha nem tarthatnak egészséges saját gyermeket karjaikban...
Illetve: hány és hány ilyen család élhet még az országban, akiknek nem adatik meg a tévé nyilvánossága???
És hogy miért van lelkiismeret-furdalásom? Itt rinyálok olyan dolgokon, hogy például Dóri jó, hogy nem jött el velem farmert venni, mert milyen égő, meg ciki, hogy nem tudok állva öltözködni, vagy Uram bocsá' meg kellene fognom a vállát, amig meg tudok állni egyenesen, hogy az eladó felhajthassa a nadrágot... Nem vagyok normális...
Hihetetlen szerencsés vagyok, csak ezt észre is kellene vennem.

Vásárlás

Ma tulajdonképpen semmi extra. Vagyis délután vásárolni voltam: cipőt, és farmert vettem. Na, ez persze nem ért volna meg egy külön bejegyzést, ha...
Ha nem lenne ez a két dolog a fóbiám: "futómű-hibám"-ból kifolyólag elég nagy intenzitással fogyasztom a cipőket: ha egy pár csukám két hónapot kibír, már pezsgőt bontok! (hehe, újabb ok az ivásra!:)) Így egy cipő vásárlásakor elsősorban azt nézem, hogy legyen "stabil", a küllem többé-kevésbé másodlagos... És jókat szoktam kacagni, amikor a kasszánál elmondják a cipő garanciális tudnivalóit. Hja, abból én kicsúszok... A cipővásárlás kb 5 percet vett igénybe, ebbe a kiválasztás, próba, és fizetés is belefért...:)
Farmer: itt a "necc" akkor van, ha nincs a próbafülkében szék. Állva képtelen vagyok nadrágot cserélni. A próbafülkéből kiérve pedig az eladócsajok 10-ből 9-szer megjegyzik, hogy a felsőtestemhez képest vékonyak a lábaim. Ezt általában egy meglepődést kifejező "Nem mondod?"-dal szoktam nyugtázni... Dórit szerettem volna elhívni, hogy segítsen nadrágot választani, de a fentiek miatt elvetettem saját ötletemet...
Amúgy minden oké volt: szék volt, az eladólány is korrektnek bizonyult, vettem is nadrágot.
Kettőt. Vagyis az egyiket Anyutól kaptam szülinapomra...:)

F1-prezentációk

Íme az idei BMW, Renault, és -még átmeneti festéssel- a Williams-Toyota!

Kulcsi

2005. január 19. Szombathelyi kollégiumi szobámban tanulgatok. Tesóm küld egy smst: voldog születésnapot kíván. Majd hirtelen küld ugyanő még egyet: nem akarja ugyanabban az üzenetben megírni, hogy meghalt Kulcsár Anita...

Igen, az akkor a Dunaferrben szereplő, előtte többek között az ETO-ban és a Cornexiben megforduló válogatott kézilabdázónő edzésre menet halálos autóbalesetet szenvedett. A 24. születésnapomon.

Azóta minden egyes szülinapom egy évforduló. És az ünnep mellett emlékezés.

Anitára, góljaira, mosolyára...

Huszonnyolc

Na...Ezt is elértük... Ma van a 28. születésnapom. Ez valahol szörnyű. Már tényleg nem mondhatom, hogy a 20, vagy a 25 van közelebb, vészesen közeleg az a bizonyos harmadik X.

Már lehet, hogy írtam: sokminden kimaradt az életemből, sokm érdekes dolog viszont megtörtént velem, összességében nem panaszkodom...

Egyik ismerősöm mondta, hogy ne legyek pesszimista, becsüljem meg azt, ami van. Hát igen: bár mozgássérült vagyok, segédeszközt nem használok, sok barát, érdekes/értékes ember vesz körül, ennek nagyon örülök.

Amikor születtem, újra kellett engem éleszteni, és szedtek már ki totálkáros Trabantból is. Tehát: nincsenek véletlenek...:)

Hm...Január 19: egy napon többek között James Watt-tal, a ma élő emberek közül pedig nagy hirtelen Jenson Button jut eszembe, aki egy évvel idősebb nálam, és már 2000 óta a Forma-1-ben versenyez, talán idén is marad.

28: gondolkodtam, hogy miért olyan "érdekes" nekem ez a szám. Aztán rájöttem: annak idején 1987-től 1992-ig Pestre jártam suliba, a Mozgásjavító Általános Iskolába. És ott nem jelünk volt, hanem számunk. A ruháimba, törölközőbe, egyebekbe volt bevarrva/írva a 28-as szám... Még mindig van G. Gábor 28 feliratú kispárna-huzatom.

Csak ma már egész mást jelent...