Pop, csajok, satöbbi...

A cím egyben egy fanyar humorú angol filmet is jelöl, melyben egy lemezboltban dolgozó srác keresgéli önmagát, úgy, hogy megkeresi egykori barátnőit. Újra felfedezi, kit miért szeretett, és mi vezetett végül kapcsolatuk lezárásához.
Most nem erről a filmről lesz szó, csak úgy érzem, ez a három szó fejezi ki legjobban a tegnap este történéseit.
Előtte egy kis kanyar: tegnap újra "kommunikáltunk" Gabival, aki egykor nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Bővebben majd később, egyszer, talán...
Szóval a tegnap este. Már jó ideje meg volt beszélve egy ücsörgős-beszélgetős-"vagytovábbvonulósvagynem"- este, ami tényleg a szülinapom apropóján indult, de mivel már viszonylag távoli az időpont, és sok emberkével nem szoktunk együtt szülinapozni, nem is így hirdettük meg, de azért sok embernek eszébe jutott. Ami persze nagyon jól esett, de a kézzel fogható dolgoknál sokkal többet jelent, hogy jókat beszélgettünk, hülyültünk, depiztünk, ahogy egy ilyen alkoholtól "támogatott" estén lenni szokott. Buliba végülis nem mentünk tovább, de az utolsó emberke hajnali 2 -kor indult tőlünk haza, gyorsan elrepült az idő. Én nagyon jól éreztem magam, azt csak remélni tudom, hogy a többiek is.
Szegény Kata ment haza valamivel előbb, az egészsége most épp nem a legtökéletesebb, nagyon aggódom érte... :/
Zolitól ismét megkaptam az aktuális beszólást, amit most tényleg nem idéznék, mert több embert is megbántanék vele. Igaz a mondás: "Ha ilyen barátaim vannak, nem félek az ellenségeimtől..." Ez persze csak vicc, Zolikám, én bírom a búrádat, ezekkel a szerencsétlen kiszólásaiddal együtt, ha ez nem kölcsönös, akkor így jártam... És semmi közöm hozzá, de azt nagyon remélem, hogy az Adrival nem ilyen vagy, ő nem ezt érdemli...
Dóri nem jött el... Nekünk ez az összefutás csak nem akaródzik sikerülni... :(
Családom egy nagyon boldog, egyszeri és megismételhetetlen esemény előtt áll, aminek nagyon-nagyon örülök. De sajnos nagyon-nagyon sok agyalnivaló, "negatívum" van az életemben. Lehet, hogy ezek nem is az én problémáim, de sikerül őket magamra vennem, és ez felemészt, megzabál... Nem jó ez így...
Andris! Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél volna velem a Pirate-ba egy kicsit iszogatni, nagyon jól esett. De nem voltam túl vidám hangulatban, és a bánatból történő berúgás nagyon veszélyes dolog. Tudod, mit csináltam helyette? Egy doboz cigi, és egy csikkbili társaságában kimentem a függőfolyósóra. Gondolkodtam, hallgattam a csendet... Vidámabb nem lettem tőlde, de ez kellett... A sörrentést pedig majd valamikor bepótoljuk, ígérem... ;)