2008. november 30., vasárnap

Friday night fever

Akkor hát a többség számára egy újdonsággal kezdeném: igazolt sportoló vagyok. Bizony! A Győri Egyetértés SE-ben tekézek. Bár már elég régen versenyeztem, pénteken volt az évzáró bankettünk a Marcal Étteremben.
Előtte még a vidékiben is jártam, ahol az aluljáróban sikerült összefutnom Dóri hugával. Ez azért olyan nagy szó, mert csak egyszer-kétszer találkoztunk, én még kb. plusz háromszor hittem azt, hogy Juditot láttam. De akkor mindig vaklárma volt, most viszont nem. A poén az, hogy mindketten azt hittük, hogy a másik nem vett észre. :) Pedig de. :D
Étterem: jó kaja, udvarias kiszolgálás, szintetizátoros háttérzene, szóval kellemes volt. A társaság? Jó volt találkozni egy-két rég nem látott ismerőssel, konduktorommal, Gabi nénivel, akinek rengeteget köszönhetek, és "hű segítőjével", Tündével, akivel váltottuk egymást, tehát nem tornáztam nála, de jókat szoktunk beszélgetni.
Voltak "érdekes" dolgok is, de ezeket inkább fedje jótékony homály, senkit nem akarok megbántani. Mindig rádöbbenek, hogy a mozgássérült ember külön "állatfaj". Érintettként van jogom ezt talán kimondani. De "külső" embert, tehát ép barátomat nagyon nehezen vinnék be közénk. Erről így ennyit...
Az étteremből hazamentem átöltözni, majd Lui barátommal, és Katával terveztük megszállni a Pirate klubot, ja meg tesómék is lenéztek egy italra. Igen, Pirate, nincs S betű megnéztem. ;)
Kata aztán nem ért oda, barátnőjével leragadt egy másik objektumban, így sajna nem futottunk össze! Kata, ha olvasod: nincs harag, tényleg! :) Luival pár sört elfogyasztottunk, hallgattuk a jó kis retro diszkót, és észre sem vettük, hogy fél 5 lett. :D Megvártuk az első buszt, fél hatra értem haza. Az újságos néni még sajnált is, hogy még szombaton is dolgozom... :)
Két dolog még:
1. útban a buliba a 14-es buszon 14-16 év körüli fiatalokkal utaztam együtt. Úgy be voltak rúgva (szívva?), hogy hajjaj... Az egyik lány majdnem leesett a székről, én intettem a pasijának, hogy esetleg illene összeszedni a leányzót. És így még mentek az éjszakába, ahol gondolom nem Traubit ittak. Én nem vagyok álszent, meg prűd, meg vaskalapos vén f*sz, de ez tényleg szörnyű látvány volt...
2. Szó volt róla, hogy Dóri is jön a buliba, de aztán mégsem volt. Én az éjszaka folyamán kb öt smst írtam meg neki, de mindig töröltem. Az utolsó aztán mégiscsak elment. Fél 2-kor megkérdeztem, fent van-e még, beszélgethetünk-e. Fent volt, és egy bő negyed órát beszélgettünk. Dórit én imádom, egy csodálatos lány. Azt viszont nem tudtam eddig, hogy ő hányadán van velem. Hogy tényleg valamilyen szinten kedvel engem, vagy kiforrott diplomáciai érzéke akadályozza meg, hogy elküldön a francba. Na most azért ez a beszélgetés picit azért meggyőzött, hogy annyira azért nem rühelli a képemet, különben nem beszélgettünk volna ekkor ennyit...
+1 jótanács férfitársaimnak: a Pirate-ba ugye lányok ingyen mennek, mi 1000 HUF-ot pöngetünk. De ha a kidobóembernek azt mondod, hogy "Ich will nicht tanzen, sondern nur trinken!", akkor egy vállveregetés kíséretében gratis bemehetsz. Láttam. Bár ők echte labancok voltak.
Összesen 3 órát sikerült aludni, aztán kidobott az ágy. Egész nap csak lézengtem. Így a Megasztár illetve a táncos izé kiesőit csak reggel tudtam meg. Nem szomorkodtam... :)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na akkor végül is a Vectra lesz a befuto ha bemész a szalonba... :D

Gábris írta...

Szia Geri! Azt egy szóval nem mondtam, hogy szerelmes belém, vagy ilyesmi, viszont nagyon jó volt beszélgetni vele. De nem közhely: ő nálam jobbat érdemel... Csak a leendő barátnőm ne olvassa ezt, mert akkor kapok az agyamra, hogy "Miért, én nem???" De erről jelenleg nincs szó!
Ja: sört nem felejtettem el, de google-val könnyű... ;)
Üdv!

Névtelen írta...

Igaz, ezt nem írtad! De engedd meg hogy vitatkozak veled: Szerencsére ez a "sport" "társas"játék, vagyis engedtessék meg már a másik félnek hogy eldöntse milyen jót is érdemel...
Értem amit irsz talán abbol kifolyolag hogy rám is igaz " mozgásában korlátozott" jelző. Igaz rám is az önbizalom hiány stb... Viszont még szeretném hinni hogy valaki valahol rám is vár akit nem zavar a hibás "karosszéria". Üdv.

Gábris írta...

Geri! Ebből a szempontból ez a kérdés már lefutott. Abban biztos vagyok, hogy ezt a lányt nem tudnám boldoggá tenni egy párkapcsolatban, egyszerűen nem az én kaliberem. Viszont barátként számíthatok rá, és ez engem boldoggá tesz.
Az a bizonyos hajnali telefon napokig megalapozta a jókedvemet... :)
Igen, talán létezik olyan lány, ezt sosem tudhatjuk. Nyitva kell tartani a szemünket, az egyszer biztos...