Nihil

Vasárnap a Forma-1 futam elég izgalmasra sikeredett, szakadt az eső, ami már előre is jelezte a káoszt, ami végül meg is érkezett. Hamilton nyert, aminek nem örültem, Rubinho jubileumi 300. futamán bántóan korán kiesett, ennek szintén nem. Kubica viszont idén először dobogós. Ez mindenképpen jó hír!
A futam után elaludtam, este 7 körül Anyu telefonjára ébredtem. Focit néztem, olvastam, és tulajdonképpen ennyi volt a vasárnap.
Tegnap? Hat év után, az athéni olimpia döntője után először a horvátországi EB-n vizilabdásaink végre legyőzték a szerbeket. Megtört egy átok, hatalmas nagy öröm ez, nagyon ránk fért. Mondjuk, hogy őszinte legyek, meg is lepődtem...
Hat év... Emlékszem, azt a meccset a nálam vendégeskedő Sipivel néztük a győri Olimpiai Sátorban. Nekem még egy műtét után be volt gipszelve a lábam. A meccs után tesóm vitt ki minket a szombathelyi IC-re, mentünk a Berzsenyire UV-zni. És persze az is sikerült! :)
A buszmegállóban - megint tegnap - találkoztam Tünde "nénivel", egy kedves gyógytornász-segítő ismerőssel, aki legnagyobb meglepetésemre nagymama lett... Hm... A kisebbik lánya volt vele, aki elég helyes csaj, vissza is néztem rá leszálláskor, rám is kacsintott... - az anyukája... :$
Aztán német volt Jocóval, aki cserébe megszerelte a fiókomat. Így most minden tárgyam egyben van... Annyira jóó... :)
Este pedig Katával beszéltem telefonon, mert Anyuék Sopronban főzőcskéztek. És előkerült a Katától kapott sportszelet-recept. Amire én véletlenül 5 kg háztartási kekszet írtam... Pontosítottunk: természetesen 0,5 kg kell bele.
Jajj... Vasárnap Kata kint volt a Borfesztiválon, összefutott teleshopos ex-kollégákkal, akiktől már jött "a zinfó", hogy láttak minket a Pirate-ban, és mindketten full be voltunk b*szva... Ő... Ismerjük annyira egymást, és magunkat, hogy meg tudjuk ítélni, mennyire vagyunk ittasak, szombat estére kb. egy erős/gyenge közepest mondanék. No, de mindegy is, ha téma vagyok, hát legyek téma.. Magasról nem érdekel... => ezt nemrég hallottam, de tetszik, találó.
A DVSC-t pedig nem zárták ki az Európa Ligából. Pénzbüntetést kaptak, így indulhatnak a csoportkörben. Megnyugodtam, minden siker ráfér a magyar focira...
Jaj, majdnem elfelejtettem, Overdose, a verhetetlennek hitt csodaló pedig kikapott: kissé nyűgös rajt, majd erős kezdés után mindössze hetedik helyen végzett hétvégi németországi versenyén. Kitartás, Dózi, én veled vagyok!
***
Talán említettem már, hogy annak idején rettegtem a diplomaosztómtól. Ennek annyi volt az oka, hogy féltem attól, hogy eltűnnek a régi barátok, nem lesz senki a közelemben, és új emberek megismerésére nem nyílik több lehetőség.
Aztán a Sors megajándékozott két év call centerrel, ahol fantasztikus embereket ismertem meg, hatalmas bulikban, poénokban volt részem, máig örömmel gondolok vissza azokra az időkre.
Én pedig úgy érzem, most jött el az a bizonyos "üresség", amitől anno rettegtem. A régi kedves ismerősöknek, barátoknak mindenkinek megvan a maga saját élete, családja, stb. Új embereket pedig képtelen vagyok megismerni, vagyis ha mégis, akkor igen felületesen. És pláne nem egy táncos szórakozóhelyen, ami aztán tényleg nem az én vadászterületem...
A magányt, egyedüllétet gyakorolni, szokni kell, sajnos, ez a nagy büdös helyzet...
Más köreit pedig semmilyen formában nem kívánom zavarni.
Így most kicsit nosztalgia, kicsit önsanyargatás, kicsit nevezzük bárminek is okán tegnap este egy időre felfüggesztettem MSN-tevékenységemet. Aki akar, az ismert elérhetőségeken megtalál.
Engem nem kell félteni, olvasgatok, alszok, filmeket nézek... Elleszek én így is. Egy darabig. Nagy itt a pofám, aztán lehet, hogy már holnap visszatérek.
Az a bizonyos damoklészi kard immáron a blog felett is lebeg. Majd' két éve írom, nem untam meg, sőt, valamilyen szinten büszke is vagyok rá hogy így kitartok. Elég rendszeresen írok, viszonylag részletesen, és talán vállalható minőségben.
Csak hát az a helyzet, hogy ez így elég lenne egy word-doksinak is valamelyik meghajtón, mert túl sok érdekességet egy kívülálló számára szerintem nem nagyon írok.
Az azért jól esik, hogy akinek beszéltem erről, azt mondja, hogy folytassam, kár lenne abbahagyni. Szóval ezt még azért meggondolom.
Ha bezár a bazár, mindenképpen jelzem, és nem hagyom abba egyik napról a másikra.
"Ha sírni látod a bohócot...."
Igen, most ez a helyzet. Besokalltam.

Mégsem meg mégis

Pénteken délután Katáék értem jöttek, és kocsival mentünk az Árkádba cipőt venni. Még szerencse, mert átaludtam volna az egész délutánt, ha nem csörögtek volna rám. :) Elég nehezen találtam magamnak megfelelő lábbelit, mindegyiken furcsállottam valamit. Kata barátja aztán mondta, hogy a talpát ne furcsálljam, mert a réginek gyakorlatilag nem volt, annyira elkopott. Aztán tényleg egy elég jót választottam, még a tánctéren is működik. :)
Visszatérve aztán robbant a bomba: pont az előző bejegyzésben említettem, hogy a Debrecen az ETO-val ellentétben bejutott az Európa Liga csoportkörébe. A sorsoláson Fortuna a holland PSV Eindhovent, az olasz Sampdoriát - azaz Dzsudzsák, illetve Koman csapatát -, valamint az ukrán Harkiv-ot sodorta a Loki útjába. Majd kiderült, hogy a magyar csapatot kizárhatják a sorozatból, ugyanis a bulgáriai meccs 90. percében időhúzó csereként Máté Péter személyében olyan játékos lépett pályára, akit az illetékesek elfelejtettek (!) benevezni a sorozatba.
Hihetetlen amatörizmus. Egy többszörös bajnokcsapat, amely stabil BL-szereplő szeretne lenni, de képtelen egy normális saját stadiont építeni, a nagy európai bundaügyben is az UEFA látókörébe került, és akkor ilyen példátlan baromságot csinálnak. Nagy valószínűség szerint a kizárást megúszhatják, de ez azért tényleg hallatlan. Nem lennék most a lokisták helyében.
Este pedig terveztem, hogy kimegyek Écsre, de ekkora szélben-esőben semmi kedvem nem volt hozzá, és visszafordultam. Ez a mégsem.
Rendeltem egy pizzát, tévéztem, olvastam, eltelt az este.
Szombaton az orvosi utasításnak megfelelően levehettem a kötést. Már reggel megejtettem, és utána fejest ugrottam a kádba, nagyon jól esett. :)
Utána Sopronba indultam Anyuhoz. Kicsit a szanatóriumban beszélgettünk, aztán ismét elmentünk a múltkori kisvendéglőbe. Ezúttal marhapörköltet ettem nokedlival, házi csalamádéval, és gesztenyepürét. Jól is laktam, finom is volt... :)
Ezután a buszmegállóhoz sétáltunk, a múlt hetinél eggyel előbbi busszal jöttem haza. Nem kizárt, hogy láttam Renit a barátjával kutyát sétáltatni... Mármint a megállóból... :)
Anyu amúgy csütörtökön jöhet haza.
Este hat előtt már itthon voltam. Neteztem, lemostam magamról az út porát, zoknit válogattam... És soros napi balfaszságként tüsszentés közben eltörtem egy fiókot... :@ Komolyan mondom, amilyen hülyeségeket csinálok mostanában, az sem volt kizárható, hogy beesek a vonat alá. Mondjuk valószínűleg nem is lettem volna olyan hú de nagy veszteség...
Este aztán mégis mentem bulizni. A Pirate-ban ünnepeltük az egyik csajszi születésnapját. Beszélgetés, táncitánci, kis pezsgő... Az egy sörből meg lett három.
Leadták a drótot, hogy a társaságban lesz két szingli csaj, de nem hangolódtam egyikükkel sem egy hullámhosszra...
Tesóméktól meg jött a hír, hogy megkapták a pénzt a banktól, így hamarosan papíron lakástulajdonos leszek. :) És ezzel meg is volt az este kb. egyetlen pozitívuma...
Egy körül már itthon voltam, még volt levezető sör-cigi-zene kombó.
Ma? Benzinkút megvolt, most majd kajarendelés következik: milánói sertésborda. Isteni... :P
Utána Forma-1 Belgium (Barrichello 300. futama), este Barca-meccs, és egy jónak ígérkező Loki-Vidi.
És el is telt a hétvége...
Ennyiii.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ugye mondtam

Ugye mondtam, hogy balfék vagyok? - Reni szóhasználatával élve: Süsü:) -
De ugye mondtam azt is, hogy pluszkörök megfutása után minden probléma megoldódik?
Menjünk szépen sorban!
Először egy kis kanyar: a Süsüről jut eszembe, hogy engem megvezettek. A"pókháj, varjúmáj" kiszólás nem a Süsüben, hanem a Lúdas Matyi-filmben hangzik el. Amit viszont felvettem DVD-re, megkeresem, megnézem, és megoldódik a nagy titok! :)
Na szóval! Szerdán ugye nem jött a lakatos, ezért lementem alsószomszéd ezermesterünkhöz, megkérni, hogy segítsen megoldani a problémát. Nem volt otthon, de lánya átadta neki az üzenetet, és Niki másnap reggelre egy üzenetet is rakott a postaládánkra, hogy a postás leveleimet az ő ládájukba tegye. Másnap aztán az apukája kinyitotta a ládát, sőt a kulcs maradványait is elküldte nekem, így ma tudtam magamnak másoltatni. Úgyhogy ez a probléma kipipálva.
Szerdán még Adrinak vettem fel a tantárgyait Neptunon. MSN-eztünk, és panaszkodott, hogy nem tud belépni, nekem sikerült, így segítettem is, és volt egy kis nosztalgia: több, mint öt év után mélyedtem el újra a Neptun-tantárgyfelvétel izgalmaiban. :)
Arról nem is beszélve, hogy egyik kollégámnak elmeséltem ezt, és eszébe jutott, hogy valóban neki sem ártana beiratkoznia. :)
Tegnap elég húzós nap volt melóban, ment a telefonálás-ügyezés ezerrel. Eléggé fáradtan értem haza. Mára pedig szabit kértem, sok függőben lévő dolgomat intézendő... Ez a nyár hihetetlen volt: semmi nyaralás, semmi vízpart, csak ügyintézés, és bürokrácia.
Este pedig ETO-meccset figyeltem a neten, bár fórumokat-honlapokat frissítgetve nem volt túl nagy élmény. 2-1-re kikaptunk Zágrábban, elég érdekes körülmények között, így számunkra véget ért az Európa Liga, ellentétben a Lokival, akik a bolgár Litex Lovecs csapatát kiejtve a csoportkörbe jutottak.
Egyébként majdnem elmentem a marcalvárosi Alpesibe, ahol elvileg van Digisport, de nem voltam benne biztos... Az túl egyszerű lett volna, hogy megkérek valakit, aki a közelben lakik, hogy menjen be, és kérdezze meg.
Megkérdeztem viszont Renit. A meccs előtt, neten. Fantasztikus időzítés. Nos, ezért vagyok én süsü... :) Amúgy tudta a választ, ami igen, tehát tudtam volna nézni a meccset az Alpesiben...
Ma volt varratszedés, ami enyhe "hátszéllel" is több, mint egy órát vett igénybe. Utána kulcsmásolás, meg OTP, elintéztem, hogy utalják át havonta a hiteltörlesztést. A hitelről viszont még mindig nem tudom, hogy elutalták-e. Lehet, hogy hülyeséget csináltam, de most értem rá... :/
Most Szomszédokot hallgatok, majd elmegyünk Katával Árkádba cipőt nézni. Utána megyek Écsre apuhoz, reggel vissza ide, aztán Sopronba Anyuhoz, este pedig az a bizonyos buli, ahova nagyon neccesen fogok odaérni, ha egyáltalán... De egy sör erejéig igyekszem lenézni.
Vasárnap meg semmi program, itt leszek, és végre Forma-1, Belgiumból.
Ma a buszmegállóban ácsorogtam. Megveregette egy idős néni a vállamat, majd a kb. 80 éves mamika közölte, hogy én pont olyan rozoga vagyok, mint ő... Pff... Mondjuk nem értettem a "motivációt": miért mondta ezt? Önirónia? Vicc? Biztatás, empátia? Hatalmas rejtély... :)
Ennél nagyobb bajom persze sose legyen! :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Balfék- de tényleg

Már kezd elegem lenni ezekből a saját hülyeségeimből. Mindig történnie kell valami apró hülyeségnek, ami miatt aztán futhatom a plusz köröket, és/vagy jól felidegesítem magam.
Vasárnap este elindultam a meccs előtt a Sörkertbe. Még itthon egy határozott mozdulattal kipakoltam a zsebemből az igazolványtartómat, mondván, úgysem lesz rá szükség. Már a Stadionnál jártam, megálltam picit nézelődni a gokartversenynél, majd indultam tovább, előttem két rendőr sétált. Mentem mögöttük, és még eszembe is jutott, hogy most jó lenne, ha nem igazoltatnának, mert a személyim otthon maradt. Megyek még kb. 2 percig így mögöttük, amikor... Amikor egy homlokcsapás, egy hangos "Húúb*sszameg!"... Mert ugye az ETO-bérletet is az igazolványtartómban tartom... Rendőrök csodálkozva megfordulnak, persze én is, mentem haza a papírokért... Ez kb. 20 perc plusszot jelentett, túléltem, de akkor is idegesítő... :@
Maga a motorverseny egyébként tök jó volt, sajnálom, hogy csak ilyen keveset láttam belőle... Hihetetlen, hogy jogsim sincs, az autókhoz/motorokhoz sem értek, de a benzin és az aszfaltba égett gumi ILLATA az egyik legjobb a világon... Sőt, ebben a közegben még az is belefér, ha egy picsagatyás bombázó helyett a mellette sétáló pasiját vettem szemügyre: az overalljáról próbáltam meg leolvasni a nevét. :)
Az MTK ellen 1-1 lett a végeredmény, szerintem egészen jól játszottunk, amit az is bizonyít, hogy a csapat ritkán vonul hazai pontvesztés után taps közepette az öltözőbe.
Tesómék is kint voltak a meccsen, utána jó bratyó módjára egy sört is bontott nekem, nehogy baj érjen. :)
Hétfőn nem történt semmi különös, megírtam az APEH-nak az illeték-részletfizetésre vonatkozó kérvényt, amit a joghallgató Rékával lektoráltattam, kinyomtattam, és ma adtam fel.
Tegnap se lett volna semmi különleges, de aztán hazaérve elkövettem azt a bravúrt, hogy beletörtem a kulcsot a levélszekrényembe... :@ És ma, amikor egy kollégának megmutattam a törött kulcsot, letörtem az övtáskám cipzárját is... :@ Kész... :(
Mivel teljesen hülye vagyok az ilyen szerelős dolgokhoz, felhívtam a közös képviselőnket, aki megadta egy lakatos számát. Aki ma fél 5-re ígérkezett. Most 16.57 van, ergó a lakatos sehol. Egyébként azért vagyok így besózva, mert a banktól várok levelet a lakáshitel miatt, és lehetőleg nem szeretném a szekrényt feltörni....
Ma reggel 8-ra üzemorvoshoz kellett menni, de felkeltem rendesen 5-kor, lementem boltba, hazahoztam a cuccot, és csak olyan 7 körül indultam el a vizsgálatra. Vizeletmintát is kellett produkálni, ezért ott helyben megittam egy fél literes vizet, így sikerült mintát produkálni. A pontok között megint egyszer nem találtam meg a számot, szóval továbbra is lehet, hogy színvak vagyok... :@ Pedig szerintem nem... :)
Jobb szemmel alig láttam valamit, ballal meg szinte mindent. Egyébként napok óta fájt a szemem, a szakvélemények a kezdődő allergia és a kötőhártya-gyulladás között ingadoztak. Persze mire a dokihoz értem, már javult a helyzet, így nem említettem meg neki eme bajomat.
A sebemet viszont átkötötték, nagyon rendesek voltak. Pénteken varratszedés, állítólag szépen javulok.
Holnap Árkádba kéne mennem meló után, jó cipőt nézni occsóér'. Ezt a mostanit meg megragasztani pillanatragasztóval.
Tervezem a hétvégét, jelen állás szerint péntek este megyek Écsre, szombat reggel vissza, majd irány Sopron. Az esti buli? Hóvége is van, szerintem fáradt is leszek, eléggé instabil is vagyok most idegileg, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha itthon tévéznék-olvasgatnék, valahogy csak eltelne az este.
Arról nem is beszélve, hogy olyan emberről tudok, aki nem díjazná túlzottan a jelenlétemet, de olyasvalakit nehezen tudok elképzelni, akinek olyan húúdejajdenagyon hiányoznék.
De majd meglátjuk, még nagyon nem tudom...
Azt hiszem, ennyi voltam mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ezt nevezem hétvégének

Nagy találkozások, érdekes történések, volt itt minden, kezdem is!
Pénteken magam sem tudom miért, de úgy döntöttem, hogy a megszokottnál eggyel későbbi busszal megyek haza, és eggyel később is jövök vissza. Annak rendje és módja szerint dél előtt érkeztem a kórházi buszmegállóhoz. Aztán amikor beért a buszom meglepődve vettem észre, hogy egy szőke lány integet nekem. Közelebb lépve láttam, hogy Dóri az, aki éppen rokonlátogatóba indult a hozzánk legközelebbi városba. :)
Kisebb gondot okozott, hogy a busz hátuljában foglalt helyet. De egy költői túlzással élve - és nem kispályázunk, Shakespeare "a költő" :) - "vágynak gátja kőfal nem lehet". Egy tucat ember a busz közepében pedig főleg nem. Így átfurakodtam közöttük, így tudtunk egy szűk fél órát beszélgetni Dórival. Megtárgyaltuk az utóbbi hetek történéseit, mutatott svédországi emlékeket, szóval sajnos gyorsan hazaértem... :(
Otthon nem volt semmi extra, Anyu kérésére ellenőriztem az otthoni postát, számlákat, összeszedtem egy-két dolgot, amit vinnem kellett neki Sopronba, olvastam-tévéztem, és picit beszélgettem apuval. Jah, és Muci néni hozott át nekem ebédet: sajtos-ananászos husit! Nyammiii... :)
Este pedig punnyadtam, meg a tűzijátékot hallgattam. Mármint a győrit. Aztán éjjel befutottak tesómék, nem tudom hány hét után újra itt aludtak. :)
Szombaton először kötözésre mentem, pénteken varratszedés! :) Utána átmentem a Mekibe. Idegesítenek ezek a McReggeli menük... :S Finom, nem arról van szó, de amilyen kicsi, olyan drága... :S
Aztán irány a vasútállomás, onnan pedig Sopron.
Huh... Most lehet sokan megint perverz állatnak fogtok nézni, de nem érdekel. Leírom. Négyes ülésen ültem odafelé, velem szemben egy lány angol tankönyvet olvasgatott. Mezítláb. Közben olyan pózokat vett fel, úgy tartotta a lábát, hogy a pofám leszakadt. Ez gondolom azért is tűnik fel nekem annyira, mert az én lábam olyan amilyen, a bokám a járáson kívül szinte használhatatlan. Ja, és gyűrű volt a lány egyik lábujján... :O Ilyet én még nem nagyon láttam. :)
Sopronban aztán nagy nehezen megtaláltam a buszmegállót, és kiértem Anyuhoz. A szanatórium bejáratánál várt, ott ültünk le beszélgetni. És legnagyobb meglepetésemre kb. 2 perc múlva megjelent a fősuliról ismert Sipi barátom, aki barátnőjével szintén édesanyját látogatta... Volt nagy öröm, elég hamar elköszöntünk, de egy összeröfföt a közeljövőben Szombathelyen azért megbeszéltünk. Meg rám köszönt egy bácsi, aki pedig a 14-es buszról ismer... :O
Anyuval aztán elmentünk kajálni egy kisvendéglőbe, utána séta, majd park, buszmegálló, beszélgetés. Szerencsére teljesen jól van, pihen, kikapcsolódik, és ez a lényeg. :)
Hazafelé volt a vonaton dohányzókocsi, de nem ülök többet oda, egész éjjel nagyon fájt a szemem utána... :S
Elég későn, este 7 után értem vissza Győrbe. Kata kollégája, Tibi jött értem, költöztettük a leányzót, majd benéztünk az éjszakába. Először Pérre mentünk volna egy étterembe, de az nem volt jó ötlet, épp lagzi volt. Az esküvői kocsi rendszáma szerint Jani feleségül vette Renit! Sok boldogságot, bőséges gyermekáldást! :)
Kis agyalás után a Végállomáson kötöttünk ki. Ami egy kocsma. Hajnali 2-ig voltunk ott, beszélgettünk hármasban, ismét csak almafröccsöztem.
Aztán még jó egy órát beszélgettünk itt a Mátyás téren. Befelé jövet a sötét lépcsőházban véletlenül bekopogtam c-betűs alsószomszédékhoz, majd a villany felkapcsolása helyett tévedésből megnyomtam a csengőjüket... :( Biztos nagyon örültek nekem... :(
Ma újra kötözéssel indult a nap, mert tegnap nem szóltam a nővérnek, hogy legyen a kötés "rokibiztos", és a sok mászkálásban meglazult. De Csömödei barátom szerencsére átkötött. :)
Aztán pláza. Ebédeltem, meg vettem újságot. Cipőt nem, pedig terveztem... :(
Itthon most tévé, meg passivity. :)
Ja és fürödtem. Persze máskor is szoktam, de csak azért emelem ki, mert gumikesztyűben hatalmas élmény... :S
A blogolás után majd olvasgatok, aztán Sörkert, és ETO-MTK.
A jövő hét? APEH-kérvény írása, OTP-ben hiteltörlesztés utaltatásának intézése, szombaton megint Sopron. Aznap este még hivatalos vagyok egy szülinapi buliba. Még nem tudom, hogy el tudok-e menni, sajna nagyon hóvége van már... :( Szeretnék én, de jelen állás szerint inkább nem, mint igen... :(
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Isten nem bottal ver (hanem sörnyitóval)

Sokat gondolkodtam azon, hogy kicsit átszabom a szerdai posztot, de végülis nem tettem: olyan szétszórt, és összevissza, amilyen én voltam akkor.
Tegnapra a meccsen kívül csak két laza buszos sztori lett volna, de aztán bekerült a csavar is a történetbe. De először buszozzunk! :)
Reggel az egyik járaton a buszsofőrt elkísérte szerelme is. Beszélgettek-enyelegtek stb. Valószínűleg még elég friss lehet a románc, mert a lány a buszról leszállva egyfolytában a visszanézett a pasijára, melynek következtében ki is lépett egy épp elhaladó biciklis csaj elé, aki emiatt akkorát esett, hogy... Szóval nagyot, ijesztő látvány volt. Kicsit anyázta egymást a két ifjú hölgy, aztán mindenki ment a dolgára.
Délután pedig? Nem lehetett elöl felszállni a buszra, kiderült, hogy valaki zsírt öntött ki a busz elején, amit a sofőr meg is próbált felmosni, de nem sikerült teljesen, és nem vállalta a felelősséget.
És... És a kedves idősebb utasok elkezdtek anyázni pro és kontra, valaki védte a sofőrt, más pedig támadta. Hogy miért nem lehet elöl felszállni (zsír), és miért késett annyit (felmosás)... A fiatalabb utasok pedig próbálták nyugtatgatni az idősebb útitársaikat, hogy már tökmindegy, az a lényeg, hogy már rajta vannak a buszon, ami megy is, és különben is nyugalom, a hosszú élet ritka... Én csak hallgattam a diskurzust, de elégedett voltam az ifjakkal. :)
Aztán... Aztán hazaértem olyan 5 óra felé. Gondoltam, megkaptam a lakáshitelt, meg nemsokára meccs, jön a cimbi melegíteni, én is megkezdem. Bontani akartam egy sört, de a nyitó megcsúszott a kezemben, így vitte az üveg tetejét, meg az ujjamon a bőrből egy 3 cm-es darabot. Ömlött belőle a vér, alsó szomszédék anyukája segített elállítani, de csak azzal a feltétellel, ha bemegyek vele kórházba.
Így hát bementem. Nem voltak túl sokan, nem volt vészes a várakozási idő. Biztos ami biztos alapon már ETO-mezben voltam, a doki pedig szerette a sportot. Elnevetgéltünk balf*szságomon, a két nővérke is nagyon rendes volt. Mondtam a doktornak, hogy én mindenképpen szeretnék meccsre menni, de a kezemre sajna szükségem van a kapaszkodáshoz. Így egy elég vastag, stabil, bumszli kötést kaptam, miután összevarrta a sebet. Meg egy tetanuszt is...
Ezután a buszt vettem irányba, de a járatokat már elterelték, nem álltak meg se a stadionnál, se lakásunknál. Ezért bementek a városházához, ahonnan különbuszok vittek ki minket- elvileg - a stadionhoz. Gyakorlatilag a Lukács-sulin túl, jó messze tett le minket. Elég gáz volt így sétálni, és még az is zavart, hogy nagy sietségemben nem igazítottam meg a tetanusz után normálisan az övemet, így egyfolytában a gatyámat húzogattam fölfele...
A rend éber őrei háborúra készültek, ami aztán a horvát szurkolók bojkottja miatt elmaradt. kb harmincan lézengtek a vendégszektorban.
Elég sokan voltunk a meccsen, közte sajna rengeteg divat és fikagép: még akkor sem volt igazuk, ha 2-0-ra kikaptunk... A Montpellier-meccs után ez már "jutalomjáték" volt, nem voltak elvárásaim... Igaz, a győzelemre semmi esélyünk nem volt.
A stadionban pohárból, itthon dobozból pótoltam a kimaradt söradagot, szóval nem maradtam szomjas. :)
Most kinézek Écsre apuhoz, holnap kötözés, meg lehet, hogy elmegyek Sopronba, de ilyen kézzel ez azért még kérdéses.
Két tétel mindenesetre bebizonyosodott: balf*sz vagyok, illetve ha nyugodtan hátradőlhetnék kicsit, akkor mindig jön valami bonyodalom az én kis életembe...
De mindegy, hozzászoktam, immáron sírva röhögök magamon...
Azért majd kíváncsi leszek, hogyan alakul a hétvége, még nagyon sok dolog kérdőjeles.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Bankráció

A cím kettős.
A bankokat nyilván nem az érzelem vezérli: minden egyes hozzá forduló kedves és kevésbé kedves emberkének "ügyfélközpontú" módon megpróbál segíteni, persze úgy, hogy közben jópár bőrt lehúzzon a kedves delikvensről. Érzelmek nélkül, racionálisan.
Itt vagyok például én, az egyszeri fiatalember, akinek hitelre volt szükségem. Mászkáltam, hiánypótoltam, megint mászkáltam, és megint hiánypótoltam, és kb. még egy ilyen kör. És ma eldőlt: megkaptam a hitelt, jövő hét közepén tesómék számláján a pénz.
Van egy lakásom, ami tök jó, meg remekül hangzik, de az elkövetkező pár év azért nem lesz egy habostorta. De még mindig jobb a helyzet, mintha albérletet fizetnék...
Ezúton köszönöm mindenkinek, aki így vagy úgy, de segített, szólt pár biztató szót, tartotta bennem a lelket MSN-en, telefonon, vagy bárhogy. Köszönöm, tényleg!
Külön és kiemelten kollégáimnak, akik sokszor hallgatták nyűgjeimet, és Nikinek, aki tegnap este átjött, átnézte velem a benyújtandó papírokat, és kiderült, hogy nem is állok olyan rosszul, mint gondoltam. És este 10-ig itt maradt velem beszélgetni.
Meg Adrinak és Dórinak. MSN. Hétfő este. Köszönöm. :)
Na, meg persze a családnak. Ki ne felejtsem őket...
Jaj, de össze-vissza posztolok most... :)
Amúgy ma elég hamar, délben leléptem melóból, mindent el akartam intézni minél hamarabb, és féltem az esetleges további hiánypótlástól... Amit szerencsére tényleg megúsztam...
Az egyik "cigiszünetes" leányzóval utaztam a buszon, aki elmesélte, hogy egyik kolléganőjük megkérdezte, hogy mit lehet azzal a sráccal beszélgetni. Merthogy ugye minden valószínűség szerint egy unalmas nyominger. Ezt persze nem mondta ki. De nyugodjak meg, a többségnek tényleg nincsenek előítéletei velem kapcsolatban... :)
Egyébként alig vagyok túl az első bankráció-meneten, most jön a következő. A hatalmas és mindenható APEH bejelentkezett, hogy 15+15 napon belül fizessem be az illetéket a lakás után. Ez 200 ezer forintot jelent... Akkor, amikor az összeg még nincs a számlán, a lakás még nincs a nevemen, de az APEH már nyújtja a markát. Kérvényírás következik. A cél: részletfizetés. Hallottam, hogy valaki kapott egy évet. Mármint 12 részletben pöngethet. Ezt én is elfogadnám. Meg még a folyószámla-vezető bankomhoz kell elmenni, kérni a havi utalást a hitelező bank számára. És meg kell adni egy dátumot. LOL! Ezt majd biztos jól ki fogom tudni választani, nem? :O
Holnap meccs: Győri ETO FC- Dinamo Zagreb. 21.00-kor. Európa Liga, negyedik selejtezőkör. Ha továbbjutunk, irány a csoportkör. Az már külön bérletért. De ám legyen! :)
Példátlan biztonsági óvintézkedések lesznek: a délszláv háborúban szocializálódott horvát kemény mag miatt holnap már nem lehet jegyet venni, le lesz zárva az ETO Park bevásárlóközpont, és a stadion parkolója is. Meg az utcánk is. Azért remélem, meccsre kiengednek! :P
Sörözés nálunk, elég csökkentett létszámban, a társaság egy része már Becsvölgyén. Igen, ami nekem idén kimarad. És sajnálom, de a fent leírtak alapján talán nem meglepő, hogy ezúttal - sajnos - nem fért bele.
És hamarosan hosszú hétvége.
De ezt már tudjátok.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Túlpörögve

Lehet azzal viccelődni, hogy gyakorlom a magányt. Lehet. Az önirónia mindenképp társamul szegődött, ami nem is rossz dolog: ha már a magam kínján nem tudok röhögni, akkor megette az egészet a fene.
Ezt a hétvégét nagyrészt direkt szerveztem úgy, hogy nem voltam sehol: se Écs, se Sopron, se Kata, stb. Jó volt egy kicsit elvonulni. Jó volt? A francokat... Oké-oké, nyugi volt teljesen, de az, hogy két nap alatt személyesen beszéltem az újságossal, a kisboltossal, és a benzinkúton Lindával, az azért elég siralmas... Linda osztálytársam volt általánosban, szeretem, ha ő van, amikor megyek újságért. Ha nincs forgalom, tudunk picit beszélgetni is. Most persze nem tudtunk. De annyira jól esett a mosolya... Mint egy oázis a sivatagban... Befordultam. Kész.

---

A hétvégének egyébként volt egy kis kolesz-retró hangulata is. Mivel most pár hétig tényleg enyém a lakás, kivételesen a konyhában cigiztem, kávéztam: ablak persze nyitva, éjjel frankón kiszellőzött. És "beadandót" is írtam: a tíz oldal fordítást... Mondom, tisztára kolesz-hangulatom volt.
És a párhuzam folytatható is: ma reggel - ha nem is öltöny-nyakkendőbe, de - csinibe vágtam magam, és remegő gyomorral elindultam - a közjegyzőhöz.
Felolvasta a szerződést, megkérdezte, van-e kérdésem, majd elkért 58 ezer forintot.
Ezután a bankban kaptam három paksamétát: egy saját, egy ügyvédes, egy földhivatalos.
Elrongyoltam az ügyvédi irodába, az ügyvédem persze szabin. Valamit otthagytam, valamit elhoztam.
Aztán földhivatal: ott is hagytam papírokat, meg újabb 12 ezer forintot. Eddig a lakással kapcsolatos bürokráciára-adminisztrációra kifizetett összeg 168 ezer forintra rúg... :@ Elvileg már "csak" a 200 ezer forintnyi illeték van hátra, de ez nem biztos... :@
És fodrásznál is voltam. Ez a fix pont. Ezt biztos nem rontottam el. A bank-földhivatal-ügyvéd háromszögben valamit tuti. Nem arról vagyok híres, hogy minden elsőre simán menne. Kéne egy "kontroll". Egy "menetrend". Hogy most mit, hogyan, miképp. Anyut nem merem ezzel nyaggatni. Szegényem még hazafutna Sopronból.
---
Nemrégiben azt mondtam egy számomra nagyon fontos lánynak, hogy most először örülök, hogy nincs barátnőm. Mert ebben a rohanásban nem tudnék vele foglalkozni, meg meg idegbeteg lennék, meg ilyenek.
Baromság. Jaj, de hiányzik most valaki...
No, de nem depizek, valahogy csak alakul a dolog.
Mármint a hitel. Az mindenképpen.
Ennyiii...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Szinte semmittevős

Pénteken meló után egy nagyon fontos harci feladat teljesítésével kezdtem a hétvégét. El kellett zarándokolnom egy régi-új Szent István úti kocsmába, és ki kellett derítenem, hogy van-e ott Sport M, ugyanis barátaim mindenképpen szórakozóhelyen kívánták megtekinteni a Vasas-ETO-t. Azért egy kávét-kólát megittam, és a pozitív válasz birtokában elégedetten tértem haza. Aztán este 8-ra visszatértem, akkortól foglaltunk asztalt. Közben még beszéltem Dórival, egyrészt mert Svédország óta nem hallottam a hangját, másrészt van egy rejtvény, aminek keresem a megoldását. Sajnos nem tudott segíteni, és a hangját se nagyon hallottam, mert nagy volt a forgalom... :S

A rejtvény amúgy: a Süsü-sorozatban lévő gyógyfűárus nevét keresem. Annyit tudok még róla, hogy mindig azt mondja, hogy "Pókmáj, varjúháj!". Ennyi az összes infó. Ha valaki tudja a nevet, lécci ossza meg velem! Fontos! :)
No, a meccsen irtó gyengén muzsikáltak a fiúk, 2-1-es vereség lett a vége. Oké, hogy most az Európa Ligában vár ránk nagy feladat, de ha bajnokok akarunk lenni, az ilyen meccseket hozni kell! Még akkor is, ha messze még a vége!
A hely egyébként egész jó, bár nekem inkább amolyan könyvtári olvasóterem hangulata van. Vagy menza! :) A tévét pedig alig hallottuk, és néha nem is nagyon láttuk, a legjobb az volt, amikor egy magas srác állt be a tévé elé, akinek ráadásul raszta-haja volt. Csak hogy még többet takarjon! :P
Az este legnagyobb pozitívuma, hogy nyertünk két korsó sört. És még egy Unicum Next-et is elfogyasztottam! :)
És még egy csajnak is ünnepelték a születésnapját, jó sok barátnője jelen volt! :) De minket ez nem érdekelt, mert meccs alatt nincs csajozás! :) Egyébként a Voga-Turnovszky duó paródiája után szabadon ő - mármint az ünnepelt - volt a "hosszúcombú asszony"... Bazz, olyan lábai voltak, elfáradt a szemem, mire végigért rajta... :) Meg aztán milyen ruhákban voltak a csajok? :D Huh... De persze még egyszer mondom: mindegy, lényegtelen, meccset néztünk! :D :P
Végül taxival mentem haza. Szegény taxist megzavarta a járásom, segített a ki-be szállásnál... Pedig max. spicces voltam, erre bizonyíték, hogy ha nem is egyedül, de segítség nélkül sétáltam el a vasútállomásig a taxihoz... :)
Reggel aztán olyan hat óra környékén kidobott az ágy. Nagyrészt pihentem, tévéztem, zenéltem, és fordítást írtam. Egész jól haladok vele, de félbe kellett hagynom, mert még melóban huzatot kapott a szemem, és hirtelen úgy elkezdett fájni, hogy azt hittem, meghalok! :S
Délutáni alvásomból pedig csöngetés ébresztett. Ez azért fura, mert ha ismerős jön, többnyire mobilon jelez, max. a kajafutár szokott csengetni. És tudjátok ki volt? A szórólapos fiút kellett beengedni! Mondom, ilyen a világon nincs! :@
De az alvást este alaposan pótoltam: este 8-kor kezdődött a Siófok-Újpest, azon már szunyókáltam, éjfélkor felébredtem, kikapcsoltam a gépet, és 7 utánig aludtam.
Jaj! Nézem ez úszó EB-t, és tök örülök a magyar sikereknek, nagyon jók vagyunk! És az jutott eszembe, hogy már 14 évesen megúsztam a 100 gyors világrekordját! Csak én 50 méteren! :D
Egyébként ez a Jakabos Zsuzsi egy Istennő! Teszek is fel róla egy képet, de izibe'! :)
Ma már újságért voltam, a továbbiakban fordítás, meg semmittevés! :) Na, meg persze rendelek egy milánói sertésbordát paradicsomsalátával, remélem, vasárnap is lehet! :)
Holnap nem dolgozom. Bank, és közjegyző, meg csekkbefizetés postán.
Aztán csütörtökön este 9-kor (!) ETO-Dinamo Zagreb, vasárnap ETO-MTK, közben pénteken Écs, szombaton Sopron.
Meg a kórházba is be kellene majd mennem, Anyunak veszik a szokásos könyvét, meg nekem a retro-autót, csak be kell menni érte...
Utálok háton fekve aludni. Mostanában rászoktam, hogy így nézem este a tévét, és így is alszom el rajta... És fáj a hátam... :S
Az egyik csajszival "fogadtunk", hogy amíg nyaral, regisztráljak valami társkereső honlapra... És annyira de annyira nincs kedvem... Nem ír vissza senki, én meg depi leszek... Aki visszaír, az meg lesz mondjuk záhonyi, nyíregyházi, esetleg békéscsabai... Az meg nem túl optimális. A távkapcsolatokat - sem? - nekem találták ki...
Na, asszem ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Beers & girls

2003 nyarán történt. Tesómat kikísértem akkori svájci munkahelyére. Egy vasárnapot átaludtunk, egyedül a Forma-1-re keltünk fel, plusz megnéztük Roger Federer első wimbledoni győzelmét. Vágod, ugye? Svájcban néztük. Ez ám a feeling. Aztán tesóm elment éjszakára dolgozni, én meg zuhanyoztam, és ledöglöttem a tévé elé. De egyik magyar kolléganője becsengetett, hogy menjek át hozzá egy-két sör mellett beszélgetni. Nehezen álltam rá, fáradt is voltam, a sört sem szerettem... Hajnalig beszélgettünk, és akkor valami megváltozott... :)
Aki ezt a blogot rendszeresen olvassa, annak bizonnyal meglepő, de az első elfogyasztott doboz sörömet jó másfél évvel megelőzi az első csók. 22, illetőleg 20 éves voltam... Pff... De gáz számok... :D
---
Jövő héten hétfőn megyek aláírni a lakáshitelt, meg közjegyzőzök. Utána már csak pár nap, és... Fura... Tudom, hogy csak szavak, de haza Écsre megyek. Ha ide jövök, akkor a lakásba, Győrbe/Gyárvárosba jövök. Fura, nem áll rá a nyelvem, pedig szeretek itt lenni...
Most mondjuk fura, mert tesómék Ausztriában, Anyu meg három hétig Sopronban... Ami még akkor is furcsa, ha amúgy is max. heti 1-2 alkalommal találkozunk. Meg azért Écsre és illenék hazanézni Apuhoz. Látjátok: most például tényleg kurvára egyedül érzem magam.
---
Szasa Stevanovic, a Győri ETO FC kapusa a tavalyi bajnokságban 28 meccsen 16 gólt kapott. Átlagban ez meccsenként 0,57-et jelent, ami immáron minden idők legjobb magyarországi kapusteljesítménye az NB1-ben. Gratulálok, Szasa! :)
Gratulált az eddigi rekorder, a ferencvárosi Géczi István is, de azért megjegyezte, hogy az ő idejében sokkal jobb csatárok futkároztak a magyar pályákon, mint manapság.
1. erről minden bizonnyal Szasa tehet.
2. Hatalmas nagy újdonságot mondott Pista bá'.
Főleg a tegnapi angol-magyart látva...
---
Jaj! Drága jó édesanyám de kedvesen beégetett... :D Anyu tegnap még meglátogatott egyet, aztán segítettem neki lehurcolkodni a kocsihoz. Eljött mellettünk Niki óvónéni, alsó szomszéd. Nyilván nem "abból" a bizonyos családból. Megdícsértem a pólóját, olyan volt rajta, amilyen a képen is látható. A Renault F1-es csapatának tavalyi "egyenruhája". Anyu meg aszongya nevetve: "Juj, Öcsi, de pofátlan vagy!" :) Öcsi lennék ugye én- családilag. Anyám pedig arra gondolhatott, hogy én Nikinek a póló által valóban kihangsúlyozott figyelemreméltó domborulataira teszek ártatlan utalást, pedig Isten látja lelkem, akkor hirtelen tényleg a pólóra gondoltam. :) Pirultam picit szerintem, de nevettünk a szitun mindhárman... :)
---
Holnap pénteeek! :) Este Vasas-ETO-t nézek tévében, Sport M, digidoboz, sör. Hétvégén fordítás-melót csinálni kell, lehet kiugrok Écsre is, más program még nincs. Sopronba majd hosszú hétvégén megyek egy napot.
Hétfőn pedig szabi: bank, közjegyző, posta, meg lehet ügyvéd is, tanácsot kérek egészségkártya-ügyben. Nagyon izgalmas szabadnapokat tudok produkálni magamnak mostanában... :)
Puszik, pacsik éljenek a csajok! :)

Exkuzálós-bulis-emlékezős-vállveregetős-sportos

Különböző okokból előző bejegyzésem három pontja kapcsán is exkuzálnom kell magamat. Lássuk szépen sorban!
- meleg víz: más lehet, hogy átírná azt a részt, vagy törölné, esetleg abban bízik, hogy azok, akik lakáskörülményeivel tisztában vannak, átsiklanak felette. Én vállalom: néha bizony szórakozott balf*sz vagyok. Szóval: a melegvíz-korlátozás csak a távfűtéses lakásokra vonatkozott természetesen, nekem pedig bojlerem van! :)
- rendőrgyilkosság: még azért a GosziBlog messze van attól, hogy tömegek olvassák. Ennek ellenére én elnézést kérek, ha bárkinek az érzékenységét megbántottam. Három ember meghalt, ez a szomorú lényeg, a teljes igazságot pedig talán soha nem fogjuk megtudni...
- origami: azaz orgazmus, a Szex és New York után szabadon. Azt írtam, hogy valami hasonló érzés kerített hatalmába... Hm... Talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, mert sírtam-bőgtem a meccs után, hatalmas-magával ragadó érzés kerített hatalmába. Amúgy érdekes, de olimpiai aranyainkat általában megkönnyezem, emellett a tévé előtt együtt sírtam a tévé előtt 2000 nyarát Rubens Barrichelloval, aki akkor Ferrarival megnyerte a Német Nagydíjat, és hat évvel Senna halála után újra szólt Forma-1-es díjkiosztón a brazil himnusz. Jah, hát ilyen dolgok ezek...
---
Visszatérve a naptári sorrendre. Szombat reggel kimentem Écsre, kiírtam DVD-re az idei Magyar Nagydíjat. Úgy volt, hogy kint maradok, de sikerült elérnem Katát, és behívott, hogy lesz buli, menjek be.
Anyu szerencsére behozott. Először a Jerevánban voltunk, élő mulatós-rutyutyus zene volt, nekem tetszett... :) Megint rámcsodálkoztak páran, hogy kisántikáltam a tánctérre, majd táncoltam egyet Katával. De hát ez vele jár. :)
Picit furcsa volt a hangulat, mert Katáék a héten egy fiatalon elhunyt barátnőjük temetésén voltak, és rengeteget beszélgettünk a lányról, meg úgy a halálról általában... :(
Én maradtam volna még, de a fiatalok sajna megunták a zenét... Így átmentünk a Bridgébe. Nem vagyok teljesen tisztában a felosztásával, lehet, hogy hülyeséget írok, de a grátisz részen kevesen voltak, fizetni meg nem volt kedvünk.
Ezért továbbálltunk a Zátonyba. Ott meg nagyon kevesen voltak.
Megint sikerült "szakmai szemmel" hallgattam a zenét: miket játszik a DJ, megvan-e az a szám, az a változat. Így a vasárnap zenekeresgéléssel indult. :P Ja, és adtam magamnak egy szóbeli vállveregetést. Eszembe jutott már többször, hogy a Stereo Love után egy merész váltással esetleg jöhetne a Tu est fotue:

És jött is. :) Az más kérdés, hogy elég gyorsan le is keverték, mert már harmadszorra kellett menni a We no speak americano-nak. De otthonülő hülyegyerekként, zenék iránt érdeklődő lelkes amatőrként azért tetszett ez a poén.
Aztán hazafelé indulva még belefutottunk egy vígjátékba illő igazoltatásba. Erről inkább nem mesélnék, esetleg csak privátban. Hoztuk a formát, annyi szent. De senkit nem állítottak elő, sofőrünk természetesen tök józan volt, mégis sikerült tesztelnünk akaratunkon kívül is a derék biztos urak ingerküszöbét. :)
A Zátonyban utoljára már csak egy Borsodi Friss-et ittam. Emiatt, és az átélt izgalmak hatására teljesen kijózanodtam, és hazaérve az NB1-es meccsek összefoglalóit olvasva még két sört megittam... :)
Reggel nem voltam másnapos, pihenéssel telt a nap, döglöttem, tévéztem, Sportért mentem, kaját rendeltem...
Este pedig ETO-Siófok,előtte Sörkert. A 3.000-es nézőszámnál többet vártam, az 1-0-ás végeredménynél nem. Megünnepeltük a fiúkat, akik érthetően elég fáradtak voltak. Az is ritka, hogy kettős emberelőnyben fejeztük be a meccset, és én mégis elégedetlen voltam a bíróval... :)
Aztán este még net, meg Anyunak néztünk csütörtökre vonatot, mert megy három hétre szanatóriumba... Pff... Ez szar időszak lesz, se Anyu, se tesómék... Na, mindegy, majd valami lesz... Egyszer-egyszer azért jó lenne Anyuhoz elnézni Sopronba.
A hétre konkrétum nincs, az idegenbeli ETO-meccs ismét tévés, a bankból is hívhatnak, fordítanom is kéne... Meg F1-es DVD-kért is jönnek majd.
Na, de majd alakul ez is, mint minden. Meg ami mégsem...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Origami

Keddi bejegyzésem elkövetése után kicsit furcsán alakult a nap. Először is úgy volt, hogy aznap este 8-ig egész Győr területén nem lesz melegvíz, én olyan 6 körül már tudtam zuhanyozni. Cserébe viszont elszállt a net: se kép, se hang órákon keresztül...

Vacsora után pedig megfájdult a hasam... De annyira, hogy még másnap reggel is azt hittem, nem fogok tudni bemenni dolgozni. Aztán a kávé szerencsére csodát tett, összekapartam magam, onnantól minden rendben volt.
---
Még mindig jár az agyam a wellness-utalványon. Hatezret befizetek, visszakapom utalványban, nagy ügy. De egyrészt visszaélt vele az a nő, az ő faszsága miatt szaladgálhatunk megint plusz köröket. Úgy is elkölthetné azt a szart, hogy olyan dolgokra használja fel, ami belefér a felhasználási körbe, és akkor nem szopnék miatta... Meg aztán minősíthetetlen hangon beszélt Anyámmal, ami a legfőbb oka annak, hogy bemegyek hozzá elbeszélgetni vele, és megpendítek egy esetleges feljelentést...
---

Ez már tiszta Amerika, ami ebben az országban zajlik. Két hét alatt itt a második rendőrgyilkosság, ezúttal szinte kivégzés-szerűen... Az már csak hab a tortán, hogy a hírek szerint egy melegpár viharos kapcsolata ért imígyen végen... És egy egyetemista fiú élete, aki rosszkor volt rossz helyen... :(
Dunaújvárosban pedig egy tanárnő késelte meg a hozzá látogatóba érkező egykori szerelmét: egy lányt.... Hát vazz...
---
Alattunk lakó cigány polgártársaink mosnak az egész pereputtyukra. A múltkor jött egy nő összeszedni a gönceit. Valamelyik még nem száradt meg, kérte, hogy azt még hagyják kint az udvaron. Erre a nagydarab roma néni felhívta a figyelmét, hogy ő ezt nem tenné, mert "itt lopnak!" (!!!!). Én fent cigiztem a függőfolyosón, de el kellett nyomnom, mert elkezdtem szakadni a röhögéstől... :D :D :D :D
---
Szerdán kiesett a Loki a BL-ből. 3-1-es vereség Bázelben, teljesen reménytelen, kiábrándító játékkal.
Tegnap pedig? Montpellier-Győri ETO FC. A Digisport adta, így eleinte nem tudtam nézni. Neten követtem, a hírportálokat frissítgetve. Aztán valaki betett egy linket, amire rákattintva a francia sporttévé adásán tudtam nézni élőben a meccset. Közben Fannival MSN-eztem. Eleinte röhögött rajtam, szívesen megnézett volna, ahogy izgulok. :) Egyébként mindenképpen jó volt, hogy irkáltunk közben. Például így nem tomboltam-ordibáltam a 11-es-párbaj alatt, hanem a holtidőben írtam neki az eredményt. És továbbjutottunk! Az első félidő végétől emberhátrányban játszva, a francia bajnokság ötödik helyezettjének otthonában nyerve, a 11-es párbaj izgalmait túlélve továbbjutottunk. Őszintén szólva meglepett az eredmény, nem nagyon bíztam benne, de rám cáfoltak a fiúk. Ilyen taktikusan, agresszíven és okosan focizó magyar klubcsapatot már nagyon rég láttam... Na igen, tegnap este óta kurvára nem érdekel, hogy kevés magyar van a csapatban, ehhez a sikerhez a külföldi játékosaink által hozzáadott mentalitás is kellett.
És jó volt győrinek lenni a neten is, klubszínektől függetlenül szurkolt nekünk vidis, zetés, újpesti, fradista: hatalmas élmény volt... :)
Olyan fél 2 táján keveredtem ágyba, 1-2 sör mellett még olvasgattam fórumokat, és emésztgettem a végeredményt. A következő ellenfél a horvát Dinamo Zagreb. Nem féltem a srácokat, bizonyították, hogy nem létezik lehetetlen, csak oda kell tenni magunkat. :)
Na, az tényleg életem egyik legemlékezetesebb estéje volt. Egy origami... :D
---
Holnap reggel megyek csak Écsre. Mennék ma is, csak épp a mai Nemzeti Sportban csak a rendes játékidő végéig van benne az ETO, a folytatás holnap... :)
Jaj gyerekek! Tegnap olyan milánói sertésbordát ebédeltem! :) Annyira jól laktam, hogy vacsira elég volt két banán, meg egy zacskó chips! :)
Holnap tehát go Écs, aztán délután vissza, pörifőzés, meg élőzene a Jerevánban. Kíváncsian várom.
A hitelszerződést pedig elvileg jövő héten aláírom, két héten belül számlán lehet a zsé, és lesz egy lakásom...
Zsír. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Már megint

Hm...
Az a bizonyos lány állítólag nem Gergő barátnője volt, csak egy ismerőse. Meg lettem szívatva... Amúgy a többi stimmel. :)
F1: nem semmi volt a Magyar Nagydíj, ismét volt pár emlékezetes momentum, nem volt unalmas futam. Vettel hibája, a Renault- és Mercedes-szerelők bakija, Schumi és Rubinho párbaja mind-mind olyan esemény, amit szerintem még sokáig emlegetni fogunk. Főleg úgy, hogy most négy hét szünet következik. A győztest amúgy Mark Webbernek hívják.
Az Újpest-ETO pedig 0-0 lett, nem voltunk rosszak, és ismét bejátszott egy kezezésért meg nem adott teljesen jogos 11-es...
Tesómék is befutottak a Ringről, meséltek sokat, mutattak autogramokat, és megvan a Kubica-sapka is, nagyon menő... :)
Tegnap meg újra voltam dolgozni. Igen, kurva nehéz volt hajnali 5-kor felkelni, alig bírtam összekaparni magam! :)
Aztán meg mégiscsak jó volt újra menni, bizony sok emberke hiányzott már...
Elég gyorsan jött a "mélyvíz", kb. 40 feldolgozandó mail, hó végi statisztikák, stb. Fél 7-től olyan háromnegyed 4-ig bent is voltam melóban.
Aztán hazajöttem. Tesóm még itt volt, dumáltunk kicsit, kávéztunk egyet. Most volt a tévében, hogy napi négy kávé még elmegy, afölött már függőség veszélye áll fent. Nos, akkor én határeset vagyok.
Más.
Meséltem már, hogy nálam az a szitu, hogy ha sínen vannak a dolgok, és épp jól érzem magam a bőrömben, akkor szinte mindig történik valami, ami odabasz a rendszernek.
Nos... Kaptam az egészségpénztáramtól egy levelet, hogy július 6-án kedden (!!!) egy Komló környéki wellnesshotel szolgáltatásait vettem jogosulatlanul igénybe. (nem támogatott szolgáltatások, úgy mint: Hasábburgonyát ettem uborkával, sört ittam, és törölközőt béreltem...)
Én persze aznap Győrben voltam, melóztam, aztán német, majd este foci VB egy itteni kocsmában. Egyetlen kedvezményezettem, Anyu sem csapott egy görbe délutánt ott a Mecsek táján. Ja, és kajához soha nem iszom sört. Csak utána. :)
Hatezer forintot kell visszafizetnem. Persze felhívtam a pénztár központját. Meglepve hallottam, hogy Anyu kéthavi 24 ezer forint értékű tornabérlete nincs regisztrálva. Felhívta Anyu a konditermet, az utalványok "elkeveredtek" (!!!), és különben is, hagyjuk őket békén, örüljünk, hogy elfogadták- bejegyzett elfogadóhelyként, ja... :@ A kezelési költséget megspórolandó, az utalványokat kivették, minden valószínűség szerint további felhasználásra. Ami persze bűncselekmény, fel is jelenthetném őket, a kérdés, hogy ér-e annyit az egész. A főnökasszony 17-éig szabin van, akkor azért valamikor bemegyek elbeszélgetni vele. És kíváncsian várom, mit vesznek még ezzel a szarral...
Nem szoktam öncélúan káromkodni, és tényleg bocs, de a picsába már, mintha nem lenne enélkül a faszság nélkül is meg a magam baja... :@
Egyébként pedig hiánypótlás után, de úgy néz ki, megkaptam a lakáshitelt. Lesz egy lakásom. :) Csak aztán nehogy arcomra fagyjon a mosoly. Nem, nem fog. :)
Holnap tehát hiánypótlás. Csütörtökön valahol meg kéne nézni a Montpellier-ETO-t, péntek Écs, szombat vissza, élőzene lesz a Jerevánban. Vasárnap meg ETO-Siófok. Nem lesz unalmas a hét, annyi szent! :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
És Hajrá, svéd postagalambok! ;)

Anti-Hangover Tanár úr

Pesten járva pont arról beszélgettünk Gábor barátommal, hogy ha mi iskolaigazgatók lennénk, bizony nem vennénk fel saját magunkat tanárnak. Ennek az az egyszerű oka van, hogy már öt-hat éve diplomáztunk, és önéletrajzunkban nem tudunk "hivatalos" tanítási tapasztalatot felmutatni.

Hogy miért nem tanítok? Álszent lennék, ha nem mondanám ki, hogy jóval kevesebb lenne a fizetésem egy iskolában, mint például most. De nálam az is egy lényeges szempont, hogy hiteltelennek érezném magam, ha egy fogadóórán-szülői értekezleten "osztanám az észt", amikor én magam olyan messze vagyok a saját család alapításától, gyermektől, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől.
Mindamellett tök jó, hogy öt évvel két hetes tanítási gyakorlatom után is érnek olyan hatások, amik tudatában nekem sem kell magyarázni, mi az, ami egy pedagógus életében "megfizethetetlen".
Tegnap este útban Katához összefutottam egy volt diákommal és a barátnőjével. Gergő a szokásos "Szia Tanár Úr!"-ral köszöntött, a csaj pedig kb. egy "Jó napot!"-tal üdvözölt. Egyébként ő sem volt teljesen ismeretlen számomra, ugyanis pont a napokban jelöltek be iwiwen. :)
Aztán persze mondtam a csajszinak, hogy nyugodtan tegezhet, ami után "Tanít még?" volt a következő kérdése. :P
Én nem várok el ilyenkor semmiféle "tiszteletet", vagy három lépés távolságot, mégis tök jól esett, hogy elhülyéskedtünk a buszon, úgy, hogy nem volt senki se bunkó, közönséges stb. És "ezek a mai fiatalok": én nem ültem le, mert csak két megállót mentem, de ők egyfolytában le akartak ültetni, át akarták adni a helyüket, meg ilyenek. Amikor leszálláshoz készülődtem, Orsi még jelzett is. Ja, és megdicsérte az illatomat. Ilyenre se nagyon volt még példa... :D
Szóval tök jó kedvem lett az ifjaktól, örültem, hogy összefutottam velük.
Aztán ma kerestem őket facebookon, de nem találtam rájuk... :( Sőt Orsi nevéből találtam kétszáz-valamennyit, és már keresni sem tudom, mert az egyik csajra rákattintottam, és már őt adja ki találatként... :@ Jaj, micsoda problémák! :P
Khm... Annyit azért megjegyeznék még, hogy Gergőről amúgy is tudtam, hogy jó arc, de a barátnőjének sem kell a szomszédba menni egy kis szövegért...
Nem semmi volt, na... :)
Katánál egyébként egyik kollégájával voltunk, eszegettünk-iszogattunk-beszélgettünk. A "hangover" ezúttal kimaradt, annyit ettem, hogy szinte úgy gurultam haza. Hajnali 3 után feküdtem le. A Fókusz Plusz ismétlését még megnéztem nála, utána jöttem haza. :)
Olyan fél 7 környékén felkeltem, és félálomban elmentem zuhanyozni. Hogy hogyan, arról fogalmam sincs. Aztán visszafeküdtem, és aludtam kb. 10-ig. Majd elmentem Sportért, de ez már a szokásos.
Mindjárt kezdődik a Forma-1 Magyar Nagydíj, azt ugye nézni kell, kötelező! :) Este meg majd Újpest-ETO, tudom nézni, megtaláltam a Sport M-et. :)
Tesómék megvették nekem az idei Kubica-satyit, lesz új "kurvasapka", állítólag nagyon zsírul néz ki! :)
Holnap pedig már meló. Gyorsan eltelt ez a hét... Lehetett volna picit változatosabb, de mindent összevetve nem panaszkodom... :)
Puszik, pacsik, kellemes (sport)délutánt mindenkinek! :)