2009. december 18., péntek

Erről-arról

Tegnap munka után Rékával találkoztam. Ahogy szoktuk, és ahogy már írtam is, az Árkádban lévő Segafredoba ültünk be beszélgetni egyet. Az idő sajnos elég gyorsan eltelt. De ez biztos azért van, mert nagyon jól éreztem magam vele. Este még SMS-eztünk is picit, olyanok voltunk, mint az ovisok: azon vitatkoztunk, melyikünk idegesítette jobban a másikat. Mármint mindketten saját magunkat éreztük befutónak... :)

Hazafelé menet akkora sprintet levágtam a mellettem elsuhanó busz után, hogy még magamon is meglepődtem. :) A történet háromesélyes volt: elérem a buszt, lekésem, vagy felborulok, és a kórházban kötök ki. De el is értem, túl is éltem, úgyhogy minden hawaii… :)

Elég sokat szoktam sportról írni. Röplabdával viszont még soha nem foglalkoztam. Játszani utoljára kb. ált. suliban játszottam, akkor is inkább a zsinórlabda nevű változatát, amiben ugye a labdát meg szabad fogni. Szóval szinte ugyanaz, de mégis más. Röplabdát nézni sem szoktam, egyszerűen nem köt le. Mondjuk van egy kivétel, ez pedig a női strandröplabda. :D

De most olyan dolgot olvastam a sportnapilap tegnapi számában, amit mindenképpen meg kell osztanom Veletek. Idén úgy adódott, hogy Sándor Renátát, a BSE fiatal játékosát egyszerre választották meg az év legjobb felnőtt- és utánpótlás-játékosának is. Ez mind szép és jó, gratulálnék is hozzá, igazán elismerésre méltó teljesítmény. De a sportág szövetségében máshogy gondolták. Mondvacsinált indokokkal elvették tőle az egyik címet, mert olyan nincs, hogy valaki egy évben, két kategóriában is a legjobb legyen. Úgy van! Motiváljunk egy fiatal tehetséget! Hozzuk meg kedvét a sportág minél komolyabb szintű műveléséhez! Ha jól tudom, a hazai röplabdasportból – legalábbis a teremszakágból - négy dolog hiányzik: nézők, játékosok, szponzorok, és médiaérdeklődés. Igen, az ilyen és hasonló döntések bizonyára megadják a kezdőlökést a sportág felemelkedéséhez… Annyira, de annyira magyaros történet ez… :/

Tegnap este az RTL Klub Házon kívül című műsorában láttam egy tanulságos riportot. Ebből újra megtudtam, hogy teljesen indokolatlanul előítéletes vagyok. Pedig nem is…

Jujj! Ismét jártam a meosz.hu társkereső rovatában! És ott egy újabb gyöngyszemet találtam: egy srác olyan személyek jelentkezését várja, akik útitársat keresnek maguk mellé, cserébe csak annyit kér, hogy ő is hadd utazzon 90%-os kedvezménnyel... Hát nem aranyos? :) Még kalandornak sem nevezhető, neki elvárásai vannak, amiket nem is rejt véka alá.

És mi lenne, ha én csavarnék egyet ezen a dolgon? Én adnék fel egy hirdetést, amelyben olyan társat keresek, aki kihasználva az én 90%-os kedvezményemet, kísérőmként bejárná velem az országot? Anyu úgyis pont most kérdezte, hogy nincs-e kedvem nyáron befizetni egy társasútra. Mármint egyedül… Dobtam is egy hátast… :)

Ezzel az utazgatással mindösszesen annyi a probléma, hogy én úgy igazándiból csak hétvégente érek rá. Március és november között pedig akkor is csak abban az esetben, ha nem itthon játszik az ETO, és nincs Forma-1-futam sem. Ha szerencsém van, a kettő egybeesik. :) Szóval tényleg nagy túrákat lehetne így tenni. Ha pedig hozzáteszem azt is, hogy helyi járatokon ingyen utazom… Egészen jó party lenne. Vagy lennék… :D Most gondold el: buszos városnézés Győrben, esetleg BKV-s barangolás Budapesten teljesen grátisz! Egészen Pazar lenne! Tehát utaznivágyó csajt keresnék, mondjuk „Nem félünk a kallertől!”-jeligére… :)

Ma focizni voltunk, idén utoljára. Nem ment jól, vagyis bűn rosszul ment a védés, de mentségemre legyen mondva, hogy az egyik kolléga az ellenfélből valami hihetetlen jó napot fogott ki, nem nagyon találtam az ellenszerét. Azért a végén elvétve bár, de találkoztam is a labdával. :) Legközelebb pedig majd csak január 22-én lesz ilyen sportos péntekünk... :(

Holnap megyünk dolgozni. Tudom, vagy inkább sejtem, hogy nem fogunk meggebedni a munkában, de akkor sem vágyom rá nagyon. Pedig ha belegondolok, hogy a teleshopban két éven keresztül szinte minden szombaton jártam telefonálgatni… :/ Azt már le sem írom, hogy mennyiért…Úgysem hinnétek el! :)

Aztán venni kéne egy téli cipőt, ami remélhetőleg ezt a szezont ki is bírja. Vasárnap meg valószínűleg telefont veszek. Meglepem magamat karácsonyra, részben a családtól kapott pénzből… Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy Aranyvasárnap alkalmából mennyien akarnak majd rajtam kívül mobilt vásárolni a Baross úti Voda-„központban”… :/ Nem baj, állok elébe… :)

Amúgy emiatt is tök jó, hogy az új év harmadik hetében van a születésnapom! „Gáborkám, most kapsz pénzt, születésnapodra pedig majd kitalálok valamit!” :)

Nemrég az olvastam valahol, hogy mindenki azt az évszakot szereti a legjobban, amelyikben született… Ez baromság… Rühellem, utálom, ki nem állhatom a telet: legyen már vége!

Itt-ott azt jósolják, hogy karácsonykor a mostani mínusz-rekordok után akár +13 fok is lehet. Na, azért ez sem normális, meg kell hagyni…

Ennyi voltam mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát Gábor, ez a blog marha jó! Igazából életem első blog-ját olvastam, úgyhogy húzd ki Magad, de komolyan tök jó volt!!!! :) Majd küldök valami okos képet, hogy én is a részese lehessek ennek a nagy egésznek :)
Na, akkor majd holnap (bár én dolgozni fogok Veletek ellentétben)
:)
ja, Timi voltam :D

Gábris írta...

Timi, aki részese a nagy egésznek! :) Okés, a képet várom, és én sem felejtettem el, amit ígértem! :D
És igenis dolgozni fogunk, mert mi vagyunk a munka hősei ugyebár...;) :P