Egy ilyen nyitómondat után csak érdekes bejegyzés következhet

Még szombaton azt ígértem, hogy vasárnap leírom, mi szerepelt volna abban a bizonyos pénteki bejegyzésben, amit akkor írtam volna, ha a camelotos buli helyett itthon punnyadok a gép előtt. Így persze nem az igazi, meg aztán már hétfő is van - tegnap nem volt lelkierőm pötyögni -, de azért pótolok.
Szóval. Van egy blog, amit elég gyakran meglátogatok, de a rendszeresen olvasottak közé nem teszem ki, mert úgy gondolom, a szerző elég belső dolgait írja le, és nem örülne, ha túl sokan tévednének oldalára. Most viszont olvastam két olyan gondolatát is, ami elég mélyen elgondolkodtatott.
"Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek." Hangzik az idézet, ami szépnek szép, de valljuk be, eléggé közhelyszerű, és én például eddig képtelen voltam azt a bizonyos mögöttes jelentéstartalmát megfogalmazni.
Alaphelyzet: párkapcsolati krízis, srác kifelé kacsintgat, de lebukik. Megbeszélik a dolgokat, a fiú azzal zárja le a beszélgetést, hogy tényleg ostoba volt, hogy keresgélt, mert barátnőjénél szebbet-jobbat-okosabbat úgysem találna. A lány válasza: "ne azért legyen velem valaki, mert nincs épp szebb, okosabb, szerényebb, hanem mert szeret engem. Mert rengetegen szebbek, okosabbak és szerényebbek, és a kereső szem felfigyel rájuk."
Tanulság? Nem is tudom... Nagyon szép gondolat, bár adott szituációban lehet, hogy szókiforgatásnak, szőrszálhasogatásnak gondolnám. Mindenesetre valahol itt rejtezik az a bizonyos lényeg.
A másik pedig? Nem igényel különösebb magyarázatot, kommentárt, így ezt most szóról-szóra bemásolom ide:
"Vannak, akik hiányoznak az életemből. De attól még nem rosszabb az életem, csak más. Van űr, amit nem lehet pótolni, de nem is akarom, elfér a szívemben, hisz nem fertőz meg semmit, csak van. "
Amiről még ígértem, hogy írok, az a bizonyos beszélgetés Tibivel. Évek óta a fixa ideám, hogy képtelen lennék elképzelni társamként egy mozgássérült lányt. Próbáltam én ezt már megfogalmazni magamban, de Tibi ezt megtette helyettem: baromi sok erő kell ahhoz, hogy a sajátod mellett még egy ember teljesen hasonló nyűgjeit cipeld magaddal. Rendben, szerencsére nincs olyan túl sok "nyűgöm" állapotommal kapcsolatban, de két ember esetében szerintem ezek a gondolatok felerősödnek. Meg aztán mint sok mindent, a baráti kört, és a szabadidőt is behatárolná egy ilyen kapcsolat.
Ennél már csak egy rögösebb út létezik: ha sérült pasiként egy ép lányt szemelsz ki barátnődnek. Ha ő sem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor nincs miről beszélni. Ha viszont elfogad, és alakul valami, és elvileg minden happy, akkor is ott van a leányzó családja, barátai, akik a legapróbb hibádnál a legváratlanabb pillanatban a szemedre vethetik, hogy "jaj, Te kis nyominger, a mi lányunk/barátnőnk százszor jobbat érdemelne egy ilyen kis sántánál..." Igen, mindezek a félelmek motoszkálnak bennem is, nem érzem magam elég erősnek ezek leküzdéséhez... Más szájából kérdezés nélkül hallani tényként saját félelmeimet pedig ugyancsak megrázó élmény volt...
És ide illik egy ugyancsak elgondolkodtató dolog. Olvastam egy tanulmányt, ami azzal foglalkozik, hogy ép emberek hogyan viszonyulnának egy fogyatékos emberhez - párkapcsolatban. Na, és itt írta egy lány, hogy ő biztosan nem járna mozgássérült pasival, mert ha szakítana vele, biztos azzal fárasztaná, hogy csak azért tette azt, mert mozgássérült. Nekünk sérülteknek van egy elvont, már-már sajátos gondolkodásmódunk, de ennyire egyszerűek - és egyben bonyolultak - szerintem nem vagyunk... :)
És máris kicsit könnyebb, de azért hasonló téma. Tegnap este elcsíptem a Story TV-n egy interjút. Hajdú Péter beszélgetett a Csillag születik mozgáskorlátozott szereplőjével, MC DC-vel, azaz Veres Robival.
Hogy az a Hajdú mekkora ostoba... Sejtettem én, csak nem tudtam. Megkérdezi Robit, hogy mitől lett ilyen az állapota. Robi válaszol, hogy születéskor bekövetkezett agysérülés - ahogy nekem is. Ezt persze nem mondta...:) -. Majd pár mondattal később felteszi a kérdést hogy betegségedet a gerinced sérülése okozta? Ezen kívül azt is megkérdezte, hogy tornával javítható-e a helyzet. Robi válaszol, hogy nem igazán, komolyabb javulást egy nagyobb műtéttel lehetne elérni. 2-3 perc múlva persze azért a biztonság kedvéért Hajdú megkérdezi, hogy létezik-e olyan műtéti eljárás, ami lényegesen javítana állapotán...
Pff... Ez a faszi beteg, nem normális, annyi szent... Mondom ezt én, aki nem vagyok egy MC DC-fan, de simán intelligensebbnek tűnt kérdezőjénél... :/ :)
Régen sportoltam, de ma is csak egy-egy mondat:
Forma-1: új pontrendszer kerül bevezetésre. A dobogósok sorrendben 25-20-15 pontot fognak kapni, és még a tizediknek is jut majd egy. Azaz az eddigieknél kettővel több versenyző kaphat pontot, és a győzelem értéke is megnő. És még sem kell azt az idióta érem-rendszert bevezetni. Juppii! :)
Foci: a bundabotrányban érintett összes focista rohadjon meg, tiltsák el örökre mindet! Undorító, hogy mindig van az a pénz...
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)