Ökör iszik magában- KETTŐ HÉTIG !:)

Na igen. Tehát kedden este sportos napot tartottam. Hideg sörike mellett megszállt az ihlet, és sütöttem popcornt a mikróban. Ilyesmire még soha nem vetemedtem, de szerencsére a leírás értelmes volt, így jól sikerült a nasi! :)

A meccsekről: hokiban sajnos kikaptunk a fehéroroszoktól, az alsóházban folytatjuk. Mivel a németek is, és ők a jövő évi vébé házigazdái, így nem eshetnek ki: baromi nehéz dolgunk lesz. De nem féltem a srácokat, odateszik magukat, és meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Utána jött a ZTE-ETO... Huh, ha ott lettem volna a helyszínen, azt mondanám, életem meccse volt. Így csak azt mondhatom, hogy fantasztikus mérkőzést játszott a két gárda, egyedül voltam itthon, és mégis ordibáltam a tévé előtt, mint egy félőrült. :) Ilyen a 3-1-es magyar-olasz óta nem esett meg velem! :) Ja! Amúgy félidőben a Zete még 2-1-re vezetett, a de a meccset pazar-hihetetlen-megismételhetetlen második félidőt produkálva 7-2-re (!!!) az ETO nyerte. A góllövőlistát vezető Bajzát triplázott, a képen látható, pályafutását éppen Egerszegen kezdő Józsi Gyuri két gólt szerzett! Óriási meccs volt, most is az megy a háttérben, veszem a Revitáról videóra! :P

A napot a Barca-Chelsea zárta, 0-0 lett, de nem nagyon kötött le, még az ETO-meccs hatása alatt voltam. Ez is ritka egy NB1-BL összevetésben! :)

Tegnap pedig a munkahelyi fejtágítón Győrött (ő így mondja, pff..:D) tartozkodó Sipi barátommal sörözgettünk a Hollóban. Egy jó tanács: sörözés előtt ne egyél sajtos-tejfölös lángost! Az egyszerűen valami borzalmas reggelt eredményezett... :( :)

Körvonalazódik a jövő évi fociközvetítések rendje. A hírek szerint az NB1-es meccseket a Duna TV mellett az RTL Klub (továbbá partnerei, a Sport Klub, és a Cool TV) fogja közvetíteni. A fő meccs szombaton 11.00 körül, a Forma-1 időmérő előtt lesz... Így ugrik egy csomó hangulatos, villanyfényes meccs, ha ETO-meccset ad a tévé, akkor pedig nem érek haza az időmérőre. Pazar kilátások, és ehhez még társul "Jó ebédhez bu*i Léderer Ákos", mint várható állandó riporter. Az az ember úgy idegesít, ahogy van. Ja, a Sport Klub nem is fogható nálunk, a Cool is csak korlátozottan. Pazar! :)

A BL-elosztás ha lehet még morbidabb: TV2 és DigiTV! Előbbinek per pillanat állandó sportszerkesztősége sincs, utóbbi csatorna pedig még nem is létezik (!!!)... Mi lesz itt, te jó ég...?!

És mi lesz Veszprémben, a női kézilabda BL-döntőjében? Azt persze még nem tudni, annyi biztos, hogy OTT LESZÜNK! Valami isteni csoda folytán sikerült jegyet szerezni! Ezúton is köszönöm az érintetteknek! :)

Viszont a jegymizériáért nagy kár... Alaposan ki kell tennünk magunkért szurkolásban, a hírek szerint sok öltönyös sznob lesz a csarnokban, akik talán azt sem tudják, ki az a Vérten Orsi... :/

De nincs mit tenni, pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz: szurkolni a győri színekért. Veszprémben is!

Alteregó 2.-meg más is

Talán már említettem, hogy Gergő kollégám nem teljesen normális. De hát így szeressük, na...:) Ő vetette fel a tesóm, és Mr. Simonyi közötti hasonlóságot, és ő ajándékozott meg ezzel a mellékelt képpel. Szerintem beteg... :D :D :D
Azért írok ennél jóval komolyabb dolgokról is. Már említettem az esküvőt. Szép volt-jó volt, természetesen. Azt is említettem már-de most az esküvő kapcsán talán gyakrabban eszem,be jut-, hogy elegem van az egyedüllétből: szar egyedül, én is szeretnék magam mellett tudni egy lányt, aki szeret, és én viszont szerethetem, aztán esetleg valamikor családot alapíthatunk együtt. És amit még nagyon unok, ez az idióta sebnyalogatós önsajnálat. Valamit már tennem kéne, hirdetni, vagy "megnyílni", nem tudom. A felismerésig már eljutottam, első lépésben talán már ez is valami. :) Emancipáció ide vagy oda, sajnos (?) nem olyan időket élünk, ahol azt a bizonyos sültgalambot várva találom meg az Igazit. Nehéz ügy ez, nagyon nehéz...
Sportoljunk egy kicsit! Úgy néz ki, minden igyekezetem ellenére nem tudok ott lenni a női kézilabda BL-döntő veszprémi meccsén. A jegyek ugyanis "elfogytak", vagyis én, a mezei szurkoló nagyon messze vagyok a tűztől. A helyzet momentán a következő:
"A BL-döntő helyszíne, a Veszprém Aréna 5100 fő befogadására alkalmas. A jegyekből 700 db kerül Veszprémbe. Kiadunk 300 VIP jegyet. 500 db kerül Dániába, 800 db az ETO bérleteseihez, 500 db a csapat tagjainak jut. 750 db-ot kap a B-közép, 150 db-ot a főszponzor Audi, 500 db-ot a további szponzorok, és 200 db-ot a város, illetve a Sportigazgatóság. A sajtó képviselői 100 helyre tarthatnak igényt"
Szerintem teljesen reménytelen az ügy, lehet, hogy inkább elmegyek Nyíregyházára focimeccsre. Ha lesz busz...:)
Nem lehet sz nélkül elmenni hokiválogatottunk VB-szereplése mellett. Sorsdöntő meccsünkön ezekben a percekben 1-1-re állunk a fehéroroszok ellen. A szlovákoktól 4-3-ra, Kanadától 9-0-ra kaptunk ki. De most nem ez a lényeg.
"Megérkeztünk a világelitbe". Egy kanadai játékos ütőt dedikált magyar társa aznap született ikrei számára, és valamiben tényleg minket irigyel a világ: szurkolóink űzik-hajtják a csapatot, eredménytől függetlenül: díjazzák a lelkesedést. "Itthon vagyunk!"-Svájcban!
A tornát hónapok óta vártam, örömjátékot ígért, ahol az égvilágon semmi vesztenivalója nincs a csapatnak. Az örömjátékba Ocskay Gabi halálával bánat és gyász vegyül, úgy magyarosan: sírva vigadunk! Hatalmas élmény, eredménytől függetlenül.
Valamiben ma átesek a tűzkeresztségen: még soha nem söröztem itthon egyedül. Most megfürdök, és hideg sör, valamint finom pisztácia társaságában nézem végig a hokimeccs hátralévő részét, az ETO focistáinak egerszegi vendégjátékát, majd a Barca BL-meccsét.
A Zete-meccs furcsa egy picit. Ha szüleim annak idején apám lakóhelyén telepednek meg, akkor én most a hazai csapatnak szorítanék. De ahogy szerelemben és háborúban, úgy sportban sincs se ha, se de...
Ezért: HAJRÁ, ETO! :)

Écsen át Bamakóba

Egy korábbi bejegyzésben betettem egy meghívót egy autós rendezvényre. Korábbi miniszterelnönkünk példáját követve akkor azonban nem bontottam ki a "teljes igazságot", most pótolok.
Szóval tagja vagyok egy egyesületnek, melynek tagjai hozzám hasonlóan Győr környéki mozgássérült fiatalok. Évente szoktunk autóversenyt szervezni az écsi Rábaringen.Idén a rendezvénynek volt még egy apropója. Egy csoport megkeresett minket, hogy ha leteszünk x millió forintot, akkor az általuk megvásárolt és átalakított busszal kivisznek közülünk sérülteket a jövő évi Budapest-Bamakó ralira. Nem vagyok naív, etéren sok mindent tapasztaltam már. Nem a két szép szemünkért választottak minket a srácok: tavaly nem tudtak megfelelő mennyiségű szponzorpénzt összeszedni, idén, a "mozgássérült vonal" bevonásával -mintegy az "érzelmekre hatva"- sikerülhet. És ez teljesen jó így, mindenki jól jár(hat). Tőlünk pár ember olyan helyekre jutna el, amire máshogy nem lenne esélye, a srácoknak pedig teljesülhetne nagy álma: indulhatnának a Bamakón. Nem győzöm hangsúlyozni, én biztosan nem lennék az utazók között, csak a szervezőmunkából venném ki a részemet, de erre egyelőre nem volt szükség, szinte minden meg van szervezve a "pesti srácok" által.
A beígért Fókusz- ill. Aktív-stábot én nem láttam, WRC-autót ugyancsak nem.
Viszont volt motoros-, quados-, dragster-, és driftbemutató; jó pár embert vittek különböző "versenyszemélygépjárműveken" (by Palik), és a tíz benevezett mozgássérült fiatal autós számára egy valóban érdekes autóversenyt hoztak össze. Écs-Pannonhalma-Ravazd-Écs vonalon kellett menni, időellenörző pontokkal, pluszfeladatokkal, a célban, az écsi lőtéren lövészettel tarkítva. Megadták a módját, na... :) Egyébként az itínerenen Dóri lakóhelye is szerepelt, áthúzva, "rossz útirány"-ként megjelölve. :( :)
A rendezvény végül Écs olyan részén, ahol én még sosem jártam, egy német hölgy panziójában zárult, vaddisznópörkölttel, lovaglási lehetőséggel. Ez utóbbival én mondjuk nem éltem...:)
A versenyen részt vett egy Dórihoz megszólalásig hasonlító lány is, aki mozgássérült húgát kísérte. Meg kiskutyáját, meg a szüleit, akik letorkoltak, hogy miért magázom őket. :D
Ha már Dóri: hívtam őt a versenyre, kissé szerencsétlen megfogalmazással "barátjával vagy nélküle". Végül nem jött, és nem is volt akkora banzáj, hogy jól érezte volna magát. De én most tényleg elmondhatom, hogy nagyon jó volt, abszolút nem éreztem magam "furán" mozgássérült társaim között, amire pedig volt már példa.
Ha ETO meccs van, előtte két órával irány a Sörkert. Ez alap. Szokott lenni. De most nem tudtam otthagyni a srácokat, így negyed hétkor indultam Győrbe, és úgy estem be a kezdő sípszóra, Anyu volt a sofőröm. :D A Pakssal játszottunk, 4-1-re nyertünk, álomgólok, Szasa kivédett egy 11-est, tehát jó kis meccs volt. Jövő héten ETO-majális, ingyenes Vasas-meccs, így Anyu is ott lesz, életében először... :)
Eddig tehát jó volt a hétvége, most megyek majd vissza Écsre, Forma-1-et nézni...:)

Kettőből kettő

Mármint elődöntőből döntő. Május az ETO hónapja lehet! :) A női kézilabdacsapatunkról már írtam: a Hypot legyőzve döntősök a lányok, a korábban Győrben is megfordult Kovacsicz Móni csapata, a Viborg az ellenfél.

A focisták pedig haladnak a kitűzött cél, a Magyar Kupa-győzelem felé. A döntőbe jutás már megvan- 1984 után először. :)

A pesti, MTK elleni visszavágón sikerült ott lennünk. És hát amit előzőleg írtam, sajnos nem jött össze: nem úsztuk meg kapott gól nélkül. 2-2 lett a vége, így 4-3-as összesítéssel mentünk tovább.

Az idegenbeli meccseknek különleges hangulatuk van: elutazunk jó messzire, buszon éneklünk-sörözgetünk, és a stadionba érve bíztatjuk csapatunkat, végig, 90 percen át, a csapat '12. embereként'. A Nemzeti Sport szerint 300-an mentünk Győrőbl, ami korrektnak is tűnik, de az össznézőszám (800) valahogy sántít: kizárt dolog, hogy 500 MTK-s lett volna a nézőtéren. Ott voltak viszont a biztonságiak, akik egy Nyilasi Tibortól autogramot kérő szurkolóval keménykedtek, de szerencsére Nyíl lejött, és megnyugtatta a kedélyeket. Nagyot nőtt a szememben...:)

A meccs maga... Hát nem játszottunk olyan húú de jól, de az MTK-nál mindenképpen jobban megérdemeltük a továbbjutást, Starek 11-esénél mondjuk nem mertem odanézni. :)

Következik tehát a Honvéd elleni kupadöntő, Tarsoly Csaba elnök-tulajunknak köszönhetően teljesen ingyen...:)

Jaj és a meccs mellett persze a buszút is hangulatosra sikeredett, szegény buszsofőrt jó páran idegelték, az elfogyasztott sör hatására odafelé két extra pihenőt kellett beiktatni. A hazaút már nyugisabban telt, megbeszéltük a meccs fejleményeit, pihentünk, és én pl Meki-kaját majszoltam-ásványvízzel...

A májusi program tehát:

május 9.: Viborg-Győri Audi ETO KC (BL-döntő)

május 16.: Győri Audi ETO KC-Viborg (Veszprémben, kb. 5000 néző előtt!) (BL-döntő)

május 20.: Győri ETO FC- Budapest-Honvéd (MK-döntő)

május 27.: Budapest-Honvéd-Győri ETO FC (MK-döntő)

A vastag betűs eseményeken ott leszek, ha minden jól megy...:)

MERT: CSAK AZ ETO!

Alteregó

Igértem még további esküvői képeket, de egyelőre még várom, hogy több is befusson, és a lehető legjobbakat tehessem fel ide. Aki ismer, iwiw-adatlapomon úgyis tud szemezgetni...:)

Addig is: nézegettünk fotókat a munkahelyemen, és jól képzett GeriPapa közölte, hogy bátyám nagyon hasonlít Charles Simonyira, a magyar származású űrturistára. És hát kétségkívül van benne valami. :) Szerinted? :D

Remélem rokonok, akkor talán nekem is csurran-cseppen valami... :)

Amúgy meg: Boldog Névnapot, Konrád! ;)

Akik Hypóval mosták fel a Magvassyt... :)

IGEN! IGEN! IGEN!

Harmadik nekifutásra végre Bajnokok Ligája-döntőt játszhat a Győri Audi ETO KC csapata, akik 29-21-re legyőzték a Hypo gárdáját, és igazából esélyt sem adtak ellenfelüknek. Pálinger ISTENNŐ volt, Görbe egy zseni, a csapat kézilabdázott, nem pereskedett, a szurkolók szintén kitettek magukért. Én a tévé előtt ordibáltam, sajnos nem tudtam kimenni, a döntőre viszont jó lenne eljutni, legyen az Egyetemi Csarnokban, vagy akár Veszprémben. :)

Néha már fárasztanak ezek a Soproni sörreklám átiratok, ez viszont nagyon jó: (nem saját...:))

"Nem viselek zöld sast és nem verek szét sportcsarnokokat sem!

Nyolc csillagot hordok a szívem fölött és rajtam kívül több ezren értik, mikor azt mondom: "Győzni kell..."

A hírnevem megelőzi más csapatokét és nem szeretem, ha a románok összekeverik a Kiskút ligetet a Népligettel!

Büszkén gondolok Csabára, a mesterre, az utánpótlás vezetőjére, Görbére és Vérten Orsira. Szeretem a légkürtöt, a hideg sört, a zöld zászlót, az emeleti büfét!

Itt szurkolunk a Magvassy poklában!

Kézilabdában mi vagyunk a császárok és igenis: nálunk játszanak a föld legszebb női!

Győri ETO KC -én így szeretlek!"

Holnap pedig foci, MTK-pálya, MK-elődöntő visszavágó!

Mert "Bármerre járunk szurkolunk a győri színekért..." ;)

Utána

Tegnap este óta bátyámnak nincs barátnője. Nem kell megijedni, mert nekem pedig lett egy sógornőm! :)

Nehezen találom a szavakat, és majd teszek fel több képet is, hogy azok "valljanak" helyettem.

Nagyon szép, és eseménydús volt a tegnapi nap, és tényleg nagyon boldog vagyok, hogy bátyám megtalálta élete párját Edit személyében...

Korábban írtam, hogy "terv szerint" éjfélkor sírtam volna. :) Nos, ez előbb megtörtént, már akkor, amikor testvérem búcsúzott a családtól. Utána pedig akkor, amikor Fanni anyukáját, Andit köszöntöttük meg névnapja alkalmából. Kisfia adta át neki a virágot, meglepődött, meghatódott. Elérzékenyültem...

Sajnos fater is hozta a formát. Az történt, hogy rám jellemző módon három ismerőssel lekéstem az "autó nélküliek" kisbuszát. Ugyanis annyi ismerőssel futottam össze a házasságkötő után, hogy ezer felé tudtam volna szakadni. És a nagy rohanásban ott felejtettek. Értünk jöttek autóval, jót röhögtünk, csak apám kezdett el osztani, hogy milyen hülye vagyok. Felzaklatott lelkivilágom ezt nem bírta, és elbőgtem magam. Aztán anyu is, hogy apu miért ilyen bunkó. Tragikomikus volt, de szerencsére hamar rendeztük a sorokat...

A menyasszony csodaszép volt (ugye?), a vőlegény elegáns, az éttermi személyzet hihetetlen kedves és korrekt. Külön kiemelném András barátomat, Edittel közös volt munkatársunkat, akia vőfély volt. Életében először, de szerintem nem utoljára...:) Alaposan megdolgoztatta az ifjú párt, és a násznépet. Ami nekem újdonság volt, de nagyon tetszett: a Gyertyafény keringő: körbeálltuk Viktorékat gyertyákkal kezünkben kb. harmincan, és ők tánc közben elfújták őket.

Sajnálom, hogy Kata, a kísérőm a tervezettnél később tudott csatlakozni, és előbb el is kellett mennie...

Szerencsésen hazaért mindenki, én a nővérszállón aludtam. A Forma-1-et megnéztük Fannival, és Baluval, így alvásban nem sok részünk volt, de majd pótoljuk... :)

Természetesen ezúton is gratulálok Viktor bátyámnak, és Edit sógornőmnek, sok boldogságot, és bőséges gyermekáldást kívánok nekik! :)

És azt is nagyon jó tudni, hogy ilyen kedves barátaink, ismerőseink vannak! :)

Tegnap-Ma-Holnap

Tegnap: céges buli volt az Erzsébet ligeti étteremben, azt írtam, lájtos lesz, hát annyira nem sikerült lájtosra: hajnali 3-kor értem haza, ettünk-ittunk-táncoltunk, úgyhogy elég rendesen hangoltam a mai napra. Még a férfi kollégákkal is megtáncoltattuk egymást... :D Fél üveg ásványvíz benyakalása után feküdtem le, és a szer hatott: másnapnak nyoma sincs... :)
Ma: most per pillanat Forma-1-et nézek. Győrben Ákos-, Szentivánon Demjén Ferenc-koncert lesz, valahol a megyében "noch dazu" Lord is. Este 19.00-kor Diósgyőr-Győri ETO FC NB1-es labdarúgó mérkőzés! Eseménydús nap... :)
De ami engem illet: bátyám délután feleségül veszi Edit barátnőjét, úgyhogy menyasszonykikérős-esküvős-lagzis nap lesz! :) Hihetetlen, ízlelgetem még mindig: holnap ilyenkor lesz egy sógórnőm! :)
Holnap: Forma-1, kézilabda-meccs-nézés, és regeneráció! :)
Jó hétvégét Nektek is! :)

Reklám helye(tt)

Ha van kedved, időd, és a közelben jársz, gyere el! Várunk sok szeretettel! :)

Pótnévnap és bunkóságom története

Munkahelyemen bevett szokás, hogy megünnepeljük egymás névnapját. Az ünnepelt kap egy doboz finom desszertet és egy képeslapot, ő pedig megvendégeli a többieket egy kis nasival, üdiítővel. Az én névnapom ugye a táppénz miatt "elmaradt", de tegnap pótoltuk, Sas kollégámmal, aki civilben Tibor. És ma van a szülinapja, ezúton is Happy Birthday, Sas! :) Anyu nagyon finom piskótatekerccsel készült az alkalomra, vittem Fornetti pogácsát is, de Tibor is kitett magáért, sőt, ő saját sütivel készült. Nagyon jól esett a köszöntés, és anyu is bezsebelt egy-két dicséretet-jogosan. :)
Délután Katával találkoztam a Plázában. Ő az az emberke, akivel alapvetően mindig nagyon szeretek beszélgetni, de most "nemvidám" téma volt napirenden. Szomorú, elkeserítő. Ez a lány nem ezt érdemli, de bármi történik, barátaira, köztük rám is bármikor számíthat, de biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is igaz...
Na, és egy kényes pont: tegnap este elég nagy tahóságot követtem el. Gondolataimban elmerülve, cigizve vártam a buszt. És amikor megérkezett, eldobtam a csikket. Egy idősebb emberke ezt észrevette, és figyelmeztetett, és én annak rendje és módja szerint a szemetesbe dobtam a csikket. Ez nem volt neki elég, folyamatosan osztott a buszon, "Ezek a mai fiatalok, meg XXI. század...stb." Hozzáteszem, teljesen igaza volt: ezt nem illik csinálni. Már eljutottunk az első megállóig, még mindig mondta a magáét. Ekkor levonta a végkövetkeztetést: az ő adóforintjaiból takarítják fel a járdát, mert én egy semmirekellő rokkant vagyok... Pfff... Persze, korábban jeleztem neki, hogy hibáztam, és elnézést kérek, és elfogadtam kiakadását is. De ez a rokkantságra hivatkozás annyira szánalmas... Jöjjön oda, adjon egy pofont, azt mondom oké. De rokkantságom hogy függ össze azzal, hogy tahó voltam? Ezt nagyon nem értem, és képtelen vagyok elfogadni. Itt a blogon is szoktam emlegetni, szinte hetente találkozom beszólással egy olyan dolog kapcsán, amiről nem tehetek.
Persze az is igaz, hogy nem nagyon érdekel, hogy idegenek mit gondolnak rólam. Bízom benne, hogy akik személyesen ismernek, tisztában vannak szellemi képességeimmel.
A konkrét esetben aztán nem történt semmi, a beszólást hallva számoltam tízig, visszakapcsoltam a zenét, és visszarévedtem gondolataimba. Ha van ilyen szó egyáltalán... A csikkekre viszont tényleg igyekszem odafigyelni...
Ma este munkatársaimmal találkozunk egyik kolléganőnk búcsúztatása kapcsán, holnap pedig...
Hm... Lakodalom lesz a mi utcánankban... Vagyis nem ott... :D

Nyuszi után kettővel

Hm... Szóval a húsvét is eltelt. Baromi gyorsan telik az idő. Ez zavarni szokott, de nem sokára szombat, úgyhogy bánja kánya... ;)

Az ünnep szpd blogger kollégához, és persze sokakhoz hasonlóan feltöltődéssel telt: alvás, pihi, olvasgatás, tévé, nagy-nagy kajálások, és "kiccsaládom" adták a keretet hozzá.

A nászajándék GPS lett egyébként, már ki is lett próbálva, és hát műkszik. Még sosem láttam/hallottam működés közben, immáron ezt is elmondhatom magamról. De a lényeg az, hogy az ifjú pár is örült neki, és használt fogják venni...:) Huh, amúgy az esküvői logisztikát oktatni kéne... Pff...:)

Tegnap megvolt az MTK elleni Magyar Kupa-"odavágó" is, Bajzi és Tokody bombagóljával nyertünk 2-1-re, lehetne nagyobb is az előny, de nem vagyok telhetetlen. :) Ha minden jól megy, megyünk Pestre a visszavágóra, de ez még szervezés alatt...

A képről: a már többször emlegetett Melinda és Zsófi a gyógytornászlány látható rajta, az ETO-szurkerek női szekciójának "oszlopai". Meg nem erősített hírek szerint már készül a Luvnyák Ultras drapi is! :) Lehet, hogy nem fogok beállni közéjük... ;)

A meccsen is szóba került az esküvő. Kutyával megállapítottuk, hogy éjfél után valószínüleg sírni fogunk. Az érzelmi viharok, ugyebár... :) Persze, örömömben fogok sírni, jó lesz látni, hogy egy szem bratyóm "révbe ér", megnősül. De azért ismét agyalni fogok rajta -gondolom-, hogy rossz, bűn rossz egyedül, és hát az én esküvőmre még nem nagyon kell készülni... :( De úgy is mondhatjuk, hogy még nem tűzték ki az időpontot... :D

Diákdiri-választás lesz a Krúdyban! Tessék az ifósokra szavazni! :) Fanni, a kézilabdás Deáki Dóri, és a többiek osztálya, Hajrá. Csajok! :) Na jó, azért picit Nikinek, volt sulitársam osztályának is szurkolok, de csak picit. Ja, és Kata, ha olvasod: itt jegyezném meg, hogy Dóri nem krúdys, és soha nem is volt az... :P

Ma délután melóból a buszra sétálva megállított egy 89 éves bácsika. Mindig szoktunk köszönni egymásnak, meg még mindig tesz-vesz a ház körül, nagyon aranyos... És kioktatott, hogy menjek kicsit lassabban, mindenhová odaérek... Hát ja, az én járásom egy idegennek elég furcsán néz ki, viszont egyáltalán nem fáj, meg fáraszt, vagy ilyesmi... De a bácsi bölcs szavai megérintettek.

Lassítani kéne egy picit. Mindenkinek.

ETO-meccs, csajok, bénakártya, nyuszi

Győri ETO FC-MTK 3-1! :) Igen, tegnap legyőztük keddi Magyar Kupa-ellenfelünket. Az első félidő kétségbeejtően gyenge volt, védekeztünk ezerrel. Aztán a második félidőben Bojan Brnovics mesterhármasával gáláztunk a pesti kék-fehérek ellenében. Idén tavasszal először láttam, hogy játszott a csapat, a második félidő tényleg bizakodásra adhat okot. Ezzel az eredménnyel kedden nagyjából elégedett is lennék, Bekvalac mester már bizonyította: képesek lennénk kapott gól nélkül hozni a visszavágót. Mondjuk nem egy látványos játékkal, de mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt... :)

A tegnapi bejegyzéshez. Sokat gondolkodtam, hogy Dóri kapcsán amit írtam, az maradhat-e így. Visszaolvastam, és szerintem minden sora vállalható. Sem őt, sem mást nem bántok meg vele, legalábbis remélem. Mindig is szeretettel fogok rá gondolni, történjen bármi, és bárki mellett fogok is kikötni. Ennyi.

Basszus, ez már tényleg tiszta Barátok közt. Azt már említettem, hogy a munkatársak szekáltak a Szandival megbeszélt találkozás előtt. Azt kifelejtettem, hogy a Segafredoban összetalálkoztunk Andrással, és Baluval, két kórházi barátommal. András a meccs előtt azzal szivatott, hogy Szandi csókolom-mal köszönt neki. Pedig nem. Jójó, nagy ügy, mondhatnám, de egy órán keresztül ezt hallgatni pöttyet megterhelő. :)

Őőő Zsófi. Ha sokat látod az iwiw-üzenőfalon a nevét kiírva, és zavar: ő egy ETO-drukker lány, már többször utaltam rá itt is. És ha a falon kérdez valamit, én ott fogok neki válaszolni. ;) :)

Teljesen más téma: átalakítják a mozgássérült parkolási engedély rendszerét. A jogtalan használat büntetése a a díj 300-szorosa lesz, amúgy pedig két félét fognak bevezetni: az egyik fajtát saját jogon, a másikat pedig akkor lehet használni, ha szállítanak. Na ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. Még nincs jogsim, de picit fura lesz, ha én mondjuk kiváltom mindkettőt, mert elég gyakran utas leszek tesóm/kollégám stb. mellett. És ezesetben csak az első óra parkolás lesz ingyenes. Utána mehetünk vissza parkolójegyet váltani. Furán hangzik, meg nem tudom tényleg kiszűri-e az új szabály a visszaéléseket, de az ötlet nem rossz.

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, a lányoknak annyi locsolót, amennyit szeretnének! ;) :)

Most pedig irány és, hétfőn jövök! Puszik, pacsik! :)

Egy nem is olyan rövid hét utáni nem túl hosszú hétvége elején

Hétfőtől véget ért a pihenés, újra járok dolgozni. Jó volt újra találkozni a munkatársakkal, de elég nehéz felvenni a ritmust, és a koránkeléssel is akadnak problémák. Minden nap ötre állítottam be az órát, aztán fél 6-ra sikerült kikászálódni az ágyból. A probléma csak annyi, hogy ez a fél óra plusz alvás háromnegyed órával későbbi beérkezést jelent, szóval nem árt csipkedni magam.
Ja, és a táppénz ideje alatt nem nagyon beszéltem németül... Persze nem felejtettem el a nyelvet, de azért szokatlanul hosszú volt a "szünet". (hm... Ibolya kollegina épp ebben a pillanatban hívott fel, egy német nyelvű elgépelésemet 'kisilabizálandó'...:) )
Amitől a visszatérés kapcsán tartottam: munkahelyemet a buszról leszállva egy viszonylag hosszú, ám annál szarabb állapotú járdán végigsétálva lehet megközelíteni. Ez egy-két rövid szusszanás közbeiktatásával sikerült is. Egy napot kivéve, az vicces volt. :) Összefutottam egy kolléganőmmel a járda elején. Beszélgettünk, de nem lassult le a tempómra, előttem ment. Nos, elég 'furán' megy (jaj, de fura ez, ha pont én mondom...:)), tehát átfogalmazom: "riszálva", vagy nem is tudom... Lényeg a lényeg, akarva-akaratlanul is olyan érzésem volt, mintha egy popsival beszélgetnék! :D És nem, ezzel nem ezt akarom mondani, hogy a kollegina egy segg... :) Na, és ekkor tényleg nem álltam meg szusszanni, nem elsősorban a látvány miatt: egyszerűen nem akartam megállni, meg magyarázkodni, hogy most miért is állok meg... De végülis beértem...:)
Ma nem dolgozom, elég sokan szabin vannak, a német anyacégnél most nincs is munkanap. Magamat ismerve úgyis előbb eljöttem volna, így inkább én is szabadot kértem, aztán lassan de biztosan nekiállok a pluszórák gyűjtésének. :)
Délelőtt nászajándékot vásároltam tesómank és Editnek (ennek nevesítésétől ehelyütt most eltekintenék), most pihi, este 7-kor pedig ETO-MTK meccs.
A hetet két találka tette színesebbé. Szerdán Rékával, egy teleshopos volt kolleginával ültünk le egyet beszélgetni. Szerintem már írtam róla. Nagyon jó fej joghallgató lány, szépen el is repült a vele töltött idő... Picit féltettem a jogi pályától, egyszerűen túl "jó" hozzá, de már volt egy-két momentum, ami megnyugtatott. És már láttam csúnyán nézni is. De az is jól áll neki... :)
Tegnap pedig Szandival találkoztam. Róla is írtam már, és a hét képe-ként is mutattam már meg nektek...:) A Kisalföldben "ismertem meg", abban a gimiben tanul, ahol én is érettségiztem, és ugyanabba az általános iskolába is jártunk. Hónapok óta rendszeresen sms-ezünk, meg iwiw-en irogatunk egymásnak, a személyes találkozás eddig kimaradt. A kollégáktól kaptam a zrikát rendesen, hogy "randi" lesz, meg viszek-e virágot, van-e nálam gumi, stb... :) De nem randi volt, viszont teljesen jól éreztem magam vele, kiveséztük a Forma-1-et, beszélgettünk sok mindenről, persze a közös iskolákat, ottani ismerősöket is végigvettük. :) Ja, és megtalálta a tablónkat is! :D A fura az, hogy az általános iskolára (épület szárnyai, melyik terem hol van, stb.) sokkal jobban emlékszem, mint a gimire.
Sejtettem, hogy aranyos, jó fej lány, és nem csalódtam. De ez nem jelenti azt, hogy most "dúl a láv" vagy mit tudom én... Az mindenesetre megnyugtat, hogy Brad Pitt nem az esete... ;)
És akkor a szokottnál egy picit hosszabban, és jóval mélyebben Dóriról...
Ugyanis a héten először fordult elő olyan eset, hogy beszélgettünk MSN-en, és én nem teljesen jókedvűen álltam fel a géptől. Mert rossz passzban volt, szomorú volt, és megkért, hogy ne írjak neki: velem nem akar beszélgetni. Nem, nem azzal van a gond, hogy ezt írta. Az sem zavar, hogy nem ossza meg velem a gondjait, bánatát. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy ezek a dolgok nem rám tartoznak, vagy egyszerűen nem tart rá méltónak, hogy beszéljen nekem róluk. Hogy ő többet jelent nekem, mint fordítva, arról aztán főképp nem tehet egyikünk sem.
Van valami, amit nem akartam leírni, de most mégis megteszem. Amikor tesómék mondták, hogy meghívhatok egy lányt kísérőmnek az esküvőre, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Edit, leendő sógornőm feldobta nekem a labdát, hogy hívjam el Dórit, és érezzem magam jól vele. De nem tettem így. Két dologtól féltem. Egyrészt attól, hogy nem érezné jól magát nemhogy ennyi ismeretlen emberke között, de még velem sem. Másrészt attól is tartottam, hogy én fogom magam túl jól érezni vele. Ez nem magyarázom meg, bízom benne, hogy értitek, mire is gondolok...
Így Katát hívtuk meg a nagy napra. Ez persze még véletlenül sem a "nincs ló, szamár is megteszi" esete. Ő is nagyon sokat jelent számomra, rengeteg barátunkat ismeri, és nem féltem attól, hogy ne találná fel magát ebben a társaságban. És jól fogjuk magunkat érezni, ebben biztos vagyok... :)
Dórihoz visszakanyarodva: találtam egy nagyon szép idézetet, a forrást sajnos nem sikerült kiderítenem. Ennyire azért -talán:)- nem mélyek az érzéseim, de a dőlt betűs rész nagyon találó, megmagyarázza, miért szeretem, ha jókedvű, boldog, és miért bánt nagyon, ha éppen "rossz passzban" van. Remélem, amikor legközelebb beszélünk, vagy amikor ezeket a sorokat olvassa, már újra "minden okés" lesz. ;)
"Egy biztos: ez az a szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

Újratöltve

Mármint a poharak lettek újratöltve. Pénteken, a legénybúcsú második részének keretében. :) Ezúttal a "nemkórházi" cimborákkal búcsúztattuk bratyóm legényéletét. Nem voltunk sokan, de jó volt a hangulat, és fogyott a sör, a Jäger, és a mézes barack, tehát elvoltunk egészen fél 6-ig.
Előtte még ETO-meccset néztünk tévében, a Honvéd vendége volt a csapat, és egy bűnrossz meccsen játszott 0-0-ás döntetlent.
Tegnap "regenerálódás" volt a program, és mivel rosszul emlékeztem a buszmenetrendre, nagyjából három órát dekkoltam a vidékiben. Jóból is megárt a sok... :)
Ma a Forma-1 igazi káoszfutamot hozott, Button idénybeli második győzelmével, de a pilóták csak pontjaik felét kapják meg, mert a szakadó esőben nem teljesítették az előírt táv 75%-át. Kimi a Jégember nevéhez méltó volt: nem strapálta magát, míg a többiek az új startot várták, ő már a boxban jégkrémet majszolt, és kólázott... :)
A Győri Audi ETO KC csapata sorozatban ötödször nyerte meg a női kézilabda Magyar Kupát!
Szép volt, Csajok! KUPAGYŐZTES!"Soha nem lehet megunni..." :)
És most már én is újratöltve: öt hét táppénz után holnaptól meló! Vééégre! :)
És kevesebb, mint két hét a lagziig...:)

Zolika...:)

Ismét vicc, ismét iwiw-üzenőfal-termés... :)

A tanítónő mondja órán az osztályának:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer:Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye kurva? Menjél vissza a jó kurva anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz b…ogatni.
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.- Zolika vagyok, ....nem kerestek?

:) :)
Nekem tetszik. Azt mondjuk nagyon remélem, hogy egy tanítónéni sem a "Kivánok!" köszönési formát tanítja a rábízott gyerekeknek. Ha már mindenképpen valami tanulságot szeretnék fűzni a történethez...

Gyilkos labda- A kerekesszék harcosai

Tegnap moziban voltam, és a címben szereplő filmet néztem meg. Erről szeretnék írni, de azt előre jelzem, hogy semmiképpen sem a klasszikus értelemben vett filmkritikának szánom, sokkal inkább a filmmel kapcsolatos érzéseimet szeretném megfogalmazni.

Elöljáróban: magam sem tudom igazán az okát, de nem szeretem "ép" barátaimat elhívni mozgássérült társaim közé. Talán azért, mert - eddigi tapasztalataim szerint- valahogy "furcsán", "feszélyezve" érzik magukat közöttünk. Nem is ok nélkül, mert egyszerűen ismeretlen nekik ez a "másik világ": a sérültek élete.

A mozi ennek a másik világnak a bemutatására tesz egy kísérletet. A főszereplők az Egyesült Államok kerekessékes rögbicsapatának tagjai. Ezt a sportágat nem úgy kell elképzelni, hogy a megszokott rögbipályán játszanak a szokásos védőfelszerelésben, csak éppen kerekes székben ülve. Egy tornateremben játszanak, kosárlabdapálya-méretű küzdőtéren. A speciális (átszámítva kb. 600 ezer forintos) székben ülő játékosok célja, hogy a labdát eljuttassák a másik csapat térfelének alapvonaláig. Egy játékosnak ölben kell vinnie a labdát, illetve 10 másodperc áll rendelkezésére, hogy továbbpasszolja, illetve lepattintsa azt. Egymást kőkemény ütközésekkel akadályozhatják, de a székek sérülést nem okoznak, egy-egy borulás persze könnyen előfordulhat.

A kerekesszékes játékosok között találunk születése óta sérültet, de olyat is, akit gyermekkori sérülés, illetve baleset kényszerített kerekes székbe. Ez utóbbit még nekem is szörnyű látnom, "hálát adok a sorsnak", hogy születésem óta sérült vagyok, nincs "összehasonlítási alapom", hiányérzetem, hogy "milyen volt azelőtt"... Bepillantást nyerhetünk a baleset utáni rehabilitáció folyamatába, és a lelki küzdelembe, amin a sérült fiatal keresztülmegy, míg feldolgozza, hogy egy "másik élet" kezdődik számára.

Ezek a srácok hús-vér emberek, ugyanazokkal a problémákkal, mint hétköznapi társaik (munka, párkapcsolat stb.).

A filmben még igazi "sportos" szál: az USA válogatottjából eltanácsolt játékos Kanada csapatának edzője lesz, és fel kell dolgoznia, hogy a szeretett szülőhaza ellen kell csapatát győzelemre vezetnie, amit otthon nem mindenki tud elfogadni.

Hogy műfaját tekintve mi ez a film? Dráma? Sport- esetleg dokumentumfilm? Nem sikerült eldöntenem, talán éppen ez a jó benne. Ajánlani tudom mindenkinek, aki kicsit is jobban szeretné megismerni sérült embertársait. Az utakon felelőtlenül száguldozó, ittasan vezető sofőröknek pedig egyenes kötelezővé tenném, hogy lássák, milyen élet vár(hat) rájuk.

Egyébként: a film elején verhetetlennek beharangozott csapat a film során végigkísért svédországi VB-n, illetve az athéni paralimpián sem nyer aranyérmet.

Ez talán nem is baj. Ők mindenképpen nagy bajnokok, példaképek: GYŐZTESEK!