BUÉK09

Örömben-boldogságban, egészségben és eredményekben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden ismert és ismeretlen Olvasómnak, és családtagjaiknak! :)
Estére pedig jó bulizást! ;)

Vers mindenkinek

Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes jó barátok voltak. Szerették egymást zrikálni, nem mentek a szomszédba egy kis tréfáért, ha arról volt szó. Mint Gerhard Berger, az egykori Forma-1-versenyző, és Ayrton Senna. Egyszer az osztrák egy pucér nő képét ragasztotta a mit sem sejtő Ayrton útlevelébe, akit persze a repülőtéren az útlevél-vizsgálók pirulva hívtak félre. Máskor a brazil helikopterről szó nélkül egy tóba dobta Berger brifkóját. :)
Valószínüleg egyikük sem ismerte a két magyar költő barátságát, eddig én sem. :)
Hogy ketten milyen tréfákat agyaltak ki egymásnak, jól mintázza az alábbi, Kosztolányi által írt Nyár, nyár, nyár című vers. (Nem kamu, utána lehet nézni! :))

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj sötétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akadrod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt az ital illatja tégedet vár.
Nektár.

Te
Hűtlen, boldog leszel majd újra,
hidd meg.
Idd meg.

Kééész! :) Hatalmas.... :)

Utolsó napon

Hm... A napok továbbra is eseménydúsak. Mivel azonban végre pozitív dolgok is történnek, ezért nincs okom panaszra. :)
Vasárnap este jöttem vissza Győrbe, hétfő reggel egy e-mail várt, miszerint ha van kedvem bemenni melóhelyre, várnak sok szeretettel. Volt kedvem. Mentem. Kávé-cigi, kis beszélgetés, és kollégám hazahozott. Picit beszélgettünk, és -most bajban vagyok, hogyan fogalmazzak!- elrebegtünk az Istenek felé egy imát a női szépséget megköszönve. :) Hm... Ezt nem fejteném ki bővebben. Maradjunk annyiban, hogy iwiw-képeket nézegettünk. :P
Hétfő délután Kata barátosnémmal, és az ő Niki barátnőjével, aki könyvelő, találkoztunk az Offside Pub-ban. Játszottam egy kis villámhárítót a két lány között (nem volt vészes :)), beszélgettünk, hülyéskedtünk... Folyt köv. ;)
A vidéki felé menet az aluljáróban Gerával, és Dömével, a volt tanítvány ivócimborákkal akadtam össze. Gyárekek: szilveszteri bulihelyet nem két nappal esemény előtt kell elkezdeni szervezni! :) Rutin, meg az évek... :)
Écsen anyuztam, kutyuztam, jókat kajáltam, majd go vissza Győr.
Itt az elmaradhatatlan, kiapadhatatlan jókedv-forrást jelentő Dóri-Kriszti-MSN (ez nálam lassan szertartássá nemesül, és ők "tudnak egymásról", azért merem őket egyszerre említeni. hihi), majd tesómmal válogattunk zenéket egy ma esti téti bulira, ahol divatos szóval élve ő lesz az egyik rezidens! :) Hajnali 1 is elmúlt, mire lefeküdtem, ennyit a "pihenjünk rá a szilveszterre!" című programról... :)
Ma majd boltba kellene menni, délután Nikivel iszunk meg valahol valamit. Hogy hol szilveszterezek? Csanakon kedves barátaimmal, akik -és ez morbidul fog hangzani- egytől-egyig a győri megyei kórház intenzív osztályán dolgoznak. Intenzív buli lesz! :D
Kedves Totti-, Itália-, Kimi-, és kávé-fan Fancsimnak pedig ezúton is boldog szülinapot kívánok! Felejtsd el a tizennyolcas karikát! ;)

Élet a halál után

Akár így is lehetne... :)

Ha újra születnék, így szeretném.:
Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból.
Öregként felébredve nap mint nap jobban érzem magam.
Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat.
Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől.
Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.
Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás.
Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé.
Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség!
Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk.
Az utolsó 9hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz, stb.
Míg végül: befejezem egy jó orgazmusként!

Nem is lenne olyan rossz, ugye? ;)

Részeges horoszkóp... :)

Így szilveszter előtt aktuális... :)
Mit mondanak a csillagok, kivel italozzunk? Lássuk csak... :)

Kos (03. 21. - 04. 20.) Szeret és tud is sokat inni. Ám vigyázat: célja a mielőbbi berúgás! Megállításával vagy lassításával nem is érdemes kísérletezni. Minden egyes korsó, pohár vagy kupica legördítése a következő rendelésének előkészítése...
Bika (04. 21. - 05. 20.) Birtoklási vágy csak látszatra lehet hátrányunkra. A Bika, ha egy pohár borra szomjazik, két üveggel vesz, tehát nekünk is bőven jut belőle. Buliban érdemes a közelében tartózkodni, mert ha már minden pia elfogyott, a háta mögött még lelünk egy üveggel ,amiről még ő sem tudja, hogy begyűjtötte...
Ikrek (05. 21. - 06. 21.) Hajtja a kíváncsiság, mindenbe belekóstol. Ettől gyorsan rosszul lesz, tehát nem tud rendesen berúgni, megtapasztalni a mámor mélységeit. Még annál is többet beszél, mint józanul, vigyázni pedig leginkább ruházatunkra érdemes az össze-vissza kevert italok miatt.
Rák (06. 22. - 07. 22.) Némi alkohol hatására képes a múltba révedni, ami komoly akadálya lehet a következő kör rendelésének. Múltbeli tapasztalatai ráadásul még jobban visszafogják a félelmekkel teli Rákot, bár nyugodtan ihatna többet is, hiszen általában keveset mer kiadni magából, s ez igaz a gyomortartalomra is...
Oroszlán (07. 23. - 08. 22.) Méltósággal iszik, csakis nemes italokat. S a végén méltósággal okádik a bárpultra... Ivásban is elsőségre tör, gyorsasági és mennyiségi versenyek potenciális győztese, érdemes rá fogadni. Valamint vele lenni, amíg el nem fogy a pénze, addig ugyanis előszeretettel hívja meg környezetét.
Szűz (08. 23. - 09. 23.) Csak óvatosan: a Szűznek az az ital ízlik a legjobban, amire meghívták! Ha bulit rendezne, ne számítsunk komoly piálásra, tíz embernek egy üveg bort vesz, viszont mindenkinek jut poháralátét... Idegenben felszabadultabb, élvezi, hogy megteheti, amit otthon nem tenne, erre sem árt odafigyelni.
Mérleg (09. 24. - 10. 23.) Az ivás körülményeire koncentrál, a környezetre és a társaságra, azaz nem iszik bárhol bárkivel. Ha már tagjai vagyunk szűk körének, megfigyelhetjük, hogy kiegyensúlyozottságra törekszik, tehát mindenfélét összeiszik... Mivel szereti a szépet, egészen addig iszik, amíg szépnek nem látja magát a tükörben...
Skorpió (10. 24. - 11. 22.) Csak akkor menjünk vele piálni, ha felkészültünk a legrosszabbra. A Skorpió szereti feszegetni a határait, kíváncsi rá, mennyi alkoholtól terül ki, a tömény italt csakis duplán fogyasztja. Ezután az érdekli, mennyi kötekedés után ütik le, ilyenkor már jobb máshol tartózkodnunk...
Nyilas (11. 23. - 12. 21.) Szeret mindent kipróbálni, azaz mindenféle piát megkóstol. Ráadásul tudományos ivó, még halál részegen is elmagyarázza, mit miért iszik. Tud inni, valóban élvezi, az italozás amolyan belső utazás számára. Ilyenkor már nyugodtan magára hagyhatjuk...
Bak (12. 22. - 01. 20.) Célja van az ivással: nem akar Baknak látszani! A Bak ugyanis nem iszik. Viszont mégis megteszi, hogy szabaduljon bakságától, szeretne könnyedebb, lazább lenni. Végül persze nem sikerül, még részegen is józannak látszik, de legalább lesz, aki előreülhet a taxis mellé...
Vízöntő (01. 21. - 02. 19.) Igazi ivócimbora: nagyobb mennyiség elfogyasztása után sem válik kötekedővé, agresszívvá. Némi szesz hatására a jövőben találja magát, optimista terveket sző a holnapra, nem kizárt, hogy újabb italozásokról. Arról biztosan nem, hol végzi el apróbb dolgait, mert a csillagjegy nevéhez méltón bárhol képes pisilni...
Halak (02. 20. - 03. 20.) Csak ábrándozik a nagy berúgásról... Képtelen annyit inni, amennyitől jól érezné magát. A kívánt állapot eléréséhez más módszert kell alkalmaznia, de ez legyen a drogos horoszkóp témája. Azért persze nem árt eldugni előle legkeményebb piáinkat, mert ha boldog nem is lesz tőlük, elfogyasztásuk után heves érzelmi kitörésekre számíthatunk.

Én Bak vagyok. Tehát azért nem árt még tökéletesíteni ezt a leírást... :D

Ünnepek közepette

Basszus, hihetetlen gyorsan telik az idő...
Tavaly karácsony is csak "nemrég" volt, most meg már vége az ideinek is...
Jah, hát két részletben -vagyis háromban- zajlottak az események...
24-én Anyuval diszítettünk karácsonyfát. Aztán ősökkel megtörtént az ajándékozás. Az ünnepi menü a szokásos volt: halászlé, bejgli, rántott hal, meg ecetes is, meg krumplisaláta... Jah, ha rágondolok, jól is lakok, degeszre kajáltam magam. A somlóiról nem is beszélve... :D
A halászlével viszont meggyűlt a bajom: egy szálka valahol megakadt, azt hittem, megfulladok. A végrendeletem megfogalmazása közepette desszertként arcomba betolt három szelet bundás kenyér megtette hatását: megmenekültem... :)
25-én bejöttem Győrbe: na, az mondjuk vicces volt: a fényképezőgépet akartam kivinni Écsre, de nem találtam meg: tesómnál volt labancéknál... Rossz kör volt.... :S
26-án befutott tesóm, és barátnője: újabb kaja, újabb Jézuska, és éjszakába nyúló beszélgetés. Nagyon jó volt. :)
Tesóm magyar válogatott mezt kapott tőlem karácsonyra, eredeti adidas, tök jó, meg minden, csak azt nem értem, hogy a koronás helyett miért MLSZ-címer van rajta?! Ez már a 2009-es? Erre nem sikerült rájönnöm.:)
Én kaptam 40 boxeralsót, 20 pár zoknit (ezek persze költői túlzások!:P) Emellett egy bőrkabátot és egy zippo-öngyújtót! :) A vicces az, hogy ezeket eddig amolyan menő dolognak tartottam. Immáron én is menő pasi vagyok. Vagy mi a szösz... wehe
27-én pedig tesóm barátnőjééknél voltunk Téten. A szülők bemutatkoztak egymásnak. Isteni kaják, kiadós beszélgetések, stb. :)
Az este immáron itt Győrben kiadós honfoglaló-partyval fejeződött be... :D
Én is még vagyok függőben ajándékokkal: Krisztinek a postásbácsi viszi, Dórival, és Katával pedig időpont egyeztetésre várok... ;)
Szilveszter: na, itt meg vagyok lőve. Háromesélyes a dolog. Plusz egy.
Vagy a becsvölgyei banda egy részével Csanakon, vagy a tesómékkal Téten, vagy pedig mozgássérült cimborákkal Győrben. Még nem tudom, mi lesz...
A plusz egy: Anyuval tévé, kóla, virsli Écsen. Még az is lehet, hogy ez lesz a befutó... :D
Ja: a Honda F1-es csapatát lehet megveszi egy mexikói milliárdos. Így Bruno Senna lehet Jenson Button csapattársa... :D :D :D

Ajándék

Tél van. Nem esik hó, és igen: jönnek az ünnepek.

És én is gondolkodtam, mit is adhatnék Neked, kedves Olvasó. Mi az, ami részemről bekerülhet ama bizonyos virtuális karácsonyfa alá?

Végül három szép idézet mellett döntöttem.

"Karácsonyi ajándék ötleteim:

az ellenségednek megbocsátás,

az ellenfelednek türelem,

a barátodnak szeretet,

a partnerednek szívesség,

mindenkinek jóindulat,

minden gyermeknek egy jó példa,

magadnak tisztelet."

(Oren Arnold)

"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!"

(Szilágyi Domokos)

"Minden szívből szóló karácsonyi énekben,

A kandalló ropogásában és melegében,

Az ünnepi ebéd közben,

A beszélgetésben és nevetésben,

Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött,

Minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket,

az maga a szeretet."

(Noreen Braman)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak! :)

Vegyesfelvágott

Kitaláltam, hogy ez lesz a cím, ha sokminden egyszerre eszembe jut, és nem akarom több bejegyzésre szabdalni gondolataimat. Biztos lehet rovatokat is létrehozni, de azt egyelőre nem találtam meg. Ez tehát a Vegyesfelvágott 1. része...:)

Átszabtam picit az iwiw-adatlapomat: hónapok óta nem nyúltam hozzá, most a magamról című részt variáltam meg. Két dalszöveg részlet került be, két számomra nagyon kedves számból. Nem túl fantáziadús, dehát ez van. Majd valamikor irok olyat is, hogy "Rólam mondták", de azzal egyelőre még várok. :)

Tegnap megválasztották a 2008-as év legjobb magyar sportolóit. Most következzenek az én szavazataim, rövid indoklással.
-az év férfi sportolója: Vajda Attila kenus. Egyetlen pekingi egyéni olimpiai bajnokunk, így alap.
-az év női sportolója: Kovács Katalin kajakozó. Évek óta világszínvonalon teljesít, Pekingben egy "elbukott" föntő után nyert Janics Natasával. Igazi sportember.
-az év csapata: a magyar férfi jégkorong válogatott: hihetetlen mélyről indulva, az A-csoportba jutással hatalmas bravúrt ért el a CSAPAT, példát mutatva sok más sportág egymással marakodó képviselőinek. A vizilabdások sorozatban elért harmadik aranya is hatalmas fegyvertény, a hokisok sikerét én most előbbre teszem.
-az év szövetségi kapitánya: Pat Cortina (jégkorong): olasz származású kanadai tréner a megnyert döntő után Japánban zokogja végig a magyar Himnuszt. Örök életre meghatározó élmény, köszönöm...
-az év edzője: Turi György: Cseh Laci mestere, a Michael Phelps utáni "második kategória" egyedüli képviselője...

Tegnap este két olyan lánnyal beszélgettem MSN-en, akik nélkül -és ez nem túlzás- nem lennék az, aki. Köszönöm Nekik! :) Az jutott eszembe, mit szólnának egymáshoz (Kriszti: nem ÚÚÚGY! ;)) De ez elég nehezen kivitelezhető: külön-külön is egyszer találkoztam velük az idén...

Igen, Kriszti, nagyon szép az a szám, amit tegnap átküldtem Neked. Ja: A TNT is győri! ;)

Hétfőn meló, január 12-ig aztán szabi. Ennyit diploma óta nem pihentem... Várom. De a blog nem megy szabira, csak én. :) Van sok ötletem, remélem eljutok a megvalósításig.

Ma este offline, ősöknél leszek Écsen (Anyu végre otthon!:) ), holnap visszatérek!

Jó hétvégét! :)

Valami Amerika még (ennyi nem elég)

Na, tegnap voltunk a Valami Amerika 2 premier előtti vetítésén a győri Richter Teremben. Eredetileg a főszereplők, és a rendező részvételével volt meghirdetve, de ők sajna nem jöttek el. Volt olyan emberke, akit emiatt -is- elhívtam, de nem jött el. Jajj, mekkorát égtem volna... :) De ennyi volt a negatívum. A film zenéje már ismert a zenetévékből: a holigans-es Csipa, és Tóth Gabi: Valami Amerika még. Szerintem nagyon jó. A film pedig? Hihetetlen jól sikerült. Talán az első olyan film, ahol a második rész felülmúlta az elsőt. A már ismeret szereplőkhöz többek között az Üvegtigris Csokijaként látható, illetve Al Bundy szinkronjaként hallható Csuja Imre csatlakozott, ami garancia a sikerre. A poénok ülnek, a csajok igen jók: remek film, ajánlom mindenkinek. A film után azon vitatkoztunk, hogy Pindroch Csaba melyik filmekben szerepelt még. Vita? Az tulzás, egy sem jutott eszünkbe... A "különleges tudakozó"-t (=Dóri ;)) vettük igénybe, ő Judit hugával (melyik melyik?:)) nyomozott a neten. Na: egyebek között Kontroll, Nyócker. :) Csak azt nem értem, hogy Dóri honnan vette, hogy a Pirate-ban ücsörgünk? :) Mikor pár méterrel arrébb egy bodegánál forralt boroztunk! Isteni volt... :)

És egy kuliszatitok magamról: imádok fürdés közben zenét hallgatni. Az utóbbi időben helytakarékossági okokból a telefonomat viszem a fürdőbe, amit most kiegészítettem a vásárláskor kapott, már-már elfeledett hangszóróval. Kicsi a bors, de erős: dönget, mint' állat. Ja, és rádiót is lehet hallgatni. Fő a változatosság alapon ezt az opciót szoktam választani. Nyilván nem minden nap ugyanakkor fürdök, de Usher: Love in this club című számát (ami amúgy is rajta van a telefonon) szinte mindig leadja ezalatt a Rádió1. Hangulatos zene, ha érdekel, keress rá YouTube-on (majd tanulmányozom, hogy kell ide videót beszúrni...:))

Tudom, kedves Olvasó, ha ezt nem tudod meg, valószínüleg hülyén halsz meg, de kikivánkozott!

Meló: péntek-szombat-hétfő, aztán majd január 12! hihi :)

Tehát: ha valakinek valamikor lesz egy szabad 2-3 órája, és van is kedve találkozni velem, jelentkezzen nyugodtan! ;)

Szoboravató

Azt már elég sokan tudják rólam, hogy nagyjából három éve "kétlaki" életmódot folytatok. A szülői ház, az écsi "bázis" megmaradt, hétköznap pedig Győr Gyárváros nevű városrészében tengetem napjaimat. Minden van, ami kell: buszmegálló, ujságos, kisbolt (Tante Emma Laden... :)), de az Árkád, az ETO Park, és a Magvassy-sportcsarnok sincs messze.

A lakással szemben terül el a Mátyás tér. Ahogy a városrész neve is mutatja, gyárak, valamint dolgozóik lakásai voltak eredetileg a területen. Amolyan győri Wekerle-telep. Az említett tér az ágyúk védőszentje miatt anno majdnem Szent Borbála tér lett, majd mellbedobással a Mátyás tér nyert. Jaj, micsoda hasonlat... :)

Na: és a teret kicsinosították: padokat helyeztek el a templom előtt, a központban pedig a gyermek Mátyás szobra található. Szép lett. Csak attól tartok, hogy vandálok célpontja, és hajléktalanok törzshelye lesz... Ne legyen igazam.

Na, nem vagyok egy Ráday Mihály: tudod, Unokáink is látni fogják... De azért remélem, tudtam újat mondani Neked...

A képen még csak a látványterv látható, majd teszek fel képet a kész állapotokról is, igérem... :)

Hát ez fasz(a)...

Újabb hír szeretett focicsapatomról, a Győri ETO FC-ről. A Bors nevű sajtóorgánum, melynek vonatkozásában a búvár szennylap bőkezű dicséretnek számít, érdekes információt osztott meg olvasóival. Eszerint Egervári Sándor, a klub menesztett edzője a képen látható rajzzal búcsúzott Tarsoly Csaba tulajdonostól, illetve Klement Tibor ügyvezetőtől... A két győri érintett nem cáfolta, de nem is erősítette meg a hírt.

A felek a hírek szerint békében váltak el egymástól, ezért furcsa számomra ez a történet. Sanyi bá'-tól mondjuk sokminden kitelik. A fia a sokadosztályban focizik, és egy meccs után hősünk állítólag a következőt mondta a partjelzőnek: "Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Egervári Sándor vagyok, maga pedig egy mocskos csaló!" Túl hevesen ezt a sztorit sem cáfolták... De nem, ez nem fér bele: méltatlan befejezés lenne...

Pénteken ismét buli volt: a már-már törzshellyé váló Pirate Clubban voltunk, élőzene, diszkó, sör, minden ami kell... :) Jägert csak Kriszti kedvéért, az ő egészségére, gyógyulása érdekében ittam: jelentem, a terápia sikeres volt... ;)

Kata barátosném rávilágított egy tényre: még soha az életben nem kértem fel buliban vadidegen lányt. Féltem az elutasítástól. A tűzkeresztségen átestem: a hölgy olyan kedvesen küldött el a búsba, hogy megköszöntem neki... :D

Hazaérkezés: reggel 6. Még vasárnap is olyan FÁRADT (tehát nem másnapos, tényleg!) voltam, hogy apám orvoshoz akart vinni... :)

Anyu: egyre jobban van, gyógyszerbeállítás ezerrel, meg folyókúra start. De jól van, a doki 20 év garanciát igért... :)

És végre valaki kimondta...

Az MTV székházának emlékezetes ostromakor Szabó Peti barátom példáját követve megfogadtam, hogy többet nem politizálok az iwiw üzenőfalán, és ehhez tartos is magam.
De történnek dolgok, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Még akkor is, ha az alábbiakat szándékosan nem kommentálom, a szavak maguktól is elég beszédesek.
Ha van véleményed, Te, kedves olvasó, ne fogd vissza magad...
A tények: Kiskunlacházán egy 15 éves kislány eltűnt. A Nóra keresésére induló csoport sajnos már csak a lány- valószínűleg megerőszakolt- holttestére bukkant rá.
Az alábbi beszéd a kisváros megemlékezésén Répás József polgármester szájából hangzott el. Nem akarok feszültséget kelteni, sem bűnbakot keresni. Csak elgondolkodtatni...

"Kedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők!

Köszöntök minden kedves jelenlévőt, Kiskunlacháza és az ország mástelepüléseiről hozzánk, közénk eljött polgártársunkat.Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre abrutális tettre nincs megfelelő szó. Mit lehet mondani egy szülőnek, akia gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy élet 15évesen kezdődik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt, valamiörökre véget ért.
Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni azáldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen, és véglegesen eltemetni afélelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy 11éves kislányt akartak erőszakkal elrabolni, ahol most állunk, fiatalkorúbűnözők iskolás gyermektől, több alkalommal, erőszakkal vették eltelefonjaikat,kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy gyermekeket vertek meg hazafeléaz iskolából. Ismeretlen fekete autók cirkálnak iskoláink környékén. Idősemberek rettegésben élnek házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik,leköpik, és kővel dobáljak meg őket, ellopják tőlük azt, amiért egyéleten át dolgoztak. Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert,sem törvényt.
Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nemdemonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír,néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban. Családjainkat,gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom aparlamenti közvetítések során, hogy a Magyar Országgyűlésben egytörpepárt képviselője folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokrólbeszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja,követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarokkövették el a bűncselekményt. Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknaknincsen helyük a magyar közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogymagyarként másodrendű állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünketagyonverhetnek, meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hozlétre külön felderítő csoportot, értünk senki nem kínál fel anyomravezetőnek pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy minisztersem. Joggal kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nemvagyunk biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van különbség bűncselekmény és bűncselekmény között. Mindenki tudja, hogyegy békés, törvénytisztelő magyar nem szeret demonstrálni. Egytisztességes magyarnak elég a munkája és a családja. De ma mégis összekellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki azt, amimindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a céllaljött, hogy azt mondja: elég volt a félelemből, elég volt a bennünket érterőszakból! Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok!Kiskunlacházán nincs helye a erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye abűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból! Kiskunlacháza ésMagyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk,hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket, és meggyalázzák agyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.
Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhető ára. De ki és mi védjen megminket, ha vidéken alig van rendőr, sok esetben a rendőrnek sincsbecsülete és tisztelete. A rendőrt is ugyanúgy leköpik, trágár szavakkalilletik, mint bennünket. Egy rendőr, ha intézkedni próbál valakikkelszemben, őt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem értünk vannak.Ma, aki embert öl, több esetben néhány év börtönbüntetés után márszabadul. A médiumokban egy bűncselekmény alkalmával nem arról beszélnek,hogy mit szenvedett el az áldozat, hanem arról, hogy milyen jogai vannakaz elkövetőnek. Nekünk, kiskunlacházi polgároknak a családjainkbiztonsága mindennél fontosabb.
Követeljük az állandó rendőrőrs létrehozását községünkben! Követeljük agyilkosok és minden más bűnöző legszigorúbb megbüntetését, így a büntetőtörvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésvalóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a polgárőrök számára több jogotés hatáskört biztosítsanak, hiszen ha nincs elegendő rendőr, ki véd megbennünket?
Óriási a politikai elit felelőssége. Tisztelt politikus hölgyek és urak!Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell dönteniük,hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bűnözőt és egy tisztességespolgárt nem lehet egyenlő mércével mérni. A Rózsadomb környékéről könnyűítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy azokra a településekre,ahol félelemben élnek az emberek, és akkor megtapasztalják, milyen a maimagyar valóság.
Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik. Miattadés mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy embertelenvilágnak. Most megtesszük az első lépéseket, hogy változtassunk azon,amin nehézváltoztatni. De meggyőződésem, hogy ma elindul egy olyan folyamat, amitkövetni fognak országunk más településein is. Ma a kiskunlacházi polgárokpéldát mutatnak az egész országnak összefogásból és közös tenniakarásból. Mi most be fogjuk bizonyítani, hogy lehet békésen, némán ésméltóságteljesen kifejezni, amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanemvalami ellen vagyunk itt. Mi most az erőszak ellen demonstrálunk: azéletért, az életünkért.
Köszönöm, hogy meghallgattak!"

Én pedig köszönöm, hogy elolvastad...

Nagytakarítás-részben új seprűvel

Az igért rendcsinálás megkezdődött a Győri ETO FC csapatánál. Hat játékosnak köszönte meg a közös munkát a vezetőség: Varga Zoltán, a kapus nem sok vizet zavart. Nikolov Balázs tavaszi játékáért fáj a szívem, az idei nagy nulla volt. Eugene, azaz a mi Jenőnk Siófokon fog kölcsönben szerepelni. Kovács I Zoltán, főképp kora miatt távozik, szerintem vele nem volt különösebb gond. Kovács II Zoltán pedig fiatal, hebrencs védő: az angol másodosztály szerintem neki való, ha ügyes a menedzsere.

Melinda, aki nem Miklós ugyebár, 9 éve chaten ismertem meg, azt, hogy napi kapcsolatba kerültünk, részben az ETO-nak köszönhető. Na, ő az összes távozót szidta az egész őszi szezonban. Melinda! Nem is mondtad, hogy ekkora szavad, befolyásod van szeretett klubunknál! :D

A maradó játékosok fizetését nagy mértékben csökkentették, szerintem teljesen jogosan. A pénz és a teljesítmény messze nem állt egymással arányban.

A csapatot aki új erőre sarkallhatja, nem más, mint Dragoljub Bekvalac, 56 éves szerb edző. A hazájában ismert és elismert edző neve a bolgár és a macedón válogatottnál is felmerült, szövetségi kapitányként, végül hozzánk került. Különböző országokban bajnoki, és kupagyőzelmek fűződnek a nevéhez. Mint például a macedón Rabotnicki csapatánál. Ezt a klubot sokan hajlamosak egy karlegyintéssel elintézni. Más a leányzó fekvése, ha megjegyzem, hogy csapatával a BL-selejtezőből az itthon agyonsztárolt Debrecen csapatát is kiejtette.

Nagyon bízom benne, hogy jól, és határozottan fog dolgozni: alibiző játékosoknak nincs helye az ETO keretében! Erősíteni kell, jól felkészülni, a meccseken a lelket kitenni a pályára: az eredmény jönni fog...

És a foci iránt kevésbé fogékony olvasóim kedvéért jegyzem meg: a Mester a magánéletben is sikeres: három lánya közül Natasa hazájában amolyan celebként funkcionál: ismert énekesnő. Állítólag gyakran jönni fog meglátogatni a papát... ;)

Veje pedig Danilo Ikodinovic, a pekingi olimpia előtt szörnyű motorbalesetet szenvedő, kiváló vizilabdázó.

Eddig ennyit tudunk, a többit majd meglátjuk...

Predomestos

És megvaaan.. Egy történet a PreDomestos-kórrol, nem saját írás, viszont baromira tanulságos. Ajánlom mindenkinek...
Néha úgy gondolom, hogy akik a 70-es évek előtt születtek, azok valódi hősök, vagy legalábbis mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Azok, akik 1970 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért, az nem volt semmi.
Mi még kútból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk mezítláb, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamink senkit nem pereltek be ezért.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Norbi mércéjével mérve nap, mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a cukros kenyérre (a Nutella elődje), a zsíros kenyérre, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit nem tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az akkor egyfajta számítógép volt és nem egy tv csatorna), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy ki tudja még milyen civilizációs csodáról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval. Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Ismerői egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok gyakran értetlenül mosolyognak.
Talán mi voltunk a boldogabbak.

Három a magyar...

Tartozom egy vallomással: szeretem Magyarországot. Szeretem, hogy az utcán ismerősökkel találkozhatok, szeretem, hogy magyarul szolgálnak ki egy boltban, reggelente magyar újságot olvashatok. Ja, és az ETO-meccsek nélkül sem tudnék létezni... Emiatt nem szeretnék külföldön dolgozni, élni. Mondjuk mozgássérültként, kommunikációs szakember, és német nyelvtanár végzettségekkel szerintem elég nehezen is boldogulnék...
Szóval, szeretek itt élni. De hogy itt olyan ostoba emberek vannak, mint sehol máshol a világon, ebben biztos vagyok...
Három aktuális példa erre:
1. emberünk 2 darab 54 ezer forintos bankjegyet fogad el, és próbálja meg beváltani a postán. Akitől kapta, persze bőszen tagad, testvére szeméttelepen találta a pénzt, és csak "mutiból" adott az öregnek. Most a Sodexho (ha jól írom...) cég felelősségét vizsgálják, ők két évvel ezelőtti (!) reklámkampányukban használták a bankókat, melyek behajtva a sok nulla miatt a 20ezresre hajaznak...
2. 100 forintnak 50 a fele... Jaja, a két vagy több gyereket nevelő szülők családi pótlékja jövőre ennyivel emelkedik. 2 deci kóla, nesztek... Nem mondhatja senki, hogy januárban nem lesz emelés... Pff...
3. srác egy furgont vezet. Autópályán trafi: 213 km/h a végeredmény. Tiltakozik, nem fogadják el... A márkakereskedő igazolja, hogy az autó nagy duzzogva 170-et tud, a büntit természetesen törlik...
+1: egy -amúgy az előző kommentben is szereplő- ismerősöm meséli, hogy egy megyénkbeli oviban a gyerekek nem láthatták a Mikulást, mert "károsan hat a személyiségükre"... Ez már beteges... Csak annyit mondok erre: Predomestos... Nem kell érteni, majd megkeresem... :)

Amúgy ezzel kellett volna kezdenem, de Anyu szerencsére egyre jobban van, lassan a hazamenetelről is beszélhetünk! :)

Végül a nap mondása: "Amatőrök építették Noé bárkáját - profik a Titanicot."

Vidéki

Van Dórival egy közös hobbink. Szeretünk ücsörögni a győri vidéki buszpályaudvaron- a népnyelvben parasztelosztó;) ; a kép 1967-ből-, külön-külön.

Ilyenkor csak úgy nézzük az embereket, ámulunk-szörnyülködünk. Ott ugyanis mindig történik valami. Pénteken a kedves biztonsági őr kínálta fel édesapja nemi szervét egy renitens utazónak, miközben annak biciklijét dobálta. Azt is mondta, hogy ha nem tetszik neki, vagy a közönségnek a produkció, jelentsük fel nyugodtan "vazze".

Tegnap meg egy úriember kért tőlem egy 100-ast vonatjegyre Tatabányáig. Mondtam neki, hagyja a rizsát, ha piára kell, még adok is, ha az én egészségemre fogyaszt. Rám fér ezekben a napokban. Így kért piára, kapott is: kétszázat. Ugyanis nem volt százasom... :S :D Remélem, betartotta, amit igért.

Más: ma egy ismerősöm velem járta a várost busszal. Mivel lejárt diákkal közlekedik, mondtam neki, legyen a kísérőm, velem ugyanis úgy ingyen utazik. Bejött a megérzésem, a buszon ellenőrök voltak. Mivel ő tovább ment volna, leszállt velem, hogy ne legyen balhé. Leszálltak az ellenőrök is. Ismerősöm átsétált a másik irányba, a vidéki felé folytatva útját- az ugyancsak leszálló karszalagosok társaságában... Szerencsére volt nála elég apró buszjegyre.

Pff, ilyen a világon nincs... :D

Köszönjük, Sanyi bá', Viszlát, Honda!

Két "búcsúzkodásra" is sor került a sport világánan az utóbbi napokban.

Egervári Sándor, a Győri ETO FC vezetőedzője 1,5 év után búcsúzik a győri kispadtól. Nem igazán tudok mint kezdeni a hírrel. Az ő érkezésével végre edzője volt a csapatnak, újra foci költözött a győri stadionba. Soha nem felejtem el, mikor mentünk bérletet venni, épp edzés után jött be a srácokkal, és egy katonás "Jó napot az uraknak!" jutott nekünk is. A tavaszi menetelés, a stuttgarti túra szintén felejthetetlen élmény marad. Ősszel nem jöttek úgy az eredmények, ahogy kellett volna. Hat pontra vagyunk a 4. helytől, az MK-ban 8 között vagyunk, a Kazincbarcika ellen tovább kell jutni. Tehát nem kizárt, hogy elhamarkodott döntés született. De ha már megtörtént, remélem, nem egy magyar "focikurva" ül le a kispadra, hanem az előzetes infóknak megfelelően egy cseh, esetleg holland szakember. Kiváncsian várom a döntést!

Vicces, hogy a blogon már szóba került Ross Brawn, és Barrichello is. Az már kevésbé, hogy most a Honda F1-projektjének befejezéséről számolhatok be. Az indoklásban a gazdasági válságra hivatkoznak. Vannak érdeklődők a csapat átvételére, konkrétum még nem hangott el. Fura, hogy alig egy hónapja még fiatalokat tesztelt a csapat, tehát elég hirtelen születhetett meg a döntés. Tehát Ross Brawn, Rubens Barrichello, illetve Jenson Button -akinek első születésnapján láttam meg a napvilágot :)- úgy néz ki, új állás után nézhet.

Max Mosley, az egyik F1-es atyaúristen ebben a hírben igazolva látja ötletét az azonos gyártótól származó egységes motorokról. Szerintem ez, és a pilóta vb-pontverseny tervezett reformja (csak a dobogósokat díjaznák, és az érmek rangsorolnának) a sportág lassú de biztos halálát jelentenék...

Ne legyen így...

Jókor jó helyen

Nem tudom, ki hogy van vele, én az utóbbi időben eljutottam odáig, hogyha egy jó periódusa zajlik az életemnek, akkor utána valami kicsit vagy nagyon rossz következik, és már szinte "várom" hogy mi fog történni. Így két véglet van:vagy nem merek örülni semminek, vagy a legkisebb apróságnak is úgy örülök, mint majom a farkának.

Most is ez a helyzet. Napokig aggódhattam egy kedves ismerősöm egészségéért, szerencsére úgy tűnik, rendben vannak a dolgok. Következett pár nap "bódottá", amikor teljesen rendben volt minden.

Aztán anyu kórházba került. Mármint betegként. Napok óta panaszkodott, de a dokit nem erőltette, azt hitte, megfázás, ami majd elmúlik. Áldom az eget, hogy tesóm épp itthon volt, aki összepakolta, bevitte kórházba. És hát a megfázásnál "kicsit" nagyobb a baj. Ezt most nem részletezném, talán nem olyan vészes a helyzet, mint ahogy hangzik. Naponta megyek látogatni, jó kedve van, viccelődik, beállítják a gyógyszereket, és utána remélhetőleg minden teljesen rendben lesz- a körülményekhez képest, természetesen.

A nehezén remélem már túl vagyunk, de ezt a pár napot senkinek nem kívánom...

Játék :)

Fiúk, lányok!

Szituációs játék: öt lány táncol egy diszkóban. Az egyiket kinézed magadnak. (mármint ha pasi vagy...:) ) De a lányok nem igazán akarnak "elszakadni" egymástól. Fiúk, mi a teendő ilyenkor? Lányok, milyen frappáns és szellemes megoldás jönne be nektek ezesetben a leginkább?

Előzmény, és egy tuti megoldási lehetőség már van. A kérdés nagyjából komoly, tehát a perverz megoldásokat kéretik mellőzni! ;)

A levéltitokról

Kevés bunkóbb, szemetebb, kétszínübb dolgot tudok annál elképzelni a világon, mint amikor valaki elolvassa más levelét, smsét, e-mailjét. Pláne, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret. Mert a szerelem mellé bizalomnak is társulnia kell(ene). Bár ez olyan régimódi dolog.
Régimódi a levélírás is. Abban még talán volt valami "bátorság", meg "találékonyság", hogy valaki kibontott egy levelet, elolvasta, majd vissza is zárta, úgy, hogy az "áldozat" ne vegye észre. A múltkor bedobták hozzánk Zoran Supicnak, az ETO szerb légiósának számlakivonatát. Hogy klasszikust idézzek, barátaim "trükkök százait" ajánlották fel, hogyan nézhetnénk bele Zoran pénztárcájába. De nem mentem bele, mert nem rám tartozik. Fogtam a levelet, leadtam a klubházban, és ennyi.
Most egy lányismerősöm mesélte, hogy barátja olvasta az iwiw-levelezésünket. Nekem ez a levelezés több okból is sokat jelent, valamilyen szempontból ennek a blognak is az előzménye. A srác tudta, hogy mi irogatunk egymásnak, de ez neki nem volt elég...
Fiatal Barátom! Nem tudom, hogy olvasod-e, amit itt írok. De annyit azért el szeretnék mondani, hogy ha már egyszer nincs elég bátorságod civilizált körülmények között rendezni a problémáidat, tedd össze a két kezed, és adj hálát a Jóistennek, hogy ilyen barátnőd van, aki szeret is. Tegyél érte, hogy ez így is maradjon, de ne ilyen gerinctelen, és aljas módszerekkel, mert így csak magadat járatod le...
Nem, még soha nem találkoztam a barátnőddel, és nem kell tartanod tőlem sem fizikai értelemben (hehe), sem pedig potenciális utódként (hihi).
Ha ne adj Isten, valamilyen módon elolvastad, ezt a kis irományt, és úgy érzed, kérdésed lenne, jelentkezz bátran. Akár itt, akár iwiwen, a nevemet úgyis tudod...

Maradok tisztelettel:

Én

Eszti

Ez egy külön bejegyzés lesz, a félreértések elkerülése végett, az előzőtől teljesen külön értelmezendő...
Szóval: ma melóból hazaindulva a melóból egy helyes lány mellé ültem le. Még észre is vettem, hogy rámmosolygott, aztán elfordult az ablak felé. Majd jött egy ETO-meccsől ismert haverom, és a csapatról kezdtünk dumálni. Amikor elköszönt, a nevemen szólított.
A lány ekkor rám nézett, és megkérdezte:
-Gábor, Te vagy az?
Hát ja, kétségkívül igen volt a válasz. De nem tudtam, hogy ki ő... Mondta, hogy Eszti a neve. Hát lepergett előttem az összes Esztim ovi óta...:) Aztán kimondta a kulcsszót: call center. Na igen, kettőre szűkült a kör. Innen már viszonylag simán összeállt a kép... :)
Esztivel nem sokáig dolgoztam együtt... Kb. egy közös outbond-délután (magyarul "kifelételefonálós-zaklatós"), és egy céges buli (Istenem...:)) jelentették a közös karrierünket...
Ha figyelemmel kiséred iwiw-üzenőfalas pályafutásomat, akkor egy linket raktam be róla, ahol egy táncverseny résztvevőjeként lehetett rá szavazni...
Hogy ezt miért írtam le ilyen részletesen?
1. Szeretem az ilyen véletlen összefutásokat.
2. hihetetlen szórakozott vagyok...
3. Eszti, ne haragudj! :) Remélem, azért a közös bulira még azért valamikor sor kerül! :)

Újabb tanmese. Ezúttal focis

Megint pellengérre lettem állítva munkahelyemen. Ismét a csajokhoz való viszonyulásom volt a téma, de ezúttal autó helyett a foci volt a szemléltetés eszköze. Nem idegen tőem a téma, így álltam elébe. És megis osztom a kedves Olvasóval... :)
Szóval: kollégám szerint olyan vagyok e téren, mint egy focista. Aki végigviszi a labdát a pályán, cselezget, majd a kapu elé, mint egy ziccerbe jutva továbbpasszolja a labdát.
Elismerem, ebben van némi igazság. De ha picit is járatos vagy ebben a csodálatos sportágban, tudhatod: ez vagy a béna, vagy az önbizalomhiányban szenvedő csatárok jellemzője.
És én épp egy ilyen "béna", önbizalomhiányban "szenvedő" srác vagyok. Próbálok "fejlődni", építgetni magam, de nem egyszerű az ügy.
Testi adottságaimból adódóan "idegenül" elég nehezen ismerkedek, sőt szinte sehogy. A diszkó ebből a szempontból nem az én terepem. A chat meg megér egy külön misét...
Az ismerősök pedig: részben szerencsés alkat vagyok: rengeteg kedves, jó fej "barát" barátnő vesz körül, akiknél viszont félek/félnék kockára tenni ezt a baráti kapcsolatot. És most semmiképpen nem gondolok konkrét személyre, csak a "jelenségen" gondolkodtam el...