Hangsebesség- 305 km 23 perc alatt

Vasárnap kaja meg csendespihenő volt a program, aztán mentem a Dreherbe ETO-meccset nézni. Megerőltetés nélkül 2-0-ra nyertek a srácok Szombathelyen, Völgyi Dani szögletből szerzett gólja sokáig emlékezetes marad.

Fogyott is a sör rendesen, még itthon is találtam a hűtőben...:D

---

Hétfő. Elfelejtettem ébresztőórát beállítani. Egy óra késéssel értem be dolgozni, és egész nap nagyon "he" voltam. Mindennek persze az a rohadt óraátállítás az oka.:D

Meg ugye Anyu halálának második évfordulója volt, ez is rendesen rányomta bélyegét a napra. 

Fél 3-kor mentem haza, gyors kávé után lakótársammal mentünk az Árkádba ügyintézni. 

Aztán Harcsival és Atival találkoztam, és nem, nem kávéztunk. És a KFC-ben sem kajáltunk. 

Este pedig Harcsival a Vendelinbe mentünk, ahol Zsuzsival találkoztunk, aki ugye tegnap meginterjúvolt minket a rádióban. Meginterjúvolt. De hülyén néz ki így leírva!:D

Későn, és hullafáradtan értem haza...:D

---

Kedd. Fél 3-kor jöttem haza, döglés volt, semmit nem csináltam.  A szobámban lévő konvektort még nem sikerült beindítani, szóval nincs melegem...:( :)

Olvastam, tévéztem, facén cseverésztem, rádióműsort "promóztuk", és viszonylag időben nyugovóra tértem. 

---

Szerda. Na, ezt a napot nem írtam fel a puskacetlimre.:)

Jól indult a nap, egyebek mellett munkahelyemen kaptam házipostás boritékban egy csokit!:)

Kettőig voltam melóban. Vettem focisújságot, aztán hazajöttem. Lakótársammal kávéztunk, aztán már kezdtem igen feszült lenni. 

Gergő és barátnője jöttek értem, az interjú előtt a plázába mentünk. Komoly volt, tiszta vizsga előtti, tételfelmondós volt a feeling!:)

A plázában elfogyasztott kávé után mentünk a Győr Plusz Rádióhoz...:)

Hm... A stúdióba lépve teljesen olyan érzésem volt, hogy megkukultam. Amikor Zsuzsi szólt, hogy 1,5 perc múlva jövünk, majd berosáltam..:D

Egyébként hihetetlen érzés volt, amikor felvillan a piros "adás" felirat... Na, az igazi adrenalin-bomba...:)

Sok mindent máshogy mondanék, mint ahogy elmondtam, jópár dolog ki is maradt. Őszintén szólva belülről teljesen vállalhatatlannak éreztem a szereplésemet, visszahallgatva annyira nem volt vészes.:)

Kíváncsi lennék szombathelyi rádiós műfajismeret-tanárom véleményére, aki -teljesen jogosan- megígértette velem, hogy ilyen hanggal soha a büdös életben nem fogok rádiózni.:) Két év call center azért remélhetőleg csiszolt valamit az összhatáson. 

Hihetetlen gyorsan elrepült az egy óra. Amikor a végén a vizesflakonért nyúltam, olyan érzésem volt, hogy kb. ilyesmit érezhetnek Kimiék egy futam teljesítése után, ami ugye 305 kilométer, és kb. 1,5 óra. 

Mi csak egy órát izzadtunk, ebből 23 perc lett a vágott hanganyag.:)
A viccet félretéve: köszönöm a segítséget Harcsinak, a lehetőséget Zsuzsinak, jó volt veletek!:) Ugyancsak köszi a sok jókívánságot, visszajelzést, gratulációt!:)

Nem, egyébként nem érzem magam faszagyereknek, hogy szerepeltünk a rádióban, "jókor voltunk jó helyen", Harcsi egy ismerőse látta a videónkat, ezért szerepelhettünk. De arra azért büszke vagyok, hogy elvállaltuk, hogy szerintem egész jó lett, és hiszek benne, hogy ezt a "vonalat"/témát tovább lehet és kell is vinni.

Ja: élő adásban szurkoltam az ETO-nak, hát nem jött be: 2-0-ra kikaptunk az NB2-es Gyirmóttól, így aztán kiestünk a Magyar Kupából...:) 

A vágott hanganyagot majd elküldöm annak, aki kérte, akinek ígértem, és annak is, aki még kérni fogja!:)

Adás után még egy kicsit beszélgettünk, vettem jutalomfalatokat a Mekiben, majd hazatértünk.

Lakótársammal beszélgettünk, majd nyugovóra tértem. 

---

Ma szabin voltam. Écsre szerettem volna menni, de erről majd később. Ebből következik, hogy nem voltam Écsen...:D

Délelőtt bementem a városba csekket feladni. Nem lettem celeb, senki nem ismert fel, autogramot pláne nem kért senki..:( :D

Aztán hívott apám. Történt, hogy még tegnap ajánlott levelet kaptam Écsre az Államkincstártól. Vagyis tegnap még csak értesítőt, ma megkapta fater a küldeményt is. A vicc az, hogy immáron öt éve Győrbe vagyok bejelentve. 

Na, megkaptam a fogyatékossági támogatást, meg az utazási kedvezményt is, novemberre már nem kell bérletet vennem.:)

Hm... Tegnap viszont lejárt a parkolási engedélyem érvényessége. A fogyatékossági támogatás papírjaival meghosszabbítható az Okmányirodában. 

De melyikben? Mert ugye lakcím szerint Győr az illetékes, a fogytám szerint viszont Pannonhalma. Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrök ugye kérhetnek személyit, és így ugyebár nem egyeznek az adatok! 

Tiszteletkör-szagot érzek...:/ :D

Most mindjárt fürcsi, aztán sütök pesztós melegszenyát!:)

Holnap meló, szombat piac, megveszem apámnak a vennivalókat. Kijönne velem valaki?:)

Délután ETO-meccs, jön a Diósgyőr, bele se merek gondolni, mi lesz a vége, semmi jóra nem számítok. 

Vasárnap meg Zala, megyünk nagybátyámékhoz, meg ugye temetőbe. 

---

Boldog Szülinapot, Tesókám!;)

---

Mára viszont ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jelzésérték

Pénteken a bejegyzés megírása után bundáskenyeret sütöttem. Kalandos volt, mert friss volt a kenyér, és mindig szétmállott a tojásban. De azért sikerült úrrá lennem a nehézségen!:) A változatosság kedvéért ezúttal pizzafűszerrel bolondítottam meg a tojást, nagyon fincsi lett. Két leányzó is jelezte, hogy az egyik kenyéren konkrétan f*szt/brét/péniszt formáz a "piros arany-feltét", esküszöm, nem volt szándékos... De legközelebb puncialakot fogok rányomni, ha addig élek is..:)

Ja: a Sparban természetesen ezúttal láttam a "szögletes alakú felmosót", de nem vettem, egyedül képtelen voltam hazacincálni. Persze amikor Gergővel kerestem ugyanezt, vagy tesómékkal voltam, akkor nem volt...:/

*

A blogfilm kapcsán legtöbben a bakiparádét dicséritek, ami nem is baj, mert ahol humor van, ott minden van. Tegnap írt egy ismerősöm, hogy a csajos sztorik bizony neki is ismerősek voltak...

Megcsináltuk a filmet, szó van egy rádióinterjúról, a könyvesboltban meg odalép hozzám egy anyuka, hogy segítsek/segítsünk a mozgássérült lányának. Azért ezt hajlamos vagyok egyfajta jelnek venni. 

Pénteken az Árkádból hazaérve még a történtek hatása alatt voltam, és posztoltam a témában egy bejegyzést a facebookra. Azért oda, mert ott jobban szem előtt van, mint itt. 

De most ide is bemásolom. Eddig 119-en lájkoltátok, ami azt mutatja, hogy jó nyomon vagyunk, és bízom benne, hogy ez valaminek a kezdete. Hogy pontosan minek, az még persze nem világos.

Szóval:

33 éves mozgássérült srác vagyok. Családomnak, barátaimnak köszönhetően teljes életet élhetek. Dolgozom, szórakozni, meccsekre járok.
Van sok haverom, és néhány barátom, akikre mindig mindenben számíthatok, és ez fordítva is igaz.
Írok egy blogot is, melynek 6. születésnapjára egy filmet készítettünk. Nem kizárt, hogy valamilyen formában folytatása lesz, ez még körvonalazódik.

Van egy 20 éves lány. Itt facebookon ismertem meg, időbe telt, mire oda mertem hozzá menni személyesen is. Nagyon jóban lettünk egymással, megvannak a poénjaink, amiket „csak mi” röhögünk, a zenék, amiket „csak mi” hallgatunk. Ő „mer” engem oltani, szóvá teszi, ha rágyújtok a közelében, vagy ha fárasztó a szövegem. Egy időre kurtán-furcsán megszakadt a kapcsolatunk, hosszú idő után pont tegnap beszélgettünk újra.

Van egy másik 20 éves lány. Ő mozgássérült. Az anyukája lépett oda ma hozzám egy könyvesboltban, ismeretlenül. Elmesélte, hogy a lánya mozgáskorlátozott, és megkért, hogy segítsek neki abban, hogy a lánya járjon társaságba, emberek közé, nyíljon meg a világ felé. Nagyon furcsa volt, hogy többször többes számban beszélt a lányról. „Ide jártunk”, „ide felvételiztünk”.
Ha mi mozgássérült emberek megértjük, hogy mi vagyunk kevesebben, nekünk kell nyitnunk, nekünk kell megmutatnunk magunkat, egy videón, egy meccsen, vagy egy lányhoz odalépve…
Ha a mozgássérült fiatalok szülei megértik, hogy gyermeküket hagyni kell kibontakozni, a saját életüket élni, és hogy ő „ő” és nem pedig „mi”
Akkor ép társaink számára mi sérült emberek is természetesebben leszünk, nemcsak Mosolyka, és Nick Vujicic fogja számukra a sérült ember társaságát jelenteni.
És akkor talán nemhiába ültünk le Gergő barátommal egy kávéra a Stadion sörözőben.
- A fotó persze nem a Stadion Sörözőben készült, nem ülünk, és nem kávézunk. -

---

Szombaton bementem a városba, lottót és tippmixet adtam fel.Semmi értelme nem volt, már az összes feladott szelvényem elszállt.:)

Hazafelé a buszmegállóban két csaj szórólapot osztogatott. Bulimeghívót, ha jól láttam. Az ott ácsorgó emberek közül csak nekem nem adtak. Megszoktam már. Persze agykontrollos meg hittérítős szóróanyagból mindig jut nekem is. Nem is értem...:D

A buszon ismét át akarta adni a helyét egy tizen/huszonéves leányzó...:O Megköszöntem, de nem ültem le. Helyben hagytam. Nem a lányt, hanem a szituációt.:)

A buszról leszállva pedig elestem. A zebrán. Na, az kemény volt. A térdemet is beütöttem, a tenyeremet lenyúztam, de szerencsére a következő autó érkezése előtt sikerült felkászálódnom.:)

És nem, ezeket az eséseket nem magyarázza, hogy mozgássérült vagyok. Figyelmetlen voltam, ennnyi. 

Otthon, vagyis itthon lakótársammal megittunk egy kávét, majd lejöttem a Matyira, mert Gergő anyukája hozott nekem töltött káposztát. Nagyon rendes volt,  köszönöm!:) A kaja pedig finom volt. Nagyon elszoktam ezektől a házias ízektől..:)

Mókás volt, ahogy mentem Jutkához, a zebrán futott utánam (!!) egy félig svéd, félig sváb 10 éves forma kisfiú, a következőket kiabálva: "Csókolom, nincs egy cigije?" A zebrán, utánam futva, érted? Beszarás. Gyárváros rulez!:D

A nap hátralévő része pihengetéssel telt, este megnéztem a Real-Barcát. Amikor a madridiak átvették a vezetést, már jobbára a Diósgyőr-Dunaújváros derbit néztem..:)

Közben elfogyasztottam a káposztát is, lakótársam hozott nekem tejfölt..:)

Megújult a borítóképem facebookon. Egy kedves leányzó műve, akinek egyébként sok ügyes és kreatív cucc van a tarsolyában és a vinyóján, majd együtt is fogunk kreatívkodni.:)

Közben egész este folyamatosan a Trollfoci-könyvet olvastam. 

Csak ismételni tudom magam: zseniális iromány, és sírva röhögök egyes részein. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze nem hátrány, ha szereted a focit. A magyart.:)

---

Ma reggel normális időben felébredtem, az óraátállítás miatt kicsit tartottam tőle, hogy ez nem fog sikerülni. 

Átállítottam azokat az órákat, amiket kellett, a konyhában lévő falióra még hátra van, még nem volt kedvem felmászni. 

Beszéltem faterral is, mondta, hogy egy-két dolgot "nem ártana, ha vinnénk", mikor legközelebb megyünk. Azaz legyünk szívesek vigyünk. 

Mondtam hogy jó, igyekszünk nem elfelejteni. Erre az volt a válasz, hogy csak azt nem felejti el az ember, amit nem akar. 

Mondom jó-jó, de elég sok mindennel foglalkozom mostanában. 

Erre megkaptam, hogy "mert Te aztán gondolom milyen kurva fontos  ember vagy..." Vagy valami ilyesmi. Apa csak egy van...:D

Elmentem a sarki kisboltba, Sportot vettem, meg krémest. Aztán hazajöttem. 

Kéne valamit rendelni a krémeshez, meg mosogatni, meg rendet rakni. 

Aztán este Hali-ETO a Dreherben.

A jövő hét meg elég eseménydús lesz. Mert ugye kurva fontos ember vagyok...:D

Fogkrém, fokhagyma, vöröshagyma. 

Ezeket kell vinni jövő vasárnap Écsre. 

Két f-betűs, meg kétféle hagyma. Nem fogom elfelejteni. 

Na de mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

GosziBlog az éterben

Hétfő. A puskacetlin az volt, az első szó, hogy mozi. Mit ne mondjam, vakartam is a fejemet rendesen, hogy hogy kerültem én moziba. Aztán rájöttem, hogy lakótársammal megnéztük a blogfilmet.:) Egy kávé után, vacsi előtt. Aztán fürdés, és este fél 9 táján már aludtam. 

A Kék fény ezúttal kimaradt, fél 9 táján már aludtam. 

---

Kedd. Jó nap volt. Virtuális élettársamtól kaptam egy igencsak valóságos sütit. És egy másik kollegina pedig... Róla gyakran írtam már ehelyütt... Viberen közöltem vele, hogy mennyire jól esik, hogy milyen közvetlen velem. Nem köszön rám messziről, nem ugrik a nyakamba. Hanem apró, pici gesztusokkal. Persze örült neki, hogy megemlítettem, hogy észrevettem. És megkérdezte, hogy ittam-e valamit. Pedig vasárnap óta nem ittam egy korty alkoholt sem.:)

Meló nagyon komoly volt: kolléga elmondása szerint 11 körül oda akart jönni hozzá, hogy intézzek el neki egy telefont, fél 3 körül került sorra. Addig pörgés volt. Mint egy tőzsdeügynök.:)

Este meg szerettem volna nézni az Egészséges erotikát. Állítólag nekem való film. Neeem, nem a pucér nők miatt, hanem a humor okán.:) De valahogy nem kötött le. Viszont mindenképpen meg fogom nézni. 

Ámbár ha bevezetik az internetadót, felértékelődik a film a másik említett szempontból is..:D

---

Szerda. Mert hát a kormány a világon egyedülálló, adatforgalom alapján kivetendő internet-adó bevezetését tervezi. Szerintem ez annyira nonszensz, és hátrafelé mutató ötlet, hogy biztosan nem fog megvalósulni. Jó tudom, naiv vagyok. 

Sírva vigad a magyar: a netadó ötlete rengeteg jobbnál jobb "besza-behu"-mémet eredményezett. Ungarische Tragikomédia.:/

Felírtam még ide, hogy szaridő. No comment... LOL, egyben írtam, és nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző.:)

Ebédkor food manager-szerepet játszottam, egy menütípus ugyanis nem érkezett meg. Leszerveztük telefonon, jött pótkaja, ajándék banánnal. 

2-kor letettem a lantot, befejeztem a hetet. Az aluljáróban bevásároltam a hétvégére: vettem négy kiflit, meg három zsemlét. Nem vagyok normális.:)

Pihengettem, olvasgattam, és szerencsére az is eszembe jutott, hogy csütörtökön 23-a lesz. Így aztán bepötyögtem a gázóra-állást. 

Este befutottak tesómék, nem sok idejük volt, elmentünk Lidlbe, vettem ezt-azt. Ja meg adtam egy pacsit unokaöcsinek. <3 p="">
(szerk.: a tegnapi újrajátszott Kecskemét-ETO meccs vége 1-1. 1-1-nél szakadt félbe, így igazságos. Ilyen sem volt még, hogy egy ETO-meccset elfelejtek leírni. Ez a szezon már kuka...)

---

Csütörtök. Régebben nagyon szerettem október 23-at. Érdekel a XX. századi történelem, tetszettek az '56-os dokumentumfilmek. Ez persze ma is így van, de mivel közeledik Anyu halálának második évfordulója, és egyfolytában eszembe jut az az időszak, úgy azért nagyon nem jó. 

Reggel kopácsolásra ébredtünk, a szomszédban felújítás zajlik. De legalább nem órára keltünk.:)

Aztán fürdőszoba-takarítás volt a program, 3,5 órán keresztül ganéztunk, kb. szó szerint. Elpakoltam minden felesleges dolgot, lakótársam mosogatott, törölgettünk... 

Anyutól át vettem azt a szokást, hogy mindenféle szatyrot elrakok. Mert valamire még jó lesz, ugye... Három fióknyit szórtam ki...:O :D 

Így is van vagy 8-10 gurigányi szemeteszsák, meg tízórais zacskó is van... 

Vacsorára finom lidlis rántott mozzarellás-paradicsomos csirkefalatokat sütöttem ki. 

Hosszú idő után irkáltunk egy sokat emlegetett leányzóval. Váratlanul ismertem meg, sokáig beszélgettünk, aztán hirtelen eltűnt. Most talán visszatért. Öröm-boldogság.:)

Este megnéztem a Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar vígjátékot. Nem lesz belőle klasszikus, de azért meg fogom még nézni. Könnyű filmecske, jó dumákkal, váratlan poénokkal, formabontó narrációval...:)

Közben és utána hajnali fél 2-ig pötyögtünk kolleginával. Ahhoz képest, hogy fél 8-kor még ittam egy kávét, mert majdnem bealudtam...:) Neki egyébként mééég nem adtam fedőnevet!;) 

De nagyon jókat szoktunk beszélgetni, és nagyon tud motiválni. Remélem, ez valamennyire kölcsönös.:)

---

Ma délelőtt az Árkádban voltam. A könyvesboltban megvettem a Trollfoci-könyvet, meg Szuper Levente jégkorongkapus önéletrajzát. 

Közben ugyanott megállított egy néni. Elmesélte, hogy a kislánya ugyancsak mozgássérült, és megkért, hogy írjak neki facebookon, és hívjam el társaságba, emberek közé. 

Meglepődtem. Picit furán kivitelezhetőnek tűnik a dolog, mert hogy mit is írjak a lánynak, hogy ne vegye ki hülyén magát. Egyébként szerintem látásból szerintem ismerem a csajt. 

És az is fura volt, hogy végig többes számban beszélt a lányáról: ide felvételiztünk, ide jártunk, stb. 

Nem, nem vagyok ironikus. Ilyen témában főleg nem. Nagyon szeretnék segíteni. 

Aztán Spar. Vettem vécéillatosítót, meg hideg zsíroldót...:) 

Hazatérve neteztem, meg konzervet ebédeltem. Valami Cowboy-egytálétel, vagy mi a szösz volt a neve, nagyon vagány...:D

Kaja után meg olvastam, Sportot, meg a két fent említett könyvet. A Trollfocin visítottam a röhögéstől, ezt vártam, nem csalódtam, zseniálisak a srácok.:)

Mára már semmi program. 

Holnap terveztem Écsre menni. De lehet, hogy kimarad, mert fordítani kell, rakodni is kell. délután meg Real-Barca. Vasárnap meg Hali-ETO-t nézünk a Dreherben. 

---

Hm... Úgy néz ki, hogy a blogfilm kapcsán az egyik győri rádió vendégei leszünk szerda este Harcsi barátommal. 

Amint tudunk részleteket, megírjuk. 

De még nem 100%. 

100,1;)

---

A többi majd kiderül.

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

GosziBlog-A film

Hétfőn a bejegyzés megírása után pihenés volt a program. Meg Kék fényt néztem, meg egy buta régi magyar filmet az M3-on. Azért buta, mert hiába vártam az izgalmas végkifejletet, azt végül "agyoncsapták" a főhős öngyilkosságával... 

---

Kedd. Fél 3-ig dolgoztam. Vicces volt, mert fel akartam hívni itthonról Harcsi barátomat, de nem kellett a telefonhoz nyúlnom, mert a buszmegálló és a lakásom között összefutottunk. Picit beszélgettünk, aztán hazaballagtam. 

Ismét kávéztunk lakótársammal, dumáltunk egy jót, és megnéztem a Feröer-szigetek-Magyarország meccset. Közben meg egy kolleginával irkáltunk viberen. 

----

Szerda. Apám kérésére telefonon intéztem neki mosógépszerelőt. Mondtam neki, hogy előbb nézesse meg a biztosítékot, nem ott van-e a rejtélyes hiba. Lehülyézett, ezért hívtam szerelőt. Aki aztán nem vitte el a mosógépet, megkérte apámat, hogy nézesse meg a biztosítékot. Győzelem.:D

2-ig voltam melóban.

Gergő barátom és barátnője 3 hónapot Kanadában töltött, ahonnan néha videóüzenetekkel jelentkeztek. Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy a blogom hatodik születésnapjára készítsünk egy videót. 

A gondolatot tett követte, szerdán megejtettük a forgatást. Nem szeretnék róla sokat írni, a film önmagáért beszél.:) Gergő nagyot alkotott, és többé-kevésbé magammal is meg voltam elégedve. Ami annak fényében nagy szó, hogy utálom, ha filmeznek.:) A járásom még hagyján, de van ez a little-kóros-túlmozgásos-fejtekerésem is, botrányos látvány...

Szépen ránk sötétedett, mire végeztünk, már csak kajcsi, fürcsi, meg pihi volt. 

Hm... Az álmoskönyvek szerint nem jelent jót, ha egy lány azt mondja, hogy várjam meg, amíg fürdik, és mindjárt jön, én pedig bealszom. Most ez történt. Persze csak messengeren...:( :)

---

Csütörtök. Munka után elmentem a plázába. Találkoztam egy régi kedves cimbivel, váltottunk pár szót. Aztán vettem cipőt. Ugyanolyat akartam, mint a régi, ami persze már szarrá volt kopva. Amikor az eladót megkérdeztem, hogy a kezemben lévő csuka ugyanolyan-e, mint ami a lábamon van, mosolyogva válaszolt, hogy "hát valami hasonló".:) Szeretem, ha egy nőnek van humora.:D A cipő egyébként pöpec, a régi jobbos talpa már slickre kopott, új cipőben tényleg úgy érzem, mintha jobbak lennének a lábaim...:)

Most vettem észre, hogy új útvonalon jár a 14-es.:O De így legalább le tudtam ugrani cigiért. A másik buszon viszont heringparty volt. Diszlájk...:/

---

Péntek. Meló után a Smukiba mentem, kórházi cimbikkel iddogáltunk. A sör mellett egy diós-mákos (!) pálinka is lecsúszott, hááát.... Nem voltunk szomjasak...:)

Jól éreztük magunkat, ismét sikerült rendesen belecsapni az éjszakába. A bölcsességfogamnak is csak az első 1-2 sörig fájt a hideg sör. Aztán megbarátkoztak...:D

--

Szombat. Fejfájással ébredtem. De az Algoflex csodát tett.:) A Smukiból írtam egy lánynak, akivel már nagyon rég beszéltünk. Reggel írt vissza, picit pötyögtünk, majd azt ígérte, meló után mesél bővebben. Végülis már meló után vagyunk. 

Délután elmentem lottózóba, meg boltba. 

5-re aztán megérkezett Gergő, elhozta a film végleges változatát. 

Hm... Titokkampány, óvatos promóció megvolt, szerintem ügyesen csináltuk. A film is zseniális, Gergő nagyon jól összevágta, és ami a legfontosabb, mindketten magunkat adjuk. Én nem bánnám, ha lenne folytatás valami formában. És van is szó róla..:)

Csinálnom kellett egy youtube-fiókot, mert máshová nem tudtam feltölteni a videót. 

Ha már ennyit írok róla, akkor már ide is feltöltöm...:)

Szóval ezzel a kis filmecskével szeretném megköszönni, hogy hat éve olvastok, kíváncsian várom a -szándékaim szerint- változó formában testet öltő folytatást!:)

Este a konyhában megittam egy üveg lidlis multivitaminlevet a nagy izgalomra.:)

---

Vasárnap reggel tudtam meg, hogy infarktusa után kórházban ápolják Hajdú B. Istvánt, kedvenc sportriporteremet. Mielőbbi teljes felépülést kívánok neki, visszavárom, már most hiányzik... 

Rengetegen kommenteltetek a videóhoz, köszönet érte. A legjobban talán egy lány szavai estek, aki azt írta, hogy büszke rám, és hogy legyen több önbizalmam, mert lenne mire. Köszönöm! És mindenkinek a biztató, kedves szavakat. Egyéb dolgok is körvonalazódnak a háttérben, de ezekről majd később...:)

Még délelőtt árkádoltam egyet, aztán mostam. Nem találtam meg a biogolyót, aztán meglett. A mosógépben volt. Most az ETO-mezemet nem találom. Van Böőr a hátán...:( :D

Ebédet az Ernestóból rendeltem. Szombaton meg vacsorát...:)

Kicsi tévé, meg face-trécs után kiballagtam ETO-meccsre. 0-0 az Újpest ellen, gyengus volt, pedig a helyzeteink megvoltak. Nem tudom, most egyáltalán bent vagyunk-e még az első tízben, de még mindig Horváth Feri-párti vagyok, főleg Pinyő ellenében... 

Az meg rejtély, miért nem voltak képesek 18.30 helyett 16.30-ra, a Vidi-Lokival megcserélve adni a meccsünket, ha már este 7-kor a kéziscsajok a BL-ben vitézkedtek...

Hazatérve levezető sör, facebook, vacsi-fürcsi-alvás... Fél 1-kor...:D

---

Ma reggel persze hulla voltam.

Meg kb. egész nap.

Reggel egy kedves-aranyos kollegina elmesélte, hogy megvette Nick Vujicic egyik könyvét. Nekem is illenék már elolvasnom...

Hm... Most azt nem fogom kifejteni, hogy virtuális élettársam mennyire szimpi. Úgyis tabuk vagyunk egymás számára...:)

A fürdőszobatűz idején segédkező kolleginámnak meg szülinapja van, ehelyütt is Isten éltesse őt nagyon sokáig!:)

Itthon vagyok, mindjárt lakótársamnak is megmutatom a videót.

A héten ugye csak szerdáig meló. 

Aznap este buli, a hosszú hétvégén fordítás, takarítás, lesz a program, meg persze Écsre is ki kéne nézni. 

Majd alakulnak a dolgok. 

Mára viszont ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Koffeinkúra

Nem emlékszem, hogy a csütörtöki poszt közzététele után történt-e még valami érdekes. Szerintem nem. Mármint aznap.

---

Péntek. Stresszes-pörgős munkanap, 2-kor ennek megfelelően le is tettem a lantot. 

A konyhában lévő óra szerint 14.55-kor értem haza. És este 6-ig ki sem mozdultunk onnan lakótársammal. Beszélgettünk-cigiztünk-kávéztunk. 

Egyébként vicces. Pont a napokban beszélgettem arról valakivel, hogy ha együtt élnék valakivel, biztos uncsibuncsi lennék, meg velem nem lehet túl sok mindenről beszélgetni, hát ez most megcáfolódott. Remélem, azért nőben is van ilyen.:D

Aztán még folytatódott a traccsparti, az F1 Orosz Nagydíj szabadedzésébe is belenéztünk, majd elvonultunk aludni. 

Aha... Az elfogyasztott három kotyogós kávé hatására hajnali 2-ig képtelen voltam elaludni. 

---

Szombat. Az elfogyasztott három kotyogós kávé hatására nem bírtam időben felkelni, így aztán most nem mentem el tesómékkal piacra.:(

Pihengettem, mostam, F1 időmérőt néztem, meg ebédet rendeltem a Don Pepéből: hamburgert.:D Délután 3-ra hivatalos voltam kedvenc törzshelyemre egy afféle kávézós szeánszra. Olyan szinten he voltam egész nap, hogy nem indultam el időben. Értem jöttek, és fél 4-re értünk oda, akkor kezdtünk, megvártak. 

Érdekes volt, jó volt!:)

Utána cimbi eldobott tippmixet feladni, majd visszamentünk kocsmázni. 

Kezdődött ugyanis a Románia-Magyarország EB-selejtező. 

1-1 lett, Dárdai tényleg gatyába rázta a csapatot. Pintér egy nulla, de ez a csapat ezzel a mentalitással igencsak biztató volt. 

Szalai les címén érvénytelenített szabályos góljánál épp a pultnál voltam, és annak a srácnak a nyakában kötöttem ki, aki segített elvinni a söröket. Csak semmi buzulás.:D

Dzsudzsák góljára pedig még évtizedek múlva is emlékezni fogok. 

A Smuki egyébként sport szempontjából pozitív: ott néztem az ETO első BL-győzelmét. A másodikat a Városházánál telefonon közvetítettem kolleginámnak.:)

Meg persze a vízilabda VB-döntőt is ott néztük. 

Tippmix: kétezer forintot feltettem a magyar győzelemre. Ez ugye bukó, de egy másik szelvényen legalább az a kétezer visszajött.:)

A meccs után bohóckodások-beszélgetések, meg ugye születendő unokaöcsém egészségére is ittunk azért.:)

Vacsorát pedig a Pingwinből rendeltünk: hamburgert. 

Itthon még két levezető sör következett, és egy kolleginával irkáltam, fél 2-ig.:)

---

Vasárnap. Nem voltam másnapos, de túl kipihent sem. 

Egykor kezdődött a Forma-1, Hamilton nyert, minden idők egyik legunalmasabb futamán. Nihil. No comment...

Utána lakótársammal elmentünk Lidlbe. Vettem vacsorát: sajtburgert. A változatosság gyönyörködtet.:D

Szavazni is elindultam. Csak hát új helyen kellett szavaznom, én meg b*sztam elolvasni az értesítőt. Annyira meg nem vagyok egyik párt felé sem elköteleződve, hogy utánanézzek neten, hogy a Balassiba, vagy a Lukácsba kell-e mennem...

Egy ismerősöm képviselőjelöltként vett részt a választásokon, két cimborám pedig polgármester lett. Vagyis egyikük maradt...:)

Hazatérve megittunk még egy kotyogós kávét, beszélgettünk, és nyugovóra tértünk. 

*

Petivel sokat poénkodunk, hogy "jó feleség" módjára kikérdezzük egymást, hogy telt a nap, mi van még intéznivaló, stb. 

Szokatlan, de igen jó érzés, hogy van kivel beszélgetni, hogy van kivel boltba menni, mosást bevárni... 

Jó, ez biztos hülyeség, mert tapasztalatlan és/vagy lúzer vagyok. De ezek azok a dolgok, amik hiányoznak. 

Khm... Nehogy most meg az jöjjön le a sorok között, hogy buzi vagyok...:D

Lányok... Hááát most konkrétan senkiről nem tudok beszámolni.:) Sok csaj  nagyon szimpatikus, kettő közülük kifejezetten bejövős. Egyiküket sem "kommunikáltam" senkinek, ezen nem is fogok változtatni. Mindenesetre biztos sokan meglepődnének. Köztük én is!:D De no way, a Túl jó nő a csajom filmcímnek elmegy, az élet nem ilyen. 

A magyarázkodást meg meguntam, hogy ki miért szimpatikus, meg "te elhiszed, hogy lehet köztetek valami?". Nem, nem hiszem.:)

Éljen  a vénasszonyok nyara!:D

*

Jól kezdődött a hét, reggel csekkoltam a tippmixet, és nyertem. Június óta először!:) 

Egész tűrhető hétfő volt. 

Szeretem, ha megnevettetek egy lányt. Ha ő engem, az sem rossz. Ha visítva röhögök, az meg egyenesen ok a leánykérésre. Na jó, nem teljesen!:)

Fél 4 táján távoztam melóból. Egy kolléganőmmel jöttem a 17-esen, az Árkádnál meg sikerült olyan beleéléssel hallgatnom a zenét, hogy kb. bohócot csináltam magamból..:)

Hazatérve kotyogós kávé, beszélgetés lakótársammal, meg párhuzamosan online virtuális élettársammal!;)

Még kicsit pakolásznom kéne, meg leszedni a ruhaszárítót. Meg fürcsi, meg vacsi.:)

A héten? 

Cipőt szeretnék venni, meg egy könyv is szerepel a kívánságlistán. Meg KFC. Ugye?;)

Kicsit ideges vagyok, mert semmi intéznivaló nem jut eszembe, azaz valamit tuti elfelejtek...:( :D

A héten talán már utal a NAV. És ha mákom van, lassan a MÁK is jelentkezik.:)

Jah, szombaton nem dolgozom. 

Egyrészt pénteken sörözés... Másrészt szombaton naaaagy nap lesz! Egy kis meglepetéssel készülök Harcsi barátom segítségével és közreműködésével!:)

Vasárnap meg ETO-Újpest. 

De addig még jelentkezem a tervek szerint. 

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Boldogposzt

Vasárnap már semmi lényeges nem történt, neteztem, cimbivel beszélgettem, tévéztem. Bianchi balesete miatt ezúttal német híradót néztem, onnan valamiért részletesebb hírek érkeztek. 

Bianchi nagyon nagyot esett, sérülései is nagyon súlyosak. De azon nagyon ki vagyok akadva, hogy különböző Forma-1-es portálokon sokan a balesetről készült fotókat, videókat keresik, hiányolják. Miért? Ez miért jó? 

Rendben, a balesetek hozzátartoznak az F1 világához, de az ilyen szenzációhajhászást valahogy nem tudom elfogadni. 

---

Hétfő. Felírtam a puskacetlimre, hogy rövid út. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Talán azt, hogy munkahelyemen kifelé jövet immáron tudok rövidíteni? Igen, talán ez lesz az!:)

Felírtam egy lány nevét is, akiről lesz még szó később. 

És egy másik lányét, aki hosszú idő után lájkolta egy bejegyzésemet facebookon. Jó, ez így tök banálisan, meg gyerekesen hangzik... Ez a tény csak azért bír hírértékkel, mert a lány kb. a semmiből lépett az életembe, tök jóban voltunk, aztán ennek valamikor vége lett. Az okát nem tudom, csak sejtem.

Alapvetően más ő, mint a legtöbb ismerősöm, ezért lehet, hogy nem megfelelően reagáltam bizonyos helyzetekben. 

Slusszpoén egyébként, hogy egyszer megkérdezték a véleményemet róla, és a meglepetéstől szóhoz sem jutottam, aminek következtében jól ki is lettem röhögve, hogy mit képzelek, egy ilyen lány majd biztos velem fog szóba állni. 

Én is szinte folyamatosan meg voltam lepődve, de igen, szóba állt...

Meló után Gergő barátommal spontán módon a Vendelinben kötöttünk ki, egy kávézós-beszélgetős-tippmixelős összeröffre. 

A szelvényem még aznap este elszállt...:( :D

Horváth Feri egyelőre (?) marad az ETO edzője, a Magyar Kupában pedig egy Gyirmót elleni városi derbi következik.:)

A románok ellen pedig nem pénteken, hanem szombaton játszunk!:)

Este fogmosás közben meg elszállt az egyik izzó a fürdőszobában, akkorát csattant, majd' lef*stam a bokámat!:)

---

Kedd. Történelmi pillanat: meló után elbóbiskoltam a városi buszon.:) Szerencsére jött egy ismerősöm, rám köszönt, így felébredtem..:D

Váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk, bankoltam. 

Itthon lakótársammal beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg főtt tojást főztem magunknak vacsorára!:)

Ha megosztasz egy idézetet az élet apró örömeiről, vidám pillanatokról, amik széppé teszik a napodat, és egy olyan lány lájkolja, és küld egy szmájlit, aki pont egy olyan emberke, akire ez az idézet minden szempontból igaz, akkor ez egy újabb apró-pici örömpillanat. Szerintem.:)

---

Szerda. Állítólag a csillagokban is meg volt írva, hogy különleges nap lesz. Az lett.:) Kollegina elcsípett a szereldében, felkísért az irodába. Lekanyarodtunk a konyhába. Elővettem a bögrémet, eresztettem bele vizet, közben beszélgettünk. És a lány kinyitotta nekem a mikró ajtaját. Igen, a mikrózott víz rákot okoz. Meg dohányzom is... 

Na, szóval ez a pillanat annyira megérintet... Nem, ez nem egy burkolt, vagy nemburkolt szerelmi vallomás. Ez egy beszámoló egy olyan kis élményről, ami nagyon jól esett. Valakitől, aki -ha nagy szavakat szeretnék használni- lelkem olyan húrjait tudja megpengetni, amiket csak nagyon kevesen. Jaj, ez most nyálas lett. Mindegy, tudja, ha olvassa, nem lát újdonságot. És talán magyarázkodnom sem kell.:)

Hm... Tényleg különös nap volt, apám is elnézést kért, hogy mindig mindenen panaszkodik. Amúgy tényleg úgy van, ahogy mondta...:/ :)

Meló után el akartam menni postára, de elmaradt. Kolléganőm elvitt a plázáig, onnan meg hazajöttem. Cimbivel gyors egymásutánban két kávét megittam, vacsi, beszélgetés, és el is telt a nap. El nem tudom mondani, mekkora jó érzés, hogy nem vagyok egyedül!:)

---

Csütörtök. Délelőtt felhívtam a fogyatékosügyi hivatalt, hogy nem kell soron kívül kiadniuk a papírt, később jár le a parkolási engedélyem, mint gondoltam. 

Meló után el akartam menni postára. És nem maradt el. Utána  járdán megbotlottam egy aknafedélben, és elestem. A délutáni csúcsban előre féltem, hogy hányan jönnek oda segíteni, és magyarázhatom el, hogy nem vagyok részeg, csak béna. És még figyelmetlen is. Hááát... SENKI nem jött oda. Egy-két emberke szabályosan átlépett (!), jópáran kikerültem. Egy csaj kérdezte meg messziről, hogy minden rendben van-e, de kb. úgy, mintha épp az ebola tüneteit produkálnám.

Az újságosnál megvettem újdonsült kedvenc focis újságomat. Kifelé ballagva egy olyan barátommal találkoztam, akit hazaérve fel akartam hívni. Vonzás törvénye.:)

A zebránál véletlenül nekimentem hátulról egy 10-12 év körüli kislánynak. Szegényt majdnem belöktem az útra, autó nem jött, azért is indultam el, mert az vártam, hogy ő is el fog. 

Elnézést kértem, de előre féltem, hogy sírás lesz, vagy leszid, kicsúfol, stb. Nem ez történt. Mondta, hogy "nem, bocsi, én bambultam el." Meglepődtem. Összenevettünk, majd amikor ő a Révai, én meg a buszmegálló felé indultam, elköszönt. "Ezek a mai fiatalok..." Nem, nem reménytelen a helyzet.:)

Hazatérve megint két kávé következett, most meg blogolok, minő meglepetés...:)

És mára nincs is semmi tervben. 

Holnap kéne egyet tippmixelni, szombaton Smuki. Este román-magyar. Nem pénteken!:D

Hétvégén még F1 Orosz Nagydíj, sörfesztiválra meg szerintem nem megyek, 2000 forintos belépővel szerintem nem buli...

Jövő hét? Móniékkal jó lenne megsasolni a KFC-t, meg majd kéne bankolnom, egy-két régen halasztott talit is be kéne pótolni, fordítani is kéne... Szóval nem fogok unatkozni. 

Van valami a fejemben, amit szerintem elfelejtettem, de nem tudom, mi az. Nem csoda, hiszen elfelejtettem...:D

Úgyhogy mára be is fejezem. 

*

Csínján szoktam bánni a boldogság szóval. Tesómék esküvője mellett talán az ETO focistáinak bajnoki címe, és a kézislányok BL-győzelmei voltak azok a pillanatok, amikor igazán boldognak éreztem magam. Szánalmas, mi? Nem, egyébként nem az!:)

A jókedv és a vidámság igenis más jelent...:)

De most életem eddigi legboldogabb időszaka következik: nagybácsi leszek! <3 i="">

Még meg sem született, már tanít: problémákat helyén kezelni, hülyeségeken a lehető legkevésbé agyalni, várni, és örülni. 

Szerintem nagyon jóban leszünk!:)

*

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kolesz-feeling

Vasárnap este igazi "parasztvacsorával" zártam a napot: szalonna, hagyma, paprika, paradicsom, málnaszörp. Nagyon finom volt, de sok mindent odaadnék azért, hogy ez mind "házi" legyen, mint jó 20 évvel ezelőtt, nem pedig egytől-egyig boltban vásárolt cuccok, mint manapság...

---

Hétfő. Nagyon nehezen keltem fel, elég aktív volt a szundi-gomb, de szerencsére időben odaértem a szokásos találkahelyre.

Meló után tesómék értem jöttek. Voltak kint faternál, hoztak újságokat, súlyzókat, meg habverőt is!:)

Aztán élményfürdőbe indultunk. Annyi volt a bonyodalom, hogy tesóm otthon felejtette a fürdőgatyáját, így még el kellett mennünk beszerezni egyet. 

A fürdőbe érve egy sráctól kaptam ajándékba egy napijegyet szaunakert-belépővel, mert neki nem kellett..:O :)

Ez amolyan "tesós szeánsz" volt, nagyokat dumáltunk, áztattuk magunkat, sőt még úszóversenyt is rendeztünk. Bemelegítés nélkül sprinteket úszni fantasztikus érzés...:/ :D

Mivel engem ugye megdobtak egy belépővel, nem egymás mellett volt tesómmal az öltözőszekrényünk. Az enyém egy sor legszélén volt, mellette a falon tükör. Na, és kifelé jövet abban láttam, hogy egy csodaszép leányzó öltözködik a mellettem lévő sorban. Épp a bugyiját igazgatta...:O Perverz kukkoló állat vagyok, de nem bírtam megállni, hogy ne nézzem végig...:D Mondjuk kishíján hasra estem a meglepetéstől...:D

Hm... Az élet néha furcsa dolgokat produkál. Pont nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, hogy apróságok hiányoznak az életemből. Például, hogy itthon vagyok, és mozdul a kulcs a zárban: valaki hazatér. Vagy hogy ne egyedül kávézzak a konyhában... 

Nos, mivel egy cimborámnak átmenetileg lakhatási gondjai adódtak, és hozzám költözött, ezek az apróságok "megérkeztek".

Legközelebb azt fogom leírni, hogy bárcsak itt a lakásomban is igazgatná egy lány a bugyiját öltözködés közben...:D

Hazatérve igazi update-vacsora, fél 10 magasságában bundás kenyeret sütöttem.:)

---

Kedden fél 4-ig voltam, tesómékkal kisebb bevásárlóturizmust tartottunk, aztán elkezdtük cimbinek előkészíteni a kisszobát: lomtalanítottunk. Amikor vittük le a szemetet, kishíján szemtanúi lettünk egy kis erőszakos cselekménynek, de szerencsére elmaradt a komolyabb balhé. 

---

Szerdán meló után busszal jöttem haza, újdonsült lakótársammal megittunk egy welcome-drinket, és beszélgettünk. 

Nagyon furcsa, hogy van itt valaki, hogy egy nap nem a portással, vagy épp az engem hazadobó kollégával beszélek utoljára élőben. De persze nagyon jó érzés. 

Ücsörgés a konyhában, cigi, dumcsi, aztán fürdés- persze külön-külön :D-, majd mindenki megy a szobájába. Tiszta kolesz-feeling.:)

---

Csütörtökön nagy nap volt munkahelyünk életében. De erről többet munkaszerződésem titoktartásra vonatkozó része miatt nem írhatok. 

Egyik legkedvesebb kolleginámnak névnapja volt, cuppanós puszival köszöntöttem.:D

Telefonon elkezdtem intézni parkolási engedélyem meghosszabbítását. Nem egyszerű történet, vagy négy hivatallal beszéltem. A végén inkább letettem a telefont, és elköszöntem. Kis szusszanás után visszahívtam a nénit, aki aztán nagyon segítőkész volt. 

Kiderült, hogy a fogyatékossági támogatással kapcsolatos orvosi szakvéleményemen az "önálló életvitelre nem alkalmas" szöveg szerepel. Jó, ez csak egy szófordulat, de akkor is illúzióromboló. Nem egy puncimágnes-duma. De ha fordítok egyet a dolgon: találnom kell valakit, mert papírom van róla, hogy egyedül nem megy..:D

Amúgy is lehet abban valami, hogy vonzom az anyáskodó lányokat. Csütörtökön is beszélgettem úgy egy csajszival, hogy éreztem, hogy szinte már túl kedvesen, de nem lekezelően beszél velem. Már-már azon gondolkodtam, hogy elhívom egy fagyira. Nyalnék valamit...:D Na jó, nem viccelem el a dolgot, nagyon aranyos volt...:)

Jól esik, ha egy nekem sokat jelentő leányzó elárulja, hogy alakulgat valami egy pasival. Tényleg, őszintén. 

Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján nekem most hátrébb kell húzódnom az agarakkal. Nem akarok semmiféle problémát, félreértést, komplikációt, kavarcot.

---

Péntek. Időben hazajöttem, elég pangós nap volt. 

Igen jót aludtam, 4 körül lefeküdtem, és fél 7-kor ébredtem fel. 7-kor meg kezdődött az ETO-meccs. Felcsúton játszottunk, 2-1-re kikaptunk. Ismételten saját magunkat vertük meg, katasztrofális volt... Horváth Feri pedig lemondott. Sajnálom, de ez már benne volt a pakliban. 

Csak Pinyő ne térjen vissza. Az bebaszna...

Még csütörtökön volt egy lánnyal egy elég furcsa beszélgetésünk, nagyon félreértettük egymást. Szerencsére tisztáztuk a dolgokat, pénteken hajnali fél 2-ig irkáltunk. Még azt is megvárta, amíg megvacsorázom.:)

---

Szombaton kimentem Écsre. Nem siettem. Előtte mostam-pakolásztam. 

Nem voltam a toppon, a boltban fizetés után a pénztárnál felejtettem a cuccokat, a bankautomatába meg aprót akartam dobni...XD

Écs... Hát, a körülményekhez képest egész jól elvoltunk apámmal, hihetetlen fazon az öreg. Felesleges példákat írnom. Aki nem látja, nem érti, nem hiszi el... 

Kis szomszédolás után leballagtam a buszra, és visszajöttem. 

A 14-esről egy megállóval előbb leszálltam, és a Stadion Sörözőben megittam egy sört. 

Itthon még kettőt. Aztán megjött a lakótársam. Vele még kettőt. Meg egy rakétát...:D

De ennek ellenére viszonylag időben lefeküdtünk. 

*

Azért az beszarás, hogy újdonsült lakótársam első "közös hétvégénken" az általa természetesen nem ismert virtuális élettársam szomszédjában dolgozik...XD

*

Vasárnap. Hatkor keltünk, közös kávéval indult a nap.

Nagyon szarul voltam, szerintem meg is fáztam, meg másnapos is voltam. Szerencsére mostanra egész jó a helyzet. 

Forma-1. Japán Nagydíj. Írhatnék arról, hogy Hamilton nyert. Vagy arról, hogy a szezon végén Vettel a Red Bullt, Alonso a Ferrarit hagyja el. 

De Jules Bianchi balesete miatt ezek most lényegtelen dolgok. 

A Ferrari utánpótlásprogramjában szereplő, a Marussia csapatában versenyző francia pilóta súlyos fejsérüléseket szenvedett, amikor autója a becsúszott a Sutil autóját mentő traktor alá. A képek nagyon-nagyon ijesztőek. 

Apró reménysugár, hogy a pilóta a hírek szerint önállóan lélegzik. 

Jobbulást, Jules! Vissza kell térned, Ferrarit kell vezetned!

Ma egyébként sehol nem voltam. Pihentem, tévéztem, hambit rendeltem, és kábé ennyi. 

---

Jövő hét? Posta, bank, cipőt is kéne venni...

Pénteken román-magyar, hétvégén első győri sörfesztivál, szóval biztos nem lesz unalom!

Majd mesélek!

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Sörmeccs után

Szerda... Hm... A kabát túlélte a mosást. Az az egy biztos.:) A nap hátralévő részében pihentem, tévéztem, más nem történt. 

---

Csütörtök. Reggel nem kaptam Sportot a kisboltban. Három volt, de mind félre volt téve valakinek. Az persze nem jutott eszembe, hogy mostantól én is eltetessem...

Háromig voltam, kolléganőm eldobott egy benzinkútig. Ott sikerült elcsípnem az utolsó Nemzeti Sportot...:)

Hazatérve újságot olvastam, meg egy 1991-es Ászt néztem, benne a Republic egyik legelső tévés fellépésével. 

Aztán edzegettem. Fekvőtámasz, súlyzó. Végkimerülésig terveztem. Hát nem tartott sokáig.:D Aztán labdás edzés a konyhában. Na az viszont mókás volt! Gyorsítottam a tempón, egészen addig, míg a labdával sikerült eltalálnom a faliórát. Ami szerencsére nem esett le, de az elem kirepült belőle. Nem baj, úgyis ki kellett cserélni.:) 

Kellemesen elfáradtam, szóval este 8 körül már le is feküdtem. 

---

Péntek. Vissza kellett fordulnom az igazolványtartómért. Így 2-3 percet vesztettem, a buszsofőr viszont tök rendes volt, messziről észrevett, és megvárt. Én viszont be akartam még futni boltba, ezért F1-es sportbírókat megszégyenítő módon integettem neki, hogy "köszi, aranyos vagy, de menjél, mert be kell mennem boltba!" Mondjuk a többi utas biztos emlegette szegény édesanyámat...:( 

Kettőig voltam, egy kolléganőmmel beszélgettünk picit a Honvéd ligetben. Nagyon jó fej volt, pöttyet anyáskodott felettem séta közben...:)

Hazaérve megnéztem Dárdai Pali bemutatkozó sajtótájékoztatóját. 50 perces anyag, de végighallgattam, egy élmény volt.:)

Szinte hihetetlen, de már 60 éves Pohl Misi, a Lord együttes énekese. Ebből az alkalomból megosztottam egy kedvenc Lord-számot, hát elég nehéz volt a választás. 

Hm.. Lehet, hogy giccses, vagy nem tudom... Ismétlik az M1-en a JAG-Becsületbeli ügyek című sorozatot. Anyu egyik kedvence volt. És nem bírtam nézni. Valahogy anyus hangulatom lett, szinte hallottam, ahogy "döspörögtünk" film közben... Jaj... :(

Olvasás, fürcsi, vacsi, és le is telt a nap...

---

Szombat. Időben keltem, raktam össze tippmixet, majd bementem a városba. Lottózó, meg S-market. A boltban az egyik eladóhölgy kicsit hülyének nézett, elég szájbarágósan magyarázta el, hol kell leméretni a paradicsomot. Megértettem.:)

Mostam, olvastam, az ebéd pedig újdonság volt: hajtott pizza a Pizza Fortéból. Nagyon fincsi volt..:)

Aztán kis csendespihenő után elballagtam meccsre. 

ETO-MTK 1-2. Katasztrofális nézhetetlen fos volt...

Az eredményjelző egész meccsen nem működött, de ez akár szimbolikus is lehet: totális volt az eredménytelenség...

Vettem új ETO-s pólót, ennyi az össz' pozitívum. Meg az, hogy folyt a sör patakokba'...:D

Lefújáskor még volt a poharamban egy-két deci sör. Gondoltam a helyemen maradok, gyorsan megiszom. Erre odajött hozzám egy szurkolóbarát biztonsági ember, és távozásra szólított fel. Hiába kértem, nem ihattam meg helyben a sörömet. Ezért eldobtam. Elém. A faszi szerint leöntöttem egy kislányt...:O Hát ha csak nem feküdt az üres székek alatt, akkor ez nem volt igaz. Remélem. 

A lépcsőn még összefutottam egy biztonsági őr cimbivel. Rászólt valami felettese, hogy mit barátkozik... Pff...XD

Picit frusztráltak ezek a biztonságiak...:/ :D

Én is az vagyok. Ha Pinyő visszatér Győrbe, én nem fogok kijárni meccsre. Dehogynem. És ez a legidegesítőbb...:/

Hazafelé még megálltunk fent említett biztonsági cimbivel egy sörre a Borvirágban. 

A hazaérkezés pedig elég érdekes volt: nagyon kellett pisilnem, és nem volt világítás a lépcsőházban...:/ Khm... Nem, nem ott végeztem el a dolgom, csak annyi az összefüggés, hogy három zárat kellett kinyitnom a telefon fényénél... De szerencsére sikerült...:D

Itthon még levezető sör, meg egy fügés rakéta...:)

Meg két leányzóval beszélgettem közben. 

Másik kettőnek meg küldtem privát üzenetben egy-egy lájkot...:O :) Nézegettem régebbi üziket, és véletlenül odakalimpáltam. A mindenit....:)

---

Ma olyan 7 körül keltem, többé-kevésbé kipihentem magam. Újságért nem mentem el, ha hazai pályán kikap az ETO, akkor megvagyok Nemzeti Sport nélkül...:( 

Passzív nap volt, döglöttem egész nap. 

Délután 3 körül ebédeltem zacskós tyúkhúsleves fodros tésztával, meg pesztós melegszenya. Agglegénymenü...:D

És el is telt a nap. Lényegében. 

A jövő hét nem lesz unalmas... 

Holnap élményfürdünk tesómmal, meg még lesz ez meg az, egy és más. 

Majd mesélek. 

Még valami címet kéne adni ennek a posztnak...:D (megvan. Szar lett...:D)

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Buckingham-palota

A tegnapi bejegyzésen is átírtam valamit, ami szúrta a szememet, úgyhogy nem kizárt, hogy hagyományt teremtettem ezzel a poszt-kozmetikázással.:)

---

Tegnap este? Komolyan nem tudom, mit csináltam. Pihengettem, olvasgattam, tévézgettem. És viszonylag időben lefeküdtem. Gond nélkül fel is keltem 3.45-kor...:/ :)

---

Igen, pár hónapja 3.45-kor kelek, 5.20 körül az Árkádnál kell lennem, és nem szeretek kapkodni. Zenét hallgatok, kávé, cigi, gyorsan eltelik az idő. 

Reggel is történt valami érdekes, de már elfelejtettem, hogy micsoda. 

Azon viszont meg vagyok lepődve, hogy a hírek szerint nem kizárt, hogy Alonso a jövőre Mercedes motort kapó Lotussal fog versenyezni. 

Hm... Nem volt unalmas nap melóban, pörgés volt ezerrel. 

3-ig voltam. Megint az a kollegina dobott el a benzinkútig, aki tegnap. Megkérdezte, nem fáj-e a lábam a tegnapi esés után, meg mondta, hogy azért estem el, mert rossz helyen parkolt egy autó. Nem. Azért estem el, mert balfasz voltam. Ha úgy tetszik, figyelmetlen. Van két lábam, két szemem, észre kellett volna bennem, hogy egyenetlen a talaj, amin lépkedek. 

Az első 14-es buszra nem szálltam fel, mert tömve volt. És tömött buszon nem tudok kapaszkodni... De hamar, kb. 5 perc múlva jött is a következő. 

A vasútállomásnál lévő postán adtam fel csekkeket, meg vettem egy újságot. Tök aranyos volt a postáskisasszony. Szokás szerint ajánlott sorsjegyet, megtakarítást. Mondtam neki, hogy én örülnék a legjobban, ha lenne megtakarítanivaló pénzem.Nevetett. 

Két megközelítés:

1. így most nem az marad meg benne velem kapcsolatban -ha marad valami egyáltalán-, hogy vett egy sportújságot egy srác, aki furán megy. Hanem volt itt egy fiú, aki megnevettetett. 

2. mondhattam volna, hogy "hagyjál békén, nem érdekel a rühes-tetves megtakarításod!". De így azért mindkettőnknek jobb volt. Szerintem. 

Aztán elmentem cigit venni. Kértem a szokásos öt doboz Bensont. kaptam öt doboz szürke Viceroy-t. És csak itthon vettem észre...:( :D Tudom, a cigi szar, meg egészségtelen, meg drága, meg büdös, meg szokjak le, de basszaki... Annyira szeretem a Benson dobozát, hogy most ez fog frusztrálni, hogy nem a szokott módon nyílik a cigim..XD

Itthon kávéztam, lepakoltam a ruhaszárítót, meg beraktam a gépbe a télikabátomat. Szerintem nem fogja túlélni...:( :) Régi már, megviselt, de nem láttam hasonlót mostanában...

Aztán meg leültem blogolni. Most lehet, hogy áttérek a gyakrabban rövidebbet-rendszerre. 

Szóval mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pa... 

Na jó, nem!:)

---

Mostanában volt több érdekes-tanulságos, mélyenszántó beszélgetésem. Lelkiéletet éltünk. És elgondolkodtam. 

Alapból már az is jól esett, hogy vannak, akik megbíznak bennem annyira, hogy kikérik a véleményemet, elmesélik gondjaikat. 

Fura irányba megy ez a világ. Nem jobb, nem rosszabb, mint "régen". Egyszerűen más. 

És hihetetlen fontosak mára a külsőségek. 

A menő autó, a nagy mell, a narancsbőrmentes fenék... Akkor mi a f@szt akar egy mozgássérült pasi? 

Hogy gondolhat arra, hogy bárki is elfogadja majd? Már nem gondolok erre. Megpróbálom kihozni magamból a lehető legtöbbet. Pozitívan hozzáállni az emberekhez, élvezni az életet, aztán majd lesz, ami lesz!

Már biztos említettem, leírom még egyszer: szerintem az életnek "szintjei" vannak. És mindenkinek a maga szintjén kell fejlődnie. Aztán, ha a lehetőség úgy hozza, továbblépni. 

Ott van például a sport. Van olyan ismerőm, aki körbetekerte a Balatont. Vagy lefutotta a félmaratont. Ismerek paralimpikon evezőst, erőemelőt. 

Én régen úsztam, tekéztem, pingpongoztam, meg védtem. Jóideje eltunyultam, mostanában megint megcsinálok napi 8-10 fekvőtámaszt, párszor megemelek egy tízkilós súlyzót. Ahogy korábban írtam, már nem fáj a hátam, és ez jó. Ha kész lesz a tárolóm, elkezdek biciklizni is. 

Vagy ott vannak a lányok. Van olyan osztálytársam, aki már a harmadik gyermekét várja. Egyre több ismerősöm házasodik. 

Én egy "darab" "exbarátnőt" "tudok felmutatni-szépen fogalmazva. 

De örülök a sok pozitív visszajelzésnek, a kedves mosolyoknak, a kellemes beszélgetéseknek. Annak, hogy egyre többször veszem észre, hogy "oltanak". 

Hogy vannak közös titkaink, poénjaink, dalaink. 

Örülök annak, hogy van(nak), aki(k) látják, hogy az én érzelmecskéim is érzelmek, a kis titkocskáim is titkok. 

Épülök, erősödök, aztán majd lépek. Nem ugrálok.:)

Láttad a Jég veled című filmet? Nagy kedvenc. Egyszerre nevettet meg, és gondolkodtat el. 

A jamaicai bobcsapatról szól, akik részt vettek az 1988-as calgary-i téli olimpián. És hát a felkészülés elég nehézkes volt. 

Na, ebben a filmben van egy srác, aki egy fényképet hord magánál. Egy nagy házét, ahol majd élni szeretne. 

A Buckhingam-palotáét. 

Társai persze kiröhögik. Egy kivétellel. Ő elmagyarázza neki, és társainak, hogy az álmokat/vágyakat/célokat tiszteletben kell tartani. Támogatni kell, és nem kiröhögni. 

Én hiszem, hogy mindenkinek lapul egy fénykép a zsebében a Buckingham-palotáról. Kinek így, kinek úgy. 

És sokkal kellemesebbé tudjuk tenni egymás életét azzal, hogy nem kiröhögjük, hanem a lehetőségeinkhez képest segítjük egymást. 

Tapasztalatból tudom, a bizalom rengeteget számít. 

Ha bíznak benned, rád bíznak egy titkot, tudván, hogy nem mondod el senkinek. 

Ha bíznak benned, hogy meg tudod csinálni- legyen szó egy hosszú sétáról, egy nehéz fordításról, akkor több esélyed van rá, hogy megcsinálod. Szerintem.

---

Hm... Nemsokára hat éves lesz a GosziBlog. Tervezem, hogy a jövőben írok hasonló "tematikus" bejegyzéseket. A változatosság gyönyörködtet. 

Persze nem kizárt, hogy bohócot csinálok magamból- most megnéztem- 914 facebookos ismerősöm előtt. 

Bánja kánya! Vagyis... Remélem, nem írtam sok hülyeséget!

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Fekete macska jobbról balra

Rendhagyó módon az imént átfutottam az előző posztot, és próbáltam javítgatni a hibáimat. Hemzsegett az írás a helyesírási hibáktól, szóismétlésektől, de volt olyan mondat, amit nem is értettem. Most már valamivel jobb a helyzet. 

Így a 752. bejegyzést pötyögve elkezdtem azon gondolkodni, hogy fel kéne fogadnom egy korrektort. Ehelyett inkább ráfogom arra, hogy be akartam fejezni az írást, mielőtt a fogfájásom visszatér.:) Pedig nem tért vissza -kopkop-, szerencsére. De azóta is eszem a pirított mogyorót meg kukoricát, ami pedig nagy valószínűséggel kínjaimat kiváltotta. 

---

Vasárnap. Hát igen, nem a Fradiról szólt az este. Előbb a focisták szenvedtek megérdemelt vereséget a Megyeri úton az Újpest ellen, majd a kézislányok véreztek el a BL-selejtezőn a HC Leipzig ellenében. Alapvetően soha nem szurkolok magyar csapat ellen, és kárörvendeni sem szeretek, de most.... Ez egy kivételes eset.:D

Ilyen balfasz módon veszíteni, egészen döbbenetes. Még ha jogos is volt, óvni se lett volna pofám. Ha már óvok, és befizetem az ezzel járó 1000 eurót, legalább nyugtát mellékelek róla, nehogy azért utasítsák el az óvásomat. 

Az EHF mindettől függetlenül bekaphassa: kapok ezer eurót, de nemtommér' a Fraditól, majd visszautasítom az óvásukat, mert nem igazolták, hogy befizették az összeget. Nonszensz. 

Na mindegy: "Ami nem megy, nem kell erőltetni!"-üzente volt egykoron a ferencvárosi szurkolótábor a győrieknek. Igazuk volt!;)

Ja, és nem felejtettem el Bödöcs műsorát megnézni, így nem kellett tökön böknöm magam. Állítólag másfél éves felvétel került most adásba, nem volt rossz, a poénok többségét pedig azért nem ismertem, mert nem hallgatom rendszeresen a Rádiókabarét. 

Lefekvés és elalvás között pedig a német RTL-en néztem egy egészen döbbenetes dokumentumfilmet Németországban nevelkedő, majd a dzsihád szellemében, Allah nevében az Iszlám Állam csapataihoz csatlakozó fiatalokról. Hihetetlen, megrázó, döbbenetes...

---

Hétfő reggel majdnem elütött egy bicikli, nem néztem körül, kiléptem elé. Hülye voltam, mázlim volt. 

Viszonylag átlagos munkanap volt, aztán kaptam Gergő barátomtól egy telefont, hogy nincs-e kedvem meló után egy vendelines tippmix-kávé-kóla kombóhoz. Volt kedvem, így nem hazafelé vettem az irányt. 

A buszon egy kolleginával beszélgettem. Óriási volt a kettősség. Elmeséltem neki valamit, már féltem, hogy az agyára megyek, de örültem, hogy valakinek elmesélhetem, ami a szívemet nyomja. Meghallgatott, elmondta a véleményét, köszönet érte.:)

A buszról leszállva egy teleshopos exkollégával futottam össze, jó hosszú idő után. 

Aztán Vendelin, Ati, Gergő, lottó, tippmix, beszélgetés, meg Leipzig-Fradi.:D

Távozás után pedig Dórival találkoztunk a Vendelin előtt, akivel szinte órára pontosan egy hete futottunk össze a Honvéd ligetben. 

Hazafelé elég sokan voltak a 14-esen, autómentes nap volt, nem kellett jegyet venni. Sportnyelven őket hívják divattábornak.:D 

Elég későn feküdtem le, facebook, vacsi, fürccsi, tévé. 

---

Ma reggel szépen összepakoltam a csekkjeimet, hogy majd elmegyek munka után postára. 

Aztán a járdán átment előttem egy fekete macska. Jobbról-balra, az utca felől átmászott egy kerítésen. 

Most tudtam meg, hogy ez rosszat jelent. Bejött. Pedig nem vagyok babonás. Annyira. Ld. fentebb: kop-kop.:)

Melóhelyre beérve összetörtem egy poharat, és mindkét kezemet elvágtam. Szerencsére csak icipicit. Aztán az egész nap elég idegbeteg volt, nem unatkoztunk...

A postától viszont elment a kedvem, 3-kor leléptem. A nap méltó befejezéseként akkorát estem a parkolóban, mint az ólajtó. 

Itthon pihengettem, ejtőztem, most meg írtam. 

Ma már semmi extra. 

A héten? Holnap posta.:D

Szombaton meg ETO-meccs, elég korán, 16.30-kor. 

A többi még alakul. 

Majd mesélek, de mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Bence

Majdnem kiírtam a délután folyamán, hogy a mai poszt elmarad, annyira fáj a fogam. De most valamennyire alábbhagyott, szóval tudok írni. Mert kemény vagyok!:)

---

Kedd este fürdés, vacsi, tévé. Hosszú idő után nem feledkeztem meg a BL-meccsekről, így azt néztem. 

Tévézés közben idegesített, hogy olyan furcsán fájt a torkom. De csak akkor, amikor nyeltem. Virtuális élettársam azonban a valószínűleg csak a nőkre jellemző gyakorlatiassággal közölte, hogy "akkor ne nyeljek". Nem nyeltem. Nem fájt. Elaludtam.

---

Szerda. Na itt most meg vagyok lőve. Amit ennél a napnál a délelőtt kapcsán le akartam írni, az egyrészt *censored*, másrészt pedig nem tudom elolvasni. Mindegy is, a lényeg úgyis délután következett. 

Vagyis... Megint feltűnt, hogy mennyire szélsőségesen vélekednek rólam az emberek. Egyesek szerint senkiházi szar vagyok, mások pedig már-már példakép-szinten tisztelnek. Keresem a középutat.:)

Délután pedig egy sokáig emlékezetes dolog történt. Egy főiskolai ismerősöm kislányának kezdtünk el kupakokat gyűjteni még tavaly, de nem sikerült megoldanom a szállítást. 

Így aztán keresnek kellett valakit a közelben, akinek fel tudom a rengeteg, három doboznyi kupakot.

Két kolléganőm révén hallottam Bencéről, egy rábacsécsényi súlyos beteg kisfiúról. (bővebben itt olvashattok róla). Lui barátom és barátnője segítségével elvittük a kupakokat.

A nagymama kint volt az udvaron. Kipakoltuk a dobozokat, és azt mondta a néni, ha gondoljuk bemehetünk megnézni Bencét. 

Bementem. Az édesanyjával volt bent a szobában... És hát... Megfogalmazhatatlan kettősség. 
A mindent legyőző remény, a teljes reménytelenség. A gyászos szomorúság, és az apró örömök adta vidámság... Minden ott volt abban a szobában. 

A 13 éves magatehetetlen kisfiú, és anyukája, akit megkeményített az élet. Teljesen tárgyilagosan mesélt az életükről, de szavaiban benne volt a dac, a vagányság. 

Tudom, mindenkinek a saját aktuális problémája a legnagyobb, de... Hihetetlen, hogy ilyen szavakat hallva, a gyógyíthatatlan beteg kisfia kezét szorító édesanyát látva azért valamennyire rádöbben az ember,  hogy gond és probléma mennyire viszonylagosak tudnak lenni... 

Amikor kiléptem az udvarra, majdnem elsírtam magam. Ez az érzés még itthon is  rám tört... 

---

Csütörtök. Menesztették Pintér Attilát, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát. Utódjául ideiglenesen egyik egykori kedvenc játékosomat, Dárdai Pált nevezték ki. 

Ennek én örülök. Már melóból, ebédszünetben akartam posztolni facebookra valamiféle cinikus állásfoglalást, de valami visszatartott. Igen, a "Bence-faktor". Akkor valahogy hülyén éreztem magam, hogy a fociválogatott edzőjének kilétét problémának tartom. 

Dárdai egyébként a német Hertha BSC U15-ös csapatának kispadjáról érkezik, edzői tapasztalata nincs sok. De ő, aki 14 évet profiskodott a berliniektől, szerintem annyi tapasztalatot szedett össze Németországban, amit Magyarországon az edzői tanfolyamokon lehetetlen összeszedni. Ezúton is sok sikert kívánok neki, azt pedig mindenesetre remélem, hogy Pintér nem ül vissza az ETO kispadjára...:D

Háromig voltam melóban. Hazatérve lepakoltam a ruhaszárítót, meg rendet raktam a szennyestartómban.:D Az előző posztban említettem, hogy beszereztem, elsősorban könyvespolcként használom, de lehet lábtartó, kosárpalánk, teljesen multifunkcionális. Így már tudok ücsörögni a fotelomban, olvasgatva, offline módban...:) Meg Ászt néztem, Geszti régi műsorának ismétlését a retro tévén.

Hehe: melóban oktatás volt, kollegina mellettem ült. XXI. századi megoldásként viberen akartam tőle kérdezni valamit, de nem volt bejelentkezve. Így írtam neki egy cetlit... Fősuli óta nem volt ilyen...:D

---

Péntek. Nagyon péntek volt....:/ :D

Le kell írnom az ebédet: májgombócleves tejberizzsel!:) Fura kombó, aláírom, de egy elanyátlanodott anyucipicifiának ilyen kompromisszumokat néha meg kell kötnie...

Meló után a vasútállomáson vettem újságokat, egyebek közt a Múlt-kor rendszerváltással foglalkozóm különszámát. Tetszik, nagyon érdekes.:)

Délután már csak punnyadás volt, és este 9 táján már aludtam. 

Ja, és Magyarországon is rendeznek meccset a 2020-as foci EB-n. Három csoportmeccs, és egy nyolcaddöntő. 

Focidrukkerként örülök neki, remélem, saját válogatottunkat is láthatjuk majd.:)

---

Szombat. Pihentem, levittem a szemetet, összeraktam a tippmixet, aztán bementem a városba. Kerekes kiskocsi-fóbiám van, már biztos. A nénik olyan veszélyes manővereket tudnak végezni vele a buszon, hogy az elképesztő!:)

Lottózó, S-Market, aztán hazajöttem. Az S-Marketben egy bácsi alkudozott a pénztárossal, hogy elhagyta a teszkós kártyáját, és ha újat igényel, szeretné rá felíratni az eddig pontjait... Khm... Szerencsére mögöttem voltak, elsírtam volna magam, ha ez a csevej előttem zajlik le...:)

Hazatérve bográcsgulyás-konzerv volt az ebéd, szerencsére ezúttal nem sóletet hoztam helyette. 

Délután F1, meg ETO-meccs. 3-2-re nyertünk Nyíregyházán, talán focistánk sem szeretnék visszakapni Pintért edzőnek. 

Meg labdás edzést is tartottam. A konyhában.:D Egy kislabdát dobok a falhoz egyszer jobb-, aztán bal kézzel, és egy kézzel kell elkapni. 

Nem nagy kunszt. De egy magamfajta Little-kóros nyomingernek hasznos. Reflexek, koncentráció...

Ja, és amióta néha csinálok egy-két -néha három- fekvőtámaszt, meg felemelem az utamba kerülő súlyzókat, nem fáj a hátam. Meg vagyok lepve...:)

Meccs után felmosás, meg a gombfoci csapataimat rendezgettem.

---

Ma nem voltam sehol, a bölcsességfogammal szenvedtem... Azt mondta a doki, hogy csak akkor húzza ki, ha fáj. Na, most fáj. És már csak egy Cataflamom van...:(

Vicces volt, épp pókhálóztam, amikor hívott fater. Mondtam neki, hogy pókhálózok, és megint elkezdett barátnőzni...:D

Ha mosok, felmosok, mosogatok, takarítok, főzök amikor hív, mindig jön a barátznő-lemez...:) Isten látja lelkem, én nem háztartási gépet keresek...:D 

Az ebéd bundás kenyér volt, BBQ-fűszeres tojásba forgatott kenyérből, hagymával, paprikával, szalonnával, camambert sajttal. Megadtam a módját. Ja, és nem rendeltem ebédet, és nem is konzervet ettem...:)

F1 Szingapúr. Hamilton nyert, Rosberg nullázott. Izgi lesz, de mondom, ez a sport már nem az a sport, amit majd 30 évig oly lelkesen követtem. Majdnem 20-at írtam...:( :D

Szerintem gombfociban is jövőre ünneplem a 30 éves jubileumot... Baszki...:) Anyutól kaptuk kb. 1985-ben egy Videotont és egy Rába ETO-t... A Vidi-kapus "meze" még megvan. 

Ma már csak pihi, vacsi, fürcsi, meg Bödöcs Tibi a Comedy Centralon. Tökön bököm magam, ha elfelejtem megnézni...

Jövő hét? Sok minden függ a fogamtól... Nyűgösen nem szeretek programot csinálni... De majd kiderül minden. Szombaton meg ETO-MTK. 

Háhá, Majdnem azt írtam, hogy ma egy csajt sem említettem meg. Pedig de...:)

Na de mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Regenschirm

Haha... Azt hiszem, elfelejtettem írni a hétvégi ETO-meccsről. Szóval eső miatt félbeszakadt a kecskeméti "derbi", a folytatásról még legjobb tudomásom szerint nincs döntés. 

A Magyar Kupában a Mezőkövesd következik idegenben, veszélyes lehet...

A Ligakupában pedig ezekben a percekben Gyirmóton játszunk. 

Jó volt nézi a győri kézislányok szegedi vendégjátékának tévés összefoglalóját. A kiütéses győzelem az újonc otthonában persze nem szenzáció. 

Az viszont szokatlan, hogy a helyi tévé riportere mekkora elragadtatással beszélt lányainkról! Riszpekt.:)

Hm... Az ETO férfi kézilabdásainak pedig az idei évre a bentmaradás a cél-az NB1/B-ben. Ez azért szomorú. 

--

Elfelejtettem írni Oscar Pistoriusról. Már sportolókorából sem volt igazán szimpatikus, felesleges nagyzolásnak tartottam, hogy az épek között akart versenyezni. 

A gyilkosság-"sztori" viszont nonszensz... Pénz beszél, tudom... 

Mindamellett elgondolkodtató, hogy mindenhol "végtaghiányos gyilkos"-ként emlegetik. 

Ez valamennyire igazolja, hogy én sem lehetek a "barnahajú szemüveges" srác. Sajnos. 

---

Vasárnap elég későn posztoltam, ebből következően már semmi érdemlegeset nem csináltam. Ez így nem igaz. 

Jó, hogy szem előtt van a fekvőtámaszkeret, fürdés előtt még párat megcsináltam. Meg facebookon beszélgettem. 

---

Hétfőn reggel meló előtt ellenőriztem a tippmixeimet, Két szelvény is egy meccsen ment el.:( 

Délelőtt egy eddig ismeretlen kolléganőm megkért, hogy segítsek neki telefonálni egy osztrák hivatalba. Mára beszéltük meg.

És megkeresett egy leányzó, hogy szívesen járna hozzám németre. Nem nagyon beszélgettem még vele, de kb. két éve az ő megosztása révén ismertem meg egy MC DC-számot, ami valamennyire az én életemet is leírja, ezért mindig eszembe jut a csaj, amikor ezt a számot hallgatom. Persze nem meséltem el neki, nem is fogom, nem szeretném, hogy bármiféle félreértés legyen belőle. 

Mostanában rettegek a félreértésektől...:/

Kettőkor leléptem melóból. Elmentem a NAV-ba, de előtte még gyorsan feladtam egy csekket. A postáról kifelé jövet elkezdett esni az eső. Mellettem két néni kinyitotta az ernyőjét, egyikük megszólalt, hogy "haha, már tényleg régen esett az eső!"  Erre én teljesen spontán módon kiböktem, hogy Regenschirm. Ami ugye németül esernyőt jelent. 

Azt hiszem, túl sok szóviccet gyártok, le kéne állnom... Nem, nem kéne...:D

A NAV-ban is hamar végeztem. Az ügyintéző fiatalemberrel közöltem, hogy kolléganőm készítette a bevallásokat, és megkérdeztem, átfutná-e őket.

Átfutotta, és a "tökéletes, kifogástalan" szavakkal jellemezte a munkát. 

Majdnem megszólaltam, hogy tudom, hogy a kollegina "tökéletes, kifogástalan", de beszélhetne a bevallásokról is. De nem akartam viccelni, a NAV azért komoly hely...:D

Hazajöttem, ittam egy kávét, belelapoztam a Sportba, majd bekapcsoltam a gépet, hogy beszámoljak kolleginának az ügyintézésről. 

Erre aztán nem került sor, mert a jelszó bepötyögése közben felhívott..:) Nem semmi volt...:D

Aztán visszamentem a városba, legelőször is feladtam hétközi tippmixeimet. 

Majd leültem egy padra a szökőkútnál, és virtuális élettársammal beszélgettünk viberen. Szóval kikérem magamnak, hogy a facebookon élem az életemet.:)

Hm... Éppen meséltem neki telepatikus élményeimről, amikor elsuhant egy szirénázó mentőautó, a sofőr melletti ülésen- egy mentőautó esetében tán hülyén hangzik az anyósülés kifejezés...:)- mentőápoló cimborámmal. Aki vasárnap megnézte a tárolómat, és akkor megemlítettem neki, hogy még sosem láttam szirénázó mentőautóban. Beszarás. 

Az a mentős barátom pedig aki apunál volt, elmesélte, hogy nem mondta el apámnak, hogy ismer minket. 

Ezért aztán fater csodálkozott is, amikor cimborám tudta, hogy a születési helyeként mondott kis falu Zala megyében található. 

Na de vissza a szökőkúthoz! Dórival találkoztam, odaadta az avont, meg egy kicsit beszélgettünk. 

Utána hazajöttem. A 14-esen egy 4-5 fős német(ül beszélő) nyugdíjas társaság utazott, és nem tudtak kapaszkodni, pedig szabadok voltak a kezeik. Összevissza dülöngéltek, durva látvány volt. A Famulusnál leszálltak, de majdnem odamentem megmutatni, hogy hogy kell megfogni azt a k*rva kapaszkodót.

Hazatérve parfümöt csekkoltam, fürödtem, kajáltam... És majdnem éjfélig beszélgettem facebookon. 

---

Lehet, hogy már írtam, de az utóbbi egy évben lányok részéről nagyjából több "érzelmi hatás" ért, mint előtte összesen. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni. 

Egy vidám beszélgetés, egy összemosolygás, egy ölelés... Egy oltásokkal teli bohóckodás... Egy meghitt, mélyenszántó beszélgetés... Egy kérdés után kérdés nélküli továbbmesélés, visszakérdezés... Nem vagyok ezekhez hozzászokva...

És aranyos a köszönésem..:) És nem fogok azon agyalni, hogy ez nagyjából ciki, ha egy fiúnak mondják. Dicséretnek veszem...:)

Hm... Ez most biztos megint katyvasz...:D

Szóval: nem kell nagy dolgokra gondolni. De talán előbb-utóbb a sok kicsi sokra megy.:)

Mostanában rettegek a félreértésektől...:/

De azért próbálok önmagam lenni. Ami nem öl meg, az pedig csak megerősít.

És köszönöm a bizalmat, az élet minden területén. Mert az rengeteget számít!

---

A mai nap is elég gyorsan eltelt. Az a 9-es cigiszünet egy élmény, komolyan...:D

Megejtettük a telefont az osztrák hivatalba. 

Két ügyintézőhölggyel is váltottam szót, akik végig "mosolyogva" beszéltek, segítőkészek voltak. Megnyugtatták kolléganőmet, hogy sínen van a dolog. 

Igen, így is lehet, kishazánk hivataljaiban nem ehhez van az ember hozzászokva...

Négy után jöttem haza, nem nagyon szoktam mostanság hétközben posztolni, de ez most így kikívánkozott. Remélem nem írtam sok hülyeséget...:)

A hét hátralévő része sem lesz unalmas, majd mesélek. Legkésőbb vasárnap!:)

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

MotiváciJÓ

Szerdán a bejegyzés megírása után már csak pihi volt, meg tévé. Ha jól emlékszem. Micsoda frappáns indítás!:)

---

Csütörtök. Ehhez a naphoz írtam fel, hogy eső. Hogy csütörtökön kezdett el esni, vagy aznap untam meg véglegesen, arra már nem emlékszem...:)

"Piros felső, piros kaszni(...)"- egy rögtönzött versikével szerenádoztam kolleginának. Volt ám móka és kacaás!:)

Kicsit késve értem le a 9-es cigiszünetemre, de igen jó volt, elbohóckodtunk a csajokkal!:) 

Arra már nem emlékszem, hogy meddig voltam, és mikor jöttem haza. 

De az megvan, hogy este "zumbáztam". A háttértörténet annyi, hogy egy kollegina említette, hogy szokott zumbázni. Persze nagyvonalakban tudtam, hogy mi az, de azért youtube-on megnéztem egy-két videót. 

És az egyiknél úgy döntöttem, hogy kipróbálom. 

A lábam mozgása persze katasztrofális volt, de ugrabugrálni tudok.:)

A kezeimre viszont ügyeltem. Az egyetlen cél az volt, hogy csináljam végig a 16 percet, és ez sikerült is. A végére persze rendesen ki voltam purcanva. Úgyhogy nem volt gondom az elalvással.:)

Alvás előtt még valami tévéjátékot néztem az M3-on, a második világháború idején a Szovjetunióban játszódott. Morbid.

---

Péntek. Győrben is lesz Oktoberbest!:) Bajor sör-, és ételkülönlegességek, sztárvendégek... Nem hangzik rosszul. Hogy miért pont a péntekhez írtam fel, azt ne kérdezd!:)

Kolleginának talán túlzottan szájbarágósan magyaráztam el valamit, mire ő kifakadt, hogy "nem fogyatékos". Én az vagyok, nem tehetek róla...:( :D

Valaki azt találta mondani, hogy amikor tanítok, teljesen más stílusban beszélek, mint az életben. Ezt még nem vettem észre, de örülök neki. Van stílusom!:)

Teljes jókedvben telt a nap. Persze elmeséltem melóban a csütörtöki "zumba-dolgot", és senki nem gúnyolt ki miatta. Ez tök jól esett.:) Sőt egyik kollégám még edzéstervet is összeállított nekem, amit Zsófi segítségével ki is fogok majd próbálni. De előtte még itt-ott az állapotom miatt módosítgatni kell. 

Délután Atival beültünk a Vendelinbe, beszélgettünk, lottót meg tippmixet töltöttünk. 

Felújították a "szökőkútnál" lévő lottózott, nagyon pöpec lesz.:)

A délután a jelek szerint az A-betűs ismerősök jegyében telt. 

Összefutottam Ati "közben" és után összefutottam Anettel és  Annával, sőt apu kórházi szobatársával is.:)

Haza tesóm súlyzójával ismerkedtem, ami baszott nagy. Vagyis rúd. Én meg két egykezesre emlékeztem.:)

A nagy ijedtséget sör-cigi-mp3 "szeánsz" követte a konyhában.:)

---

Szombat. Reggel írt egy kolléganőm, hogy felemás cipőben jött pénteken dolgozni, és a kolléganői mondták neki, hogy mesélje el nekem, mert ez az én "szokásom". Nem semmi!:D

Láttam egy nagyon elgondolkodtató videót. 

Egy srácot gúnyoltak a társai, mert kopott volt a cipője. A padon mellett ült egy fiú. akinek szépek, épek voltak a cipői. A srác persze azt kívánta, bárcsak olyan lenne, mint a másik. Olyan lett: kerekesszékes. 

Komoly. Megrázott. 

Soha nem felejtem el, egyszer még jó sok évvel ezelőtt leült mellém a vonaton egy lány. Tök jól eldumáltunk, jó fejnek tűnt. Aztán amikor valamiért felálltam, meglátta a járásomat, utána már nem voltam érdekes. 

Ez persze szarul esett, de legalább a saját két lábamon szállhattam le a vonatról. Minden csak nézőpont kérdése.

-

Délelőtt jöttek értem tesómék. Jó sok helyre elmentünk. Voltunk piacon, Kikában, Decathlonban, Sparban, Lidlben. Bevásárlóturizmus.:)

Hm... Vettem egy szennyestartóra hajazó kosarat, beleszórtam a fotelben lévő könyveket, újságokat, így most nyertem egy üres fotelt.:) A kosár meg éjjeliszekrényként is használható.:)

Meg vettem súlyzót, meg fekvőtámaszkeretet is.:) Utóbbiról pár napja még kb. azt sem tudtam, hogy a világon van..:D

Láttam egy játék halacskát, amolyan kádban pancsolós játék. A hivatalos megnevezése "felhúzható fürdőszobai állat". Na ezen felröhögtem.:D

Napközben az Aranyhal Étteremben ebédeltünk, még sosenem voltam ott. Jól választottunk, nagyon finom volt a kaja, még a szálkák ellenére sem bántam meg.:)

Este nem mentünk Lord koncertre. Kb. tesómmal ketten mentünk volna a bandából, így inkább tartottunk egy kisebb összeröfföt a Smukiban. Nagyon jó volt, örülök, hogy ott lehettem...:)

Kezdek megkomolyodni. Na jó nem, csak öregszem: az utolsó körben már csak pohár sört ittam, sőt az itthoni levezető sör is elmaradt...:)

Vacsoráztam, és hajnali 2 táján tértem nyugovóra. 

---

Ma nem voltam sehol, kedvem sem volt semmihez, döglöttem egész nap. Egy cimborám megnézte a tárolómat, majd valamikor megpróbálja felújítani, hogy egyedül is ki tudjam venni a biciklit. 

Három után indult be a nap.:) Mostam, minipizzát sütöttem. Babgulyás-konzervhez.:)

Pogácsát szerettem volna kisütni, de összefagyott a fagyasztóban, ki kellett dobnom...:( Mármint "összeállt", érted?:D

Aztán teregettem, összeraktam a fekvőtámaszkeretet, meg kávéztam. És most írok. 

Ja: nem fogok gyúrni. Se kondizni. Tornázgatok, edzegetek. Semmi komoly. Mélyről indulok.:) 

Van-e oka? 

Persze, de ez összetett dolog. Ha tényleg nekiállok, és két-három hónap múlva ez téma lesz még az életemben. akkor majd mesélek róla. Megígérem.:)

Ma már nem csinálok semmit. 

A jövő hét viszont elég eseménydúsnak ígérkezik. Majd mesélek.:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)