Bence

Majdnem kiírtam a délután folyamán, hogy a mai poszt elmarad, annyira fáj a fogam. De most valamennyire alábbhagyott, szóval tudok írni. Mert kemény vagyok!:)

---

Kedd este fürdés, vacsi, tévé. Hosszú idő után nem feledkeztem meg a BL-meccsekről, így azt néztem. 

Tévézés közben idegesített, hogy olyan furcsán fájt a torkom. De csak akkor, amikor nyeltem. Virtuális élettársam azonban a valószínűleg csak a nőkre jellemző gyakorlatiassággal közölte, hogy "akkor ne nyeljek". Nem nyeltem. Nem fájt. Elaludtam.

---

Szerda. Na itt most meg vagyok lőve. Amit ennél a napnál a délelőtt kapcsán le akartam írni, az egyrészt *censored*, másrészt pedig nem tudom elolvasni. Mindegy is, a lényeg úgyis délután következett. 

Vagyis... Megint feltűnt, hogy mennyire szélsőségesen vélekednek rólam az emberek. Egyesek szerint senkiházi szar vagyok, mások pedig már-már példakép-szinten tisztelnek. Keresem a középutat.:)

Délután pedig egy sokáig emlékezetes dolog történt. Egy főiskolai ismerősöm kislányának kezdtünk el kupakokat gyűjteni még tavaly, de nem sikerült megoldanom a szállítást. 

Így aztán keresnek kellett valakit a közelben, akinek fel tudom a rengeteg, három doboznyi kupakot.

Két kolléganőm révén hallottam Bencéről, egy rábacsécsényi súlyos beteg kisfiúról. (bővebben itt olvashattok róla). Lui barátom és barátnője segítségével elvittük a kupakokat.

A nagymama kint volt az udvaron. Kipakoltuk a dobozokat, és azt mondta a néni, ha gondoljuk bemehetünk megnézni Bencét. 

Bementem. Az édesanyjával volt bent a szobában... És hát... Megfogalmazhatatlan kettősség. 
A mindent legyőző remény, a teljes reménytelenség. A gyászos szomorúság, és az apró örömök adta vidámság... Minden ott volt abban a szobában. 

A 13 éves magatehetetlen kisfiú, és anyukája, akit megkeményített az élet. Teljesen tárgyilagosan mesélt az életükről, de szavaiban benne volt a dac, a vagányság. 

Tudom, mindenkinek a saját aktuális problémája a legnagyobb, de... Hihetetlen, hogy ilyen szavakat hallva, a gyógyíthatatlan beteg kisfia kezét szorító édesanyát látva azért valamennyire rádöbben az ember,  hogy gond és probléma mennyire viszonylagosak tudnak lenni... 

Amikor kiléptem az udvarra, majdnem elsírtam magam. Ez az érzés még itthon is  rám tört... 

---

Csütörtök. Menesztették Pintér Attilát, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát. Utódjául ideiglenesen egyik egykori kedvenc játékosomat, Dárdai Pált nevezték ki. 

Ennek én örülök. Már melóból, ebédszünetben akartam posztolni facebookra valamiféle cinikus állásfoglalást, de valami visszatartott. Igen, a "Bence-faktor". Akkor valahogy hülyén éreztem magam, hogy a fociválogatott edzőjének kilétét problémának tartom. 

Dárdai egyébként a német Hertha BSC U15-ös csapatának kispadjáról érkezik, edzői tapasztalata nincs sok. De ő, aki 14 évet profiskodott a berliniektől, szerintem annyi tapasztalatot szedett össze Németországban, amit Magyarországon az edzői tanfolyamokon lehetetlen összeszedni. Ezúton is sok sikert kívánok neki, azt pedig mindenesetre remélem, hogy Pintér nem ül vissza az ETO kispadjára...:D

Háromig voltam melóban. Hazatérve lepakoltam a ruhaszárítót, meg rendet raktam a szennyestartómban.:D Az előző posztban említettem, hogy beszereztem, elsősorban könyvespolcként használom, de lehet lábtartó, kosárpalánk, teljesen multifunkcionális. Így már tudok ücsörögni a fotelomban, olvasgatva, offline módban...:) Meg Ászt néztem, Geszti régi műsorának ismétlését a retro tévén.

Hehe: melóban oktatás volt, kollegina mellettem ült. XXI. századi megoldásként viberen akartam tőle kérdezni valamit, de nem volt bejelentkezve. Így írtam neki egy cetlit... Fősuli óta nem volt ilyen...:D

---

Péntek. Nagyon péntek volt....:/ :D

Le kell írnom az ebédet: májgombócleves tejberizzsel!:) Fura kombó, aláírom, de egy elanyátlanodott anyucipicifiának ilyen kompromisszumokat néha meg kell kötnie...

Meló után a vasútállomáson vettem újságokat, egyebek közt a Múlt-kor rendszerváltással foglalkozóm különszámát. Tetszik, nagyon érdekes.:)

Délután már csak punnyadás volt, és este 9 táján már aludtam. 

Ja, és Magyarországon is rendeznek meccset a 2020-as foci EB-n. Három csoportmeccs, és egy nyolcaddöntő. 

Focidrukkerként örülök neki, remélem, saját válogatottunkat is láthatjuk majd.:)

---

Szombat. Pihentem, levittem a szemetet, összeraktam a tippmixet, aztán bementem a városba. Kerekes kiskocsi-fóbiám van, már biztos. A nénik olyan veszélyes manővereket tudnak végezni vele a buszon, hogy az elképesztő!:)

Lottózó, S-Market, aztán hazajöttem. Az S-Marketben egy bácsi alkudozott a pénztárossal, hogy elhagyta a teszkós kártyáját, és ha újat igényel, szeretné rá felíratni az eddig pontjait... Khm... Szerencsére mögöttem voltak, elsírtam volna magam, ha ez a csevej előttem zajlik le...:)

Hazatérve bográcsgulyás-konzerv volt az ebéd, szerencsére ezúttal nem sóletet hoztam helyette. 

Délután F1, meg ETO-meccs. 3-2-re nyertünk Nyíregyházán, talán focistánk sem szeretnék visszakapni Pintért edzőnek. 

Meg labdás edzést is tartottam. A konyhában.:D Egy kislabdát dobok a falhoz egyszer jobb-, aztán bal kézzel, és egy kézzel kell elkapni. 

Nem nagy kunszt. De egy magamfajta Little-kóros nyomingernek hasznos. Reflexek, koncentráció...

Ja, és amióta néha csinálok egy-két -néha három- fekvőtámaszt, meg felemelem az utamba kerülő súlyzókat, nem fáj a hátam. Meg vagyok lepve...:)

Meccs után felmosás, meg a gombfoci csapataimat rendezgettem.

---

Ma nem voltam sehol, a bölcsességfogammal szenvedtem... Azt mondta a doki, hogy csak akkor húzza ki, ha fáj. Na, most fáj. És már csak egy Cataflamom van...:(

Vicces volt, épp pókhálóztam, amikor hívott fater. Mondtam neki, hogy pókhálózok, és megint elkezdett barátnőzni...:D

Ha mosok, felmosok, mosogatok, takarítok, főzök amikor hív, mindig jön a barátznő-lemez...:) Isten látja lelkem, én nem háztartási gépet keresek...:D 

Az ebéd bundás kenyér volt, BBQ-fűszeres tojásba forgatott kenyérből, hagymával, paprikával, szalonnával, camambert sajttal. Megadtam a módját. Ja, és nem rendeltem ebédet, és nem is konzervet ettem...:)

F1 Szingapúr. Hamilton nyert, Rosberg nullázott. Izgi lesz, de mondom, ez a sport már nem az a sport, amit majd 30 évig oly lelkesen követtem. Majdnem 20-at írtam...:( :D

Szerintem gombfociban is jövőre ünneplem a 30 éves jubileumot... Baszki...:) Anyutól kaptuk kb. 1985-ben egy Videotont és egy Rába ETO-t... A Vidi-kapus "meze" még megvan. 

Ma már csak pihi, vacsi, fürcsi, meg Bödöcs Tibi a Comedy Centralon. Tökön bököm magam, ha elfelejtem megnézni...

Jövő hét? Sok minden függ a fogamtól... Nyűgösen nem szeretek programot csinálni... De majd kiderül minden. Szombaton meg ETO-MTK. 

Háhá, Majdnem azt írtam, hogy ma egy csajt sem említettem meg. Pedig de...:)

Na de mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)