A tegnapi bejegyzésen is átírtam valamit, ami szúrta a szememet, úgyhogy nem kizárt, hogy hagyományt teremtettem ezzel a poszt-kozmetikázással.:)
---
Tegnap este? Komolyan nem tudom, mit csináltam. Pihengettem, olvasgattam, tévézgettem. És viszonylag időben lefeküdtem. Gond nélkül fel is keltem 3.45-kor...:/ :)
---
Igen, pár hónapja 3.45-kor kelek, 5.20 körül az Árkádnál kell lennem, és nem szeretek kapkodni. Zenét hallgatok, kávé, cigi, gyorsan eltelik az idő.
Reggel is történt valami érdekes, de már elfelejtettem, hogy micsoda.
Azon viszont meg vagyok lepődve, hogy a hírek szerint nem kizárt, hogy Alonso a jövőre Mercedes motort kapó Lotussal fog versenyezni.
Hm... Nem volt unalmas nap melóban, pörgés volt ezerrel.
3-ig voltam. Megint az a kollegina dobott el a benzinkútig, aki tegnap. Megkérdezte, nem fáj-e a lábam a tegnapi esés után, meg mondta, hogy azért estem el, mert rossz helyen parkolt egy autó. Nem. Azért estem el, mert balfasz voltam. Ha úgy tetszik, figyelmetlen. Van két lábam, két szemem, észre kellett volna bennem, hogy egyenetlen a talaj, amin lépkedek.
Az első 14-es buszra nem szálltam fel, mert tömve volt. És tömött buszon nem tudok kapaszkodni... De hamar, kb. 5 perc múlva jött is a következő.
A vasútállomásnál lévő postán adtam fel csekkeket, meg vettem egy újságot. Tök aranyos volt a postáskisasszony. Szokás szerint ajánlott sorsjegyet, megtakarítást. Mondtam neki, hogy én örülnék a legjobban, ha lenne megtakarítanivaló pénzem.Nevetett.
Két megközelítés:
1. így most nem az marad meg benne velem kapcsolatban -ha marad valami egyáltalán-, hogy vett egy sportújságot egy srác, aki furán megy. Hanem volt itt egy fiú, aki megnevettetett.
2. mondhattam volna, hogy "hagyjál békén, nem érdekel a rühes-tetves megtakarításod!". De így azért mindkettőnknek jobb volt. Szerintem.
Aztán elmentem cigit venni. Kértem a szokásos öt doboz Bensont. kaptam öt doboz szürke Viceroy-t. És csak itthon vettem észre...:( :D Tudom, a cigi szar, meg egészségtelen, meg drága, meg büdös, meg szokjak le, de basszaki... Annyira szeretem a Benson dobozát, hogy most ez fog frusztrálni, hogy nem a szokott módon nyílik a cigim..XD
Itthon kávéztam, lepakoltam a ruhaszárítót, meg beraktam a gépbe a télikabátomat. Szerintem nem fogja túlélni...:( :) Régi már, megviselt, de nem láttam hasonlót mostanában...
Aztán meg leültem blogolni. Most lehet, hogy áttérek a gyakrabban rövidebbet-rendszerre.
Szóval mára ennyi!
Jók legyetek!
Puszik, pa...
Na jó, nem!:)
---
Mostanában volt több érdekes-tanulságos, mélyenszántó beszélgetésem. Lelkiéletet éltünk. És elgondolkodtam.
Alapból már az is jól esett, hogy vannak, akik megbíznak bennem annyira, hogy kikérik a véleményemet, elmesélik gondjaikat.
Fura irányba megy ez a világ. Nem jobb, nem rosszabb, mint "régen". Egyszerűen más.
És hihetetlen fontosak mára a külsőségek.
A menő autó, a nagy mell, a narancsbőrmentes fenék... Akkor mi a f@szt akar egy mozgássérült pasi?
Hogy gondolhat arra, hogy bárki is elfogadja majd? Már nem gondolok erre. Megpróbálom kihozni magamból a lehető legtöbbet. Pozitívan hozzáállni az emberekhez, élvezni az életet, aztán majd lesz, ami lesz!
Már biztos említettem, leírom még egyszer: szerintem az életnek "szintjei" vannak. És mindenkinek a maga szintjén kell fejlődnie. Aztán, ha a lehetőség úgy hozza, továbblépni.
Ott van például a sport. Van olyan ismerőm, aki körbetekerte a Balatont. Vagy lefutotta a félmaratont. Ismerek paralimpikon evezőst, erőemelőt.
Én régen úsztam, tekéztem, pingpongoztam, meg védtem. Jóideje eltunyultam, mostanában megint megcsinálok napi 8-10 fekvőtámaszt, párszor megemelek egy tízkilós súlyzót. Ahogy korábban írtam, már nem fáj a hátam, és ez jó. Ha kész lesz a tárolóm, elkezdek biciklizni is.
Vagy ott vannak a lányok. Van olyan osztálytársam, aki már a harmadik gyermekét várja. Egyre több ismerősöm házasodik.
Én egy "darab" "exbarátnőt" "tudok felmutatni-szépen fogalmazva.
De örülök a sok pozitív visszajelzésnek, a kedves mosolyoknak, a kellemes beszélgetéseknek. Annak, hogy egyre többször veszem észre, hogy "oltanak".
Hogy vannak közös titkaink, poénjaink, dalaink.
Örülök annak, hogy van(nak), aki(k) látják, hogy az én érzelmecskéim is érzelmek, a kis titkocskáim is titkok.
Épülök, erősödök, aztán majd lépek. Nem ugrálok.:)
Láttad a Jég veled című filmet? Nagy kedvenc. Egyszerre nevettet meg, és gondolkodtat el.
A jamaicai bobcsapatról szól, akik részt vettek az 1988-as calgary-i téli olimpián. És hát a felkészülés elég nehézkes volt.
Na, ebben a filmben van egy srác, aki egy fényképet hord magánál. Egy nagy házét, ahol majd élni szeretne.
A Buckhingam-palotáét.
Társai persze kiröhögik. Egy kivétellel. Ő elmagyarázza neki, és társainak, hogy az álmokat/vágyakat/célokat tiszteletben kell tartani. Támogatni kell, és nem kiröhögni.
Én hiszem, hogy mindenkinek lapul egy fénykép a zsebében a Buckingham-palotáról. Kinek így, kinek úgy.
És sokkal kellemesebbé tudjuk tenni egymás életét azzal, hogy nem kiröhögjük, hanem a lehetőségeinkhez képest segítjük egymást.
Tapasztalatból tudom, a bizalom rengeteget számít.
Ha bíznak benned, rád bíznak egy titkot, tudván, hogy nem mondod el senkinek.
Ha bíznak benned, hogy meg tudod csinálni- legyen szó egy hosszú sétáról, egy nehéz fordításról, akkor több esélyed van rá, hogy megcsinálod. Szerintem.
---
Hm... Nemsokára hat éves lesz a GosziBlog. Tervezem, hogy a jövőben írok hasonló "tematikus" bejegyzéseket. A változatosság gyönyörködtet.
Persze nem kizárt, hogy bohócot csinálok magamból- most megnéztem- 914 facebookos ismerősöm előtt.
Bánja kánya! Vagyis... Remélem, nem írtam sok hülyeséget!
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése