Regenschirm

Haha... Azt hiszem, elfelejtettem írni a hétvégi ETO-meccsről. Szóval eső miatt félbeszakadt a kecskeméti "derbi", a folytatásról még legjobb tudomásom szerint nincs döntés. 

A Magyar Kupában a Mezőkövesd következik idegenben, veszélyes lehet...

A Ligakupában pedig ezekben a percekben Gyirmóton játszunk. 

Jó volt nézi a győri kézislányok szegedi vendégjátékának tévés összefoglalóját. A kiütéses győzelem az újonc otthonában persze nem szenzáció. 

Az viszont szokatlan, hogy a helyi tévé riportere mekkora elragadtatással beszélt lányainkról! Riszpekt.:)

Hm... Az ETO férfi kézilabdásainak pedig az idei évre a bentmaradás a cél-az NB1/B-ben. Ez azért szomorú. 

--

Elfelejtettem írni Oscar Pistoriusról. Már sportolókorából sem volt igazán szimpatikus, felesleges nagyzolásnak tartottam, hogy az épek között akart versenyezni. 

A gyilkosság-"sztori" viszont nonszensz... Pénz beszél, tudom... 

Mindamellett elgondolkodtató, hogy mindenhol "végtaghiányos gyilkos"-ként emlegetik. 

Ez valamennyire igazolja, hogy én sem lehetek a "barnahajú szemüveges" srác. Sajnos. 

---

Vasárnap elég későn posztoltam, ebből következően már semmi érdemlegeset nem csináltam. Ez így nem igaz. 

Jó, hogy szem előtt van a fekvőtámaszkeret, fürdés előtt még párat megcsináltam. Meg facebookon beszélgettem. 

---

Hétfőn reggel meló előtt ellenőriztem a tippmixeimet, Két szelvény is egy meccsen ment el.:( 

Délelőtt egy eddig ismeretlen kolléganőm megkért, hogy segítsek neki telefonálni egy osztrák hivatalba. Mára beszéltük meg.

És megkeresett egy leányzó, hogy szívesen járna hozzám németre. Nem nagyon beszélgettem még vele, de kb. két éve az ő megosztása révén ismertem meg egy MC DC-számot, ami valamennyire az én életemet is leírja, ezért mindig eszembe jut a csaj, amikor ezt a számot hallgatom. Persze nem meséltem el neki, nem is fogom, nem szeretném, hogy bármiféle félreértés legyen belőle. 

Mostanában rettegek a félreértésektől...:/

Kettőkor leléptem melóból. Elmentem a NAV-ba, de előtte még gyorsan feladtam egy csekket. A postáról kifelé jövet elkezdett esni az eső. Mellettem két néni kinyitotta az ernyőjét, egyikük megszólalt, hogy "haha, már tényleg régen esett az eső!"  Erre én teljesen spontán módon kiböktem, hogy Regenschirm. Ami ugye németül esernyőt jelent. 

Azt hiszem, túl sok szóviccet gyártok, le kéne állnom... Nem, nem kéne...:D

A NAV-ban is hamar végeztem. Az ügyintéző fiatalemberrel közöltem, hogy kolléganőm készítette a bevallásokat, és megkérdeztem, átfutná-e őket.

Átfutotta, és a "tökéletes, kifogástalan" szavakkal jellemezte a munkát. 

Majdnem megszólaltam, hogy tudom, hogy a kollegina "tökéletes, kifogástalan", de beszélhetne a bevallásokról is. De nem akartam viccelni, a NAV azért komoly hely...:D

Hazajöttem, ittam egy kávét, belelapoztam a Sportba, majd bekapcsoltam a gépet, hogy beszámoljak kolleginának az ügyintézésről. 

Erre aztán nem került sor, mert a jelszó bepötyögése közben felhívott..:) Nem semmi volt...:D

Aztán visszamentem a városba, legelőször is feladtam hétközi tippmixeimet. 

Majd leültem egy padra a szökőkútnál, és virtuális élettársammal beszélgettünk viberen. Szóval kikérem magamnak, hogy a facebookon élem az életemet.:)

Hm... Éppen meséltem neki telepatikus élményeimről, amikor elsuhant egy szirénázó mentőautó, a sofőr melletti ülésen- egy mentőautó esetében tán hülyén hangzik az anyósülés kifejezés...:)- mentőápoló cimborámmal. Aki vasárnap megnézte a tárolómat, és akkor megemlítettem neki, hogy még sosem láttam szirénázó mentőautóban. Beszarás. 

Az a mentős barátom pedig aki apunál volt, elmesélte, hogy nem mondta el apámnak, hogy ismer minket. 

Ezért aztán fater csodálkozott is, amikor cimborám tudta, hogy a születési helyeként mondott kis falu Zala megyében található. 

Na de vissza a szökőkúthoz! Dórival találkoztam, odaadta az avont, meg egy kicsit beszélgettünk. 

Utána hazajöttem. A 14-esen egy 4-5 fős német(ül beszélő) nyugdíjas társaság utazott, és nem tudtak kapaszkodni, pedig szabadok voltak a kezeik. Összevissza dülöngéltek, durva látvány volt. A Famulusnál leszálltak, de majdnem odamentem megmutatni, hogy hogy kell megfogni azt a k*rva kapaszkodót.

Hazatérve parfümöt csekkoltam, fürödtem, kajáltam... És majdnem éjfélig beszélgettem facebookon. 

---

Lehet, hogy már írtam, de az utóbbi egy évben lányok részéről nagyjából több "érzelmi hatás" ért, mint előtte összesen. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni. 

Egy vidám beszélgetés, egy összemosolygás, egy ölelés... Egy oltásokkal teli bohóckodás... Egy meghitt, mélyenszántó beszélgetés... Egy kérdés után kérdés nélküli továbbmesélés, visszakérdezés... Nem vagyok ezekhez hozzászokva...

És aranyos a köszönésem..:) És nem fogok azon agyalni, hogy ez nagyjából ciki, ha egy fiúnak mondják. Dicséretnek veszem...:)

Hm... Ez most biztos megint katyvasz...:D

Szóval: nem kell nagy dolgokra gondolni. De talán előbb-utóbb a sok kicsi sokra megy.:)

Mostanában rettegek a félreértésektől...:/

De azért próbálok önmagam lenni. Ami nem öl meg, az pedig csak megerősít.

És köszönöm a bizalmat, az élet minden területén. Mert az rengeteget számít!

---

A mai nap is elég gyorsan eltelt. Az a 9-es cigiszünet egy élmény, komolyan...:D

Megejtettük a telefont az osztrák hivatalba. 

Két ügyintézőhölggyel is váltottam szót, akik végig "mosolyogva" beszéltek, segítőkészek voltak. Megnyugtatták kolléganőmet, hogy sínen van a dolog. 

Igen, így is lehet, kishazánk hivataljaiban nem ehhez van az ember hozzászokva...

Négy után jöttem haza, nem nagyon szoktam mostanság hétközben posztolni, de ez most így kikívánkozott. Remélem nem írtam sok hülyeséget...:)

A hét hátralévő része sem lesz unalmas, majd mesélek. Legkésőbb vasárnap!:)

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)