Rendhagyó módon az imént átfutottam az előző posztot, és próbáltam javítgatni a hibáimat. Hemzsegett az írás a helyesírási hibáktól, szóismétlésektől, de volt olyan mondat, amit nem is értettem. Most már valamivel jobb a helyzet.
Így a 752. bejegyzést pötyögve elkezdtem azon gondolkodni, hogy fel kéne fogadnom egy korrektort. Ehelyett inkább ráfogom arra, hogy be akartam fejezni az írást, mielőtt a fogfájásom visszatér.:) Pedig nem tért vissza -kopkop-, szerencsére. De azóta is eszem a pirított mogyorót meg kukoricát, ami pedig nagy valószínűséggel kínjaimat kiváltotta.
---
Vasárnap. Hát igen, nem a Fradiról szólt az este. Előbb a focisták szenvedtek megérdemelt vereséget a Megyeri úton az Újpest ellen, majd a kézislányok véreztek el a BL-selejtezőn a HC Leipzig ellenében. Alapvetően soha nem szurkolok magyar csapat ellen, és kárörvendeni sem szeretek, de most.... Ez egy kivételes eset.:D
Ilyen balfasz módon veszíteni, egészen döbbenetes. Még ha jogos is volt, óvni se lett volna pofám. Ha már óvok, és befizetem az ezzel járó 1000 eurót, legalább nyugtát mellékelek róla, nehogy azért utasítsák el az óvásomat.
Az EHF mindettől függetlenül bekaphassa: kapok ezer eurót, de nemtommér' a Fraditól, majd visszautasítom az óvásukat, mert nem igazolták, hogy befizették az összeget. Nonszensz.
Na mindegy: "Ami nem megy, nem kell erőltetni!"-üzente volt egykoron a ferencvárosi szurkolótábor a győrieknek. Igazuk volt!;)
Ja, és nem felejtettem el Bödöcs műsorát megnézni, így nem kellett tökön böknöm magam. Állítólag másfél éves felvétel került most adásba, nem volt rossz, a poénok többségét pedig azért nem ismertem, mert nem hallgatom rendszeresen a Rádiókabarét.
Lefekvés és elalvás között pedig a német RTL-en néztem egy egészen döbbenetes dokumentumfilmet Németországban nevelkedő, majd a dzsihád szellemében, Allah nevében az Iszlám Állam csapataihoz csatlakozó fiatalokról. Hihetetlen, megrázó, döbbenetes...
---
Hétfő reggel majdnem elütött egy bicikli, nem néztem körül, kiléptem elé. Hülye voltam, mázlim volt.
Viszonylag átlagos munkanap volt, aztán kaptam Gergő barátomtól egy telefont, hogy nincs-e kedvem meló után egy vendelines tippmix-kávé-kóla kombóhoz. Volt kedvem, így nem hazafelé vettem az irányt.
A buszon egy kolleginával beszélgettem. Óriási volt a kettősség. Elmeséltem neki valamit, már féltem, hogy az agyára megyek, de örültem, hogy valakinek elmesélhetem, ami a szívemet nyomja. Meghallgatott, elmondta a véleményét, köszönet érte.:)
A buszról leszállva egy teleshopos exkollégával futottam össze, jó hosszú idő után.
Aztán Vendelin, Ati, Gergő, lottó, tippmix, beszélgetés, meg Leipzig-Fradi.:D
Távozás után pedig Dórival találkoztunk a Vendelin előtt, akivel szinte órára pontosan egy hete futottunk össze a Honvéd ligetben.
Hazafelé elég sokan voltak a 14-esen, autómentes nap volt, nem kellett jegyet venni. Sportnyelven őket hívják divattábornak.:D
Elég későn feküdtem le, facebook, vacsi, fürccsi, tévé.
---
Ma reggel szépen összepakoltam a csekkjeimet, hogy majd elmegyek munka után postára.
Aztán a járdán átment előttem egy fekete macska. Jobbról-balra, az utca felől átmászott egy kerítésen.
Most tudtam meg, hogy ez rosszat jelent. Bejött. Pedig nem vagyok babonás. Annyira. Ld. fentebb: kop-kop.:)
Melóhelyre beérve összetörtem egy poharat, és mindkét kezemet elvágtam. Szerencsére csak icipicit. Aztán az egész nap elég idegbeteg volt, nem unatkoztunk...
A postától viszont elment a kedvem, 3-kor leléptem. A nap méltó befejezéseként akkorát estem a parkolóban, mint az ólajtó.
Itthon pihengettem, ejtőztem, most meg írtam.
Ma már semmi extra.
A héten? Holnap posta.:D
Szombaton meg ETO-meccs, elég korán, 16.30-kor.
A többi még alakul.
Majd mesélek, de mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése