2014. október 9., csütörtök

Boldogposzt

Vasárnap már semmi lényeges nem történt, neteztem, cimbivel beszélgettem, tévéztem. Bianchi balesete miatt ezúttal német híradót néztem, onnan valamiért részletesebb hírek érkeztek. 
Bianchi nagyon nagyot esett, sérülései is nagyon súlyosak. De azon nagyon ki vagyok akadva, hogy különböző Forma-1-es portálokon sokan a balesetről készült fotókat, videókat keresik, hiányolják. Miért? Ez miért jó? 
Rendben, a balesetek hozzátartoznak az F1 világához, de az ilyen szenzációhajhászást valahogy nem tudom elfogadni. 
---
Hétfő. Felírtam a puskacetlimre, hogy rövid út. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Talán azt, hogy munkahelyemen kifelé jövet immáron tudok rövidíteni? Igen, talán ez lesz az!:)
Felírtam egy lány nevét is, akiről lesz még szó később. 
És egy másik lányét, aki hosszú idő után lájkolta egy bejegyzésemet facebookon. Jó, ez így tök banálisan, meg gyerekesen hangzik... Ez a tény csak azért bír hírértékkel, mert a lány kb. a semmiből lépett az életembe, tök jóban voltunk, aztán ennek valamikor vége lett. Az okát nem tudom, csak sejtem.
Alapvetően más ő, mint a legtöbb ismerősöm, ezért lehet, hogy nem megfelelően reagáltam bizonyos helyzetekben. 
Slusszpoén egyébként, hogy egyszer megkérdezték a véleményemet róla, és a meglepetéstől szóhoz sem jutottam, aminek következtében jól ki is lettem röhögve, hogy mit képzelek, egy ilyen lány majd biztos velem fog szóba állni. 
Én is szinte folyamatosan meg voltam lepődve, de igen, szóba állt...
Meló után Gergő barátommal spontán módon a Vendelinben kötöttünk ki, egy kávézós-beszélgetős-tippmixelős összeröffre. 
A szelvényem még aznap este elszállt...:( :D
Horváth Feri egyelőre (?) marad az ETO edzője, a Magyar Kupában pedig egy Gyirmót elleni városi derbi következik.:)
A románok ellen pedig nem pénteken, hanem szombaton játszunk!:)
Este fogmosás közben meg elszállt az egyik izzó a fürdőszobában, akkorát csattant, majd' lef*stam a bokámat!:)
---
Kedd. Történelmi pillanat: meló után elbóbiskoltam a városi buszon.:) Szerencsére jött egy ismerősöm, rám köszönt, így felébredtem..:D
Váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk, bankoltam. 
Itthon lakótársammal beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg főtt tojást főztem magunknak vacsorára!:)
Ha megosztasz egy idézetet az élet apró örömeiről, vidám pillanatokról, amik széppé teszik a napodat, és egy olyan lány lájkolja, és küld egy szmájlit, aki pont egy olyan emberke, akire ez az idézet minden szempontból igaz, akkor ez egy újabb apró-pici örömpillanat. Szerintem.:)
---
Szerda. Állítólag a csillagokban is meg volt írva, hogy különleges nap lesz. Az lett.:) Kollegina elcsípett a szereldében, felkísért az irodába. Lekanyarodtunk a konyhába. Elővettem a bögrémet, eresztettem bele vizet, közben beszélgettünk. És a lány kinyitotta nekem a mikró ajtaját. Igen, a mikrózott víz rákot okoz. Meg dohányzom is... 
Na, szóval ez a pillanat annyira megérintet... Nem, ez nem egy burkolt, vagy nemburkolt szerelmi vallomás. Ez egy beszámoló egy olyan kis élményről, ami nagyon jól esett. Valakitől, aki -ha nagy szavakat szeretnék használni- lelkem olyan húrjait tudja megpengetni, amiket csak nagyon kevesen. Jaj, ez most nyálas lett. Mindegy, tudja, ha olvassa, nem lát újdonságot. És talán magyarázkodnom sem kell.:)
Hm... Tényleg különös nap volt, apám is elnézést kért, hogy mindig mindenen panaszkodik. Amúgy tényleg úgy van, ahogy mondta...:/ :)
Meló után el akartam menni postára, de elmaradt. Kolléganőm elvitt a plázáig, onnan meg hazajöttem. Cimbivel gyors egymásutánban két kávét megittam, vacsi, beszélgetés, és el is telt a nap. El nem tudom mondani, mekkora jó érzés, hogy nem vagyok egyedül!:)
---
Csütörtök. Délelőtt felhívtam a fogyatékosügyi hivatalt, hogy nem kell soron kívül kiadniuk a papírt, később jár le a parkolási engedélyem, mint gondoltam. 
Meló után el akartam menni postára. És nem maradt el. Utána  járdán megbotlottam egy aknafedélben, és elestem. A délutáni csúcsban előre féltem, hogy hányan jönnek oda segíteni, és magyarázhatom el, hogy nem vagyok részeg, csak béna. És még figyelmetlen is. Hááát... SENKI nem jött oda. Egy-két emberke szabályosan átlépett (!), jópáran kikerültem. Egy csaj kérdezte meg messziről, hogy minden rendben van-e, de kb. úgy, mintha épp az ebola tüneteit produkálnám.
Az újságosnál megvettem újdonsült kedvenc focis újságomat. Kifelé ballagva egy olyan barátommal találkoztam, akit hazaérve fel akartam hívni. Vonzás törvénye.:)
A zebránál véletlenül nekimentem hátulról egy 10-12 év körüli kislánynak. Szegényt majdnem belöktem az útra, autó nem jött, azért is indultam el, mert az vártam, hogy ő is el fog. 
Elnézést kértem, de előre féltem, hogy sírás lesz, vagy leszid, kicsúfol, stb. Nem ez történt. Mondta, hogy "nem, bocsi, én bambultam el." Meglepődtem. Összenevettünk, majd amikor ő a Révai, én meg a buszmegálló felé indultam, elköszönt. "Ezek a mai fiatalok..." Nem, nem reménytelen a helyzet.:)
Hazatérve megint két kávé következett, most meg blogolok, minő meglepetés...:)
És mára nincs is semmi tervben. 
Holnap kéne egyet tippmixelni, szombaton Smuki. Este román-magyar. Nem pénteken!:D
Hétvégén még F1 Orosz Nagydíj, sörfesztiválra meg szerintem nem megyek, 2000 forintos belépővel szerintem nem buli...
Jövő hét? Móniékkal jó lenne megsasolni a KFC-t, meg majd kéne bankolnom, egy-két régen halasztott talit is be kéne pótolni, fordítani is kéne... Szóval nem fogok unatkozni. 
Van valami a fejemben, amit szerintem elfelejtettem, de nem tudom, mi az. Nem csoda, hiszen elfelejtettem...:D
Úgyhogy mára be is fejezem. 
*
Csínján szoktam bánni a boldogság szóval. Tesómék esküvője mellett talán az ETO focistáinak bajnoki címe, és a kézislányok BL-győzelmei voltak azok a pillanatok, amikor igazán boldognak éreztem magam. Szánalmas, mi? Nem, egyébként nem az!:)
A jókedv és a vidámság igenis más jelent...:)
De most életem eddigi legboldogabb időszaka következik: nagybácsi leszek! <3 i="">
Még meg sem született, már tanít: problémákat helyén kezelni, hülyeségeken a lehető legkevésbé agyalni, várni, és örülni. 
Szerintem nagyon jóban leszünk!:)
*
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: