Jelzésérték

Pénteken a bejegyzés megírása után bundáskenyeret sütöttem. Kalandos volt, mert friss volt a kenyér, és mindig szétmállott a tojásban. De azért sikerült úrrá lennem a nehézségen!:) A változatosság kedvéért ezúttal pizzafűszerrel bolondítottam meg a tojást, nagyon fincsi lett. Két leányzó is jelezte, hogy az egyik kenyéren konkrétan f*szt/brét/péniszt formáz a "piros arany-feltét", esküszöm, nem volt szándékos... De legközelebb puncialakot fogok rányomni, ha addig élek is..:)

Ja: a Sparban természetesen ezúttal láttam a "szögletes alakú felmosót", de nem vettem, egyedül képtelen voltam hazacincálni. Persze amikor Gergővel kerestem ugyanezt, vagy tesómékkal voltam, akkor nem volt...:/

*

A blogfilm kapcsán legtöbben a bakiparádét dicséritek, ami nem is baj, mert ahol humor van, ott minden van. Tegnap írt egy ismerősöm, hogy a csajos sztorik bizony neki is ismerősek voltak...

Megcsináltuk a filmet, szó van egy rádióinterjúról, a könyvesboltban meg odalép hozzám egy anyuka, hogy segítsek/segítsünk a mozgássérült lányának. Azért ezt hajlamos vagyok egyfajta jelnek venni. 

Pénteken az Árkádból hazaérve még a történtek hatása alatt voltam, és posztoltam a témában egy bejegyzést a facebookra. Azért oda, mert ott jobban szem előtt van, mint itt. 

De most ide is bemásolom. Eddig 119-en lájkoltátok, ami azt mutatja, hogy jó nyomon vagyunk, és bízom benne, hogy ez valaminek a kezdete. Hogy pontosan minek, az még persze nem világos.

Szóval:

33 éves mozgássérült srác vagyok. Családomnak, barátaimnak köszönhetően teljes életet élhetek. Dolgozom, szórakozni, meccsekre járok.
Van sok haverom, és néhány barátom, akikre mindig mindenben számíthatok, és ez fordítva is igaz.
Írok egy blogot is, melynek 6. születésnapjára egy filmet készítettünk. Nem kizárt, hogy valamilyen formában folytatása lesz, ez még körvonalazódik.

Van egy 20 éves lány. Itt facebookon ismertem meg, időbe telt, mire oda mertem hozzá menni személyesen is. Nagyon jóban lettünk egymással, megvannak a poénjaink, amiket „csak mi” röhögünk, a zenék, amiket „csak mi” hallgatunk. Ő „mer” engem oltani, szóvá teszi, ha rágyújtok a közelében, vagy ha fárasztó a szövegem. Egy időre kurtán-furcsán megszakadt a kapcsolatunk, hosszú idő után pont tegnap beszélgettünk újra.

Van egy másik 20 éves lány. Ő mozgássérült. Az anyukája lépett oda ma hozzám egy könyvesboltban, ismeretlenül. Elmesélte, hogy a lánya mozgáskorlátozott, és megkért, hogy segítsek neki abban, hogy a lánya járjon társaságba, emberek közé, nyíljon meg a világ felé. Nagyon furcsa volt, hogy többször többes számban beszélt a lányról. „Ide jártunk”, „ide felvételiztünk”.
Ha mi mozgássérült emberek megértjük, hogy mi vagyunk kevesebben, nekünk kell nyitnunk, nekünk kell megmutatnunk magunkat, egy videón, egy meccsen, vagy egy lányhoz odalépve…
Ha a mozgássérült fiatalok szülei megértik, hogy gyermeküket hagyni kell kibontakozni, a saját életüket élni, és hogy ő „ő” és nem pedig „mi”
Akkor ép társaink számára mi sérült emberek is természetesebben leszünk, nemcsak Mosolyka, és Nick Vujicic fogja számukra a sérült ember társaságát jelenteni.
És akkor talán nemhiába ültünk le Gergő barátommal egy kávéra a Stadion sörözőben.
- A fotó persze nem a Stadion Sörözőben készült, nem ülünk, és nem kávézunk. -

---

Szombaton bementem a városba, lottót és tippmixet adtam fel.Semmi értelme nem volt, már az összes feladott szelvényem elszállt.:)

Hazafelé a buszmegállóban két csaj szórólapot osztogatott. Bulimeghívót, ha jól láttam. Az ott ácsorgó emberek közül csak nekem nem adtak. Megszoktam már. Persze agykontrollos meg hittérítős szóróanyagból mindig jut nekem is. Nem is értem...:D

A buszon ismét át akarta adni a helyét egy tizen/huszonéves leányzó...:O Megköszöntem, de nem ültem le. Helyben hagytam. Nem a lányt, hanem a szituációt.:)

A buszról leszállva pedig elestem. A zebrán. Na, az kemény volt. A térdemet is beütöttem, a tenyeremet lenyúztam, de szerencsére a következő autó érkezése előtt sikerült felkászálódnom.:)

És nem, ezeket az eséseket nem magyarázza, hogy mozgássérült vagyok. Figyelmetlen voltam, ennnyi. 

Otthon, vagyis itthon lakótársammal megittunk egy kávét, majd lejöttem a Matyira, mert Gergő anyukája hozott nekem töltött káposztát. Nagyon rendes volt,  köszönöm!:) A kaja pedig finom volt. Nagyon elszoktam ezektől a házias ízektől..:)

Mókás volt, ahogy mentem Jutkához, a zebrán futott utánam (!!) egy félig svéd, félig sváb 10 éves forma kisfiú, a következőket kiabálva: "Csókolom, nincs egy cigije?" A zebrán, utánam futva, érted? Beszarás. Gyárváros rulez!:D

A nap hátralévő része pihengetéssel telt, este megnéztem a Real-Barcát. Amikor a madridiak átvették a vezetést, már jobbára a Diósgyőr-Dunaújváros derbit néztem..:)

Közben elfogyasztottam a káposztát is, lakótársam hozott nekem tejfölt..:)

Megújult a borítóképem facebookon. Egy kedves leányzó műve, akinek egyébként sok ügyes és kreatív cucc van a tarsolyában és a vinyóján, majd együtt is fogunk kreatívkodni.:)

Közben egész este folyamatosan a Trollfoci-könyvet olvastam. 

Csak ismételni tudom magam: zseniális iromány, és sírva röhögök egyes részein. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze nem hátrány, ha szereted a focit. A magyart.:)

---

Ma reggel normális időben felébredtem, az óraátállítás miatt kicsit tartottam tőle, hogy ez nem fog sikerülni. 

Átállítottam azokat az órákat, amiket kellett, a konyhában lévő falióra még hátra van, még nem volt kedvem felmászni. 

Beszéltem faterral is, mondta, hogy egy-két dolgot "nem ártana, ha vinnénk", mikor legközelebb megyünk. Azaz legyünk szívesek vigyünk. 

Mondtam hogy jó, igyekszünk nem elfelejteni. Erre az volt a válasz, hogy csak azt nem felejti el az ember, amit nem akar. 

Mondom jó-jó, de elég sok mindennel foglalkozom mostanában. 

Erre megkaptam, hogy "mert Te aztán gondolom milyen kurva fontos  ember vagy..." Vagy valami ilyesmi. Apa csak egy van...:D

Elmentem a sarki kisboltba, Sportot vettem, meg krémest. Aztán hazajöttem. 

Kéne valamit rendelni a krémeshez, meg mosogatni, meg rendet rakni. 

Aztán este Hali-ETO a Dreherben.

A jövő hét meg elég eseménydús lesz. Mert ugye kurva fontos ember vagyok...:D

Fogkrém, fokhagyma, vöröshagyma. 

Ezeket kell vinni jövő vasárnap Écsre. 

Két f-betűs, meg kétféle hagyma. Nem fogom elfelejteni. 

Na de mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)