Tevepata

Tanult kollégám hívta fel a figyelmemet a címben szereplő kifejezésre. Miszerint eddig tiszta tudatlannak érezhette magát, mert nem ismerte a kifejezés "másodlagos jelentését".

Pedig a témának a wikipedia angol nyelvű változata külön szócikket is szentel. A tevepata - angolul cameltoe - szó másik jelentésével egyébként én sem voltam eddig tisztában, így nyomoztam egy picit. A kiindulási helyzet nyilván ugyebár ez: a sivatag hajójának nevezett teve nevű állat patája a maga szőrös valójában: És az "átvitt értelem"? Magyar nyelven egy "definíciót" találtam, valahogy így hangzik: a "szűk farmerből szinte az arcodba robbanó és kéjes nedvességével teleszóró 5 méterről pacsit adó vagina". Na, ez azért így kissé erős, de a lényeg talán benne van. Mondjuk valami ilyesmire tessenek gondolni:

Hogy a meghatározás nem teljesen helytálló, ékes bizonyíték az alábbi kép. Igazi magyar "férfi-celeb-tevepata", "tulajdonosa" Sas József humorista.

És erről eszembe is jut egy vicces történet. Még teleshopos pályafutásom alatt reklámjaink főszereplője, az "atyaúristen és példakép" Horst Fuchs - ugye Neked is ismerős? Egy képet szerintem ő is megér...:) - tartott nekünk termékbemutatóval egybekötött fejtágítót. A bemutatót a magas létszám miatt két részletben tartották meg, én a másodikba kerültem. Az első után a lányok kuncogva, vagy inkább szánakozó röhögéssel jöttek ki. Egyikük mondta nekem, hogy majd nézzem meg, Fuchs bácsi nadrágja bevág a zacsiba. Mondom nézegesse Fuchs bácsi ölét az, akinek két anyja van... Aztán az előadás során mégiscsak vetettem oda egy sanda pillantást. És valóban... Akkor még nem tudtam, hogy egy "tevepata" tárul épp szemeim elé. :)

Jó pap is holtig tanul. Én meg aztán főleg. Lassan 29 éves leszek, de még mindig tanulok új dolgokat. És meg is osztom őket a kedves olvasóval... :)

Annyira, de annyira kiváncsi vagyok, hogy másnak is újdonságot jelent-e ez a "szűk ruha alól kidudorodó micsodát" jelölő kifejezés, vagy csak kollégám és én voltunk ennyire tudatlanok... Hihetetlen... :)

Megszakértettek... 2.

Korábban már írtam egy orvosszakértői vizsgálatról, ami viszonylag zökkenőmentesen lezajlott, és ahol az emelt összegű családi pótlékkal kapcsolatos jogosultságomat vizsgálták.

Ma viszont a jogosítvány volt a napirenden. Rázósnak ígérkezett a történet, és valóban az is lett...

Szóval reggel 8-ra mentem. Doktor néni kellőképpen hülyének nézett. Azzal nyitott, hogy "ugye tudom, hogy nekem lábbal nem biztos, hogy menni fog az autóvezetés". Nem vazzeg nem tudtam. Bizonyára azért mentem el vizsgálatra. Majd megkérdezte az iskolai végzettségemet, mondtam, hogy főiskola. Erre a drága doktornő megállapította, hogy akkor talán mentálisan rendben vannak a dolgok. Azt válaszoltam, hogy legalábbis reménykedem benne. Végül megállapította, hogy "húzós lesz az összeg", 6300 kemény magyar forint. Igen, erről is tudtam.

Ilyenkor dokinál mindig eszembe jut, hogy hogyan várhatom el bármilyen átlagembertől, hogy normálisan viszonyuljanak hozzám, ha egy doki, aki naponta lát sérülteket, ennyire nem találja meg a közös hangot...

Gáborka tehát el. Postára, csekket befizetni, majd irány vissza, a második fordulóra. Ekkor már volt ott a váróban egy 18 éves srác is, babakocsiban, rángatózott, nyáladzott, és a külvilággal történő kommunikációja annyi volt, hogy néha elviselhetetlen hangon vonyított... Istenem... Normál esetben talán idén érettségizett volna, készült volna a gólyatáborba, jogsira, mittudomén... És az anyukája... Immár felnőtt gyermekét úgy istápolta, mint egy csecsemőt. És az volt neki a sikerélmény, amikor a fiú mondjuk felemelte a lábát, így a beteghordó el tudta tulni a kocsit... Ilyenkor tényleg fel tudnám pofozni magam, ha elégedetlen vagyok állapotommal.

Na, szóval alsógatyában kellett produkálnom magam, megszorítani dokinéni kezét, csukott szemmel megfogni az orromat, meg ilyenek... Jelentem, mindenben sikerrel jártam! :) Viszont amikor a vizsgáló kalapács vagy mi nyelének végét végighúzta a talpamon, elkezdett remegni a lábam. Ez várható is volt, csak az nem, hogy nem a bal, hanem a jobb lábamon. Vizsgálat befejez. Gáborka ismét el.

Anyuval elmentünk egyet Mekibe, majd kb. itt lépett volna színre Dóri, jó lett volna egyet összefutni. De egyrészt nem mertem/akartam szólni neki, megkérdezni, hogy ráér-e. Tudtam, hogy kicsit fel leszek spannolva, idegbeteg állat leszek, és nem tudom, hogy ezt hogy viselte volna. Hogy ezt egyáltalán el akarta-e volna viselni. Így aztán Balu barátommal kettesben ültünk be a Hollóba beszélgetni egy kávé mellett.

És jött a harmadik szín, ha úgy tetszik, a finálé! Kettő előtt vissza kellett mennem, és egy mérnök úrral meg kellett beszélni a konkrétumokat. Bizottság előtt, tiszta államvizsga-hangulatom volt. :) Szóval a lényeg: igen, lehet jogsim, de ha automata, ha normál váltós, mindenképpen kézi vezérléssel. Plusz még egy kormányforgató gombot is be kell szereltetni, ami arra szolgál, hogy mivel az egyik kezem foglalt ugyebár, bizonyos kormánymozdulatoknál könnyebben "rátehénkedek"így a kormányra.

És igen, bárki vezetheti az autómat, mert az eredeti pedálok bentmaradnak.

A folyamat elég bonyolult lesz. KRESZ-vizsga után a kiválasztott autót el kell vinni szakemberhez. Átalakítások beépítése, meg egy fékpedál az anyósüléshez, hogy oktatókocsi is lehessen. Majd a közlekedésfelügyeleten az átalakításokat jóvá kell hagyatni, illetva a járgányt oktatókocsiként levizsgáztatni. Utána jöhet maga az autóvezetés-tanfolyam.

De ezzel persze még nincs vége... Minden egyes átalakításnak van egy kódja. Ezeket egy-egy betétlapon rá kell vezetni a forgalmira, illetve a jogsira. Előbbit az okmányiroda, utóbbit a doktornő végzi. Ha ez mind megvan, elkezdhetem úrvezetői pályafutásomat. A szakvélemény öt évig érvényes, tehát van még időm eldönteni, hogy akarom-e a hercehurcát.

Ja: és Andráséktól kaptam egy kempingbiciklit, aminek segítségével lehet háromkerekű "kerékpárom". Ezúton is köszönöm! :) A canga egyébként rózsaszín, fehér nyereggel! Nem röhög! :D Jaj, de kurvára mobil leszek... :P

Sportolok egy kicsit. Felipe Massa szerencsére jobban van, talán a szeme sem sérült meg komolyabban, de ezt kb. egy hét múlva lehet vizsgálni. Hogy ki helyettesíti? Hallani Schumacherről, illetve arról is, hogy az egy futamra eltiltott Renault-ból Alonso ülne át a vörösökhöz. Szerintem a tesztpilóta Marc Gené lesz a befutó, de majd meglátjuk! Az időmérőn tapasztalt káoszt az LG szerint egy meghibásodott kábel okozta. Annak nagyon örülök, hogy nem valami magyaros faszság, attól ugyanis tartottam.

ETO: 0-0 az első meccsen az Újpest ellen. Szerintem jó lesz ez, de nem voltam elégedett. Egyrészt nyerni kellett volna, másrészt Bajzát, Böőr, és Stark nagyon hiányzik. Starek Pécsre szerződött, ha valaki fél éve ezt mondja, kiröhögtem volna. Bajzi meg a nevét visszakapó Videotonba tart. Ennek annyi az előnye, hogy Szabó Peti a Vidit fogja "nemszeretni". Amúgy meg húsz gól minusz...

Madonna-koncert lesz a Népstadionban a svédek, illetve portugálok elleni meccsek előtt alig pár nappal. A gyepnek így annyi lesz... Kíváncsian várom, milyen döntést sikerül hozni, amivel mindenki jól járhat...

A fiúk is kikaptak a római vízilabda VB-n. Ez a szerb fóbia egyszerűen hihetetlen... A 2004-es olimpiai döntő óta képtelenek vagyunk nyerni ellenük... :/ Persze ez egy épülő, fiatal csapat, Londonban kell a csúcson lenni, és ott is lesznek a srácok.

Most "szabin" vagyok, legközelebb pénteken megyek. Augusztusban három nap Becsvölgye, és le is telt a nyár.

Volt már emlékezetesebb is, de hát ez van, ezt kell megpróbálni szeretni. Nem tudom, most olyan hülye kedvem van megint.

Passzív hétvége

Általában hétvégente ki szoktam menni Écsre a szüleimhez, de ez most kimaradt. "Passzív, pihenős" hétvégét tartok. Az eredeti tervek szerint csak boltba mentem volna le a kéróból, de ez módosult egy kicsit.

Történt ugyanis, hogy Szitus barátom, akit Szombathelyről a koleszból/fősuliról, vagyis pontosabban a Sanyi Büféből ismerek, felhívott, hogy épp Győrben tartózkodik, ha van kedvem, összefuthatnánk egy kávéra. Volt kedvem, így másfél órát nosztalgiáztunk. Amúgy tényleg olvasás, tévé, net volt a program. Ma pedig Forma-1 Magyar Nagydíj, utána pedig irány az ETO Park, kezdődik a bajnokság, ETO-Újpest meccsel.

Megvolt az Újpest-Steaua meccs visszavágója, tényleg nagyon szurkoltam a liláknak, de sajnos kettős vereséggel búcsúztak idén a nemzetközi porondtól. A szurkolók között persze balhé is volt, amit előre lehetett borítékolni. Szánalmasnak tartom a magyar kereskedelmi csatornákat egyébként, hogy alapból le se szarják a magyar focit, de amit balhé, haláleset vagy ilyesmi történik, rögtön beteszik a híradójukba. Jellemző volt Szellő Istvánnak, az RTL Klub híradósának megnyilatkozása, aki azt mondta a hírműsorban, hogy ha bármi történik a meccsen, azonnal tájékoztatják a nézőket. Én lehet, hogy hülye vagyok, de nekem a "bármi" egy focimeccsen egy gól. Mondjuk. Bár annak nincs hírértéke.

Ha már Románia: a mellékelt - hm.. mellékelt... :) - képen a 17 éves román teniszezőnő, Simona Halep látható, aki mellkisebbítő műtétnek vetette alá magát, mert keblei zavarták a játékban. Az új cicikről még nem találtam képet... :)

Ja: teljesen meglepődtem rajta, hogy a "nyár egyik nagy slágere", a Hot egy román lány, Inna száma. Érdekes. :)

Kézilabda: Nagy László, a Barcelona szegedi származású játékosa elgondolkodik az ajánlaton, hogy a jövőben a spanyol válogatottban szerepelhetne. Mert gondolnia kell a családja jövőjére is. Hát nem tudom... Egykor ha jól tudom, a világ legdrágább játékosa volt, szerintem annyit keres, amennyit "nem szégyell"... És mégsem elég neki... Lehet, hogy túl szigorú vagyok, de azzal, hogy az ajánlatot nem utasította kapásból vissza, félig-meddig már levette magáról a magyar válogatott mezét. Klubszinten semmi bajom a játékosok vándorlásával, de így válogatottak között nagy baromságnak tartom...

F1: tesómék kint vannak a Hungaroringen, én most ugye kihagytam. Rendszeresen beszélünk telefonon, jó a hangulat, vannak autogrammok, meg már van idei F1-pólóm is, de Massa balesete háttérbe helyez mindent. A Barrichello autójáról lerepülő alkatrész sebesítette meg Felipét: egy kb. egy kilós rugó landolt Felipe sisakjának legsebezhetőbb pontján, a sisakrostély szivacsos részének közelében. Majdnem ott, ahol Sennát halálos balesetekor érte a fejsérülés.

A Ferrari brazil pilótájának súlyos fejsérülései vannak, meg is kellett műteni, állapota súlyos, életveszélyes, de stabil. Na, ha tudnám, hogy ez mit jelent... Idén már biztos nem versenyezhet, de reménykedem a teljes felépülésében...

Találkozások

Szeretek találkozni barátaimmal, ismerőseimmel. Na jó, ez egy baromi nagy közhely, hiszen gondolom mindenki így van ezzel. De a legjobb a véletlenszerű, meg nem beszélt összefutás.

Kedden több ilyenben volt részem.

Történt ugyanis, hogy Gergő kollégámmal meló után még egyet pihengettünk a szökőkút árnyékában. ( ez nem a Széchenyi téri szökőkút, de itt meg kell jegyeznem, hogy igen, szerintem is undorító, igénytelen, balkáni, hogy sokan azt "strandként használják". Tehát nem hűsítik magukat, hanem törölközővel meg egyéb kellékekkel levonulnak strandolni a történelmi, felújított térre...). Beszélgettünk, nézelődtünk, és egyszer csak megjelent Hajni, a kórházas-becsvölgyei társaság egyik törzstagja, váltottunk pár szót.

Majd, el nem hiszitek ki jelent meg a színen... Igen: Dóri! Vicces volt, mert Gergő vette észre előbb, aki még csak fényképen látta korábban. Irigylem az arcmemóriával rendelkező embereket. :) A leányzóval kb. egy fél órát cseverésztünk, majd ő ment kozmetikushoz, én pedig német órát adtam, vagyis inkább önéletrajzot fordítottam, nézőpont kérdése... :)

MSN-en pedig hosszú idő után beszéltem Feri barátommal, aki film-rendező és -rajongó, éppen most adta le egy dokuját az Echo TV. Nagyon büszke voltam rá. :) Feri amúgy az egyik legjobb cimborám, még Szombathelyről datálódik ismeretségünk. A koliba beköltözés legeslegelső napján kocsink kesztyűtartójában felejtettem összes iratomat, pénzemet, és ő segített átvészelni főiskolás pályafutásom első hetét, és egymáshoz csapódtunk a gólyatáborban. Istenem, nyolc évvel ezelőtt...

Ugyancsak fent volt MSN-en Gábor, az egyik F1-es cimbi - vagyis az kb. hat Gábor közül az egyik... :) -, és jó szórakozást kívántam nekik elkövetkezendő hosszú hétvégére, illetve elkezdtük szervezni a szezonzáró F1-partyt, ami majd nálunk lesz esedékes. :)

Egy kis kulisszatitok (bocs, Geri): másnap természetesen "kitárgyaltuk" kolléga úrral Dórit. Azt mondta, hogy őszintén szólva külsőre fényképek alapján nem az esete, de a kisugárzását látva ( érezve?) már megérti Dóri iránt érzett "lelkesedésemet". Ehhez igazából nem tudok mit hozzátenni: Dóri tudja, a kedves többi olvasó az eddig itt leírtakból edig talán sejti, hogy nekem külsőleg - is - nagyon bejön ez a lány! :) Amúgy Geri Papa elkészíthette volna első közös fényképünket, de nem mertem szóba hozni...

Ja: sok csajos parám közül az egyik - persze, tudom, hülyeség! :)- parám, hogy ha egyszer lesz véletlenül barátnőm, akkor le kell magam szoktatni a "régi reflexről", értsd: a csajok utáni megfordulásról! Na, Dóri mellett ücsörögve én bizony semmilyen egyéb irányba nem fókuszáltam. :) Egészen pontosan egyedül Dóri után fordultam meg, mivel két irányba indultunk el. De az is inkább amolyan "visszanézés" volt. ;)

Apropó: átmentem a szemészeti vizsgálaton, így azon már nem fog múlni a jogsim. :)

Más. Hihetetlen, hogy csajok mennyire észre tudják venni egymás hibáit. A múltkor szakadó esőben tévedtem be a McDonald's-ba, és lányok mellettem fixirozták nőtársaikat, nagyot röhögve például azon a lányon, aki - kétségkívül szerencsétlen párosításban - fekete tangát vett fehér nadrágja alá, és így a szakadó eső még inkább kihangsúlyozta a dolgot. Csak míg én egy jót mosolyogtam, a csajok egyszerűen "igénytelen ribanc"-nak nevezték a hölgyet...

És: új munkatársnőnknek nagy a füle! Ezt egy másik kollegina állapította meg róla. Még szerencse, hogy "nekünk mocskos undorító pasiknak, akiknek csak a külsőségek számítanak", baromira nem tűnt fel eme hiányosság... Hm... Nagy a füle? Könnyebb sz*patni! Teszem hozzá a nem túl szalonképes humor kedvéért! :D

Hm... Paco Rabanna XS! Ez egy parfüm... Nagyon fincsi illata van. Memorizáltam a nevét! Remélem, jól sikerült! ;)

Bukaresti "vendégszeretet"

Igazából nem tudok semmi frappánsat hozzátenni ehhez a képhez. Vagyis... A képen látható transzparenst tartották a magasba a román "szurkolók" a héten lejátszott Steaua Bukarest-Újpest Európa Liga-meccsen. Jó lett volna, ha a lilák a pályán vesznek elégtételt, ami ugye nem sikerült. A pesti visszavágón még megtehetik, de a 2-0-ás eredményt, illetve főleg a mutatott játékot látva ez eléggé esélytelen.

Még csak annyit, hogy mi magyarok remekül tudunk elhatárolódni, meg bocsánatot kérni - hozzáteszem teljesen jogosan, mint például a Fradi-Hertha után...-, de ez ellen a bizonyos transzparens ellen magyar kifogást/panaszt én nem hallottam...

Más! Pénteken végre eljutottam strandra, de nem az élményfürdőben voltam, hanem a régi szabadtéri "retro" strandon. Egész jó volt, bár itt is furcsa volt egyedül lenni. Például nem tudtam bekenni a saját hátamat, így szarrá égtem...

1996-ban sajnos abbahagytam a "versenyszerű" úszást, de most is nagyon jól esett "szelni a hosszokat", meg úgy általában élvezni a semmittevést a fűben és a vízben. Remélem, minél előbb sikerül ismételni, bár esély nem nagyon mutatkozik rá...

Ismét meghalt egy fiatal győri labdarúgó. A mindössze 19 éves Beck Tamás az ETO igazolt játékosaként az előző szezont Gyirmóton töltötte kölcsönben, most a Pápa újonnal alakuló NB3-as csapatánál vett részt próbajátékon. Rosszullétre panaszkodott, de már elmondása szerint jobban volt, amikor hazatért Győrbe, a Fehér Miklós Kollégiumba. Ott újra rosszul lett, és a győri kórház intenzív osztályán elhunyt. Korábbi betegségéről, egészségügyi panaszáról nem tudni...

Ikertestvére nem hagyja abba, be akarja teljesíteni közös álmukat: ismert, profi labdarúgó szeretni lenni...

Barátok közt- avagy óvónő az "albérlőm" (?)

Kissé bonyolult a cím, de szépen sorban mindenre fény fog derülni! :)

A történet kedden délután kezdődött, amikor kiderült, igazi pasi módjára sajnos én sem tudok egyszerre több dologra koncentrálni. Történt ugyanis, hogy vacsora után telefonáltam, illetve tévéztem, miközben a kenyérpirító dugójával együtt kirántottam a falból a konnektort is... Mivel ezt a problémát egyedül sajna képtelen vagyok orvosolni, így az alattunk lakó család fejét hívtam segítségül. Ő visszarakta a helyére az elszabadult aljzatot, majd kicsit beszélgettünk lent náluk.

Szóba került, hogy mivel hét közben egyedül vagyok itthon, egészen hasznos lenne egy albérlőt fogadnom. Vagyis mivel a tesóm lakásáról van szó, ő fogadhatna mellém egy albérlőt, hogy egészen pontos legyek.

Aztán kiderült, hogy Niki, a nagylány óvónéni fejében már megfordult a különköltözés, és szóba került, mi lenne, ha ő költözne fel. Őőőő Niki amúgy egészen szemrevaló teremtés - és még finoman fogalmaztam :) - , viszont párkapcsolatban él. De nem velem. Ezt csak a félreértések tisztázása végett. :)

Megállapítottuk, hogy ez tiszta Barátok közt, ott szokott az albérlő egy (f)elköltözött másik lakó lenni. Tekintve, hogy szinte a Mátyás téren lakunk, egészen helytálló a hasonlat. Sőőt megvan a saját "Rózsa Kávéházunk" is, sajnos a Gól Büfé annál sokkal szakadtabb, igazi késdobáló, még Bartha Zsolt se nagyon merne bemenni. :)

Niki anyukája még viccelődött is, hogy ő lenne "Magdi anyus". Majd bele is élte magát szerepébe, felcsöngetett hozzám, hogy nem ennék-e egy kis körömpörköltet. :D Sajnos, a már említett pirítós-vacsora miatt az invitálást el kellett utasítanom... De nagyon szépen köszönöm a lehetőséget ezúton is! :)

Amúgy vicces, de nem tudom, Niki mennyire gondolta komolyan a dolgot, mindenesetre ha "komolyra fordulna a dolog", nem tiltakoznék :)- és ismételten kéretik nem kiforgatni a szavaimat... ;)

Amúgy a héten megújítottam az ETO-bérletet, előtte és utána kis hűsítő sörözéssel.

Dóri rendszeresen "lejelentkezett" Németországból, aminek nagyon örültem. Gondoltam rá, hogy nem emlegetem-e őt túl sokat itt a blogon, de ezt most le kellett írnom. És az ígért, róla szóló bejegyzés is készül, legalábbis a fejemben már kezd összeállni.

Beszélgettem Fanni anyukájával, Andival. Még szilveszterkor tőlük hívtam fel Krisztit, 16 éves ismerősömet. Kicsit kiakadt rajta, és most tisztáztuk a dolgot. Nem a tény zavarja, hogy nálam jóval fiatalabb lánnyal kezdek - amúgy Krisztivel nem "kezdek", "csak" egy nagyon kedves barátról van szó -, hanem félt: szerinte az idősebb, korban hozzám közelbb álló lányok jobban tudnák kezelni a tényt, hogy mozgássérült vagyok... Mindig ugyan oda lyukadunk ki... :/ Ez persze nem szemrehányás, kifejezetten jól esik, hogy aggódnak értem, csak hát mindig kiderül az, hogy mégiscsak igen is szerepet játszik az, amiről próbálok nem tudomást venni...

Ma pedig dokinál voltam, a jogsi-projektet szervezzük, jövő héten szemészet és labor, majd 28-án a vizsgálat, amin sok minden eldől... Annyi ismerősöm küd most a jogsiért, hogy tényleg egészen kedvet kaptam... :)

Szabin vagyok, pihengetek, délután pedig kinézek egyet strandra. Már az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára...

Vide(J)ó 1.

::szpd::::::: barátom, blogger "kollégám" segítségével immáron tudok videókat is feltölteni a blogra. Ez adta az ötletet, hogy új "rovatot" indítsak, időről-időre érdekes-aktuális-vicces videókkal örvendeztetem meg a kedves látogatót.

A nyitány az utóbbi kategóriába tartozik. Túl sok kommentár nem kell hozzá. Imádok nevetni, imádok a vicces szituációkat. Maxi Biewer, a német RTL időjósa kapott egy reggeli élő adásban röhögőgörcsöt, a munkatárs váratlanul felvillanó képének látványára. Elmondása szerint a végén már saját magán röhögött.

Én szakadtam rajta, remélem, nektek is tetszeni fog. :)

Három

Szeretem a péntek délutánokat. Szerintem még az iskolás időkből maradt meg az érzés, a péntek délutánok "laza", pihenésváró érzése. Gimiben Hansági tanár, egyébként szigorú, de következetes töri és német tanárunk tanácsolta, hogy péntek délutánonként ne csináljunk semmi "értelmeset", töltsük az időt pihenéssel.

Tegnap ez hatványozottan érvényes volt, valahogy az egész részleg "pénteki hangulatban" volt. Fél 4-ig voltunk, aztán az volt a terv, hogy a plázában egy kávé mellett kiolvasom a Nemzeti Sportot. Aztán másképp alakultak a dolgok. Gergő kollégával bepótoltuk egy régi restanciánkat: a Magyar nevű egységben megittuk első közös sörünket. Eddig nem nagyon tudtam a srácot hová tenni, mindig jól elbeszélgettünk melóban, együtt dolgozni is jól tudunk, viszont néha elkezdjük egymást zrikálni - persze, van, hogy én kezdem :) -, és olykor bizony nem vágom, hogy a szöveg éppen zrika, vagy komoly "beszólás". De mindenesetre tegnap Gergővel és barátnőjével kellemesen megittuk a sörünket, és hát tényleg jó arc a srác. :)

A Magyarban aztán kaptam egy telefont Katától, hogy a pláza kávézójában vannak, ha van kedvem, csatlakozzak. Volt kedvem, busszal kivánszorogtam a bevásárlóközpontba, és egy almafröccs - almalé + ásványvíz! :) - társáságában egy újabb kellemes társalgás várt rám. Nagy örömömre Adri és Zoli is betévedt... :)

Aztán még egy telefon után kiderült, hogy Balu barátom pár méterrel arrébb, a Fehér Hollóban kollégájával napzáró serét fogyasztja, ahová aztán becsatlakoztunk szépen. Heten kezdtünk, majd Katával kettesben, - hogy is fogalmazzak? - sírva vigadva telt az este hátralévő része. Mindkettőnknél "zajlik az élet" mostanában, és ezt sikerült kibeszélnünk magunkból.

A plusz egy helyet a McDonald's jelentette, ahol picit fel kellett "etetni" az elfogyasztott amúgy nem sok, de általam pöttyet megérzett seritalt.

Bőven 11 körül járt az idő, mire hazaértem, tévé előtt punnyadás, Fanni-MSN, és Fanni-telefon zárta az estét.

Bár idén kimarad a nyaralás, nem fogok panaszkodni, ha egy-két ilyen spontán estét és délutánt még sikerül beiktatni a továbbiakban.

Ja, egyébként Fanni elemezte a lelki világomat, szerinte "lelki hipochonder" vagyok... Hm, találó megfogalmazás... :( :D

Hm... valaki megkérdezte tőlem, hogy szerinte XY-nak mi róla a véleménye. A legutóbbi, nekem feltett ilyen kérdésből házasság lett, szóval csak óvatosan... :)

Legalább három hasonlóság

A minap egy kellemes beszélgetés után azt írtam Fanninak SMS-ben, hogy legalább három hasonlóságot fel tudnék sorolni közte és Dóri között.

Persze csak így tömören írtam, mindenféle komolyabb kifejtés nélkül, a 160 karakter ugyebár nagy úr! :)

Fanni meglepődhetett, mert az első adandó alkalommal rá is kérdezett ama bizonyos három hasonlóságra. Na, akkor mindketten kellőképpen "szétszórtak" voltunk, így most megpróbálom írásban is rögzíteni, mikre is gondoltam.

• mindkettőjükkel szeretek telefonon beszélgetni, illetve SMS-ezni. Utóbbit akkor is, ha tudom, hogy nem érkezik válasz, ugyanis elég hamar lefogyasztják kártyájukat. :)
• MSN-en keresztül is mindig megnevettetnek, ők elérik, hogy egyedül röhögjek az üres lakásban. :) Sőőt mindkettőjüket "újra is szoktam olvasni". A lementés snassz lenne... ;)
• az első két pontból valamennyire látszik, hogy Dórival és Fannival is elég ritkán találkozunk személyesen... :(
• idén mindketten eltöltenek hosszabb-rövidebb időt Németországban, pont váltják egymást. :) Vagyis Dóri ott van most is. Várom az életjelet... ;)
• ugyanabban az évben születtek. Mondjuk ez csak pár órán múlott! :)
• mindkét lánnyal dolgoztam egy munkahelyen - WS rulezz! ;) -
• mindketten rendszeresen olvassák eme blog szösszeneteit - bár azt nem tudom, hogya kedvencek között ott van-e, vagy "csak" a böngészőben... :) -
• "egymás alatt" vannak a telefonomban - már ez nem annyira "hasonlóság", ez legyen mondjuk fél pont... ;) -
• mindkettőjük teljes nevét 10 betűvel lehet leírni. - ez csak most jutott eszembe! :D -
• és persze mindkettőjüket nagyon- nagyon szeressük! ;)

Fanni, akárhogy is nézem, ez legalább 9 és fél "közös pont"! :)

Egyébként pedig? Tegnap egy harmadik teleshopos volt kolleginával, Rékával, és az ő Petijével ültünk be egyet a Segafredoba beszélgetni. Gyorsan eltelt az idő, de tényleg nagyon jól éreztem magam velük. Szerencsére Rékának most tombol a nyári szünet a pécsi egyetemen, így talán nem kell túl sokat várni az ismétlésre.

Már írtam, hogy sajna nagyon kevés szabim maradt, így idén nekem nagyrészt az ilyen beülős-beszélgetős délutánok fogják a nyaralást jelenteni... Persze, azért Becsvölgye remélem idén sem marad ki...:)

Telefoncsere is volt a héten. A PAMOK-flotta kedvezményén kihasználva egy újabb Sony Ericsson telefont választottam. Kicsit jobb a fényképezőgépe, erősebb a hangszórója, mint az előzőnek, a régi memóriakártyámat is át tudtam pakolni, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok vele. Rájöttem, hogy ezek az érintőképernyős kütyük nem nekem valók...

Ja: és ennek a telefonnak az aksitartófedelét nem kell a helyére ragasztani... :)

Emellett Gáborka újabb egyedül elvégzett háztartási munkát pipálhatott ki a héten: vízkőmentesítette a kávéfőző gépet! :D

Tulajdonképpen uborkaszezon

lenne. Azaz nyári pangás, lazulás, pihi. De azért egy s más mégiscsak történik. Bár kétségtelen, nem túl nagy horderejű dolgok. :)

Törpapa például eltűnt. A már említett sparos törpgyűjteményt a melóhelyen, a monitor tetején tartom, és hát az öreg törpnek lába kélt. Jó esetben leesett, rossz esetben ellopták. Persze megvagyok nélküle, és az ereimet sem fogom felvagdalni miatta, de azért picit szánalmas lenne, ha valaki ellop a munkatársától egy törpöt. Persze, ennél nagyobb bajom sose legyen. :)

Meg magánnyugdíj-pénztárat is váltottam., Átléptem a nagyon sz*rból a kevésbé szarba, nem értek hozzá, de azt mondták, hogy ettől nekem nem lesz rosszabb. Megfontolt lépés volt részemről. :)

Tegnap este pedig ismét buli volt. A nővérszállón indítottunk, rajtam kívül csak intenzíves emberkék voltak az objektumban. Sör, majd annak hiányában mézes meggy volt a "menü", és hát mivel keveset ettem előtte, ki is "tikkadtam" rendesen. Majd Smuki Sörpatikájába indultunk. Taxit akartam hívni erre a "húdenagy" távolságra, de aztán az egyik csajszi karon fogott, és kézen fogva mentünk a kocsmáig, és persze így elsőként értünk oda, a többiek nem kis meglepetésére. :)

Ádáz vita dúlt, hogy merre tovább, végül a többség a Pirate ellenében a Mamma miára szavazott.

Én pedig az ágyikómra, így egy hajnali Lulu-hambi után tesómékkal hazatértünk.

Ja: úgy néz ki, újrakezdem német tanári pályafutásomat: öt (!) leányzó is a segítségemmel szeretne elmélyedni a német nyelv rejtelmeiben. Rajtam ne múljon... :)

Fogadalom. Meg sör is.

Szombatról vasárnapra virradó éjszaka elkezdett rezegni a telefonom. Olyan hangja volt az asztalon, azt hittem, a ház készül összedőlni. Érdekes módon a telefon gyári beállítású néma üzemmódjában nem lehet kikapcsolni a rezgést, én pedig lusta vagyok ahhoz, hogy egy saját, teljesen hangtalan módon beállítsak. Jó, ennek azért nincs túl sok hírértéke, de gondoltam leírom. :)

Szóval hajnali fél 3-kor egykori főiskolás szobatársam hívott fel. Igen, jött a kutyára az a bizonyos úthenger, én is szoktam ittas állapotban telefonálni, SMS-ezni. Most visszakaptam.

Csabi barátom annak apropóján hívott fel, hogy együtt bulizik egy haverjával, és az ő feleségével, aki történetesen csoporttársam volt német szakon. Persze átadta Szilvinek a telefont, aki megkérdezte, hogy vagyok, és mi újság. A válaszadás több okból is nehéz volt: a lánnyal négy éve nem beszéltünk, tehát azóta elég sok minden történt mindkettőnkkel. Meg aztán a késői időpontvan, gyakorlatilag kómásan nem volt egyszerű értelmes választ adni. De azért igyekeztem. :)

Persze Csabival is megbeszéltük az élet nagy dolgait. Aztán "pi**ánrúgást" küldött tesómnak, amiért nem hívta meg a legénybúcsúba. Majd megkérdezte, tartom-e még a fogadalmamat. Természetesen fogalmam sem volt, mire gondol, aztán nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy a szüzességi fogadalmamra gondol... Pff... Egyrészt nem tettem én semmilyen fogadalmat, így - nem - jöttek össze eddig a dolgok... Másrészt Csabi a bántó szándék csöppnyi szikrája nélkül mondta ezt, amolyan poénból. Persze megígértette velem, hogy ha ez az állapot változik, azonnal szóljak, mert arra inni kell... :) Őőőő esetünkben nem tudom, mit jelenthet az azonnal, de igérem Csabikám, hogy tájékoztatni foglak, a lehető leghamarabb... :)

Egyébiránt környezetem mostanában nagyon ért hozzá, hogy családi állapotomon élcelődjön. Amikor a rádióban a No woman, no cry című számot játszották, kollégák megjegyezte: ezt a számot nekem küldik... Pf... :)

Eszti kolléganőmet ma mintha kicserélték volna... :) Mindig is kedveltem, jó fej, meg minden, de most valahogy... Nemtom. Olyan "nagyon jó fej" volt. És nem, nem ő az "új múzsám". Már csak azért sem, mert férje, és kislánya van... Mondott valami olyasmit, hogy én ha valami poént készülök mondani, akkor van egy amolyan vicces nézésem, amin mindig nevetnie kell. Mármint pozitív értelemben vicces, nem úgy vicces, hogy szánalmas. Azt hiszem. Remélem, pontosan idéztem. :)

Tegnap pedig hazatért Balu Olaszországból. Ennek apropóján élfélig söröztünk. Nem megy vissza, marad itthon, de hála Istennek nagyjából jól érezte magát, nem fogja fel kudarcnak a történteket -végülis miért is tenné? -, és újra itthon fog dolgozni.

És szombaton megint sörrentünk... :)

Az ideálról

Nagyon utálom, mikor azt mondják nekem: "Mikor nősülsz már meg végre? Éppen ideje lenne!" Egyszerűen azért, mert nem lehet rá értelmeset válaszolni...

Azt sem szeretem, ha azt kérdezik, milyen számomra az "ideális nő".

Azért, mert ez összetett dolog. Most csak úgy a játék kedvéért megpróbálom összeszedni.

Gyarló férfiemberként kezdjük a külsővel.

Nos... "Álmaim nője" ne legyen kövér. Vagyis ne legyen dagadt. Vagyis érezze jól magát a bőrében, legyen elégedett magával, ha a tükörbe néz, és akkor én is az leszek/lennék. De azért inkább legyen vékony, én sem vagyok egy mackós alkat...

Cicik inkább kisebbek, mint olyan húúúdenagyok, popsi meg olyan izéé, mittudomén formás... :) Szerintem ezt úgy mindennel együtt "sportos" alkatnak nevezik.

Hajszín szinte teljesen mindegy, a lényeg, hogy inkább hosszú legyen, az olyan nőies.

Szemszín megint csak olyan dolog, hogy mindegy, persze láttam már "igéző szemeket", de ezt azért nehezebb megfogalmazni... :)

Szerintem ismerőseim közül össze tudnám állítani az "ideális nőt" legszebb szem, cici, popsi stb. alapján, sőőt ismerek olyan lányt, akinek a hangjára... Akinek a hangjára nem azt mondom, hogy beindulok, de legszívesebben azt mondanám neki, hogy "Vááá, beszéjjééé' beszéjéééé'!" ...:)

De eszem ágában sincs nőideált összerakni, mert egyrészt semmi értelme, másrészt én sem vagyok egy férfiszépség, tehát nekem sem a bombázók között kell keresgélnem...

Van itt még valami: "mosolybuzi" vagyok... :) Egy szép arc, szemek, egy gyönyörű mosoly el tud varázsolni, legyen szó egy buszon, utcán, munkahelyen elcsípett, amúgy nem is nekem szánt mosolyról, de az igazi persze a "nekem címzett"...

Ez igaz persze fordítva is. Nézhet ki egy lány bármilyen jól, ha egész nap fancsali, unott képett vág, így rá van írva kis nemzetünk összes szenvedése Mohácstól napjainkig, na az nagyon le tud lombozni....

Emellett tetszik, ha egy nő NŐ. Néha napján szoknyát hord, "csinibe öltözik"... A világ egyik legszemetebb, de mégis legjobb találmányának tartom ezeket a - nem tudom, mi a neve- testhez simulós szabadidőnacikat, aminek a hátulján, fenekén általában van valami felirat. Szemét találmány, mert vonzza a tekinteteket - gondolom, nem csak az enyémet...:) -, viszont ha "lebuknék", mondhatnám, hogy "dehogy a fenekedet bámultam, csak el akartam olvasni, mi van a nadrágodra írva..." :) Mondjuk attól tartok, hogy olyan barátnőm, akinek van a ruhatárában ilyen nadrág, és még jól is áll neki, soha az életben nem lesz...

Tetkó, piercing? Őőő na ja, hát semmiképpen sem feltétel, viszont egy jó pocihoz köldökpiercing, vagy egy szép testen egy diszkrét tetkó jól tud kinézni. Apropó: most olvastam, hogy az egyes csajok derekán lévő tetoválást a szleng "prostirendszámnak" nevezi... :)

Ismerek olyan srácokat, akik egy csajon akármilyen apró "hibát" észrevesznek. Nagy orr, fülcimpa, mittudomén... A legkirívóbb eset, amikor egy - amúgy nem pornó! - honlapon egy csávó a női nemi szerv egy bizonyos formáját nevezte meg "potenciális szakítási ok"-ként. Tisztában vagyok a korlátaimmal, hiányosságaimmal, így nem várom/várnám el, hogy egy lány olyan húúdejajde tökéletes legyen. Még "nempárkapcsolatban" sem szeretem, ha egy amúgy szép lány meséli, hogy milyen elégedetlen ezzel, vagy azzal a testrészével. Mert nem tudom, hogy tényleg elégedetlen-e vele, vagy azt várja, hogy dicsérjem meg. Mondjuk az esetek nagy többségében ilyen esetben őszintén dicsérhetek... :) A legviccesebb ilyen jellegű megnyilvánulással akkor találkoztam, amikor egy lány azt mondta egy fényképére, hogy "nem tetszik, mert úgy néz ki, mintha be lenne húzva rajta a hasam, és emiatt azt hihetik, hogy nagy, pedig nem is..." Na, ennek a gondolatmenetnek az értelmezéséhez azért egy kis időt kellett kérnem... :)

Furcsa, mert ahogy ezeket a sorokat pötyögöm, rá kell jönnöm, hogy a külső tulajdonságokról sokkal könnyebb írni, mint a belsőkről. Előbbiek olyan "kézzel foghatóak"- a szó legszorosabb értelmében... ;) Ami a belsőt illeti... Szeretem a kedves, szerény(ebb) lányokat. Alap, hogy meg tudjuk egymást nevettetni. De van, aki mondjuk a - jó értelemben vett, tehát nem igénytelen, és "nőietlen" - harsányságával, vagányságával, kegyetlen szókimondásával vesz le a lábamról. Szeretem azt is, ha valaki "spontán". Azt mondja például MSN-en, hogy úgy meginna egy üveg bort velem. Én azt mondom ráérek, azt mondja, egy óra múlva itt van. És egy óra múlva tényleg becsenget egy üveg borral a keszében, megiszogatjuk az utolsó buszig, semmi bonyolítás, "túlszervezés". Mondjuk ilyenben még nem túl sokszor volt részem, de tetszett. Pedig sörös vagyok. :D

Megint más pedig... Van olyan típus is, aki/ami teljességgel megfogalmazhatatlan... Ülsz vele, beszélgettek, hallgatod/nézed, és azt mondod, igen, ennyi, ennyi ami kell, és ennél nem is kell több, nem is kell más soha az életben.

Társkereső oldalakon gyakran előfordul egy olyan kitétel, miszerint a leendő partner "fogadjon el olyannak, amilyen vagyok". Ez alap, jogos, persze, értem, és elfogadom. De ha picit formál, alakít, legyen szó öltözködésről, étkezési szokásról, filmről, valamilyen zenéről, vagy bármiről, az csak jó lehet, és hát - gondolom - teljesen természetes dolog. Ha pedig hagyom, hogy formálás helyett átformáljon, az már csak az én bajom lenne.

Azért a lényeg mégiscsak az, hogy legyen valamennyire közös érdeklődési körünk, el tudjunk egymással beszélgetni, ott legyünk egymás mellett örömben-bánatban, és mindent meg tudjunk őszintén beszélni...

Körülbelül ez a bejegyzés lenne a válaszom az "ideális nő"-re vonatkozó kérdésre.

Vélemény?

Koncertbeszámoló helyett

Ismét kimaradt a Lord-koncert az életemből. Nagyon rossz, esős idő volt délután, egyedül pedig nem volt kedvem kibuszozni Szentivánra, tesóm meg ahhoz túl későn ért vissza ahhoz Ausztriából, hogy a Lordra kiérjünk. Legközelebb, augusztus 20-án éppen kisfalumban, Écsen láthatnám őket, de ott nem nagyon élek "társasági életet", meg aztán az is lehet, hogy Becsvölgyén leszünk. A koncert helyett MSN, és punnyadás volt a program, néha kell ilyen is, és jól is esett. Mármint a punnyadás, az esőt már unom... :)

Mára élményfürdőt terveztem, de valószínűleg palacsintát "sütünk", ez pedig ugye mindent felülír... :)

Böőr Zolit és Stark Petit kirúgták az ETO-ból. A hivatalos megfogalmazás szerint persze nem, "csak" az edzőmeccseken nem számítanak rájuk, viszont edzhetnek a csapattal. Fogalmam sincs, mi történik a klubnál, de nagyon aggódom... Böőr Zoli sokat sérült, de ha éppen egészséges, nagy hasznára tud lenni a csapatnak, 2007-ben pedig szerintem a bentmaradást köszönhettük neki. Starek pedig "az" ETO-t jelenti sok ember szemében, emblematikus figura, nem tudom elképzelni a csapatot nélküle... Az pedig, hogy a meccseket Zolika 9-es számú mezében szoktam végigizgulni, egy külön probléma...

Egyben marad a Forma-1, sikerült Max Mosleyval megegyezniük a csapatoknak, de hogy mit fog hozni a jövő, azt talán még a Jóisten sem tudná megmondani.

Valószínűleg csúszik a jogsi-projekt... Utánanéztem, különböző okokból kifolyólag öt nap szabim maradt, így most nyáron max. 1-2 hosszú hétvégés kiruccanás fér bele a programba, meg pluszórákat kéne gyűjteni év végére, ami ugye a jogsi miatti előbb elkéredzkedések mellett nehezen kivitelezhető. Abban bízom, hogy az öt hét táppénz jelentett annyi pihenést márciusban, hogy bírni fogom a gyűrődést év végéig... Meg még azt kell kiderítenem, hogy a július 28-án esedékes orvosi vizsgálatom eredménye mennyi ideig érvényes. Ha legalább egy fél évig, akkor már nyert ügyem van...

Meghalt Michael Jackson. Nem voltam fanatikus rajongója. Viszont sok fantasztikus száma van, például Billie Jean, a Smooth Criminal, az Earth Song mind-mind hatalmas zenék. Csak úgy, mint az általam belinkelt They Don't Care About Us is.

És azzal sem lehetett vádolni, hogy sablonos lenne a zenéje, szerintem messze megelőzte a korát. Hihetetlen profizmus jellemezte, nagyon sajnálom, hogy elment. Az emberi - hogy fogalmazzam meg - "furcsaságai" miatt nem lehetett teljesebb a karrierje, ezek nélkül talán még élne, és máig a toplisták elején tanyázna számaival.

Most jópár hétig a csapból is ő fog folyni, de hát ezt nyilván megérdemelte. Emlékszem, anno Jimmyvel is mennyit foglalkoztak. Az is erősíti a párhuzamot, hogy mint ahogy annak idején Zámbó Jimmy halálát is "viccnek" vélték, Jackoét is sokan annak gondolták, mikor már neten, rádióban, tévében, mindnhol megjelent a hír...

2001-ben tesóm épp Németországban dolgozott. A szilveszteri buliból 1-én este tesómmal SMS-ben osztottam meg jó testvér módjára az aktuális híreket. Miszerint úgy néz ki, megismerkedtem életem első, és eddig egyetlen barátnőjével, Bettivel, Zámbó Jimmy pedig fejbe lőtte magát. A válasz kb. úgy hangzott, hogy "a lányhoz sok sikert, a másik meg haha, jó vicc..."

Én ugye akkor még csak azt tudtam, hogy a másik teljesen igaz, pár héttel később a mondat első fele lett jó "vicc", de akkor még nem tudtam rajta röhögni.

De ez már egy másik történet...

Szóval, Michael Jackson: They Don't Care About Us

Nyugodj Békében, Jacko!

Magyar-Alkohol szótár

Ha már születésnapi buli... :)

Méezsör. - Szeretnék még egy (utolsó) sört kérni
N'düzed. - Kérem adjon tüzet, legyen szíves.
Gyogizsdzsaj. - - Nagyon vonzónak találom Önt, kisasszony.
Möfaszan. - Bocsánat, nem értettem amit mondott.
Huubaze. - Sajnos úgy érzem, hogy rövidesen rosszul leszek.
Jjjjjaaaa. - Meglehetősen fáradtnak érzem magam, talán jobb lenne ha valaki segítene hazamennem.
Pisaba. - Megígérem, hogy többé nem fogok ennyi alkoholt fogyasztani.
Amászikit - Legyen szíves engem is kínáljon meg a cigarettájából!
Ö'nújm. - Nem érzem jól magam.
Dedeneemá. - Köszönöm, barátom, nem kívánok több kevertet.
Hosszméső. - Hozok még sört.
Csejde. - Gyere ide barátom!
Énnemkek. - Köszönöm, nem kérek többet inni rövidet.
Tesmonni háravn. - Elnézést, hogy megzavarom a diskurzust, de meg tudnák kérem mondani a pontos időt?
Eszökecczit. - Elszívok egy (utolsó) cigit.
Hádeteteeztígyte? - Tényleg menni készülsz?
Fiszk. - Főúr, kérem a számlámat, legyen szíves!
Itagzi. - Itt a taxim, ideje indulnom haza

1990. június 23.

A cím ugyebár ezúttal egy dátumot takar. Mit csináltam én aznap? Természetesen fogalmam sincs. De mivel - akkor is- nyár volt, ráadásul az olaszországi foci VB éve, így minden valószínűség szerint meccset néztem. :)

A google az én barátom is, segítségül is hívtam. Így beugrott, hogy június 8-án, pénteken költöztettek haza szüleim Daciánkkal a budapesti Mozgásjavító Általános Iskolából, ahol épp akkor végeztem a második osztályt. Aznap este kezdődött a XIV. foci VB, ami nekem az első volt, a '86-osra csak alig emlékszem, de azt tudom, hogy volt "MEXICO'86" feliratú pólóm.

Szóval az első "tudatosan" megnézett VB-meccsem egy Kamerun-Argentína mérkőzés volt, melyet hatalmas meglepetésre az afrikaiak nyertek 1-0-ra, bizonyos Omam-Biyik góljával.

A június 23-ai (szombat) meccseket viszont "nyomoznom" kellett. :) Volt egy Csehszlovákia- Costa Rica meccs, amit 4-1-re az északi szomszédaink győztek. Na, ebből semmi nem rémlik.

Előtte viszont Kamerum-Kolumbia meccset játszottak a nyolcaddöntőben, amit hosszabbítás után 2-1-re a szelídíthetetlen oroszlánok nyertek meg. És ha jól emlékszem azon a meccsen történt, hogy a kolumbiaiak nemnormális kapusa, Higuita szokása szerint a felezővonalnál cselezgetett, és elvesztette a labdát, így könnyedén bevették a kapuját.

Másnap német-holland derbi volt, 2-1-re diadalmaskodtak a németek, és azt hiszem, ezen a meccsen történt a máig emlegetett eset, a Rijkaard és Völler közötti "köpdösődés-lökdösődés"...

Hogy ez most hogy jön ide?

Dóri ma ünnepli 19. születésnapját, és kiváncsi voltam, vajon mi történt velem születése napján, és hát ezt találtam amolyan "kapaszkodóként". :)

Sokszor előkerül az ő neve bejegyzéseimben. Többen is kérdezték már, mit lehet tudni erről a lányról, majd egyszer nekiveselkedek, és leírom, ami eszembe jut róla, vele kapcsolatban.

Most pedig sok boldogságot szeretnék neki kívánni születésnapja alkalmából. És azt, hogy alakuljon minden úgy az életében ahogyan szeretné. Megérdemli. :)

Estére pedig jó bulizást! ;)

Túléltük...

Tegnap hosszú idő után újra külföldön jártam: mozgássérült barátainkkal autós bemutatóra voltunk hivatalosak, amit egy kint élő magyar hölgy segítségével eisenstadti városnézés előzött meg.

A bemutatót direkt fogyatékosok számára hirdették meg. Csak ámultam, hogy milyen lehetőségei vannak tőlünk pár kilométerre egy akár nálam sokkal súlyosabb fogyatékkal élő ember számára, hogy jogosítványt szerezzen, autót vezessen, és minél komfortosabban, személyre szabott, igényeinek megfelelő segédeszközökkel tegye azt. Nem tudom, mennyi időbe fog telni, míg nálunk az anyagi, illetve technikai háttér lehetővé teszi hasonló vállalkozás indítását. Az én példám is mutatja: igény az lenne rá...

Autós ügyességi verseny is volt, nem kis büszkeséggel állapítottam meg, hogy a miénk Écsen sokkal színvonalasabbra sikeredett. Hogy majdnem "ott maradtam", az már csak "Hab a tortán"...

Egy vezetéstechnikai gyakorlópályán mehettek jogosítvánnyal rendelkező sorstársaim. Ez így nem is pontos, mert senkitől nem kérték tudomásom szerint. A Hungaroring hasonló pályáján már láttam ilyet: nedves aszfalt, bóják, az autó hátulját adott ponton megdobó szerkezet, minden, ami kell...

Megismerkedtem egy négytagú, nagyon szimpatikus pesti csapattal, elég sokat voltam velük, beszélgettünk, fordítottam nekik, meg ilyenek. Szeretik a Forma-1-et, az egyik fiú ralizik, a lányok helyesek és aranyosak, nem is kell ennél több... :)

Egy srác megkért, hogy vigyázzak a kerekes székére, amíg vezet. Mi sem egyszerűbb ennél, vigyáztam a székre, beleültem. Csakúgy, mint Zsuzsi egy pesti, aranyos tanítónéni. Így a székekben beszélgetve töltöttük az időt, persze annál a pontnál, ahol az autó farát megdobja a cucc, mert ugye ott a legizgalmasabb. Aztán Szabi, a kerekes székes srác végzett a körével, odagurultam autójához a székkel. Ekkor olyan dolog történt, ami még egy jó ideig kísérteni fog: egy osztrák hölgy a pályán bepánikolt, a fékezés, korrigálás helyett a gázra lépett. Azon a ponton tört ki a parkolóba, ahonnan előtte kb. 2 perccel Zsuzsival eljöttünk. Majd örökkévalóságnak tűnő másodpercek alatt mintegy 60 km/h-s sebességgel telibe kapta a mellettünk parkoló Toyota kisbuszt, amit félig ki is lökött a parkolóból... Háát, lepergett előttem életem filmje, hatalmas szerencsénk volt, valaki ott fent nagyon vigyázott ránk.

Én tátott szájjal, ledermedve bámultam, meg sem fordult a fejemben, hogy az a gép nem áll meg. Aztán a meglepődéstől eltanyáltam, erre meg már a többiek futottak oda, azt hitték, az autó engem sodort el...

Zsuzsival persze igencsak a történtek hatása alá kerültünk. Poénkodtunk, hogy majdnem bekerültünk a hírekbe, meg hogy majdnem túl rövid volt az ismeretségünk... Nagyon megijedtünk, és hát estére a helyzet egyre rosszabb lett... A roncshoz azért beálltunk egy közös kép erejéig. Háát, nem az életöröm sugárzik rólunk, annyi bizonyos.

Igen, eszembe jutott, hogy meghalhattam volna, hogy senkivel nem találkozhattam volna többet, nem mehettem volna több meccsre... Meg hogy haverjaim foghatták volna fejüket, halálom igencsak "gáborosra" sikeredett volna: Ausztriában, egy kerekes székben ülve...

Hazafelé vettem egy kútnál három üveg sört. Azt egy doboz cigi társaságában két és fél óra alatt "letoltam", és járt az agyam... Hm... Úgy tűnik, nálam a gyárvárosi gang a "hülyeségeken agyalás" helyszíne...

Mert igen, elmondhatatlanul rossz ennyi idősen egyedül. Igen, bizonyos körülmények között baromira ZAVAR hogy mozgássérültként kell tengetnem napjaim, de szeretek élni,szeretek vidám lenni, egyszer valamikor szeretnék maradéktalanul boldog is lenni: szóval eszem ágában sincs ilyen fiatalon "távozni".

Az "agyalás" után még MSN-en beszélgettem egyet Fannival és Dórival, lelket öntöttek belém, nagyon aranyosak voltak.

Aztán nem tudtam aludni, kb. fél 2-ig olvastam, 5 előtt meg felébredtem, kissé megviselt állapotban mentem dolgozni. Nagyon fáradt vagyok.

Ja, amúgy le is égett az arcom a napon, amit nem értek, mert fáztam is, pulcsiban voltam... Az eurót maradéktalanul visszahoztam, nálam ez is ritka dolog....

Túléltük, és ez a lényeg, tényleg baromi kevésen múlott... Jövőre viszont szeretném a saját autómmal, a volán mögül "érezni" a pályát. Azért nem ültem be senki mellé, és tegnap sem ment el a kedvem tőle...

Zsuzsi, ha olvasod: a kép egyikünkről sem túl előnyös, ezt megbeszéltük, de most nem ez a fontos...

Hajjaj...

Hm... Át kellett szerkesztenem az egyik bejegyzést, mert csak tegnap este vettem észre, hogytök ugyanúgy indítottam a kettőt, és elég hülyén nézett ki... :)

Amúgy ez a hétvége is beállhatna a sorba, mert már ez is megbicsaklott... :S

Tegnap előbb eljöttem melóból, egy haver jött értem 2 után, elég durva "agyalós-szervezős-ügyködős" délután jött össze, majdnem 5 óra volt, mire hazaértem...

Aztán este a tervek ellenére nem mentünk bulizni, pedig már beöltöztem "csinibe", megborotváltam szőrös képemet, pizzával megágyaztam a rám váró alkoholnak, de aztán ilyan-olyan okokból mégis itthon maradtam... Most majd megyek Écsre, aztán estefelé lehet vissza, ha pótlásra kerül a party. De ez az októberi időjárás abszolút nincs az ínyemre... Mármint így júniusban főleg... :)

Holnap megyünk ugye Ausztriába, amit kiváncsian várok, állítólag le fog esni az állam, olyan átalakított gépeket fogok látni. A Forma-1-et így ismét nem látom élőben, megpróbálom videóra venni, ha engedi az a szutyok... 1996 óta kb. a negyedik futam lesz, amit nem látok "élőbem", de most annyira tényleg nem érdekel...

Szakad a Forma-1... Jelen állás szerint a "klasszikus" szériában csak a Williams és a Force India marad, jelenleg ugyebár egyikük sem tartozik a topteam kategóriájába. A nyolc távozó istálló a költségvetési, és technikai megkötéseket kifogásolja elsősorban: gazdasági válság ide vagy oda, a Forma-1 az autósport csúcsa, "lefejezve" nem az igazi. Amúgy van egy mondás, miszerint a Ferrari azért ad el utcai autókat, hogy versenyezhessen a Forma-1-ben, a többiek meg pont fordítva: azért vannak jelen az F1-ben, hogy valamilyen szinten felhívják a figyelmet utcai autóikra. Jó példa erre szerintem a Peugeot, akik akkortól hoznak ki igazán jó utcai autókat, amikor a száguldó cirkuszban képviseltették magukat.

És az a furcsa kettősség állt elő, hogy a megnövekedett költségek miatt egyre több privát csapat kiszállt, autógyárak pedig csatlakoztak. Most ugye jönne a költségsapka, az egyéb jogok pedig továbbra Ecclestone és Mosley kezében összpontosulnak, ami nyilván nincs ínyére a gyártóknak.

Csak a jó Isten tudja, mi lesz a végkifejlet... Két széria lesz-e, lesz-e valamelyikben Magyar Nagydíj, megélnek-e egymás mellett a sorozatok? Régóta húzódik a dolog, azért nem írtam róla eddig, mert elég nehezen átlátható. Bízom a megegyezésben, az USÁ-ban az IndyCar sorozat mesetében már kiderült, hogy a szakadás senkinek nem jó...

Megkaptam a BL-döntős kézislányok által dedikált pólót! :) Már "vissza is vonultattam", a lakás előterében lóg egy vállfán... :)

Ahogy a hét képéből, és az idézetből is látható, jövő héten pénteken életemben először Lord koncertre megyek. A rock zenét játszó szombathelyi zenekart még kiskoromban nálam öt évvel idősebb bátyám révén ismertem és szerettem meg. Nagyon tetszik zenéjük, és elgondolkodtató szövegeik is. Fura, hogy a berzsenyis fősulis évek alatt egy koncertjükre senm jutottam el. De hogy a zenekar mennyire Vas megyéhez köthető: az együttes összes albumát kazettám a gimnáziumi évek alatt egy büki osztálytársnőmtől kaptam meg, ugyanez mp3-ban a főiskolán egy répcelaki haverom által sikerült... :)

Eléggé "rétegzene" szerintem nem sokan ismerik, így nem nagyon hiszem, hogy baráti körömből valakit elhívok, bátyámékkal megyünk. Lesz Edda is, meg persze Dévényi Tibi bácsi, akit emberileg nem nagyon csípek, de állítólag tök hangulatos retró partikat csinál. Lord klipet szúrnék be szívesen, de nem tudom, hogyan kell, képtelen vagyok rájönni, majd szpd blogger barátomat nyaggatnom kell egy kicsit... :)

Na, jó hétvégét mindenkinek! :)

Jogsi- az előkészületek

Tesómmal nagyon jó kapcsolatban vagyunk egymással. Viktornak hívják, ha ezt még nem írtam volna, az azért van, mert szerintem az életben nem szólítottuk még egymást keresztnevünkön. Mindent meg tudunk egymással beszélni, és sokat köszönhetünk egymásnak.

Kevés dologgal tud kiakasztani. Az egyik ilyen az volt, amikor kb. 17 éves koromban közölte velem, hogy semmi értelme jogsit szereznem, mert nem nagyon fogja a családi autót átengedni nekem. Ismerem, mennyire autómániás, el is visz/vitt bárhová, ahova kértem, vagy szükség esetén anyu a sofőröm. A Volán szolgáltatásait is gyakorta igénybe veszem, de most már megmásíthatatlanul megérlelődött bennem a gondolat: jogosítványt szeretnék. Nem függenék annyira másoktól, kevesebb időt töltenék utazással, könnyebben ki tudnék menni szüleimhez Écsre... Szóval sok előnyét fel tudnám sorolni.

Csak ugyebár nekem ez a járásom miatt egy kicsit bonyolultabb, mint egy átlagembernek. Itt már írtam a legeslegelső lépésekről.

Vagyis a az igazi legelső lépéseket még pár évvel ezelőtt Écsen tettem meg, ahol elzarándokoltam akkori háziorvosomhoz. hogy utaljon be a szükséges vizsgálatra. De beutaló helyett lelki fröccsöt kaptam: a doki arról értekezett, hogy nekem önértékelési problémáim lehetnek, bízzak meg magamban, a lábaimban, és akkor egy normál autót is tudok majd vezetni. Ebben maradtunk, de ez az egész sajnos nem olyan egyszerű. Lehet, hogy tudnék normál autót vezetni. De a biztonság mindennél fontosabb. Ha egy barátom, kollégám, kiscsaládom, a későbbiekben talán életem párja, és kölkeim ülnek abban az autóban, amit én vezetek, akkor nem fogok hiúsági kérdést csinálni abból, hogy láb helyett kézzel adom a gázt. Ha a kezem gyorsabban, határozottabban reagál mondjuk az autópályán egy kamion mögött ez sokat jelenthet.

A vizsgálat július 28-án lesz, két órán keresztül fognak vizsgálni, ahol orvosok, és egy műszaki szakember dönti el, hogy vezethetek-e autót, és ha igen, akkor milyet.

Jó esetben automata váltós gépet vezethetek, akkor nem kell semmit átalakítani. Ha nem, akkor... Akkor az egy komoly procedúra lesz. Mert ugyebár fogom az autót, elviszem a győri egy szem olyan szervizbe, ahol olyan átalakítás készülhet, amit elfogadnak. Olyan áron, és anyagokból, amiből emberünk gondolja, nincs választási lehetőségem. Mivel ugye az autósiskoláknak nincs speciális oktatóautójuk - miért is lenne, nem éri meg fenntartani, és szerencsére kevesen vagyunk...-, a saját kocsimban kell az "anyósülést" is bepedálozni, természetesen az én költségemen, és természetesen levizsgáztatni oktatóautónak. És természetesen ha sikerül a jogsi, kiszereltet, visszaminősít... Jah, szóval izgalmas lesz...

Szerencsére "saját" ismerős oktatóm lesz, türelmes, de egyben "vagány" srác, buszsofőr és oktató, remélem, el fog vállalni.

Picit félek. Vagyis nem, csak éppen baromira tapasztalatlan vagyok. Én nem az a srác vagyok, akivel apa már kiskorában elment vezetgetni.

De akarom a jogsit- szinte azt mondom, hogy mindennél jobban, de ez nem lenne teljesen igaz... :)

Több"célom" is van vele. Hosszú idő után újra tanulnék, hasznos dolgokat. Bizonyítani is szeretnék: magamnak is, és másoknak is, hogy képes vagyok rá- mert igen, vannak kétkedők is... És igen, minden mindennel összefügg: gondolom a lányoknál is jobban hangzana, - ha mondjuk megismernék valakit -, hogy van jogsim, mint hogy "Gyere baby, menjünk Pestre, MÁV-ra, Volánra 90%-os kedvezményem van!"... :)

Vasárnap Ausztriába megyünk, ahol speciális, mozgássérültek számára átalakított autók bemutatója lesz- a Lajtán túl valahogy rugalmasabban mennek a dolgok. Ha már ott vagyunk, kis nézelődés is lesz. Csak hát - rám jellemző módon - elfelejtettem tesómtól eurót venni/kérni, amikor itthon volt, így váltanom kellett...

Szokom az új menetrendet, bár nekem szimpatikus: egyik kedvenc pizzériámba is el tudok már jutni átszállás nélkül. Meg a DAC-pályára... Ahol nyártól - jó esetben - megye I-es meccsek lesznek, mert az NB2-es jog Sopronba vándorol...

Holnap talán megkapom a dedikált ETO-pólót, pénteken pedig Kata munkahelyváltását siratjuk/ünnepeljük.

Van itt esemény, kérem szépen... :)

Ez a hétvége sem teljesen úgy

sikerült, ahogy azt én előre elterveztem. Pénteken kimentem Écsre, szombaton jötem vissza. Egyrészt Andráshoz mentem be a kórházba, hogy elkérjem tőle a Fanni segítségével Deáki Dóri által a kézislányokkal aláíratott pólót, de András barátom sajnos otthon felejtette. Utána kijöttem ide a győri lakásba, mert Katával úgy volt megbeszélve, hogy buliba megyünk... Na, ő pedig lemondta a bulit. Így sütöttem egy adag popcornt, megittam az utolsó két sört a hűtőből, és megnéztem a német RTL-en az Amerikai pite 2. részét.

És kialudtam magam... :) Délelőtt az Árkádban voltam, itt a nyár, én meg nem találtam a fürdőgatyámat, így vettem egyet. Tesókám nem volt itthon, de ismeri az itt leírt nadrágvásárlási problematikámat. Ezért mondta, hogy kérjek meg valakit, hogy kísérjen el. Na hát izééé... Ha mondjuk farmerpróbáláskor megkérem mondjuk Dórit vagy Katát, hogy segítsenek megtámaszkodni, amíg felveszem, az oké... De egy fürdőgatya esetében ez kicsit neccesebb lett volna... Fiút meg azért nem hívtam el, a buzulásnak is megvan a határa... :D De komolyan: akkor is megbámulnak, ha egy korlát nélküli lépcsőn egy fiú segít le, mi lett volna, ha a próbafülkéből jövünk ki együtt... Tehát egyedül mentem. Szék nem volt a fülkében, de megoldottam, lett fürdőgatyám, jöhet a strandszezon... :) Utána a Segafredoban kávéztam egyet, kiolvastam a Nemzeti Sportot, és elindultam haza...

Itt aztán ért egy elég érdekes baleset. Útban a számítógép felé, az előtérben megbotlottam, és lefejeltem a fogast. Lett egy hatalmas púpom, vérzett is, így a biztonság kedvéért bementem a balesetire. Fertőtlenítették a sebet, és jöhettem is haza, de a 1,5 óra várakozás kikészített...

Még az ambuláns lapomra is azt írták, hogy "elmondása szerint otthon lefejelt egy fogast", Na, erre elmondhatjuk, hogy csak én vagyok képes... Vagy? Cáfoljatok meg: ért már benneteket ilyen hülye sérülés? :)

Végül- tőlem megszokott módon - pár "sportos" gondolat:

- Bajnok lett a Gyirmót az NB2-ben! ( a csapatkép elvileg idei, a klub honlapjáról származik, de a az edző már nem Hannich...) Szimpatikus csapat, örültem volna, ha feljutnak, meg ugye lett volna egy olcsó idegenbeli túránk... De a technikai vezető - a Széchenyi Egyetem végzős nemzetközi kapcsolatok-szakos hallgatója - késve/hiányosan adta be licenszkérelemhez szükséges dokumentációt. Így a tavalyi bronzérem után idén a feljutást bukta el a csapat a zöld asztal mellett... A klub tulajdonosa a hírek szerint akarta a feljutást, akár az UEFÁ-nál is fellebbez, de én azt mondom: jó lenne, ha az anyagiak, és a szakma mellett a "háttéremberek" is profik lennének. Az pedig egy vicc, hogy a Pápa másodszor jutott fel úgy, hogy nem lett bajnok az NB2-ben...

- ETO: Völgyi "Daniella" Dániel kölcsönadását kéri, mert Pintér már volt edzője a Vasasnál, de fél évig nem játszott. Most hollandiai szerződésben reménykedik... Völgyire mondják, hogy szereti a fiúkat, meg hogy füvezik. Ez mind-mind nem érdekel, de ha nem képes küzdeni a csapatba kerülésért, semmi keresnivalója a csapatban...

- Talmácsi bemutatkozott a MotoGP-ben. Lehet, hogy menedzserével együtt mégis jól jönnek ki a rizikózásból...? Majd kiderül, én szurkolok neki(k)!... :)

Hm... Régen írtatok kommentet... ;)

Van edzőnk! - meg persze másról is

Pintér Attilát nevezték ki a Győri ETO FC új vezetőedzőjének. Nyolc hónapja írom ezt a blogot, azóta ő már a harmadik tréner a csapatnál. Ez azért elég ijesztő szám. Nem tudom, mit gondoljak róla... A Sopronnal nyert kupát, máig emlékezetes meccsen 5-1-re verték a Fradit, az nagy bravúr volt. A Fradival szintén bajnok, és kupagyőztes lett, ebben még a fradisták véleménye is megoszlik, hogy ez mennyire az ő érdeme, és mennyire az elődjéé, Garami Józsefé. Pintér az FTC-től megnyert bajnoki cím után távozott, akkori hírek szerint többek között azért, mert finoman szólva nem irodalmi stílusban beszélt a játékosaival. Kemény edző, határozott ember. Tény, erre most szükség van Győrben. De hogy megtalálja-e a csapattal a közös hangot, sikeres lesz-e a csapat, azt majd az idő eldönti. Azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a labdarúgócsapatunk ugyanolyan sikeres lenne, mint a kézislányok. Igen, így kell hozzáállni, de csak duma legyen. A "focisták is BL-döntőt fognak játszani"-gondolat csak az irónia okán fogalmazódott meg gondolataimban... :)

Halottak szabadságon. Ez volt a címe Dávid Sándor könyvének, mely Magyarországon elsőként mutatta be a Formula-1 világát. A két szó jelzi: az autósport veszélyes üzem. A technika, a biztonság fejlődik, de egy súlyos baleset sajnos benne van a pakliban, ami akár halállal is végződhet. Így a véletlenek kegyetlen és szörnyű összejátszásaként az is megtörténhet, ami Tökölön: a gyorsulási verseny során a szervizútról kisodródó autó halálra gázolt egy nézőt. Szörnyű, de - sajnos - vele járhat. De az, hogy a pilóta meglép a helyszínről, nem kér bocsánatot az elhunyt családjától, a szervezők sem nyilatkoznak.... Az megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan...

A Forma-1-ről idén keveset írtam... Schumit nem szerettem, idegesített a dominanciája. Buttonnal semmi bajom - az első születésnapján születtem :) -, de győzelmi szériája teljes közönyt vált ki belőlem. Elkapcsolok a futamokról, és ehhez nem vagyok hozzászokva. Viszont Kubica idei első két pontja nagy örömmel tölt el. :)

A héten MSN-en beszélgettem Esztivel, egy volt munkatársammal, aki mostanság egy ír légitársaság "színeiben" röpköd Európa légterében. Mindig is kedveltem őt, és nagyon tisztelem azért, hogy így belevágott ebbe a kalandba: új környezet, teljesen új, és nem veszélytelen munka, sok-sok utazás szebbnél-szebb helyekre (melyekből persze csak a repülőtereket látja...). Szóval nem semmi. Hamarosan pár napra hazajön, remélem tudunk majd picit beszélgetni.

Katát kozmetikushoz kísértem. Mármint csak a bejáratig... :) De mivel én ajánlottam neki ezt az üzletet, megkért, hogy menjek el vele. Vagy egy órán át kezelgették, én az ajtóban zenét hallgatva vártam. Gyanta...Pfff... Kata megszenvedett a szépségért... :)

A pénteken küldött SMS-ről... Nincs harag, tehát nem bántottam meg az ifjú hölgyet. Többet sajnos - több okból sem - írhatok Vele kapcsolatban.

Legyen elég annyi, hogy már Dórival is beszélgettem róla, ami már azért jelent valamit...