Tegnapra ígértem egy bejegyzést, de egyrészt a hétfő délután kicsit zsúfoltra sikeredett, meg aztán a mai íráson volt egy kis "emésztgetnivaló"...
---
Szombat este nem néztem az X-faktort. Az idei széria valahogy teljesen kimaradt, egy-két emberkét tudtam, hogy kicsoda, de úgy igazából nem hozott lázba.
Vasárnap ugye Écsre mentem. Jól indult a reggel: a buszmegállóban egy amúgy kedves nénivel beszélgettem, mesélt az ő és férje betegségeiről, szegénységükről, meg hogy mindig csak a baj, meg a szomorúság. Hát, én is tudtam volna mesélni...
A vasútállomáson vettem Nemzeti Sportot, ahol egyébként összefutottam Gege barátommal is. Mondom, szeretem mostanában ezeket a váratlan találkákat, pénteken az eurós boltban is találkoztam kedves ismerőssel. Ott egyébként krémet vettem kiszáradt kezemre, ami attól kiragyásodott...:(
A vidéki várójában vártak tesómék. Gyorsan megnéztem a Sportban a lottószámokat, és kiderült, hogy Anyunak újfent kettese van.
"Öcsike, csak nyernénk azon a kurva lottón!"-szokta mondani volt. És a nyeremények jöttek is, kettesek, hármasok. Anyu negyven éve játszott ugyanazokkal a számokkal, most megyünk tovább.
Écsen tesómék rendbe tették a sírt, én most a rossz idő miatt nem mentem ki velük.
----
Hm... És az "öncenzúrázott rész". Apuval ketten maradtunk otthon. Azt mondhatom, a mi kapcsolatunk nem "rossz" volt, hanem inkább semmilyen. Hetente megkérdeztük egymástól, hogy mi újság, majd válaszoltunk, hogy semmi különös.
A kommunikációt redukálni kellett, mert abból tuti vita alakult ki, apám előszeretettel köt bele, forgatja ki az ember mondandóját.
Most ugye "egymásra vagyunk utalva." Magányos, gyászol. Én is. Amiben tudok, segítek, sőt, tesómékkal segítünk neki, de a "beszólások" maradtak.
Ha segítek valamiben, kiviszek valamit Győrből, amit kért, akkor azt tuti rosszul csinálom, vagy nem azt kérte...
Írhatnék ide példákat, de ezt - egyelőre? - kihagyom. Olyan családi "belügyek", vagy mik.
Nyitnánk. De az éremnek két oldala van.
Nem vagyok önző szemét köcsög. Tesóm sem az.
De idegroncsok sem szeretnénk lenni.
---
Ismerősöm elpöttyintette, hogy Anyu azt mondta neki, lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy én mozgássérült lettem. Banális, kegyetlen mondat. De elhiszem. Anyu sajnos sok mindent hajlamos volt a szívére venni.
Erről Vele is többször beszélgettünk.
Nem kell(ett volna), hogy lelkiismeret-furdalása legyen.
Azt szoktam mondani, hogy semmi nem történik véletlenül. Ha nem lettem volna mozgássérült, akkor mondjuk biztosan nem tanulok Mosonmagyaróváron, nem leszek "németes", bátyám valószínűleg nem lesz ápoló.
Sok fantasztikus embert nem ismerek meg, sok szép helyre nem jutok el.
Vagy máskor, máshogyan.
Citromot kaptam az élettől. De Anyu végig jött mellettem, és gyártotta hozzá a limonádékat.
Rengeteget tett azért, hogy ember legyen egy többé-kevésbé önálló élettel, nem mondott le rólam, mint tették páran egészen kis koromban...
---
Persze azért apuval is lehet beszélgetni, de a "kisördög" mindig bújkál...
Szomszéd Muci néni főzött nekünk nagyon finom spenótot, azt megettük, aztán jöttünk vissza Győrbe.
Itt először sütiztünk, majd az Árkádba mentünk.
A Media Marktban megnéztem a mosógépeket, meg egy mp3-lejátszót, de egyiket sem vettem- egyelőre.
Utána Segafreedo, majd Kasza Tibi-koncert. Utóbbira nagyrészt Edit sógornőm kedvéért mentünk, de tényleg jó poén volt.
Ja, és az Alexandra-könyvesboltban is voltunk. Úgy beszéltük meg, hogy egymásnak idén nem veszünk semmit karácsonyra, de apunak vettünk két könyvet. Magamnak meg egy újabb Sven Hassel-könyvet, gyűjteményem 14. darabját. A dán-német-spanyol háborús író első könyvét még Anyutól kaptam meg kb. 15 éve karácsonyra, és már a pénztárcámban hordom magammal a könyvek listáját, hogy mi van meg, és mi az, amit még be kell szerezni, el kell olvasni.
---
Este bátyámék hazadobtak, rendeltem egy kebapot, és megnéztem a Barca-Atletico-t, meg a kézi EB döntőjét. A bronzmeccsről sajnos lemaradtam, de örömmel láttam, hogy Szerbiát saját közönsége előtt legyőzve végül megszerezték lányaink a harmadik helyet.
---
Vis maior. Előre megjósolhatatlan, váratlan esemény. Tesómmal órákig gondolkodtunk ezen a szón vasárnap, majd két jogász ismerősöm is kapásból írta facebookon körülírásom alapján a megfejtést.
Hétfő reggel meg egyik kollégám kb. első mondatában benne volt ez a szó. Nem voltam ideges, áááá...:)
Háromig dolgoztam, aztán ezúttal az egyik mobilszolgáltatóhoz mentünk ügyintézni.
Nem egészen az lett, amit ígértek, de ugye muszáj volt díjcsomagot váltanom...
Este meg regisztráltam a gázszolgáltató oldalára, hogy majd onnan tudjak gázóra-állást diktálni.
---
Ma fél 5-ig dolgoztam, Gergő kolléga eldobott a 14-es busz megállójáig, aztán siettem haza, megírni az ígért posztot.
Fura: reggel nem csöngött az ébresztőóra, elfelejtettem beállítani, mégis felkeltem 5.10-kor.
Máskor szundikkal együtt akár 6-ig is elbambulok...:( :)
Este már csak fürdés, vacsi, olvasgatás, tévé.
A héten még talán találkozom egy kedves volt kolleginával, postára megyek, meg hasonlók.
Szombaton meg lehet, hogy kinézek a piacra, kísérő jelentkezését várom!;)
---
Ahogy vártam: Écsen nem lesz karácsonyfa. Kb. hétfőn megyek majd ki apuhoz, elég szomorú és bizarr hangulatú szentestére van kilátás.
Másnap meg sógornőm családjához vagyunk hivatalosak, aminek nagyon örülök, és jól esett, és köszönöm.:)
Két ünnep között meló, aztán 3-ától úgyszintén. Szilveszter még kérdéses...
---
Rájöttem, hogy egyedül érzem magam. Hiányzik egy lány az életemből. Egy társ...
De mivel nem vagyok egy "hódító" alkat, most meg aztán főleg, így egyelőre ez most "nem téma", ha lehet így fogalmazni....
---
Na, befejeztem, elnézést a kis kitérőért.
Remélem, az összes facebookos "kulcsszó" bekerült a bejegyzésbe!;)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
