Legelőször is ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni, aki bármilyen módon részvétet nyilvánított, együttérzését fejezte ki, segítségemre volt/van ezekben a nehéz napokban! Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm szépen!
Ódzkodtam attól, hogy az előző posztot megosszam a facebook üzenőfalán. Véletlenül sem szerettem volna bárkinél is "sebeket tépkedni", esetleg azt a látszatot kelteni, hogy sajnáltatnám magam. Örülök, hogy ez végül nem így jött le, köszönöm a rengeteg kedves együttérző üzenetet.
---
Annyi emberrel beszéltem az elmúlt hetekben, hogy sajnos már nem is tudom, ki használta a címben használt kifejezést. "Akkor most zajlik az újratervezés?"- kérdezte. És hát igen, ez egy nagyon találó kifejezés. Zajlik az újratervezés ezerrel. Minden nagyon új, szokatlan, és üres. Egyelőre.
---
Most egy ideig nem kell tartani attól, hogy túl sokat írnék sportról. Az utóbbi időben 2 ETO-meccs szinte teljesen kimaradt, tévében néztem őket, de nem nagyon járt ott az agyam.
Az MTK elleni győzelmünket két barátommal néztem a Laposon, az az este is inkább a beszélgetésről szólt.
A Forma-1 pedig a Vettel-dominancia okán kezd teljességgel érdektelenné válni számomra. Mondjuk Kimi győzelmének örültem, az élő közvetítést nem láttam, mert úton voltam, az ismétlésen pedig bealudtam.
Ma mindenesetre délután irány a Stadion, délután 2-kor ETO-Eger.
És hogy miért veszem megint ennyire előre a sportot? Bármennyit is morgolódott Anyu a sportrajongóságom miatt, nagyon sokat tett azért, hogy megfertőződjek.:) Négy éves koromban gombfocit kaptunk tőle, aztán foci VB-pólót 1986-ban (!), meg rengeteg sportújságot és könyvet...
Az Újpest-meccs után a Borvirágban ücsörögve még felhívott, és elmesélte, hogy látta a végét, és nagyon izgi volt... Még talán viccelődtünk is, hogy nem szívbetegeknek való...:( Ő ilyen volt, na...:)
---
Ez volt a második hét, hogy újra dolgoztam. Múlt héten nagyon örültem a szombati munkanapnak, az akkor nagyon kellett, hogy emberek között legyek, és eltereljem a gondolataimat.
Érdekes egyébként, hogy ha mostanában bárhová egyedül megyek, szinte mindig sodor egy ismerőst az utamba az élet, akivel lehet beszélgetni, és ez is nagyon sokat jelent.
Olyan is volt, hogy egyedül ültem be egy kávézóba - csak azért, mert pisilnem kellett, és gondoltam akkor már fogyasztok is valamit... -, és a pultoslánnyal kezdtünk el beszélgetni a nálam lévő Tvrtko-könyv apropóján...
---
Alapból nem vagyok egy puncimágnes alkat, egy nagy hódító, de ez az a dolog, ami jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekel...
Az egyébként más kérdés, hogy a rengeteg ügyintézés okán egy csomó ügyfélszolgálaton fordultam meg az utóbbi napokban, és nem egy helyen nagyon kedves hölgyeményekkel találkoztam. Más körülmények között talán viccelődni is lett volna kedvem...
Jó kis posztot tudnék írni a bürokráciával kapcsolatos tapasztalataimról, de tényleg annyi mindent intéztünk, hogy ezek megjegyzésére, lejegyzetelésére se időm, se energiám nem maradt.
Már jó párszor vesztettem el a fonalat, és találtam meg újra, annyi dokumentum halmozódott fel, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni...
Egyébként már akciótervet dolgoztam ki a jövő heti ügyintézésre, elég zsúfolt délutánok lesznek.
A legrosszabb az, hogy olyan területen is intéznivaló van, amiről azt hittem, hogy teljesen rendben van. És mégsem. És az illetékesek nem tudnak segíteni. És nem rajtunk múlott. És nem mi rontottunk, de az utánajárás ránk marad.
Jaj, de utálom én a bürokráciát...
Hétfőn egyébként egy nagyon kedves volt kolleginával találkozom, tehát azt az egy délután "nem adom". Ennyi bele kell, hogy férjen...
---
Ez egy kellőképpen összeszedetlen poszt lett, bocsássatok meg érte!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése