2016. június 28., kedd

Hősök tere és hagymás bab

Szombat. A bejegyzés megírása után semmi de semmi értelmeset nem csináltam. Kaja, olvasás, tévé, net. Aztán hívott egy vevőjelölt, hogy megnézné a garázst. Én meg hívtam sógornőmet, hogy megadom neki a számát, tudja vele folytatni az egyezkedést. Edit pedig mondta, hogy be is jön, ha gondolom. Bejött, de megkértem, hozza Markot is. Így aztán jött a kisfiú, és a nagymama is. Úgyhogy tárgyalás, Markkal bohóckodás volt a program. 
Aztán vacsi, meccs, meg kádbandöglés. 
---
Vasárnap. Khm... Életem talán legmorbidabb álmán vagyok túl. Az álom bőven megérdemelte volna a 18-as karikát, de jellegéből adódóan nem fejthetem ki bővebben. És csak néző voltam...XD
Sportért lusta voltam elbattyogni. De rendeltem kaját, sőt mostam-teregettem is. Aztán csendespihenő. 
Este pedig meccs. Belgium-Magyarország EB-nyolcaddöntő. A végeredmény 4-0, ami így leírva talán durván hangzik, de ez van... Szerintem abszolút nem vallottunk szégyent, szépen játszottak a srácok. 2-0 után is mentek bátran előre, ennek is eredménye a két további bekapott gól, de szerintem a különbség ezesetben majdhogynem tökmindegy. 
A meccset itthon néztem. Sörmentesre terveztem az estét. Aztán eszembe jutott, hogy elfogyasztom a kolleginától Erdélyből kapott sört, aztán leöblítettem a tesómtól Ausztriából kapott sörrel. Multikulti.:)
*
Meccs közben megszállt az ihlet, és elkezdtem jegyzetelni. Az írás a facebookon nyilvános, egy csoportban is megosztottam, sokan megdicsérték, megosztották. Nem tudok mit hozzátenni, ez az összegzésem a magyar válogatott EB-szerepléséről, ide is bemásolom változtatás nélkül:

Kedves MAGYAR LABDARÚGÓK!
A hála és köszönet hangján szólok hozzátok. Köszönöm Nektek, hogy
-44 év után ott voltatok, és végre nem az volt a kérdés, hogy az angoloknak, olaszoknak, vagy spanyoloknak szurkolok-e.
- elhittétek magatokról, hogy jók vagytok, és jók tudtatok lenni.
- nem volt ciki „magyarfoci”-szurkolónak lenni, és ugyanúgy lelkesedhettünk, mint jégkorongozóink, kézilabdázóink, úszóink, vagy épp kajakosaink teljesítményét látva.
- srácainkkal elhitettétek, hogy Messi, CR7, vagy Schweinsteiger mellett Ti is lehettek példaképek.
- a károgókkal szemben a 12 nap alatt elég volt egy elnéző mosoly. Mindenki tudja, hogy a stadionok helyett kórházak is épülhetnének, de Ti azt tettétek, ami a dolgotok: gólokat lőttetek, csúsztatok-másztatok!
- a magyar futballt visszahelyeztétek a futball világtérképére, hiszen a múlt, a két VB-ezüst, a három olimpiai aranyérem kötelez.
-  politikai, gazdasági és egyéb más okokból megosztott, ezer sebből vérző kis hazánknak okot adtatok a közös örömre, büszkeségre, ahol lenghetett a piros-fehér-zöld-lobogó,  és büszkén zenghetett Himnuszunk.
- magyarázhattam egy tippmix-szelvény kitöltéséről, a szürke nadrág rejtélyéről, hogy rengetegen kérdeztek az esélyekről, és volt aki miattam, azaz miattatok talán a focit is megszerette.
Ez az éjjel talán véget ért, de a 4-0-s vereség ellenére csodaszépet varázsoltatok, és hiszem, hogy ez a régóta várt utazás eleje, és még sok közös örömben lesz részünk!

SZÉP VOLT, FIÚK! RIA-RIA HUNGÁRIA! 
*
Meccs után még tévéztem, messengereztem. Elég későn feküdtem le, aztán picivel később fel is keltem, mert megéheztem. És ha már így alakult, vacsoráztam. 
Az ébresztőt azért beállítottam 3.45-re. 
---
Hétfő. Fél 6 körül ébredtem. Kávéztam, váltottam pár szót lakótársammal, aztán kis további éledezés után elindultam melóba. Bementem a szökőkúthoz, mert miért ne...
Aztán a Városházánál vártam a buszomat. Ücsörögtem egy padon, és megjelent a barátnőm. Majdnem a lábamra tette le a táskáját, és valamit veszettül keresett benne. Teveszőr pólója elég sokmindent látni engedett. Viszonylag hamar kapcsoltam, hogy nincs barátnőm, így ő sem az. Alapvetően szokott zavarni, ha belemásznak az aurámba. Ő nem zavart. Hosszú barna haj, szolibarna bőr, piercing az arcán, avagy a szája szegletében, nem tudom azt hogy nevezik, mindenesetre nagyon baba volt. Felhúzta a pólóját, és a hasát simogatta...:D Majdnem küldtem neki egy bátortalan mosolyt, de visszaszívtam/visszahívtam, és majdnem röhögtem magamon. A kezem meg majdhogynem belelógott a bilibe... 
Még egy busz, aztán oda is értem munkahelyem utcájához. Egy kollégám-cimborám ugyanakkor ért oda, és bevitt melóba. 
Ahol kezdésként találkoztam több, korábban már említett szintekkel felettem lévő csajjal. Szóval a kedvem és a lelkiállapotom kellemesen megalapozódott. Ezt a nők-témát nekem tényleg végérvényesen hanyagolnom kéne... 
Már nem is számolom hányadik "újrakezdés" volt az utóbbi hetekben. Feldolgoztam a maileket, elkaptam a fonalat... Lekéstem volna az ebédrendelést, de szerencsére bevártak. Ezúton is köszönet érte.:)
Négyig meló, az oktatást kihagytam. Hazaérve aludtam egy órácskát, majd néztem a válogatott játékosok Hősök terén rendezett fogadását. Egy élmény volt, bele sem merek gondolni, milyen lett volna a helyszínen átélni. 
A vacsora sajtos-tejfölös melegszenya volt, aztán Kék fény. Az EB már annyira nem köt le... De azért az eredményket megnéztem.
Lionel Messi a Copa America után lemondta a válogatottságot. Valamennyire megértem, hatalmas rajta a teher, mindenki tőle várja a csodát, a családját fenyegetik... 
Az ETO pedig bejelentett egy pár igazolást. NB1-es és NB2-es múlttal bíró játékosok, nem rossz névsor. Az viszont nem jó, hogy több sajátnevelesű tehetségünk pedig távozott. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Várom, b@ssza ki...
---
Ma. Szomorú hírre ébredtem, megtudtam, hogy meghalt Bud Spencer. Felejthetetlen, megunhatatlan filmek, életreszóló mondatok, gyerekkorunk egy darabka... Nyugodj Békében, Piedone!
Ez a hír sajnos igaz, az pedig sajnos nem, hogy Belgiumot kizárták a foci EB-ről, és minket hívtak vissza a helyükre... Páran azért bedőltek a TrollFoci álhírének. 
Ma is átfutottam facebook-emlékeimet. Mindig posztolok valami nőkkel kapcsolatosat... Nyáron ezek szerint meghibbanok... 
Egyébként nyugis nap volt, és végre talán bátortalanul leírhatom, hogy térdem a javulás útjára lépett. Bár kínoztam rendesen. Lépcsőn egy kézzel kapaszkodás, guggolás erőltetése... Aztán úgy néz ki alakul...:)
Hazatérve kávé, tesóval telefon, aztán blog. Mindjárt fürdés, kaja, aztán döglés. Este meg jönnek tesómék, meg a vevőjelölt. 
A héten már talán lesz német, szombaton meg piac - sült kolbááász!:)-, meg Győrkőc. A többi meg majd alakul. 
De úgyis elmesélem majd. 
Mára viszont ennyi voltam. 
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: