A holnapi, Portugália elleni meccs eredményétől függetlenül a 2016-os labdarúgó Európa Bajnokság legjobb 16 csapata közé jutott a magyar labdarúgó válogatott, miután Németország csapata megtette azt a szívességet, hogy győzött Észak-Írország csapata ellen. Annyira jó ezt leírni, hogy gyorsan elkezdtem egy bejegyzést. Persze van más mesélnivalóm is.:)
*
Vasárnap a bejegyzés megírása után tévé, net... Meg kaját rendeltem.Nem tudtam eldönteni, hogy kebapot vagy dürümöt egyek-e, aztán mindkettő lett belőle. Mondjuk hazudnék, ha azt írnám, hogy mindent meg bírtam enni.
---
Hétfő. Szarul aludtam, könnyen keltem. Túl könnyen. Pakolásztam, összeszedtem magam, meg ugye kávéztam. A buszozástól kicsit tartottam, de meglepően sima ügy volt.
A nap viszonylag nyugisan telt, bár ugye megint az emailfeldolgozás volt soron, meg volt SOS-meló is, amiről aztán kiderült, hogy annyira nem is lett volna feltétlenül SOS, persze nem volt probléma, hogy időben elkészültem vele.
Négyig melóztam, egy kolléganőm hozott haza, köszönet érte, még nem nagyon mertem volna sétálni, meg buszozni.
Kávéztam, zenét hallgattam... A garázsra volt egy újabb jelentkező, aki mára ígérkezett. Harcsi barátommal pedig jó sokat beszéltünk telefonon, rögtönzött egy kis EB-élménybeszámolót. Volt mit mesélnie, szentigaz.:)
Ja, és hazahoztam a csütörtökről megmaradt spenótot, de nem mertem megenni: az álmoskönyvek szerint nem jó, ha egy fájós térdű fogyatékosnak hasmenése van. Nem mertem bevállalni, pedig nagyon szeretem.:)
Este a szokásos, fürdés, vacsi, tévé...
Ez a kép meg egyszerűen pazar.. Úgy voltam öltözve, mint egy márkafüggő. Pedig nem vagyok az, tényleg.:)
*
A keddi nap leírása előtt egy kis kitérő. Meséltem már, hányszor volt aktív a védőangyalom, és tette a dolgát, hogy életemet megóvja. De azon gondolkodtam a napokban, hogy valahogy ha igazán jó dolog történik velem, akkor majdnem mindig kerül valami "csavar" a történetbe.
Ott van a lány, aki elkísért kabátot venni, én meg jól elhagytam a táskámat, hogy a találka véletlenül se legyen felhőtlen. Vagy amikor jött tesóm napok/hetek óta várt telefonja, hogy megszületett Mark, én meg közben full ideg vagyok, mert épp egy kollegina előtt égetem be magam a bénázásommal... Vagy most, az osztrák meccs.... Minden klappol, szuper nap, erre basszus, akkorát esek, mint az ólajtó, és... És a f@sz kivan...
*
Kedd. Megint szarul aludtam, képtelen vagyok hason feküdni, annyira fáj a térdem. A busz szokás szerint viszonylag messze állt meg a padkától, azt hittem, leesek. A gyár felé bandukolva ugyancsak gyengének éreztem magam.
Aztán... Aztán beindult a nap... Sokan megkérdezték, hogy vagyok, mi van a térdemmel, mi van a könyökömmel. Egy munkatársnő olyan hatással volt rám, hogy ezt messengeren meg "kellett" köszönnöm neki.
Egy kolléga megígérte, hogy vesz nekem a szokásos fülhallgatóból, mert ami van, azt nagyon gyenge, és elteszem vésztartaléknak.
Erzsivel megbeszéltük, hogy a mai németet halasztjuk, mert rohadtul fáj(t) a térdem, meg aztán a garázsra is ígérkezett jelentkező.
Aztán történt egy egészen misztikus dolog. Épp vonszoltam le magam a lépcsőn, és eszembe jutott, hogy csak az a lány meg ne lásson, akit, vagyis a hiányát majd' minden bejegyzésben megemlítek valamilyen formában... Ahogy az ilyenkor lenni szokott, meglátott, és vissza is lépett köszönni... Bement a mosdóba, én mentem ki rágyújtani... És azon kaptam magam, hogy.... Nem fáj a térdem... Jó, ez baromság, fájni fáj, meg húzódik, de mintha "bekattant" volna valami, és már nem vonszolom magam úgy.... Vagyis nem vagyok sántább, mint az esés előtt... Jó ez elmesélve hülyeség, meg jaj ne gondoljam, hogy a lány volt rám ilyen hatással... Abban az előnyös helyzetben vagyok, hogy ha csak képzelődök, akkor is jó, mert jobban esik a séta, mint reggel.
Később meg takinéni jelzett egy pacsi kíséretében, hogy a lányának ötös lett a vizsgája, jól sikerült a konzultációnk, sőt német nyelvű újságért is nyaggatja az anyukáját. Ahogy kértem.:)
Hm... Szóval na.... A nagy örömökbe csúsznak kisebb-nagyobb bibik, azért kis "örömöcskék" jönnek dögivel, csak észre kell venni őket.:)
A nap végén elbúcsúztunk egy kolleginától. Aztán kollégám hazahozott.
Pihengettem, zenét hallgattam, garázs-vevővevőjelöltet vártam. Aki persze nem jött. Mert ilyenek a garázs-vevőjelöltek...XD
Na meg ugye meccset néztem, de ezt már fentebb leírtam.:)
Hm... Nem gondoltam volna, hogy valaha feltöltök a blogra egy videót, ami egy iskolai évzárón készült. Ezt is megértük... És nem csak azért, mert a Fekete mellett a szombathelyi Bolyaiban voltam gyakszin... Nézd csak meg, érdemes...:)
Ma már nyilván nem csinálok semmit. Holnap meló, meg német, meg vagy Dreherben meccs, vagy itthon meccs. És mi tartalékolhatunk, nem a portugálok, na ez a nem semmi..:) Egy facebookos "mozgalom" szerint holnap Király Gabi után szabadon szürke mackóalsóban kell(ene) megmutatnunk a válogatott iránti szimpátiánkat. Szerintem az nekem kimarad, a kapusmezen még gondolkodom.:) Csajokon meg imádon a szürke-rózsaszín cicanacit.:)
EB-nyolcaddöntő még nem tudom melyik nap, és nem tudom, ki ellen.
A héten számításaim szerint még legalább két poszt lesz. És a vasárnap estit eddig 158-an olvastátok el!:)
De mára ennyi voltam!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
HAJRÁ, MAGYAROK!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése