Kedd. A bejegyzés megírása után semmi extra nem történt. Döglés, net, tévé, ilyesmik...
---
Szerda. Hamar kiderült, hogy ama bizonyos kását nem eszik olyan forrón, nem javult meg a lábam. Konkrétan fel kellett kelnem jegelni...
Kedves kollégám meghozta a fülest, így újra dübörög a basszus a fülemben.:)
Melóban volt egy kisebb lelkiélet, amúgy sima nap volt. A végén kollegináknak gyorstalpalót tartottam tippmixből. Beszarás: gyorstalpalót, én. Vágod?;) Az mondjuk fura, hogy a hendikepes fogadást még nem sikerült megfelelően elmagyaráznom. Bonyolultabb, mint a les. Pedig nem.:)
Meló után német. Ez megint inkább konzultáció volt, mint nyelvóra. Jó volt.
Aztán Balu barátom eldobott a Dreherbe. Elsőnek értem oda a társaságunkból. Virtuális élettársamnak kvázi "szerelmet vallottam", hülyén hangzik, de délelőtt megakadt rajta a szemem. Stílusos, szép lány, amit persze eddig is tudtam. Ja, és kb. a második korty sör után írtam neki- a félreértések elkerülése végett....:)
Magyarország-Portugália 3-3. Amikor a jelzők elfogynak. Csodameccset játszott a csapat, és már nem az elsőt ezen az EB-n. Kishazánk három labdarúgó olimpiai bajnoki aranyérmével világelső, van két VB-ezüstünk, nem véletlenül írta több külföldi újság is, hogy a legnagyobb visszatérők vagyunk. A dolgokat és magunkat helyén kezelve, van benne némi igazság. Mindamellett csipkedtük magunkat rendesen, hogy ez a valóság-e... Ja, és CSOPORTGYŐZTESEK VAGYUNK!:)
Sokan értetlenkednek, hogy hogyan lett a szurkolók slágere a Soho Party-féle Az éjjel soha nem érhet véget. Hááát, az utazás, ami elindult, hosszabb lesz, mint terveztük. És nekem még eszembe jut a Holigans-féle Halálos csók is: "mert mindig így képzeltem el..." Csoda ez az egész...:)
A biztonság kedvéért taxival jöttem haza. A lábam elmondhatatlanul fájt, fogalmam nincs, hogyan értem fel a lakásba, a kerítésnél ücsörögtem egy darabig.
Levezető sört nem ittam. Tényleg.
*
Van itt valami, amiről mindenképpen írnom kell. Igen, Cristiano Ronaldo ekézése. Ezt a képet gyakran látom Forma-1-es portálokon, amint CR7 fotóját egy összetört F1-es autó mellé teszik. Igen ám, de a fotó nem egy sérülés után készült. A képen Cristiano Ronaldo 19 éves, és a hazai pályán Görögország ellen elbukott EB-döntőt siratja. Ő sem gép, nem gond, hogy érzelmeket mutat. De nem gondolom, hogy 31 évesen, többszörös aranylabdásként egy Magyarország elleni EB-csoportmeccsen hisztiznie kellene. Úgy gondolom, a jó ízlés határain belül egy kis oltogtás belefér. CR7 tudását elismerem. Emberi kvalitásait is becsülöm, de itt és most konkréten irreleváns, hogy mikor, kinek mennyit adományozott. Mert példaképnek lenni felelősség. Szerintem.
Talán ide írhatom Nagy Ádám, a Ferencváros ifjú tehetségének esetét. Sokan leszedték róla a keresztvizet, hogy csendre merte inteni Sabitzert az osztrákok elleni meccsen. Tiszteljük az ellent, meg hasonlók. Szerintem meg le a kalappal, hogy mert tökös legény lenni.
---
Csütörtök. Amikor szabin szerettem volna lenni, táppénzen voltam. Amikor dolgozni szerettem volna lenni, szabin voltam. Így most két nap szabit kivettem, hogy meg legyen az 1 hét szabi összesen. Még egyet majd valamikor augusztusban tervezek.
Délelőtt bementem boltba. Feltankoltam TopJoy-ból, most nagyon rá vagyok kattanva. Szeletelt kenyeret meg nem kaptam, ami nagyon gáz, mert nem tudok kenyeret szelni. De Peti segítségével megoldottam.:) Sportot se kaptam, így el kellett vonszolni magam a vasútállomásra. Nem sokon múlott, hogy ne essek le a lépcsőn...
Hazatérve semmi extra, pihengettem, kajáltam, olvastam.
Este megírtam Dóri szülinapi köszöntőjét. Tényleg sokat jelent nekem ez a lány, vele kapcsolatban tényleg nem túlzás, hogy nélküle nem az lennék, aki.
Kishíján kiléptem a "közírók" világába. Nyílt levelet készültem írni ama bizonyos ügyvéd úrnak. Már a megszólításnál gondjaim akadtak volna, mert kedvesnek nem kedves, tisztelni meg nem tudom. Amúgy a legfrissebb posztjait olvasva tényleg amondó vagyok, hogy elgurult a gyógyszere, menthetetelneól kezeltetnie kellene magát. A saját érdekében. Mintegy tanulságként azért itt is megörökítem Vujity Tvrtko idevágó sorait, ami az én irományomat okafogyottá tette:
"Napok óta olvasom a sajtóban és nyilvános helyeken egy külföldre
menekült "közszereplő" ügyvéd sorait, aki a meccseken keresztül gyalázza
a politikai hatalmat, a szurkolókat, a válogatottat, s rajta keresztül
rengeteg magyar embert. Ír fasisztákról, karlendítésről, "szánalmas
zugfirkászokról", "primitív focimegszállottról", gyakorlatilag
nemzetiségi, faji kérdéssé téve az egészet. A nevét nem írom le, eddig
is túl sokat írtak róla. Az összeesküvés-elméletekkel nem tudok mit
kezdeni, fiaim, benne az ötévessel nem azért ugráltak örömükben, mert
azt mérlegelték, hogy megerősödik-e a kormány minden egyes rúgott
góltól, hanem azért, mert örültek annak, hogy ezek a magyar
fiatalemberek sikeresek s büszkeséget okoztak nekünk. "
Ennyi.
Este még rögtönöztem egy kádbandöglős szeánszot, kiolvastam a Magyar Nemzetet. A Nemzeti Sportot nem akartam eláztatni, mert az ugye megy az archivumba.:)
---
Péntek. Nagy-Britanniában népszavazást tartottak. A brexit hívei győzedelmeskedtek, azaz az ország kilépne az EU-ból. Bonyolítja a helyzetet, hogy a skótok, az írek maradnának az Únióban, így viszont kilépnének az Unióból. Ennél is bizarrabb felvetés, hogy esetleg London is kiválna Nagy-Britanniából. Durva szituáció, várom a fejleményeket.
A délelőtt pihenéssel telt, tartott a kegyelmi állapot. Őszintén szólva az EB előtt annyi volt az elvárásom -ahogy itt is többször leírtam-, hogy hozzák ki magukból a srácok a maximumot, emelt fővel mehessek be a munkahelyemre. Ezt sikerült messze túlteljesíteni, példátlan ez a nemzeti eufória és lelkesedés. Erről majd mindjárt írok még valamit!
Főnököm elhozta a csütörtöki meg pénteki ebédemet. Mondtam neki, hogy vasárnap itthon nézem a meccset, és üdítőzök. Mondta, hogy akkor jó hülye vagyok...:) Szóval majd meglátjuk!:)
Közben írt Roxi is, hogy 6 körül találkozzunk a városban.
Szóval kajáltam, emésztettem, és elindultam a 14-esre.
A buszon ezt a dalocskát hallgattam. Kolléganőm küldte át. Persze már ismertem, de nem igazán fogott meg. Inkább amolyan szurkolói dal-paródiának, aranyos kis giccsnek tartottam. Aztán meghallgattam párszor, és rádöbbentem, mennyire benne van az, amin mi szurkolók és a válogatott keresztülment. És a slusszpoén: amikor 3:06-nál elkezdődnek a meccsközvetítések bejátszásai, ugyanúgy b@szkodtam a levegőbe, mintha először hallottam volna. Nem néztek az utasok komplett hülyének...XD Ez a tipikus bénakártya-effektus, amikor szoktam mondani, meg tudom magyarázni azzal, hogy fogyatékos vagyok.
Roxinál előbb értem a megállóba. Amikor leszállt a buszáról, az a kép tárult elé, hogy okostelefonomat papíralátétnek használva írom a blogos feljegyzéseimet. Hehe...:D
No... A lányról már meséltem. Őt is a mórás projekt keretében ismertem meg, és először valamiért nem volt szimpi. Aztán láttam a face-megosztásait, kommentjeit, és megváltozott a véleményem. Fogalmam sincs, minek az apropóján, de aztán beszélgetni is elkezdtünk. Most meg tőle rendeltem avont, de szerintem a tali attól függetlenül is érett már.:)
A Pállfy teraszára ültünk ki, és nem, nem sört ittam.:) Gyorsan eltelt az idő, szerintem még órákig tudtunk volna beszélgetni. Elég határozott leányzó, de nincs ezzel semmi gond. Mondjuk néha olyan érzésem volt, mintha én lennék a fiatalabb...:D
A közös képünk is érdekes körülmények között készült, én csináltam az ő telefonjával, aztán átküldte messengeren. Én meg voltam ijedve, hogy ki fog csúszni a kezemből a telefon, ő meg mondta, hogy "Nyugi van!". Ez valahogy megmaradt bennem...:) A kép alatti kommenteknél kicsit cenzúráznom kellett, kedves cimborám kissé tapintatlan kommentjei okán, de tisztáztuk a szitut. Azon attól függetlenül nem kaptam szikrát, hogy három mozgássérült ismerősöm látott engem messziről bandukolni, és megállapították, hogy kevésbé csámpázok, mint szoktam. Lehet, hogy a bal térdemet is le kéne zúznom? XD Amúgy soha de soha nem gondoltam arra, hogy más sérült emberek állapotát bármilyen formában is minősítsem. Sőőt volt, hogy kollégáim egy csaj járását elemezték, amit magassarkúban ad elő, és nem tartottam ildomosnak az állásfoglalást, az én járásom amúgy is überelhetetlen... Na de mindegy, nem vagyunk egyformák!:)
Fura, de... De írt privát üzenetet egy állandó olvasóm, volt tanárnőm, hogy látott minket, elmentünk mellette. Nem akart megszólítani, nem akart zavarni. Írtam neki, hogy nem zavart volna, amúgy sem "úgy" találkoztunk, már csak azért sem, mert a lány 16 éves. És erre azt válaszolta, hogy az mindegy, jó volt, hogy vidámnak látott egy lány oldalán. Hm, azért ez nagyon jól esett....:) Majd egyszer összegyűjtöm, mennyit kellett már nők miatt magyarázkodnom, néha már olyan érzésem van, hogy szegény Anyám is csak sajnálatból szeretett... Na a lényeg, pozitívak vagyunk, az este jól telt, és minden happy!:) Folyt. köv., valahol, valamikor.:)
Amikor elbúcsúztunk, még egy kicsit ücsörögtem a Baross úton, aztán hazajöttem. Döglés volt, messenger, meg Youtube-on néztem mindenféle okosságokat. Meg megbontottam egy sört. Na jó, egy citromos nápolyit.:)
---
Szombat. Viszonylag hamar felébredtem, kicsit rendezkedtem a konyhában, lepakoltam a ruhaszárítót, összeszedtem a szennyest, az újságokat, aztán bementem a városba. Elfelejtettem magammal vinni cigit, így dohányboltban indítottam. Aztán tippmix, lottó, meg Reál. Megint vettem két üveg TopJoyt, lassan függő leszek...:) A Honvéd ligetben megittam az egyiket.
Aztán hazajöttem, bár a 14-es elég nehezen indult el, valami lovas felvonulás volt. A népek meg hisztiztek, hogy meleg van. Aztán persze felszálltak egy babakocsival, és rám szóltak, hogy menjek arrébb, de helyem nem volt.
Lehet, el kellett volna esnem. Minden lépés baromira fáj, ha még egyszer ráesek, jobb lesz, ha elásnak. De legalább kevésbé fogok csámpázni. Na mindegy, megoldottam.:)
Mindjárt ebéd, meg meccsek, meg szerintem kádban döglés.
Mosás majd holnap, meg lemegyek Sportért.
A meccsnézés időközben annyiban módosult, hogy nem kizárt, hogy a Dreherben kötünk ki. Sőőőt, elég sanszos. Ja, írtam már? Belgiummal játszunk EB-nyolcaddöntőt. Hihetetlen, még mindig...:)
Na de mára ennyi voltam!
*
Most nézem, 2013 májusa óta nem volt egy hónapban kétszámjegyű bejegyzés! Az olvasottság pedig "az egekben"! Köszi a segítséget, a biztatást, a megosztást, és az olvasást! Meg a figyelmet!;)
*
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
HAJRÁ, MAGYAROK!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése