2016. június 19., vasárnap

Siker. Élmény. Büszkeség.

Péntek. Őszintén szólva csak az imént írtam meg a szokásos puskacetlit, így egy kicsit összecsúszhattak a napok, de azért megpróbálok valósághű lenni. A bejegyzés megírása után virtuális élettársammal, és egy másik kolleginával irkáltam. Ő az, akivel cimborám szerint kurva jó párt alkotnánk.:) A két leányzó melóban megemlegette hiányomat. Hát nem aranyosak?:) Ha már jelzést kaptam róla, hogy egy ismerősöm milyen tetkót tervez, kaptam bejelentkező fotót a megvalósításról is. Nem semmi.:$ 
Este cseh-horvát meccset néztem, döntetlen lett, a horvátok balhéja meg ahogy várható volt, tudatos provokációnak volt minősíthető.
Tesóm meg ezt a képet küldte. Az egyik osztrák lap az Ausztria-Portugália meccs előtt leigazolta a luzitánokhoz a mi Kleinheisler Lacinkat.:) Az ő neve egyébként nagy rejtély, mármint a tévében eddig németesen z-vel ejtették, most meg hirtelen s lett belőle. Fura. 
---
Szombat. Kávé, punnyadás. Aztán bementem a városba. Mérföldkő volt, először teszteltem a lábamat hosszabb távon. A buszon találkoztam egy kolleginával, mesélte, hogy volt aki tőlem is kérdezte, hogy dolgozom-e. Tényleg aranyosak.:) Alapból meg kell fontolnom minden egyes mozdulatomat, most ez hatványozottan igaz. A padkák nagyok, a zebrák hosszúak. Meg a combok is hosszúak. Csak máshogy... Függőlegesen. Hehe.:) No... Bolt: direkt kevés dolgot vettem, hogy elférjek hátizsákban, a szatyor jelen állapotomban rizikófaktor lett volna. Aztán lottózó. Elég sok pénzt tettem fel tippmixen, persze sajnos mind elbuktam... A lottószámokat meg még nem néztem. Hazafelé tartva a Honvéd ligetben bontottam egy sört. Nem is. TopJoyt. És finom volt. Bár a nyitófület sikerült letörnöm, egy kulcs segítségével kibontottam az üveget. Elég nehezen indultam el a buszra. Mert a combok hosszúak.:$ A buszon ezúttal egy Győr Pluszos ismerőssel találkoztam. 
Hazatérve megettem az Andrástól kapott ebédet, aztán pihentem, olvastam. Jaj, ez a szombati Magyar Nemzet fantasztikus találmány.:) 
Az F1 időmérőt nem néztem túl lelkesen, de azért ment a tévé. 
A meccset baromira vártam, talán még nem is vártam meccset ennyire. Futball láz van, kérem szépen.:) 
Hm... Magyarország-Izland. Emlékszem, 1992-ben mekkora szégyenként éltem meg, hogy a Jenei Imre vezette válogatott a Népstadionban kikapott tőlük. 
Arra is emlékszem, amikor 2004-ban Matthäus-szal megvertük őket. Kórházban voltam. A szünetben elmentem pisilni (meg rágyújtani), a formástestrű szőke ápolónő meg utánam jött, letérdelt, letolta a gatyámat, és... adott egy injekciót a faromba...XD
No... Szégyen és gyalázat, de a Himnusz elejét lekéste az M4... De jó volt látni a játékosokat és a szurkolóinkat. 1-1 lett a vége, az izlandiak sokáig vezettek egy igazából még csak véleményesnek se nagyon nevezhető jogtalan 11-essel. Aztán a végén végre nekünk is volt egy kis szerencsénk, egykapuztunk, és egy öngóllal bár, de csak sikerült egyenlíteni.:) Jaj... Előtte a frissen beállt Szalainak volt egy olyan beadása Dzsudzsinak, hogy az agyam eldobtam. Az egyenlítés pillanata...
Basszus, a közeli lakásokból hallottam a gólörömöt. Ezt illusztrálandó kimentem a gangra fotózni, és még nem túl kedves szomszédasszonyom is mondta, hogy sikerüljön ám a fotó, meg kérdezett a meccsről, meg ilyenek...:)
Meccs után beszéltem tesómékkal, pici Mark is mondta a magáét lelkesen.:)
Aztán sör, cigi, mp3, messenger, vacsi, meg alvás.:)
---
Ma elég későn, 10 után keltem. Apám 11 után telefonált, mondta, hogy a 11-es jogos volt, és szart sem ér a csapat, hülye bálnavadászok ellen öngóllal mentettünk pontot. Apám ha netezne, törzskommentelő lehetne a hvg oldalán...XD
Amúgy meg döbbenet... Nézegettem a facebook üzenőfalat, és... Csupa öröm, büszkeség, vidámság, mindezt a magyar labdarúgó válogatottnak köszönhetően. Jaj, mennyire látszik, hogy mi magyarok mennyire ki vagyunk éhezve a sikerekre. És most ezekre a srácokra méltán lehetünk büszkék! Két kör után csoportelsők vagyunk. Olvastam, hogy erre csak a legoptimistábbak számítottak. Akkor én a legoptimistább vagyok, mert két meccsből 4 pontot vártam, mondjuk fordított elosztásban...
A számolgatásokból nem szoktunk jól kijönni, de 9 eshetőség van, abból 8 alapján továbbjutunk a legjobb 16 közé. Elképesztő...:)
A szurkolóink pedig fergetegesek. Mindig, mindenhol fergetegesek a magyar szurkolók, de ezek a stadionképek, vonulások... Libabőr... Jójó, ez kicsiben megvan a kivetítők előtt, és a gangon is.:) Olvasom, hogy hat magyart vettek őrizetbe, meg ilyen eljárás, meg olyan eljárás... Csak a stadionban 21.000 magyar volt! Elképesztő...:)
Na... Természetesen voltam újságért a kúton. Nincs messze, de van zebra, padka, fű, szar járda, és elég jól bírta a lábam. Volt egy srác, aki azért vett Sportot, mert én is. Mármint akkor kapott észbe, hogy ez nem rossz ötlet. Egyébként elrakom őket emlékbe most.:)
Az ebéd melegszenya volt, az F1-et átaludtam. Most meg mosok is szokás szerint, bár a gép elég fura hangokat ad...:O
Vacsira lehet rendelek kebapot. Mert megérdemlem...:)
Jövő hét? Holnap meló, elvileg indul valami tanfolyam is. Kedd-szerda német. Szerdán meccs, Magyarország-Portugália. Hívtak Dreherbe, hívtak Tétre, de lehet itthon nézem, a lábamnak muszáj rendbe jönnie.
Meg egy-két tali is van képben...:)
*
Egy kis szolgálati közlemény: tényleg bocsi, hogy ilyen sportos, sőt focis poszok vannak mostanában, dehát tényleg "rendkívüli állapotok" uralkodnak.:) Az egyes bejegyzések olvasottsága 150 és 400 (!!!) között ingadozik, jó magas számok, köszönet érte!:)
*
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
HAJRÁ, MAGYAROK!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: