Nem tudom, mi történik, ki és hol osztja meg a blogbejegyzéseimet, de meredeken emelkedik a posztok olvasottsága. A 200-at ostromoljuk, ez azért nem semmi, köszönet érte!:) Bizarr, de ennek ellenére eszembe jutott, hogy befejezem/felfüggesztem. Hogy miért? Annyit agyalok a bejegyzések tartalmán, hogy bevonzok mindenféle hülyeséget... De úgysem fogom tudni abbahagyni...:)
***
Az előző bejegyzésből kifelejtettem, hogy Peti lakótársam szombaton feltakarította a lépcsőházat. Szomszéd banya kérésének sikerült eleget tenni...
---
Vasárnap. A bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem. Degeszre zabáltam, ha jól emlékszem, hat karéj csusszant le.
Aztán F1, Monaco. Nem volt rossz, de jó sem.
Délután hosszú idő után először csináltam egy kádbandöglős sziesztát, jól esett kicsit kiáztatni magam. Meg Dárdai Pali könyvét is elkezdtem. Zseniális, nagyon tetszik.:)
Aztán kézilabda. Ki ne tudná, 9 gólos előnyből veszítette el a Veszprém a BL-döntőt. A veszprémi kéziseknek nagy szerepük van abban, hogy megszerettem ezt a sportágat. Fantasztikus játékosok, fantasztikus szurkolók. Profizmus, magabiztosság, emberfeletti teljesítmények évtizedek óta. Ez a meccs viszont megmagyarázhatatlan, de nincs kérdés, továbbra is Hajrá, Építők!
Bandi barátomat folyamatosan tudósítottam a meccsről messengeren, de az Andráshida-ETO-val véletlenül kicsit megszivattam, 2-1-et írtam 1-2 helyett. Az a nem mindegy.
Khm... Egy magamfajta fogyatékos pasi számára újdonságként hat, ha egy lány fotókat küldözget, hogy milyen tetoválást szeretne magára. Ha pedig mindezt egy kézilabda BL-döntő hetespárbaja közben teszi... Az érzés leírhatatlan...:)
Említettem, hogy vettem egy kínai papucsot. Nos, a talpára rá van írva, hogy MADE IN SLOVAK. Hm... Szlovákokkal dolgoztatnak a kínaiak? Vagy licenszet vásároltak a szlovákok? Vagy a kínaiak félrevezetik a jónépet? Rejtély egy papucs talpán...XD
---
Hétfő. Nyugis nap, 3-ig voltam. Kolleginával ballagtunk a buszra. Nem kicsit lepődtem meg, amikor közölte, hogy jár mennyei megyei bajnokikra.:)
Hazatérve nem kicsit megijedtem, mert nem találtam a befizetendő csekkeket. Aztán valahogy beugrott, hogy a fogyatékosos könyvbe tettem őket. Nem csak én vagyok benne, hanem a csekkek is. Pazar.:)
Este józanon is szerettem volna megnézni az Ádám keresi Évát, de sajna bealudtam. A Kék fény viszont megvolt.:)
---
Kedd. Tesómék ugye lefutották az UltraBalatont, és az eredményük a Nemzeti Sportba is bekerült. Jó, persze nem csak az övék, hanem mindenkié, de akkor is tök jó dolog! És meg is találtam őket!
A hvg közzétett egy hírt, miszerint egy afgán menekült egy dohányboltban nekiállt maszturbálni. A hírre érdekes kommentek születtek. Hogy a 18-as felirat miatt szexshopnak gondolta. Háát... A pálmát mégis az viszi, amikor valaki közölte, hogy semmi baj, belefér, hiszen nem erőszakolt meg senkit. Komoly.
Kolleginától beszélgettünk, és megkérdeztem, hogy ismeri-e XY kollégát. Közölte, hogy nem tudja, ki ő. Abban a pillanatban a kolléga leérkezett a lépcsőn, és be is tudtam őket mutatni egymásnak.
Meló után ismét a "mennyei megyeis" kolleginával ballagtam a buszmegálló felé. Meséltem neki, hogy a nővérszállóra megyek tanítani. Meglepődtem, mert meglepődött, hogy van olyan Győrben. Van, kettő is. Az egyik volt az első munkahelyem. 1999 nyarán.XD
Szóval a nővérszállóra mentem németezni. Aztán egy kiadós beszélgetés lett belőle. Emlékezetes, tanulságos, érdekes... Köszönet érte! Egyébként ez a beszélgetés is beszélgetés is bizonyította, hogy a fejemben körvonalazódó projektnek van létjogosultsága. A kidolgozás, pontosítás persze nem kis munka lesz még.
Hazaérve megírtam ugye a virtuális élettársas-évfordulós posztot. Nem vagyok teljesen megelégedve az írással. Egy kicsit lehetett volna összeszedettebb is, és egy-két fontos dolgot kifelejtettem.
- "Ahol humor van, ott minden van." Tőle hallottam ezt a bölcsességet, és nagyon-nagyon igaz.
- Nem lehetek eléggé hálás azért a "spontán bizalom"-ért, ami kettőnk között kialakult.
-A pesztós melegszenya pedig nincs elfelejtve.
Este üzenetet kaptam egy mozgássérült cimborámtól. Érdekes volt, mert azt kérdezte, írom-e még a blogot, mert régen látott bejegyzésemet, pedig tényleg előtte pár perccel posztoltam. Aztán a lányokra terelődött a szó. Hogy nem hiányzik-e egy nő, meg nem lenne-e jó, ha lenne párom, meg hogy bírom egyedül. A tipikus példa, amikor össze vagy törve, de erőt kell sugároznod. Hogy jó lenne, ha jönne egy lány, de egyedül is boldogulni kell, vidámnak, nyitottnak kell lenni. Ami igaz is. Aztán szóba került, hogy magas a lányok által felállított mérce. Azt nem a lányok állították fel, hanem a társadalom, az elvárások. Meg ugye ebben nagymester vagyok, ahogy mondták rólam, 3-4 polccal az engem megillető szint felett keresgélek, szóval... Simán átbújhatnék a mérce alatt...XD
Amúgy nem vagyok naiv. Nem a fenét nem. De viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy 35 éves fejjel jönni fog egy lány, aki elfogadja tapasztalatlanságomat, teszetoszaságomat, és fogyatékosságomat. Ez nem pesszimizmus, ez realizmus. Ettől még az élet szép. Tényleg.:)
---
Szerda. Mint a héten minden reggel, megint 10 perccel többet szundiztam. Fél órába telik, mire kikászálódom az ágyból. Remek.:)
Sportot nem kaptam. Pedig gyűjtöm a szerdai és csütörtöki mellékleteket. Semmi gáz, úgyis tervben volt, hogy délután megyünk tesómmal a Lidlbe, majd ott bepótolom.
Reggel köszöntöttük névnapján virtuális élettársamat. Vettem neki egy desszertet, de becsomagolni nem tudtam, az meg snassz, ha csak úgy odaadom neki. Kollégám elrejtette egy céges csomagolásban, jól megtréfáltuk.:) A többiek is rögtönöztek neki valami apróságot, tök jó volt, kellenek az ilyen apró vidám momentumok. És már a szülinapi köszöntést is kiterveltük, bár arra még egy pár hónapot várni kell.
Ünnepi alkalomról lévén szó, puszilkodtunk. És én annyira empatikus vagyok, hogy nekem is nőtt cicim. Igaz, csak egy, az is a könyökömön. A viccet félretéve: lett egy dudor a könyökömön. Először csak azt hittem, "meggyűrődött" a bőr, de nem.... És egyik kollégám reagált így, hogy "baszki van egy csöcs a könyöködön!"
Délután, ahogy említettem, tesómmal mentünk Lidl-be. Mutattam neki a könyököm, nem pánikolt be, nem vitt azonnal kórházba. Ha ő több mint 20 éve ápoló, és nem pánikol be, nem rohan velem azonnal kórházba, akkor én is nyugodt maradok.
A boltban vettünk ezt-azt. Az egyik eladónénit kiakasztottam, pont abba a fagyasztópultba akartam benyúlni, amire ő rápakolt. Ott volt a pesztós szenya.:) Nem akartam zavarni, csak hát vásárló voltam, vagy mi a szösz.
Nemzeti Sport persze nem volt. Semmi gáz, vettem helyette Magyar Nemzetet. Amiben ugyancsak benne van a friss magyar EB-keret. Bár Király Gábor a felsorolásban valami rejtélyes okból kifolyólag a Videoton kapusaként szerepel. Lehet, hogy ők már tudnak valamit?
Este kávé, vacsi, pihi, meg telefon Kingával. Durva, hogy majd' 20 percet beszéltünk, nekem fel sem tűnt.
---
Csütörtök. Reggel mutattam egy-két kollégának a kezemet. Említettem nekik, hogy egy munkatársunk hasonló gonddal 2-3 hetet kihagyott, és volt, aki megjegyezte, hogy szar lenne nekik, ha én is kiesnék 2-3 hétre. Ez aranyos volt, jól esett. Másikuk párja meg épp az előbb írt rám, hogy mi van a könyökömmel. Én meg nem tudtam, hogy honnan tudja. Kész vagyok.:)
Meló után posta, befizettem a csekkeket. Jó volt, maximum 3 percet töltöttem a postán, ennél azért többre számítottam. Aztán meg ittam egy üveg ásványvizet a Honvéd ligetben, a Nemzeti Sport EB-különszámát olvasgatva. Közben odajött barátkozni egy hajléktalan, elég ijesztő volt.
Hm... Nem szoktam honlapot reklámozni, most kivételt teszek. Origó. Lantos Gábor sportújságíró "nem sporttémájú" írásai élményszámba mennek. De Elter Tamás történelmű témájú cikkei is nagyon jók, rájuk vagyok kattanva.:)
---
Péntek. Néha be tudnak durvulni a pénteki napok, most szerencsére nem ez történt. Viszonylag nyugisan telt a nap. Meló után be akartam menni a kórházba, de kórházi cimborám azt mondta, hogy pénteken meló után már nem lesz ott senki, menjek inkább szombaton. Másik kórházi cimbi meg azt mondta, hogy ne szombaton menjek, mert akkor nem fognak nekem örülni. Kicsit meg voltam lőve, dehát ez nem kívánságműsor.
Hazatérve mostam egy adagot, hátha csinálnak valamit a kezemmel, és nem fogok tudni.
Amúgy döglés ezerrel.
---
Szombat. Egy harmadik kórházi ismerősömmel beszéltem telefonon, aki egy negyedikkel megbeszélte, hogy segíteni fog, csak menjek be a sürgősségire.
Bementem. Elég morbid volt az adategyeztetés. Az még oké, hogy az écsi címem volt a rendszerben, legközelebbi hozzátartozónak viszont még Anyu száma volt megadva... Megadtam helyette apámat... Azé' érzed?:)
A recepciós csaj nem semmi volt. Amíg idegen voltam, kicsit olyan "mufurc" volt, amint meglátta, hogy kórházi ismerőssel vagyok, igen-nagyon mosolygós lett.
Találkoztam egy ex-kolleginával is. Fura... Mármint ki van virulva, ami akkor is igaz, ha anyukáját kísérte a sürgősségin, ami nem egy vidám dolog...
És nem hiszitek el, kivel találkoztam... A fentebb említett mozgássérült sráccal.:O Egy szerencsétlen esés következtében eltörte az ujját...:/
Nem vittem magammal kaját. Majdnem írtam Roxinak, hogy dolgozik-e, aztán elhessegettem a gondolatot, nem akartam ugráltatni. Meg aztán egy hiphop-edzésen jobb buli találkozni, mint a sürgősségin.
Tök váratlanul megjelent viszont sógornőm két öccse, akik egy ismerőst kísértem. Megkértem őket, hogy hozzanak nekem kaját a Mekiből.
Meg deviáns is voltam, kimentem az udvarra rágyújtani.
Az osztályon egyébként mindenki nagyon rendes volt, egyszer kijött egy nővér, és elmondta, hogy egy motorbaleset sérültjét hozzák be, az ő stabilizálása az elsődleges, a többi program csúszik.
4,5 órát töltöttem az osztályon, ezalatt 130 oldalt elolvastam a Dárdai-könyvből.
A diagnózis? Ízületi gyulladás van a könyökömben, amire ráestem, ezért bevérzett. Holnap kontroll, ha addig nem javul, meg kell műteni...
Szoktam arra gondolni, hogy történhetne már valami váratlan dolog. Hát az, hogy megfogják műteni a kezemet, elég váratlan fejlemény.
Ráadásul ugye a balt. Szoktam azzal poénkodni, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag bal kézzel szoktam megfogni a himbilimbimet. Ennyi a vicces rész.
Amikor megszülettem, az oxigénhiányos állapot a jobb oldalamnak "baszott oda". A jobb szememet nem használom, a jobb oldalam gyengébb, a jobb lábamat műtötték már többször. Abban a 3 hétben, amikor volt barátnőm, és a jobb kezemet fogva sétáltunk, mindig szóvá tette, hogy hülyén fogom a kezét.
Ballal fogok labdát, ha esek, ballal korrigálok/kapaszkodok/támaszkodok.
Szóval mókás lesz, ha az erősebbik kezem lesz felkötve. Holnap kontroll, ha nem javul, műtét. Addig jegelés, pihentetés... Hogy hogyan kell egy könyököt pihentetni, az mondjuk rejtély... Szegény dokival elég mufurc voltam, remélem, nem vette magára, a helyzet miatt voltam ideges.
Most ugye nem kizárt, hogy a nyári program borul. Ausztriába vonatozni például tuti nem merek sérült kézzel, de a kivetítő is necces... de a sárkányhajó is kimarad egyelőre...
De visszatérek. Lesz sárkányhajó, meg minden egyéb, Barnival is fogunk focizni a dühöngőben. Védeni akarok, ha addig élek is. Ha az első lövésnél eltöröm a kezem, akkor is!:D
2-3 hét táppénz. Elég gáz... De legalább lesz sok blogbejegyzés. Ha nem szünetelek...
A kórház után tök kézenfekvő lett volna bemenni a plázába boltba meg lottózóba. Én persze bementem a városba.
A Reál addigra bezárt. A vasútállomáson adtam fel lottót, az aluljáróban meg vettem péksütit.
Hazaérve meg kidühöngtem magam.
Aztán Németország-Magyarország barátságos focimeccs, a ZDF-en néztem, németül. Gundi sok volt egy idő után...:) 2-0-ra kikaptunk, a németek nem igazán törték össze magukat. De nekünk sem a világbajnokkal kell pariban lennünk, szóval vállalható eredmény. A német kommentátorok szerint csak "Halbchance"-ink voltam, ami kb. helyzetecskének fordítható. Ja, és megemlítették, hogy Kleinheisler az "ungarische Variante von Paul Scholes".
Megnéztem még Tvrtko műsorának a végét is. Nem volt rossz, tetszett, utána a beszélgetés is érdekes volt.
Délután beugrott egy lány a múltból. Alattam járt fősulin, és nagyon jóban voltunk egymással. Egyszer azt találta nekem mondani, hogy nem lenne a párom, mert nem tudná kezelni a helyzetet, ha mondjuk műtenének... Aztán pár hónap múlva ott ült a kórházi ágyam mellett, amikor műtöttek. Most, ha nem is az ágyam mellett fog ülni, egy találkát beiktatunk mindenképp...:)
És meghalt Muhammad Ali, minden idők talán legnagyobb bokszolója. Valami furcsa okból kiskoromban apám mindig azzal tesztelt, hogy tudom-e az eredeti nevét. A legendát Cassius Clay néven anyakönyvezték.:)
---
Ma. Nem nagyon tudtam aludni, fürdés, aztán elmentem Sportért. A dohánybolt még zárva volt... Anyunak megint kettese van a lottón, kész!:) A mai program? Pihi, tévé, net. Valami kaját kéne rendelni, most nincs kedvem tésztát enni. Este nem megyek meccsre, fő az óvatosság. Jön viszont Harcsi barátom, akinek szülinapja van, és ezúton is az Isten éltesse őt sokáig.
A jövő hét? Holnap ugye kontroll, de van megbeszélve német is, amúgy meg kérdőjelek. Amik majd kiegyenesednek. És majd mesélek.
Na mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik,, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése