Sokáig gondolkodtam, hogy ez a poszt megszülessen-e, és ha igen, milyen formában. Nem szeretnék a botcsinálta trubadúr szerepében tetszelegni, túl nyálas sem szeretnék lenni.
De napra pontosan 3 évvel ezelőtt valami igazán jó dolog történt velem, amit szeretnék Nektek elmesélni.
Szóval... 2013. május 31., pénteki nap volt. Itthon ücsörögtem, és az itt látható képet osztottam meg facebookon.
A fotó a TrollFoci oldalán jelent meg, és Gundel Takács Gábor immáron legendássá vált mondatára utal, miszerint "Ha Böde jön, akkor jön"- ezt konstatálta Gundi egy törökök elleni válogatott meccsen, Dani egy igencsak határozott megmozdulása után.:) A képet lájkolta egy kolléganőm. És kíváncsi lettem. Hogy mire? Arra, hogy mi tetszett neki ezen a képen. Szereti a focit? Az öniróniámat? A szóvicceket. Írtam is neki egy privát üzenetet, ami így utólag visszagondolva picit hülyén veszi ki magát... Hogy miért? Mert előtte még soha nem beszéltünk egymással, pedig hetekig/hónapokig akkor jött be a kajáldába kávéért a kolléganőjével, amikor ebédeltünk. Az is érdekes, hogy aznap dolgoztak utoljára a "központi" épületben, hétfőtől már ideiglenesen egy külső "telephelyen" voltak. Ezúton is köszi Melindának, hogy sikerült pontosítani a dátumot!:)
Így kezdődött, aztán folyattuk, rengeteget irkáltunk. Egyszer megjegyezte, hogy annyit beszélgetünk egymással, hogy már szinte "virtuális élettársak" vagyunk. Idővel "legfőbb bizalmason", legnagyobb titkaim tudója lett. Azon gondolkodom, hogy veszekedtünk-e vala. A legelején volt egy kisebb félrértésféleség, de azt is hamar sikerült tisztázni. Anno egyszer találkoztunk cégen kívül, és nem nagyon tudtunk beszélgetni. De aztán online már szinte az elköszönéskor folytattuk.
Amikor először telefonon beszéltünk, azt mondta, hogy hivatalos a hangom. Azóta ez mindig eszembe jut, és idegesít. Na jó, annyira azért nem...:)
Aztán úgy alakult, hogy közvetlen kollégák lettünk. Azért a több ezer üzenet megtette hatását, másoknak is feltűnt, hogy "közvetlenek" vagyunk egymással.
És tudod mi az, ami igazán jó? Hogy ez a közvetlenség nem a külsőségekben nyilvánul meg. Nem puszilkodunk, nem ölelkezünk, nem köszönünk egymásnak a gyár másik végéből. Elárulom, privátban sem küldünk egymásnak szivecskéket. Hehe, olyan mint a tesóm, csak ünnepi alkalmakkor puszilkodunk.XD Na jó, ő azért szebb, mint a bátyám!:)
És büszke is vagyok rá. Ahogy dolgozik, ahogy bíznak benne, és ahogy én is fordulhatok hozzá, anélkül, hogy "kivételeznék" vele.
És a kézírása is tetszik. Jó, ez lehet, hogy egy picit már perverz.XD
Blogom egyik legnagyobb rejtélye volt, hogy vajon ki lehet a virtuális élettársam. Tavaly nyáron egy közös képpel felfedtük az inkognitóját. Most is gondoltam rá, hogy felteszem azt a képet, de inkább nem, mert nem az a lényeg. Helyes lány... De a parfümje illata, vagy épp a "babaarcú gyilkos" humora, egyedi oltásai úgysem jönnének át a fotón.:)
Sok mindent hallottam vissza magunkról, zrikáltak is vele. Azt az egyet nem szeretném, hogy bármilyen formában ciki legyen számára a társaságom. Szerencsére mi ketten azért nagyjából tudjuk, hogy hányadán állunk egymással.
Azt viszont csak most fedeztem fel, hogy 3 évvel ezelőtt "engem" kapott névnapjára. Nem semmi.:)
Nem küldünk szívecskéket, nem puszilkodunk... Akkor ez most legyen egy szabályt erősítő kivétel: puszillak! <3 nbsp="" p="">
Örülök, hogy megismertelek, Kiscsillag!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése